Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 255. szám Ára: 90 fillér 1978. október 28. szombat Lázár György hazaérkezett Moszkvából Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka Lázár György, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszterta­nács elnöke, aki Alekszej Koszi­ginnek, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének meghívására tett láto­gatást Moszkvában, pénteken ha­zaérkezett a szovjet fővárosból. Vele együtt megérkeztek kísére­tének tagjai: Huszár István, a Politikai Bizottság tagja, a Mi­GROMIKO PÁRIZSI TÁRGYALÁSAI Fő téma az európai enyhülés Az enyhülés elmélyítése mel­lett foglalt állást csütörtökön es­te a Quai d’Orsay-n rendezett vacsorán Guiringaud francia és Gromiko szovjet külügyiminiszter. Guiringaud francia külügymi­niszter p ohárköszö nt őjé b e n azt hangoztatta, hogy „még több enyhülésre van szükség” és ki­fejtette, hogy véleménye szerint még jelentős utat kell megtenni a helsinki megállapodások al­kalmazásában. A külügyminiszter újra körvonalazta a francia le­szerelési elképzeléseket, amelyek „figyelembe vennék valamennyi ország jogát a biztonságra” és emlékeztetett az európai leszere­lési értekezlet összehívására vo­natkozó franoia javaslatra. A kö­zel-keleti helyzettel kapcsolatban Guiringaud — a Camp David-i értekezletre utalva kijelentette: Párizs azt óhajtja, hogy a jelen­legi megbeszélések nyissák meg az utat az általános közel-keleti rendezéshez, amelybe minden ér­dekelt felet be kell vonni, be­A szakmaszeretetért Sokféle módszer kínálkozik egy-egy rendezvény sikerének fölmérésére. A közelmúltban lezajlott megyei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok­ról például könnyen kimutat­ható, hogy hány fiatalt moz­gósított, egy-egy programján hányán vettek részt — s az adat többé-kevésbé hiteles népszerűségi mérceként szol­gálhatna. Van azonban más­fajta — számokkal-tábláza- tokkal vajmi kevéssé doku­mentálható — sikermérő is, ha ezt a rendezvénysorozatot elemezzük. Az ifjúmunkás és szakmun­kástanuló napok egyik célja, hogy ráirányítsa a figyelmet szép foglalkozásokra, más szó­val valamiféle pályaválasztási agitációt fejtsen ki. Nos, nem állnak rendelkezésünkre ada­tok arról, hogy hányán hatá­rozták el: nyomdászok, esz­tergályosok, fehérnemű-ké­szítők, targoncavezetők, laka­tosok, autószerelők lesznek, csak sejthető, hogy sokan. Ar­ról sincs hírünk, hogy a prog­ramsorozat után hány ifjú szakmunkásban erősödött meg a hit: az ő szakmája, hivatá­sa a legeslegszebb. De bizony­nyal sejthető, hogy jónéhány- b an. Az ISZN plakátján az idén sok-sok tucatnyi különféle szerszám volt látható, az öt­letes tervező kőműveskanalat, tolómérőt, vídiakést, tésztafor­mát, franciakulcsot, furdan- csot éppúgy beépített az emb­lémába, mint habverőt, villás­kulcsot, késélezőt, fűrészlapot és lemezvágó ollót: azt akar­ván kifejezni, hogy számos szakma fiataljainak adódik alkalom a rendezvénysorozat idején munkásságuk bemuta­tására. Volt seregnyi vetélke­dő — a döntőkről mi is tu­dósítottunk — tanácskozás, fórum, előadás: kiiki bizo­nyíthatott. És: példát mutathatott. Bi­zonyos ugyanis, hogy jövőre újult erővel kezdenek ver­senyhez az ifjú esztergályo­sok, s mindenképpen el akar­ják hódítani az első helyet a bajai Kismotor- és Gépgyár versenyzőjétől, Kiss Istvántól. Az is biztosra vehető, hogy Kiss István is újabb meg újabb tapasztalatokat igyek­szik szerezni, hogy ismét győztes lehessen. Az meg már a világ legtermészetesebb dol­ga, hogy mindeközben a környezet, az eleddig be nem kapcsolódó fiatalok is kedvet kapnak tudásuk tökéletesíté­séhez: szakkönyveket böngész­nek át, gyorsabb eredményre vezető munkafolyamatokat ta­nulnak meg. Ez az egészséges rivalizálás, versenyszellem végül is mindenkinek jó. Jó a fiatalnak, mert tapasz­talatokkal gazdagodik, izmo­sodik tudása. Jó a gyárnak — s közvetve a népgazdaság­Pénteken délelőtt 10 órakor a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka. Részt vettek a ta­nácskozáson: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Losonczi Pfil, az Elnöki Tanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Bi.szku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Németh Károly és Saldos István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai. Ott voltak a Központi Bizottság titkárai, s a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az elfogadott napirendnek meg­felelően a képviselők folytatták a közoktatás helyzetéről szóló mi­niszteri beszámoló vitáját. Ehhez a témakörhöz kapcsoló­dóan tegnap még öt képviselő fej­tette ki véleményét, majd — miután a beszámolóhoz több hoz­zászóló nem jelentkezett — az el­nöklő Apró Antal a vitát lezárta, s megadta a szót az oktatási mi­niszternek. Polinszky Károly ösz- szefoglaló válaszában hangsú­lyozta : — A vitában felszólalók ter­mészetes nyíltsággal mérlegelték a gondokat, a tennivalókat és a kétségtelenül jelentős, több tekin­tetben történelmi eredményeket. Ez a higgadt, előretekintő mérle­gelés további fejlődésünket is sza­vatolja. Köszönetét mondott azért a támogatásért, amely a közokta­tás érdekében megnyilvánult, s bejelentette, hogy a minisztérium a vitában elhangzott észrevétele­ket, javaslatokat tanulmányozza és hasznosítja. Ezután határozathozatal követ­kezett: az országgyűlés az okta­tási miniszter beszámolóját a köz­oktatás helyzetéről egyhangúlag, jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az elfogadott na­pirendnek megfelelően Pullai Ár­pád közlekedés- és postaügyi mi­niszter tartotta meg beszámolóját a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesz­tésének főbb irányairól. Pullai Árpád beszámolója nisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Ha­vasi Ferenc, a Központi Bizott­ság titkára és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszáki-Tudományos Együtt­működési Kormányközi Bizottság magyar tagozatának elnöke. A látogatás során megbeszélé­seket folytattak a két ország kö­zötti sokoldalú együttműködés időszerű kérdéseiről, fejlesztésé­nek feladatairól. leértve a palesztin nép képvise­lőit. Gromiko válaszában rámuta­tott, hogy folytatni kell az erő­feszítéseket a nemzetközi eny­hülésért és hangsúlyozta, hogy Franciaország és a Szovjetunió sokat tehet e cél érdekében. A szovjet külügyminiszter kijelen­tette: ma nincs égetőbb, sürgő­sebb probléma, mint a fegyver­kezési verseny megfékezése és a politikai enyhülésnek katonai enyhüléssel való kiegészitése. Gromiko örömét fejezte ki az­zal kapcsolatban, hogy Francia- ország bekapcsolódik a genfi le­szerelési tárgyalásokba. A szovjet külügyminiszter el­ítélte az izraeli—egyiptomi kü­lönbéke létrehozására irányuló törekvéseket, igazi békére van szükség — mondotta — nem pe­dig a béke látszatára. A szovjet külügyminisztert pén­teken az Elysée- palotában ebé­den látta vendégül Giscard d’Estáing köztársasági elnök. (Folytatás a 2. oldalon.) A közlekedés — kezdte beszá­molóját a miniszter — szerves része a termelés, az elosztás, a fogyasztás folyamatának, fontos .tényezője a nemzetközi együtt­működésnek. A közlekedéspolitikai koncep­ció előrelátó, bátor célja volt a vasút rekonstrukciója, mert ak­koriban a vasutak szerepének csökkentését vallották szerte a világon. Alapvető volt az az el­határozás, hogy nagy teljesítmé­nyű és hatékony közúti közleke­dést kell létrehozni, kellő figyel­met fordítva az úthálózat építé­sére, bővítésére. Tíz év távlatá­ból megállapíthatjuk, hogy szer­kezetében, munkamegosztásának arányaiban, műszaki színvonalá­ban korszerűbb, ütőképesebb közlekedés jött létre. Teljesítet­te a személy- és áruszállítás igé­nyeit, előmozdítva ezzel a nép­gazdaság fejlődését. Ezt a tényt az sem homályosíthiatja el, ha időszakonként szállítási feszültsé­gek keletkeztek. A közvélemény elismeri a szál­lítási munka eredményeit, de ér­Borbándi János Mongóliába utazott Pénteken magyar kül­döttség utazott Ulánbátor­ba. a Magyar—Mongol Gazdasági és Műszaki Tu­dományos Együttműködési Kormányközi Bizottság XII. ülésszakára. A delegációt Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti. (MTI) nak — mert képzettebb szak­emberekkel láthatja el egyre növekvő feladatát, másrészrőlS pedig — a versenyek idején — az élő példa erejével bizo­nyíthatja be az általános is­kolás látogatóknak: miféle szépségeket is rejt egy-egy szakma. Kiss István, a megye legjobb fiatal esztergályosa például véletlenül választotta ezt a foglalkozást. Kitűnő ta­nuló volt mindig, s minden iránt érdeklődő. Nyolcadikos korában esztergályos versenyt izgult végig, s olyannyira megtetszett, amit látott, hogy szakmunkástanulónak jelent­kezett. Kiváló eredménnyel szakmunkásvizsgázott, majd pedig elvégezte a technikumot is, ma a kísérleti műhelyben a megbecsült törzsgárdata- gok közé tartozik. Egy-egy — még oly vélet­lenszerűen kiragadott — egyé­ni példa természetesen nem általánosítható, hiba volna tehát arra a következtetésre jutni, hogy minden esztergá­lyosból versenygyőztes válik. Az azonban semmiképpen sem kétséges, hogy a szakmaszere­tet végső soron apróságokon múlik, egy ilyen, példánkban is említett versenyen is. Azzal kezdtük, hogy a nem­rég befejeződött ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok sikerét így is, úgy is lehet vizsgálni, Elemzéstől függetle­nül biztos azonban, hogy az idei ISZN is sokat tett a szakmák megszerettetéséért, a hasznosabb, célirányosabb pályaválasztásért. B. J, zékenyen reagál a hibákra is, jogosan igényli a kulturáltabb utazást, a pontosságot, a tiszta­ságot és a rendet, ideértve a megbízható helyfoglalást is. A ma fogyatékosságaiért elsősorban a közlekedésben dolgozók a fele­lősek, de kérnünk kell az utaso­kat is, jobban ügyeljenek velünk együtt a rendre, a kulturáltságra. A vasút korszerűsítése A vasúti hálózat szerkezetében a jövőben csak kisebb változiásó­kat tervezünk. Az energiaellátá­si, környezetvédelmi és haté­konysági követelmények is indo­kolják, hogy további 1200—1500 kilométeres vonalat villamosít- sunk. Évente 350—400 kilométe­ren kell a pályát felújítani, s a törzshálózati vonalakat, áldomá­sokat korszerű biztosítóberende­zéssel ellátni. Gazdaságunk ál­landó mozgásának, fejlődésének törvénye, hogy a korszerűtlent, a gazdaságtalant a korszerűbbnek, a hatékonyabbnak kell felválta­nia. A közlekedésnek is meg kell szüntetnie a korszerűtlen, gazda­ságtalan tevékenységet, így a kis forgalmú vasútvonalakat is. Jelentem az országígyűilésnek, hogy 1400 kilométer vasútvonalat megszüntettünk. A közútra átte­relt forgalom feltételeit költség- vetési támogatás nélkül egymii- liárd forint megtakarításával te­remtettük meg. Mindez kedvezően hatott a vasút gazdaságosságára, hozzájárult a hatékonyabb for- galarnimegosztásihoz. Azt a több­letköltséget, amelyet helyenként az utasoknak, a fuvaroztatóknak okozott, három évig visszatérítet­tük. Ez idő alatt felkészültek a magasabb szintű szolgáltatásért járó nagyobb kiadásokra és meg­szokták az új forgalmi rendet. Az átszervezés — munkahelyé­nek megszűnésével — több ezer vasutast személyében érintett. Foglalkoztatásukra a nagyobb for­galmú helyeken égető szükség volt. Vasutasaink ezt a változást fegyelmezetten, példás állampol­gári öntudattal fogadták. Új gyorsforgalmi utak épülnek A koncepció hatására kialakul­tak a korszerű közúti közlekedés keretei, amelyek megfelelnek népgazdaságunk fejlettségi szín­vonalának. A vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, azaz a közülietek­nél százezres tehergépkocsi-park, valamint — a dolgozók munka­helyre szállítása céljából — jelen­(Folytatás a 3. oldalon) A tervidőszak végére kiépül a korszerű lakáskarbantartó hálózat A szolgáltatások körén belül a 1 akossági és , a közületi igények alapján az előző tervcifclus végé­re különösen sürgetővé vált a lakáskarbantartó kapacitás növe­lése. A Minisztertanács ezt mér­legelve hozott határozatot 1976- ban az építőipari szolgáltatás gyors tempójú bővítéséről. Ezt követően az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium irányel­vekben rögzítette a lakáskarban- tartás feladatait, majd pedig a megyei tanácsok intézkedése kö- vekezett. Területükön bázisszer­vezeteket jelöltek ki az építőipa­ri szolgáltatások fejlesztésének összehangolására. Megyénkben a Kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgálitatóipari Szövetkezet. kapta ezt a szerepet. A bázisszerep azzal jár, hogy az ÉPSZISZ a korszerű építőipa­ri szolgáltatóhálózat kiépítésében részt vevő ipari szövetkezeteket és más szektorhoz tartozó egy­ségeket a saját tapasztalatai alapján segíti a célszerű műszaki fejlesztésben, a szakmai oktatás­ban, továbbiképzésben, a lakosság tájékoztatásában és a korszerű ügyvitelszervezés megteremtésé­ben. Bács-Kiskunban az ÉPSZISZ mellé kiemelték a bajai költség­vetési üzemet és a Kiskunhalasi . Épíitőiplani Vállalatot. Ezek az építőipari szervezetek a /bázissal összehangolják műszaki fejleszté­süket, s részt vesznek az egysé­ges vállalkozási és árpolitika ki­dolgozásában. Ezen kívül az utób­biak a saját működési területük körzetében hálózatfejlesztési te­endőket látnak el. Az Épületkar- blanitartó és Szolgáltatóipari Szö­vetkezet a tiszakécskei Vegyes- és Építőipari Szövetkezettel, va­lamint a lajosmizsei költségveté­si üzemmel szintén megállapo­dott az. együttműködést illetően. Jelenleg a Kiskőrösi Vegyesipari és a Kunszentmiklósi Építő- és Szolgáltatóipari Szövetkezettel tár­gyalnak hasonló megállapodásról a hálózatfejlesztés érdekében. Mint Nusser Elemér, az ÉP- SZISZ elnöke tájékoztatott, meg­egyezés jött létre a KIOSZ me­gyei szervezete és a szövetkezet között is. Ez lényegében azt tar­talmazza, hogy a lakáskarbantar­tási feladatok elvégzése, az igé­9 Az ÉPSZISZ barkácsműhelye Kecskeméten, a Széchenyivárosban. (Tóth Sándor felvétele.) nyék miniéi teljesebb kielégítése érdekében a kisiparosok eseten­ként alvállalkozói minőségben munkát 'kapnak az ÉPSZISZ-től. Ennék atz együttműködésnek a gyakorlati megvalósítását segít­hetné a pénzügyi háttér rende­zése a felsőbb szervek részéről. A bá ziss zöv etkezetnél a lakás­karbantartó munkák végzésére önálló építésvezetőséget hoztak létre. Kecskeméten a Széchenyi- városlian barkács gyorsszolgálta­tó egységben állnak a lakosság rendelkezésére. A Bocskay utcá­ban felvevőhelyet létesítettek. Az elmúlt évben az ÉPSZISZ által véglett közvetlen lakossági szol­gáltatás értéke csaknem három- szoinosa volt az 1975. évinek. Az idén szintén jelentős növekedés várható. Az Ingatlankezelő Vál­lalat és a lakóközösségek meg­rendeléseit is beszámítva a szö­vetkezet lakáskarbantartó tevé­kenységének fejlődése ennél is jóval nagyobb mértékű. Két év statt 1,8 millió forintról 6,2 mil­lióra ugrott az értéke. A jó eredmények elérésében a szervezeti átalakuláson kívül so­kat jelentett a KISZÖV és a me­gyei tanács anyagi támogatása. Ennék felhasználásával az ÉP- SZISZ — amely tavaly kiérde­melte az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium Kiváló Szö­vetkezete címet — a beruházási, fejlesztési középtávú tervét ed­dig időarányosan megvalósította. 1980-ig még szolgáltatóházat épí­tenek a Széchenyivárosban, amely egyben megrendelésfelvevő hely is lesz. Az Árpádvárosban ha­sonló rendeltetésű, de kisebb ilyen létesítményt hoznak tető alá. Az országban elsőként kidolgoz­ta az ÉPSZISZ a lakáskarban­tartási árjegyzéket, amelyet a bázisszervezettel együttműködő karbantartó egységek is alkal­maznak. Az árjegyzék kimunká­lásában segített a KUNÉP is. A szövetkezet önálló szolgáltatási osztálya már napirendre tűzte az általános ügyvitel kidolgozását Baján jó ütemben folyik a háló­zatfejlesztési szervező munka. Az ötéves terv második felének kez­detén jók rá a kilátások, hogy 1980-ra a megyében kiépül a la­káskarbantartás korszerű hálóza­ta. A. T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents