Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

1978. szeptember 2. 3 PETŐFI NÉPE • 3 Állásfoglalás a pedagógusok feladatairól Csónakázók paradicsoma | „Á2 spí házam a mi házunk \n Házfelügyelők Kecskeméten Házmester. Valaha a háziúr szolgálatára szegődött embert jelen­tette. Többnyire dohos, nedves lakásban élt lent, a földszinten, vagy az udvar végében, ahol családjával meghúzhatta magát. Azonkívül, hogy fedelet kapott a feje fölé, nem élt különbül a kisemizetteknél. Kizsákmányolt volt ő maga is. A mai lakóközösségek rendjéért, tisztaságáért — Kecskeméten je­lenleg mintegy nyolcvanan — a házfelügyelőle munkálkodnak. Mon­danunk sem kell, hogy jobb, megváltozott feltételek között, mint egykor elődeik. 9 Csongrád megyében, a romantikus környezetű mártélyi üdülő­helyet sokan keresik fel az ország minden részéből és gyakran for­dulnak meg külföldi vendégek is. A nyárutón a mártélyi Tiszá­dból a csónakázók paradicsoma. (MTI Fotó: Tóth Béla felvétele—KS) A jelzőtábla nem dísz! A közúti jelzőtáblák ismerete és az azokhoz kapcsolódó szabályok betartása nélkül — ezt még a laikusok is sejtik —■ nem lehet közlekedni. Sajnos, az utóbbi idő­ben olyan tapasztalatok gyűltek össze, hogy sok járművezető a közúti jelzőtáblákat valamifajta díszítésnek tekinti, ugyanis nem vesz tudomást jelentésükről. A táblák — legyenek elsőbbséget szabályozók, veszélyt jelzők, tilal­mat, utasítást, vagy tájékoztatást adók — fontosak a balesetek el­kerülése, megelőzése érdekében, a kulturált közlekedés megterem­tésében. Példa bőségesen akad, hogy hányán hagyják figyelmen kívül ezeket a jelzéseket, hiszen, naponta történik súlyos, vagy éppen halálos szerencsétlenség, például a táblával védett útvo­nalra való szabálytalan kihajtás miatt. Ezek a konkrét esetek, ezek kiderülnek. De ki tudja, hány olyan esemény játszódik le — erről nem lehet felmérést ké­szíteni —, amikor az elsőbbséggel rendelkező jármű vezetőjének lé­lekjelenléte, az elsőbbségről való kényszerű lemondás óvja meg a szabálytalankodót. Kecskemét, Kiskörút, kellemes nyári délután. A Csongrádi út felől a Kiskörút forgalmába kíván bekapcsolódni egy Trabant sze­mélygépkocsi. Vezetője idősebb férfi, agy 'Polski után halad. Messziről látszik, nem figyel sem­mire „belebújik” az előtte közle­kedőbe. A Polski még. kényel­mesen „befér”, de a kiskörúton elsőbbséget élvező Zsigulinak a Trabant figyelmetlen vezetője miatt, hirtelen fékeznie kell. A gumiabroncsók, a fékpofák sivitá­nak, a Trabantos is beletapos a fékbe, s aztán a nyitott ablaknál összeteszi a kezét, így kér elné­zést ... Békefasor—Szolnoki úti kereszteződés. A motoros — mint­ha csak neki lenne elsőbbsége, s nem volna kint az Elsőbbségadás kötelező jelzőtábla — körültekin­tés ■ nélkül kanyarodik ki a Szol­noki útra. A teherautó vezetője fékez, s a megrakott jármű csú­szik az akkorra már lassító moto­ros félé. Centimétereken múlott, hogy a motoros „megúszta”. A teherautó vezetője — idősebb, megfontolt ember — mond va­lamit, a motoros széttárja a ke­zét ... A közúton közlekedők órákon át tudnák sorolni azokat a ta­pasztalatokat, amelyek nap mint nap megtörténnék, s csupán haj­szálon, a sors kegyén, a véletle­nen múlott a baleset elkerülése. Vajon mi okozza, hogy a jármű­vezetők nem néznek széjjel, nem veszik figyelembe a közúti jelző­táblákat? Legtöbbször a helyis­meret az, amely figyelmetlenné, magabiztossá teszi a járműveze­tőket. Bizonyos közlekedési for­mákat megszoktak már, s ha azon fórgalomszervezési, vagy más ok miatt változtatnak, az adott he­lyen bekövetkezik a baleset. A másik, a figyelmetlenség. Ez gya­korlatilag két dologból származ­hat. Az egyik a gyakorlatlanság, a másik pedig a szórakozottság, a veszély érzetének hiánya, a nagyobb rutin;! s1'1 lehetne -még sorolni. Ezért lépik túl sokan ,a sebességkorlátozást, hagyják fi­gyelmen kívül a veszélyt jelző táblákat, s hajtanak be megállás rélkü' az Állj. elsőbbségadás kö­telező jelzőtáblánál. A közúti jelzőtáblák jelentésé­nek ismeretét nem véletlenül ok­tatják elsőként a különböző tan­folyamokon, valamennyi jármű­vezető számára. A jogszabály ugyanis előírja, ha nem rendőr irányítja a forgalmat, akkor a jelzőtáblák, útburkolati jelek jel­zéseinek megfelelően kell közle­kedni. Nemcsak azért, mert ez az előírás, hanem, mert ilyen módon óvhatjuk meg saját és mások tes­ti épségét, kerülhetjük el a tra­gédiákat. Gémes Gábor Ahol élek és dolgozom Bábiczki Istvánná, Arany Já­nos utca 10.: — A mi házunk 18 éves. Azt is mondhatnám, nagykorú. De ha nem tudná és csak úgy körülnéz­ne nálunk, még le is tagadhat­nék belőle. Vigyázunk rá. Ha leválik egy mettlachilap, szak­embert hívok és visszaragaszta­tom. Nem várom meg, amíg a fal alatta „morzsáim” kezd. Nálunk szemet szúrna minden kis eldo­bott hulladék. A ház védelmére sikerült megnyernünk a gyere­keket is. Annak idején megala­kítottuk a gyermek-lakóbizottsá­got. A gyerekek öntevékenyen látták el ajtó-, ablakfelelősi tisz­tüket. Jó segítőtársakká lettünk. Az alapító tagok azóta természe­tesen felnőttek — egyetemire, munkahelyre kerültek —, de a jo hagyományt érdemes tovább foly­tatni. Másutt is ajánlom. Már most készülök a télre. A lakóktól elkérem a régi szőnye­geiket és a havas, pocsolyás hó­napokra lábtörlőket szabok belő­lük. Az ébresztőm háromnegyed 5- kor, hajnaliban csenget, hogy fel­seperjem a 80 méteres utcai jár­dát, kirakjam a kukákat, locsol­jak, rendezkedjék és felmossam a lépcsőházat. Télen még koráb­ban, már 3 órakor felkelek, hogy a járdáról idejében letisztítsam a havat. Nem árt, ha egy házfelügyelő „kifelé” is ügyel. Egyszer tüzet észleltem a szomszéd ház pincé­jében. Hívtam a tűzoltókat Pár éve, egy éjszaka meg arm riad­tam fel, hogy nagyot csönren az állattunk levő hanglemezbolt ki­rakata. Kimegyek. Látom, hogy két garázda alak az Úttörő ut­cának tart. Értesítettem a rend­őrséget.'Itt termettek,_!áin á be­törők közben meglógtak. Később mégis ’ Sikerült' őkét nyak óh csípni. Szeretem ezt a házat, ahol élek és dolgozom. Tizennyolc éve én voltam itt az első beköltöző, a házfelügyelő. Ne csodálkozzék hát, ha egy kicsit magaménak is érzem a házat. A mi házunk! Űj város születik Autók surrannak el százszám­ra, észak—déli irányban az E—5- ös széchenyivárosi peremén. Aki­nek nem sietős az útja, kanya­rodjék le egy kicsit és nézzen körül. A gyönyörű, 5 és 10 szin­tes, színes épületek látványa cso­dálatot ébreszt. A házak tetsze­tős alakzatban helyezkednek el. Itt, az Akadémia körúton már sokan laknak az ötemeletesek­ben. Az erkélyeket díszítő virág és az ablakokra simuló szép, sár­ga függöny nem ritkaság. Ami feltűnő mégis: bezúzott ablakok egyik-másik babakocsi- tároló ifalán. Egy helyütt, a 3. számú házon, többsávos kréta­nyom, karcolások nyomai látha­tók. Ugyanitt a bejárati ajtó üve­ge, enyhén szólva, maszatos. A lépcsőházban, lent, fekete olaj csordogál egy támasztékra állí­tott motorból. De a legelszomocrí- tóbb talán egy hatalmas ütés, vagy rúgás nyoma a lépcsőház egyik narancssárga korlátüvegén. „Telitalálat” érhette, annyi a repedés, zúzódás rajta. — Nem nehéz? — kérdem Vá­rnái Lászlóné házfelügyelőt. — Mi még nem vagyunk ki­alakult lakótelep itt, a Széche- nyiváros peremén — mondja Váradiné. — Sajnos, házaink előtt jó darabon a földet még á gjaz eszi. Satupadok, csövek, be­tondarabok mutatják: ide "még visszajárnak a szerelők. Nézzen csak le, a lépcsőház elé. Csopor­tokban unatkoznak a gyerekek, vagy téblábolmak erre-arra. Cél­talanul töltik szabad Idejüket. S ha egy gyerek unatkozik, fásult lesz a semmittevéstől, hajlamo­sabb a rosszra ... Azért ne higgye, hogy itt csak rongálok élnek. Több itt a ren­des, becsületes ember. Magam is tapasztalom, amikor napi 8—10 órában végigjárom az én 8 lép­csőházamat, hogy rendet tegyek, kitakarítsak és legalább másna­ponként felmossam a kövezetét. Mint ahogy az ujjunk sem egy­forma — van, aki nehezebben 'szokik bele a közösségi életbe. Nekik is segítek. Jó szóval, türe­lemmel megmagyarázom, hogy például nem helyes a lépcsőház- ban enni, s jól teszik, ha a láb­törlő alól a szemetet, legalább a lakásajtajuk előtt, időnként eltá­volítják. Ha takarítás közben elfogy a meleg vizem, mindig van, aki szívesen kisegít. Megnyitnak egy meleg vizes csapot, s míg telik a vödör, látom: minden tiszta, min­den ragyog ott, benn. Jóleső ér­zés ... De jóleső érzés volt kará­csonykor tapasztalnom a lakók figyelmét is. Kis levélkét tettek a kilincsemre, egy csillagszóróval, „Boldog karácsonyt!” kívánva. Gondolhatja, hogy nekem a 10 éves fiát egyedül nevelő anyának, milyen jólesett ez a kedves meg­emlékezés. A j »szándékú, segítő lakókért, illetve gyermekeikért a házfel- .ügyelőnő külön is tenni kész. Kapóra jött, hogy három házfel­ügyelő párttag, köztük ő is, épp itt dolgozik a Széchenytvárosban, ahol az új iskola, megnyitása előtt már csak szorgos takarító kezekre vár. Váradi Lászlóné megüzente az igazgatónak: Gyu­lai Istvánnéval, Mészáros István- néval, Sándor Istvánnéval, Tóth Lászlónéval és Arató Lászlónéval, mint az újdonsült Március 15-e szocialista brigád tagjaival, vál­lalják, a tantermek takarítását. Harminchárom évesen... Arató Lászlóné négy gyerme­ket nevel. A legkisebb 6, a leg­idősebb 13 éves. Idő- és erőmű­vész is egy személyben, ahhoz képest, amennyi dolog erre a sebbel-lobbal mozgó, 33 éves asz- szonyra vár. Nem csoda, hogy tavaly, november 7-re 300 forin­tot, tavasszal nyereségrészesedést, a nőnapon pedig 400 forint ju­talmat kapott, hiszen már 10 éve házfelügyelő és mind a felettesei, mind pedig a lakók elégedettek munkájával. iHavd 2360 forintért látja el szolgálatát, amelynek a hétfő és a péntek a legnehezebb próba­tétele. Ilyenkor kell ablakot tisz­títania. Megtörténik hogy egyik- másik, morcos kisgyerek ujjaival vonalakat, formákat húz ábrán­dosán a már tiszta ablaküvegre. Aratóné nem állhatja szól nél­kül: — Összekötjük ám a bajuszt, tudod-e? — De hisz’ a néninek nincs is bajusza! — vágja rá felbátorod­va a kis legény. Aztán mégis­csak abbahagyja. Odább megy, hallgat a jő szóra. — Az a baj, hogy nincs ját­szóterünk itt, a közelben — só­hajt fel együttérzőn Aratóné, és látni rajta, hogy ilyenkor az ő négy gyermekének a játékgondja is a fejében motoszkál. — Kell még legalább két év, hogy teljesen helyre rázódjunk... — mondja azután. — De sokat kell még (tennünk, hogy rend le­gyen mindenütt és hogy minden­ki elmondhassa: „Az én házam a mi házunk!” 'Arató Lászlóné házfelügyelő tá­gas, tiszta, jól berendezett szö­vetkezeti lakását ha látná egy hajdanvolt háziúr, semmi kétség, hogy megtenné a sárga irigység. Ilyen még egy háziúrnak sem jut­hatott régen! Kohl Antal Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszer­vezete kczös állásfoglalásban szabályozta az alsó- és a kö­zépfokú oktátási-neveiési in­tézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkaköri kö­telezettségeit. Erről nyilatko­zott Sárdi Lajos, a szakszer­vezet titkára az MTI mun­katársának. — A korábbi helyzethez, sza­bályozásokhoz képest elsősorban abban jelent előrelépést az állás­foglalás, hogy csoportosítja az in­tézményekben jelentkező felada­tokat, elhatárolja egymástól a kö­telező érvényűiket és a vállalha- tókat. Ugyanakkor a különböző jellegű feladatok elvégzésének anyagi elismerését és annak for­máit Is meghatározza. Az állásfoglalás az érvényben levő rendelkezések, rendtartások, jogszabályok, alapján, azokra építve, keretjelleggel fogalmazta meg a munkaköri kötelességeket Eiső helyen a minden pedagó­gus számára alapvető feladatokat soroltuk fel. Ilyenek: a gondo­san tervezett magas színvonalú tanítási órák megtartása, a gyer­meki személyiség sokoldalú fej­lesztése, a tanulók szocialista szellemű nevelése, saját tudásuk, felkészültségük állandó gyarapí­tása, a nevelői közösségek mun­kájának folyamatos -korszerűsí­tése. A második csoport az intéz­mény egészére kötelezően háruló feladatokat tartalmazza, ame­lyeket megfelelő munkamegosztás alapján egy-egy pedagógus lát el. Ide tartozik például az osztály- főnöki munka, a munkaközössé­gek vezetése, tanulmányi verse­nyekre való felkészítés, ünnepsé­gek szervezése, üzemlátogatás, a pályaválasztási felelősök, a szer­tárosok, a vöröskeresztes tanár- elnökök tevékenysége. A vezetők­nek a feladatok elosztásakor ügyelniük kell arra, hogy lehető­leg találkozzanak az intézmény és az egyes pedagógusok érdekei, hegy megfelelő módon érvénye­sülhessen az egyéni érdeklődés, a szakértelem, a hozzáértés. A harmadik nagy csoport a pe­dagógusok munkaköri kötelezett­ségei közé nem sorolható felada­tokat gyűjti csokorba. Azokat a tennivalókat, amelyek nem igé­nyelnek ugyan pedagógiai felké­szültséget, de sok helyütt még mindig a nevelőkre hárulnak. Ilyenek például a tankönyvellá­tás, a különböző díjak beszedése, a takarékbélyeg- és a tejárusítás, az egészségügyi törzslapok veze­tése, stb. Minderről úgy esik szó, hogy helyesebb lenne, ha például szolgáltató szervek, vagy ha ez nem lehetséges, az iskolai ügyin­tézők, esetleg a fizikai dolgozók foglalkoznának velük. — Az állásfoglalás közzététe-_ lével régi kívánságuk teljesült a pedagógusoknak. Megvalósítása fokozott védelmet nyújthat szá­mukra. Megszabadíthatja őket a munkaidejüket feleslegesen ter­helő adminisztrációs, szervezési tennivalóiktól, hogy több idejük és energiájuk maradjon legfőbb kötelességükre, az eredményes ne­velő-oktató munkára — mondotta Sárdi Lajos. (MTI) Kétszáztíz energetikai objektum harminc országba A Szovjetunióban az Ossz-szövetségi „Techno- promexport” Egyesülés fő feladata a külföldön épü­lő energetikai objektumok műszaki segítése. Az egyesülés közreműködésével Európa, Ázsia és La­tin-Amerika 30 országában több mint 210—38 millió kilowatt összteljesítményű — energetikai objektum épült fel, vagy épül jelenleg is. A HAVASOK FELÉ U tazások Romániában 1. Kecskeméttől Csúcsáig Egy veröfényesniek indult nap korai kezdetén, hajnali öt órakor köszöntötte Kálmán Lajosné azt a negyventagú 'társaságot, amely a Megyei Mű­velődési Központ épülete mögött találkozott. A szokatlan időpont nem mindennapi randevút jel­zett : sok szépséggel biztató és nem minden fá­radság nélküli út állt előttiünk. Az IBUSZ Utazá­si Iroda az idén először készített elő élményszerző alkalmakat a Kecskemét—-Nagyvárad—Kolozsvár— Borsa—Suceava—Nagybánya—Kecskemét útvona­lon. Sorrendben a harmadik csoport volt a miénk, amely elindult, hogy néhány napot a Mára marosi - havasokban töltsön, és meglátogassa a világhírű moldvai kolostorokat Is. Az első nap programja egészen Kolozsvárig szó­lította a vállalkozó kedvű csoportot: ipari üzemek és hivatalok dolgozóit, mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti 'tagokat, pedagógusokat és nyugdíjasokat. Csaknem egy teljes hét állt a rendelkezésünkre, hogy megismerkedjünk a könyvekből, hallomásból, vagy még úgy sem ismert látni- és tudnivalókkal, no meg egymással. Ez utóbbi sem elhanyagolható szempont, hiszen a történelmi múlt és a változó táj felfedezésével együtt rejtett emberi tulajdonságok is feltárulnak. Az egyik nyugdíjasunkról például 'kiderült, hogy a fiatalokat megszégyenítő kitartással túrázik, más­valaki — téesz-.tag — a népdalok éneklésében járt elöl, a harmadik közvetlen és szinte meghatóan eredeti volt. Bács-Kiskunból a népi hagyományok ápolásának egyik központi megyéjéből indulva, ért­hető érzékenységgel készültünk a folklorizmus je­lenségeinek megfigyelésére is. De egyelőre csak azt tudtuk, hogy a magyar­román határig bő négy óra az út. Kálmán Lajosné, az idegenvezető — szeptembertől júniusig a Hosz- szú utcai iskoláiban a gyerekek, nyaranta pedig az Európában utazó felnőttek pedagógusa — persze az első perctől meghódította a társaságot és egy csa­pásra mindegyikünk Flóra nénije lett. Hivatása szerint a biológia, földrajz, kémia és általában a kertészeti kultúrák Ismerője, ám , ismeretterjesztő küldetése során a folklorizmus, történelem és iro­dalom tájain is magától értetődően tájékozódott és mozgott. Ebben az írók, költők is segítették. Rögtön Nagyváradon például Ady Endre. A két­tornyú székesegyház mellett állt meg a buszunk. Ott, ahol a fiatal Ady léptei vertek visszhangot a Káptalan sor azóta megkopott árkádjai alatt, s ahol az Egy kis séta című cikke sorai fogantak. Már a kezdet is vészjósló, mint felidéztük: „Va­sárnap délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt Is, hogy merre. Amer­re ml ma jártunk.” Ady egyébként továbbra sem hagyott el bennün­ket. A csúcsai kastély tövében egyik legszebb sze­relmes verse, az őrizem a szemed címűre gon­doltunk. Itt írta a sorokat: Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. A Kalota pántján című költeményét Kalotaszeg közelében, Bánflfyhiunyadom idéztük fel: „Mennyi szin, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom Es fehér és piros és viritó-sárga Izgató kék és harcos barna szín.. 9 Ady és a Holnaposok törzskávéházának épülete. Ebben a községben a régi templom 'kínált lát­nivalót. Egyik érdekessége az a .csillár, amelyiket alig négy hónapja függesztettek fel. Körbe-körbe faragott kopjafa-motívumok látszanak. Nagyon előreszaladtunk? A költészet kedvéért és segedelmével igen. A régmúlt és a legmaibb ma találkozásaként vésődik az emlékezetembe: egy sportvonalú sárga Dácia komótosan haladó bivaly­fogatot előz. Híreseinél a 'távolinak hitt emelkedő előhírnökeként 'kanyargóssá válik az út- Faragott székelykapuik mellett húzunk élj szőlőlugasok íve­lik át az udvarokat, házfaltól házfalig. Kezdődő szerpentin jelzi, hogy az alföld sík terepét végleg -felváltja a hegyvidék. Messziről szinte hivogat egy ‘tévéadást erősítő torony: vissza-vásszatérően feltű­nik a karcsú vonalrájza. Szemből fenyőgallyal dí­9 Kecskeméti lányok a nagyváradi utcán. szított Ikarus közeledik a Gyilkos-tó és a Békás- szoros gyönyörű vidékéről. Egyre hűvösebb a leve­gő és kanyaigósabb az út. A fényképezőgépemet oda kell kötni a csomagtartóhoz, mielőtt váratlan meglepetést okozna. A magaslati levegőjű Király­hágón megállunk a panoráma, no meg a szabadté­ri kézimunka- és kerámáavásár kedvéért. Mit ösz- sze kell keresni-kutatni odahaza .például azokért a népművészeti jellegű, drága sakk-készletekért, ame­lyeket itt 60—120 lejért kínálnak lépten-nyomonl Akad látnivaló és érdemes lenne egyet smást tanul­ná is a népművészeti jellegű tárgyak forgalmazása című tantárgyból. Halász Ferenc (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents