Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
OFI NÉPE • 1978. november 19. Segít eligazodni a munkajogban Egy új életforma küszöbén Bács-Kiskunban a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közös szervezeteként — 1975-ben alakult meg a Megyei Munkajogi Bizottság. A harmadik éves tevékenység is indokolja, hogy a bizottság feladatköréről, s működéséről tájékoztassuk a lakosságot. Információért Princz Lászlóhoz, a bizottság elnökéhez, az SZMT titkárához fordultunk. Elmondta, hogy a 20 tagú Megyei Munkajogi Bizottság elsősorban a munkaügyi bíróság, a megye területén működő egyes vállalatok munkatársai és a Magyar Jogász Szövetség megyei szervezete képviselőinek köréből tevődik össze. Társelnöke dr. Tóth Imre, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője, titkára pedig Kovács Pál, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője. Az összetételből kitűnik, hogy munkaügyekben járatos, így a munkaügyi viták megítélésében és eldöntésében megfelelő hozzáértéssel rendelkező személyek alkotják a bizottságot. Feladatköre dióhéjban: alapvetően az illetékességi területen működő munkaügyi döntőbizottságok akadálytalan és előírásszerű munkájának elősegítése. Részben tagjai közreműködésével, részben az illetékes szervektől — munkaügyi bíróság, főügyészség — kapott tájékoztatás alapján figyelemmel kíséri a munkaügyi döntőbizottságok (a továbbiakban MDB-k) munkáját, s például helyszíni látogatások keretében segíti tevékenységüket. Elemzi a megyében vagy valamely jelentősebb szakma (ágazat) területén nagyobb gyakorisággal felmerülő munkaügyi viták okait, valamint tapasztalatai alapján kezdeményezi állásfoglalások, jogszabályi módosítások kiadását, javaslatot tesz az illetékeseknek a munkaügyi viták megelőzésére — hogy csak a legfontosabbakat említsük. A bizottság éves program alapján végzi munkáját. 16 vállalatnál vizsgálódtak Az általános „bemutatást” követően arra kértük a Megyei Munkajogi Bizottság elnökét, hogy adjon némi áttekintést például a 2. esztendőben végzett megyei vizsgálódások tapasztalatairól. Előadta Princz elvtárs, hogy a megyében 16 vállalatnál vizsgálták meg a munkaügyi döntőbizottság tevékenységét, a panaszügyek intézését, valamint a munkaviszony megszűnéséből, a fegyelmi és anyagi felelősség vétségéből adódó viták megítélését, eldöntését. (íéhány összefüggés a munka- viszony megszűnésével kapcsolatban. A vizsgált vállalatok 13 086 fős állományi létszámból 3461 ember, azaz a dolgozók 26,4 százaléka szüntette meg munkaviszonyát 1975-ben. Ebből 3168-an, vagyis 24,2 százalékuk, munka- vállalói kezdeményezésre, míg 293-an, azaz 2,2 százalékuk munkáltatói, vállalati kezdeményezésre. Ez utóbbi felmondásokban benmogialtatik a nyugdíjba vonulók létszáma is. Érdekesen alakul a kép, ha férfi—no, illetve munkás—alkalmazott összevetésben vizsgáljuk. Nem fárasztjuk adathalmozással az olvasót, csupán a következtelést közöljük. A számok nagyon plasztikusan szemléltetik, hogy a férfi munkavállalóknál mimegy 50 százalékkal nagyobb arányú mozgást lehet észlelni, mint a nők között. S arra is érdemes felfigyelni, hogy a vállalati kezdeményezésre megszüntetett munkaviszony feleannyi arányú a nőknél, mint a férfiaknál. A fegyelmi büntetésként kiszabott áthelyezés és elbocsátás szintén lényegesen magasabb mérvű a férfi munkavállalókra nézve, mint a nőknél. Kirívóan nagy volt a mozgás a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalatnál, ahol az emberek 53,5 százalékának szűnt meg a munkaviszonya — s ebből 43,8 százalék volt a dolgozói kezdeményezés. Ezt a nagyarányú munkaerő-mobilitást elsősorban a munkahelyek szétszórtsága idézte elő, de az is növelte a hányadot, hogy á Szolgáltató Vállalat beolvadásakor a jogutód az előző munkáltató foglalkoztatottainak egy részét nem tudta átvenni. A Zománcipari Művek kecskeméti gyárában az állomány 35,1 százaléka szüntette meg munkaviszonyát, gyakorlatilag valamennyien dolgozói kezdeményezésből. Ezt elsősorban a rossz és nehéz munkakörülmények idézték elő. A munkajogi bizottság megítélése szerint gépesítéssel, a munkakörülmények javításával számottevően lehetne csökkenteni a munkaerőmozgást. Kevés a munkaügyi vita A 3461 munkaviszony-megszűnésből mindössze 17 munkaügyi vita keletkezett, ami nem mondható magas aránynak. A vizsgálattal érintett 13 086 dolgozó közül 300-an, azaz 2,3 százalékuk kapott valamilyen címén 1 év alatt fegyelmi büntetést. A férfi és nő arány e téren 272, illetve 28 volt. Legnagyobb a magatartás miatti fegyelmi vétségek száma volt, amiből „első helyre” — 81 elkövetővel — az ittasság, míg a „másodikra” a munkategyelemmel. kapcsolatos büntetések kerültek. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett 47 cselekményből 45 esetben férfi, munkás állománycsoportba tartozó volt a tettes és csak 2 a nő, illetve alkalmazott. A bizottság megállapítása szerint a kiszabott fegyelmi büntetések súlya arányban volt a cselekményekével. Legtöbben megrovásban részesültek, és 35 dolgozót — ebből 29 volt a férfi — fegyelmi büntetéssel bocsátottak el. A vállalatok komoly megfontolás alapján szabják ki a fegyelmi büntetéseket. Az anyagi felelősség körét tekintve — 193 esetben hoztak kártérítési határozatot, ami az össz- létszámot figyelembe véve mindössze 1,5 százalékot tesz ki. Ennek fele megőrzési felelősség elmulasztása miatt következett be, s mögötte a gondatlan cselekmények és az üzemi balesetek miatt keletkezett károké a sorrend. Viszonylag alacsony a leltárhiányok miatt kiszabott kártérítések száma. Fel kellett azonban figyelni a megyei kórháznál — üzemi baleset miatt kártérítésre kötelezettek feltűnő számára, ami az e kategóriába eső kártérítések közel 45 százalékát tette ki. — Az anyagi felelősségre vonások alkalmazásánál „előkelő” helyet foglaltak el a feketefuvarból adódó cselekmények, továbbá a megőrzési kötelezettség elmulasztása. Törvényes fegyelem A vizsgált időszakban 147 panasz érkezett be az MDB-okhoz, s ebből 38 ellen nyújtottak be keresetet a Megyei Munkaügyi Bírósághoz. A panaszok alacsony száma, valamint a minimális fellebbezési arány — az összes dolgozóra vetítve 0,3 százalék — azt bizonyítja, hogy a munkáltatók nem sértik a törvényes fegyelmet, sőt, esetenként bizonyos liberalizmus is tapasztalható. A folyó évben végzett vizsgálatok során a 9. sz. Volán Vvmun«> kaügyi döntőbizottsága tevékenységének utóvizsgálata zárjai hogy' utána az egész évi tevékenységét tegye ismét mérlegre a Megyei Munkajogi Bizottság. T. I. Szinte hinni sem akarom, hogy nyugdíjassal ülök szemben a kényelmesen, barátságosan berendezett lakás egyik szobájában. A kis dohányzóasztalon hatalmas lexikon, annak tanulmányozásában zavartam meg a házigazdát. Néhány héttel ezelőtt még egy másik helyiségben, a Habselyem Kötöttárugyár kiskunfélegyházi gyárának igazgatói irodájában ültünk így egymással, szemben, s Kohut Béla akkor a gyár kollektívájának idei eredményeit ismertette. Aki akkor született —, amikor én a gyermekkoromat befejezve megismerkedtem az inasélet jó—rossz élményeivel —, ma éppen javakorabeli, 44 éves — mondja Kohut Béla kissé kesernyésen. — A sors különös szeszélye, hogy két évvel a hivatalos 'nyugdíjkorhatár előtt, egészségi állapotomra tekintettel korengedménnyel gyarapítóm a Nyugdíj- folyósító Intézet ügyfeleinek táborát. Egy előttem még teljesen új életforma küszöbén állök és még csak ízlelgetem az „új ízeket” Nehéz lenne most arról beszámolni, hogy mit érzek .. . Évtizedek óta belém idegződött a koránkelés, most is hajnalban ébredek. Azután rájövök arra, hogy már nem vár a gyár, nem kell értekezleteket, megbeszéléseket tartanom, s engem sem hívnák ilyenekre... — Idézhetünk a múltból? —Azt hiszem, a jövőben bőven jut időm átgondolni az elmúlt évtizedek eseményeit. Értékelhetem magamban a szerepemet, tevékenységemet. Mérlegre tehetem, hogy mit tettem jól, mit kellett volna másként csinálni. Ha voltak is hibáim — mert kinek nincsenek —• úgy érzem, mindig kommunistáihoz méltó módon igyekeztem ellátni feladataimat. Sajnos —i teszi hozzá —, mióta világ a világ, vezetőnek lenni nem a leghálásabb feladat. Sokan elfeledkeznek arról manapság is, hogy a dolgozóknak nemcsak jogai, hanem ezzel párhuzamosan és nagyon szoros ösz- szefüggésben kötelességei is vannak. Ha egy vezető felelősségre von valakit a munka hanyag elvégzéséért, kötelessége elmulasztásáért, vagy éppen a helytelen szemléletéért, könnyen kaphat érdemtelen bírálatot. No, i. félreértés hé éssék, 'hem akarok panaszkodni, hiszen a pártszer- ' vezet tőt," a kommunistáktól megfelelő segítséget kaptam. — Mikor hallotta először ezt a szót, hogy „kommunista”? — Nagyon halkan, de már pici gyermekkoromban. Édesapám ugyanis vöröskatona volt, s a Tanácsköztársaság leverése után telepedett le Félegyházén. Nyomdász volt, s az illegalitás éveiben nekünk, gyerekeknek csak nagyon keveset beszélt. Büszke vagyok arra, hogy 1944 októberében az én apám is részt vett az MKP kiskunfélegyházi szervezetének megalakításában, sőt, 1949- ben bekövetkezett váratlan haláláig a kiskunfélegyházi kommunisták titkára volt. 1934-ben lettem fodrásztanuló az egyik helybeli kisiparosnál. A felszabadulásom után, 1937-től kezdve Félegyházán, Pálmonosto- rán, Kiskunmajsán és Budapesten dolgoztam. A háború engem sem hagyott békén, 1941-ben bevonultam, 1942-ben a frontra kerültem, majd megsebesülve, 1943- ban leszereltek. Azt hittem, részemre befejeződött a háború, de sajnos, tévedtem. A „hazát védő seregnek” 1944 szeptemberében szüksége lett rám és ismét magamra öltöttem a katonaruhát. A helyzetet látva sikerült a tisztjeink '■ rávenni arra, hogy álljunk át a szovjet hadsereg oldalára. Debrecenben már mi is az új demokratikus hadsereg alapjait képeztük. Az események ezután gyorsan peregték, 1945 március -végén elindultunk Ausztriába. Mire a bevetésünkre került volna a sor, „kitört a béke”. Hamarosan a dunántúli öskü községbe helyezték alakulatunkat, s itt léptem be a kommunista pártba: Társaimmal együtt részt vállaltunk a környékbeli községekben a? 1945-ös választások szervezésében és lebonyolításában . Amikor azután 1945 novemberében mint szaikaszvezető leszereltem, nem gondoltam, hogy néhány év múlva ismét rámkerül az egyenruha... Fodrász volt a mesterségem, úgy gondoltam, ezt folytatom tovább. Megválasztottak a szakszervezet helyi titkárának, majd saját ipart váltottam. Elképzeléseim nem váltak valóra, 1950-ben beadtam az ipart és a Szervestrá- gyagyűjtő és Kereskedelmi Vállalat helyi telepét megszervezve annak vezetője lettem. Áz 1951-es esztendőt szinte teljesen egyenruhában töltöttem, tartalékos tiszti, majd politikai tiszti tanfolyamok elvégzése után az_éy végén lett belőlem ismét civil. Az akkori idők nem épp>en hálás feladatát bízta rám a párt, a begyűjtés különböző funkcióit kellett ellátnom. Azután az akkori Bányászati Berendezéseik Gyárába mentem dolgozni. Nem volt ismeretlen előttem a fizikai munka, hamarosan megszereztem a hegesztő képesítést. Az ellenforradalom után újjászervezett pártban 1957 júliusában engem választottak titkárnak, majd amikor 1963-ban csúcsvezetőséget hoztak létre, ismét ebbe a funkcióba kerültem. Amikor a Vegyipari Gépgyár 224 tagja 1964-ben üzemi pártbizottságot választott, engem találtak alkalmasnak a titkári munkák ellátására. A városi pártbizottság 1970-ben kiemelt, s több miint egy évig dolgoztam ott ipari főelőadóként A Kiskunsági Ruhaipari Vállalat igazgatói tisztét 1971 óta láttam el... Most itt vagyok ötvennyolc évesen kezdő nyugdíjasként. Remélem, hogy a gyártól és a városi pártbizottságtól kapok majd elegendő munkát, mert nem akarok pihenni. Egészségemtől, erőmtől függően részt vállalok továbbra is úgjP a termelő, mint a társadalmi munkából. Eddig is propagandista” voltam, s szeretném továbbra is kivenni a részem ebből a tevékenységből... O. L. Ne csak a brigád # Rutai István üzemvezető: — Sok jót mondhatok róluk., (Straszer András felvételei.) • Szabó Mihály brigádvezető eligazítást tart. Doszkocs János művezető — balról a negyedik — is jószívvel figyeli. Földvári Imre, Baja város népire» ni titkára szakszerűen kezdte. — Volna egy hírrovatba való információm. November 7. alkalmából a népfront is kitüntette legjobb aktivistáit... És sorolita>. Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt heten, Érdemes Társadalmi Munkás fokozatút pedig huszonegyen kaptak. — Hát kollektívák? — vetettem közbe, mert emlékeztem rá, hogy a FÉKON „Zrínyi Ilona” szocialista brigád kezdeményezésére indult mepfrantkongresszusi munkaversenyhez aminak idején 305 szocialista brigád 'csatlakozott a városban, A vállalások „fazonját” elsősorban a településfejlesztéshez, Baja szépítéséihez „szabták”. A népfronttá tkár tréfásan türelemre intett. — Éppen azzal akarom folytatni: a városban első alkalommal a Ganz Villamossági Művek Készülékgyára „Népfront” szocialista brigádját tüntette ki a népfront Kiváló Társadalmi Munkáért eműékplakettel. Ez az a brigád ... — ... amely a népfrontikomg- resszuLS tiszteletére alakult, — végtam megint sietve a szavába, egyben jeleztem, hogy nem felejtettem el a vele kapcsolatos sztorit sem1... Csak a szereplők neve nem jutott már eszembe. Földvári Imre kisegített. — Doszkocs Jánosné ... Aztán a fiérje... — Igen, igen — a művezető. Bizonyára „családi” rivalizáló kedv is szította a férj felajánló buzgalmát. A feleség, a FÉKON „zrínydstája” — megyei népfront- bizottsági tag. A nőbrigád — tehát velük együtt az asszonyka — felhívására meglepetéssel válaszolt Doszkocs János ösztönzésére „Népfront” nevű brigád alakult a Ganzban, s az mindjárt jelentős társadalmi munkák sorával tisztelgett a kongresszusnak ... Példáiul a gyógy pedagógiai iskolánál. De a folytatást majd elmondják ők. A forgácsolóüzem forgalmas csarnokában „kerestük össze” a „Népfront” brigád tagjait. Csakugyan „össze”, ment tevékenységűik komplex jellege folytán nincsenek egyetlen helyhez kötve. Zömmel fúrások, marósok, de munkálj ulk — miiként ü zemvezetőjük, Rutai István mondta — széles skálájú. Doszkocs János művezető otthon van a brigádban. Ügy sorolta a neveket, mintha „saját” teollektívájárói lenne szó. Szabó Mihály a brigádvezetó, Karhesz János a helyettese. A többiek: Hornyák Ferenc, Kiss István, Török Magdolna, Kristonovics Sándor, Seres Ferenc. A tetlthelyen, azért még egy névvel megtoldotta a sort a birkózóra emlékeztető, zömök alkatú brigádvezető. — ... és Dorogi Tibor. Mit is végezték társadalmi munkában, amiért Baján legelsőiként érdemelték ki a népfront emlékplalkettját? Nem is olyan egyszerű már a számbavétel. Maguk is mosolyogtak rajta, míg olajos kezüket törölgetve, együttes fejtöréssel „összeszedték” a javát. Sparltpályalkészíités a gyógypedagógiai intézetnek. A kerítését is szerették volna már befejezni!, de — sajnos — drótot még nem kaptak hozzá. — A felsővárosi iskola egyik osztályának ollógamiitúra — szakköri munkához. — A _ felsőfokú tanítóképző sportpályájára kapukat. — ... és pályaimeszelő gépet. — Inkább tán szerkezetet — A gyár vízműtelepén 40 ezer forint értékű munkát végeztünk. Sürgős volt vállalkozó nem akadt rá. — Óvodának virágbölcsőket, fodrászjátékokat. — Fontos, hogy huliadékamya- gOkat használtunk fel, s minidig a gyárvezetőség hozzájárulásával. — Nem is tudnánk most hirtelen, a brigád összes társadalmi- munka-érdemeit pontosan felsorolni — segített közbe az ugyancsak kilátogató városi népfront- titkár. — Tény, hogy nem kérhetünk olyat, amire ne tettekkel válaszolnának ... S nem kisebbíti a „népfrontosokat”, ha most említjük meg, hogy a Ganz „Blátby Ottó” szocialista villanyszerélő brigádja emléklapot kapott a gyógypedagógiai iskolának végzett szakmunkáért — fűzte hozzá Földvári Imre. A „Népfront” brigád 1966-ban alakult Tagjai előtte nem képezték brigádot. Ma már zöld- koszorús szocialisták, és megpályázták a bronz fokozatot. — Ügy hiszem, bátran kérdezhetek termelési eredményeikről. — Százhuszonöt—százharminc százalékos átlaggal dolgoznák — felelt mindjárt a művezető. S hogy ne hasson esetleg ön- dicséretnek teljesítményeik, magatartásuk méltatása, javasolták meghallgatásra üzemvezetőjüket. Rutai Istvánt. A fiatal, lendületes beszédű férfi kis üvegfülkének ható irodájában éppen a „hiánylistát” böngészte. Pillanatok alatt .átkapcsolt” a „Népfront” brigád jellemzésére. — Sok jót mondhatok róluk ... — kezde. — Jó húzós brigád. Egyébként a forgácsolóban csak húzós brigádok dolgoznak. A „.népfrontosoknál” se a minőséggel, se a fegyelemmel nincs probléma. Külön örömmel figyeltem. hogy ki mondattaniul is egészséges vetélkedésben van- nák a nemrég alakult „Dózsa” brigáddal. A „Népfront” értékes tulajdonsága a kezdeményezőkészség. Nemcsak termelőm,urtká- bain, hanem amikor állást is kell foglalni. Az öregek támogatásának ötlete is az ő bnigédértefcez- letükről indult megvalósításra. — Azért csak van még igény velük szemben ? — Természetesen azt sem hagyhatom ki... Szakmailag nagyon jók, arról beszéltem. Tiszteletre méltó, amilyen szere,tettel foglalkoznak az új beiépőkkeL Szó szerint védnökségük alatt állnak. Márics János és Debella László — egy, illetve két hónapja vannak még nálunk — a megmondhatói, mennyi jó fogást, „trükköt” tanult már meg tőlük; Karhesz Jánostól, Török Magditól, Hornyák Ferenctől. De... azért érezhető 'kissé olyan szemléleti, hogy „csak a brigád”. Mivel majdnem ők a legnagyobb brigád, igen sok segítséget jelentene a gazdasági vezetésnek, ha a kívülállók — tehát még nem brigádkeretekben dolgozók — nevelésével is törődnének. Igyekeznének közösségi munkáiba bevonná a „magánzóikat” is... Persze, ez áll a „Dózsa” és a „Kandó” brigádra is. — Biztos, hogy a „népfrontosok” e téren szintén kezdeményezők lesznek hamarosan... Tóth István
