Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

1978. szeptember 8. A PEIÖti Xi.PÍ 9 J lA vásárlók törvénye A Különösen délutánonként, vagy a kora esti csúcsforgalomban olykor előfordul, hogy kisebb- nagyobb bonyodalmakkal jár az élelmiszerüzletekben, az ABC. áruházakban való bevásárlás. Vannak például, akik a már üres kenyérpult előtt mérgelőd­nek, vagy a tasakos tejet hiányol­ják, jogosan, mások á pénztárgép melletti hosszú sorban ácsorogva türelmetlenkednek. S azok száma sem kevés, akik a pultokról le. szedve az ízléses csomagolású élel­miszereket forgatják kezükben, nézik alulról, fölülről, oldalról, ám hiába, mert nem találják a fölvilágosítást, hogy ehető-e, vagy már régi... Persze nem mindenki böngészi ilyen, kitartóan a csomagokat. So. kan megkímélik magukat . eme bosszúságtól, s leemelve a pultról, a kosarukba teszik az élelmiszert, mitsem törődve annak szavatos­sági idejével. Talán bizonyosak abban, hogy ma már csakis friss, fogyasztható, jó minőségű árufé­leségeket találnak az üzletekben. Nos, közel járnak az igazsághoz, akik eképpen vélekednek, de azért tegyük hozzá, nem árt az óvatosság. Tapasztalatok , bizo­nyítják, hogy az alig több mint másfél évvel ezelőtt hatályba lé­pett élelmiszertörvény rendelke. zéseit általában végrehajtják. A Azelőtt a tasakokat, dobozo. kát, papírzacskókat, konzerveket nézegetve több tucatnyi jelölést talált, egyebek között ilyeneket: szavatossági idő, szavatosság le­jár, forgalomban tartható, a leg­rövidebb forgalomban tarthatóság, eltartható, és sorolhatnánk tovább e sort, a szintén keveset mondó számjelekkel. Most viszont a gyorsan romló élelmiszerek cső. magjaira nyomtatott, értesítésből megtudhatjuk a fogyaszthatósági határidőt. Ám nincs minden esetben ki­zárva a bosszúság. Mert ugyan a törvény értelmében az élelmisze­reket gyártó vállalatok egysége, sítették a korábban különféle jel­zéseket, de előfordult, hogy né­hány hónap alatt nem tudták a csomagoló gépek jelzőrendszereit megváltoztatni, vagy annyi régi címkéjük vblt, hogy annak fel. használása mellett. döntöttek. Így aztán még az év elején is rá le­hetett bukkani például a tejfölös doboz tetején éktelenkedő szám­ra: „574 432, 78. II. 5.” Elsőként feltehetően a gyártási számot tüntették fel, de vajon mit jelent a második rész? Ekkor gyártót, ták, vagy eddig ehető? A A törvény végrehajtásának módját ellenőrző szervek intézke­désének köszönhető, hogy a gyor­san romló élelmiszerek csomago. lásain ma már rendszerint nem láthatók a fentebb említett rejt­jelek, hanem egyértelműen kide­rül: a kiszemelt élelmiszer med. dig fogyasztható. Még ma is problematikusabb a helyzet, ha nem a gyorsan romló hanem a huzamosabb ideig eltart­ható élelmiszereket forgatják ke­zükben a vásárlók. Ezeken ugyan, is annak kellene jól látszódnia, hogy az áru mennyi ideig tartja meg a minőségét. Ez azért fontos, mert ha ez az idő lejárt, akkor csökkent minőségű élelmiszerként maradhatna a termék a forgalom­ban. Ez viszont rendszerint nem derül ki. Miért? A törvény végrehajtását ellen­őrző szervek megállapították, hogy nagyon sok régi csotnagoló. anyag vár még felhasználásra, ám ezeken semmilyen számadat nem szerepel. A csomagológépe­ket viszont szinte valamennyi he­lyen már alkalmassá tették arra, hogy a jogszabály értelmében a dobozra/ tubusra, egyéb csórna, golóanyagra rányomja a kötele­ző jelzést. Az élelmiszer-előállí. tók tehát a törvény követelmé­nyeinek megtartásával, a szabá. lyokhoz alkalmazkodva folytatják munkájukat, hogy a vásárlók igényeit teljes mértékben kielé­gítsék a jövőben. A Mint az kiderült, a vásárlók törvénye hamarosan valóban a vásárlók jogainak érvényre jutta­tását szolgálja. Derüljön ki ez mi, nél előbb az üzletek pultjain. A másfél éves kedvező tapasztala­tok alapján jogos az igény... T. L. VIT-KÜLDÖTT BAJÁRÓL Tizenhárom nap élményei — A Katit keresi? Piros pettyes kendőben. Ott! — mu. tatnak az egyik kislányra a bajai hűtőházban. Kopriva- nacz Katalin brigádvezetőit fiatal lányok veszik körül: szinte nincs perc, hogy ne faggatnák Kubáról és a VIT-ről. Ez a világ legtermészetesebb dolga, hiszen Bajáról egyedül Kati volt tagja a hivatalos magyar VIT-delegáció- nak. — Életemben még nem sírtam annyit örömömben, mint amikor megtudtam, hogy rám esett a vá. lasztás — emlékezik vissza mo. solyogva. — A városi KISZ-bi- zottságon csak mondtam, mond. tam az adataimat, s egyszerűen alig tudtam felfogni, hogy hat je­lölt közül éppen engem válasz­tottak ki. Még soha nem voltam külföldön, a szomszéd országok. rban sem... — Először utaztam repülőgép­pel, s mondhatom, kissé szorong­tam az első percekben. De aztán elmúlt a félelmem, s vártam, hogy a Bahama-szigetek után mikor pillantom meg végre a szigetor­szágot. A repülőtérről a szállás­helyre vezető úton meggyőződhe. tett kis küldöttségünk arról, hogy milyen is egy igazi trópusi eső: másfél órát álltunk, míg levonult a víz... A kubai vendégszeretet­ről napokig lehetne beszélni, elég annyit mondáni azonban, hogy a termeket és a folyosót óránként felmosták, az ebédlőben valóság­gal alánk tettek a széket. — Nem lehet elfelejteni Ku_ bát... — folytatja Kati. — És persze a kubaikat, akik mind a szívükön viselték a fesztivál sor­sát. Viva Kuba! Viva Hungria! Ezrek és ezrek zúgták szűnni nem akaróan a jelszót a megnyitón, s mind érezhettük, hogy valóban a> világ ifjúságának hatalmas fesz­tiválján vagyunk. Csodálatos ' élményt jelentett Voraderóban a vízi karnevál, amelyhez hasonlót addig csak filmen láttam. Voltunk Alamar. ban. Havanna és Kuba legmoder­nebb lakótelepén, megismerked­hettünk a vendéglátó ország la. kosaival, látogatást tettünk egy cement- és egy sörgyárban, s ha ezekről beszélek, tucatnyi arc, tucatnyi kubai fiatal jut eszem­be. Ha pedig a magyar klubban rendezett találkozókra gondolok, vietnami, bolgár fiúk és lányok mondatai csendülnek fel a fülem, ben ismét. Ott lenni Kubában, az első nem európai országban ren­dezett VIT-en — nos, ez azt hi_ szem, mindenkinek egy egész életre szóló élmény. Sok isme­rőst, levelezőtársat szereztem. A hűtőház irodájának falán üvegajtós hirdetőtábla függ. Ku_ bai, vietnami VIT-kendők, fény­képek láthatók benne. Töredéke annak, amit Koprivanacz Kata. lin magával hozott Kubából. A többit, a csak személyesen el­mondhatót, élménybeszámolókon mondja el társainak. Sz. F, \ szó elszáll\ az írás meg­marad — mér a rómaiak idején is élt ez a nézet: adásvételi szerződést, kölcsönt, ajándékozást, végrendeletet csak írásban tekintettek hitelesnek. Az írásismeret rangot jelentett, sőt megélhetést is. Egy példa erre: az antik kereskedelem nem ke­vesebb írnokot tartott el, mint hajóst. A betűvetés hatezer éves tu­domány, mely társadalmak kul­túráját megőrizve nemzedékről nem­zedékre szállt; agyagtáblákra vésve, papiruszra, pergamenre, kódexekbe írva — ékírással, hie­roglifákkal, a görög és a római ábécé betűivel... Ma már any- nyira természetesnek tartjuk, mintha velünk született volna, s az írástudó embernek eszébe sem jut, hogy mekkora kincs bir­tokosa. Pedig egészen a középkor végéig egyházi kiváltság volt az írástudás, s talán nem is túl­zunk, ha azt mondjuk, hogy csak napjaink embertípusának vált jellemzőjévé a betűvetés ismerete. A tények is igazolják: 1880-ban még a régi Magyaror­szágon a tanköteles kort meg­haladó lakosságnak több mint felére terjedt ki az analfabétiz­mus, de még 1920-ban is a hat éven felüli lakosságnak 15,2 szá­zaléka volt írástudatlan. Jelenleg 1,5 százalékra tehető nálunk az analfabéták aránya. A Szovjetunióban is rendkívül nagy eredményeket ért/ek el ezen a téren: 1897-ben még a lakosság háromnegyede volt analfabéta, ez a szám 1939-re 18,8 százalékra csökkent, s jelen­leg megszűntnek tekinthető. Ha­sonlóan jó a helyzet a többi szo­cialista országban is. Ugyancsak a múlté már az írástudatlanság az egyes fejlett kapitalista álla­mokban is — Svájcban, NSZK- ban, Svédországban —, de Olasz­ország, Törökország, Portugália, még nem dicsekedhet az „író— olvasó nemzet" jelzővel, hisz ná­luk még meglehetősen nagy az analfabéták aránya. Például az utóbb említett országban 35—40 százalék. A fejlődő országokban rosszabb a helyzet. Indiában a népesség mintegy 80 százaléka, Iránban 65 százaléka írástudat­lan. Brazíliában pedig csaknem a fél lakosság nem ismeri■ az ábécét Több mint egymilliárd anal­fabéta él Földünkön. Az írástu­datlanság leküzdése tehát ma is áz emberiség egyik fontos, meg­oldásra váró társadalmi — ezen belül kulturális és szociális — prob­lémája. Éop ezért 13 évvel ezelőtt az UNESCO Te­heránban összehí­vott világkong­resszusán szep­tember 8-át az al- fabetizálás nemzetközi napjává nyilvánította, s azóta minden esz­tendőben e napot világszerte az írástudatlanság elleni küzdelem­nek szentelik. A világstatisztikához mérten jó a helyézésünk, köszönhető a szé­les körű társadalmi ' összefogás­nak, mely közoktatásunk irányí­tásával■ a tanácsok, az üzemek részéről megnyilvánult. Sokat tettek a közösségek, a szocialis­ta brigádok, a városi és községi tanácstagok, mert fel tudták éb­reszteni a tudásvágyat azokban is, akik addig szégyenérzésből vagy közömbösségből maguktól nem jelentkeztek, hogy pótolni akarják a fiatalkori mulasztáso­kat. Elismerés jár a pedagógu­soknak is kitartó, türelmes mun­kájukért. Nekik köszönhető, hogy évről évre egyre többen sajátít­ják el az alapismereti tanfolya­mokon az általános iskola I—IV.. osztályának tananyagát. Tavaly 3485-en kapták itt bizonyítványt, s az idén végzettek száma is meghaladta a háromezret. Nagy részük folytatja tanulmányait a dolgozók esti iskolájában. Mégsem lehetünk, elégedettek, mert az 1,5 százalék ugyan ke­vésnek tűnik, de 128 ezer anal­fabétát jelent. Sok köztük az idős ember, akadnák azonban fiatalok is, kiket környezetűid családjuk zár el „a szellem nap­világától”. Felkeresésük, meggyő­zésük nem könnyű népművelő feladat. Vállalni kell mégis, mert csak így találhatják meg helyü­ket a társadalomban. Beilleszke­désük valamennyiünk érdeke. H. A. Életrevalónak ígérkezik a műit hétén Tanácsadó testület az OTP-fiók mellett Baján és Solt­vadkerten társadalmi tanácsadó testület alakult az OTP he­lyi fiókja mellett. A hír hallatán szinte önkéntelenül felve­tődik az emberben: a pénzintézet tevékenységét általában szigorú előírások szabályozzák, s mondhatni, hogy bizonyos zártság, merevség jellemzi. És ez érthető is. De vajon ilyen körülmények között mi lehet a szerepe a tanácsadó testüle­teknek? A kérdést Dudás Edének, tettük fel, aki elmondotta: — Alapvetően éppen az annyi­ra megszokottnak, természetesnek tartott zártság feloldását, a lakos, sági és tanácsi feladatokat ellátó pénzintézet társadalmi bázisának szélesítését, tevékenységének se­gítését célozza a tanácsadó testü­let. Egyelőre tapasztalatgyűjtés, ként az említett két fiók mellett megalakult társadalmi bizottságot a terv szerint a későbbiekben to­vábbiak létrehozása követi. Ezekben, a hét—tizenöt tagú testületekben való közreműködés, re az OTP-fiókok körzetében a társadalmi és gazdasági szervek, intézmények képviselőit, vezető munkatársait kérjük fel. Olyan tiszteletben álló közéleti embere, két, akik a lakosság széles réte­geivel állnak kapcsolatban, s akik szívesen vállalják ezt a társadat, mi megbízatást. Például a Baján létrehozott tizenöt tagú testület­ben — melynek elnöki tisztét Jaszenovics Sándor, a városi ta­nács elnökhelyettese látja el — az üzemi szb-titkár, vállalati igazga. tó, szövetkezeti főkönyvelő, köz­ségi pártbizottsági titkár, s a kö. zépiskolai igazgató egyaránt meg­található. — Bár az elnevezés utal rá, mégis: mi a feladata, hogyan segítheti a takarék, pénztár munkáját a tanács­adó testület? — A célok elérésének segítése érdekében először is az OTP-fiók munkájának megismerése a tes­tület feladata. Működésének irányelvei szerint évente legalább kétszer ülésezik. Az év eleji ösz- szejövetelen áttekintést kapnak a testület tagjai az előző évi ered. ményekről, gondokról, a tapasz­talt közgazdasági problémákról. Ugyanakkor megismerkednek a soron következő feladatokkal, így nem utolsósorban a hitelpoliti­kai irányelvekkel, lehetőségekkel, az OTP megyei igazgatójának a lakásépítési törekvésekkel. Mindezekről értesülve, nyilván az is kitűnik, hogy mely üzletági te. vékenységhez igényli a legnagyobb segítséget a testület tagjaitól' a takarékpénztári fiók. A félév tapasztalatainak isme­retében, tehát a harmadik évne­gyedben célszerű ismét összeülnie a testületnek. Nagyjából ugyanis körvonalazódik már az éves terv várható teljesítése és az is kivi. láglik, hogy milyen tényezőkkel számolva, miként lehet a legered­ményesebben elvégezni az éves feladatokat. — Milyen jogokkal ren­delkezik a tanácsadó testű, let? — Elsősorban véleményező és javaslattevő joga van. Vélemé­nyezi a fiók munkájáról előter­jesztett beszámolót, egyben javas, latokkal élhet az egyes feladatok eredményesebb ellátása érdeké­ben. E célból, a belső ügyrendet illetően is indítványozhat, hang­súlyozom azonban, hogy e tekin. tetben, tehát szakmai kérdések­ben döntési joga nincs. Csak a részéről nyújtandó segítség mó­dozatairól határozhat a testület. — Vajon az OTP megyei igazgatója milyen reménye, két fűz az említett két fiók mellett létrehozott társa­dalmi bizottság működésé­hez? Nevezetesen: milyen tapasztalatokkal szolgál ' a két testület alakuló ülése? — A társadalmi közreműködés, re felkért személyek kivétel nél­kül igen kedvezően fogadták a kezdeményezést, és az alakuló ülésen elhangzott sok új informá. ciót. Ennek hangot is adtak. Ba­ján például Jaszenovics Sándor a' tanácsadó testület kapcsolat, tartó, a kapcsolatokat oldó sze­repét hangsúlyozta, amely által a pénzintézet merevsége oldódik fel. Nincsics Sándor, a Kismotor- és Gépgyár pártvezetőségének tit­kára a testület politikai jellegét, az OTP részéről a szocialista de. mokratizmus szélesítésének hasz­nosságát emelte ki. Mint mondot. ta, a bizottság tagjai máris szá­mos olyan értesülés birtokába ju. tottak, amelyeknek összefüggé­seit is megismerve, tájékoztatni tudnak környezetükben, mérvadó felvilágosítással szolgálhatnak. Vagy egy további példa: Kvalla Ferenc, a Türr István Közgazda- sági Technikum igazgatója, afe. letti örömének adott hangot, hogy a pénzintézet tevékenységének megismerése ahhoz is jó segítsé­get kínál: szakmailag mit tudjon a növendék, mire ügyeljenek a képzés során, milyen típusú dől. gozókat igényel a pénzintézet. A közgazdasági technikum tanulói­nak többsége ugyanis pénzügyi munkakörben dolgozik majd. A testület szerepének felisme. résén túl, nem egy 1 hasznos ja­vaslat is elhangzott a két alakuló ülésen. Mindkét helyen élénk vi­ta bontakozott ki - a családi ház építéséhez nyújtott állami támo­gatás mértékét illetően; a javas­latok a támogatás növelését szor­galmazták. Ugyancsak a családi- ház-építéssel kapcsolatban vető­dött fel az ügyintézés fonákságát ért észrevétel. Nevezetesen az, hogy a családi ház építéséhez be­nyújtott hiéelfolyamodványnál az OTP eltekint a tételes költségve­tés benyújtásától. Ugyanakkor a helyreállítási, korszerűsítési hitel igénybevételénél ennek megköve­telésével nehezíti és — tervező* technikus félfogadásával — költ­ségessé is teszi a hitelért folya­modó dolgát. Ugyancsak figyelemre érdemes a Soltvadkerten elhangzott ja­vaslat, amely a tanácsoknak a be­tétgyűjtésben való érdekeltségére hívta fel a figyelmet olyan moz­zanatként, amelynek szerepe le­hetne a hitelek folyósításakor. A kérdés lényegére térve, a két alakuló ülés tapasztalatai alap­ján bízvást mondhatom: a tanács­adó testületek működése életre­valónak ígérkezik — hangzott vé­gül Dudás Ede válasza. P. I. BULGÁRIA—78 Az ifjúság városa Az ötvenezer lakosú Dimitrov- grádot nevezhetnénk akár a par­kok városának, akár a szocialis­ta ipar fellegvárának is, de leg­gyakrabban úgy emlegetik Bul­gáriában, mint a fiatalok váro­sát Penjo Penev, aki a város falai között érett költővé, így Jel­lemezte egyik versében a Mari- ca-parti metropoliszt: „Dimitrov. grád az erő és a fiatalság fórrá­SE”. Dimitrovgrád tanácselnöke is a fiatalon elhunyt, szárnyaló lelkű költő versét idézi, s arrói beszéL miért is nevezik Dimitrovgrádot a fiatalok városának. — Dimitrovgrád három falu­ból nőtt ki. 1947. szeptember 2- án fiatalok sokasága érkezett ide az ország minden részéből, hogy lerakják egy szocialista ipari vá­ros alapjait. Itt kezdődött Bul­gária iparosítása. A következő esztendőben már mintegy húsz­ezer fiatal dolgozott a városban. Cementkombinát, műtrágyagyár, azbesztüzem, hperőmű, ruha­gyár, gépgyár épült A város ma is szüntelenül ter­jeszkedik. állványerdők jelzik, merre nyújtja óriási karjait. Megtekintettük a KGST-beruhá- zásban épülő óriási poliészter­gyár csarnokait. Kint az útszé- len a terep még rendezetlen, a falak mentén hatalmas vastra­verzek futnak körbe, s a falak között már a legmodernebb gé­peket állítják össze a japán szerelők. Az ország sok tájáról, 968 helv- ségből verbuválódott a város la­kossága. Gépkocsival bejártuk a fiatal város utcáit, tereit is. A gyárakat, üzemrészeket tágas, zöldövezettel, ligetekkel válasz­tották el egymástól, a lakóházak között is dúslombú fasorok. Böl­csen és okosan terveztek a dimit- rovgrádi mérnökök. Nincs még város a világon, ahol 22 négyzet- méter zöldterület jutna egy la­kosra. Három nagy parkja — a Marcia park 140, a Vapcarov 42. a Penev park pedig 8,5 ♦ hektár területen fekszik, de 22 hektárra kívánják kiterjeszteni — mint óriás tüdők szűrik, frissítik a város levegőjét A parkok jelentős része társa­dalmi munkában készült s eb­ből kivették részüket a magyar fiatalok is. Dimitrovgrád Ka­zincbarcikával tart fenn eleven kapcsolatot. Kazincbarcikáról minden nyáron húsz diák érke­zik a városba. Húsz napot park­építéssel töltenek, tíz napot pe­• KGST-beruházásban épül a poliésztergyár (Fotó: Vida András— KS) jának, Georgi Dimitrovnak, a bolgár és a nemzetközi munkás- mozgalom nagy alakja születésé­nek századik évfordulója. A fia­tal város lakói most erre a nagy évfordulóra készülnek, munká­val, új létesítményekkel kívánják megünnepelni névadójuk szüle­tésnapját dig a tenger mellett üdülnek. A város vezetőit a hatvanas évek végén aggasztotta, hogy viszonylag alacsony volt a szü­letési arány. A hetvenes évek második felében évente már 1000 —1200 gyermek születik. Tizen­két általános iskolája, egy gim­náziuma és három középiskolája van a városnak. Minden tizedik ember új lakásban él Dimit- rovgrádban. 1982-ben lesz a város névadó­9 Dimitrovgrád ligetes utcái 9 Dimitrovgrád tanácselnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents