Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 26. TUDOMÁNY - TECHNIKUSI Szénszálak a műanyagban Madármesék \4 áskor mondtam már, hogy ez a Kiss úr — aranyat ér. Nincs olyan nap, hogy valamiféle ízes-zama­tos, de legtöbbbször mégis isme­retterjesztő mesével ne tartaná jól ingázó társait. No meg az al­kalmanként változó utasokat. Gondbltam már arra is, hogy ja­vasolni fogom valamilyen célirá­nyos fórumon: minden bejáró csoporthoz osszanak be hozzá ha­sonló tehetségű „aktív” nyugdí­jast, és részben már is meg lesz oldva az ingázók közművelíeté- sének egy kis hányada. Mondom, alig van alkatiam, ürügy, apropó, —, amiből perce­ken belül ne kanyarodna Kiss űr bizonyos tanulságokkal, tudásgya­rapítással járó példázatokra. Ezúttal például egy iszonytató nagy tüsszentés volt a folyamat elindítója. Tiszaikécske táján rob­bant ki belőle, s az utána követ­kező, rtkkantásszerű utóhang meggyőzően tanúsította, hogy jól­esett neki. El is harsaot vagy öt felől — Egészségére! Sőt az egyik jókívánság eme kérdéssel bővült. — Tán fürdőtt — most kora reggel?.. Vigyázni kell. mert a maga korában egy szellő is meg­árthat ilyen nyirkos, ködös őszön. Ezt egy parasztember tanácsol­ta. aki hosszú másod perceken át elismerően lesett fekete kalapja karimája alól a dörgő prüsszen- tést megeresztett úti társra. Még azt is hozzátette, hogy bizony ő is sokszor megkívánja a meleg vizet, zuhanyt felkelés után. de rögtön ki nem menne a szabadba — világért se. — Még az se elég, ha csak szikkadt az ember; száradjon meg, mintha nem is mosdott volna. Kiss úr néma bőlintássafl. jelez­te, hogy nincs szándékában meg­cáfolni ezt az élővigyázatosságot. Ám ezüst fogainak kivillantásá- val kísért gunyoros mosolya je­lezte; másról van itt szó. — Tudja, tegnap istenuntáig rostokoltam a szőlőben ... — Pa­rányi felcsigázó szünet közbeikta­tása után folytatta. — Annyi a seregély, hogy biztos van vagy százezer madár egy-egy rajban. Ügy szállnak a tőkékre, mint se­tét füstfelleg... Őriztem a termést. Ne ők egyék el előlem, amiért én verejtékeztem. — Na ugye? Nékem is ez a ba­jom. Csak hát én nem tudok nap­hosszat kint lenni. A szomszéd se ér rá... Hogy miért nem irt­ja a hatóság a beste fajzatját! T/' iss úr fakó kék szemében ^ az oktató célzatú ellenke­zés szikrái pattogtak fel. — Még csak az kéne!... Pusz­tult már épp elég madár a vegy­szeréktől ... Idő kell, míg pótol­juk őket. — Szinte boldog ihlet kerítette hatalmába Kiss urat. Ügy helyezkedett el a vonatülé­sen, ovális öblű kosarai közt, mint nagyapó, ha hosszabb mesé­re készül. Hátát a támlának ve­tette, két, gumicsizmás lábát szét­terpesztve nyújtotta a szemközti pad alá. — Merít... Nem lehetünk elég óvatosak szegény madarak­kal Ha hivatalosan elkezdenék a cgreeélyirtást, mit gondol, mire fejlődne a dolog?! Pákerítenék a sort az emberek a többi madár­ra... Pedig: el tudja képzelni, mi tömeg bogarat, kukacot, fér­get, gyommagot elpusztítanak a csepp jószágok? A vadászati kiál­lításon láttam; kitették, hogy kü­lönböző madarak begyében meny­nyi rovar, pondró van. Millió- számra megy egvnél is egy idő után, amit megeszik ... — Gondolom —, csatlakozott bölcs egyeténtéissel a ftílkeszom- széd. — Már gyerekkoromban él­vezettel néztem, hogy lepi el mindenféle madár, ami csak léte­zik, — az eke nvomán bukó friss barázdákat. Volt abban varjú, veréb, sárgabegy. cinke, galamb, meg tán ökörszem is... /galamb az nem! — He- iyesbített hirtelen Kiss úr. — A galamb nem szereti a kukacot. — • Hát ákkor nem. De az ördög tudja már, melyiket hogy hívják. Parasztember vagyok, de aligha ismerem harmincnak a nevét. — Na azért összeszedne annyit, ha látná őket... Pedig érdemes figyelni, milyen okosak, rava­szak. Ott van a nagy lusta varjú. Se írni, se Olvasni nem tud, de ha puskacsövet lát, iszkol még a környékről is. Mekkora rialgásit, károlást csapnak, te jóisten! Ügy, hogy ha valaki vadászni alkar rá­juk, jobb, ha ronggyal csavarja be a puskája csövét, és rejtekből lő közéjük... Valahogy mindig szerettem volna fogni varjút, de hát nem vagyok varjúmester. Egy ismerősöm rettentő ért hozzá. Kettő-három mindig van az ud­varában. Na de hogy fogja? Csa­póvassal. Csak egy fél cső tenge­rit szúr a csapdára. Még arra is vigyáz, hogy a keze szaga se ma­radjon a kukoricán. Aztán úgy betakarja, elegyengeti körülötte, hogy csak a fél cső látsszon ki. Még evvel se sókra menne, mert mondom, furfangos madár a var­jú. Meglátja a kukoricát, leszáll, de nem koppint rá a gaimós szür­ke csőrével, hanem csak serteper- tél. ugrál körülötte, úgy harminc centi sugárban. Na, a barátom ezt tudva bánik el vele. — Azért is beszélem el, hogy lássák: akár­milyen eszes, gyanakvó, óvatos is a varjú, az ember csak túljár az eszén. — Ügy él vele az ismerő­söm. hogy azon a bizonyos har­minc centis körön is elhelyez, persze tökéletesen álcázva a ta­lajfelszín alatt, három-négy esa- póvasait. Csak azokra nem húz kukoricacsövet, hanem kis falap­kát. amire a varjú rátéved, s ab­ban a pillanatban — csatt! Meg is van... Akkor már károghat: ha száz varjú van is a közéiben, oda nem menne egy se segíteni. Jobban félti a saját bőrét mind­egyik ... Nos, igy ment a „munkamód­szer-átadás” madárfogás dolgá­ban, mígnem egy sor végén a fecskéről támadt közölni való. Nem a csapdába ejtésiéről — ter­mészetesen —, hanem a hasznos­ságáról. Meg szokásairól. Hogy te­szem azt — azért szeret inkább istállókban fészkelni, mintsem disznóólakra, mert — ámbár ő is „analfabéta” — tudja, hogy ez utóbbi építmény alacsony, így a macska a legnagyobb elővigyá­zatosság és fürgeség ellenére, könnyen elkapja a madarat. — Hallotta már, hogy csivog- r.ak a fecskék, ha macskát lát­nak? — Ügy ám. Nemcsak csivognak, hanem le-lécsaipnak rá. Oda-oda- pofoznak a szárnyuk hegyével a sompolygóra. — Hát még a fecske, az meny­nyi rovart fogyaszt! — Térit is­meretgazdagító vonalra Kiss úr. — Olvastam, hogy igen forró a testhőmérséklete, s ahhoz, meg a roppant gyors álcázásokhoz sok kalóriára van szüksége. Ezért folyton úton van, s röptében tün­teti el csőrében a bogarakat. Azért is költözik el olyan korán, mert ahogy gyengül a meleg, ke­vesebb a bogár is... De azt mondják a tudósok, hogy azért ez az igazi hazája — minálunk... Máig is szeretem elnézni, ahogy a fióikáit eteti. Pontosan adagol­va, egyformán táplálja őket. Min­dig tudja, melyiken a sor ... Meg mikor észreveszi, hogy a fióka be akar csinálni, oly ügyesen kitart­ja. Azoknak se engedi, hogy a fészekbe piszkoljanak ... — Hallja-e, sok ember tanul­hatna tőlük... A zért mondom, Kiss úr meséi egyszerűek ugyan, de apró gond diátokat csak kicsi­holnak hallgatóiból. Márpedig mindennapi életünk is tele van olyan apróságokkal, amik sok ka­lamajkát okozhatnak, ha elnézünk fölöttük. Tóth István • Képünkön: rakéta alkatrész készítéseszénszál-crösitésű műanyagból. A repülőgépipar is egyre nagyobb számban igényel szénszál-erősítésű alkatrészeket. (KS) A világon felhasznált anyagok­nak immár egyötödét a műanya­gok teszik ki. A szakértők úgy vélik, hogy az ezredforduló tá­ján több műanyagot állítunk majd elő. mint fémet. A mű­anyagok rendkívül sok fajtája közül különös figyelmet érde­melnek a társított műanyagok. Ezek legegyszerűbb példájaként az üvegszál-erősítésűt említhetjük, amely vázanyagból, vékony üvegszálak kötegeiből és töltő­anyagból (műanyagból) áll. E két anyag társítása olyan űj tulaj­donságok megjelenését eredmé­nyezte, amilyenekkel önmagáiban sem az üveg, sem a műanyag nem rendelkezett. Szilárdság te­kintetében ezek az anyagok nem maradnak el a fémek mögött. Ugyanakkor súlyuk jóval kisebb, jó korrózióállóságuk és sok más olyan tulajdonságuk is van, A bambergi dómban temették el az 1047-ben, rövid idővel a megválasztása után elhunyt II. Kelemen pápát. Már kortársai is úgy tudták, hogy a pjápát megmérgezték. Az elmúlt évek­ben, több mint 900 évvel ha­lála után a kutatók elhatározták, hogy megállapítják a pápa halá­lának igazi okát. A vállalkozás sikerére csak kevés kilátás volt. A kutatók abban reménykedtek, hogy a gyilkosok nem szerves mérget (alkaloidot) használtak, mert az azóta teljesen elpu&z­A repüléstechnika fejlődését nem csupán a gépek befogadó- képességének és sebességének időről időre való növekedése jellemzi. Legalább olyan nagy szükség van a kisebb teherbírá­sú, lassúbb, de rövid fel- és le­száll ópályá j ú repül őgép t ípusok ­ra is. Ezeknek sok érdekes vál­tozata alakult ki az elmúlt évti­zed során, ha nem is kerültek egy percre sem az érdeklődés középpontjába. E gépkategóriá­ban egyébként az ideális meg­oldás a helyből fel- és leszálló, függőlegesen felemelkedő géptí­pus — az úgynevezett VTOL- gép — lesz, amely ma még csak kísérleti stádiumban van. A rövid fel- és leszállótávú amelyekkel a természetes anya­gok nem rendelkeznek. A társított műanyagok sorába tartoznak a szénszál-erősítésű változatok is, amelyeknek szakí­tószilárdsága kétszerese—négy­szerese a könnyűfémekének. A szénszálak szakítószilárdsága — azonos súlyra számítva — más­fél—kétszerese. merevsége pedig négy—nyolcszorosa az üvegének, magasabb hőmérsékleten pedig még sokkal nagyobb ez a kü­lönbség. Az 5—10 miliimikron vastagságú szénszálakat (grafit- rostokat) fo<nalf ormában többnyi­re cellulózból vagy poliakrilnit- r.iiből állítják elő, s ezek a tex- tilrosto'khoz hasonlóan dolgozha­tók fel. Szakítószilárdságukra jellemző, hogy egy 2 mm át­mérőjű grafitfonálra akár egy személygépkocsi is felakasztható, s méterenként csak 5 mim-t fog .megnyúlni! tűit. volna. Amennyiben a mér­gezést fémes "méreggel hajtották végre, némi remény volt a vizs­gálat sikerére. A szarkofág fel­nyitásakor nem sok volt a holt­testből, de találtak egy darab bordacsontot. A csontok különö­sen jói tározzák a fémes mér­geket A vizsgálat a csontban rend­kívül nagy ólomtartalmat álla­pított meg, s ezzel kétségtelenül bebizonyosodott, hogy II. Kele­men pápát valóban megmérgez­ték. utasgépek, amelyek — az angol nyelvű meghatározás rövidítésé­vel — STOL-repülőgépek néven ismertek, gyakorlatilag csak 1965 óta vesznek részt a rendszeres közlekedésben. Némi egyszerűsí­téssel e gépek lényegének a nagy felületű szárnyak jelölhe­tők meg, amelyeket további moz- gathatóJkitolható lapokkal szük­ségszerűen növelhetnék. így a motorok ereje jóval nagyobb arányban hasznosítható, s ezál­tal jelentősen lerövidülhet a fel- és leszállópálya hossza. E géptípusok nélkülözhetetlenné váltak a csak félig kiépített re­pülőtereikkel rendelkező városok, csomóptontok, települések össze­kötésének biztosításában. • Az egyik legsikerültebb STOL-gép, az angolok „Short Skyvan” tí­pusa, amelynek felemelkedéséhez 300—400 méter hosszúságú — akár teljesen kiépítetlen — pálya, s a leszállásához még ennél is rövidebb terület elegendő. Az óránkénti 250—320 kilométeres utazósebességű gép fedélzetén 18—20 utas számára van hely. A képen jól látható, hogy az utastérben akár egy személygépkocsi, két ló a gazdájával, mintegy 1500 kilogrammnyi teheráru is elfér, vagy akár mentőrepülő- '.éppé is át lehet alakítani a „Skyvan” belső terét. (KS) A termelékenyebb munka forrásai Űj gépek a bócsai palackozóban munkavégző ember fizikai erejű­nek igénybevétele, vagyis előnyö­sen változott a nehéz, illetve a könnyű fizikai munkát végzők aránya. A feltételezés logikus ugyan, ám a gyakorlat ennek ép­pen az ellenkezőjét bizonyítja. A KSH vizsgálata szerint, az iparágak nagy részében 10—50 százalékkal volt magasabb a ne­héz. fizikai munkát végzők ará­nya 1977-ben, mint öt évvel ko" rábban. Többek között azért mert a vállalatok — a kedvezőbb be­sorolás érdekében — egyre több fizikai munkást sorolnak át a „rosszabb munkakörülmények” kategóriájába, mert így könnyeb­ben túltehetik magukat a bér- kategóriák sokszor túlságosan merev korlátain. A jelenség az al­kalmazott bérezési gyakorlat problémáira figyelmeztet, ponto­sabban arra. hogy bizonyos mun­káskategóriák teljesítményét, munkavégzését nem tudjuk meg­felelően honorálni a bérrel. • Arról nem is beszélve, hogy a „nehéz.” és „könnyű” munka mint fogalmak, a gyakorlatban keverednek, illetve a két fogalmat elválasztó — s elvileg eléggé éles — határ egyre inkább elmosódik. Gondoljuk csak meg: a naponta több máz.sányi árut megmozgató közértpénztárosnő, vagy a futó­szalag mellett ülő, végtelenül mo­noton munkát végző munkásnő „könnyű” munkát végez. És so­rolhatnánk a hugyományosan „nehéz” fizikai munkakörbe so­rolt szakmákat, foglalkozásokat, amelyek esetében ugyancsak meg­kérdőjelezhető a besorolás éssze­rűsége. Az ilyen visszásságok persze óhatatlanul is kedvezőt­lenül befolyásolják a foglalkoz­tatottság hatékonyságát. Végül még egy példa: a mun­kavégzés és a szakképzettség összefüggése. Az elmúlt öt évben gyakorlatilag alig emelkedett a szakmunkások létszámaránya, az elvárhatónál lényegesen kisebb mértékben csökkent a segédmun­kások száma, s változatlanul is­mételhető a régi megállapítás: az ipari termelés munkaerőigénye és a kialakult szakképzési struktúra nincs összhangban. Szakképzett munkások gyakran dolgoznak olyan munkakörökben, ahol a ténylegesen végzett tevékenység legfeljebb csak betanítást igé­nyelne. Racionálisabb munkaszer­vezés esetén, s az igényekhez jobban igazodó oktatási szerke­zettel. tehát a kvalifikált mun­kaerő hatékonyabb, a képzett­ségnek megfelelőbb foglalkozta­tása, a munkatermelékenység emelkedésének jelentős forrása lehetne. V. Cs. # A vita vég nélkülinek lát­szik: vannak akik meggyőződés­sel állítják — különböző módon bizonyítják is —, hogy Magyar- országon szó sincs munkaerőhi­ányról, hogy a jelenlegi feszült helyzetet éppen a munkaerővel való felelőtlen pazarló gazdálko- • elás idézte elő. Mások abból in­dulnak ki. hogy ha tartósan több munkahelyet ajánlanak fel, mint amennyi a munkát keresők szá­ma, akkor objektíve munkaerő- hiányról kell beszélnünk, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. S való igaz: a munkahelyek hosz- szú évek óta szaporodnak, a fog­lalkoztatottak száma pedig stag­nál. illetve csökken. Ismét má­sok kikerülik a jelenlegi helyzet körül kavargó vitát és — ugyan­csak hosszú évek óta — arra fi­gyelmeztetnek, hogy a mai hely­zet elemzésével, s a szükséges gyakorlati konzekvenciák levoná­sával meg kell változtatni a fog­lalkozási szerkezetet, fel kell ké­szülni arra a nem is olyan tá­voli időszakra, amikor a jelenle­ginél is kevesebb munkaerővel, a mainál lényegesen nagyobb fel­adatokat kell megoldani. Máskép­pen fogalmazva: meddő viták he­lyett inkább azt kell vizsgálni, hogy miként foglalkoztatjuk ma az embereket, s hogy ebben a foglalkoztatási szerkezetben vajon milyen tartalékok fedezhetők fel? Nemrégiben a KSH végzett vizsgálatot, s az eredmény, alig­hanem még a szakemberekét is meglepte. Kiderült, hogy a mi- nisztériiyni iparban dolgozó majdnem 900 ezer fizikai munkás közül 447 ezren dolgoztak a vizs­gálat időpontjában gépek, gépi berendezések mellett, 435 ezren gyakorlatilag kézi munkát végez­tek. Ez még nem is lenne túl rossz arány, csakhogy a gépek mellett dolgozók majdnem felé­nek mindennapi munkájában is a kézi munka dominált, vagyis a valójában gépesített munkát végzők aránya még a 30 száza­lékot sem éri el. Automatizált munkát az álla­mi iparban dolgozó fizikai mun­kások alig 4 százaléka végez csak. (összehasonlításként: a munka automatizáltsági foka az NDK- ban kétszer akkora, mint a ma­gyar iparban.) Az eddigieknél is nagyobb gondot jelent az úgynevezett ki­segítő tevékenységek rendkívül alacsony fokú gépesítettsége. Pél­dául: az anyagmozgatási, szállí­tási. raktározási tevékenységgel foglalkozók 46 százaléka gépi be­rendezések mellett dolgozik, a többiek kézi munkát végeznek. Az idézett számok ellenére is vitathatatlan, hogy például az el­múlt öt évben az ipari munka gépesítetíségi színvonala jelentő­sen emelkedett. Ebből logikusan következne, hogy mérséklődött a • A bócsai borászati üzem melléktermékéből, a törkölyből az állami gazdaságok kunfehértói borkősavgyárában vegyi alapanyag, alkohol és dúsított takarmány készül. • A Kiskőrösi Állami Gazdaság bócsai borászati üzemében hetek óta tart a szőlőfeldolgozás. Bizonyára sok olvasó vélekedik úgy, hogy a bortermelés nem tar­tozik a legfontosabb feladataink közé, írni pedig felesleges róla, hiszen „a jó bornak nem kell cé­gér”, s már úgy is többet fo­gyasztunk belőle a kelleténél. Van ebben igazság, csakhogy azt is figyelembe kell venni, hogy a bort a kulturált étkezést kiegé­szítő italként kellene hasznosíta­ni és még jobb, ha szőlőtermesz­tésünk, borászatunk megtartja ré­gi hírnevét a külföldi piacokon. Ez utóbbi óhaj nem csupán egv-.két ember szakmai buzgal­mának következménye. hanem népgazdasági érdek, hiszen évente tekintélyes mennyiségű bort adunk el külföldre hordókban és .jelentés tétel az is, amit palac­kozva exportálunk. A palackok egy része — évente két-harommillió darab — a Kis­kőrösi Állami Gazdaságnak a Bó- csán működő borászati üzeméből indul útnak, ahol — a hazai pia­cokra kerülőkkel együtt — hét­nyolcmillió üveget töltenek meg borral minden esztendőben. A borászati üzem százhúsz dol­gozójának' tevékenységét egy se­reg modern berendezés — behor­dó csiga, zúzóbogyózó, szőlősajlo- ló gép — segíti. Ezek között je­lentős értéket képvisel az a fran­cia gyártmányú gépsor, amelyik­ből kipréselt törkölyként jön ki a beledobált szőlőbogyó. Sike Jó­zsef műszaki vezető mégis egy „termetre” sokkal kisebb beren­dezést mutat be legrészletesebben az érdeklődőknek: a svéd gyárt­mányú, spirálos hőkicserélőt, amely a kék szőlő feldolgozását lényegesen meggyorsítja. A kék szőlő feldolgozásának egyik legtöbb időt igénylő moz­zanata ugyanis eddig a színanyag kinyerése volt. A hagyományos, erjesztéses módszerrel korábban napi száz-százhúsz mázsa zúzott szőlőből tudták kinyerni a szín­anyagot, s ez nyolc-tíz munkásnak adott folyamatosan munkát. Az új, néhány százezer forintért vá­sárolt berendezés viszont a régi mennyiség húszszorosát, napi két­ezer mázsa szőlőit dolgoz fedi egy- egy műszakban, s a kezeléséhez is csupán három emberre van szükség. K. J. Repülőgép rövid távra Bizonyíték - 900 év után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents