Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
1978. szeptember 26. • PETÖ'/ií f-2 Egy ösztöndíj előzményeiről A művészeteket kedvelő embereit egyre gyakrabban és egyre sürgetőbben mondogatják: több valósággal szeretnének találkozni a könyvekben, a kiállítási termekben. A valóságos élet jelenségei közül is a kétkezi dolgozók világának, problémáinak ábrázolását kérik számon elsősorban. S nem alaptalanul. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy nemcsak a műélvezőket — magukat a művészeket is gyötri ez a hiányérzet. Egyre többen akadnak olyanok, akiknek tevékenységét az az állandó gond halja át, hogy miként lehetne valóban hitelesen és érvénnyel szólni a jelenkori valóságról. A valóságos élet jelenségei közül különösen a munkásnak a megfogalmazása-megjelenítése ütközik sok nehézségbe, aki külsőleg is, belsőleg is különbözik az évtizedekkel korábban élő elődeitől, miként megváltozott az egész környezete Is — éppen az ő teremtő munkája által. Korábban — az ötvenes évek elején — viszonylag egyszerű volt a helyzet: akkor új lehetőséget nyitott az az elementáris erővel feltörő igény, hogy új hősként ábrázolják a társadalmat meghatározó, és azt megváltoztató munkásnak az alakját, s megteremtsék a nagy változásokat sűrítő és fémjelző, új típust. Ám, az azóta eltelt idő folyamán változott a típus is, az eszmény is, mint ahogyan más lett az ipari és mezőgazdasági munkás élete is. S ami különösen a képzőművészeti alkotások szempontjából fontos: változott a munkai környezete is —, 'maga a munkafolyamat. Mi ennek a változásnak á lényege? Korábban a művész sok mindent kifejezhetett a .tárgyi környezet jelzésével. Egy falusi udvarban ácsorgó szekér, egy szobasarokban gubbasztó vaskályha, egv nadrágszíjparcellákikal borított dűlő, egy üres tányér, vagy egy szelét kenyér elég volt ahhoz, hogy a művész általuk egy ember, sőt, egy egész osztály sorsáról, öröméiről és fájdalmairól szóljon. Az ötvenes évek elején például a stangját szorító martinász, vagy a kaszáját fenő földműves egyértelmű társadalmi- történelmi jelentés hordozója lehetett. A szerszámok, a munkamozdulatok félreérthetetlenül utaltak az ábrázolt figura társadalmi hovatartozására. Am a kalapács, a fogó, vagya kasza, illetve az azokat működtető mozdulatok — tehát a munkásokat és a parasztokat egyértelműen meghatározó ismérvek — manapság egyre kevésbé jellemzők. Talán megkockáztatható az is: érvényüket vesztették, hiszen a mai dolgozónak már mások a munkaeszközei, a munkakörülményei, más az egész életformája. Hogy egyebet ne említsünk: mára' már eltűntek a külső ismérvek. (A jellegzetes mozgás és öltözési, s a munkahelyi jellemzők sem vonnak éles határt a munkás és a földműves, a munkás és a mérnök között. A képzőművész — a festő, a szobrász, a fotós — viszont nem fogalmakkal, hanem a látvány segítségével fejezi ki magát. Az pedig érthetően hosszabb ' időt igényel, amíg a megváltozott munkásfogalom képi megfelelőjét megtalálja a művész. A feladat nehezebb Is, pontosabb is annál, minthogy csupán a művészet gondja legyen. A munkamegosztás mai fokán, a zárt ipari üzemek munkafeltételei között gonddá válik például a munkás és a művész közvetlen kapcsolata -is, ami pedig nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a munkás találkozhasson, ráismerhessen a saját világára egy- egy alkotásban. Ezt a fontos feltételt kívánja elősegíteni megyénkben egy valóban követésre méltó kezdeményezés: o Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára ösztöndíjat alapított fotósok részére, hogy lehetőséget adjon nekik a munkásvilággal való huzamosabb, rendszeresebb ismerkedésre. Az ösztöndíj elnyerésére pályázatot hirdettek, hogy ily módon is minél többeket tegyenek érdekeltté a bejáró dolgozók, a munkásfiatalok és a szocialista brigádok életének ábrázolásában. Hogy ez a kezdeményezés milyen művészi értékek születésére ad majd alkalmat, azt ma még természetesen lehetetlen megjósolni. Az viszont már most biz- tonsággal n^egállaplitható. hogy a kezdeményez?» jpöJítSkai jelentősége figyelemre méltó. Elsősorban azért, ginért végre ípvább lép a jártíbor""on&jaK eS“az 'iftgénítt számonkérések mezejéről, s konkrét tettekkel igyekszik elősegíteni azt, hogy a valóság, a munkásélet még inkább elfoglalhassa méltó helyét a művészetben. Káposztás János MERÉSZ PÁLYAKEZDÉS Zorin: Varsói melódia KENDŐZETLENÜL Matinék pÉ HHHRI Gyakorlott színházi szerzőnek számított már Leonyid Genrlho- vics Zorin, amikor 1967-ben megírta a Varsói melódiát. Első pillanatra kissé elnagyoltnak .érződnek a jellemeik, mintha lazított volna a logika pórázán, túlságosan nagyot ugrik időnként a történet. Szó sincs felületességről, netán kapkodásról. Szándékkal adott több teret, levegőt Helga, a Moszkvában tanuló lengyel diáklány és Viktor, a szovjet egyetemista megformálóinak. Rutinos, szakavatott kézzel megelégedett a cselekmény vázának a fölraj- zolusával, a puha, a színészek alkatához igazítható keret elkészítésével. Tudván tudta, hogy az ilyen kétszemélyes játékok varázsát éppen a színészi többlet, a képességek sokszínű feücsiillantásá- nak, az egyéniség kibontakoztatásának a lehetősége adja. Sporttudósítók kifejezését kölcsönözve: mindvégig náluk a 'labda, megmutathatják mit tudnák, milyen helyzeteiket alakítanak ki. Az edző (a rendező) sem sok segítséget adhat, minél inkább háttérbe vonul, minél kevesebb eszközt hagy a játéktéren, annál jobb. A Kecskeméten is bemutatott Játék és valóságot Kiss Ferenc és Göndör Klára vitte diadalra, a Hajnalban, délben, estéről Rutt- kay Éva és Benkő Gyula majdnem elhitette, 'hogy remekmű: Törőcsák Mari lés Sztenkay István remekelt a Varsói melódia tíz év előtti magyarországi premierjén. Aggasztóan korán vállalta el Andresz Katalin és Szirmai Péter, a két pályakezdő Zorin kétszemélyes bnavúrdar&bját? Nincs olyan színházi rendező, aki társulatának fiataljait ilyen merész próbának tenné ki. Jelen esetben a Színművészeti Főiskoláé a kockázat. Diplomafeladatként kapták. jó jeggyel méltányolták teljesítményüket. Persze más dolog a barátokkal, szakmabeliekkel, vájtfülűekkel telt ödry-színpa- don eljátszani valamit és más ugyanazt elfogadtatni a velük is most Ismerkedő, vegyes ízlésű közönséggel. Székesfehérváron nagyobb sikerük volt, mint Bácsalmáson, mert egy gyakorlottabb, hasonló jellegű előadások élményeiben gazdagabb közönség többet, vett észre a mű és az előadás értékeiből. Mindkét helyen Andresz Katalin. Helga életre keltője vált a játék fókuszává. Erősebb egyéniség, korábban, pontosabban' fölismerte adottságai természetét, felkészültebb vagy mert .Zorin lírai játékában a Nő a meghatározó. az ő szenvedélye izzítja a drámát, megcSailattatáSa, vesztesége miatt fordul végül is tragédiába a koncertteremben — a nő második otthonában — kezdődött kapcsolat? Diáklányként tetszett jobban! Csupa elevenség, friss, kedves, légköre van, drukkolunk érte és természetes. Percekig feledjük, hogy szerepet mond. Egyéniségéből, helyzeténél adódóan érettebb, bölcsebb udvarlójánál. Legjobb pillanataiban akt is érzékelteti, hogy a második világháború után a legtisztább örömet is felhőzik a borzalmas emlékek. A búcsúzás, a váratlan elválás fájdalmát, a házasságkötést külföldiekkel megtiltó rendelkezés kegyetlenségét kevésbé meggyőzően közvetíthetik, mert előzőleg — talán rendezői utasításra — adósak maradtak a beteljesülő szerelem, az egymásratalálás viharzó boldogságának az érzékeltetésével. Attól féltek talán, hogy lobogó szerelmük fénye elhalványítja kapcsolatuk gyengéd lírai- ságát? Az egy majd két évtized múltán akart-véletlen találkozások ünnepelt énekesnő Helgájából hiányoztak a megélt tapasztalatok, „csináltalbbnak” érezzük a figurát, de azért elhisszük ennek a tehetséges színésznek ami vele történt, ami benne végbement. Viktor bumfordi mackóssá gát hangsúlyozta Szirmai Péter. Nem sokat tett kevésbé hálás szerepéhez, de föltűnt lényében időnként a Zorinitóll megkívánt kedves tlgyefogyottság, kamaszos báj. Galamb Sándor főiskolai hallgató, a Varsói mlelódia rendezője jó érzékkel kerülte ki az érzelgősség csapdáit, van stílusérzéke. Talán több segítséget adhatott volna a történet adta keret üresen maradt terein a bejátszásához,' egyik-másik fontos jelenet — például a telefonálások — szerencsésebb megformálásához. A rendhagyó évadkezdésen látott lírai játékot valamennyi tájhelyen bemutatják, Kecskeméten novemberben kerül műsorra. Heltai Nándor Talán már korábban szót kellett volna emelni a matinék ügyében. De hát ki nézi meg a vasárnap délelőtti mozielőadásokat? A szakavatott filmkritikusok aligha; hiszen hivatásuk az új filmek gyors értékeléséhez köti őket Márpedig a matinédarabok jó ideje, sokszor több évtizede túljutottak a bemutató vetítéseken. Kit érdekelnek ezek a műsorok? Ügy látszik, hogy Kecskeméten a programért felelős személyeket is hidegen hagyják. □ □ □ Maradnak hát a gyerekek. Okéit még érdeklik. Az Árpád moziban tíz év körülieket és fiatalabbakat is látni. Némelyek az Iskoláskor kezdeteit tapossák vagy még el sem érték; s szülői kísérettel érkeznek. A lehető legszerencsésebb fogékonysági időzítés, hogy később — majd felnőtt korban is — a mozi szerelmesei legyenek. Ha épp a mozi nem szegné a kedvüket. □ □ □ íme az egyik eset, nem az egyedüli. Nemrég a Pendragon legenda szerepelt műsoron. Ez az egyébként színes, magyar film nemcsak a várakozásteljesen jegyet váltó felnőtteket volt képes elszomorítani annak idején, hanem a kevesebb előítélettel közeledő gyerekseregből is furcsa hatásokat váltott ki. El lehet képzelni, hogy mennyire kötötte le mondjuk az általános iskola első osztályába járó tanulókat a kor és a tudomány moráljáról folytatott vita, mennyire volt erkölcsileg vagy másként nevelő a hajnali részegségében hazatérő magyar arisztokrata jelenete, a prostituált életfilozófiája, vagy milyen hatást válthatott ki egy eleven női' test hosszú karddal átdöfött feláldozása. A film egyetlen mentsége ebben az esetben az lehetett, hogy érdektelen és unalmas volt. Nehezen követhető volta miatt viszont a gyerekek még sokáig rákérdeztek otthon erre-arra. □ □ □ Az elrettentő példa esetleg kivétel is lehet. De változatlanul nem tudok fölfedezni semmiféle elképzelést, koncepciót a matinék műsorösszeállításában. Egymást követi az Árvácska meg A Csutak és a szürke ló. A Móricz Zsigmond regényéből készült film kötelező iskolai megtekintését egyébként már a pedagógusok is vitatták. Alighanem joggal. □ □ □ A plakátot és műsorfüzeteket nézegetve óhatatlanul eszembe jut az a századeleji lapikladó-szer- kesztői kezdeményezés, amely évről évre figyelembe vette a gyermekolvasók változó igényeit Vagyis az újság összeállításaival követte-íejlesztette a megcélzott és felnövekvő korosztály befogadóképességét. El lehetne képzelni egy ilyesféle műsorszerkesztési elvet. Ha ez nem jó, akkor ott van la valóban gyermekeknek szóló szovjet magyar és más alkotások bő választéka. Egyebek között az ifjúsági irodalom feldolgozásai, a rajzfilmek... A lényeg az, hogy ismételt műsorra tűzésük elősegítse a nevelést és a filmművészet megszerettetését □ □ □ De az eddigiek arra vallanak, hogy nem így történik. Valószínűleg a legfiatalabb közönség kedvszegése miatt van, hogy a Városi moziban megszűntek a matinék. Akiket még érdekelnek ezek a vetítések, a 100 ezer lakosú város másik filmszínházának három-négy széksorában is elférnek. Kár. Es kár az is, hogy például a Mesemoziban, miközben a szülők a szomszédos nagy teremben csaknem két órát töltenek el, a gyerekeknek nem egészen ötvenperces, közeli is- métlődéstől sem mentes összeállításokat vetítenek. Csoda, hogy a hátralevő várakozási időben a mesék megtisztító katharzis hatása átadja a helyét valami egészen másféle bezártság-élménynek? Legközelebb már nem akarnak moziba menni ezek a kislányok és kisfiúk. Valahol pedig azt olvastam, hogy ők lesznek a jövő érdeklődő közönsége. □ □ □ Őszintén szólva, a helyükben én se nagyon igyekeznék. De azért változatlanul reménykedem, mintha csak nem láttam volna az emberi jóságba és képességekbe vetett hitemet mélységesen megrendítő néhány kecskeméti matinéelőadást. H. F. V fal- és tértextil-biennálé Gondolatok a „Folya mátok”-ról Nem szeretnék szabályos kritikát írni — megteszik ezt majd az arra hivatottak— az idei szombathelyi kiállításról, amely a Folyamatok címet viseli, és amelyben ezen az összefoglaló gondolati egységén belül megtalálhatók a különféle stílusáramlatok, figurális és nonfiguratív — de a „folyamatosság” kritériumát hűen tükröző művek — sőt. bármily furcsán hangzik, még a nem-textil is. (De vajon „textil-e a szó hagyományos értelmében az. amit manapság textilként magunkon és környezetünkben hordunk, s amely ötven, de még húszharminc évvel ezelőtt is textil"volt!?) A kiállító huszonöt művész hetven alkotása közül — hiszen egyetlen folyamat több darabot követel — kezdjük a legegyszerűbbekkel. Az ugyanazt a művet némi változtatással kiállítók tulajdonképpen egy téma variációit fogták fel folyamatnak. Béres Erzsébet racka szövésű faliképének kör motívuma negatív színeiben jelenik meg, s kettéváló körként a harmadik darabon.Általai Gábor posztó textiljén csak egyetlen nyílást tágított nagyobbá a folyamat eredményeként, Dobrányi Ildikó a három alapszín — piros—kék—sárga — párosítását változtatta meg darabonként. Golarits Erzsébet egyetlen négyzetet variál valóságos „munkafolyamat”-ként; -nyomott textillel dolgozik, ezen a négyzeten az apró négyzetek mennek át átlósan nyers színből barnába. A különféle ösz- szerakások:ka,l világos közepű, majd sötét közepű textilkép kerekedik, hasonlóan az iparilag előállított nyomás változataihoz. Doromby Mária pedig ugyanazt a növekvő léptékben, ferdén csíkos anyagot függeszti fél háromszor, alsó, középső, majd felső részeit hajtogatva, szép ritmusú hullámvonalat képezve. Polgár Csaba is az egyszerű, sima, csikós anyagból indul ki. Ez a téma. Préselt csík jelenik meg a következő darabon, hogy azután a harmadikon tovább bonyolódjék változatos, mozgalmas felületté. Droppa Judit fémkeretben helyezi egymás mögé piros, növekvő nagyságú kötött darabjait; a lágy, finom kötött anyag, szelíd hajlatú hullámvonalakat képezve enged a kifeszítésnek. Bajkó Anikó és Szalontai Éva a textil égetésével, roncsolásával kísérleteznek, ennek fázisait állítják ki. Nagy Judit gobelin szövéssel valóságos képregényt mesél, három fázisban: „Így repült a pillangóm az ablakomra” címmel. Szabó Marianne női arcot — „Kettős bomlási folyamat” a címe — semmisít meg. Az első kép: női portré, összevarrt textildarabkákból (patch work). A második darab ugyanezeknek a daraboknak apró szalagra vágott szeletkéibői készült, tehát a női arc már alig felismerhető körvonalakkal rendelkezik. Végül a harmadikon már csak ugyanezek a gyűrött textilek kerülnek — hasonló elrendezésben ugyan — egymás mellé; ha nem értelmezné az előző két darab, aligha tudnánk, hogy női arcról van szó. Ahogyan 9 Részlet a kiállításról, az előtérben Temesy Ildikó: Vegetáció című müve. szemünk láttára semmisül itt meg egy arc, úgy vékonyodik, tűnik el Lovas Ilona damilból és fémszálból szőtt képén a vonal, amely az elején még csillogón, hullámosán át meg átszövi az áttetsző felületet, hogy a végére, mint egy elhaló futam, kicsengjen. Hajtogatott felület, durva nyersvászon, ferudak- kal merevített darabot mutat be Pauli Anna, egyetlen variációt a sok lehetőség közül, amelyet az ötlet kínál. Hübner Aranka szelídebb anyagot, pl'isszfrozott fehér tiszta selymet fektet-haj,tógát, húz ki, hogy ismerős harmóniákat juttasson eszünkbe. Szilvitzky Margit tárgya — egy sárga harm'o- nikaforma „tárgy”, amely megidézi bennünk a sosemvolt használati tárgy jellegét — mintha az időt is bevonná a folyamatba. Ez a TÁRGY egyszerre volt, van és lesz. Egyetlen tárgy egy időben ugyanis soha nem képviseli egyetlen térben a jelent, a múltat és a jövőt. Az összehajtogatott tárgy, a felfüggesztett és a lerakott, kiterített — ezt teszi. Raff iát, szintetikus szálat, pamutot és selymet használ Temesy Ildikó, aki ezeknek az anyagoknak eggyé épülését mutatja be, folyamatában. Először a raffianyalábot tekeri át a nyers szín változatos árnyalataival festett anyagokkal, majd ez a betekeredés végigfonja, feszessé szorítja a teljes Vegetációt — ez a mű címe. Szilasi Anna szövött, varrott textilképsorának címe: Mánia. Ezt a gondolatot például egyetlen textilben — képben, szoborban — nem is lehetne elmesélni. A fehér felületen egyetlen, pirosakból szőtt csík jelzi a „mánia” megjelenését, megfogalmazását. A második faliszőnyeg már fele-fele: pirosakból és tiszta fehérből Végül a mánia elhatalmasodik — vidám kedvű hobbi lehelt, nem sötét elmebaj — és egy piroscsíkos tarka szőnyeget eredményez. A folyamatok sokféleségén töprenkedni — akad elég ötlet a szombathelyi biennálén! Torday .Aliz Honvédelmi rejtvény (első forduló) A fegyveres erők napja tiszteletére Kecskeméten már hagyományosan megrendezésre kerül a „honvédelmi hét” rendezvénysorozata. Ennek keretében ötfordulós honvédelmi rejtvényt közlünk olvasóinkkal a magyar néphadsereg, a munkásőrség, a rendőrség, a polgári védelem és az MHSZ történetét, életét bemutató és honvédelmi ismeretekkel kapcsolatos kérdésekkel. A szeptember 26—30. között naponta megjelenő rejtvényszelvényeket megfejtés után összegyűjtve egyszerre küldjék meg október 9-ig az MHSZ Kecskemét városi Vezetőség címére (6000 Kecskemét, Bajcsy-Zs. u. 2. sz.). Az öt forduló hibátlan megfejtői között 1978. október 15-én délelőtt 9.00-kor az MHSZ-székházban a rendező szervek 10 db tárgyjutalma kerül kisorsolásra. A nyertesek nevét október 17-1 számunkban közöljük. A megfejtések beküldésekor a borítékra kérjük, ráírni „Honvédelmi rejtvény”. Kérdések 1. 2. X. Válasz 1. Mikor szabadították fel a honvédseregek a Dunántúlt a pá- kozdi csatát követően? 1848. okt. 21. 1848. nov. 4. 1848. okt. 7. 2. Mikor vette át Bem tábornok a honvédsereg fővezérségét? 1849. aug. 9. 1849. máj. 21. 1849. júl. 29. 3. Mikor kezdődött a Tanács- köztársaság Vörös Hadseregének a szervezése? 1919. ápr. 23. 1919. máj. 1. 1919. máj. 25. 4. Mikor alakult meg a Budai Önkéntes Ezred? 1945. jan. 10. 1945. febr. 12. 1945. márc. 1. 5. A Minisztertanács mikor nyilvánította a pákozdi csata évfordulóját a néphadsereg napjává? 1949. 1952. 1951. 6. Szalvai Mihály altábornagy Kecskeméten milyen katonai beosztást töltött be? hadosztályparancsnok hadtestparancsnok hadseregparancsnok 7. Melyik a magyar néphadsereg légierejében rendszeresített repülőgép fedőneve volt a „VÉRCSE”? JAK—0 JAK—7 JAK—11 ■ r# ■> 8, Melyik haderőnemmel rendelkezik a magyar néphadsereg? légierő haditengeré- szeti csapatok honi légvédelmi csapatok 9. Mikor fogadta el az ország- gyűlés a Honvédelmi Törvényt? (1976. évi I. Törvény) 1976. márc. 18. 1976. márc. 31. 1976. jiin. 1. 10. Ki írta, mi a vers címe, és melyik katonai antológiában jelent meg? „Ez a mező ez a sokszínű síkság füveivel, folyóival az utak barna sávjával a hátán ez itt tán Pusztaszer.” Dobozi Imre „Csonka párbeszédek” „Aranysörényű fellegek” Demény Ottó „Ének a hazáról” „Örökös őrségben” Váci Mihály „Édes hazám” „Vallomás a katonáról” /
