Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-23 / 276. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. november 83. Munkában a „h Van néhány olyan foglalko­zás. amihez akrobatikus ügyes­ség és nagyfokú bátorság szük­séges. Ezek közé .tartozik a szik- labizto&ííák munkája, akiknek az a feladatuk, hogy hosszú kötélen a magasból leereszkedve rövid nyelű kalapácsukkal centiről cen­tire végigkopogtassák a meredek hegyoldalakat, a sziklákat. Erre ott van szükség, ahol út, vagy vasút vezet a sziklafalak tövé­ben, illetve pótolhatatlan értékű természeti kincset kell megmen­teni a pusztulástól (a Gellért­hegy esetében mindkét szempont­ról szó van). Persze nem elég csupán megállapítani, hogy az erózió hol okozott repedést, tö­rést vagy mállást a köveken, el is kell hárítani a veszélyt. A bátorság és az ügyesség mellett még különleges hallásérzékeny­ségre is szüksége van a jó szik- latoiz.tosítónak, hiszen a kalapács és a szikla .összecsengéséből kell megállapítania, hogy hol a baj, méghozzá csalhatatlanul. A sziklabiztosítók brigádokban dolgoznak. A kisebb repedések­nél, töréseknél — kötélen függ­ve — maguk pattintják le a veszélyes szikladarabokat, s gyűjtik a nyakukra akasztott bőrzsákba. Ha nagyobb hibára lelnek, ahol megerősítésre, folto­zásra, vagy éppen bontásra, ne­tán lerobbantásra van szükség, megjelölik a helyet. Ide később visszatérnek és biztonságosabb körülmények között, komolyabb felkészültséggel látnak neki a munka elvégzésének. Régebben • Képeinken: csehszlovák szik­labiztosítók munka közben, amint bontással és robbantással elhá­rítják a veszélyt egy vasúti pá­lya mentén. (MTI Külföldi Kép- szolgálat.) betonnal végezték a toldásokat. Ma már olyan műanyagokat is használnak, amelyek szinte észre­vétlenül töltik ki a sziklarepedé­seket. Legjújabhbain nagy acél dróthálóikat terítenek a veszélyes hegyodalakra, amelyek felfogják a legördülni készülő sziklarögö- ket. E hálókat úgy helyezik el, hogy a növényzet „álcázza” őket. Üj árokásó gép A mezőgazdasági termelés sta­bilizálásában és fokozásában az öntözés világszerte egyre nagyobb szerepét játszik. Bebizonyosodott, hogy még a legtermékenyebb területeken sem érhetők el ál­landóan magas hozamok megfe­lelő öntözés nélkül. Az öntözés­nek számos módja ismeretes. A rizst például árasztó öntözéssel termesztik, vagyis a táblán ál­landóan 20—30 centiméteres víz­borítást tartanak. A gabonafélé­ket, réteket, legelőket kis tölté­sekkel határolt sávok közt időn­ként végigcsörgedeztetett vékony vízlepellel, a kapásokat baráz­dákban Időnként végigfolyatott vízzel öntözik. Az eső módjára permetező öntözés gabonafélék, kapások, zöldségfélék és gyümöl­csök öntözésére egyaránt alkal­mas, A víz a növények gyökér­zetéhez közvetlenül talaj cső-háló­zaton keresztül juttatható el. Ezt nevezik altalaj öntözésnek. Természetesen nemcsak az öntö­zés módja, hanem időtartama, rendszerességie, az agrotechnikai követelményekkel való megfele­lése is fontos. Öntözött területe­ken a szántóföldi terményeikből 150—250 százalékos, kapás- és ipari növényekből 50—100 szá­zalékos tenméstöibblet érhető el. Az öntözéses gazdálkodás első feltétele természetesen az, hogy megfelelő mennyiségű víz álljon rendelkezésre. Ezen túlmenően azonban nem biztos, hogy csupán a drága öntözőgépeikkel lehet jó eredményeket elérni. Sokszor már az is sokat segít, ha sekély ve­zetésű csatornákkal a növények közelébe terelik az éltető vizet. • Szovjet árokásó-egyengető gép, amely egy kisebb teljesítményű traktorhoz kapcsolva maximálisan 30 centiméter mély öntözőárkok gyors kimunkálására alkalmas. A két széles keréken gördülő árokásó nem süllyed be a felázott talajba se, annak ellenére, hogy kb. 600 ki­logramm súlyú. Az árok mélysége a földkitermelö szerszám megbll- lentésének mértékével szabályozható. Helikopter a légi tűzoltásban A második világháború befe­jezése óta Kanadában, az USA- ban, Franciaországban és más országokban erdőtüzek megféke­zésénél eredményesen alkalmaz­zák a vízbomibázó repülőgépeket. Ezek a tűzfészkek fölé repülnek és ott hirtelen kiengedik víz­készletüket tartályaikból. A víz igen sűrű permet formájában zú­dul a tűzfészkekre. Az elmúlt években a gépparkot helikopte­rekkel próbálják kiegészíteni. A nyugatnémet VFW-Fokker konszern mérnökei most olyan tűzoltó-berendezést fejlesztettek ki, amelynek szerkezete egysze­rű, teljesítménye pedig viszony­lag nagy. A tűzoltó-berendezés lényege egy tartály, amelyet a helikopter emelő horgára akasz­tanak. A tartályt szabályozható nyílással látták el, és így a víz szétterítése a tűz terjedésének követelményei szerint történhet. A helikopterek a kábelen függő ■tartállyal a tűzfészkek fölé re­pülnek, ott a pilóta a kabinból vezérelve kiengedi a tartályokból a vizet. A sikeres kísérleteket befejezték az NSZK-ban. Az év végéhez közeledve a mezőgazdaságban működő párt- szervezetek vezetőségei a napi feladatok mellett készülnek a beszámoló taggyűlésekre Is. A Központi Bizottság Titkárságá­nak határozata értelmében az év végi beszámoló taggyűléseket 1979. januán—február hónapok­ban kell megtartani. Űjszerű követelmény; ahol pártvezetősé­gek irányítják az alapszerveze- ket, ott előbb összevont taggyű­léseket kell tartani és ezután ke­rülhet sor az alapszervezeti be­számoló taggyűlésekre. A kedvező őszi időjárás segí­tette a betakarítást, az őszi me­zőgazdasági munkák elvégzését. Azonban nem kevés még a te­endő. Meg kell oldani az értéke­sítési és tárolási nehézségeket is. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és az állami gazdasá­gok között jelentős adottságbeli eltérések vannak. Így eltérőek a megoldásra váró feladatok is. Az évi csapadékosabb időjárás egyes gazdaságokat kedvezően, másokat kedvezőtlenül érintett. A me­zőgazdaságban műköcfŐ pártszer­vezeteknek ezekre a különböző­ségekre is figyeleméi :keLl lenni­ük a saját munkájuk értékelésé­nél. Csak megalapozott elemzés­ből lehet helyes következtetéseket levonni. Ezért fontos megkülön­böztetni azokat az okokat, ame­lyek kedvezően, illetve kedvezőt­lenül járultak hozzá a gazdasági év idei eredményeihez. Nem he­lyes a tervezés vagy a vezetés gyengeségeit az időjárás számlá­jára elkönyvelni. Ugyanakkor fordítsanak figyelmet a dolgozók eredményes munkájának elisme­résére. A pártszervezetek min­denütt vegyék számba azokat a gazdasági elemzéseket, amelyek egyes üzemágakra és növényfé­leségekre vonatkoznak. Ha ilyen számítások nem készülnek, indo­kolt azt kezdeményezni. E mun­kában vegyék igénybe a mező- gazdasági szakemberek vélemé­nyét, segítségét. Minden esetben támaszkodjanak a gazdasági, .szakmai megítélésekre is. A vitá­kat, a véleményeket jól lehet hasznosítani a következő évi fel­adatok megfogalmazásaikor. Az 1978-as gazdasági óv ta­pasztalatainak sokoldalú önkriti­kus elemzése a következő év he­lyi gazdaságpolitikai tenni valói­nak kidolgozása érdekében szük­séges. A bonyolultabb közgazda- sági körülmények Indokolják, hogy az eddiginél alaposabban végiggonddljuk a jövő évi és a hosszabb távon megoldandó fel­adatokat. A pártszervezetek e fel­adatok végrehajtásában nincse­nek magukra hagyva. A Közpon­ti Bizottság 1978. március 15-i határozata és a pártszervek ki­dolgozott intézkedési tervei min­den pártalapszervezet számára nélkülözhetelen irányítást ad­nak. E határozatok végrehajtásá­nak segítése minden kommunista fontos feladata és nélkülözhetet­len valamennyi mezőgazdaságban dolgozó munkás, vezető erőfeszí­tése is. Ennek érdekében a párt- szervezeteknek tovább kell javí­tani a politikai szervező munká­jukat. Megtalálni minden kom­munista számára azokat a párt- megbízatásokat, amellyel a leg­jobban elősegíthetjük a felada­tok jobb megértését és végrehaj­tását a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben', állami gazda­ságokban. Az ott dolgozó tömeg- szervezetek munkáját, felkészíté­sét sem szabad számításon kívül hagyni. A KISZ és a termelő- szövetkezetekben létrejött szak- szervezeti bizottságok érdemi módon járulhatnak hozzá a gaz­dasági, a politikai feladatok meg­oldásához. A pártalapszervezetek 1978. évi munkájának minősítése, a jövő év legfontosabb feladatainak ki­jelölése érdekében nélkülözhetet­len, hogy a taggyűléseket sokol­dalú eszmecsere előzze meg. A kommunistákkal folytatott egyé­ni beszélgetések és pártcsoport- vlták mindig hasznosan segítet­ték elő az alapszervezeti vezető­ségek ez irányú munkáját. A be­számoló taggyűléseken megfelelő figyelmet kellene fordítani olyan kérdések alaposabb megvitatásá­ra is, amelyek a Központi Bi­zottság 1978. március 15-i hatá­rozata feldolgozása alkalmával a szükségesnél kevesebb figyelmet kaptak. Ezek közé tartoznak a munka- és üzemszervezés; a munkaerő-gazdálkodás; a gazda­ságok közötti együttműködés; a gazdasági vezetés személyi felté­teléi, az üzemi és szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésének időszerű feladatai; a szocialista munkaverseny-mozgalom. Helyes összegezni és a közvetlen irányí­tó pártszervekhez eljuttatni mind­azokat a kérdéseket, problémá­kat, amelyek a helyi pártszerve­zet hatáskörét meghaladják és felsőbb párt-, állami szervek in­tézkedését igénylik. A mezőgazdasági pártszerveze­tek beszámoló taggyűléseinek előkészítése a közvetlen irányító pártszervektől körültekintő mun­kát igényel. Ezek közé tartozik többek között az is, hogy a párt- vezetőségek az összevont taggyű­léseket a beszámoló taggyűlések előtt tartják. Ebben még a párt- szerveknek nincs tapasztalatuk. A jól előkészített összevont tag­gyűlések követendő példát állíta­nak az alapszervezetek beszámoló taggyűlései elé. Ennek érdeké­ben az összevont taggyűlések az alapszervezetek munkájának ér­tékelésén túl fogalmazzák meg az »lapszervezetek tennivalóit mindazokban a kérdésekben, amelyek a következő évben a feladatok megoldása szempontjá­ból fontosak és kiemelést érde­melnek. A beszámoló taggyűlé­sek előkészítését segíti az is, ha az összevont taggyűléseket meg­felelő időben szervezzük meg a ezzel lehetőséget teremtünk az alapszervezeteknek arra, hogy sajátos helyi feladataikat körül­tekintően alakíthassák ki. A pártszervek nagy felelősség­gel kötelesek előkészíteni az irá­nyításuk alá tartozó pártvezető­ségek és önálló alapszervezetek 1978-as évi munkájának minősí­tését. A minősítéseket, amelyek lehetőleg testületi állásfoglalások legyenek, helyes, ha a taggyűlést megelőzően hozzuk a pártveze- tőségek, alapszervezeti vezetősé­gek tudomására, hogy mindazo­kat figyelembe véve dolgozhas­sak ki a következő évi feladatai­kat. E minősítések legyenek sok­oldalúak, reálisaik. Indokolt ez- éviben mindenütt kiemelten fog­lalkozni a vezetőségek munka- módszerének, munkaképességének javításával, a határozatok végre­hajtását szolgáló operatív szer­vező munka fejlesztésével. A beszámoló taggyűlések elő­készítése és lebonyolítása a párt­alapszervezetek feladata, de nél­külözhetetlen a közvetlen irányí­tó pártszervek aktív, segítő köz­reműködése. Ily módon teremt­hető további kedvező feltétel a mezőgazdaság továbbfejlesztésére vonatkozó határozat végrehajtá­sához. O. L. Sorkatona törzsőrmesteri rangban Éváid László Jánoshalmáról vonult be a határőrséghez tény­leges katonának. Civilben szoba­festő és mázoló. Szakmunkás-ibi- zonyítványát a kiskunhalasi 618- as Szakmunkásképző Intézetben állították ki, 1972-ben. A tanuló­időt is beszámítva, bevonulásig nyolc évig volt a jánoshalmi tsz- közi vállalkozás dolgozója. Havi jövedelme öt-thatezer forint volt, igaz, hogy napi tizenkét órát dol­gozott. Jelenleg a határőrség törzsőrmestere és a Kossuth La­jos Katonai Főiskola alegységé­nek sziakaszparancsnoka. — A hivatásos tiszthelyettesek egy évtizeden át dolgoznak a törzsőrmesteri rendfokozatért — jegyeztük meg, amikor Éváid Lászlóval beszélgettünk. Húszhó­napos katonáskodás közben mi­vel érdemelte ki e magas rend­fokozatot 7 — Magam is meglepődtem, amikor Dudás István ■ ezredes — a magasabb egység parancsnoka — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tisztele­tére rendezett csapatünnepségen gratulált és közölte velem, hogy a BM határőrség országos pa­rancsnoka törzsőrmesterré lépte­tett elő. Az előzményekről talán csak annyit: 1977 elején vonul­tam be a határőrséghez Kiskun­halasra. Az alapxkiképzés után elöljáróim azt mondták, hogy politikailag és erkölcsileg, egész­ségileg, valamint az alapkikép­zésen elért eredményeim és az ott végzett mozgalmi munkám alapján megfelelek a követelmé­nyeknek, s amennyiben önként vállalom, tisztes tanfolyamra ve­zényelnek. Vállaltam. A tanfo­lyam végén élenjáró katona let­tem, őrvezetőnek léptették elő és rajparancsnoki beosztást kap­tam. Munkám eredményeként csakhamar szakaszpanancsnok- helyiettesi, majd szakaszpanancs- noki feladatot bíztak rám a ki­képző alegységnél, később a Kos­suth Lajos Katonai Főiskola szá­zadánál. Közben tizedesi, sza­kaszvezetői, maijd őrmesteri, s legutóbb törzsőrmesteri rangot kaptam. A törzsőrmester elöljáróinak egybehangzó véleménye, hogy Éváid László tisztessé avatása óta három alsó szintű parancsnoki poszton dolgozott, s mindhárom beosztásban példásain teljesítette kötelességét és eredményesen gyakoroLta jogkörét. S mind a rajközösséget, mind a szakaszkö­zösséget, amelynek élén állt, jól készítette fel a határőrizeti fel­adatokra. Irányításával élenjáró raj, élenjáró szakasz címet nyer­tek alárendeltjei a szocialista versenymozgalomban. Éváid László törzsőrmester személyesen is jeleskedett a versenyben. A követelmények teljesítése révén ugyanis a Határőrség Élenjáró Katonája, a Határőrség Élenjáró Rajparancsnoka, majd a Határ­őrség Élenjáró Szakaszparancs­noka címed nyerte el. Éváid László legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon szeret dolgozni. — Kiképzési napokon fél hat­kor kelek fel, hogy az általános ébresztőt ellenőrizni tudjam. Utána a reggeli torna, majd a raj-, szakaszszemle ellenőrzése következik. A reggeli torna után a gyakorlótérre vonulok ki, vagy tantermi foglalkozást vezetek. Ebéd ultán parancskihirdetésen, alaki foglalkozáson, önképzésen veszek részt, a rajparancsnokok részére tátitok eligazítást, utána pedig a következő napi foglal­kozások vezetésére készülök fel. Tizenhét óráiig irányított foglal­kozások vannak, utána meg moz­galmi, kulturális vagy sportren­dezvények. A zsúfolt program naponta ismétlődik, ami termé­szetesen fizikailag is, szellemileg is fárasztó. Szerencsére, szeretem, meg bírom is az általánostól el­térő, megterhelő munkát — mondta mosolyogva a tényleges szolgálatot példamutatóan teljesí­tő törzsőrmester. Gazsó Béla Automatizált irányítási rendszer A Tyumenygazprom Földgáz- Ipari Egyesülés automatizált irá­nyítási rendszere a Fáklya ne­vet kapja. Ez a berendezés fog­ja irányítani Nyugat-Sziibéria összes földgázipari objektumát Az új rendszer információs há­lózatának kiépítését már meg­kezdték az Omszki Iparautoma- tizáűási Szakosított Iroda munka­társai. Számítógépek dolgozzák fél és továbbítják a beérkező In­formációkat, technológiai kérdé­sekben döntéseket hoznak. (BUDAPRESS—APN) Külföldön is keresettek a Kiskőrösi Állami Gazdaság borai • A spirálcsöves hőcserélőben a vörösbor-cefre 61 Celsius-fokos lesi.’ A Kiskőrösi Állami Gazdaságban ma mintegy 1100 hektár szőlőt 1 tartanák nyilván. A tájkörzet hagyományainak megfelelően alakítot­ták ki a vörösbor-készítés zárt rendszerét, amelynek teljesítményét a tervek szerint jövőre megkétszerezik. A gazdaság a szellemi és a ter­melőkapacitás jobb kihasználása érdekében bővíti kapcsolatait. A Kiskőrösi Szőlő- és Bortermelési Rendszerhez ma több mint 2200 hektár szőlőterület tartozik, a szomszédos szövetkezetek ültetvényei­vel együtt. Ennek 21 százalékát vörös bort adó szőlőfajták foglalják el. A társgazdaságok az új szőlőtelepítés felén szintén ilyen fajtákat, például Kékfrankost, Oportót ültetnek majd. A Kiskőrösi Állami Gazdaság az idén nagy mennyiségű vörös bort értékesített belföldön és a külhoni piacokon is. Hazánkban mintegy 41 ezer hektoliter, az NSZK-ban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiá­ban, és Romániában 20 ezer hektoliter palackozott, a felsorolt álla­mokban 32 ezer hektoliter folyó bort forgalmaztak. A felvételeket a Kiskőrösi Állami Gazdaság bócsai pincéjében ké­szítette Pásztor Zoltán. • A laboratóriumban állandóan ellenőrzik a savtartalmat is. • Ezen a gépsoron óránként 3000 liter; havonként 600—800 ezer liter bort palackoznak, melynek mintegy 70 százaléka vörös bor. Beszámoló taggyűlések előtt

Next

/
Thumbnails
Contents