Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-17 / 245. szám
) 1978. október 17. • PETŐFI NÉPE # 3 A társadalom az öregekért — Először is egy fogalmat kellene tisztázni. Kit nevezünk ma öregembernek? — Hadd válaszoljak egy ismert mondással: mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát. Azt is szoktuk mondani, hogy vannak öreg fiatalok és fiatal öregek. Ismerek idős ’embereket — 75—80 éveseket —, akik nem néznek ki többnek 55—60-nál, szellemileg frissek és fizikai állóképesség tekintetében is felveszik a versenyt a húsz évvel fiatalabbakkal. De, sajnos, találkoztam már koravé, nekkel is, akik — bár középkorúnak számítottak — olyan benyomást keltettek, mintha messze túljutottak volna a nyugdíj korhatáron ... Az öregedés kritikus biológiai—élettani folyamat és ez a változás — mely bizony felkészületlenül ér sokakat — gyakran I súlyos zavart okoz a személyiségben. — Hány idős lakója van megyénknek? Beszélhetünk-e Bács-Kiskun elöregedéséről? — A megye 570 ezer lakója közül 123 ezer a nyugdíjas. Az ösz- szesen 109 ezer hatvan éven felüli a megye népességének 19,1 százaléka, és ez az arány magasabb az országos átlagnál. Természetesen a nyugdíjas nem feltétlenül öregember. Sokan dolgoznak azután is, például a legtöbb tsz- nyugdíjas aktív és hasznos tevékenységet folytat. Elöregedésről annak ellenére sem beszélhetünk, hogy nálunk több az idős korú, mint más megyékben. Mégpedig azért nem, mert kedvezőbb az él- veszületések aránya: Í978-ban 17,2 ezrelék volt. Ennél Budapest vagy Csongrád megye mutatói sokkal rosszabbak: 15,1, illetve 15,3 ezrelék. — Hol, kik és milyen szempontok szerint döntenek a szociális segélyekről és a szociális otthoni beutalókról? — A rendszeres szociális segélyezés célja, hogy az állam a helyi tanácsok útján intézményesen — rendszeres havi juttatással — gondoskodjék azokról, akik koruk, Vagy egészségi állapotuk miatt munkaképtelenek, keresettel vagy más jövedelemmel nem rendelkeznek, hozzátartozójuk nincs, és emiatt létfenntartásuk veszélybe kerül. A rendszeres, vagy időközönkénti szociális segélyre való jogosultság megállapítása az állandó lakóhely szerint illetékes községi tanács szakigazgatási szervének, illetőleg a városi tanács egészségügyi osztályának hatáskörébe tartozik. 1977-ben rendszeres szociális segély gyanánt 2752 személynek 21 millió forintot fizettünk ki. A segélyezettek száma, a rendkívüliekkel együtt sem mondható magasnak, mert például Szabolcs- Szatmárban csaknem hatezren részesülnek állandó juttatásban. Szociális otthonba azt a munkaképtelen, vagy nagymértékben csökkent munkaképességű felnőttet — rendkívüli esetben 16 éven felülit — lehet beutalni, aki már nem tud magáról gondoskodni, eltartásra kötelezhető hozzátartozója nincs, vagy ha van, a gondozást szociális körülményeinél fogva, családja körében pem tudja megoldani. A felvétel kérelem alapján történik, melyet szintén a lakóhely szerint illetékes helyi tanácshoz kell benyújtani, 30 napnál nem régibb keletű, orvosi bizonyítvány kíséretében. Az elhelyezésről — alapos mérlegelés után — ugyancsak az említett tanácsi szervek döntenek. — Az öregek támogatásához kapunk-e központi segítséget? — Igen. 1978-ban például, a rendszeres szociális segélyszint javításához, illetve a szociális otthonok költségvetésének kiegészítéséhez plusz hárommillió forintot vettünk át'. Az átmeneti segélyt és a rendszeres szociális járadékot, valamint a családi pótlékot a központilag e célra meghatározott keretből folyósítják. — Milyennek tartja a házi szociális gondozást? Kapnak a rászorulók egyebet is a takarításnál, főzésnél, bevásárlásnál? Egy kis emberi melegséget például? — A házi gondozás célja: a családi törődés pótlása a saját otthonukban élő, attól megválni nem akaró, de önálló életvitelre, vagy teljes önellátásra képtelen személyek számára. Ez az új gondozási forma a létfeltételek, a személyi és környezeti higiénia megteremtését, a gondozott egészségi, anyagi és jogi helyzetének javítását, megőrzését, elhagyatottsági érzésének feledte- tését, aktivitásának felébresztését kulturális igényeinek kielégítését szolgálja. Kérheti a helyi tanács szociálpolitikai ügyintézőjénél Beszélgetés dr. Szikszói Istvánnal, a Bács-Kiskun megyei Tanács szociálpolitikai csoportvezetőjével maga a rászoruló, a hozzátartozója, körzeti orvosa, esetleg a szomszédja, vagy valamelyik társadalmi szerv tagja is. Bács-Kiskun megyében 78 hivatásos szociális gondozó van. Rajtuk kívül 234 tiszteletdíjas társadalmi aktíva .dolgozik, ösz- szesen 1600 embert gyámolítanak. Rögtön hozzá is teszem: odaadással, lelkiismeretességgel, mindenkor nagy figyelmet fordítva a bánásmódra, a személyes jó kapcsolatra. Látogatásaik során arra törekszenek, hogy viselkedésük tiszteletet, megértést, jóindulatot fejezzen ki; minden megnyilvánulásukból a szeretet, a megbecsülés, az őszinte segítőkészség sugározzák. A bizalom megnyerése után — mely persze azért kölcsönösségi alapon törtérik — a kezdeti szorongás általában feloldódik és a magányos, idős emberben a valakihez tartozás éltető érzése kerekedhet felül. — Hogyan fogadják az öregek a napközi otthonokat? Értelmessé, hasznossá lehet-e tenni az itt eltöltött órákat, napokat? — Úgy tudom, egyértelműen pozitív a fogadtatás. Az öregek napközi otthona az egységes szociális gondozási rendszer része annak első fokozata: a viszonylag egészséges, mozgásképes öregeket fogadja be. A megyében 43 ilyen intézmény van, több mint 1300 lakóval. Túlnyomó többségükben napi kétszeri-háromszori étkezésre nyílik mód,1 kielégítenek bármilyen kulturális igényt rendszeres orvosi felügyelet mellett szervezett és hasznos foglalkozásokon vesznek részt az öregek. A gondozási módszereket mindenkor az egyéni tulajdonságokhoz igazodva állapítják meg. — Kényes kérdés következik: ön szerint milyen a szociális otthonban befejeződő élet, az ottani öregkor? Pótolhatják-e ezek az intézetek a természetes, megszokott családi környezetet, lehet-e enyhíteni a kiszolgáltatottság érzésén, mely gyakran keríti hatalmába az öregeket? — Bács-Kiskunban 14 szociális otthon található, 1608 hellyel. A gondozás színvonala — az élelmezés, a fizikai, ruházati és egészségügyi ellátás — megfelelő. Ennek ellenére nyilvánvalóan egyik intézmény sem pótolhatja a családi otthon melegét. Az épületek, egy kivételével, régiek, elavultak, túlzsúfoltak, általában nem erre a célra készültek. Házaspároknak például csak a legritkább esetben tudnak különszobát adni. A lakók saját dolgaikat, fontosabb bútoraikat nem vihetik magukkal, mert azokat nincs hova tenni. Csak a legszükségesebb tárgyak maradhatnak náluk. Az időskorúak szociális otthoni életre való felkészítése, beköltözés előtti gondozása a helyi tanács feladata. Nagy tapintattal és megértéssel kell foglalkozni velük, hogy a kiszolgáltatottság érzése csökkenjen, vagy teljesen feloldódjon bennük. Ebben később segítenek az otthon alkalmazottai és a már korábban bekerült öregek is. Megyénkben a tízezer hatvan éven felüli lakosra jutó szociális otthoni hely kevesebb, mint az országos átlag. A lemaradást fokozza, hogy a fejlesztés üteme egyáltalán nem kielégítő. A rászorulók hosszú ideig kénytelenek várakozni, sokszor évek is eltelnek, míg bejuthat valaki egy otthonba. Bizony, ez sok családnál drámai feszültségeket okoz. Jelenleg több mint ötszáz ágy hiányzik és a beutaltak száma tovább emelkedik. — Mik a legfontosabb és legsürgősebb tennivalók az idősebb generáció nagyobb társadalmi megbecsülése érdekében? — Azt hiszem, nem kellene így szétválasztani a generációkat. Egy olyan emberközpontú társadalomban, mint a miénk, minden1 korosztály képviselőjét egyformán meg kell becsülni. A legsürgősebb feladat mégis talán az, hogy megszüntessük a túlzott jövedelem- és életszínvonalbeli különbségekből fakadó konfliktusokat, melyek különösen a hatvan éven felülieket érintik kellemetlenül. Ami még idetartozik, hogy ismerni kell a reális igényeket és érvényesíteni az öregek jog- és érdekvédelmében hozott központi intézkedéseket. A munkahely felelőssége se szűnjön meg a nyugdíjba vonulással. Továbbra is lehetővé kell tenni az idősebb dolgozók számára, hogy elmondhassák észrevételeiket, javaslataiét az üzem, a vállalat munkájáról. S kérni lehetne a segítségüket is. A szakszervezeti és KISZ-tagok később is rendszeresen — akár a lakásukon is — keressék fel volt munkatársaikat. — Azzal az emlékezetes tévé-dokumentumfilmmel elindult egy országos mozgalom. összefoglalná pár szóban ennek eredményeit? — A legnagyobb eredményt a szemléletváltozásban látom: ösz- szehasonlíthatatlanul több figyelmet fordítunk öregeinkre, fokozódott a társadalmi és gazdasági szervek, valamint az állampolgárok felelőssége az idős korú emberek szociális állapota, hogylé- te iránt. Sok helyütt az akciót súlyának megfelelően kezelik és bíznak a közösség erejében. A kecskeméti és a kiskunhalasi járásban a példásan összehangolt cselekvés máris kiemelkedő sikereket jelez. Ami az úgynevezett anyagi részét illeti a dolognak, a megyéből. az ország legkülönbözőbb vidékeiről eddig 295 felajánlás fu^ tott be. A mozgalom számlájára hétmillió forintot fizettek, ebből ötmillió a megyei tanács „ajándéka”. Elsőrendű törekvésünk — ezen összeg felhasználásával is — a szociális otthonok fejlesztése. 1980-ig a lajosmizsei, a kiskunfélegyházi, a kiskun najsaí és a kiskunhalasi intézetet 50—50 hely- lyel kívánjuk bővíteni. — Találhatnánk-e még valahol a megyében olyan magányos, beteges, tanyai öreget, aki semmilyen társadalmi juttatásban nem részesül? — Sajnos, még mindig akadnak ilyenek, bár számuk február óta jelentősen apadt, és reméljük, hogy az év végére sikerül feltérképezni a legeldugottabb pusztaságot is. A helyi tanácsok kiterjedt aktívahálózat közreműködésével végzik a társadalom támogatását igénylő idős korúak felkutatását és nyilvántartásba vételét. Több településen e munkát már befejezték. — Az ország minden részéből nyúlnak felénk segítő kezek. Hogyan látja, nem igazságtalan ez egy kicsit a többi, hasonló gondokkal küzdő megyével szemben? — Az igaz, hogy a Társadalom az idősekért mozgalom hatása a megye határain is túljutott, és az egész országban figyelemmel kísérik alakulását. Ismereteim szerint azonban hasonló akciót szerveztek más megyében is, például Békésben, Zalában, Csongrádban. Keleti szomszédaink a szociális otthonok fejlesztésére ebben az ötéves tervidőszakban, jobbára központi keretből, hatvanmillió forintot fordíthatnak, mi viszont csak 12 milliót. Ugyanakkor az igény ott jóval kisebb, mint nálunk. De több megyét is fel tudnék sorolni, melyek lényegesen kedvezőbb körülmények között vannak. Ezért sem tartom igazságtalannak az országos támogatást. Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy az életüket magányosan tengető, gyámolításra szoruló idős emberekről gondoskodni nem csupán az állam feladata, azt kizárólag a népgazdaság erejéből megoldani nem is lehetne. — Végül: ön, aki Bács- Kiskun megye idős polgárainak szociális gondozását irányítja, hogyan képzeli el saját öregkorát? — Hát először is: jó lenne megérni. Ha sikerűi, csak annyi érdeklődést és hálát várok gyermekemtől, mint amennyit ő kapott tőlem. Ezzel már elégedett is lennék. A másik kívánságom, hogy életem végéig aktív maradjak. Ha a sorsom mégis úgy alakulna, azt hiszem, megbékélnék egy lajosmi- zseihez hasonló szociális otthonban. Kedvet, önbizalmat adna a .hasznosság, az értelmes tevékenység tudata, és ezt ott megtalálnám. Mindenesetre: emberhez méltó öregkort szeretnék... — Köszönöm a beszélgetést. Kutas! Ferenc A NEMZETKÖZI helyzet áttekintése után társadalmi, gazdasági életünk két, kiemelkedő fontosságú területével foglalkozott az MSZMP Központi Bizottsága. Az építőipar helyzete, fejlesztésének, korszerűsítésének feladatai korántsem egy szakma, egy tárca ügyét alkotják. A népgazdaság, a társadalom egésze érdekelt a munka megjavításában, a nem csekély eredményekre alapozott továbblépésben, ahogy még ennél is nagyobb a közös érdekeltség a lakásépítés távlati céljainak elérésében. Kétségtelen: érzékeny pontokhoz nyúlt a vezető párttestület a két jelentés napirendre tűzésével, hiszen az építőipar állapota, felkészültsége, fejlesztésének iránya és lehetősége nemcsak a termelőágazatok holnapjára gyakorol lényeges — bizonyos részterületeken döntő — hatást, hanem ugyanez a szerepe a nem termelő területeken, elsőként a lakásépítésben. Ezzel már kimondtuk azt is, hogy két szorosan összetartozó feladatcsoport került a Központi Bizottság ülése elé, s a testület joggal állapította meg mind az építőipar, mind a lakáshelyzet társadalmi jelentőségét, meghatározó szerepét a gazdasági növekedésben, illetve az életkörülmények változásában, az életszínvonal javításában. Következetes, nagy felelősségű elemző munka tanúi lehetünk: a Központi Bizottság 1977. október 20-i ülése a termelési szerkezet és a külgazdasági politika hosszú távú fejlesztésének irányelveit határozta meg, idei március 15-i tanácskozásán a mező- gazdaság és az élelmiszeripar követendő útját jelölte ki, míg a mostani tárgyaláson a már említett két terület állt az elemzés középpontjában. Indokolt á sommás megállapítás: a szóban forgó határozatok szerves egységet alkotnak, kitűzték azokat a főbb kiindulópontokat, melyek a további haladás — a meg- ’ növekedett követelményekkel szorosabban összehangolt haladás — kezdőpontjai. MEGNÖVEKEDETT követelmények, írtuk le az előző mondatban, jelezve, hogy szükségszerű, megkerülhetetlen feladatok rangsorolásáról van szó, s a távlati célok meghatározásával annak elősegítéséről, hogy a már rangsorolt feladatok végrehajtása tervszerű, folyamatos lehessen, legyen. Egyetlen tényből kiindulva: annak ellenére, hogy 1976-ban és 1977-ben 187,3 ezer lakás épült tel, a lakásigénylők száma nem apadt, sőt valamelyest emelkedett. Á valóság e két darabkájának összevetése fölössé tesz minden ma- evarázkodást arról, miért mondta ki a Központi Bizottság ülése^ hogy a számottevő eredmények mellett is a lakáskérdés változatlanul fontos társadalom- politikai probléma. Hasonló — kétségtelen, a szüntelenül fejlődő igényekkel is járó — feszültségeket tapasztalhatunk az építőipar kivitelezési képessége és a fedezett építési igények szembesítésekor. Hiszen ez utóbbiak negyedét. harmadát utasították vissza a legutóbbi esztendőkben a kivitelezők, mivel a korábban vállalt feladatok is túlléotek tényleyec. '“hbőségeiken. Már maga az a tény elgondolkoztató, hogy a szocialista szektor összes beruházásainak mindössze 2—2,4 százalékát — a tavalyi óvóén 2,7 százalékát, rekordként — tették ki a he*''eres éve1' középső harmadában az építőipari fejlesztések. E meghökkentőén alacsony arány mellett — s ez még inkább elgondolkoztató — tetézte e gondokat a fejlesztés komplex jellegének hiánya. Az tehát, amit a Központi Bizottság üléséről kiadott ■ közleményben megváltozta- tandóként úgy fogalmaztak meg,- mint a technológia; szerelés elmaradottságát, a háttér — például az építőanyag-ipar, a vegyipar, a gépipar — fejlesztésének, bővítésének, korszerűsítésének nem kellő ösz- szehangoltságát az építőipar megnövekedett teendőivel. Rendkívül bonyolult, szerteágazó feladatokról van szó tehát, amik a társadalom valamennyi rétegét — a formákat tekintve ugyan különbözően — érintik, többre ösztönzik. Megint példáért nyúlva: az építőiparban a termelékenység növelése jórészt olyan gépekkel, berendezésekkel, anyagokkal, félkész termékekkel függ össze, amilyeneket más tárcák vállalatai készítenek, illetve importból származnak. Ez a dolgok egyik oldala, a bizonyos fokú kiszolgáltatott- ság. A másik: az eszközállomány hasznosításának megszervezése, annak elérése, hogy ne több ezer féle gép, berendezés — mint napjainkban — dolgozzon, hanem kevesebb termékcsaládra támaszkodjon a fejlesztés, de ezek mindenkor beszerezhetőek legyenek, alkatrészeikkel együtt, s javítóhálózatuk is megteremtődjék. TERMÉSZETESEN csak szinte találomra emelhetünk ki egy-egy részletet a Központi Bizottság ülésének anyagából. Hiszen éppen a témakörök nagy fontossága, bonyolultsága miatt, s nem kevésbé a távlati célok tiszteletet parancsoló súlya okán — a következő évtized végéig fölépítendő 1,2 millió lakás éppúgy tiszteletet érdemel, mint az építőipar fejlesztésének átfogó rendszere — a teendők hogyanjának alapos, részletes kialakítására ezt követően kerül majd sor az érintett állami irányító szerveknél, a tanácsoknál. Egy valami azonban már most bizonyos: a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményben foglalt célok reálisak, elérhetők — gondoljunk csak az első távlai lakásépítési tervre, annak túlteljesítésére, a Központi Bizottság 1964-es^ha- tározata nypmán az építőipar meggyorsult fejlődésére — amihez azonban elengedhetetlen, hogy e távolibb célok szorosan összekapcsolódjanak a mai teendőkkel. Azaz már ma és holnap úgy kell formálni a terveket és a gyakorlati cselekvést, hogy minél zavartalanabbul Illeszkedjenek a távolabbi tervekhez, cselekedetekhez. Minden ház alapra épül: a Központi Bizottság az építőiparnak is, a lakásépítésnek is ezt az alapot kínálta fel állásfoglalásával. KÉPERNYŐ Tévhitek oszlatása A véletlen úgy hozta, hogy Putnok környékén tartózkodtam, amikor Moldován Domokos megkezdte kitűnő dokumemtumJilmjenek forgatásált. Olyan erővel döbbentettek meg a hallott vélekedések, hogy ceruza-papír után kapóik, ha neim közük, hogy már „ott a tévé”. Magam is láttam, hogv csapatostól keresik föl Jolán- kát az asszonyok, tanultak és kevésbé iskolázottak, falusiak és városiak egyaránt. A közeli üdülőben megharagudtak rám, amikor óvatosan, udvariasan kétségbe vontaim a halottlátó „tudományát”. Semmilyen érv nem hatott, makacsul ragaszkodtak téveszméikhez, nem akartak szembenézni a valósággal. Véletlenül még arra is rájöttem, hogy mikor, hogyan kezdődött Jolámka közszereplése. A világvégi Dubicsány község italboltjában mérte a szeszt, hallgatta a tenyérnyi helyiségben a beszélgetőket. Az ablakon kinézve szemügyre vehette majd az egész, talán kétszázötven lakosú falucskát Mindenről értesült, mindenről tudott. Kitűnő kombinatív érzékű nő lévén, a föllcsípett, összegyűjtött beszédfoszlányokból errearra következtetett. Egy öreg bácsi _ például —/n.indig elmondta a gombaszedésből hazafelé ballagva, hogv ai községet övező erdő melyik részén gyűjtött. Amikor nem tért haza útjáról, csak Jolánka tudta, hogy merre járhatott, hol érte a baj. Az italboltban — mesélték — előadta a hirtelen elhunyt öreg bácsi üzenetét. Nyomatékül hozzátette, hogv merre találják meg az eltűntet, az elhunytat. Mindenki csodálkozott, bámulta a boltvezető kénes<éeeit. amikor a jelzett helv közelében meglelték a keresettet. Talán ekkor. így alapozta meg a környékbeliek előtt hírnevét. Működését az teszi döbbenetessé, hogv ezren és ezren fenntartás nélkül bedőlnek orimitív módszereinek, sőt az adókivetéssel állami szervek mintegy igazolják, elismerik tevékenységét Moldován bölcsen 'közelített a témához, hagyta, hogy a tények érvelienek, nemcsak az értelmünkhöz, hanem az érzelmeinkhez is szóltak a bemutatott képsorok. Megsajnáltuk az áldozatokat. felháborodtunk aljasságán, kapzsiságán. Saját magát leplezte le a» emberi hiszékenység vámszedője. A Kecskeméten is jól ismert filmrendezőt nemcsak kezdeményező bátorságáért nemcsak a kényesnek mondott jelenség tünet körül támasztott köd oszlatásáért illeti dicséret. Szerkesztőként, rendezőként is kiválót alkotott a legjellemzőbb mozzanatokat sűrítette filmjébe. A halottlátó hatásáról, fogadtatásáról készített dokumentumfil- men már látszott a sietség, csak időnként tükrözte a film által ki- vállódott viták szenvedélyességét. Bács-Kiskun megye székhelyén például nyolcszázan tartottak ki a a filmről rendezett hosszú ankét szinte utolsó percéig. Kiderült, hogy Moldován egy konkrét ügy kapcsán, több megoldásra váró társadalmi kérdésről is szóit, nyílt állásfoglalásra késztette a megjelenteket, a nézőket. Maga a rendező is sajnálta, hogy nem volt itt a televíziós stáb, mert hatásos mozzanatokkal dúsíthatta volna a „jobb megértést” szolgáló alkotást E mű sikere és hatása arra ösztönözhetné a televíziót, hogy hasonló színvonalon és következetességgel segítsen a tájékozódásban a széles körben elterjedt más káros hiedelmek megszűntetésében. Hasonló elgondolások ösztönözhették az új 'történelmi sorozat elkészítését is. A vasárnap este sugárzott első részből kide- Jrült, hogy milyen romantikus, naiv, meseszerű kép alakult ki a honfoglalásról, a magyarok elődeiről. Az ígéretes sorozat végén, remélhetően, sokkal többen tudják, hiszik el, hogy valójában kik vagyunk, milyen történelmi körülmények között telepedtek meg elődeink e hazában. Bármilyen szép is a mese, a mítosz, mégis csak többet ér az igazság. E film hatása attól függ. hogy a tudományos mondandókhoz megtalálják-e a vonzó, az érdekes keretet. A vasárnapi előzetes e tekintetben nem volt túl biztató. A Beszélgetések Szókratésszal sem volt tanuLságnélküli. Hajlamosak vagyunk az ókor nagy gondolkodóját csupán „aki a mérget kiitta” nagy pillanatában látni, halhatatlanná növesztett alakjában aiz embert feledni. A napjaink köznapi kérdéseit vizsgáló, a hogyan éljünk talányával bajlódó Edvard Radzinsz- kij tulajdoniképpen korunkról szól a Miihályfi Imre által kiválóan megrendezett művében. Mit tehet egy nagy ember, egy távlatos gondolkodó olyan közegben, amelyben szinte kivétel nélkül mindenki a maga érdekeinek a bűvöltje és a számító okosok birtokolják, tűzik lobogójukra, ferdítik el az úttörő, az ideológus kiszenvedett, megharcolt felismeréseit. Mit tehet az a vezető, aki fölismeri környezete, követői (utódai) gyengeségét, kásiszerűségét, ezt is kérdi a szovjet drámaíró. A maga módján tévhiteket oszlatott a csütörtökön vetített „történelmi lecke”, az izgalmas, sűrű dráma. H. N. Moszkvai balett A moszkvai Nagy Színházban két fiatal művész — Nagyeawia Pavlova és Vjacseszlav Gorgyejev — főszereplésével tűzték műsorra Szlonyimszkij Ikarusz című balettjét. Képeink a főszereplőkről készültek. j Távlati célok, mai teendők
