Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-27 / 228. szám

2 • PETŐFI NEPE • 1978. szeptember 27. események sorokban MARSEILLE Sztrájkoló acélgyári munkások hétfőn öt órán át elbarikádoztak egy országos főútvonalat Kelet- Franciaországban, Marseille-ben pedig bezúzták a köztársasági párt (Giscard d’ Estaing államfő párt­ja) egyik vezetője autójának abla­kait. A francia acélgyári munká-' sok a tervbevett elbocsátások ellen tiltakoznak. (AP) LONDON Több mint ötvenhétezer dolgozó szüntette be a munkát kedd reg­gelre a Ford-művek angliai üze­meiben és igy lényegében meg­szűnt a termelés a szigetország egyik legnagyobb autógyárában. A sztrájk országos méreteket is ölt­het: a szakszervezetek máris fel­szólították az angol dokkmunká­sokat, hogy a kellő időben tagad­ják meg a Ford-művek szállítmá­nyainak ki- és berakodását. (AFP, UPI) ROMA Olasz terroristák kedden négy merényletet hajtottak végre. Az észak-olaszországi Saronnóban is­meretlen személyek nagyerejű pokolgépet robbantottak. A szer­kezet a saronnói rendőrőrs előtt egy parkoló autó alatt robbant fel. Egy rendőr könnyebben meg­sérült és súlyos anyagi károk ke­letkeztek. Rómában egy étterem­ben, Ostiában egy szállodában robbant pokolgép. Ugyancsak Ró­mában bombát dobtak az „Anti- fasizmus—antiimperializmus — Olaszország—Kína” szervezet iro­dájába. A merényletek során sú­lyos anyagi károk keletkeztek. (UPI, AP, AFP) KOPPENHÁGA A Dán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága kedden nyilvá­nosságra hozott nyilatkozatában óva intett attól, hogy — a dán katonapolitika eddigi alapelveivel elentétesen — NATO-csapatokat állomásoztassanak az országban. A parlament egy 1957-es döntése értelmében békeidőben tilos dán területen állandó jelleggel külföl­di csapatokat állomásoztatni, il­letve atomfegyvereket raktározni. (ADN) WASHINGTON Az Egyesült Államok képviselő­háza hétfőn 325 szavazattal 65 ellenében jóváhagyta az ország mezőgazdasági termékeivel való kereskedelem kiszélesítésére irá­nyuló törvénytervezetet. Ez —( a szenátus jóváhagyása esetén — elsősorban Kínának kedvez. A ter­vezet értelmében ugyanis ameri-- kai mezőgazdasági termékek vá­sárlása esetén Kínára is kiterjesz-- tik; a „legnagyobb kedvezmény” elvét. (UPI) ANKARA A nyílt utcán gyilkolták meg Istanbulban egy gimnázium igaz­gatóhelyettesét hétfőn délelőtt. Ezzel az elmúlt 48 óra alatt hétre emelkedett a törökországi erő­szakhullám halottainak száma. Az áldozat egy baloldali pedagógus­szakszervezet tagja volt A me­rénylőknek sikerült elmenekülni­ük. (AFP) HAVANNA A nicaraguai helyzet ismerte­tése céljából hétfőn Havannába érkezett a Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front vezetőségének tagja, ,a mozgalom egyik alapító­ja, Tomas Borges. A sandinisták képviselője Havannában tájékoz­tatást ad Somoza Nemzeti Gár­dájának Nicaraguában elkövetett emberellenes cselekményeiről. Megszakadtak a kínai-vietnami tárgyalások PEKING Csüng Hszi-tung, kínai külügy­miniszter-helyettes, a kínai—vi­etnami tárgyalásokon részt vevő kínai küldöttség vezetője, kedden Hanoiban kijelentette: „a jelen-: légi körülmények között nem lát lehetőséget a Vietnamban élő kí­naiak helyzetéről foly-ó tárgyalá­sok folytatására, ezért a megbe­szélések elnapolása mellett dönt. A kínai küldöttség jelentéstétel­re visszautazik Pekingbe’V Mint az Üj-Kína hírügynökség jelentéséből kitűnt: a kínai fél Vietnamot próbálta felelőssé ten­ni a tárgyalások elodázásáért és figyelmen kívül hagyúa' a viet­nami részről mutatkozó konst­ruktív erőfeszítéseket, egyoldalú­an Vietnamot vádolta a tárgya­lások eddigi eredménytelensége miatt. (MTI) Andrej Gromiko beszéde az ENSZ-ben Az ésszerű út Az ENSZ-közgyűlés XXXIII. ülésszakán részt vevő delegátusok körében máris visszhangra talált az a szovjet nemzetközi konvenció­tervezet, amely a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok biztonságának garantálását célozza. A Szovjetunió álláspontja sze­rint, amelyet Gromiko külügyminiszter az ülésszak előtt a javas­lattal együtt levélben ismertetett Waidheim ENSZ-főtitkárral, ezek­re az új namzeközi jogi garanciáikra csak azok az államok számít­hatnak, amelyek nem gyártanák, nem vásárolnak és nem engednek be területükre nukleáris fegyvereket. Vagyis az atomisorompó meg- győződéses hívei, amelyek ily módon is hozzájárulnak a nemzetközi biztonság m egszUárdítáisához. De hiszen a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már 1988-foan kötött hasonló megállapodást — mondhatná bárki. A kérdés azonban egészen más megvilágításiba ikerül, ha figyelembe vesszük a nem nukleáris államok sürgető, óhaját a továbblépésre. Egy moszkvai szimpóziumon E. Baurp professzor, a Tudományos Dolgozók Világszövetségének elnöke már 1975-ben felhívta a figyel­met arra, hogy ha a nukleáris fegyverkészleteket hagyományos rob­banóanyagra számítjuik át, akkor a Föld minden lakójára négy tonna trinitri-toluol jut. Azótá újabb három esztendő telt el, s az esztelen fegyverkezés csak fokozódott. A jagaggasztóbb mégis az, hogy a nukleáris, fegyverek egyes fej­lett tőkés országok közvetítésével a világ robbanásveszélyes körzetei­be is eljutnak. Ma már joggal gyaníthatjuk, hogy a Dél-afrikai Köz­társaság és Izrael atomreaktorai a Nyugatról érkező. Urániumot nem­csak békés célokra Ihasznóiljá'k fel. Erre .utal, hogy az .atomfegyver bevezetésével való zsarolás e felelőtlen, agresszív rendszerek politikai eszköztárának szerves részévé vált • Miközben a Damp David-i találkozó .nyomán .az Egyesült Államok, Izrael és Egyiptom vezetői megpróbálják látszateredményekkel hip­notizálni a világot, Aronson, a jeruzsálemi egyetem munkatársa egy amerikai közlönyben pöntosan ezt a veszélyes megoldást ajánlja kormánya számára: külön megállapodás alapján Izrael a megszállt arab területeknek csak egy részét ürítené ki, majd nyomban nukleáris hatalommá kiáltaná ki magát, hogy ezzel tartsa sakkban a közel- keleti helyzet átfogó, igazságos rendezését követő államokat. Mit szóűlnának mindehhez a nem nukleáris,, békés államok, méghozzá egy olyan feszült térségben, mint a Közel-Kelet? Teljesen1 védteleneknek éreznék magukat — és okkál. | A Szovjetunió az egyetlen ésszerű utált javasolja, amely lehetővé teszi a nukleáris kaibaszitrófa elkerülését. Az új egyezmény ugyanis kötelezné az aláírókat, köztük az atomhatalmakat airra, hogy ne al­kalmazzák ezt a veszélyes fegyvert a veié nem rendelkező államok ellen. Egy ilyen lépés napjainkban nemcsak lehetséges, hanem szük­séges iíis. A Szovjetunió jó .példával járt elöl: már az ,ENSZ-közgyű­lés nyári rendkívüli leszerelési ülésszakán vállalta ezt a kötelezett­séget.. p •. h- . ... HH (APN) NAPI KOMMENTÁR | Egy nyilatkozat margójára (Folytatás az 1. oldalról.) valamennyi közvetlenül érdekéit fél közös erőfeszítései alapján mérhető le. Az arabok rovására létrehozott különmegállapodások csak távolabbra viszik a feleket a probléma megoldásától. Éppen ilyen jelleget öltenek a közelmúltban Camp Davidben le­zajlott háromoldalú találkozón el­fogadott megállapodások. Ha reá­lisan vizsgáljuk a dolgokat, sem­mi sem Indokolja azt az állítást, hogy a megállapodások — mint hangoztatták — közelebb hozzák a közel-keleti rendezést. Ellen­kezőleg, válójában olyan új arab- ellenes lépésről van szó, amely megnehezíti e halaszthatatlan probléma megoldását. Éppen ezért a mesterséges optimizmus keltését célzó kampány senkit sem téveszthet meg. Az ázsiai helyzet alakulásáról szólva Andrej Gromiko megje­gyezte: az ázsiai országok köré­ben erősödik az a felismerés, hogy a konfliktus, a duirva fe­nyegetés és a nem .is olyan rég még fegyveres intervencióval já­ró beavatkozás, az ázsiai orszá­gok közötti viszály szítására irá­nyuló kísérletek helyett tartós békét kell létrehozni. Ebből a szempontból hatalmas, jelentősége van az agresszorokat földjéről kiűző, békeszerető poli­tikát folytató egységes Vietnam létrejöttének. A Vietnami Szocia­lista Köztársaság, amely hősiesen viselte a sok éves és rendkívül súlyos háború minden terhét, most bátran védelmezi szuvere­nitását. Az ENSZ emelvényéről a Szovjetunió most ismét kinyilvá­nítja szolidaritását Vietnammal, és hangsúlyozza: megengedhetet- lenek a vele szemben támasztott hegemonista igények. A Szovjetunió jó kapcsolatok­ra törekszik az ázsiai országok­kal, amelyek a maguk részéről ugyancsak kölcsönös megértésre és jószomszédságira törekszenek a Szovjetunióval. A szovjet delegáció vezetője a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a legnagyobb, a legégetőbb, a szó legteljesebb értelmében vett globális, valamennyi országot és népet érintő probléma a fegy­verkezési verseny beszüntetése, a leszerelés. Az ENSZ közgyűlésé­nek rendkívüli leszerelési ülés­szakán . hozott határozatokról szólva Andrej Gromiko rámuta­tott, hogy az ülésszak a népék el­tökéltségét tükrözte a fegyverke­zési verseny beszüntetésére, a le­szerelés, végső soron az általános és teljes leszerelés megvalósítá­sára. Józanul szemlélve a dolgokat, be kell azonban ismerni, hogy a fegyverkezési hajsza jottányit sem csökkent. Államok egy _cso- portja — ismeretes, hogy melyik országokról van szó — határoza­tot hozott olyan hatalmas, kiegér szító jellegű előirányzatokról, amelyek a fegyverzetek mennyi­ségéinek növelését célozzák több évre előre. A NATO Miniszteri Tanácsának washingtoni hatá­rozatát, valamint több állam ré­széről a katonai előkészületek fokozására tett lépéseket nem lehet másként értékelni, mint ki­hívást azokkal szemben, akik a leszerelésért harcolnak. A fegy­verek mennyiségének növekedé­sével, új, még pusztítóbb fegy­verfajtáik megjelenésével fokozó­dik a háború veszélye. Semmifaj­ta magyarázat, mint például „á szovjet fenyegetésre” való hivat­kozás, sem fogadható el. Ezek a hivatkozások teljes mértékben hamisak. Vajon nem a Szovjetunió te­szi-e az egyik javaslatot a másik után a fegyverkezési .verseny megfékezésére, a hadviselés új eszközei létrehozásának megaka­dályozására? É? ki az, aki el­lenségesen fogadja ezeket a ja­vaslatokat? Nem másokról van szó, mint a leszerelés ellenfeléi­ről. A jelenlegi körülmények kö­zött — és ezt a Nyugat képvise­lői is elismerik — hozzávetőleges egyensúly, paritás alakult ki a fegyverzetek terén. A Szovjet­unió — és mi újólag megerősít­jük ezt — nem törekszik arra, hogy a maga javára változtassa mag ezt a helyzetet. Sőt, mi több, javasoltuk és javasoljuk a katonai szembenállás szintjének csökkentését, azaz mindenki biz­tonságának szavatolását a fegy­verzetek és fegyveres erők ala­csonyabb mennyiségi és minősé­gi paraméterei mellett. Mint Leonyid Iljics Brezsnyev teljes határozottsággal .hangsú­lyozta: „Nincs olyan fegyverfaj­ta és mindenekelőtt tömegpusz­tító fegyver, amelynek korláto­zására, a kölcsönösség alapján, más állam okkal kötött megálla­podások útján történő betiltására, majd a fegyverarzenálból történő teljes kivonására a Szovjetunió ne lenne kész”. Országunkban egész programot dolgoztunk ki a fegyverkezési verseny csökkentésére — folytat­ta Andrej Gromiko. Olyan körülmények között, amikor a fegyverkezési verseny fokozódik, és ennek folytán a bé­ke veszélybe kerül, a legfonto­sabb követelmény a fegyverzetek további mennyiségi és minőségi növelésének megakadályozása. A fegyverkezési hajszából ered a békét fenyegető legnagyobb veszély. Ez azt jelenti, hogy a nukleáris leszerelésnek keli az előtérbe kerülnie. A Szovjetunió véleménye sze­rint minden nukleáris hatalom­nak, valamint egyes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező álla­moknak tárgyalóasztalhoz kell ülniök, hogy meghatározzák e tárgyalások megkezdésének pon­tos idejét. A jelenlegi üiésszák- nalk is megfelelő felhívással kell fordulnia mindenekelőtt az ösz- szes nukleáris fegyverrel' rendel­kező hatalmakhoz. Minden nagyszabású feladat meg­oldását, a nukleáris leszerelést pedig különösképpen, olyan in­tézkedéseknek kell kísérniük, amelyek az államok politikai és nemzetközi jogi garanciáinak megerősítését szolgálják Ennek kapcsán mind időszerűbbé válik az a javaslat, hogy kössék meg azt a világszerződést, amelynek értelmében .nem alkalmaznak erőszakot a nemzetközi kapcsola­tokban. Teljes mértékben meg­szabadítani a népeket a nukleá­ris háború veszélyétől — ezt a célt szolgálják a Szovjetunió konkrét intézkedései, amelyekre ma is a legnagyobb hangsúlyt helyezzük. Először is arról van szó, hogy meg kell erősíteni a nukleáris fegyvertel nem rendel­kező államok biztonságának sza­vatolását. Másodszor pedig, hogy ne juttassanak nukleáris fegy­vert az olyan államok területére, ahol ez idő szerint nincsenek ilyen fegyverek. Mindezt figyelembe véve a Szovjetunió 'azt javasolta, hogy fontos és sürgős kérdésként tűz­zék a jelen ülésszak napirendjé­re „a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságát szolgáló biztosítékok megerősíté­séről szóló nemzetközi konvenció megkötésének” kérdését. Attól a törekvéstől vezéreltetve, hogy az ügyet azonnal gyakorlati vágá­nyokra tereljük, előterjesztettünk egy ilyen szerződéstervezetet is. Ami második javaslatunkat il­leti, nevezetesen, hogy ne helyez­zenek el nukleáris fegyvert az olyan államok területén, ahol je­lenleg ilyen fegyverek nincsenek, aligha vitatható, hogy ez a nuk­leáris fegyverek elterjedése meg­akadályozásának [egyik megbíz­ható módszere. A kérdés megoldását mi olyan nemzetközi megállapodásban lát­juk, amelynek alapja a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmak világos és egyszerű kötelezett­ségvállalása lenne arra vonatko­zólag, hogy nem helyeznek el nukleáris fegyvert olyan terüle­teken, ahol most nincsenek ilye­nek. A kötelezettségvállalás a nukleáris fegyverek minden vál­fajára kiterjedne. Bárhogyan haladjanak is a le­szerelési tárgyalások — a mi irányvonalunk a konkrét leszere­lési eredmények elérésének irány­vonala. Különös jelentősége van annak, hogy mielőbb befejeződje­nek a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról folyta­tott szovjet—amerikai tárgyalá­sok. A probléma lényege abban van, hogy meg kell állapítani a legveszélyesebb, a legnagyobb romboló erővel rendelkező fegy­verfajták kifejlesztésének határa­it és ezt követően át kell térni szintjük lényeges csökkentéséről folytatandó tárgyalásokra. • A szovjet külügyminiszter ez­után rámutatott: Egyelőre nincs reális haladás a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalásokon, A tárgyalá­sok folyamán mindenkor szembe találtuk magunkat nyugati part­nereink egy és ugyanazon irány­vonalával : önöknek, a szocialista országoknak nagyobb mértékben, nekünk pedig kisebb mértékben kell csökkentenünk. A mi álláspontunk egyszerű: nem változtatva a fegyverzet és a fegyveres erők arányát, csök­kenteni kell azok szintjét mind­két félnél. Bármilyen szemszögből merül­jön is fel a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelés problémája, a Szovjetunió kész keresni a megállapodáshoz veze­tő, megfelelő utakat. Ezen a té­ren konkrét javaslatokat terjesz­tettünk elő. Természetesen kész­séggel megvitatjuk más államok olyan javaslatait is, amelyek en­nek a történelmi jelentőségű fel­adatnak a megoldását célozzák. A közgyűlés jó szolgálatot te­het a béke ügyének, ha elősegíti a leszerelési világkonferencia ösz- szehívását. Éppen ezen a fóru­mon lehetne majd az államokra nézve kötelező érvényű döntése­ket elfogadni. A Szovjetuniónak a békére, az enyhülésre, a leszerelésre irá­nyuló külpolitikai vonala — szi­lárd irányvonal.. A Szovjetunió­nak ez az irányvonala az egész szovjet nép akaratát, juttatja ki­fejezésre a szovjet pártkongresz- szusok elvi tételeit valósítja meg. Andrej Gromiko végezetül ki­jelentette : a szovjet emberék de­rűlátóan néznek a jövő elé. Meg­győződésünk azon alapszik, hogy a népek békeakarata legyőzhetet­len; a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért küzdő erők fö­lényben vannak azokkal szemben, akik az ellenkező irányba sze­retnék terelni a világeseménye­ket. (MTI) Régi igazság, hogy a világmé­retű enyhülési folyamat „kemény magja”, legfontosabb összetevője a szovjet—amerikai viszony. A két hatalmas ország önmagában is rendkívül jelentős kapcsolata túlnő a Szovjetunió és az Egye­sült Államok mégoly tágas ha­tárain és már rtöbb évtizede-yi-? lágpolitikai tényező tett. E '■kapcsolatok nehezen, sok erőfeszítés árán, esztendők alatt javultak a hidegháborús szinttől olyan hőfokra, amelyen már sok­minden lehetségessé vált, ami az­előtt elképzelhetetlennek tűnt. Mondjuk ki magyarul: e „felme­legedés” nélkül egyszerűen nem jutott volna el a világ számos fontos európai kérdés rendezésé­vel / kapcsolatos szerződéshez, vagy éppen a Helsinkiben aláírt záróokmányhoz. Ilyen, valóban globális össze­függésben mindenki számára vi­lágos lehetett, hogy a szovjet-^- amerikai viszony javulása olyan érték, amit óvni kell, arrűvelnem szabad könnyelműen , játszadozni. Sajnos, az amerikai kormányzat, nem utolsósorban vitatható bel­politikai taktikai okokból, az utóbbi időben nem egyszer ép­pen ezt tette. Miközben a két or­szág között olyan témák ‘ voltak és vannak terítéken,' mint az egész világ jövőjét közvetlenül befolyásoló SALT, Washington egyes köreiben tartalmában is, szóhasználatában is durva táma­dások egész sorát indították a Szovjetunió belső rendje, társa­dalmi rendszere ellen. Hiába mondták Moszkvában is, másutt is: ha a Szovjetunió nem ülne le tárgyalni azzal, akinek a belső rendjével nem ért egyet, akkor aligha lehetne szó szov­jet—amerikai tárgyalásokról. Hi­szen a békés egymás mellett élés lényege éppen az, hogy különböző társadalmi rendszerű országok­nak kell megtalálniuk az élet,* a fennmaradás sorsdöntő kérdései­ben a közös nevezőt — ezért folynék a tárgyalások! Most erről a kulcsfontosságú témáról olyan személyiség szó­lalt meg, akire Washingtonban is oda kell figyelni, aki igazán nem vádolható a Szovjetunió iránti pozitív elfogultsággal Ez a sze­mélyiség az egyik legnagyobb amerikai tv-állomás, az NBC szál mára adptt nyilatkozatában a kö­vetkezőket jelentette ki: . „Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió kapcsolatai szükségtelenül romlottak meg az utóbbi idő­ben. A távolodás, egyik fő oka­ként a szovjet társadalmi rend­szert ért amerikai támadások je­lölhetők meg. Végső soron ez a felesleges bírálat nem vezetett eredményre, nem érte el azt a célt, ■ amelyre az Egyesült Álla­mokban számítottak, mindössze a két ország közötti feszültséget nö­velte.” ' 'A! fogalmazás nem- tőlünk szár­mazik. A nyilatkozó: dr. Henry Kissinger, az Egyesült Államok volt külügyminisztere... H. E. llf§! sül _____ r nmmrnm FOKOZATOS TRÓNFOSZTÁS? Maót „átértékelik” PEKING A kínai párton belül és a saj­tóban folytatódik a vita Mao Ce-tung elméleti munkásságának átértékeléséről. A legújabban kö­zölt cikkekből megfigyelők azt a következtetést vonják le, hogy fokozatos trónfosztásról van szó, amelyet — legalábbis egyelőre — a „császár” nevében hajtanak vég­re. Az elméleti cikkek és kom­mentárok érveléséből ugyanak­kor az derül iki, hogy Mao Ce- tung elméletének értékelését és kezelését illetően komoly ellen­tétek mutatkoznak a kínai kom­munista párton belül. A Zsenmin Zsipao „meghívott kommentátora” bírálja azokat, akik Mao Ce-tung újszerű keze­lésében. annak bizonyítékát lát­ják, hogy egyesek „absztrakt mó­don megerősítik, konkrét formá­ban azonban tagadják” Mao Ce- tung elméleti tételeit. A kom­mentátor, aki megfigyelők szerint vezető személyiség lehet, hang­súlyozza, hogy Mao Ce-tung esz­méi rendszert képeznek, éppen ezért, helytelen volna dogmati­kusan időtől és tértől elvonatkoz­tatva értelmezni mindazt, amit Mao Ce-tung egy-egy konkrét kérdés kapcsán mondott, vagy megfogalmazott. Még helytele­nebb volna automatikusan má­solni és alkalmazni ezeket a té­teleket. Azok járnak el tehát he­lyesen, akik alávetik Mao Ce- tung tételeit is a gyakorlat pró­bájának és új megoldásokat ke­resnek az új helyzet új problé­máira. Miközben a különböző szintű pártbizottságokban élénk vita zajlik Mao Ce-tung elméletéről, azzal a jelszóval hogy „az elmé­let egyetlen próbaköve a gyakor­lat”, a Kuangming Zsipao szin­tén meghívott kommentátora fi­gyelmezteti a vitatkozókat, ra­gaszkodjanak a tudományos meg­közelítés egyetlen megbízható és célravezető módszeréhez. Vegyék tudomásul, hogy a történelem ta­pasztalatai szerint sohasem léte­zett olyan politikai párt vagy ve­zető, aki tévedhetetlen volt és nem követett el hibákat. Szélső­ségesen reakciós szubjektív ide­alistáknak nevezi a radikáliso­kat, akik a kulturális forrada­lom éveiben vallásos dogmaként kezelték Mao Ce-tung gondola­tait, mások számára megközelít­hetetlen csúcsnak. és abszolút igazságnak minősítették minden tételét. A kommentátor szerint az a tény, hogy a vita egyes részt­vevői ellenzik Mao Ce-tung el­méletének gyakorlati próbáját és revizionistának tartják azokat, akik szorgalmazzák Mao Ce-.tung gondolatainak tudományos meg­közelítését, annák világos bizo­nyítéka, hogy még mindig nem sikerült leküzdeni a kínai párton belül a radikálisok ideológiai és politikai örökségének káros ha­tását. Fölösleges pániknak minő­síti az elhunyt elnök tételeinek felülvizsgálásától való félelmet és biztatja a vitatkozókat, ne tart­sanak i a „revizionizmus” vádjától, mert amit tesznek helyes, és való­jában a marxizmus.—leninizmus és Mao Ce-tung eszméinek vé­delmét és továbbfejlesztését szol­gálja. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Légi katasztrófa 150_áldozata van a San Diego-i légikatasztrófának. A képen: a mentőosztagok a holttestek után kutatnak az összeütközött utasszáilí- tó Boeing—727 és a magángép roncsai között. (Teiefoto — AP _MTI

Next

/
Thumbnails
Contents