Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. szeptember 23. események sorokban szófia ______________________ T odor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a bolgár államtanács el; nőké csütörtökön este ausztriai látogatása befejeztével hazaérke­zett Szófiába. A bolgár államfő Rudolf Kirschläger köztársasági elnök meghívására négynapos hi­vatalos látogatáson tartózkodott Ausztriában. (MTI) BUDAPEST___________________ Osztrák ügyvédi delegáció ér­kezett Budapestre Walter Schup- pich-nak, az osztrák ügyvédi ka­mara elnökének vezetésével. Az Országos Ügyvédi Tanács vendé­geit pénteken fogadta Petrik Fe­renc igazságügyi miniszterhelyet;: tes; eszmecserét folytattak a magyar—osztrák igazságügyi, ezen belül az ügyvédi szervek kapcso­latáról, valamint az együttműkö­dés továbbfejlődésének lehetősé­geiről. HANOI A hanoi rádió közlése szerint kambodzsai fegyveres egységek ezen a héten újabb támadásokat intéztek vietnami területek ellen. A Mekong-deltavidéken fekvő An Diag - tartományban kambodzsai fegyveresek, akik motorcsónako­kon hatoltak be vietnami terü­letre, s ott településeket támad- 'tak-. PÁRIZS A nyár eleje óta hatodik mun­kalassító sztrájkjukat kezdik meg pénteken a francia repülésirá­nyítók. A korábbi öt sztrájk is­mételt felújítására azért került sor, mert a repülésirányítók sze­rint a kormány elzárkózik a bé­rek emelésével és a munkakörül­mények javításával kapcsolatos követeléseik teljesítésétől, sőt a tárgyalásoktól is. (Reuter) WASHINGTON Az Egyesült Államok hivatalo­san kérte a chilei kormányt, hogy adja ki Manuel Contrerast, a DINA volt vezetőjét és társait, akik részt vettek az Orlando Le- telier, a Népi Egység kormányá­nak egykori minisztere elleni me­rényletben. JEREVÁN Brezsnyev beszéde Bakuban (Folytatás az 1. oldalról.) Nagyra értékeljük az álláspon­tok összehangolásának ezt a for­máját, a kétoldalú találkozókat Ezek segítenek kijelölni azt a kö­zös vonalat, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai együttesen határoznak meg a Politikai Ta­nácskozó Testület ülésein. Megbeszéléseinken nagy figyel­met fordítottunk a nemzetközi helyzet döntő fontosságú kérdé­seire. Napjainkban a nemzetközi helyzet kiéleződésének alapja az, hogy a legmakacsabb imperialista körök nem hajlandók józanul szemlélni a kialakult erőviszo­nyokat, tökéletesen irreális és a békét veszélyeztető terveket sző­nek. A NATO washingtoni tanács­ülése elfogadta a fegyverkezési hajsza újabb, egy évtizedre ter­vezett fokozásának irányvonalát Ez tökéletesen leleplezi azoknak a köröknek a valódi céljait ame­lyek a Szovjetunió és a Varsói Szerződés részéről a Nyugat el­len irányuló állítólagos „katonai fenyegetéssel” kapcsolatos kam­pányt szítják. Az enyhülés ellenségei egyre szélesebb fronton indítanak tá­madást Az Egyesült Államokban kitalált, képmutató ürügyekkel akadályozzák az üzleti kapcsola­tok fejlődését Mindez már meg­kötött üzletek visszamondásához, aláírt szerződések felbontásához vezetett. Ugyanilyen demonstra­tív módon megkezdődött a tudo­mányos-műszaki és más jellegű kapcsolatok rontása is. Ügy tűnik, az Egyesült Ál­lamok bizonyos befolyásos kö­rei a helyzet további éle­zésére törekedve tudatosan pro­vokálják a Szovjetuniót. Ha­tározottan szembeszállunk a szov­jet állam jogai és érdekei elleni támadásokkal, de provokációk­nak nem dőlünk be — mondotta. Á kapitalista országokkal — s ezen belül természetesen az Ame­rikai Egyesült Államokkal — kap­csolatos politikánk továbbra is a békepolitika marad, a békés egy­más mellett élés és a békés együttműködés politikája. Mindent megteszünk a fegy­verkezési hajsza megállítása, a béke és a biztonság megszilárdí­tása érdekében: ezt tekintjük külpolitikáink alapvető feladatá­nak. • Leonyid Brezsnyev 1 beszédét mondja a bakul ünnepségen. A megoldásra váró legfonto­sabb feladatok közé tartozik ter­mészetesen a közel-keleti igazsá­gos és békés rendezés. A helyzet ott továbbra is bonyolult és ve­szélyes, nemcsak a térség orszá­gaira, hanem a nemzetközi élet egészére. Ennek oka az, hogy Izrael fegyverrel vagy diplomáciai úton, de mindenesetre az erő helyzeté­ből akaratát az arabokra szeret­né kényszeríteni. E cél elérése érdekében újab­ban arra helyezik a hangsúlyt, hogy a kulisszák mögött külön- alkukat folytassanak olyanokkal, akik hajlandók áruba bocsátani az arab érdekeket. Éppen erről tanúskodnak a Camp Davidben tartott legutób­bi amerikai—izraeli—egyiptomi tárgyalások tapasztalatai. Az Egyiptom és Izrael között létre­jött új, arabellenes ügyletről van szó, amelyet Washington tevé­keny közreműködésével hoztak létre. Most kísérletek folynak arra, hogy a közel-keleti viszály által érintett többi félre rákényszerít- sék ennek az ügyletnek a felté­teleit, holott azt a hátuk mögött és érdekeikkel szöges ellentétben dolgozták ki. Sokéves tapasztalatok tanú­sítják, hogy a közel-keleti viszály tényleges rendezésének csak egy járható útja van. Ez az út az 1967-ben Izrael által elfoglalt összes arab terület teljes felsza­badításé, a palesztinéi arab nép törvényes jogainak teljes és egy­értelmű tiszteletben tartása — beleértve az önálló államuk lét­rehozásának jogát — s a térs valamennyi országa biztonságá­nak szavatolása, így természete­sén Izraelé is. Az ilyen átfogó rendezés csakis az összes érde­kelt fél, köztük a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet részvételé­vel lehetséges. Minthogy Azerbajdzsánban Va­gyunk, természetesnek tűnik, hogy elvi fontosságú nemzetközi eseményről szóljunk, arról, amely nemrég történt a Szovjetunióval hagyományos barátságban levő, s közvetlen közelében elhelyezkedő egyik országban, Afganisztánban. Ott, mint ismeretes, népi forra­dalom történt, megdöntötték a, félfeudális rendszert, és kikiál­tották az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaságot. Az imperialisták, akik egyál­talán nem ismerik el, hogy a né­peknek joguk van szabadon irá­nyítani sorsukat, s joguk van a társadalmi haladásra, most az eseményekkel kapcsolatban nagy- sietve a „Moszkva kezéről”- szóló koholmányt rángatták elő. Üdvözöljük az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot, mint független, békeszerető és el nem kötelezett országot, s meggyőző­désünk, hog/ Ázsia e térségé­ben a szilárdság és a béke fon­tos tényezőjévé válik. Osztjuk az új Afganisztán által kifejezésre juttatott szándékot, hogy fejlesz- szük és mélyítsük baráti kapcso­latainkat. Kapcsolataink már ma élénkek és tartalmasak. Mindent megte­szünk e jó szomszédunkhoz fűző­dő hagyományos barátság továb­bi megszilárdításáért — hangsú­lyozta végezetül Leonyid Brezs- ;nyev. (TASZSZ) Kadhafi és Arafat Jordániába látogatott A tengerfenék legkisebb elmoz­dulásait is kimutatja az a hor­dozható rengésmérő, amelyet az örmény tudományos akadémia technológiai intézetének munka­társai dolgoztak ki. Az ezredmil- liméteres pontosságú műszer a hatezer méteres vízmélységben végbemenő mikrorezgéseket is ér­zékeli. Az első kísérleti példányo­kat Azerbajdzsánban próbálják ki: a Kaszpi-tenger mélyén elhe­lyezkedő kőzetrétegek változásait kísérik figyelemmel. (TASZSZ) NIZZA Csütörtökön Nizzában befejez­te munkáját a Nemzetközi Új­ságíró Szövetség (FIJ) 14. kong­resszusa. A szövetség új elnöké­vé Paul Parisot-tj a „France Soir” című napilap rovatvezetőjét vá­lasztották. (AFP) A Szadat különutas politikáját elutasító „Szilárdsági front” részt­vevői pénteken aktív diplomáciai lépéseket kezdeményeztek: a front résztvevőinek közös dönté­se alapján Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, és Mogmer Kadhafi líbiai államfő Jordániába utazott, hogy személyesen tárgyalja meg Husszein királlyal a Camp Da- vid-i keretmegállapodások nyo­mán kialakult, rendkívül kényes közel-keleti helyzetet. Husszein jórdán király a szíriai határ közelében levő Mafrak lé­gitámaszponton azonnal fogadta a két politikust, akik Jordániával való korábbi ellentéteik miatt évék óta nem látogattak el az országba. A Jordániái hírügynök­ség a három fél tanácskozásáról mindössze annyit közölt, hogy a közel-keleti térségben lezajlott legutóbbi fejlemények és az ál­talános arab helyzet szerepelt a találkozó napirendjén. Hírügy­nökségek mindenesetre emlékez­tetnek arra, hogy a jordániai uralkodó, aki eddig óvatosan el­határolta magát Szadat „kezde­ményezéseitől”, s elutasította a Capd David-i alku támogatását is, nem csatlakozott az amerikai— izraeli—egyiptomi rendezési el­képzeléseket kategorikusan elve­tő „Szilárdság fronthoz” sem. Damaszkuszban időközben is­meretessé vált, hogy Cyrus Vánce amerikai külügyminiszter mára tervezett látogatását — technikai okokból — később meghatározan­dó időpontra halasztották el, a szíriai fővárosban a legutóbbi fejleményekről tanácskozó „Szi­lárdsági front” ugyan hírek sze­rint még szombaton is folytatja munkáját. Továbbra is viharosak a török belpolitika eseményei. A Köztársa­sági Bizalom Pártja, — amely eddig részt vett az Ecevit-kormány munkájában — szeptember 18-i ülése után bejelentette: kilép a koalí­cióból. Ez a fejlemény pedig akár a minimális parlamenti többséggel rendelkező Ecevit-kormány bukását is okozhatja. Megfigyelők a Köztársasági Bizalom Pártja lépésének fő okát a belső anarchiában, a terrorhullám fokozódásában jelölik meg. AZ ERŐSZAKHULLÁM HÁTTERÉBEN Torok ősz Sokat beszélnek mostanában, Törökországban egy tavasszal nyilvánosságra hozott, de már több mint égy esztendeje megírt és ki­kézbesített levélről. Címzettje Fahri Korutürk köztársasági elnök volt, a feladó pedig Bülent Ecevit. Akkor még az ellenzék vezére, most már a kormány elnöke, ír­ta a sortűzbe torkolló ankarai és isztambuli május elsejei tünteté­sek után: „A lövöldözést kiváltó eseményeket . nem diákgyerekek szervezték, a jellegzetesen provo­katív cselekmények mögött szak­értők állnak.” Most, hogy nyilvá­nosságra került Ecevit tavalyi le­vele, a közvéleményben is szélté- ben-hosszában tárgyalt témává vált: az elszaporodó terrorcselek­mények, politikai gyilkosságok mögött valóban „egy erős. szerve­zet” áll. Mégpedig az előző kor­mányok, a hatvanas évek kato­nai kormányzata, majd a Demi- rel-vezette koalíció által megala­kított, gazdag költségvetéssel tá­mogatott „gerillaellenes fegyve­res csoport”. Polgári ruhába öl­tözött tisztek e csoport tevékény­ségét úgy szervezik meg, hogy cselekedeteiket „ismeretlen szél­sőbaloldaliak”, vagy „túlzó jobb­oldaliak” számlájára lehessen ír­ni. Másszóval a hadsereg gerilla­ellenes csoportja provokátorként, merénylőként, gyilkosként is be­veti embereit, ha erre szükség van. (Nemrég nyilvánosságra ke­rült egy Emin Deger nevű jogász­nak, a hadügyminisztérium egy­kori alkalmazottjának számos, do­kumentummal alátámasztott ta­nulmánya, amelyben < a többi kö­zött megírta, hogy törökre for­dított CIA-tankönyvekből is fel­használtak néhány piszkos trük­köt, provokáció-ötletet, az illegá­lis csoportokba való beszivárgás módszerét...) A hivatalos adatok szerint 1978 első nyolc hónapjában négyszázon felül van a halottak száma a tö­rökországi terrorcselekmények, véres összetűzések egymást köve­tő láncolata után. Ráádásul a kórházakban, a mentőautókban, vagy lakásokban meghaltakat már baleseti —vagy más statisz­tikában szerepeltetik. Amióta, Demirel-kormány bu­kását követően, Bülent Ecevit megalakította igen kis parlamen­ti többséggel rendelkező kormá­nyát, az ellenzékbe szorult jobb­oldal hangja mind durvábbá vá­lik. Szulejmán Demirel volt mi­niszterelnök tömören úgy nyilat­kozott nemrégiben, hogy a jelen­legi kormány „idiótákból, áru­lókból és semmittevőkből áll,, és a legsürgősebben meg kell dön- T.eni”. Necmettin Erbakan, a bi­gott iszlám-követő Nemzeti Üdv Pártjának vezetője „a világi őrültségekkel való leszámolást” követeli. A harmadik egykori koalíciós partner, Alparslan Tür- kes egykori ezredes, a szélső­jobboldal vezéré a szomszéd or­szágok területére sandítva köve­teli „a küzdelmet Nagy-Török- ország megteremtéséért”. A török belpolitika szakértői szerint a jobboldali terrorcsopor­tok vezetői Türkes „szürke far­kasai” ugyan, de mind többen csatlakoznak hozzájuk Demirel és Erbakan hívei közül. Az ellenük szükséges és indokolt fellépés azonban egyáltalán nem könnyű Ecevit számára. A titkosrendőr­ség hosszú éveken át csak a bal­oldal ellen küzdött és tisztviselői­nek, tisztjeinek jelentős része jobboldali szimpatizáns. Az új kqrmány által kinevezett új veze­tők számára tehát nehéz elérni a jobboldali csoportosulások, ter­rorszervezetek elleni következe­tes fellépést. A nemrég leleplezett Tüjrkes- féle „Idealista Ifjúság Szerveze­te” nevű szélsőjobbofdali csopor­tosulással szemben jó néhány szélsőbaloldali terrorcsoport is tevékenykedik Törökországban. Az esztendők óta ismert Dev- genc rövidítéssel jelzett szociál- forradalmár csoportok mellett egyre-másra bukkannak fel anar­chista, maoista és trockista cso­portosulások. Magukat baloldali­nak nevező kusd szervezetek is többször „vállalták a felelősséget” mozikban, vagy csomagmegőrzők­ben elhelyezett robbanószerkeze­tek pusztítása után, (Nem keve­sen vannak a török helyzet meg­figyelői között, akik azt állítják: a szélsőjobboldali és a szélsőbal­oldali terrorista csoportok kö­zött válószínűleg van valamilyen munkamegosztás!) Ami pedig a növekvő számú terrorcselekmény hátterét illeti, mind többen emlé­keztetnek az angol Guardian egyik cikkére. Nem sokkal Moro elrablása után az olasz . „Vörös Brigádok” egy. hatvan oldalas brosúrát juttattak el több olasz lap szerkesztőségébe és több Ró­mában dolgozó külföldi tudósító­hoz. A szélsőbaloldali és anar­chista jelszavakat tartalmazó szö­veg egy része arról szól, hogy „az Egyesült Államok, Nyugat-Né- metország, a NATO és a multi­nacionális vállalatok láncolatá­ban” 1978-ban Olaszország, Tö­rökország és Libanon a gyönge láncszem. „Ebben a három or­szágban kell megzavarni a kor­mányzatot egymást követő forra­dalmi cselekményekkel.” ' A Guardian cikke az olasz ember­rablások, a libanoni események mellé összefoglalást közöl az 1978-as törökországi robbantá­sokról és terrortámadásokról... A nyugat-európai, s főleg az olasz terrorista csoportok újfasisz­ta kapcsolatai pedig valóban vi­tathatatlanok. G. M. I NAPI KOMMENTÁR Vorster „hagyatéka” „A világ leggyűlöltebb politiku­sa mondott le tisztségéről” — így kommentálta Vorster dél-af­rikai kormányfő önkéntes távo­zását egy nyugatnémet lap. Való­ban:. a nácik egykori rajongójá­nak, az apartheid-politika bajno­kának neve összeforrott azzal a rendszerrel, amelyet a fajüldözés és az őslakos többség kizsákmá­nyolására hoztak létre Dél-Afri- kában. Egészségi okokra hivatkozott lemondásakor Johannes Vorster, s egyben két bejelentést tett: azt, hogy igényt tart a megüresedett államfői tisztségre, és hogy az ENSZ közreműködése nélkül, a dél-afrikai megszállás .körülmé­nyei között rendeznek választá­sokat Namíbiában. A két vorsteri bejelentés nagyonis egybecseng. Igaz ugyanis, hogy jelenleg az államfő Dél-Áfriikában többnyire csupán reprezentációs feladatokat lát el, de ismertek a volt minisz­terelnöknek azok a tervei, hogy Dél-Afrikát „elnöki köztársaság­gá” alakítsa át. Sokkal fontosabb azonban a pretoriai kormánynak az a dön­tése, hogy figyelmen kívül hagy­ja az ENSZ égisze alatt, a nyu­gati . hatalmak közreműködésével megszövegezett megállapodásokat Namíbia függetlenné válásáról, maga bonyolítja le a délnyugat­afrikai „választásokat”. Aligha kétséges, milyen eredményei le­hetnek egy ilyen választási ko­médiának. Ma Namíbiában a dél- afrikai törvények az érvényesek. A hatalmas, ritkán lakott ország a fajüldöző rendszer katonai megszállása alatt áll, a közigaz­gatás, a rendőrség Pretoriából kapja utasításait. Érthető tehát, hogy ilyen körül­mények között a namíbiai nép el­ismert .képviselője, a Délnyugat- Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) nem hajlandó részt venni a „vá­lasztásokon”-,- és tovább folytatja fegyveres harcát. Pretoria célja: a „választásokkal” olyan rend­szert létesíteni Namíbiában, amely együttműködő fekete po­litikusokból és az egykori német gyarmatosítók utódaiból áll, egy­szóval Délnyugat-Afrikát egyfaj­ta bantusztánná akarja változtat­ni. Az apartheid-rendszer egy ilyen „kormánnyal” megállapod­hat Walvis Bay sorsáról is, hi­szen a Pretoria jóvoltából hatal­mon levők nem fogják olyan ha­tározottan követelni ezt a straté­giai fontosságú kikötőt, mint a SWAPO. A nyugati sajtó egyelőre Wa­shington, London és Bonn meg­döbbenéséről és elkeseredéséről ír, arról, hogy a NATO-hatalmak rendezési terve dőlt dugába a pretoriai döntéssel, s hogy Vors­ter után csak rosszabb következ­het: a szélsőséges búrok hajlan­dók „még mélyebben visszavo­nulni abba a ,védelmi szekértá­borba’, amelynek határain túl ál­landóan nő a robbanásra kész erőszak veszélye”. Nos, az erőszak néni elsősorban a határokon kívül van, hanem ma­gában Dél-Afrikában, amelynek egész rendszere a faji megkülön­böztetésre, az afrikaiak emberte­len elnyomására épül. A fasiszta erőszakra érthetően a fegyveres felszabadító harc a válasz. M. G. Bruno Kreisky Budapesten Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására pénte­ken nem hivatalos látogatásra Budapestre érkezett dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren Lázár György fogadta. Jelén volt dr. Johann Deng- ler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára délután a Parlamentben találkozott és vélemény- cserét folytatott az osztrák szövetségi kancellárral a két ország jó­szomszédi kapcsolatainak és együttműködésének fejlesztéséről, vala­mint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Lázár. György. Ugyancsak pénteken dr, Bruno Kreisky az Országházban látogatást tett Losoncai Pálnál, az Elnöki Tanács elnökénél. A találkozón részt vett dr. Johann Gendler. Lázár György és felesége este vacsorát adott az osztrák szövetségi kancellár és felesége tiszteletére, (MTI) FOLYAMSZABÁLYOZÁS, TÖLTÉSERŐSÍTÉS Szemle a magyar-jugoszláv közös érdekű Duna-szakaszon Pénteken jugoszláv területen ért véget a Duna Bizottság tag­jainak Dunaföldvár és Vukovár közötti négynapos falyószamléje. A közös érdekeltségű dunai sza­kasz vízügyi szakemberei — az 1955-ben megkötött magyar és jugoszláv kormányközi egyez­mény alapján — a folyamszabá­lyozási és árvízvédelmi munkák végrehajtását szemlézték. A ta­pasztalatokat, s az újabb javas­latokat a magyar—jugoszláv víz­gazdálkodási bizottság októberi ülésén vitatják meg. A két ország közös érdekeltsé­gű Duna-szakaszán — a Vajda­ság és az AlsónDuna-völgyi Víz­ügyi Igazgatóság területén — a 23 éve tartó eredményes együtt­működéssel tervszerűen halad 'mindkét részen a folyószabályo­zási és árvízvédekezés! munka, összehangolt programmal hajtják végre a jeges árvíz eilend véde­kezést: a magyár és jugoszláv jégtörőhajók „bevezetését”. Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igaz­gatóság területén ez évben is 31 millió forintot költöttek folyam- szabályozásra, s dolgoznak a sá­rospataki kanyar szabályozásán és a magyar—jugoszláv közös ér­dekű Sió-torkolat alatti kritikus kanyarulat rendezésén. Ezzel pár­huzamosan halad . az árvízvédel­mi töltések felújítása, magasítá­sa és az árterek erősítése. 1980-ig 49,6 kilométer hosszan végeznek töltéserősítést a Duna bal part­ján. V. E. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI • Elutazott az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége Az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége, amely az MSZMP KB meghívására szeptember 17—22. között látoga­tást tett hazánkban, tegnap elutazott BudapestrőL Á vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula búcsúztatta. (MTI) • Zár alatt az orosházi éjjeliőr gyilkosai Letartóztatták az orosházi betörőbandát, amelynek két tagja gyil­kossággal is tetőzte bűnösségét. A héttagú, fiatalokból verbuválódott banda több mint két évig.volt „ismeretlen tettes”: 1976 áprilisa óta követett el betöréseket, kerékpár- és motorkerékpár-lopásokat. Bűn­lajstromuk bizonyított cselekményei között 17 betörés, 6 járműlopás és más bűncselekmények szerepelnek. És mindezek mellett a legsú­lyosabb: az orosházi művelődési központ éjjeliőrének, Michnai And­rásnak a meggyilkolása. A gyilkosság után az elvetemült banda egy ideig „csendben” maradt. Csak hónapok múlva érkeztek jelzések a belügyi szervekhez rájuk jellemző módszerrel elkövetett betörések­ről. Ä hosszan tartó nyomozás — a lakosság segítségével — végül is eredményre vezetett: elfogták, s előzetes letartóztatásba helyezték a héttagú bűnszövetkezetet: Iglicz Zoltánt és társait, Kokovai Jánost, Mátyus Sándort, Hajdú Sándort, Pastyán Jánost, Csiki Károlyt és Hegedűs Pált. A 'szerteágazó bűnténysorozat nyomozása még folya­matban van. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents