Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
4. © 78. szeptember 26. MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA újító és megújuló emberek Nem szakma, nem foglalkozás, nem speciális munkahely a népgazdaság valamelyik ágazatában, mégis mindenütt jelen van, jelentős hatással. Az újító, az újító ember. Tevékenységük összességét mozgalomnak nevezzük, amely egyszerre utal a cselekvés hivatásszerűségére és tömeges jellegére, vagy más kifejezéssel élve szocialista voltára. Gyakorlása nincs képzettséghez, iskolai fokozathoz kötve, sokkal inkább olyan emberi tulajdonságokhoz, amelyek az alkotó ember jellemzői, amelyek összefoglalva így határozhatók meg: újítási kedv. Az ember, amikor kényszerítő kedvet érez arra, hogy környezete tárgyain, szerszámain, technológiáján, szervezetén jobbítóan változtasson, újítson, az újjáte- remtés, újraalkotás folyamatában önmaga is megújul, személyiségében gazdagodik, kiteljesedik. , Ilyen fontos emberi eredmény nem képzelhető el más közösségben, mint a fejlődő szocializmus ösztönző, népi tulajdonú keretei között Bárminő mérlegbe tesszük az újító mozgalom hasznát: közgazdasági, pénzügyi, technikai, vagy pszichológiai, morális serpenyőbe, az újítás, az újító ember lényegét ama Bessenyeitől származó mondással fejezhetjük ki: „Aki nem kétségeskedik, sohasem okoskodik; aki nem okoskodik, sohasem gondolkodik; aki nem gondolkodik, nem ember!” A minapi minisztertanácsi ülésen a Központi Népi Ellenőrző Bizottság a három legutóbbi esztendő tükrében közel háromszáz üzem, vállalat, szövetkezet tapasztalatait feltárva keresett arra a kérdésre választ: milyen módon használják ki a gazdálkodó egységek az újítómozgalom lehetőségeit, az újítók készségét. A vizsgálódás feltárt tényeiből leszűrt következtetésekről szóló jelentést a kormány elfogadta és felhívta az illetékeseket a mozgalom továbbfejlesztésére. A népi ellenőrzés aktivistái mintegy három és félezer olyan dolgozó véleményét is megtudakolták, akik maguk is újítók, tehát a lehető legpontosabban, saját tapasztalataik szerint ismerik a mozgalom helyzetét. A kép rendkívül színes. Olyan értelemben is, hogy szinte ahány hely, annyiféle különbség az újítások gyakorlati elbírálásában, kezelésében, pártolásában. Az ösz- szesítő statisztikai adatok szerint az elmúlt három évben esztendőnként 3,4 százalékkal növekedett a javaslatok száma. Ennél fontosabb és többet mondó, hogy az elfogadott újítások száma ennél gyorsabban, .5,8 százalékkal emelkedett Az elfogadási arány — mint a jelentés tartalmazza — a vizsgált gazdálkodási helyeken 60 százalékra növekedett. Ez feltehetően nem tér el az országos állapottól. Arra viszont nincs számon tartott adat, hogy az anyagi vagy szellemi haszon milyen mértékű, vagy milyen irányú: csökkenő, avagy növek- yő-e? Természetesen — mint már erről szó volt — nem minden a kimutatható pénz. Ilymó- don dicsérni kell azt a jelenséget, hogy a korábbinál sokkal több volt az elmúlt három esztendőben a munka-, és egészség- védelmi újítások száma. Nem ártana gyakrabban és rá- tekintőbben mérni a gazdasági hasznot sem. Különösen a népEgy új munkahely ára 9 Hogy mibe kerül egy új munkahely létesítése, erre voltaképpen roppant egyszerű a válasz; el kell végezni bizonyos számításokat, s kiderül, hogy ennél és ennél a beruházásnál — új gyár, vagy üzemrész építésénél — eny- nyibe és ennyibe kerül, vagy került az a bizonyos új munkahely. A beruházási gyakorlatban — feltehetően — végeznek is efféle számításokat... Hogy milyen áron lehet és szabad egy új munkahelyet létesíteni, erre megint- csak könnyű a válasz; egy már meglevő munkahely megszüntetése árán, vagy legalábbis annak tudomásulvételével, hogy minden új gyár, minden új termelő- részleg a már meglevők munkaerőgondjait súlyosbítja. Nem lehet másként! Közhely, hogy munkaerőhiány van. A közgazdászok és demográfusok ezzel kapcsolatos megállapításai nem túlságosan biztatóak. A férfiak foglalkoztatásában elértük a demográfiailag lehetséges maximumot, a nők foglalkoztatásában pedig azt a lehetséges felső határt, amelyet, már nem léphetünk át annak veszélye nélkül, hogy másféle társadalmi gondjaink ne súlyosbodnának. Röviden: a jelenlegi ötéves tervidőszakban legfeljebb 50—60 ezer főnyi növekedés lehetséges a munkaerőmérlegben, s a távlati előrejelzések sem biztatnak semmi jóval. A következő 15 évben 100—120 ezer új munkavállalóval számolhatunk, ez pedig jószerével arra is kevés, hogy a munkából kiöregedetteket pótoljuk, arról nem is beszélve, hogy az új munkahelyeket megfelelő létszámmal lássuk el. (Egyik példa a Dunaújvárosban épült hullámvertikum; üzembe lépése nem kis munkaerő-veszteséget okozott a város egyéb üzemeiben.) 9 Némi logikai ugrással az iménti tényekből arra a következtetésre is juthatunk, hogy a célszerű beruházási tevékenység ma már nemcsak pénzkérdés. Nem az a baj, hogy kevés a pénz, sokkal inkább az, hogy a beruházási tevékenységnél figyelmen kívül hagynak egy sor olyan meghatározó tényezőt, amelyek végül is összegeződnek és gyakran kérdésessé teszik az egész beruházás célszerűségét, gazdaságosságát, illetve csak nehezen kivédhető feszültségeket okoznak a gazdálkodás egyéb területein. A munkaügyi szakemberek régi gondja, hogy egy-egy beruházás elhatározásánál nem kérdezik meg őket, vagy ha — csak az idevágó rendelkezések miatt — igen, akkor véleményüket nem veszik figyelembe. A jó másfél évtizede íöllángolt vidéki ipartelepítés talán egészen másként alakult volna, ha a telepítendő gyárakért, üzemekért versengő kisvárosok és községek nem feledkeztek volna meg arról a roppant egyszerű tényről, hogy a , nagy harcok árán megszerzett „ipar” épületek és gépek mellett „iparosokat”, embereket, munkaerőt is követel. Igaz; az ipartelepítés, ma már, ebből a szempontból is megfontoltabban történik, ám nem mondható el ugyanez az egész beruházási gyakorlatra. S ahol szakítottak az eddigi rossz gyakorlattal, s megpróbálják az új létesítmények telepítésénél reálisan számba venni a rendelkezésre álló munkaerőt, még ott is fenyeget annak veszélye, hogy figyelmen kívül hagyják az új létesítményeknél törvényszerűen gyakoribb és nagyobb mérvű munkaerőmozgást. 9 Ezzel bizony jobban kellene számolni, mint a már kialakult tradíciókkal és munkásgárdával rendelkező munkahelyen (ahol — mellesleg — szintén nem alacsony a munkaerőmozgás mutatószáma ...). Igen ám, de gyakran olvasni, hallani, hogy olyan népgazdasági ágak fejlesztésére van szükség, amelyek jelentős létszámtöbbletet igényelnek; hogy csak egy példát említsünk: ilyen a szolgáltatóipar. Fejlesztésének nem szabhat határt az, hogy a munkaerő- források beszűkültek. Vagyis: ha mai körülményeink közepette egy-egy különösen fontos ágazatot fejlesztenünk kell, akkor másutt meg kell találni a munkaerőt felszabadító fejlesztések módszereit. Másképpen fogalmazva:'az ágazati struktúra átalakításának egyes elemei nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy a munkaerő-kereslet mérséklődjék; az iparon belüli beruházáspolitika, a műszaki fejlesztésekre való törekvés minden módon való elősegítése azzal jár, hogy a nagy létszámot — és a nagy létszámtartalékokat — lekötő ágazatok csökkenthessék a munkaerő iránti igényeiket, ily módon teremtve meg más, létszámigényes ágazatok erőteljes fejlesztésének lehetőségeit. 9 És még valamit: hazánkban — érthető módon — sérthetetlen elv a teljes foglalkoztatottság fenntartása. Ám a teljes foglalkoztatottság fenntartására irányuló törekvések nem azonosíthatók a jelenlegi feszült helyzet konzerválásával, esetleg a feszültségek további növelésével. Sokkal inkább kellene törekedni a teljes foglalkoztatottság olyan formájának megvalósítására, amely a munkahelyek és a dolgozók számának egyensúlya alapján jönne létre. Ennek megvalósítása olyan szituációt hozna létre, amelyben verseny lenne a dolgozók között a jobb munkahelyekért. E feltétel megteremtése jelentené azt az automatizmust, amely megfelelő biztonsággal szabályozhatná a szükséges fejlesztések módját, s ezzel együtt a munkaerő elosztását és újraelosztását. V. Cs. gazdaság olyan érzékeny területein, ahol az emberi alkotás, teremtő, újító kedv különösen sok hasznot adna. így elégedetlenül kell tudomásul venni, hogy például a beruházási újítások, amelyek itt is megtakarításokat hozhattak volna, nem szaporodtak számottevően. Holott a népgazdasági tevékenység eme ágában igen nagy szükség lenne az észszerűbb, a találékonyabb, az alkotóbb, a friss emberi munkára. A minisztertanácsi vita figyelmeztetően hívta fel arra is a figyelmet, hogy az újítómozgalom kezelése még mindig nem tudott megszabadulni a bürokráciától, a formalizmustól. Érthetetlen módon éppen a vállalatoknál tapasztalható, amelyeknél a haszon a legkézzelfoghatóbban jelentkezett. Az is érthetetlen, hogy az újítások nem terjednek széles körben. Az egyik vállalatnak nem érdeke,, hogy megismertesse az újításokkal a szakrfia másik cégét? Nehezen hihető, mert a valóság inkább a kooperációra, a közös fejlesztésekre ösztönöz. Az pedig egyenesen felháborító, hogy még házon belül az egyes gyáregységek között sincs tapasztalatcsere, nincs megszervezve az újítások kölcsönös hasznosítása. Egyszóval, nincs minden rendben az újítási mozgalom háza táján. Vannak határozatok és rendeletek, amelyeket maradéktalanul végre kell hajtani. Ez még kevés. Az újítómozgalom hivatalos és nem hivatalos tisztségviselőinek ugyanolyan elkötelezett lelkesedéssel kell dolgozniok, mint maguknak az. alkotóknak, az újítóknak. A mozgalom csak így lehet teljes hatású. S. I. Fácántenyésztő farmok Mongóliában Néh^w ..évvel .ezelpft fésült Ulánbátor „ közelében fytöngplia „első, j4.cáhteoyés?itő,,,,g0^daaá8a- Ma ezeknek a' hasznos madaraknak a száma meghaladja az ezret. A gazdaság a tenyésztéshez szükséges felszereléseket a Bolgár Népköztársaságtól kapta. Ez a szép madár azzal vonta magára a szakemberek figyelmét, hogy rendkívül jól hasznosítható a mezőgazdaság kártevői ellen. Az utóbbi időben Mongóliában több mezőgazdasági szövetkezet és állami gazdaság kezdett el foglalkozni méhészettel és madártenyésztéssel, olyan ágazatokkal, amelyeknek az országban nincsenek hagyományai. (BUDA- PRESS — APN — MONCAME) Elégia a munkáról — Ilyen öregasszony, hetvenkilenc éves, és meszel. Mór most nem vagyok való létrára. Olyan kedves dolgom volt pedig azelőtt... a létrán. Harminchét óta a tanácsnál dolgoztam, meg házaknál. Harminchét óta! Mondom a gazdának tegnap: nem megyek hozzájuk, Ez azért van, mert öreg vagyok — tegnap megint hívtak meszelni. Pedig annyi orvosságot elhasználok, de hiába... Az Öregség ellen nincs orvosság. Utálatos öregség! Ronda...! 1. — Tegnap is négy láda maltert kiraktam,,. Nincs aki megcsinálja, más. Nem elég, hogy szédülök, de néha még a fejem Is zúg. Pedig ez volt a legkedvesebb dolgom, a meszelés. Haragszik, akinek azt mondom, hogy nem csinálom — tegnap is... De csak így, a földről meszelek. Már nem létráról! Butaság az öregség, butaság! 2. — Valamikor nem az volt a fontos, hogy szépen írjon az ember. Ót osztályt jártam, azután odaadtak szolgálni. Mindig szerettem dolgozni, csak dolgoztam mindig. Sokáig is fogok élni. Aki sokat dolgozik, sokáig él. 3. — Hét éve elhoztam magamhoz a testvérem unokáját. Jól megvagyunk. Jók ők is, én is szeretem őket. Azt mondják, kérlelnek, most már ne dolgozzak ... Én meg azt mondom, fenntartom magamat, amíg bírom. Tegnap a pici rámnevetett. Itthon van az Annus néni, mondta. Szeret ő is engem, meg én is őt. Mindnyájukat... 4. — Ugye nem gondolná? Ilyen öregasszony, és meszel. Már ugyan nem létráról... Százötven forintot fizetnek ér- ' te. Nem kérek én érte sokat. Mindig azt mondtam, többet ér a sűrű krajcár, mint a ritka forint. Hát csak így. Dolgozgatok, amíg bírom, Ilyen öregasz- szony.. 5. (— Benedek Péterné? Hogyne! — bólint Baracskai János, Mis- ke tanácselnöke. — Ismerjük az Annus nénit. Világéletében napszámos volt. 0 meszelte annak idején a tanácsházát, meg az iskolákat. Még most is eljár dolgozni ... Tudja, most, hogy építjük az öregek napközi otthonát; mondtuk neki, jelentkezzen, bevesszük. Nem jelentkezett. O, mondta, még megkeresi a magának valót, fenntartja magát. Pádig már majdnem nyolcvan éves...) Ballal József Hirsch Sándor darukezelő Pir- tóról jár be dolgozni Kiskunhalasra, a Ganz-MÁVAG gyáregységébe. Hatodik gyermekének születése után feleségének egészségi állapota annyira leromlott, hogy hosszas orvosi kezelésre szorul. Emiatt az újszülöttet állami gondozásba vették. Az otthon maradt öt gyermek ellátásával viszont az édesapa nem tudott megbirkózni. A Thor- ma János szocialista brigád tudomására jutott az eset. Rövid tanakodás után megszületett az ötlet, felkeresték a tanyai iskolák kollégiumának igazgatóját és segítségét kérték. Négy iskoláskorú gyermekről azóta már a kollégiumban gondoskodnak. Az mrnmgimmrM 9 Az Egyetértés brigád kézimunka-kiállítása. ötödik, az óvodáskorú azonban még az apánál van, ami még nagy gondot jelent. A brigád most azon fáradozik, hogy ezt a gyermeket is állami gondozásba vegyék. Az iskoláskorúak elhelyezése sem ment egészen simán: a gyerekeknek ruha kellett. A gyáregység szakszervezeti bizottsága 5600 forintot utalt ki a nagycsaládosoknak járó segélykeretből, a pirtói Községi Tanács 2 ezer forintot, a helyi KISZ-szervezet pedig 500 forintot adott. A brigád tagjai az összegyűlt pénzből megvásárolták a szükséges ruhákat a gyermekeknek. A kollégiumban pedig szeretettel fogadták őket, s a viszonylag nagyobb tanulmányi követelményekre korrepetálással készítik fel a Hirsch gyerekeket. A gyáregység egy másik kis kollektívája, a nőkből álló Egyetértés szocialista brigád a képzőművészeti világhét alkalmából hívta fel magára a figyelmet: kiállítást rendezett a brigádtagok által készített kézimunkákból. A gyűjtemény bemutatójának nagy sikere volt és felvetődött az egész gyáregységet átfogó 'kézimunka-kiállítás megrendezésének gondolata. K. J. Az APN tudósítója interjút készített Borisz Petuhovval, a Szovjetunió traktor- és mezőgazdasági gépgyártási miniszterhelyettesével. — Sok országban a mezőgazdasági gépgyártás csökkentésének a tendenciája figyelhető meg. A Szovjetunió a gépgyártás jelentős növelését tervezi. Mivel magyarázható ez? — A Szovjetunió állandóan felújítja, korszerűsíti a gépparkját Mindezt magas színvonalon végrehajtani még a világ legnagyobb mezőgazdaságával rendelkező országban sem egyszerű dolog, is a gépgyártás stabil, következetes növelését követeli meg. Jelenleg a szovjet traktorokba és mezőgazdasági gépekbe szerelt Diesel-motorok összteljesítménye meghaladja a 400 millió lóerőt, vagyis nagyobb, mint az ország víz-, hő- és atomerőműveinek az összkapacitása. A falu A falu iparosítása teljes iparosítása — a szovjet agrárpolitika egyik legfontosabb feladata. A gyártás kiszélesítésénél figyelembe vesszük exportkötelezettségeinket is: a szovjet mező- gazdasági gépgyártás magas színvonala lehetővé teszi, hogy az ország tartósan. növelje gépexportját. — 1960-ban a Szovjetunió traktorgyártásban, 1962 óta a mező- gazdasági technika egész területén az első helyre került a világon. Ezek a mennyiségi mutatók. Mit tudna mondani a gyártmányok minőségéről? — Jelenleg külföldön mintegy ötszázezer szovjet traktor dolgozik. A kereslet állandóan növek• A Kirov gyár K—701-es traktora. (Fotó: APN—KS) szik, ami traktoraink versenyképességéről tanúskodik. A szovjet traktorok a többi között fokozott üzembiztonságukkal tűnnek ki. A Szovjetunióban a traktorok háromszor-négyszer intenzívebb kihasználását irányozzák elő. A szovjet traktorok évi átlagos üzemeltetési ideje eléri az 1500 munkaórát, ugyanakkor az Egyesült Államokban csak ritkán haladja meg az 550-et, Olaszországban pedig 400—500 munkaóra között van. A traktor ilyen intenzitás mellett legalább nyolc évig képes dolgozni. Ezt a határidőt azonban gyakran túlszárnyalják. A Szovjetunió főleg univerzális traktorokat gyárt. Ezeket rentábilisan alkalmazzák a szántásnál, a sorközi művelésből, az állattenyésztésben, az építkezéseknél, és szállító eszközként is. Ilyenek a külföldön széles körben ismert Belorusz MTZ típusok. Az új modellhez — az MTZ 80/82-es típushoz — 230 különböző mezőgazdasági gép ésse- gédberenzés kapcsolható. A Szovjetunió gyártja a 165 lóerős T— 150-es, a 220 lóerős K—700-as, és a még ennél is 'nagyobb teljesítményű K—701-es típusú traktort. Ugrásszerűen nőtt a gabonabetakarító kombájnok teljesítőképessége is. A Kolosz áteresztő képességét például másodpercenként 7 kilogrammra növeltük, ami magasabb, mint sok vezető külföldi cég kombájnjainak áteresztő képessége. — Melyek a szovjet mezőgazdasági gépgyártás legfontosabb soron következő feladatai? — A legsürgetőbb teendő: a mezőgazdaság komplex gépesítéséhez szükséges géprendszerek megteremtése. E célból gépsorokat bocsátunk ki a talaj vetés előtti megműveléséhez: ekéket, boronákat, műtrágyaszóró gépekét stb. Megkezdtük a nagy teljesítményű traktorokhoz kapcsolható, nagy forgásszélességű gépsorok sorozatgyártását, növeljük a gyapot, a cukorrépa, a burgonya, a zöldségfélék művelésére és betakarítására szerkesztett gépek és gépsorok, valamint a takarmány begyűjtésére és előkészítésére szolgáló berendezések gyártását. — Milyen az együttműködés ezen a téren a szocialista orszá-' gok között? — Gazdasági szempontból nem lenne célszerű, ha minden szocialista ország — hatalmas összegek beruházásával — hazai gyártmányú gépekkel kívánná ellátni mezőgazdaságát. A KGST keretén belül a szakosodás és a népgazdasági tervek koordiná- sa sikeresen megoldja ezt a problémát. így például az AGROMAS nemzetközi egyesülés — amelyhez Bulgária, Magyarország, Lengyelország és a Szovjetunió tartozik — a kertészeti és szőlészeti, valamint a zöldség tér mész tő- és betakarító gépek gyártásának valamennyi kérdését összhangba hozza. 1976 és 1980 között a Szovjetunió mintegy 180 ezer traktort szállít az európai szocialista országokba. Az utóbbi években bővül az export, az iparilag fejlett kapitalista országokba is. 1976- ban például 36 kapitalista ország importált szovjet gyártmányú mezőgazdasági technikát. A legnagyobb importőrök között szerepel Franciaország. Kanada, Spanyolország, az Egyesült Államok. Anglia. E. Versinyina
