Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-07 / 211. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1918. szeptember 1. ^OOMÁNMÍtóÉSlKá Számítógépek Kijevből TB^S Wl 9 A gyár egyik műhelye sú berendezésekhez történő csatlakoztatásra és több gépből álló célkomplexumokban „ való alkalmazásra. E számítógépek legna. gyobb külföldi vásárlói Bulgária, Csehszlovákia és Lengyelország. Az idén például a KGST országokba nagyszámú M—4030. típusú' számítógépkomplexum kerül leszállításra, amelyeket nagy haté-. konysággal elsősorban a sokgépes rendszerek vezérlőberendezése, ként célszerű alkalmazni. Ezekből az országokból a kijevi gyár mágneses adatrögzítőket, display- eket és somyomtató berendezéseket 'importál. A gyár egyben módszertani köz. pont is. Itt képezik ki azokat a bolgár, lengyel, csehszlovák és NDK-beli szakembereket, akik odahaza szovjet gyártmányú szá. mítógépekkel dolgoznak majd. A Szovjetunióban az automatizáláshoz szükséges műszerek és eszközök gyártása a tizedik ötéves terv (1976—1980) során 1,6—1,7- szeresére, a számítástechnikai be. rendezések gyártása pedig 1,8 szorosára emelkedik. APN—KS A népgazdaság különböző ágazatainak több száz gyárában és intézetében alkalmazzák sikerrel a számítógépek és vezérlőberendezések kijevi gyárában készült komputereket. Kőolaj- és föld. gázkitermelés, az energiatartalékok elosztása, bonyolult mérnöki számítások — e korántsem teljes felsorolás is jól érzékelteti széles körű felhasználási területüket. A kijevi gyár védjegyét viselő számítógépek kezelése kényelmes, lehetőség van a különböző típu. 9 Tamara Abazova egyike azoknak, akiknek ügyességét dicsérik a nagy teljesítményű kijevi számítógépek. (Fotók, V. Kavaskin felvételei—APN—KS) Fénykép a villámról Különféle energetikai objektu. mokon a villámcsapások helyének lefényképezésére képes készüléket hoztak létre a Szovjetunióban. Mivel a készülék a teljes terhelési időszakban a helyszínen, önállóan működik, kezelőre nincs szükség. Mindössze időnkénti ellenőrzést, és filmcserét igényel. Ha a film elfogyott, a gép autó. matikusan kikapcsol, és jelt ad. A villámokról készült fényképek alapján megállapítható a vil- lámcsapás-sújtotta távvezeték-állomás, vagy antenna meghibásodásának konkrét helye, pontosabban telepíthetők a villámhárítók, és vizsgálhatják a magasépületek villám-veszélyeztetettségének különleges vonásait is. A műszer, kutatómunkában is használható, ha a villámkisülés mechanizmusával kapcsolatos problémákról van szó. Hajón, sínen, országúton A tengeri szállításnál az áru hagyományos útja valamikor az volt. hogy tehervagonba vagy teherautóra rakva elszállították a kikötőbe, majd ott mindaddig raktárban tárolták, amíg egy hajórakományra való össze nem gyűlt. Ekkor berakták a hajóba, majd az út megtétele után a fo. lyamat fordított sorrendben megismétlődött. Könnyen belátható, hogy ez a szállítási mód — még fejlett gépesítés mellett is — sok munkát és nagy rakterületet igényel, amellett jelentős időveszteséggel is jár. Az Egyesült Államokból szár. mazó, ott kifejlesztett új áruszállítási és rakodási rendszer szakít a hagyományos anyagmozgatással. A gyárak, a nagy áruraktárak, a szállítmányozó vállalatok a szállítandó árut 6, 12 vagy 18 méter hosszú, 20—60 tonna teherbírású fémlemez szekrényekbe (konténerekbe) rakják és ezeket emelik a gépkocsik utánfutó, jára vagy a vasúti pőrekocsikra. A kikötőben a konténereket le. emelik a szállítóeszközről és a hajó indulásáig szabadon tárolják. Megfelelő darukkal akár 5—6 ilyen konténer is egymásra rakható, így a tárolás nem igényel sok helyet és főként nem zárt rakterületet. Ha a szállítást jól szervezik meg és a. konténerek indítását a hajó indulási idejéhez igazítják, akár a kikötői kirakó, dás is megtakarítható és a konténer a szállítóeszközről közvetlenül a hajóra emelhető. A rendeltetési kikötőben a konténer köz. vétlenül az ott várakozó nyergesvontatóra vagy vasúti pőrekocsira rakható és az áru már indulhat is a címzetthez. A konténeres szállításhoz — többek között — az is szükséges, hogy a kikötőben rendelkezésre álljanak a rakodáshoz szükséges berendezések. Rendszerint komoly átalakítást igényel a kikötők megfelelő gépesítése, konté. nereknek nagy tömegben való fogadására való átalakítása és a szárazföldi csatlakozások —r utak, vasútak — kiépítése. 9' A szovjet Távol-Keleten, Nahodbában épült új kikötő, a nemzetközi konténeres kombinált szállítás egyik fontos láncszeme. (KS) 9 Az érdesített aszfalt még újdonság, elkészítése megköveteli a legszigorúbb technológiai fegyelmet. 9 Jobbra: a korszerű útépítés nélkülözhetetlen gépei, a Marini aszfaltozok. Aszfalt A közvéleményt elsősorban az foglalkoztatja, hogy mikor készül el egy út és milyen lesz? Az utak használóinak igazuk is van, amikor kizárólag a lényegre összpontosítják figyelmüket, de azt sem árt tudni, hogy az építők mennyi küzdelem, olykor kudarccal végződő kísérlet árán jutnak előbbre. Az autópálya-építés 1962-ben kezdődött nálunk és több mint tíz év kellett, hogy megszerezzük a kellő jártasságot, tapasztalatokat. Kisteleki Antal, főmérnök, az M3-as munkálatainak legfőbb irányítója ehhez a következőket fűzi: — Az M7-esen sok kínlódással, végül sikerült megközelíteni az európai színvonalat és mire kitanultuk a mesterséget, kiderült, hogy kezdhetjük elölről. Másként kell megszervezni a munkafolyamatokat, a technológiát. A régi. balatoni útépítés nem sokban különbözött egy fejlettebb főútvonal kialakításától Az M3-as viszont dimenzióban, vastagságban, technológiában igényesebb, négyzetesen is nagyobb feladatokat jelentett. Idáig az országban 2x2 pályás út nem épült egyszerre — az egyik oldalt mindig később „ragasztották” a másikhoz. Ez is újdonság volt. Négy sávon haladni egyidejűleg. Ehhez jött a különleges, számunkra ismeretlen burkolat. Az M7-es és az Ml-es bevezető szakaszán már megismerkedhettek az autósok az érdesített aszfaltszőnyeggel. Még a legszigorúbb kritikusok is kellemes meglepetéssel vették tudomásul, hogy az új útszakasz kifogástalan. Miért nem alkalmaztuk már előbb ezt a módszert? — Elsőként az aszfaltútépítők foglalkoztak vele. A Tatabánya— Komárom, majd a Tatabánya— Győr szakaszon, ahol a módszer minden gyermekbetegsége kiütközött. Az érdesített homokaszfalt angol eredetű, ők hotrolled aszfaltozásnak hívják. Az autós forgalom növekedése az útépítésben is sok újat hozott. A beton- és a sima aszfaltburkolatról kiderült, hogy balesetveszélyesek. Tehát amennyiben mi valóban kifogástalan, korszerű autópályát akarunk, ahhoz ez az új, érdes felület szükséges. Csakhogy két dolog elhatározni és meghonosítani valamit. Az utóbbihoz évek kellettek. Az autósok szemszögéből nézve valóban* lassúnak tűnik az előrehaladás. Hiszen a munkák javarésze gépesített és az ember azt hinné, hogy ezek a hatalmas berendezések egyszerűbbé és gyorsabbá teszik a hajdan gigászi' erőfeszítéssel is csigalassú építés tempóját? — Ma már valóban rövidebb lett az idő az első kapavágástól a befejezésig. De nem szabad elfelejteni, hogy az M3-assal egy kísérlet kezdődött el. Induláskor fisak a nyomvonal volt ismeretes. Menet közben, alakult ki, hogy milyen lesz a pályaszerkezet és ez milyen felszereltséget, igényel? Némi késedelemmel, de végre összeállt egy korszerű aszfaltozó géplánc, ami most már gyorsít az ütemen és előreláthatólag 2— 3 évre csökkenti a következő szakaszok átadását. * Nyilván azt is kevesen tudják, hogy az autópálya-építés nem olcsó mulatság. Kilométerenként 50—60 millió forintba kerül. Gazdaságilag sem érdektelen tehát az a kísérlet, amellyel a Betonútépítő • Vállalat dunaújvárosi főépítés-vezetőségén foglalkoznak. — Ez az új technológia lényegében forradalmasítja az aszfaltozást — közli Halupka Attila építésvezető. — A lényege, hogy kohósalakból nyerjünk burkolóanyagot, homok és bitumen hozzákeverésével. Az újítás népgaz- daságilag is jelentős, mivel a salakot a szomszédos vasmű szállítaná. Miért előnyös ez? Egyrészt mellékterméket hasznosítunk, másrészt, nem vesszük igénybe az amúgy is túlterhelt vasutat. Műszakilag mi szól mellette? — Ugyanazt tudja, amit a ba- zaltos. Sőt, jobb a felületi érdessége, az előállítása lényegesen olcsóbb és az sem közömbös, hogy az alkalmazása monopóliumot jelentene számunkra a környéken. Miután nemcsak adalékanyagot tudunk gyártani a.'saját részünkre, hanem hidegaszfaltot is — értékesítésre. Kecskemétről máris érdeklődött a KÉV és a Közúti Igazgatóság, több ezer tonna hidegaszfaltot szeretnének tőlünk vásárolni. Mikorra várható a kísérlet alkalmazása és az országiban másutt is foglalkoznak hasonló eljárás bevezetésével, vagy Dunaújvárosé az elsőbbség? — Salakaszfaltot először és egyedül mi fogunk készíteni.- Olyan lépés ez, amit az országban mi tettünk meg elsőként Egyelőre az előkészületeknél tartunk, jövő év első felében tervezzük a bevezetését. Ha minden jól megy, nagyüzemi módon, évi százezer tonnát gyárthatunk. Első osztályú minőségben, az eddiginél jóval olcsóbban és elérhetőbb anyagból Remélhetőleg jut belőle Kecs- keméthek is. Vadas Zsuzsa KÖZÉPPONTBAN AZ EMBER (1.) „ ... mert nem a kombájn, hanem a kombájrtos arat!” Az országgyűlés nyári ülésszakán hang. zott el dr. Romány Pál mezőgazda- sági miniszternek ez a nagyon szép megállapítása, amiből kiindulni szeretnénk. A termelés fokozásáért folytatott hajszában, a beruházások körüli idegeskedésben gyak. ran megfeledkezünk minden gazdasági tevékenység legfontosabb feltételéről: a dolgozó emberről. Sok részletes fejtegetés következik még ezután ebben a cikksorozatban. Szeretném azonban előre, bocsátani, hogy bármennyire* kínálkozik is a lehetőség, a továbbiakban nem a szép gondolatok kifejtésére törekszem, inkább tények közlésére, valamint a vitatott pontok alaposabb megvilágítására. Tehát az ember. Hivatalos statisztikák szerint a magyar népgazdaságban foglalkoztatott 5 millió dolgozó 18,9 százaléka él a mező- gazdaságból. Azonban ezt az arányt némelyek vitatják, mond. ván, hogy az állami gazdaságokban, és főleg a téeszekben, sokan beszámítanak ugyan a létszámba, de évente mindössze néhány hónapot dolgoznak. A statisztikusok ezt is kiszűrték, és úgy találták, hogy ha a töredék munkaidőket egybeszámolják, és csak akkor írják be a statisztikába, ha ezek a részletek már egy évet kitesznek, (tehát több ember számít egynek) akkor az úgynevezett „állományi létszám” a mezőgazdaságban 700 ezer fő. A városokban olykor legendák keringenek arról, hogy milyen jól élnek a mezőgazdasági dolgozók, egyes mostoha körülmények között levő falvakban pedig arról, hogy milyen rosszul. Vegyük a tényeket. A szocialista iparban egy ember átlagos havi keresete 3200 forint, az állami gazdaságokban 3100, a téeszekben 2900 forint. Ezen belül a mezőgazdasági dolgozók többet keresnek, mint a könnyűiparban vagy a kereskedelemben foglalkoztatottak, viszont kevesebbet, mint például a kohászok. Ez a rangsor azonban igazságosnak mondható. Hozzá kell tenni, hogy a 3100, illetve 2900 forintban a háztáji gaz. daság jövedelme nem szerepel. Ezt egyébként is csak becsülni lehetne, de beszámítása igazságtalan is volna. A háztáji ugyanis nem személyi, hanem családi kereset. „Háztáji” pedig — ha nem is pontosan így nevezik — nemcsak a mezőgazdaságban, az iparban is létező fogalom. Ki tudná statisztikába foglalni például, hogy egy vállalati szobafestő mennyit keres meg az esetenként és vasárnapon, ként vállalt külön munkával? Nem is kell azt számolni, megdolgozik érte, megérdemli. Aminthogy a téesztag is azt a pénzt, amit mondjuk a felvásárBV 9 lóknak átadott hízottsertésekért kap. A lényegében azonos jövedelem mögött a részleteket tekintve is komoly eredfnények húzódnak meg. Ilyen például az a tény, hdgy az állam nem a munkaterület, hanem a munka szerint különbözteti meg az embereket. Az esztergályos például ma már ugyanannyit ke. reshet ugyanazon gépen elért munkájával, tekintet nélkül arra, hogy ez az esztergapad egy gépgyár csarnokában, vagy egy té- esz színjében áll-e. Amikor erről beszélgettünk, azt mondta nekem egy téesz-elnök: rendben van az egyenlőség, csak azt mondja meg nekem az állam, hogy melyik ujjamat harapjam? Mert meg kellene fizetni az esz. tergályost is, hogy munkát vállaljon nálunk, de növelni kellene az idős parasztember jövedelmét is, hiszen nemsokára nyugdíjba megy, és az utolsó évek eredményétől függ a nyugdíja. Melyiknek kedvezzek? Nos, az állam konkrét választ ad erre a kérdésre. A válasz nem több, mint három betű: TMT, azaz Termelőszövetkezeti Munkadíj Táblázat. Ebben felsorolták valamennyi lehetséges munkakört, és annak javadalmazását. A táblázat nem forintokat, hanem arányokat tartalmaz. így például az állatgondozó munkáját veszi száz százalékos értékűnek, és ehhez képest a vízhordó munkája 55 százalékos, a kombájnszerelőé 150 százalékot képvisel. Ezeket az arányokat kell a mezőgazdaságban a munka anyagi elismerése során betartani. A mai gyakorlat persze még gyakran eltér az elvektől-, A munkaerő megszerzéséért és megtartásáért folytatott verseny sokhelyütt torzulásokat eredményez. Akadnak munkakörök. ahol a bér — illetve az arány — még- a minimumot sem éri el, és olyanok is, ahol a maximumot < is meghaladja. A keresetek folyamatos javulásával párhuzamosan lehetséges az előre futott béreket kicsit visszatartani, a lemaradot- takat pedig gyorsabban emelni, így alakul ki majd a megfeleld arány. Az „50 filléres hajsza” pedig nem célravezető. Ha itt 50 fillérrel többet adnak ugyanazért a munkáért, akikor a szomszédos üzem majd egy forinttal ad többéit és ismét eltorzul a kép. A munkát tisztességgel meg kell fizetni, a dolgozók megszerzéséért és megtartásáért elsősorban a munkahelyi körülmények és a munkahelyi légkör javításával kell harcolni. Ez bonyolultabb folyamat, de célravezető. F. B. (Folytatjuk.) Következik: Drága, de kell 11 ’ Eredmények, tervek a kiskunmajsai cipész szövetkezetben • Vincze Lajosné a modellező műhely egyik dolgozója büszkén mutatja az új modelleket. 9 Ilyen zsúfolt körülmények között igen nehéz dolgozni, (Opauszky LászlA felvételei) Jó hangulatban találom Bari -Istvánt, a Kiskunmajsai Cipőipari Szövetkezet fiatal elnökét. — Tervezőink most .jöttek haza a fővárosból ahol alkotásaikkal részt vettek . a Divatcsarnok Lotz- termében rendezett modellversenyen — újságolja elégedetten. — Kertész János, Egri Lajosné kollégáikkal együtt három harmadik helyezést szereztek és megérdemelten kaptak 6 ezer forint jutalmat. Az erős országos mezőnyt figyelembe véve előkelőnek számítanak ezek a harmadik helyezések, amit az általuk tervezett női papucsért, alkalmi és gyógycipőért kaptak. — Értesültünk arról hogy Pécsen is jártak. — Igen, ebben a gyönyörű dunántúli városban tartották június 30. és július 9. között az I. magyar bőr- és cipőipari kiállítást. Természetesen mi is meghívót kaptunk, 70 szandál- és 30 csiz- mamodellt mutattunk be. E seregszemléről is szép eredményekkel térünk haza. A csizmacsaládunk arany-, a szandáljaink ezüstérmet kaptak. A kiállítás különdíját ítélték nekünk a bemutatás színvonaláért. Egy hétig tartó, jól sikerült kiállítást rendeztünk augusztus 20- án a helybeli művelődési házban is, ahol a jövő évi kollekciónkat mutattuk be. — Egyébként az első félévi tervünket 3 százalékkal túlteljesítettük, 65 ezer pár női szandált és 1500 pár, importot helyettesítő női cipőt adtunk át a kereskedelemnek. Ennél különben érdemes egy kicsit elidőzni — teszi hozzá az elnök. — Szocialista szerződést kötöttünk a Dunántúli Cipőnagy- kereskedelmi Vállalattal, s bízunk abban, hogy a feltételek teljesítése nemcsak a szövetkezetünknek, hanem a fogyasztóknak is jót jelent. A vállalat anyagi segítséget nyújt a korszerűsítéshez és az anyagellátás zavartalanságának biztosításához. Mi pedig az év utolsó negyedétől kezdődően folyamatosan gyártjuk részükre az előbb említett 'legdivatosabb cipőket. Nem akarok most számokat mondani, de ezek a bőrből készülő átmeneti lábbelik jóval olcsóbbak lesznek, mint azok, amelyek importból származnak. — Hogyan kezdték a második félévet? — Zökkenőmentesen láttunk hozzá a 63 ezer pár női csizma gyártásához. Bízunk abban, hogy ezeknek a bőr- és műbőr-kombinációjú, divatos, hat színben készülő csizmáknak a gyártását november végéig befejezzük és nekiláthatunk a jövő évi tervek, illetve az előbb említett női cipők gyártásának. — Gondok? — Az mindig akad. A korábbi években történt bővítések ellenére dolgozóink igen rossz körülmények között végzik munkájukat. Nagyon bízunk abban, hogy 1980 végéig sikerül véglegesen megoldanunk ezt a problémát, illetve megfelelő rrfunka- helyet biztosítani dolgozóinknak. A nagyközség szélén már megvan a telek, oda szeretnénk építeni egy új telephelyet. Reméljük, hogy a saját erőből rendelkezésre álló 2,5 millió forinthoz sikerül megkapni a többi pénzt — bankhitel sitb. —, s szövetkezetünk fennállásának 30. évfordulóját már új üzemben ünnepelhetjük. O. L.
