Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

4 • PETŐFI Nf?PE 9 1978. szeptember 2. Méhfullánktól a pempőig Álszerénység nélkül mondha­tom, hogy édesszájú vagyok. Ab- szoliút tárgyilagos tanúként azt a méhecskét idézem meg, „aki” fe­lejthetetlenné tette pár évvel ez­előtti nyaralásomat. Fönt, a bu­dai hegyoldalban ékeskedő vál­lalati üdülő teraszán — éppen ebéd közben szemelt ki naktár- itermő virágnak ama drága kis rovar, és . egy kenyérfalaton lo­vagolva hatolt be a számba. Szerencsére csak az ajkamba ful- lánkozott — belül —, mert ha hanyatt fekve a nyelvemmel cse- lekszi ugyanezt, aligha emlékez­hetnék most őrá. Pillanatok alatt Így is „vértesszöllősi Sámuelt”, itehát ősembert csinált belőlem, akinek láttán megkövültén ejtet­ték le kanalaikat az üdülőtársak. Ö\D □ De ha ez sem elég érv édes- szájúságom mellett, megkérde­zem: a szintén emlékezetes mi­napi Hírős Napok vasútkerti ki­állításán vajon miért az Észak- Báes megyei Méhész ÁFÉSZ sze­rény pavilonszekciójánál időz­ítem él legtovább? S írtam fel legyökerezetten, hogy a szövetke­zet 562 tagja évente 30 vagon mézet termel. Ámuldoztam — mi tagadás. Képzeletem látómezején méltó­ságteljes ‘tempóban húzott el előt- tem az a tekintélyes hosszúságú vasúti szerelvény, 30 vagonjában a nemesfém-cslllogású mézzel. Micsoda pompás szövetsége ez an­nak az 562 embernek az ősidők­től fogva „háziállatokként” tar­tott méh-társadal ómmal! Hogy (tudtak ebben a gépolajos, -füstös, Vegyszerezett világban is össze­dolgozni? — Most csak huszonhárom- huszonöt kilót (tudtak produkálni családomként. — Szálait meg mel­lettem halkan egy barna öltö­nyös, őszbe csavarodott hajú öregúr, mintegy meditációmba fűzve közölnivalóját. A bátyáim is nézelődik, töpreng, ,— gondoltam magiamban. Ám ő folytatta. , — Mindenünk az akác, s a méh nagyon érzékeny az időjá­rásra ... Rosszkor jött a sok eső... Most már oda kellett figyel­nem, s fél perc múlva paroláz- tunk is Ónodi József méhész- éíész-taggal. Információs szol­gálatban volt. — Természetesen kecskeméti? — Természetesen Szabadszál­lásra való vagyok — replikázott derűsen. — Gondolom, eredetileg is mé­hész a mestersége? — Nyugdíjas tanár vagyok. Magyar—francia szakos. Ez jól is jön most Ráérek francia nyelvű szakkönyveket, tanulmányokat bújni, s a jelentőseket le is for­dítom méhész társaimnak. • □ □ □ Pár percre át kellett — illett — őt engednem más látogatók­nak. Addig folytattam studírozá- somat a méhek társadalmáról. Milyen jól kihasználja az ember a méhállamon belüli bámulatos szervezettséget. Ahol 'minden egyes dolgozó méhnek megvan a maga körülhatárolt feladata. Van­nak, „akik” az építőiparban se­rénykednek — sejteket építenek —, mások a kommunális üzem­ben állnak helyt — tisztán tart­ják a méhkast —, ismét mások egészségügyi szolgáltatást végez­nek — a szellőztetésről gondos­kodnak. Akad a szorgalmas méh- társa dal óm nak néhá ny száz olyan lakója is, amelyek (tétlenségben [töltik napjaikat. Ezek a herék. Csak a nász repülésben vesznek részt, amikor több százójuk közül csupán egyetlenegy termékenyíti meg a királynőt, s e féladatának betöltése után elpusztul. Persze — a többi here szintén visszatér rajzás után a fészekbe, s úgy „gondolja”, most már szüret, csak a munkátlan élet az osztályré­szük. Akkor néznek nagyot, mi­kor a dolgozók valóságos hadjá­rat során agyonszurkálják őket, és tetemeiket teihajigáflják a kap­tárból. Ez aztán munkaszervezés! Nem tudom, szervezéstudományi kuta­tások, kísérletek történtek-e már úgy, hogy méhészek 'tapasztalatai­ról érdeklődtek volna? — A méhészeknek állandóan menni, vándorolni kell, ha ered­ményt akarnak elérni. — Hallot­tam egy másik hangot, amelynek gazdája tisztes iparos kinézetű öregúr volt. öt megismerve meg az derült ki, hogy: — Természe­tesen kerekegyházi... Kitti Sán­dor. — Szintén hobbiból méhészke- dik, ugye? Eredetileg mivel... . — Én eredetileg is méhész va­gyok. Tetszik látni, az a méz, virágpor meg viasz az én termé­kem ... A szárítószekrény az én konstrukcióm. Mutatta és magyarázta a HUNGAROCELL szigeteléssel el­látott. kettősfalú, lángmentesített AZ ŰJ JOGSZABÁLYOKRÓL A haszonélvezet megváltása fa szerkezetet, amelyben a vi­rágpor szárítása a váltakozva el­helyezett tálcákon történik. A tálcák között „S” alakban áram­lik felfelé a felimelegített levegő, így a virágpor egyenletesen szá­rad ... Villamos radiátor, beépí­tett ventillátor, elektromos sza­bályozó, nikkel ellenálláshőmérő, forgókapcsoló, Integrált áramkör — csak úgy sorjáztak fülembe a berendezés elemeinek — szá­momra idegen szerepeket jelző nevei. Annyit lejegyeztem, hogy: — Ami azelőtt 3—4 forintba került, ezzel fillérekért elvégezhe­tő... □ □ □ — Az meg az én rakod ótkap- táram. ötfiókos! Amit a méhész el tud képzelni, ezzel mindazt meg lehet csinálni... — kezdte ismertetni Ónodi József is a ma­ga kincséit... — Abban a kis kaptárban meg három anyát le­het pároztaitni egyszerre, s a pe- tézés is ellenőrizhető... — Ta­nulhattam volna új tudnivalókat, de sajnos, ahhoz már későn len­ne méhészkedésbe kezdenem. Az még „unikum” volt, s mint fogyasztónak is érdekes, hogy a méz édességi fokát az emeli, mi­nél több benne a gyümölcscukor. Erről pedig a következő kísérlet bárkit meggyőzhet. Tegyünk 'ki 3 csésze teát. Az elsőbe adjunk 7 ka­nál gyümölcscukrot, a második­ba 10 kanál répacukrot, a har­madikba 17 kanál szőlőcukrot. Ha most már külön-fcülön vala-1' mennyit megkóstoljuk, mindegyi­ket egyforma édesnek érezzük. ■ ______ g ai mm íme a gyümölcscukor (7 kanál) ereje. — Míg el nem felejtjük. Említet­ték a vándorlást. — Többször 'is felkerekedünk a méhcsaládokkal évente. Először március végién, április elején gyü­mölcsvirágra, repcére. Május ele­jén első akácra. Május utolsó napjaiban irány a Felvidékre — akácra. Utána nyári legelőket keresünk — somkóró, napraforgó. S ilyentájt, augusztus utóján be­fejezzük. — Egy rakomány negyvenöt- ötven család. — Akkor nem lehet olcsó „mu­latság”. — A méhészek 80 százalékos állami kedvezményt kapnak a fuvarra... — A vándorlás alatt mindig a méhekkel kell lenni? — Nem. Csak a Felvidéken vagyunk ott. Sátrat verünk, no- madizálunk olyankor. Van, aki­nek kis kunyhója a lakása... □ □ □ Vendéglek jöttén ismét szeme­met legeltettem, hogy szám ízé­nek is eleget tegyek a zöldes- és mélysárga „befőttes” mézoszlo­pok, mackós flakonok, mézeska­lácsok, virágporos mézsűrítmé­nyek, mézzel bolondított nápolyi- szelet-félék föltekintésével. ... Hogy ezek a pici szárnyas jó­szágok» .mennyire „beilleszkedtek” étkeinkbe! Hallom ám egyszerre a női, szinte suttogóra, fogfttt ér­deklődést. — Mit tetszik tartani a rruéh- pempőről? Csakugyan...? — Igazán nagyon jó... De tes­sék vigyázni, kozmetikai szerek készítésénél vissza is élnek vele. Mivel borsos ára van a pampőnek, kispórolják a kellő mennyiséget; kevesebbet tesznek bele, mint mondják... No, ez afféle egyé­ni gyártókra áll, persze, köztük is vannak megbízhatók... — Szóval... ne nevettess már na! — tényleg szebb lesz tőle az ember, ha pernpőt?... Nos — ennek megtárgyalását már indiszkréció llenne kifigyel­ni... Egyébként is: rajtam a pempő is nehezen javítana már. Az a fontos, hogy édesszájú va­gyok ... Tóth István AZ 1978. MÁRCIUS elsején ha­tályba lépett módosított Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezé­seivel összefüggésben az igazság­ügyi miniszter 3/1978. számú ren­deletével módosította á hagyaté­ki eljárás egyes rendelkezéseit. A módosítás köréből, mint egyik leglényegesebb kérdést, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogának megváltásával kapcsolatos eljá- . rást emeljük ki. Lapunk olvasói annak idején tájékoztatást kaptak a Polgári Törvénykönyv módosításának leg­fontosabb új rendelkezéseiről, en­nek keretében arról az új jogin­tézményről is, mely szerint a há­zastárs és az örökösök általában kérhetik a haszonélvezet megvál­tását. A házastárs által lakott la­kásra, az általa használt beren­dezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltá­sát nem lehet kérni. A házastár­sat a megváltásra kerülő va­gyonból — természetben, vagy pénzben — olyan rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyer­meke, törvényes örökösként a le- származókkal együtt örökölne. A haszonélvezet megváltása a tartós használati tárgyak esetén mind az örökösre, mind a ha­szonélvezőre előnyös, hisz e tár­gyak haszonélvezete gyakorlati­lag a használatban merül ki. A haszonélvezet fennállása alatt el. használódnak, megsemmisülnek, vagy értékükben jelentősen csök­kennek, a pénzvagyon haszonél­vezete pedig csak a kamat felvé­teléhez való jogot- jelenti. A há­zastárs a haszonélvezet tárgyával nem rendelkezhet, nagyobb költ­séggel járó szükségleteinek kielé­gítéséhez azokból fedezetet nem szerezhet: az örökös pedig a ha­szonélvezet megszűnése után vagy nem kap semmit, vagy csak ér­tékében jelentősen csökkent tár­gyakat. gyakorlatilag tehát elesik attól, amit örököl. Amint említettük, a Polgári Törvénykönyv nem teszi lehető­vé a házastárs által lakott laká­son, az általa használt berende­zési és félszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezet megváltá­sát. Ez biztosítja a házastárs ré­szére, hogy az örökhagyóval kö­zösen használt lakásban, amegszo. kott környezetben maradhasson. Hangsúlyozni kell azonhan, hogy azokban áz esetekben, . amikor > megengedet;!-» haszonélvezet meg­váltása, az csak a haszonélvező jogainak ég mé’tónyns érdekeinek figyelembevételével történhet. A HAGYATÉKI eljárást módo­sító igazságügyi miniszteri rende­let részletes szabályozást ad arra nézve, hogy az érdekelteik a ha­szonélvezeti jog megváltását mi­ként érvényesíthetik. Alapvető rendelkezés, hogy a haszonélveze­ti jog megváltását a túlélő há­zastárs, illetve a törvényes örö­kösök a hagyatéki eljárásra il­letékes közjegyzőnél kiérhetik. A megváltás iránti kérelem a ha­szonélvezeti joggal terhelt ha­gyatéki vagyon meghatározott há­nyadára, illetőleg meghatározott vagyontárgyra is előterjeszthető. A megváltás iránti kérelmet a hagyatéki eljárás során legké­sőbb a hagyatéki tárgyalás bere­kesztéséig kell előterjeszteni, en. nek elmulasztása azzal a követ­kezménnyel jár, hogy az érdekelt megváltás iránti igényét utóbb ■már nem érvényesítheti. Ha a haszonélvezeti jog meg­váltása tárgyában egyezség jön létre az érdekelt felek közöltté és a közjegyző az egyezséget jóvá­hagyja. Olyan esetekben, amikor az örökösök között nincs jogi vita, de egyezisiég nem jön létre, a közjegyző szükség esetén bizo­nyítás lefolytatása után a ha­szonélvező jogait és méltányos érdekeit figyelembe véve külön végzéssel ■ dönt. A külön végzés jogerőre emelkedésétől számított; harminc napon belül a megváltál kérdésében az érdekelt felek Igé­nyüket a bíróság előtt érvényesít-' . hetik. Amennyiben e határidőn belül ném fordulnak bírósághoz,, a külön végzés végrehajthatóvá válik, a megváltáshoz fűződő jo­gok pedig elenyésznek, tehát töb­bé nem érvényesíthetők. Abban az esetben pedig, ha a felek között öröklési jogi vita van és nem kötnek egyezséget, a közjegyző a hagyatékot a túl­élő házastárs (haszonélvezeti jo­gával terhelten a törvényes örök­lés általános rendje szerint ideig­lenes hatállyal adja át az örökö­söknek; a megváltáshoz fűződő jogait az érdekelt perrel érvé­nyesítheti. Ha azonban harminc nap alatt igényét nem érvényesíti, a megváltáshoz fűződő jogok el­enyésznek. PÖTHAGYATÉKI eljárás ese­tében az eljárás keretei között a haszonélvezeti jog megváltásának is helye van, azonban ez az alap­hagyatékban már eldöntött kér­déseket nem érintheti. Az eddig ismertetett eljárási módozatok a hagyatéki eljárás­ban érvényesíthető kérelemre vo­natkoznak. Olyan esetekben, ha hagyatéki eljárás nem indult; vagy a közjegyző tárgyalás nél­kül adta át a hagyatékot, a túl­élő házastárs, vagy bármelyik örökös a haszonlévezeti jog meg­váltását az öröklés megnyílásától számított egy éven belül kérheti. Olyan esetben pedig, amikor az eljárásban részt nem vett sze­mélyről a bíróság utóbb megál­lapítja, hogy örökös, örökrésze vonatkozásában a haszonélvezeti jog megváltását a határozat jog­erőre eméikedésétől számított egy éven belül kérheti. A kérelmek alapján a közjegyző hagyatéki tárgyalást tűz ki, amelyre a túl­élő bázasitársat és valamennyi örököst megidézi. Előfordulhat, hogy a bíróság utóbb öröklési jogi vita felől dönt és ez a megváltás alapjául szol­gáló hagyaték megosztása tekin­tetében változást eredményezhet. Ilyen esetben az érdekelt a meg­váltáshoz fűződő jogát a bíróság előtt legkésőbb az első fokú ha­tározat meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig érvénye­sítheti. A RENDELET ismertetett ren­delkezéseit 1978. március elsejé­től kezdődően valamennyi folya­matban levő ügyiben alkalmazni kell. Dr. Kerék Lajos megyei főügy ésríielyettes (4.) — Az anyag állami anyag — mondja kimérten. — Kakucsiné éppúgy nem tehet róla, mint* ahogy maga sem tehet, Ispánkd- né. Ez van, ezt kell szeretni. En­nél csak egy rosszabb figurát tu­dok : ha ez sem volna... Akkor 'aztán nézhetnénk, miből élünk! Csönd van; Kakucsiné számolja a papucsokat; a másik kettő né­zi. Ispámkiné közben óvatosan odahúzódik az elnökhöz, és hal­kan megkérdi; — Még mindig annyi a darab­bér, elnök élvtárs? Szatymazi. ránéz. — Mennyi? — Hát amennyi volt... — Negyvenhárom, negyvennégy — mondja Kakucsiné, majd meg­áll egy pillanatra. — Annyi! — mondja határozottan, s számol tovább: — negyvenöt, negyven­hat, negyvenhét... Az apszony Kálkft a hangján. — Es tessék mondani, mikor lesz emelés? Az elnök merőn nézi. — Emelés? Ne röhögtessen! Még jó, ha ezt a bért tartani tudjuk!... Van fogalma róla, Is- pánkiné, hogy .milyen értékesítési nehézségeink vannak a tőkés pia­con?! Az asszony tűnődik. — Akkor miért nem adják őket el itthon, Szatymazi elvtárs? Hisz milyen régen hiánycikk már! Áz elnök elnézően mosolyog. — Magának nem erős oldala a közgazdaságtan, ugye, Ispámkiné kedves? —s Hát nem éppen.... Szatymazi leül, rágyújt. — Akkor azt sem tudja, hogy mi az a begyűrűzés, ugye? Az asszony megvonja vállát. — Nem én... — No lássa! — üt az asztalra az elnök. — Hát emiatt van! A legrégibb és leghűbb bedol­gozó bólogat. — Ja... Hát akkor bizony ... Ja, hát így már egészen más! 5. ­# A vad gépzúgásban alig hallani Beretvás hangját. — Jössz, Jani? — Mindjárt. — Most mi a csudának vaca­kolsz azzal a nyamvadt fúróval? Nem vagy még éhes? — De, éhes vagyok. — Akkor miért nem jössz? — Mert a fúróval még van egy kis meló. — Nem ér rá ebéd után? Jani leteszi a fúrót, kikapcsol­ja a motort. — De ráér. — Akkor gyerünk! Végigmennek a géptermen, át­vágnak az udvaron, s már ott vannak az étkezőnél. Kézmosás, sorban állás a bádogtálcáért, aztán sorállás a szakácsok előtt. — Mizujs Janókám? — Még annál is kevesebb. . — Akkor jössz este? — Te, hát azt hiszem, máma nem megy... — Pedig *arről volt szó! —’ Igen. De 'Magdi felhívott, hogy beszélni akar velem... — Na és? — Tudod, hogy hányadika van! Egy moziba be nem tudok ülni vele, másról nem is beszélve,.. — És? — Hazaviszem az őseimhez. At­tól mindenki boldog, tudod... Család, rokoncsodás, satöbbi, sa­többi ... Hogy 6 mégiscsak ko- molv ügy, másképp az ember nem vinné föl a családba... Tu­dod, hogy van, na! A másik bizonytalanul hümmög. — Tudom, persze... — De lát­ni rajta; nem tudja. — Szóval? — kérdi aztán. — Szóval délután találkozunk és este otthon heroigeskedünk ln- gyért az anyámékkal... A nagy- muter egyenesen boldog lesz, mert megint reménykedik majd, hogy nősülök... Tüdőd, ez a mániája! Hbgy benne vagyok a korban, ezek a legszebb éveim, ne hagyjam elszaladni őket... Mondom is neki mindig, ne fél­jen, nagymami, nem is hagyom! Ha nem is házasodom, de azért nősülgetek... — És erre mit mond? — Csak égnek dobja a szemét, és iszkol ki a szobából. Hogy ilyet 6 nem is hallgat, mert öt még másképp nevelték! Ott állnak imár a pultnál, ren­delnék. Aztán, étellel a tányér­jukon, mennek helyet keresni. Leülnek, esznek. — És te? — kérdi a levesnél Jani. — Veled mi van, apóca? Hová akartál volna menni ma este? — Valamelyik zenekarhoz. Ide a Horgany utcai klubba például. Azt mondják, állati klassz csa­jok vannak... — Igen? Kik' mondják? — Hát példáid Lengyel Palya. Azt mondja, szédületes csajokat lehet ott felcsípni! — Kis csönd; csak a kanalak dolgoznak. Az­tán, a fiú hangja, könyörögve: Holnapután esetleg leme­gyünk, Janikám? Minden máso­dik nap van műsor. Bólint. — Nincs kizárva. De miért nem mégy le már ma este, TCnikám? Ha annyira esz a fene azokért a babákért? ,» ‘ A másik ránéz. — Nélküled? — Nélkülem. A kanál megcsörren, ahogy Tó­ni a tárnyérjába csapja. — Ne röhögtess, janikám! Hát mire mennék én nélküled? Mi? Egész este csak támasztanám a falat... Hát kire buknak a csa­jok; terád vagy énrám?! — Ezt az anyagrészt akkor még egyszer átvesszük, gyerekek! Az érettségin, de főleg a felvételin gyakran merülnek fel ilyen, vagy ehhez hasonló problémák. Tehát — emeli fel hangját a tanárnő — a logarltmusfüggvény növekvő, ha az alap egynél nagyobb, de — és most figyeljetek, mert itt szok­tátok elrontani! — de csökkenő, ha az alap egynél kisebb pozitív szám! Világos? — Igen — zúgja az osztály. — Tehát az egyenlőtlenségek megoldásánál... — folytatja a tanárnő, de hogy eztán mit mond, azt Kati, sajnos, nem hallja, mert Vargái Rózsa odahajol hozzá és súg valamit. Szeme áhítattal függ tovább is a tanárnőn, s kezét a szája elé teszi, úgy kérdi: — És mikor láttad? A válasz ugyanúgy megy, te­nyér alatti súgópostán. —- A múlt héten. — Hol? — Moziban voltunk. Kis csend; Pápaszem most ki­fejezetten idenéz. — És mit láttatok? — Egy francia filmet. Fran­ciául, hogy ő is értse. — fis' te? Te is értetted? Halk nevetés. — Majd pont a filmet figyel­tem!... — s most már kelten nevetnek. — Ispánki fiam! Kati arcáról nyomban leolvad a mosoly; kihúzza magát. — Tessék, tanárnő. — Téged nem érdekel a loga­ritmusfüggvény menete? — Dehogynem. A tanárnő lelép a dobogóról; közeledik. — Talán felállnál, ha már így elbeszélgetünk... Tétován felemelkedik; körülöt­te néhányan — a dögök! — mo­solyognak. — Tessék. A tanárnő már itt van mellet­te, a harmadik padnál. — Szóval: mennyire érdekel ez a probléma Ispánki fiam? — Nagyon is, tanárnő kérem. Amaz jóságosán bólint. — Helyds! Akkor talán Ismer­tesd a kérdés mibenlétét... — Igen, tanárnő. Izé... Szóval; hogy a logaritmusfüggvény me­netéről volt szó... — Bravó! — tapsol a tanárnő. — Bravó! És mire hívtam fel a figyelmeteket. Kati a padot nézi. — Hát erre a problémára, ta­nárnő kérem... Az asszony szó nélkül hátat fordít, s megy vissza a katedrára. Onnét vet csak egy lesújtó pil­lantást Katira. — Ülj le, Ispánki! És ha egy­szer lesz időd, hogy magaddal is csevegj, ne csak Vargával, hívd fel szíves figyelmedet arra, hogy hat hét múlva itt az érettségi! 6. A varrógép egyenletesen züm­mög, egyik papucs hull le a má­sik mellé; a nagymama keze, akár a motolla. — Ilonka? — kérdi a szom­szédasszony. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents