Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

1978. szeptember 12. • PETŐFI N£PE 'f, $ Szlovák nemzetiségi gyűlés Kiskőrösön Szombaton ikéső délután • a kiskőrösi művelődési ház kama­ratermében gyülekeztek a Ma­gyarországi Szlovákok Demokra­tikus Szövetsége VI. kongresszu­sának előkészületei sorában ösz- szehívott szlovák nemzetiségi küldöttválasztó gyűlés résztvevői. Hagyományos népviseletű asszo­nyok, cserzett arcú férfiak, több­ségben a meglettebb korú nem­zedék dolgos képviselői. A gyűlést Csernák József, a Hazafias Népfront városi elnöke nyitotta meg, üdvözölte az el­nökségben helyet foglaló Schuk Jánost, a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsége fő­titkárát, Major Imrét, a megyei tanács elnökhelyettesét, Juhász Istvánt, a városi . pártbizottság első titkárát, a városi tanács, s a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának képviselőit. S az egybegyűltek figyelme máris a Bem József Álltalános Iskola ta­nulóinak kedves műsorára össz­pontosult. Tuza Klári szlovák fordításban mondta el Petőfi Sándor Szeptember végén című költeményét; négy kisdobos lány­ka pedig szlovák gyermekdalok előadásával mozgatta meg a résztvevők érzelmeit. Ezt követően Polereczki György, a népfront helyi elnök­ségének, s egyben nemzetiségi munkabizottságának tagja, előter­jesztette az öt év előtti kongresz- szus óta elvégzett munkát ösz- szegező, értékelő beszámolót. En­nek során bevezetőül egyebek között emlékeztetett a nemzeti­ségi dolgozók felszabadulás előt­ti kétszeres elnyomatására, s arra, hogy a felszabadulás után születtek meg azok a feltételek, amelyek lehetővé tették 'hazánk nemzetiségi lakossága egyenjogú­ságának gyakorlati érvényesülé­sét. Majd utalt a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Poltikai Bizott­ságának 1968. évi — a hazai nemzetiségi lakosság körében' végzendő politikai, oktatási, kul­turális munkáról szóló — hatá­rozatára, amelynek egyik legje­lentősebb eredménye, hogy tár­sadalmi üggyé lett a nemzetiségi politika valóra váltása. . Kiskőrös szlovák nemzetiségű lakosai számára külön is emlé­kezetes az MSZMP városi .bi­zottságának júliusi határozata, amely., a nemzetiségi ipotiiika gyakorlati érvényesítése 'érdeké?-, ben számos intézkedés megtéte­lét irányozta elő. Ennek .értei? mében alig egy hónappal később a városi pártbizottság, a város tanácsa és népfrontbizottsága együttes intézkedési 'tervet foga­dott el a párthatározatok vég­rehajtására. Az eredményekről szólva, jól- esőn állapította meg az előadó: a politikai egyenjogúság érvé­nyesülését tanúsítja, hogy a ta­nácsban, s annak bizottságaiban kellő arányiban képviselethez jut a szlovák lakosság, tevékeny ré­szese Kiskőrös életének, fejlődé­sének. Örömmel fogadta a la­kosság a párt és a (tanács épüle­tén a kétnyelvű felirat elhelye­zését; tiszteletre méltó lelkese­déssel segítette a szlovák tárgyi emlékek gyűjtését, a múlt száza­di szlovák elődök életkörülmé­nyeit bemutató, tavaly megnyi­tott tájház kialakításával kapcso­latos munkálatokat. A városi könyvtár három éve kezdte meg a szlovák nyelvű könyvállomány gyarapítását, s ma több mint 250 kötettel ren­delkezik. A nyelvi hagyományok őrzése és fejlesztése érdekében 1972—1973-as tanévitől kezdve szlovák nyelvoktatás folyik a Bem József Általános Iskolában; napjainkban is mintegy három­száz gyermek tanulja a nyelvet. Észrevételezte viszont az előadó, hogy a nyelvtudás • felfrissítése, fejlesztése szempontjából is je­lentős szlovák nyelvű újságra egyelőre kevesen fizetnek elő. Ugyancsak az eredmények kö­zött sorakoztatta fel Polereczki György az évenként megrende­zett nemzetiségi napokat, nemze­tiségi találkozókat, amelyek iránt rendkívül nagy az igény és az érdeklődés. Külön is ki­emelte az 1976-iban létre­jött nemzetiségi , dalkört és citerazenekart, amely a szlovák ének-zenei hagyományok gyűjté­sét, feldolgozását és terjesztését tűzte ki célul. A harmincnyolc'' tagú csoport mind több sikerrel lép fel, nem kis "mértékben a csoportvezető, Harczos Károly ügyszerető tevékenységének kö­szönhetően. A beszámoló befejező részében felvázolta azokat a tennivalókat, amelyeket ez év eleji ülésén a , Hazafias Népfront városi elnök­sége megjelölt a kiskőrösi szlo­vákok kulturális örökségének őrzése, ápolása, kapcsolatai szé­lesítése érdekében. A beszámoló feletti- vitában Sipiczki Pál egyebek között a nyelv gyakorlására is alkalmat adó gyakoribb összejövetelek le­hetőségét szorgalmazta. iHarczos Károly mintegy válaszolva az iménti felvetésre, elmondta, hogy november 1-én megnyílik a mű­velődési házban a szlovák klub, nagyszerű lehetőséget teremtve nemcsak a népdaiikörnek. hanem a nyelv tanfolyamnak?“ ' muiíkáző, noveliafelolvasó » »vagy éppen, perzsaszövőösszejoyete- . lök -3raüfi<b8 •Kovács Györgyné a többi kö­zött a szlovákiai lip tárnáik! ősi is­kolával kialakult bensőséges kap­csolatokról számolt be, amelyek a gyerekek levelezésével kezdőd­tek, s immár visszatérően szemé­lyes találkozásokra is alkalmat adtak, s adnak. Külön hangsú­lyozta a levelezés és a személyes találkozások jelentőségét, a nyelv . : j Kié-®®lái V- íí#If§SS3SH 9 Az ötévi munkát összegező beszámolót Polereczki György terjesz­tette elő. • A gyűlés résztvevőinek egy csoportja. (Pásztor Zoltán felvételei.) gyakorlásában. Kelemen Pál a népdalkor működését, szép .sike­reit említve, észrevételezte, hogy dalaik nincsenek rendszerezve, ehhez igényelt, segítséget és to­vábbi szlovák népdalok gyűjté­sére kérte fel a gyűlés résztve­vőit. Felfokozott figyelem kísérte Schuk János szlovák nyelvű fel­szólalását. A Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára elöljáróban a szö­vetség nevében megköszönte az utóbbi ötévi munkát a város ve- zetőinék;"sagyűlés''fésztyévői-^ nek. Majd a nemzetiségi kong; resszus elő^ésáüléteiről .adott át-, tékán telítis ‘Mim! ’ móivcl innia, az" or­szágban 67 gyűlésen választják meg a kongresszusi küldötteket; már készül' a beszámoló és a különböző dokumentumok. Öröm­mel szólt róla, hogy az utóbbi öt évben mintegy ezerrel főbben, s összesen nyolcezren tanulják a szlovák nyelvet. A vita utolsó résztvevője, Kö­vesd! István egyebek között fáj­lalta, hogy az ő nyelvtudása .is megkopott, bár édesanyja meg­tanította rá, s most — szavaival élve: „öreg fejjel külföldön ta­nulunk vissza egyes szavakat”, ígérte, újabb szlovák dalok gyűj­tésével igyekszik elősegiteni dal­körük munkáját. A vita során elhangzottakat Csemus József foglalta össze, majd a Hazafias Népfront városi elnöksége nevében javaslatot tett a kongresszusi küldöttek -meg­választására. A kiskőrösi nemze­tiségi gyűlés nagy egyetértésben Kovács Györgynél^ a Bem -József Általános Iskola nyugalmazott tanárát., és_ Polereczki Györgyöt, a nemzetiségi munkabizottság tagját választotta kongresszusi küldöttnek. Kollár Mihály pedig választmányi tagként vesz részt a kongresszus munkájában. A résztvevők számára aligha­nem sokáig emlékezetes esemény a szlovák népdalkor színvonalas műsorával ért véget. P. I. Az elefánt Kiderült vasárnap este, hogy Molnár bácsi nincs tisztában az ly és a j használata közti kü­lönbséggel, hogy amit a híres ve­gyész inas korában nem tanult meg, azt tudósként sem -tudja, hogy pórul járhat, aki mindenek fölé helyezi a kapcsolatokat, hogy kapcsolatok nélkül a bajból sem mászhatunk ki, hogy miként kép­ződnek a felesleges állások, hogy kitűnő alapötletből miként lesz közepes komédia. Szálkái Sándor rendező —aho­gyan mondani szokás — megfog­ta az Isten lábát a nyilván va­lahol megtörtént eset szatirikus lehetőségeinek fölfedezésével. Annyira szellemes, annyira teli­találat az alaphelyzet, hogy ilyet csak az élet produkálhat. Arról hallottunk, hogy valaki kulturá­lis műsorfüzetben rejtjelezve kö­zölje a nyilvánossággal volt fő­nökéről kialakított tömör és egy­értelműen elmarasztaló vélemé­nyét, vagy egy színházi előadás ürügyén csúfolódjon, netán név­telenül gorombáskodjék, de ki hallott arról, hogy egy jóképű elefántra bízza a nagy felfede­zést: Hűje az igazgató, meg, nem folytatom, merít amit elbír a kép­ernyő, nem biztos, hogy nyomta­tásban is elmegy. Tulajdonképpen nem is a fő­nök miatt lódul az ügynek a rendőrség, a sajtó. Látszólag sen­kit sem érdekel, hogy a sokáig ismeretlen tettes megállapítása megfelel-e a tényeknek. A sza­tíra megengedheti, hogy eltérjen az adott szituációban elhanyagol­ható mozzanatoktól. Végtére is, ki állíthatja, hogy még a legtö­kéletesebb, legzseniálisabb fő­nöknek nincs rosszakarója, elfo­gult beosztottja. A krimiparódiának is beillő Az elefánt addig kötette le a fi­gyelmünket, addig csiklandozta nevetőizmainkat, addig csipkedte közéleti, társadalmi fonákságain­kat, amíg a tettest keresték, amíg a miértet kutatták. Molnár bácsi lelepleződésekor, tulajdonképpen befejeződött a történet, elillant a „ki a bűnös” feszültsége, nevet­ségessé váltak, akik nevetségessé tették magukat, a kör bezárult, a tanulságok adöttaa. Persze sok mindent ..kihozhat­tak” volna egy ügyes folytatás­ból, gyűrűzhetett volna tovább is a „tatarozás miatt” elzárt elefánt históriája, ha ehhez a filmkomé­dia alkotóinak lett volna idejük, kedvük, szuflájuk. Az idő fogy­tával vékonyodott a komikai le­lemény, újabb és újabb, a sza­tíra fővonulatát erősítő erek (ci­póit tantása helyett szűkült a cse­lekménnyel érintettek köre, je­lentősége, az abszurditásában is logikus história meg-megerősza- koltatott, az ötleteket felváltották az ismert humoros, közhely-sab­lonok. A „mi lett volna, ha” féle mor- fondírozás nem kenyerünk, de most mégis megpendítjük; mi lett volna, ha az igazgatóval kapcso­latos közlést a csodafesték sem távolítja el. Az al- és főhatósá­gok, szervek, hivatalok reagálása, magatartása, okoskodása, a kény­szerhelyzet döntéskényszere, az ügy minősítése mind-mind lehe­tővé tette volna a szatíra ama bizonyos tükrének megforgatását. Nem is kellett volna nagyon for­gatni, mert minél képtelenebb egy ügy, annál élesebben (komikusab- ban) mutat(hat)ja mindennapi gyakorlat ésszerűtlenségeit, kép­telenségeit Kezdő drámaírók is tudják, hagy ha az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor annak valamikor el kell sülnie. A sza­tíra, a komédia még szigorúbb műfaj, még erőteljesebben meg-' kívánja az ok és okozati össze­függést Ellaposodik a játék, ki­kapcsolódnak a nevetőizmok, ha a szerző, rendező elsikkasztja az adott „poénok” egy részét, ha nem pukkan minden nevetés-pe­tárda. A kitűnő színészi alakításoknak köszönhető a jó ötleten kívül, hogy még így is viszonylag jól szórakoztunk. Heltai Nándor HOVENTA A BNV-N Fő helyen a kis üzletek berendezései Több mint hetven hazai és külföldi cég mutatja be kínála­tát, újdonságait a HOVENTA nemzetközi kereskedelemtechni­kai és vendéglátóipari kiállításon, amelyét kétéves szünet után is­mét az őszi Budapesti Nemzet­közi Vásáron, azzal egyidőben, szeptember 22—október 1-e kö­zött rendeznek meg. A HOVENTA A BNV-hez ha­sonlóan szakosított, nyolc áru­csoportban mutatja be a hazai és a külföldi kiállítók termékeit. A kiállításon ezúttal a kismé­retű üzletek korszerűsítését szol­gáló berendezések kerülnek a fő helyre. Okkal: a magyar élelmi­szer-kereskedelmi hálózat 70 szá­zaléka igen szűk, egy-három sze­mélyes boltból áll. Rekonstruk­ciójuk egyre sürgetőbb. Ehhez ad segítséget, mégpedig igen szem­léletesen a bemutató: felépítenek egy, az egész hálózatra jellemző régi vegyesboltot, s mellé a ja­vasolt korszerűt. \ arra a meggyőződésre, < hogy a változások sora szúrna neki sze­met, a rohamos fejlődés meg­annyi jele. Vagy nyolc éve a Magyar Hír­lap „százházas községnek” titu­lálta Kunadacsot. Ma? A belte­rületen manapság nyitnak új ut­cát, s jelölik isi a helyét a jövő építkezéseinek. Nem tagadható, hogy a hét mérföldes előrelépés­ben a fiataloké a legnagyobb sze­rep — a falu lakosainak több mint fele még innen van a har­minc éven, s közmondásos, hogy az ifjú hév mindig is élesztője a fejlődésnek. Az egykori réteg­ződés is a múlté, s ha megem­lítjük, hogy az 1830 kunadaesi- ból 1400 a paraszt, 165 a munkás és 114 az értelmiségi, hát abban Kunadacsi „enyém, miénk” az az új, hogy van munkás és van értelmiségi. S ez még mindig csak a falu egyik fajta arca, vagy mondjuk úgy, jellemzője, hiszen Kunadacs önépítő-önszépítő fa­luvá vált, ki-ki nemcscak saját portája, de az egész község nö­vekedését kezeli szívügyeként, így nyerte meg a tavalyi telepü­lésfejlesztési versenyt Kunadacs. Fiatal községihez alighanem méltatlan is lenne korosabb ta­nácsi vezetés. Nos, sem Sípos Ba­lázs vb-titkárnak, sem Halcsik Antal tanácselnöknek nem kell letagadnaiuk egypár évet: fiata­lok mindketten. — Mi újság? — kérdezem Si­pos Balázstól. Minthogy várnak rá a másik szobában, hát abba az ügybe kezd bele: — Behívattunk egy cigányasz- szonyt, a 14 éves lánya címére lennénk kíváncsiak, mert még nem fejezte be az általános is­kolát. Egy tanyasi asszonykát pe­dig arra igyekszünk rávenni, hogy gyerekét, aki egy év múlva megy iskolába, írassa be óvodába. De elég messzire laknak, így húzó­dozik a dologtól. Az már szinte véletlen, hogy e pár mondat kapcsán jó néhány kunadacsi jellegzetesség említ­hető föl. A lakosság majd kéthar­mad része még ma is tanyán él, bár a korábbinál jóval emberibb körülmények között. Négyszáz- egv porta közül hatvanban hasz­nálhatnak áramot, ami kétségkí­vül igen nagy eredmény. De há- romszázegynéhány tanyában még ma is petróleumfénynél olvasnak, és a£ az igazság, hogy ez a szám már nemigen fog csökkenni. Oly­9 Aki jogosan igényli, annak a gyerekét fel tudják venni az óvodába — tavaly sok társadalmi munkával bővítették kétcsoportosra. H ihető, hogy Mudrony Jenő rá sem ismerne a mai Kunadacsra. Kisadacs haj­danvolt bérlője vélhetően igen­csak eltátaíná a száját, annak lát­tán, hogy miire is jutott a falu. Nem valószínű, hogy azon lepőd­ne meg leginkább, hogy egykori kastélyában a községi tanács szé­kel, s intézője lakásált ma tsz- irodaként emlegetik, minthogy alighanem ezek a i eg jelentéktele­nebb változások. Inkább hajlani 9 Halcsik Antal. • Terjeszkedik a falu, s az új utca első háza már kész is. 9 A leendő falumúzeum. annyira szétszórtain fekvő épüle­tekről van szó, hogy egy-egy ház­ba tetemes összegért vezetnék be a villanyt. Az ott lakók pedig ja­varészt idősebbek, akik nem sok értelmét látják a nagy kiadás­nak. A kül- és belterület között nincs különösebb ellentét: százöt­venegy televízió, 325 rádió szól összesen a faluban. A magyar átlagnak megfelelően minden har­mincadik a dacainak van autója, s 104 nagymotorkerékpárért adóz­nak. — Mihez kezdenek a verseny- győzelemmel járó 250 ezer forint­tal? — Falumúzeumot szeretnénk csinálni — mondja Halcsik Antal tanácselnök —, de még nem egyeztünk meg véglegesen a ház tulajdonosaival. Egyetlen régi cse­lédház van a faluban, valamikor négy család lakta, s ha jól em­lékeznek a régiek, szabadkémé­nyes volt. Nem akarunk nagy dolgot csinálni, de jó lenne, ha az emberek valahol megnézhet­nék, milyen körülmények között, hogyan kellett élniük az időseb­beknek még egy emberöltővel is előbb. Nem is arról van szó, hogy nem látnák az újat, de fon­tos, hogy időnként vissza is pil­lantsanak a múltba. Nemcsak a község szépül per­sze, hanem ezzel együtt lakosai is változnak, ami legkönnyebben a közösség ügyeihez való hozzá­állásukban nyilvánul meg — a hivatalnoki kifejezést kölcsönvé­ve. Vegyük például egy aprósá­got. Tanyán az a szokás, hogy a ház körüli szemetet a dűlőre söp- rik Az útnak nem árt, sőt, oly­kor így töltődik fel egy kátyú. Beköltözvén a faluba, eleinte so­kan, szokás szerint még mindig a beton szélére söpörték a sze­metet. Aztán lassan-lassan övé­kének érezték azt is, s ma már hulladék-lerakóhely várja a limlo­mot, a szemetet a község hatá­rában. S ha már tiszta a köves­ül miért ne lehetne szép a ház eleje is? Ravaszkodott a tanács, egyet fizet, kettőt kap alapon ró­zsát osztott. Aki megveszi, abban akarat és szándék van — Halcsik Antal találó fogalmazása szerint — hogy fel is neveli a virágot, s öntözi, gondozza. Ugyanez a hely­zet a fásítással is, hozattak tuja- fát, virginiai borókát és lucfenyőt — alig van olyan, amelyik el­száradt. Apróságok, persze hogy azok. De az ebben megnyilvánuló munka végül is sóikat nyomott a latban, amikor a községfejleszté­si versenyt értékelték. Sőt. Az a fajta kunadacsi szem­lélet vezetett végül is a győze­lemre, ami ugyanazzal a lelke­sedéssel foglalkozik az „enyém” és a „miénk” ügyéivel... Falujárás közben végre-vaLa- hára kisüt a nap. Fehérrel vakít a leendő múzeum fala, száradhat­nak a kimosott ruhák, megelége­detten nyújtózik egyet a bozon­tos kutya a küszöbön. Elgondo­lom, hogy nem sokat kell változ­tatni az épületen, hiteles így is, ahogy van: Kunadacs — illetőleg, minthogy csak 1949-ben lett e néven község a falu — az azelőtti Peszéradacs múltjának tükre. Ám ellenkező irányba tekintve mást, alkalmasint újat lát az ember: frissen vakolt, piros tetős háza­kat. Amiből az derül ki, hogy múltja van, mert mért is ne len­ne, a falunak, de nagyobb, és szebb a jövője. S ez a fonto­sabb ... Ballal József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents