Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

-fi KEPE 0 1978. szeptember 19. Bedolgozók Feladataink a kertészeti termelésben Beszélgetés dr. Cselőtei László akadémikussal Örömmel értesültünk nemrég arról, hogy a nagy tekintélyű tudóst, dr. Cselőtei László akadémikust nevezték ki a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem rektorának. A kertészeti tudományok művelőjének élete negyedszázada kötődik az egyetemhez, s rektori feladatai mel­lett jelenleg is ellátja a kertészeti tanszék vezetését. A kutató-, a ne­velő- és az irányítómunka mellet^, még az ország mezőgazdaságának jövőjét formáló parlamenti mezőgazdasági bizottság elnöki teendői­nek teljesítésére is jut ideje. Bács-Kiskun megyéhez szoros szálak fűzik, ugyanis éppen három évtizede Baján kezdte szakmai tevékeny­ségét. A Hírős Napok időszakában Kecskeméten járt, részt vett az orszá­gos kertészeti tanácskozáson, s időt szakított arra is, hogy kérdéseink­re válaszoljon. Beszélgetésünk elején mondotta: „mindig szívesen jö­vök erre a vidékre, hogy a tapasztalatokat, eredményeket magammal vihessem, s olykor én is segítséget adjak az itteni kertészeti munkánk­hoz”. Szerény szavak a tudós politikustól, aki ezután a kertészeti ter­melés idei helyzetéről szólt: Jó másfél évtizeddel ezelőtt, ( J a Telefongyár egyik — Pest megyei kisközségbe telepí­tett — gyáregysége bedolgozók szerződtetésével próbálta enyhíte­ni munkaerőgondjait. A telefon- készülékekben sok olyan szerel­vény van, amelyek különösebb szaktudás nélkül, az anyagok és néhány szerszám birtokában ott­hon is elkészíthetők. Az életre­való ötlet megvalósítása azonban a vártnál is nagyobb nehézsége­ket okozott. Az ipari bedolgozók fogalma akkoriban már eléggé ismert volt; külföldön, elsősor­ban az iparilag fejlett államok­ban majd mindenütt alkalmaz­ták, Magyarországon pedig a he­lyi ipari vállalatok és szövetke­zetek egy részének léte a nagy­számú bedolgozók munkájától függött. A nagyiparban, a mi­nisztériumi vállalatoknál viszont járatlan út volt a bedolgozói rend­szer, s jórészt emiatt a telefon­gyári kísérlet rövid idő alatt megbukott: adminisztrációs bo­nyodalmak, szervezési, elszámo­lási problémák nehezítették a be­dolgozói rendszer véglegesítését, figyelemre méltó kezdemé- ' nyezésről azóta sem érkezett hír, s ez nem is csoda, mert a bedolgozók helyzete, még a helyi­ipari vállalatoknál és a szövetke­zeteknél is annyira rendezetlen, hogy az ilyesfajta munkát úgy­szólván csak a csökkent munka­képességűek, a nyugdíjasok,. a terhes vagy a kisgyermekes anyák vállalnak, illetve azok, akiket anyagi körülményeik kényszeríte­nek erre. Ez a külföldön már ré­gen polgárjogot nyert — és ered­ményesen alkalmazott — foglal­koztatási forma nálunk egyfajta — és meglehetősen rosszul alkal­mazott — szociálpolitikai esz­közzé degradálódott, amelynek körülményeit, alkamazási lehető­ségeit sokáig még jogszabály sem regülázta. Óvatos becslések szerint jó 300 ezerre tehető azok száma, akiket csak részfoglalkoztatás, vagy az otthon végzett bedolgozó munka formájában lehet a társadalmi termelésbe bekapcsolni. Ezzel szemben elenyészően csekély azok száma, akiket — szinte kizárólag a szövetkezetek és a helyiipari itáliaiatok — bedolgozóként fog­lalkoztatnak, jóllehet az ismert munkaerőhelyzet megkövetelné, hogy a kis- és nagyvállalatok fel­fedezzék ezt a rejtett és gazdasá­gilag. jól hasznosítható munka­erőforrást. A beruházási eszközökkel ren­delkező állami ipart azonban nem érdekelte és nem is érdekli kü­lönösebben ez a téma. A szeré­nyebb anyagi eszközökkel dolgo­zó szövetkezetek, helyiipari vál­lalatok pedig, ha akarnák se tud­nák növelni bedolgozóik számát, mivel — számtalan hátrányos megkülönböztetés miatt — nem nagy a tolongás az otthon végez­hető munkáért. A bedolgozó például gyakor- latilag csak jogviszonyban áll a vállalattal, annak ellenére, hogy az érvényes rendelkezések értelmében státusza munkavi­szonynak minősítendő ■■ és keze- lendő. Következésképpen azok a szociális kedvezmények és jutta­tások a bedolgozót csak elvileg illetik meg, ám ezt az elvet soha. sehol és senki sem érvényesíti a gyakorlatban. Még ennél is nagyobb gond a bedolgozók bérezése: az alacsony darabbér, á nagyüzemi szerve­zettséget. feltételező bérpolitika és bérezési gyakorlat, valamint a maximált kereset nem használ a bedolgozói rendszer kiszélesítésé­nek. Mindez együttvéve bőségesen elegendő ok arra, hogy kevesen szánják el magukat a bedolgozói munkára, s hogy a bedolgozók táborában is nagymérvű legyen a fluktuáció. A bedolgozók nagy ré­sze idős korú, jóval túl a nyug­díjkorhatáron, akik eleve idősza­konkénti pénzkeresetnek tekintik ezt a tevékenységet. Aki pedig ál­landó jellegű munkát és kerese­tet remél a bedolgozástól, azt is vándorlásra kényszeríti a „hol van munka, hol nincs...” állapot. S mindezek ellenére a bedolgo­zók kézi munkával, minimális anyagi ráfordítással, mostoha kö­rülmények között, évről évre több száz milliós termelési értéket ál­lítanak elő. Miből is az követke­zik. hogy a bedolgozói munka gazdasági racionalitása nálunk sem kérdőjelezhető meg. Különö­sen nem ebben a munkaerőigé­nyes világban, s akkor, amikor több mint 300 ezren kapják a gyermekgondozási segélyt, ám a gyermekgondozás melletti időtöl­tésük egyre súlyosabb társadalmi gond. a olyan államok, mint Ja­pán, Svájc, Ausztria rég­óta és nagy haszonnal alkalmaz­zák a bedolgozók százezreit, ak­kor talán a magyar ipar is profi­tálhatna valamit e módszerből. V. Cs. Ip Kedvező folyamat részesei lehetünk, ugyanis a kertészeti termelés az idén is felzárkózik a szántóföldi kultúrák, így a már ismert, jó eredményű ibúzater­mesztés mellé. Ez annál inlkálhb értékes, mivel nem úgy indult ez az esztendő — elsősorban az időjárás hatására —, hogy a múlt évi 'kiemelkedő hozamok megis- mételhetőek legyenek. A hűvös, csapadékos nyár eleji hetek után az aszályra hajié július tette pró­bára a növényeket és a termesz­tőket. Munkatársaimmal — a szakmai együttműködés kereté­— A korábbi 10—15 hektár helyett egy-egy növényt a nagy­üzemekben 100 hektár körüli te­rületen termelnek, s itt gépek­kel lényegesen nagyobb tömegű termést takarítanak be, mint ko­rábban. Beszélnek olykor . túl­termelésről, ez viszont csak lát­szólagos. Ami megterem, arra szükségünk van. Nagy értékű is, s népgazdasági érdek, hogy fel- használásra kerüljön. Éppen ezért a feldolgozóiparnak fel kell ké­szülnie ennek fogadására. A ker­tészeti termelés technikai és tech­nológiai fejlettsége az elmaradot­tabb feldolgozói háttér miatt — különösen tavaly — nem érvé­ben — igyekeztünk ebben a helyzetben segítséget adni, Bács- Kiskun megyében például a sza­badszállási és a Kalocsa környéki termelőszövetkezeteknek. Egye­bek között az öntözésre hívtuk fel a figyelmet, ugyanis a leg­több növénynek, például a bab­nak, paradicsomnak, paprikának a gyökere most a talajfelszín közelében terebélyesedett, így ér­zékenyebb a szárazságra. A ter­melés gondjai egy-egy üzemben a lehetőségek kihasználásával, a legújabb technológia és technika alkalmazásával csökkenthetők. nyesüllhetett. Természetes, hogy a termelőknek is van tennivalójuk, közvetve ezzel segíthetik a fel­dolgozást. Egyebek között a sza­kaszos vetés alkalmazásával, a különböző, egymás után érő faj­ták termesztésével, vagy például olyan öntözési mód alkalmazásá­val, amely az érés gyorsaságára van hatással, összhang a terme­lés és a feldolgozás, valamint az értékesítés között csak akkor le­het, ha a termelési és árupálya teljes hosszát kiépítjük, mégpe­dig olyan elemekből, amelyek szorosan illeszkednek és teljes egészet alkotnak. gyorsíthatja a tudomány terme­lőerővé válásának folyamatát. En­nek számtalan lehetőségét ; és hasznát lehet felsorakoztatni Kezdem az egyetemi. oktatással. Meggyőződésem, hogy csak az a kutató képes élményszerűen, a legfontosabb témákról előadni, és ismereteit átadni a hallgatóknak, aki maga is benne él á termelés gyakorlatában. A kutatók ismerve a legújabb hazai és külföldi' ered­ményeket, a gyakorlati szakembe­rekkel együttműködve képesek el­méleti tudásukkal a gondok megoldásához hozzájárulni, vagy az igények szerinti feladatokat teljesíteni. Ha új dolog születik, akár technológiai, akár technikai vonatkozású, az csak akkor érté­kes, ha használják, alkalmazzák a termelésben. Szükséges és el­kerülhetetlen a kutatók, , vala-. mint a gyakorlati szakemberek állandó, folyamatos együttműkö­dése. Azt kell mondanom, hogy ezzel Vnég nincs minden rend­ben, ugyanis többször előfordul, hogy a mezőgazdasági üzemek felkészültségi fogyatékosságaiik­— Az embereknek kiemelke­dően fontos a szerepük, és fele­lősségük elvitathatatlan. A me­zőgazdaságban egyre több esz­közt, anyagot, használnak, az úgy­nevezett termelési ráfordítások­ban az élőmunka értéke fokozato­san csökken, fontossága azonban nő. Értendő ez úgy is, hogy meny­nyire hatékonyan alkalmazzák az erőforrásokat, valamint képe­sek-e- létrehozni, működtetni azt a szervezetet, amely befogadja, és hatékonyan alkalmazza a tudo­mány új eredményeit. Bács-Kis- kunban a tapasztalataim külö­nösen kedvezőek. A .... megye „együtt él” a mezőgazdasággal, el­sősorban a kertészettel és az Er­dei Ferenc által említett arany- homok létrehozásán fáradozik. Engedje meg, hogy azt mondjam: iítrt a megye vezetői is kertészek­ké váltak, -olyan gazdaságpoliti­kusok, akik nem tévesztik soha­sem szem elől, hogy a Duna— Tisza közén legfontosabb _az élei; raiszertermelés, amely ’ az ~ország lakosságának;*} ellátásába rí S-Psőt* az 1. „am -slrííT-t -Pjá téá B inaiét J9?S — Köszönöm a beszélgetést. bői, pénzhiányból eredően képte­lenek fogadni, megvalósítani az úját. S most érkeztem oda, hogy válaszoljak, milyen tartalékokat, lehetőségeket látok a kutatók eredményeinek gyorsabb beveze­tésére. Egyet, úgy hiszem a leg­fontosabbat említem: a termelési rendszerek jelentőségét és fel­adatát. A rendszerek • képesek felgyorsítani a folyamatot, s mi­vel egy új bevezetése több-ke­vesebb kockázattal jár, ez a rendszertagok között megosztha­tó. A sikeres alkalmazás pedig eredményezheti, hogy gyorsabban elterjed az a bizonyos „új”, ha­marabb az ország mezőgazdasá­gának közkincsévé lesz. Ehhez a rendszerek közötti együttműkö­dés, amely napjainkban alakul, még inkább hozzájárulhat. E té­mával kapcsolatban hadd te­gyek említést arról a jelentős együttműködésről is, amely Bács- Kiskun megye és a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem között van. Ennek egyik célja az, hogy szorosabb és közvetlenebb kap­csolat legyen a mezőgazdasági tudomány gyakorlati és elméleti szakemberei között. exportban is meghatározó A Hí­rős Napok kertészeti kiállítása és az a tény, hogy éppen Kecske­mét ad otthont kétévenként en­nek a bemutatkozásnak, és ezzel párhuzamosan a tudományos ta­nácskozásoknak, még inkább megerősít abban, hogy a megyé­ben olyan szákemberek, vezetők dolgoznak, akik akarják az újat, vállalkozó szelleműek, céljuk egyértelműen az,* hogy minden módon hozzájáruljanak a mező- gazdasági, a kertészeti termelés dinamikus előrehaladásához. Kecskeméten egyre több a kerté­szeti arculatú intézet, s a nem titkolt, szándék az, hogy ez a vá­ros legyen a kertészet fővárosa, amely képes összefogni,- irányíta­ni és segíteni az országban a ker­tészeti termelést A város és a megye jó úton halad ennek el­éréséhez, s úgy gondolom, sokat segítene — szükség is volna rá —, ha mielőbb kialakítanák azt a területet, amely a jövőben ál­landó helye lenne a kertészeid kiállításnak. Csabai István — A tudományos kutatások eredményeinek mielőbbi gyakorlati alkalmazását a gyors fejlődés egyik alapjának tekinthetjük. Elé­gedett-e ön a tudomány gyakorlattá válásának ütemével, és ezen — á'leféfi Varinak-e ■tartalékok?^“'"* ** — — vMt aitnTibu Tbniaijiu-jiBcj -on vgi Jodes* nortoisass 'a -ne — Sohasem lehetünk elegedet- koclati iszakémheuek , között. A ték, egészséged türelrfiétiönség' tá-- szorosabb;-' és -a-"Szélesebb körű paszta Iható a kutatók és a gya- együttműködés* az, amely meg­— A fejlettebb módszerek bevezetése újabb megoldandó felada­tokat is ad a gazdaságoknak, a feldolgozóiparnak és a kereskede­lemnek is. Milyen alapelvnek kellene érvényesülnie ahhoz, hogy az elmúlt esztendőben tapasztalt kedvezőtlen helyzet ne ismétlőd, jék? — Az új alkalmazása, sikere — a betanított dolgozóktól a dip­lomás vezetőkig — attól is függ, akarják-e, a célok érdekében, vállalják-e m kockázatot. Bács-Kiskun megyét, az itt dolgozó ker­tészetet és vezetőkét ilyen szempontból milyennek látja? Egymilliárd tonna olaj A tyumenyi terület észak—déli irányban 2000 kilométer hosszan húzódik. Nyugaton az Urál, Ke­letén a Jenyiszej határolja. Ter­mészeti feltételei rendkívül ked­vezőtlenek. Nyáron egymástól alig távollevő települések között, nem ritka a 30 fokos hőmérsékleti különbség, megszokott a —30, —45 fokos hideg. A terület nagyobb része a nyu­gat-szibériai síkságon, a mocsarak és az örök fagy birodalmában fekszik. Minden fúrótorony, min­den épület felállításáért külön küzdelmet kellett vívni a termé­szettel. Az építkezéshez szükséges anyagokat általában télen szállít­ják, amikor a talaj csonttá fagy. A zord klíma azonban kincset rejteget. Elsősorban a kőolaj- és földgázlelőhelyekre gondolunk — melyet hosszas geológiai kutató­munka után 14 évvel ezelőtit kezd­tek feltárni. A tyumenyi terület komoly kiaknázása tíz évvel ez­előtt kezdődött. Egy évtized alatt a szovjet emberek az elhagyott területet az ország fő kőolajter­melő központjává fejlesztették. A hatalmas méretek szemléltetésé­re álljon itt csupán egy adat: az Ob folyása mentén 1 millió négy­zetkilométeres terület meghódí­tása folyik, amely olyan nagy, mint Spanyolország, Olaszország és Anglia területe együttvéve. A tyumenyi lelőhelyek adják ma a szovjet olaj jelentős részét, és nagymennyiségű földgázt. A tör­ténelemben még soha nem for­dult" elő, hogy ilyen gyorsan hó­dítanak meg egy olyan hatalmas területet, mint Nyugat-Szibéria. Az elkövetkezendő évtizedben a szükségletének növekedését a tyumenyi lelőhelyek hozamával elégítik ki. Az állam hatalmas gazdasági eszközöket fordít a terület fejlesz­tésére. A 10. ötéves tervben 25 milliárd rubelt használnak fel e célra. Szibéria meghódítása nemcsak a fejlett technikával és a nagy­számú munkással történik, ha­nem az ész erejével is. Hogyan készítettek például régen utat e területen? Eltávolították a tőze­get és helyére kőzúzalékot hord­tak. Az útépítés egyik szakaszán a tervezők új módszert próbáltak ki. Nem távolították el a fagyott talajt, hanem ellenkezőleg, még- jobban megfagyasztották. Az utak esküdt ellenségei, a jég és a tő­zeg jó szövetségeseknek bizonyul­tak. Szilárdan tartották a beton- utat. A nagyszerű autóúton halad­va az ember nem győz lelkesed­ni az építők bátorságán és találé­konyságán. Ezen a területen alkalmazták először a nagyblokkokból össze­szerelt építési módszert, a mate­matikai módszereket, az automa- tikát, a telemechanikát, az elek­tronikus számítógéptechnikát, és sok más újdonságot. Korábban az olajkutató • munka szimbóluma a fúrótorony volt. Ma nyugodtan mellétehetnénk az elektronikus számítógépet is. Utamról szerény, ám szívemnek kedves emlékjelvényt . hoztam, egy fúrótorony, egy elektronikus számítógép és egy földgázvezeték látható rajta. Középen a követke­ző felirat olvasható: „1978 nya­rán felszínre hozzuk az egymilli- árdomodik tonna tyumenyi ola­jat.” Így is tettek. (APN) Kísérleti fúrótorony, a mocsár és fagy birodalmában. (Fotó: APN—KS) Törzsgárdatagok a sütőiparban Nehéznek, vesződségesnek tartják a pékek munkáját. Megítéléséhez tartozik, hogy „ma már alig kapni rá embert”. A helyzet azonban nem mindenütt egyforma. A szakma szépsége vonzerő maradhat — — persze korszerű pékségben. Kecskeméten sokat költöttek a sütőüzemre, figyeltek az emberekre.. Nem is megy ritkaságszámba a törzsgárdatagság. KULMAN FERENCNÉ először 1951-ben lépett be a vállalathoz. Hét évig dolgozott kisebb pék­ségeiben, aztán tizenkét esztendei szünet követ­kezett, akkor visszatért a szakmájába. Ennek is nyolcadik éve már. , — A hátralevő tízet is itt szeretném letölteni — mondja Kulmanné Erzsiké néni. Szerettem én ezt a munkát mifidig is, nem emiatt mentem el annak" idején. Egyedül neveltem a fiamat egész kis korától. Ezért kellett akkor az egyműszakos könnyebb munka. A régi időkben* dagasztó voltam. Igencsak neki kellett esni a nagyteknőnék. Nehéz volt. Szó ami szó, a kézzel való bánás nem törte annyira a tésztát, mint most a gépek. Törte viszont az em­bert. A régi pékasszonyok mostanára sokat be­tegeskednek. Maigam öt éve nem láttam orvost, talán á hosz- szú szünet miatt. Most vető vagyok, jóformán egyálltóhelyben csi­nálom a munkáml A kosárból a szalagra borítom a kész tésztát. Azért nem egyforma ez, a kilós kenyér mindig jobban megizzaszt. Szaporábban kell dolgozni vele, mint a kétkilóssal. A fiam —\ huszonhárom éves — a Dunántúlra ment dolgozni. Pedig annak idején idehoztam őt is. Mástól évig maradt. Se a keresetre, se a bá­násmódra nem volt panasza. Gsak az idejét ke­vesellette, mint a többi fiatal az üzemben. Sajnál­ják az éjszakákat, de legjobban a vasárnap dél­utánokat. Sokszor az ő kedvükért keverik meg a főnökök a hét végi beosztást. Nem is bánjuk, ha kedveznek nekik, csak az esik rosszul, hogy van akiknek még ez sem elég. BRADA LÁSZLÓ fiatalnak látszik ahhoz, hogy törzsgárdátagnak nézzék — pedig hatodik éve dol­gozik az üzemben. Betanított pék, ámbár igen­csak beletanult már. Minden műveletet ügyesen el tud látni a „fehéráru”-gyártásban. Zsemlét, kiflit, finomabb kenyereket készítenek. Ennek számos állomása közül éppen a virgolás mellől szólítottam el a fiatalembert. Más szakmával a zsebében jött Brada László a sütőiparba, s hogy nem bánta meg, annak sok oka közül a legnyomósabb a lakás. Tavaly má­jusban, éppen egy évvel az esküvője után, ami­kor megszületett a kislánya... Szóval akkor kap­tak munkáslakást a feleségével, amikor a legjob­ban kellett. Az asszony is itt .dolgozik, illetve ide jön majd vissza a gyes-ről. Brada László tizen­öt éves további munkaviszonyt vállalt a támogatás , fejében. Könnyű szívvel szerződött, mert, mint mondja, más számítása nem volt. Hét-nyolc hónap alatt tanult bele a munkába, s három éve még csak beteg sem volt. Jó szakma ez, s ráadásul köny- nyítik is, amennyire lehet. Most például a kifli­tésztát felszabdaló prést cserélték ki kézi működ­tetésűről automatikusra. Nehéznek inkább az éjszakai műszak számit. Váltás után olykor három nap is kell, mire a szer- . vezet átszokik a nappali alvásra. A fehéráru-készítők csoportja népes. Munkájuk ritmusát figyelni élmény. S öröm látni azt is, hogy csupa fiatal fiú és lány dolgozik egymás keze alá. Hogy is mondtam az elején: a szakma szép­sége korszerű pékségben ma is vonzóerő lehet. Zs. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents