Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 28. események sorokban MOSZKVA Az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány meghívására a közeli napokban hivatalos ba­ráti látogatásra Moszkvába uta­zik a Vietnami Szocialista Köz­társaság párt- és kormánykül­döttsége, élén Le Duannal, a VKP KB főtitkárával és Pham Van Dong miniszterelnökkel, a VKP PB KB tagjával. (TASZSZ) PALERMO Szicília szigetén csütörtökön mintegy ötszázezer dolgozó sztráj­kolt a nyomor és a válság növek­vő terhei miatt. Pailermóban tíz­ezren vonultak fel munkát köve­telve. (ADN) BUKAREST Hoszni Mubarak Egyiptom al- elnöke, Szadat elnök személyes megbízottja, csütörtökön Buka­restbe érkezett. (AGERPRES) PÁRIZS Csütörtökön este a párizsi Ci­nematheque-ban megkezdődtek a magyar filmnapok Párizsban és környékén. A L’ Human! té, va­lamint a Rouge című párizsi lap a fi'lmnapokról meleg hangú elő­zetes méltatást közölt kiemelve a mai magyar filmek közéleti sze­repét, művészi erejét. (MTI) TOKIÓ A tokiói rendőrség pénteken le­tartóztatta a második világhábo­rú óta legveszélyesebb aratnycsem- pészbanda fejét és 7 tagját. A rendőrség feltétélezése szerint a dél-koreai bandavezér Japánban 1970 és 1978 között mintegy öt tonna aranyat vásárolt — ennek értéke közel 35 millió dollár — és csempészett be Dél-Koreába, ha­lászhajók rakterében. A gyümöl­csöző „üzlet” az aranycsempészek­nek közel 3 millió dollár hasznot hozott. GROMIKO PÁRIZSI TÁRGYALÁSAI Fő téma az európai enyhülés (Folytatás az 1. oldalról.) Andrej Gromiko párizsi tárgya­lásai a jelek szerint eredménye­sen hozzájárulnak nem csupán a két ország közötti kapcsolatokban elért eredmények megőrzéséhez, hanem azok továbbfejlesztésé­hez is. A francia sajtó értesülései sze;- rint a Gromiko és partnere, Loui.s de Guiringaud között lezajlott) eszmecsere lehetővé tettte, hogy a két ország azokban a kérdésekben is konstruktív dialógust folytas­son, amelyekben az elmúlt hóna­pok során bizonyos vita alakult ki. Ugyanakkor pedig ismét meg­mutatkozott, hogy mindkét fő­városban továbbra is nagy fi­gyelmet fordítanak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére, bővíté­sére. Párizsban bizonyosnak tartják, hogy jövőre sor kerülhet Giscard d’Estaing francia köztársasági el­nök második szovjetunióbeli láto­gatására. A francia államfő 1975- iben járt Moszkvában, tavaly pe­dig a Rambouillet-i kastélyban, a csúcstalálkozók immár hagyomá­nyos színhelyén fogadta Leonyid Biezsnyevet. A szovjet vendég ma délelő.tt sajtóértekezleten számol be pári­zsi tárgyalásainak eredményéről. A konstruktív légkört már érez­tette Gromiko első megbeszélése után tett rövid nyilatkozata, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy mind francia, mind pedig szovjet részről az enyhülés, al béke és a jó kapcsolatok megőrzésére törek­szenek. (MTI) • Gromiko és Guiringaud a csütörtöki díszvacsoránál. (Telefoto — AP) Izrael nem mond le Ciszjordániáról TEL AVIV, WASHINGTON, KAIRÓ (A jelenlegi izraeli kormány sohasem akar lemondani a tör­vénytelenül megszállva tartott Ciszjordániáról — ez derült ki egyértelműen Menahem Begin izraeli miniszterelnöknek csütör­tökön egy Tel Aviv-i tömeggyű­lésen elhangzott beszédéből. Kijelentette: az izraelieknek „elidegeníthetetlen joguk”, hogy településeket hozzanak létre „Iz­rael területének” bármely részén így „Júdeábán és Szamáriában is” (ezt a bibliai elnevezést hasz­nálják hivatalosan Tel Aviv-ban a Jordán folyó nyugati partjára, amelyet az 1967-es agressziós háborúban ragadtak el Jordániá­tól). Megerősítette Begin azt is, hogy nem hajlandóak lemondani Ciszjordánia katonai ellenőrzésé­ről sem: — az ott levő települé­seket csakis izraeli katonák fog­ják védelmezni — mondotta, s hozzátette: „ott — (Ciszjordá-niá­ban) — sohasem létesül palesztin állam”. „Camp David-ben meg­mondtam Carter elnöknek, hogy az elkövetkező három hónapban zsidó családok százait fogjuk be­költöztetni (ciszjordániai) telepü­léseinkre. s ezt most meg is tesszük” — jelentette ki határo­zottan az izraeli kormányfő. Lényegében > megismételte mi­niszterelnöke szavait Mose Dajan külügyminiszter csütörtökön Wa­shingtonba való visszaérkezése­kor tartott sajtóértekezletén. Ke­ményen fogalmazott ő is, kije­lentvén: „eszünk ágában sincs megszüntetni vagy áthelyezni akárcsak egyetlenegy (ciszjordá­niai) településünket”. A ciszjordániai zsidó települé­sekkel kapcsolatos izraeli állás- foglalás — kimutatva a Camp David-i megállapodások gyenge­ségét — felbolygatta a kedélye­ket az egyiptomi—izraeli béke­kötést sürgető hivatalos wa­shingtoni körökben. Vance kül- ' ügyminiszter csütörtöki nyilat­kozatában „mélységes aggoda­lomnak” adott hangot az izraeli szándék miatt. Carter elnök pe­dig személyes üzenetet küldött az ügyben Beginnek. Kairóban Sza­dat elnök fontolóra vette, hogy most ő hívja haza konzultációkra a Washingtonban tárgyaló kül­döttségét. (Reuter, UPI, AP, DP) Nigéria válaszút előtt A frika óriása ■'* mintha végre ébredezne hosszú-hosszú Csipkerózsika- álmából. Külpo­litikai téren mind nagyobb sze­repet vállal a kontinens életében, belpolitikailag pedig eljutott odáig, hogy stabilitását megkér­dőjelezni ma már egyértelműen nem lehet. Öbasanjo tábornok, Nigéria negyedik katonatiszt-államfője a függetlenség kikiáltásának 18. évfordulója előtt néhány nappal rádiós beszédben jelentette be, hogy megszüntetik a 12 esztende­je elrendelt rendkívüli állapotot és ismét engedélyezik a politikai pártok működését az országban. A bejelentés megítélésekor azon­ban óvatosságra int, hogy Nigé­riáiban korábban már két kato­natiszt-államfő ígérte határozot­tan az ország közéletének de­mokratizálását, s nem váltotta valóra azt. Az egyik Gowon volt, akit kilencéves kormány­zás után katonai puccs sodort él. A másik Muritala Moham­med, akit egy sikertelen hata­lomátvétel során gyilkoltak meg, s akinek politikai hagyatékát közvetlen munkatársai most megvalósítani készülnek. Egység és bizalmatlanság Obasanja, Murttala tábornok egykori legbizalmasabb munka­társa, ima Nigéria államfője, a polgári kormányzáshoz visszave­zető úton a legfontosabb fela­datként a nemzeti egység erősí­tését jelölte meg. Ennek alapve­tő oka, hogy a törzsi ellentétek 1967—1970 között egyszer már majdnem a széthullás sorsára juttatták az országot, és a 80 milliós lakosság még ma sem ocsúdott fel igazán ebből a tra­gédiából. A két és ifél esztendős eszte­len biafrai „testvérháború”, amely több mint kétmillió, zö­mében ártatlan ember életét ol­totta ki, mindmáig legszomorúbb fejezete a függ'.etlen Nigéria, s Afrika történetének. Ilyen háttérrel a polgári kor­mányzáshoz való visszatérés Ni­géria integritása szempontjából nem veszélytelen vállalkozás, hiszen ma is 2:00—250 etnikai egység él egymils mellett terüle­tén. Igaz, a nyílt gyűlölködés már a múlté, de a bizalmatlan­ság, amely az egykori törzsek, különösen a leg,nagyobbak, ’ az ibok, hauszák, fuLánik és joru- bák között még ma is létezik, visszahúzó erőként hat az ország fejlődésére. Ezt felszámolandó, a most felcseperedő nemzedék már az „egységes Nigéria” eszméjén nevelkedik; hausza, ibo, joruba és más népcsortok gyermekeinek ajkáról napjában hangzanak el az iskolában a következő szavak. „Esküszöm hazámnak, hogy hű, törvénytisztelő és becsületes le­szek, minden erőmből szolgálom Nigériát, megvédem egységét, becsületét és dicsőségét” De más tekintetben is megpró­bálnak érvényt szerezni az egy­ség sürgető követelményének. Az új alkotmány, amely már csak a Legfelsőbb Katonai Tanács jó­váhagyására vár, kimondja, hogy aktívan támogatni kell az etni­kai, vallási, nyelvi korlátokon túllépő egyesüléseket, a politikai pártoktól pedig egyértelműen országos tömegbázist követel. Az olaj bűvöletében Sokkal nagyobb önbizalomról tesznek tanúbizonyságot a nigé­riaiak, ha az ország gazdasági helyzetéről esik szó. Ennek ma­gyarázata az olaj. Nigéria a vi­lág hatodik—hetedik legnagyobb olajtermelője, évente mintegy 110 millió tonnát hoz felszínre belőle, s eladása révén 10—11 milliárd dollár jövedelemhez jut. A büszkeség érthető: ma már korszerű egészségügyi intézmé­nyek, iskolák, országutak, olaj­finomítók egész sorában öltenek testet a petrodollárok. A Nigériába zúduló hatalmas bevételek azonban gondokat is okoztak. A minél nagyobb beru­házásokért való versengés újból kiélezte az ellentéteket a 19 szö­vetségi állam között A másik hiba, hogy a mezőgazdasági ter­melést, amely még ma is a la­kosság mintegy 70 százalékát foglalkoztatja, elhanyagolták. Nigéria 1967 előtt lényegében maga fedezte élelmiszerszükség­letét, ma ennek nagy részét im­portálja. Kakaó-, pálma-, olaj­• Öbasanjo tábornok. és földimogyoró-termelése szin­tén visszaesett, pedig ezekkel a termékekkel egykor a világ él­vonalában volt. Ennek ellenére Nigéria való­színűleg Afrika egyik leggazda­gabb országa, amely mágnesként vonzza, és most, Öbasanjo beje­lentése után még inkább fogja vonzani a külföldi tőkét. Egyes becslések szerint 57 állam több mint 600 cége érdekelt valami­lyen formában Nigéria gazdasá­gában. Külkereskedelmének 90 százalékát tőkésországokkal bo­nyolítja, kivitelének 60 százaléka a Közös Piac tagállamaiba és az Egyesült Államokba irányul, (Szaud-Arábia után az USA má­sodik olajszállítója!) behozata­lának pedig 70 százaléka érkezik Észak-Amerikából és Nyugat>- Európából. Hatalmi ambíciók Nigéria, miközben ezer szállal kötődik a tőkés világgazdasághoz, 80 milliós népességét, központi fekvését, területi • nagyságát hangsúlyozza, amikor meghatáro­zó szerepet kér a kontinensen. Tekintélye valóban vitathatatlan Afrikában, annál is inkább, mert el nem kötelezett külpolitikájá­hoz híven nemegyszer meglepő hevességgel szállt szembe az im­perializmus mesterkedéseivel a térségben. Állásfoglalásán múlott többek között, hogy az Afrikai Egységszervezet a függetlenség küszöbét átlépő Angolában 1975- ben törvényesnek ismerte el a háladó MPLA kormányát. Gyor­san növekvő befolyására ráéb­redtek a nyugati nagyhatalmak is, amelyek saját érdekeik védel­mében szeretnék felhasználni az országot. Ezért most Rhodesiában és Namíbiában nem kis mérték­ben Nigéria nyomására s közve­títésével valamiféle rendezési terv keretében a többségi ura­lom megteremtésének útjait- módjait keresik. Mégis merészség volna ponto­san meghatározni, hogy milyen ma Nigéria politikai arculata. Az mindenesetre tény, hogy Obaisan- jo tábornok, szemben Muritala heves Ameri ka-ellenességével, közeledett az Egyesült Államok­hoz. Mint ahogy az is tény, hogy Nigéria még napjainkban is nyugtalan ország, tele ellent­mondásokkal — régiekkel - és újakkal. Akár Afrika tükörképe is lehetne, hiszen minden jó és rossz, ami ebben az országban történt és történik, bizonyos át­tétellel a kontinens egészére is jellemző. Válaszút előtt áll: 1979. október 1. a polgári kormányzás újbóli kísérletének ígért dátuma. K. M. • A főváros, Lagos egy utcája. Losonczi Pál távirata Gustáv Husáknak GUSTÁV HUSÁK elvtársnak, * Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának-, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének PRÁGA A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar nép és a ma­gam nevében őszinte jókívánságaimat és üdvözletemet küldöm önnek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek, a függet­len csehszlovák állam megalakulásának 60. évfordulóján, a csehszlo­vákiai államosítások és a csehszlovák! államszövetség napján. Szívből kívánom, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dol­gozói kommunista pártjuk vezetésével érjenek el további kiemelkedő sikereket hazájuk felvirágoztatásában, a fejlett szocialista társadalom építésében, a béke, a haladás, és a szocializmus javára. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökej Belgrád és Madrid között Több mint fél év telt már el azóta, hogy befejezte munkáját a belgrádi találkozó, amelynek összehívásáról Helsinkiben 1975 ben rendezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői határoztak. Emléke­zetes, hogy a jugoszláv főváros­ban 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői gyűltek össze és szá­mos nehéz, ellentmondásos prob­lémát vitattak meg. Ha néhány kérdésben nem is sikerült töké­letes összhangot elérniük, az el­fogadott záródokumentum vég­eredményben mégis hitet tett az enyhülési folyamat továbbfolyta­tása, a kapcsolatok kölcsönös ja­vítása, s a Helsinkiben vállalt kötelezettségek teljesítése mel­lett. Szintén jelentős (tényező, hogy — az európai együttműkö­dési tevékenység folyamatosságá­nak biztosítására — megállapo­dás született, a következő csúcs- értekezlet megtartásáról is: erre 1980 novemberében, Madridban kerül sor. A -két értekezlet között tehát 3 év telik el; ez azonban távolról sem jelent szünetet a kontinens országai számára. Azon túl, hogy alapvetően ez az időszak szolgál a különböző határozatok valóra váltására, a részt vevő államok megegyeztek néhány szakértői ta­lálkozó megrendezéséről is. Ezek a következők: 1. Fórumot tartot­tak ez év júniusában Bonnban a közös érdeklődésre számot tartó komplex tudományos problémáik megoldásáról, 2. Tanácskozás kez­dődik 1978. október 31-én Mon- treaux-ben az államok közti vi­tás kérdések békés rendezéséről. 3. A Földközi-tenger térségének kérdéseit vitatják meg 1979 feb­ruárjaiban Valetitában, Málta fő­városában. Az előzetes menetrend szerint tehát október 31-én kezdődik a következő szakértői találkozó. Megrendezését főként Svájc szor­galmazta, ezért is lesz a színhely a Genfi-tó partján levő Mon- treaux. A téma: az államok közt kialakuló vitás kérdések megol­dásának általánosan elfogadható módszerei, illetve a meglevő módszerek vizsgálata és kiegészí­tése. Viitaalapul a nemzetközi vi­szályok békés rendezésének eu­rópai rendszerére vonatkozó szer­ződéstervezet fog szolgálni, amelyet svájci diplomaták dol­gozlak ki. A tanácskozás a tervek szeript 4—6 hétig tart, bár a belgrádi tapasztalatok alapján időtarta­mát. s kimenetelét messzemenő­en befolyásolhatják napi politi­kai események, s a nemzetközi helyzet változása is. A találkozó munkájáról készült jelentéseket megküldik a résztvevő országok kormányainak, s előterjesztik majd a madridi konferencián is. Kormánya laki tó tárgyalások Carlos Mota Pinto, a kijelölt új portugál miniszterelnök. A képen Nobre da Costa távozó ügyvezető kormányfővel (balra) folytat tár­gyalásokat a kormányalakításról. (Telefoto — AP — MTI — KS.) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Magyar—nyugatnémet tudományos együttműködési megállapodás Pénteken Bonnban magyar—nyugatnémet tudományos együttműkö­dési megállapodást írtak alá. A Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Nyugatnémet Kutatóközösség (DFG) a két ország kutató tudósainak öt évre szóló kooperációs keretprogramját dolgozta ki. Magyar részről dr. Meruk Vilmos, a KKI elnökhelyettese, az NSZK képviseletében dr. Karl-Heinz Schiel a DFG főtitkára írta alá a dokumentumot. A megállapodás értelmében közös programokat, szimpóziumokat és kollokviumokat tartanak, rendszeres információ- és publikációcserét vezetnek be, és sor kerül kutatócsoportok kölcsönös tanulmányútjaira is. (MTI) • Nobel-békedíj A norvég parlament illetékes bizottsága pénteken bejelentette, hogy az 1978. évi Nobel-békedíjat Anvar Szadat egyiptomi elnöknek és Menahem Begin izraeli kormányfőnek ítélte oda megosztva. Az indo­kolás szerint a bizottság a döntésnél „figyelembe vette, hogy a Szadat jeruzsálemi útját követő — és jelenleg is folyó — béketárgyalások ré­vén olyan pszichológiai fal omlott le, amely 30 éven át távol tartotta egymástól a két országot”. Ez az egyetlen Nobel-díj, amelyet a nor­vég parlament külön erre a célra létesített bizottsága ítél oda, a töb­bi díjról a svéd tudományos akadémia, illetve a Karollnska-intézet dönt. (UPI, AFP)

Next

/
Thumbnails
Contents