Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

1978. október 26. • PETŐFI NÉPE • 5 A SZÍNHÁZ ÚJ TAGJA Blaskó Balázs Volt már a Katona József Színháznak premier előadása Kecskeméten, volt már megyei nagyközségben, a legközelebbit viszont pénteken, azaz holnap még messzebb rendezik meg; az évad következő bemutatója ugyanis Szentesen lesz. A kama­raszínpad elhúzódó átépítési munkálatai miatt ugyanis egye­lőre nem tudják a kecskeméti nézők előtt eljátszani az erede­tileg ide tervezett produkciókat. Így került Zorin: Varsói melódia című lírai drámájának első elő­adása Bácsalmásra, azután meg a megye több más művelődési házába, s ugyanezen okok ját­szanak közre akkor, amikor a szentesi közönség számára „ren­dezik meg" Osiecka: ö meg 0 című zenés játékának premier­jét. A két darab a tervek sze­rint november végétől lesz lát­ható majd Kecskeméten, az új­jáalakított Kelemen László stú­diószínpadon. A lengyel szerző kamara-mu­sicalje Soproni Ági és Blaskó Balázs kettős szerepére épül. Soproni Ágit több sikeres alakí­tása után már nem kell bemu­tatnunk a színház barátainak, Blaskó Balázs viszont a társulat új tagja. — Két éve végeztem el a főis­kolát — mondja magáról. — A diplomaosztást követően Debre­cenbe kerültem, ahol nem kisebb feladat várt rám, mint alig két hét szövegtanulás után beugrani Cserhalmi György helyére Euri­pidész: Oresztész című darabjá­ba. Játszottam ott a Fáklyaláng­ban, majd Budapestre tértem vissza. A Madách Színházba hív­tak, ahol többek között Németh László Colbert-jében és az Egy szerelem három éjszakájá-ban kaptam szerepeket. Közben sokat filmeztem. A Galgóczi Erzsébet- regényből készült Közös bűnben például én voltam a gyilkos, és játszottam a Csillagszémű-ben is. Sok rádiós feladatot is vállal- •tam. Végül azért szerződtem el mégis vidékre, mert bár Buda­pesten sokat dolgozhattam vol­na, mégis hiányérzetem volt, mert nem tartoztam sehová. Az alkotói közösség, a barátok hiá­nyoztak. Tavaly Miskolcra szer­ződtem, ahol Ibsen: Kísértetek és Musset: Lorenzaccio-jában kaptam kitűnő szerepeket. Az­után, hogy Beke Sándor Kecske­métre indult, jöttem vele én is. Abban a reményben, hogy egy újjáalakuló színház szerveződé­sében már a kezdetektől részt vehetek. Az új főrendező szín­házteremtő elveit már Miskolcon megismertem, egyetértettem vele. így ltudtam tehát, mihez társulok. Az is világos előttem: borzasz­tóan nehéz új életet kezdeni egy olyan nagy múltú színházban, mint a kecskeméti. De hiszem, hogy a most „összerázódó” csa­patunknak minden lehetősége megvan arra, hogy az emlékeze­tes régebbi előadások színvonalát elérjük. P. M. Világirodalom oroszul A szovjethatalom éveiben a francia szerzők több mint 6000 könyvét nyomtatták ki, az angol írók 4000, az amerikai szerzők 3928 művel szerepelnek a statisz­tikában. * Jack London írásai 38 millió példányban jelentek meg, Victor Huge 27 millió, Charles Dickens és Honoré de Balzac 26—26 mil­lió példányban került az olvasók kezébe. Mark Twain, Emile Zola miivei 20 millió példányban ke­rültek a könyvesboltokba a Szov­jetunióban. * Nagy figyelmet fordítanak a szocialista országok szerzőinek munkáira. Most kerül az olvasók kezébe a szocialista országok iro­dalmának 15 kötetes válogatása. Í977-ben fejezték be a Bolgár Népköztársaság, az NDK és más országok irodalmát bemutató könyvsorozat előkészítő munkála­tait. Jelenleg dolgoznak a magyar, a rámán és a jugoszláv sorozaton, s folynak az előkészületek a Viet­nami Szocialista Köztársaság, Mon­gole és Kuba irodalmát bemuta­tó. sorozat megindításához. (BU- DAPRESS — APN) Dagesztán népművészete Kiállítás a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában, Budapesten VI emrégiben beszámol- tunk már olvasóink­nak arról, hogy megyénk ipari szövetkezeteiben mi­lyen kulturális tevékenység folyik. Ez alkalommal — a megyei közművelődési bi­zottság legutóbbi ülésén el­hangzottak alapján azt vizs­gáljuk, hogy miképpen, mi­lyen módszerekkel igyekez­nek a lakosság művelődését gazdagítani, ízlését fejleszteni a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek. Megyénkben jelen­leg huszonnégy általános fogyasztási és értékesítő, huszonkét takarék-, és hatvanhárom lakásépítő-, fenntartó és garázsszö­vetkezet működik. Csupán a fogyasztási típushoz tartozó há­rom szövetkezeti ágazat taglétszáma meghaladja a kétszáz­ezret. A fogyasztási szövetkezetek széles körű gazdasági és társadalmi tevékenysége tehát megtalálható Bács-Kiskun valamennyi községében, kiterjedt tanyarendszerében; sőt egyre növekvő mértékben a városokban is. Külön figyelmet érdemel, hogy a szövetkezeti tagságnak mintegy egyötöde fiatal. Kulturális élet a fogyasztási szövetkezetekben Növekvő könyvforgalom Az alapszabály előírja, hogy „A szövetkezet társadalmi, kul­turális-nevelő tevékenységét a tagok és a dolgozók érdekében, igényeik kielégítése céljából vég­zi. Részt vesz a különböző ren­dezvények szervezésében, elősegí­ti a szocialista kultúra széles kö­rű elterjesztését. Végzi a könyv­terjesztési munkát, a tagok és dolgozók körében ismeretterjesz­tő előadásokat szervez, öntevé­keny művészeti együtteseket tart fenn és támogat.” Az áfészek kulturális tevé­kenysége köztudottan kétirányú. Egyrészt az össztagsághoz és a lakossághoz kötődik, másrészt a szövetkezeti munkahelyen dolgo­zók érdekét szolgálja. A bolti kiskereskedelemben és a vendég­látásban az áfészek dolgozói na­ponta találkoznak a lakossággal. Éppen ezért — és ez is művelő­dési téma — egyre több szövet­kezetben arra is gondolnak im­már, hogy az eladási, kiszolgá­lási és felszolgálási munka szín­vonala milyen, hogy az miként hat a közízlésre, a közerkölcsre, az esztétikai nevelésre. Az egyes kereskedelmi egységekben dolgo­zó szakemberek hatást gyakorol­hatnak a lakás- és környezet- kultúrára, az öltözködési, szóra­kozási és étkezési szokásokra stb. Ezzel kapcsolatban elhang­zott az említett értekezleten, hogy megyénk szövetkezeti, ven­déglátóipari egységeiben össze­sen harminc műsoros divatbemu­tatót, húsz főzési, étkezési bemu­tatót, és huszonhat kozmetikai szaktanácsadást tartottak. Az is jó, sőt egyenesen öröm­re késztető, hogy évről...évre nő a szövetkezeti könyvforgalom. Tavaly például Bács-Kiskunban megközelítette a harmincmillió forintot. Ez az összeg a megye összes könyvforgalmának több mint a fele. Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy ezek a boltok, il­letve bolt-részlegek közreműköd­nek a tankönyvellátásban is, ak­kor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a betű, a könyv, az olvas­nivaló közkincesé tételében je­leskednek a szövetkezetek. Más kérdés, hogy sajnos, ezekbe a boltokba az új kiadványokat legtöbbször több hetes, sőt több hónapos késéssel szállítják a központi elosztó szervék. Külön dicséret illeti megyénk­ben azt a mintegy négyszáz könyvbizományost, akiknek mindegyike legjobb képessége szerint igyekszik terjeszteni a műveltséget. Ide sorolható az is, hogy az elmúlt két esztendőben megyeszerte a szövetkezetek het­vennél több író-olvasó találko­zót szerveztek, és ezeken mint­egy száz író, költő és művész szerepelt. Művészeti együttesek Bács-Kiskunban jelenleg mint- egy félezer vendéglátó egység működik. Ezeknek a fele olyan, ahol a vendégek kényelmes kö­rülmények között tölthetik el szabad idejüket. Azzal is a szó­rakozóhelyek látogatóinak a ked­vében igyekeznek járni, hogy het­vennél több ilyen helyen szolgál­tatnak zenét. Huszonöt egység­ben televízió és nyolcvanötben rádió is található. És évente mintegy kétszáz műsoros rendez­vényt terveznek. A nóta- és a táncdalestek mellett Örvendete­sen szaporodnak a klubestek, és a különféle ifjúsági rendezvé­nyek. Egyes helyeken már arra is van példa, hogy bérletes iro­dalmi műsorokat tartanak. Az olvasási kedvet és a tájékozott­ságot szeretnék erősíteni azzal, hogy több száz Népszabadságot, Petőfi Népét, Szövetkezeti Éle­tet, Szovjetuniót, Lobogót és más napi- és képes hetilapot bo­csátanak a közönség rendelke­zésére. Gondolnak az áfészek vezetői és a közművelődés irányítói ar­ra is, hogy ismeretterjesztő elő­adásokkal, előadássorozatokkal terjesszék a tudást, a műveltsé­get. Ehhez kapcsolódik a rend­szeresen ismétlődő falu- és gaz­dagyűlések sora is, amelyeken megyénkben évente mintegy hat­van-hetvenezer szövetkezeti tag vesz részt. Az öntevékeny művészeti együttesek pártolásának köszön­hető, hogy támogatásukkal je­lenleg mintegy huszonhárom iga­zán számottevő művészeti együt­tes munkálkodik. Az igaz, hogy ezeknek a színvonala erősen el­térő; és az is igaz, hogy arány­lag kevés a jól felkészült művé­szeti vezető, ám ezek ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy az amatőr művészeti mozgalom fel­lendítésében, rendszeres erősíté­sében a szövetkezetek a közmű­velődési törvény szellemében járnak el. Ezekhez hozzájárul a szocialistábrigád-mozgalom megerősödése. Az áfészek kereté­ben jelenleg négyszázhatvan brigádban mintegy négyezer dol­gozó tevékenykedik. Csak örülni lehet annak, hogy köreikben egyre nagyobb hangsúlyt kap a szocialista módon dolgozni, élni-isH i'ár-i vniwi „A szövetkezeti tagok és hozzátartozók szakmai, po­litikai és kulturális színvo­nalának emelése, művelő­désének előmozdítása, fela­data a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteknek, az ipa­ri és a fogyasztási szövet­kezeteknek is." (A közművelődési tör­vényből.) és tanulni jelszó megvalósítása. A rendszeres művelődéssel ért­hetően összefügg az a tény, hogy a szocialista brigádok évente csaknem egymillió forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá a szocialista építéshez. E- mellett egyre többen részt vesz­nek ki mit tud vetélkedőkön, szavalóversenyeken és más közös kulturális megmozdulásokon. Kedvelték az országjáró kirán­dulások, a csoportos színház- és mozilátogatások is. Fellendülő­ben van a klubmozgalom: ma már tíznél több szövetkezeti if­júsági klub működik megyénk­ben. Tudatosan, tervszerűen A pozitívumokhoz sorolható, hogy az egyes áfészekben már sikerült megszervezni, létrehozni a munkahelyi közművelődési bi­zottságot; ezek egyre alaposab­ban tervezik a kulturális mun­kát, és egyre inkább keresik a kapcsolatot a közművelődési in­tézményekkel, a társadalmi szer­vekkel. Ugyanilyen jó dolog, hogy a MÉSZÖV évek óta ki­tartó következetességgel igyek­szik szervezni, irányítani, koor­dinálni, segíteni és ellenőrizni a szerteágazó közművelődési tevé­kenységet. Művészeti együttesek támogatására, a könyvtárak bő­vítésére, ismeretterjesztő elő­adásokra, színház- és mozilátoga- tásokra, társasutazásokra és kü­lönféle műsoros rendezvényekre csupán az elmúlt esztendőben több mint kétmillió forintot ál­doztak. Ez többek között azt is jelenti, hogy a MÉSZÖV irányí­tó testületé a közművelődést konkrétan segítő szakembereken és aktivistákon keresztül tudato­san és tervszerűen gondot for­dít arra, hogy a tagság és a ha­tókörükben élő lakosság műve­lődési vágyát, igényét egyre job­ban ki tudják elégíteni. Ilyen irányú tevékenységüket éppen ezért dicsérő elismeréssel nyug­tázta legutóbb a Megyei Köz- művelődési Bizottság. Varga Mihály A TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Sőtér István akadémikus Írónak készülve került kapcso­latba az irodalomtörténettel, s gondolatgazdag irodalomtörténeti tanulmányainak sajátosan válasz­tékos stílusa mindvégig sejteti az írót, Azt az írót, aki néhány szép regényt már letett elénk, s aki nosztalgikusan féltékeny az iro­dalomtörténészre —, bár a kettő kivételesen egy személyben ta­lálkozik. („Elsősorban írónak val­lom magam. — Író-voltom segít az irodalomtörténészi munkában is, mert az írói műhely oldaláról tudom nézni az írókat. Az irodal­mat kritikának tekintem; a kri­tikát, az irodalomtörténet-írást pedig irodalomnak. Az irodalom, mint az élet kritikája — önma­gunk kritikája — a kritika és az irodalomtörténet pedig, mint az irodalom megértése: ez a meggyő­ződés kapcsolja össze szépprózá­mat ?s tudományos munkáimat.”) Szegedi születésű, de nem az ottani egyetemre, hanem a buda­pesti bölcsészkarra kérte fölvéte­lét. magyar—francia szakra. A nagy hírű-rangú Eötvös Kollégium vonzotta Pestre. Kitűnő tanárok irányítása alatt „a Kollégium ne­velt engem irodalomtörténésszé” — mondja mo9t. Eötvös kollégiu­mi esztendőim a gondolat és élet­öröm mámorának esztendei vol­tak. ahogy első regényem, az 1939-ben megjelent Fellegjárás kifejezi. Máig is csak egyetlen közös-égét ismertem, mely köve­tel é-ei ben türelmetlenebb, igé­nyeiben kíméletlenebb, ítéletei­ben szigorúbb lehetett a Kollé­giumnál: a párizsi École Normale Superiore-t, ahol egy évet töltöt­tem ösztöndíjasként, felkészülve disszertációmra, mely a XVII. «/ázadi francia klasszicizmus stí­lusé sármányéi vei f ogl a 1 k ozot t.” .Disszertációja, melyet a francia nyelv nagy tudású, ismert pro­fesszorához, Eckhardt Sándorhoz írt, nagy feltűnést keltett; írtaik íóla a nemzetközi szakfolyóiratok is. De álláshoz mégsem jutott. Az előttük végzett három évfolyam is állás nélkül lézengett... Fize­tés nélküli gyakornok lett az egyetemi könyvtárban — az idő tájt ez sem volt csekély dolog! —. s házitanítóskodásból élt. Hibát­lan francia—angol—német nyelv­tudását pedig idegennyelvű leve­lezőként kamatoztatta. Az állás- talanság három évig tartott. („Mégis, nemzedéktársaimmal együtt, ifjúságunknak ebben a szűkösségében voltunk a legtá­gabb szívűek, szegénységünkben a leggazdagabbak, korlátozott lehe­tőségeinkben a legkorlátlanab­bak.”) 1940-ben jelent meg első na­g>obb tanulmánya: „A francia szellem a régi Magyarországon”, mely a nálunk is ható francia eszmeáramlatokait követte végig. E mellett sóik kisebb tanulmá­nya, kritikája látott napvilágot az akkori irodalmi folyóiratokban az élő irodalomról, illetőleg francia írókról. Az első igazi tudományos állása a Történelemtudományi In­tézet elődjénél, a Kelet-európai Történeti Intézetben volt. 1947- ben kezdett reformkori irodal­munkkal foglalkozni, először Eötvös Józseffel. 1948-ban kine­vezték a szegedi egyetem világ- irodalmi tanszékére professzor­nak, 1952-ben pedig a budapesti bölcsészkarra tanszékvezető egye­temi tanárnak. Előadásait Petőfi­vel 'kezdte, ezt Arany- és Madách- tanulmányök követték. („Ezek az esztendők sokunk életében a leg­termékenyebb, a legtöbbre vállal­kozó, a legbizakodóbb korszak. Sohasem voltunk annyira felsza­badultak, mint a felszabadulás után. Azokban az években nagyon sokat alkottam...”) 1953-ban Eötvös-monográfiá- jáért megkapja az irodalomtudo­mányok doktora címet. Egy év múlva Kossuth-díjjal is kitüntetik. 1955— 56 közötti az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora (majd 1903—66 között másodszor is); 1956- ban kinevezik oktatási mi­niszterhelyettesnek, s még ez év­ben megalakul a Magyar Tudo­mányos Akadémia Irodalomtörté­neti Intézete, melynek 1957 óta, mindmáig igazgatója. 1960—70 között a Pen Club elnökének tisz­tét is betölti. 1965 óta akadémikus. 1973-ban a Sorbonne díszdoktorá­vá avatja, (ö az egyetlen magyar bölcsész, aki ilyen megtiszteltetés­ben részesült.) Jelenleg irodalomtörténeti ta­nulmányai kiadásával foglalkozik, három egymást követő kötetben jelennek meg; tervszerűen átdol­gozva a régebbi írásokat frisseb­bekkel bővítve. És hamarosan újabb regényét is olvashatjuk. —y —a Kecskemétről Bagdadba Gátay Tibor, a zeneiskolai ta­náriképző második évfolyamos növendéke már beleélte magát abba, hogy a nyáron a Hilton­ban muzsikál. Éppen a végzősök báljára készülődött, amikor meg­tudta, hogy megváltozott a terv. oda a nyári szórakozás és a várt zsebpénz. A kecskeméti ének-ze­nei volt növendéke elszontyolod­va ment el a mulatságba. Akkor sem gondolt arra, hogy szebb nyári program várja, ami­kor az intézet igazgatója meg­kérdezte tőle, volna-e kedve egy négyhetes külföldi szerződésre? Habozás nélkül igent mondott, noha sem a feltételeket, sem a feladatot nem ismerte. Három hét múlva már az iráki repülő- társaság gépén utazott Bagdad­ba. Az induláskor sem tudott sokkal többet küldetéséről. Vala­hol, valakiknek, valamit játszani kell az arab világ egyetlen szlm- fónikus zenekarában. Kedves fogadtatás, luxusszálló, 45 fok meleg várta a kétmilliós fővárosban. Tizenhét magyar utazott, hogy két ünnepi koncer­ten erősítse az iraki szimfóm- kusökat. A betanítást a lengyel karmester vállalta, néhány szov­jet muzsikus már régebben ki­segítette az együttest. Egy, számukra ismeretlen li­banoni zeneszerző hosszú, szim­fóniaszerű művét tanulták meg és adták elő. Az arabok egyik híres háborújáról szólt, eléggé hagyományos hangszereléssel. Mindkét koncerten nagy sikert arattak. A rendezvényekre az új I iraki rendszer fennállásának 10. évfordulója tisztéletére került sor. , Bagdadról viszont kevés be­nyomást szerezhették. Még ma is érződnek az angol gyarmatosítás nyomai. Az óriási kiterjedésű településen autóbuszok könnyí­tik a közlekedést, közülük sok emeletest az egykori megszállók­tól örököltek, vagy vásároltak. Annyit láthattak, hogy kevés a korszerű ház, rengeteg az üzlet. A kisebb bazárokban kevés a vásárló, de ha négy-öt „kuncsaft” akad, már elégedett a tulaj. Fel­tűnt, hogy mennyire tisztelik a múltat. Múzeumaik állandóan látogatottak, főként helybeliek által. Kint tudták meg, hogy meg­hívásukat Munir Basirnak kö­szönhetik. A világszerte jól is­mert muzsikus Budapesten ta­nult, Farkas Ferenc növendéke volt a Zeneakadémián. Odahaza muzsikusként és politikusként is karriert csinált, a hírek szerint egy ideig miniszter is voll Ma is befolyásos ember, ő volt a zenei események védnöke. Ha­zánkban azóta csak látogatóban járt, felesége magyar származá­sú. Gátay Tibor nem bánta meg, hogy rossz kedve ellenére, el­ment a végzősök báLjára! H. N.

Next

/
Thumbnails
Contents