Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

1978. október 12. • PETŐFI NÉPE • 3

Egy lépés a műveltségért

A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyáregységéből a közelmúltban kaptunk egy levelét, amely arról tudósított, hogy az üzem Kállai Éváról elnevezett szocialista brigádjában felmérést végeztek: az ott dolgozók közül hányán nem végezték még el az általános iskolát. Az érintettekkel elbeszélgettek, s felhívták a figyelmüket: ha beiratkoznak a dolgozók iskolájának megfelelő osztályaiba, eltüntethetik az iskolai végzettségük „fehér foltjait”.

Sajnos, a levélből nem derül ki, hogy milyen eredmény kísérte a szocialista brigád vállalkozását, mi mégis örömmel szólunk róla, mert egy rendkívül hasznos — és elkerülhetetlenül fontos — folyamát szélesedésének, erősödésének a jelét látjuk benne ismét.

Lehetséges, hogy egyik-másik olvasó furcsállja e megállapítást, mondván, hogy az utóbbi három évtized alatt minden munkahelyen sokat tettek a kulturális elmaradottság felszámolása érdekében, s bizony, közülük igen sok helyen előrébb tartanak már, mint a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyáregységében. Hiszen — hogy a legkézenfekvőbb példával érveljünk — az alábbi jó hírt olvashattuk néhány nappal ezelőtt: a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában évente mintegy harmincán szereznek általános iskolai végbizonyítványt. E munkahelyen kedvezményben azok részesülnek, akik rászánják magukat, hogy a napú munkájuk után beüljenek az iskolapadba.

A vállalatokat és a támogatás formáit még sokáig lehetne sorolni, ám ennek ellenére is tény: távol vagyunk még attól, hogy mindenki megértse, miért kell olyan nagy gondot fordítani manapság a munkások művelődésére. A teljes automatizálás még jobban növelni fogja a képzettség-szükségletet, tehát az eddiginél inkább sokoldalúan képzett szakemberekre lesz szükség. Olyannyira, hogy nehéz lesz majd különbséget tenni mérnök és munkás, valamint szellemi és fizikai mun'ka között.

A mind gyorsabb ütemben fejlődő tudomány és technika sürgetően követeli az elsajátított ismeretek mennyiségi és minőségi fokozását, s ha ez csak a vezetők körében történik meg, akkor egyre nő a távolság a vezetői és a a végrehajtói tevékenység között. Ez pedig kinek lenne jó?

A párt oktatáspolitikai és művelődéspolitikai határozatai kötelezik az intézményeket és a különböző beosztású vezetőket, hogy tevékenységükkel, s a számukra biztosított anyagi eszközökkel segítsék az abban foglaltak végrehajtását. A kiskunhalasi szocialista brigád felmérése azért örvendetes, mert jelzi: egyre többen akadnak olyanok, akik önként is hajlandók tenni azért, amit szocialista jövőnk érdekében fontosnak éreznek. K. J.

(Straszer András felvétele.)

Egyelőre marad a „vénasszonyok nyara”

Ügy tűnik, a szeszélyes nyári időjárásért- az Őszi napok adnak némi kárpótlást. Szombat óta ugyanis Európa középső része fölött magasnyomású anticiklon helyezkedik el, s hatására száraz, az évszakhoz képest enyhe időjárás alakult ki a Kárpátmedencében, kevés felhővel, számottevő csapadék nélkül. Kedden hazánkban Szolnokon mérték a legmagasabb nappali hőmérsékletet, ahol 24 fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Ez megközelítette az október 10-i abszolút melegrekordot, amit 1932-ben Budapesten mértek, akkor 25,9 Celsius-fok volt.

Az októberi „vénasszonyok nyara” további nyugodt, kiegyensúlyozott időjárást ígér; csütörtökön és pénteken is az előző napokéhoz hasonló hőmérsékleti maximumok alakulnak ki. A 20—23 fokos nappali legmagasabb hőmérsékleti értékek 4— 5 fokkal haladják meg a sokévi átlagot. A hajnal; minimumok 3—8 fok között alakulnak, ez csak egy-két fokkal több az ilyenkor megszokottnál. A napos órák száma 9—10 is lehet. Csapadék nem várható, a legmagasabb nappali hőmérséklet 18—23 fok között alakul. (MTI)

Megjelent az októberi Nemzetközi Szemle

A folyóirat közli Fidel Castro beszédét, amelyet a Moncada laktanya megtámadásának 25. évfordulóján mondott.

Sokszor volt már tanúja a világ a kínai stratégiai és politikai pál fordulásnak. A lap több cikke foglalkozik Kínával: cikkösszeállítást olvashatunk a Japánnal kötött Szerződés létrejöttéről és nemzetközi fogadtatásáról. Dokumentumként közli a lap az Albán Munkapárt és az albán kormány által kiadott — a kínai politikát bíráló — jegyzéket.

A „Peking és a kínai emigráció" című cikkben arról olvashatunk, hogyan használja fel Peking a kivándorolt kínaiaknak mint „külföldön élő honfitársaknak” a helyzetét a maoista politika megvalósítása érdekében.

Egy amerikai politika-profesz- szor Japán és az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikáját vizsgálja. «

E. Arab-Oglü ismert szovjet szerző a jövő társadalmának ökológiai — nem épen optimizmusra késztető — problémáit elemzi. Ezzel kapcsolatban egy másik cikk a Római Klub pesszimista elemzését ismerteti. Egy nyugatberlini lap a Die Wahrheit pedig arról ír, hogy a Szovjetunióban milyen próbálkozások történnek a környezet megóvásáért.

NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT

Révai József

„Foglalkozni akarunk mindenekelőtt a korunk társadalmi történéseit mozgató erők vizsgálatával, törvényeinek megállapításával, hogy irányításuk lehetőségé- nék feltételeit kutassuk. Üjabb revízió alá vesszük mindazokat az elméleteket és tudományos rendszereket, amelyek alapjai lehetnének a szociális megváltás gyakorlati politikájának, és teret adunk minden olyan törekvésnek, amely új irányokat keres és akar kijelölni.” Így fogalmazta meg a tizenkilenc éves Révai és néhány társa azokat a célokat, melyek jegyében 1917 decemberében új folyóiratot akartak indítani. Ez a tervük akkor meghiúsult, de egy évvel később életre hívták az Internacionálé c. folyóiratot, melynek első számát ez a program vezette be. Az irodalmi érdeklődésű, költői ambíciókkal rendelkező fiatalember, aki korábban Kassák Lajos Ma című avantgardista folyóiratában már új esztétikát hirdetett, ebben az időben a társadalmi kérdések felé fordult. A Galilei Kör tagjaként Szabó Ervin nézeteinek hatása alá került, részt vállalt a Korvin Ottó és Sallai Imre vezette forradalmi szocialisták akcióiból. majd 1918 novemberében áz elsők között csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához.

Révai alakja és tevékenysége a kommunista párt harcainak és építő munkájának, a magyar marxista—leninista gondolkodás fejlődésének — korántsem ellentmondásmentes — folytonosságát képviseli és szimbolizálja, a mozgalom első négy évtizedében. Sokoldalú forradalmár-egyéniség volt. Gyakorlati forradalmár — a húszas évek közepétől a párt egyik legismertebb vezetője —, ragyogó tehetségű publicista, aki írásaival kommunisták generációinak gondolkodására, fejlődésére hatott: teoretikus, aki úttörő munkát végzett a marxizmus—ieninizmus magyar viszonyokra való alkalmazása terén.

A nemzeti kérdés, a nemzeti múlt értékelése, mely elméletipublicisztikai munkásságának központi témája volt, már fiatal korától foglalkoztatta Révait. A nemzeti kérdés megítélésében 1919-ben még Szabó Ervin nyomdokain haladt, de már ebben az időben megfogalmazta azt az igényt, hogy le kell számolni a marxizmusnak azzal az értelmezésével, mely egyenesen tagadja mindenféle nemzeti erőnek a lehetőségét. A .harmincas évék közepén — ugyancsak Szabó Ervin felfogásával vitázva — még határozottabban szögezte le, hogy a nacionalizmus mérgének nem lehet ellenmérge a nemzeti kérdés figyelmen kívül hagyása. Révai a marxizmus és magyarság témakör középpontjába az 1848-as forradalmat állította. 1848 történetének vizsgálatában lehetőséget látott a magyar társadalmi fejlődés sajátosságainak elemzésére. E témakörben született tanulmá- nyaú valójában politikai vitairatok voltak, melyek a forradalmi munkásmozgalom számára aktuális tanulságokat kínálták. „Nem mint utólagos szemlélők, hanem mint a jelen harcainak résztvevői nyúltunk hozzá a-magyar történelem kérdéseihez” — írta Révai a „Marx és az 1948-as magyar forradalom” c. tanulmányának előszavában. „Az 1848-as magyar forradalom kérdéseiben való elmélyedésnek így a magyar kommunisták szellemi fejlődésében az volt a szerepe, hogy tudatosította bennünk pártunk politikai célkitűzései és a magyar történelmi fejlődés közötti mély ösz- szefüggést, hogy a marxizmus— Ieninizmus általánosan érvényes, nemzetközi tanításán nevelt gondolkodásunkat a mi országunk, a

mi népünk, a mi történelmünk különleges problémái felé fordította ...” „Az 1848-as forradalom tanulmányozására sokunkat az is késztetett, hogy végére járjunk annak az .elméletnek’, amely az 1848-as forradalommal akarta bizonyítani, hogy Magyarországon egy forradalmi munkás- és pa- rasztdemokrácia minden előfeltétele hiányzik.”

A harmincas évék második felében a fasizmus elleni harcban fordulatot jelentő új irányvonal, a népfrontpoUtika elméleti megalapozásában Révai kimagasló szerepet játszott. „Marxizmus és népiesség” c. munkájában (1938) a népi írók marxista értékelésébe ágyazva történetileg alátámasztotta és felvázolta a népi demokrácia koncepcióját. E művében, mely átmenetet képez történelmi írásai és irodalmi esszéi között, tárulkoznak fel leginkább Révai különleges elméleti kvalitásai.

A felszabadulás után Révai az MKP egyik vezetőjeként a hatalomért vívott harc számos területén töltött be irányító funkciót. Kezdettől a kommunista párt vezető ideológusa, a Szabad Nép főszerkesztője, 1949-től népművelési miniszter. Neve elválaszthatatlan a kulturális forradalom nagy eredményeitől, a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megtörésétől. A feszült nemzetközi helyzet és a párt politikai irányvonalának torzulásai azonban egyre inkább beárnyékolták az ő tevékenységét is. Sőt, személye valóban különös figyelmet érdemel, hiszen az MDP vezetői közül ő volt az, aki a dogmatizmus eluralkodásának következményeit — korabeli megnyilatkozásai tanúsítják — előre érzékelte. Ugyanakkor különleges képességei révén mégis a szemléleti torzulásokkal terhes ideológia nagy erejű propagandistája, s egyben a kor áldozata, akinek pozitív törekvései — a sematizmus elleni harc megindítása — az adott viszonyok között szükségszerűen kudarcot vallottak.

A Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésén mélyreható önkritikát gyakorolt. A Politikai Bizottságból kihagyták, s bár magas funkcióikat ruháztak rá, a követ-, kező években valójában mellőzött politikusnak számított. 1956 márciusában sürgette a XX. kongresszus tanulságainak levonását és síkraszállt a törvényesség biztosítása mellett. 1956 júliusában ismét beválasztották a Politikai Bizottságba, de leromlott egészségi állapota miatt nem tudott teljes értékű tagja lenni a párt szőkébb vezetőségének. Az ellenforradalom után mintegy fél évet a Szovjetunióban töltött, majd ismét bekapcsolódott a politikai életbe. A belső helyzetet azonban több kérdésben tévesen ítélte meg. Egyoldalú — a dogmatizmus veszélyét lebecsülő — álláspontja az 1957 júniusi párt- értekezleten jogos bírálatot váltott ki. Különvéleménye ellenére beválasztották a Központi Bizottságba, melynek haláláig tagja maradt.

Élete utolsó éveiben értékes irodalmi munkásságot fejtett kL Szemléleti fejlődése mindenekelőtt József Attila-tanulmányaik mérhető. E tanulmányok — Pán- di Pált idézzük '— „nemcsak a politikus önkritikái megnyilatkozásai voltak, hanem József Attila rehabilitálásának fejezetei és a Petőfi-példa megtisztulásának aktusai is, amelyek méltóan zárják le egy jelentős marxista gondolkodó és mozgalmi vezető ember sztellemi pályáját”.

U. K.

Gyógyfürdők

országa

• A bükkszék! Salvus.

Gyógyfürdőink és gyógyforrásaink világszerte közismertek, az ízületi és mozgásszervi betegségben szenvedők sok milliója talált már gyógyulást Hévízen, Hajdúszoboszlón, Zalakaroson, Bükkszéken, Harkányban, Miskolctapolcán és Gyulán. S ezenkívül a fővárosban már nemcsak a Széchenyi, a Császár és a Gellért, hanem a Dandár utcai és az újpesti fürdők is gyógyfürdő jelleget kaptak.

Az országban száz helyen köze] ötszáz gyógyforrás 'tör elő. Budapesten 123 gyógyforrás van, amelynek napi hozama több mint 70 millió liter különböző kémiai összetételű víz; ezek között sok a termálforrás, 77 C-foknál melegebb Vízzel. Államunk az elmúlt tíz esztendő alatt. hozzávetőlegesen kilencmiMiárd forintot költött a termálvizek: hasznosítására, új gyógyüdülők létesítésére, a kórházi ágyak számának gyarapítására1. Évente általában hu- szonnégyezren kapnak háromnégy hetes gyógyfürdői vagy szanatóriumi beutalót, s nyolcvanezren tölthetnek két hetet gyógyüdülőkben.

Talán az egyik legnépszerűbb gyógyfürdőnk Hajdúszoboszló, ahol az elmúlt esztendőben 1 millió 200 ezer vendég fordult meg. Eredetileg olajat kutattak, s akkor tört fel a gazdag ásvány és rádiumemanáció tartalmú víz az alföldi kisvárosban. A három forrás naponta hatmillió liter, 73—78 C-fokú vizet ad, melynek gyógyító hatása elsősorban idült ízületi gyulladások, reumatikus betegségek, fagyási sérülések esetében eredményes.

9 Miskolctapolca.

Zalakaros neve ma már fogalom. Pedig tíz esztendővel ezelőtt még csak néhány kis hétvégi ház jelezte, hogy egy új gyógyfürdővel gazdagodtunk. 1968-ban kezdődött az építkezés, s ma már évente több mint százezren keresnek gyógyulást és pihennek Zalakaroson, ahol kemping és szálloda várja a vendégeket.

Szervusz Salvus! Terjedt el szinte egyik napról a másikra a jól sikerült, hatásos reklámszlogen. S ennek már negyed százada. Huszonöt évvel ezelőtt leltek rá ugyanis Bükkszéken az alká- liákban gazdag Salvus vízre, mely nagy bikarbonáttartalmával első a világon, s igen jól használ a légcső-, és hörghurutban szenvedőknek. A kiváló gyógyvízből a kezdeti 250—300 literrel szemben ma már 8000 litert palackoznak naponta. Most, amikor bemutatunk néhányat gyógyfürdőink és gyógyforrásaink közül, feltétlenül ide kívánkozik a miskolctapolcai csigaházas termálfürdő és a barlang gyógyfürdő is, ez utóbbi páratlan hatású a légzőszervi megbetegedések gyógyításában.

A. T.

• Hajdúszoboszló.

• A Gellért-fürdő.

Csikérián kezdődött...

C

sikéria, 1944. október 12. délután 3 óra. Harmincnégy évvel előbb ez volt az a pillanat, amikor a már felszabadult Szabadka irányából hallott 'fokozódó fegyverropogás közepette a házak mögül egy kerékpáros szovjet katona bukkant élő. S ezzel a felszabadítók Bács-Kiskun megye földjére léptek.

A világtörténelemben eddig ismert legnagyobb szabású és leglkegyetlenebb háború, amelyet a fasiszta Németország zúdított az emberiségre, 1911 második felében már ötödik esztendeje tombolt. A Szovjetunióra rontott hatalmas fasiszta hadigépezet ereje a kezdeti sikerlek után a szovjet nép hősi ellenállásán megtört. A Vörös Hadsereg lendületes, mindent elsöprő ellentámadásokba ment át, s győzelmes hadműveletei során halálos csapásokat mért a hitleri Németország verhetetlennek vélt hadseregére és a vele szövetséges csatlóskormányok csapataira.

11944 őszére darabjaira hullott a II. világháború kezdetére összetákolt fasiszta tömb. A csatlósországok egymás után váltak le a hitleri német birodalom oldaláról. Ám nemcsak kiváltak a szövetségből, hanem hadat is üzentek a német megszállóknak, s harcba szálltak ellene.

A Honthy-klikik nem tartozott a szembeszállók közé, bár a Vörös Hadsereg feltartóztathatatlan, mindent elsöprő előretörése, s az ann;ak nyomán kialakult helyzet zavart és félelmet idézett elő a magyar uralkodó osztály soraiban. Ülésezitek, tárgyaltak, de az egyetlen helyes lépésre, a németekkel való szembefordulásra nem tudták magukat elszánni. Az ország vezető körei híven negyedszázados uralmuk hagyományaihoz, továbbra is kitartottak nemzetvesztő, szovjetellenes politikájuk mellett.

A Vörös Hadsereg Legfelsőbb Parancsnokságának főhadiszállása azt a feladatot tűzte a Magyarország határáig jutott szovjet csapatok elé, hogy zúzzák szót a hazáinkban levő német fasiszta csoportosulást, vonják ki az országot a Hitlerrel szövetségben viselt háborúból, és .szabadítsák fel az idegen elnyomás alól. A főhadiszállás e feladat végrehajtását a iMiaiínovszkij marsall parancsnoksága alatt működő II. Ukrán Frontra bízta. A front egyik előretolt osztaga szeptember 23-án Battonyánál elsőként ínyomult az ország földjére és ennék a katonai lépésnek volt a következménye az is, hogy Október 12-től fokozatosan szabadult fel Bács-lKiSkun dolgozó népe is.

A szovjet csapatok közeledését már hetekkel előbb jelezték a menekülők, a letűnt rendszernek azon osztagai, akik részben a rémület hatására, másrészt felelősségük tudatában féltek bevárni a felszabadítók megérkezését. Szeptemberben, de októberben is a Tiszántúlról előnyomuló Vörös Hadsereg előtt autón, lovas kocsin vándorlók tízezrei vonultaik át a megyén Észak és Nyugat irányában egyaránt.

Ha a megye viszonylatában teszünk említést a számunkra sorsdöntő évfordulóról, akikor — a történelmi hűség érdekében — nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Kecskemét már október 10- én észlelte a szabadság első leheletét. Ezen a napon Kovtun gárdaezredes (Kecskemét Szimferopol- ban élő díszpolgára) vezette 297-es gárdábadosziá- lyát, átkelve a Tiszán, betört Kecskemétre. A városban tartózkodásuk csupán egynapos volt, de ez már pontosan érzékeltette a fasizmus végnapjait.

Csikéria felszabadulása már egy olyan átrendezett hadászati lépésnek lett az eredménye, amelynek folyományaként november 14-én, tehát alig több mint egy hónap alatt az egész megye szabadnak mondhatta magát. Legyen szó kerek, vagy nem teljes évfordulóról, de ezek a napok kitörölhetetlenül élnek a megye lakossága közvéleményének tudatában. Így él azért, mert az onszág és Bács-Kiskun népének igaz történelmét ettől a naptól számítjuk. Tényleg ez volt népünk igazi sorsfordulója.

Harmincnégy év múltán elmondhatjuk, hogy a megyében is sok gonddal, nehézséggel küszködve, de egyre több, a megoldást biztosító eszköz birtokában. jelentős és a történelem számára is feljegyzésre méltó utat tettünk meg. Eredményeink felsőrolhatatlanok a társadalmi, a gazdasági, a kulturális, a szociális élet valamennyi területén. Ha végigtekintünk akár Csikéria, vagy a hat város és több mint száz megyebeli község történetén, a múló idő soha sem feledtetheti, hogy erre a napra — Október 12-re — keli emlékezni. Azok, akik ismerték saját .életük, s környezetük múltját, akik hallották az öregek nyomorx'a emlékezését, és a fiatalabbak, ha olvastak valamikori nagyon sajnálatos, de igaz múltunkról, egyre erősebb hittel vallják, hogy a több mint harminc évvel előbbi október nagy előrelépése volt a magyar népnek.

Kibontakozhatott a nemzet alkotó ereje, teremtő géniusza, s mindaz, ami előbbre viszi az ország, a megye fejlődését. Hiszen hol vannak már a csak nyomorúságot nyújtó, alig művelt földek, a hárommillió koldus Magyarországa, a munkanélküliség, az ipar hiánya, az emberi megalázóttság, az írni-olvasni tudatlanság, hol van a nemzetet bénító, s az embert megalázó kulturáiatlanság?

Csikéria volt a megyében az első szabad község, de a mai napon nemcsak erre a kis helységre emlékezünk, hanem mindarra, ami abban a hónapban és az elmúlt harmincnégy év alatt történt.

—r -1