Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-04 / 181. szám

1978. augusztus 4. • PETŐFI NÉPE • 3

I

A közéleti kereskedő

KENDŐZETLENÜL

Üti kalandok Bács-Kiskunban

Mi, vevők oly sokszor panaszkodtunk már egymás között, vagy nyilvánosan az eladókra. Tettük ezt, mert netán rosszul ébredtünk, vagy ikszedik napja az ikszedik boltban hiába keresünk valamit. Szóval: valljuk be, néha jogosan, néha pedig a mellékkörülmények zavaró oka miatt bíráljuk a kereskedőket — s általánosítunk.

Én most nem a kiváltéit kerestem, nem a különöst mutatom be, hanem azt a kereskedőt, akivel mindennap találkozni szeretnék.

— Több mint tíz éve állok a

pult mögött. Ide, a kecskeméti Alföld Aruház divat-kötöttáru osztályára 1971-ben ‘ kerültem.

Két év után lettem reszortfelelős. Huszonheten vagyunk, ötvenmillió forint forgalmat bonyolítunk évente. Ehhez nagyon sok emberrel kell megtalálni a megfelelő hangot — de azonnal. A vevőkkel' való kapcsolatom jellemzője? Igyekszem közvetlen lenni. Úgy szólni .hozzájuk — amolyan ráérzéssel —, hogy „ittragadjanak”. Persze, nem minden áron! Ha tanácsot kér tőlem a vásárló, azt készséggel adok a legjobb tudásom szerint.

Ez Kovácsné Nagy Ilona önvallomása. Emberi kapcsolatainak, emberszeretetének ennél több bizonyítéka is van. A közéleti munka ellátásához ugyanis — többek között — arra is szükség van. hogy embertársaink dolgai iránt felelősséget erezzünk. Tudjunk másokért tenni — s azt ne áldozatvállalásnak könyveljük el. A különböző mozgalmi funkciókat maradéktalanul betölteni csak azok tudják, akik azt szívvel-lélekkel teszik. Társadalmi megbízatásairól oly természetesen beszél.

— Az ifjúsági szervezetnek több mint egy évtizede vagyok tagja. Itt, az 52 tagú alapszervezet bizalmát 1972-ben nyertem el. Könnyű dolgozni egy ilyen jó kollektívával. Aktívak a lányokasszonyok. Még a sport területére is jellemző ez.

— KISZ-titkár 1976-ig voltál. Közben az alapszervezet, s te is megkaptad a KISZ KB elismerő oklevelét.

— Igen. Ezután kisfiam született, egy rövid időre kiestem a közéleti munkából.

— Persze, papíron még több helyen jegyeztek; s vártak viszsza...

— _A KISZ .városi bizottsága? nak 1974 óta vagyok tagja. Ez is

plusz munka, de jól lehet hasznosítani, ráadásul a köz javára. Első kézből hallok .mindent — mondja —, a ránk háruló feladatok megoldásában nemegyszer ötleteket tudok hozni más alapszervezetek életéből. Ezért is szoros kapcsolatom van a jelenlegi titkárral.

— Ugyancsak négy éve, hogy a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ ifjúsági bizottságának elnökévé választották. Több mint ezer fiatal érdekét képviselem. Nem könnyű a kapcsolattartás, hiszen sok község tartozik -a szövetkezethez.

— Milyen problémákkal keresnek?

— A kereskedelmi ellátottságtól a magánügyig. Igyekszünk segíteni, amiben csak tudunk.

— Nemrégiben az áruház szakszervezeti tagjai az ifjúsági és nőfelelös tisztséggel bíztak meg.

— Sok tapasztalatom még nincs. Csak egy-tkét tervemet említhetem : „a., szabad,, id,ő, 1 {íaszno- ( sabb eltöltését akarom még £2er-r

vezettebbé tenni. A kismamákat időnként meghívni, hogy megismertessük őket az újonnan megjelent árukkal. El kell mondanom, az árubemutatók „házon kívül” is szervezettek. Legutóbb Bácsbokodon voltunk, az ottani ÁFÉSZ-szel közösen rendeztünk divatbemutatót. Ezekkel az a célunk — s a KISZ-szervezetünk védnökséget is vállalt fölötte —. hogy elősegítsük a .községlakók ízlésformálását. Igyekszünk olcsó és ugyanakkor praktikus termékeket vidékre is eljuttatni.

Az áruház két műszakos. Ha Kovácsnét valahová elszólítja a köz ügye, műszakcserét kér. ritkán intéz bármit is munkaidő alatt. Így aztán elkel férje segítsége.

— Ha egy kereskedő vásárol, s főleg, ha hiánycikket keres ... a tapasztalatod?

— A hiánycikkek időlegesek. Szerintem, körültekintő vásárlásokkal, beszerzésekkel ezt át lehet hidalni, s némely esetben segít a helyettesítő áruik forgalomba hozatala. ,A kereskedői magatartás? Sajnos mindenütt jellemző a létszámhiány, így gyorsnak kell lennünk. S bizony, akadnak türelmetlen kereskedők és vevők

is. De mindenképpen helytelen egy rossz tapasztalatunk után általánosítani.

Kovácsné szakmaszeretetéhez nem fér kétség; amit mások is észrevették, hiszen tulajdonosa a Kiváló Szövetkezeti Munkáért SZÖVOSZ-tkitüntetésnek. De önmagával még mindig elégedetlen. Az idén érettségizett a kereskedelmi szakközépiskolában. s most a marxista egyetemre jelentkezett. Tervezi, hogy szakmailag is továbbképzi magát. Bízik benne, ehhez is kap támogatást az áruház vezetőitől, mint eddig, s még sokan mások.

Pulai Sára

Legutóbb július 29-én, szombaton történt. A megyeszékhelyről utaztam (volna) szülőfalumba. Biztonság kedvéért Fülöpszálláson keresztül indultam Kiskunhalas felé, hogy majd eljussak -Bácsalmásra, remélvén: a ménéi rendszerű busszal 23 óra tájban hazaérkezem Madarasra. Am a sors, avagy az autóbusz vezetője mást akart: nem várta meg a Budapest—Bátaszék között Járó távolsági személyvonatot.

Mit tehettünk?

. Néhányon az apostolok lován indultunk Madaras és Katymár felé — 12, Illetve 17 kilométernyire — nem Is éppen könnyű bőröndöket cipelve. (Merthogy taxi sincs Bácsalmáson.) De az ugyancsak csomagokkal és két apró, gyalogolni még nem tudó gyerekkel utaz* házaspár nyilván nem vállalhatta az utat. Rokonukat kellett • felzörgetniük, hogy legalább a gyerekeket lefektessék.

Erre az egyedi esetre ezt felelhetik az illetékesek: a vonat sokat késett, s a Volán-busz csak húsz percet „köteles'* várakozni. De megkérdezem: szombaton is, és az utolsó Volán-Járat is? A Volán van az utazó emberekért

— vagy fordítva?

£s az eset nem is egyedi. Mert, hetente többször megtörténik. Ütitársalm sokasága hajlandó ezt aláírásával tanúsítani. Azt is, hogy Bácsalmáson a MÁV és a Volán menetrendje nincs Jól összehangolva. Bácsszöllős, Csikéria, Katymár, Kunbaja, Madaras és Tataháza lakói — mintegy húszezer ember

— gyakran panaszkodnak a hosszú várakozások miatt. Nem kellene elektronikus számítógép ahhoz, hogy egyrészt a MÁV és a Volán, másrészt a bácsalmási ipari üzemekbe a körnvező falvakból bejáró dolgozók és a távolabbról-távolabbra utazók érdekeit, igényelt figyelembe vegyék.

Az első bekezdésben kiemeltem a „biztonság kedvéért" kifejezést. Azért, mert volt egy másik kalandom is. Télvíz Idején Félegyházán keresztül igyekeztem Kiskunhalas, illetve Bácsalmás felé. A Félegyháza—Halas között döcögő személyvonat annyit késett, hogy a budapesti nem várhatta meg. Kénytelen voltam várótermi asztalra borulva átszunyókálni az éjszakát.

Hivatásomnál fogva nagyon sokat utaztam az elmúlt két-három esztendőben Bács-Kiskun megye területén. Általánosságban állíthatom, hogy a megyeszékhely és a távolabbi városok, községek közötti közlekedés nem jó. Különösen nehéz eljutni Kecskemétről

— délután vagy este — a déli végekre: szinte a bajai Járás egész területére; és fordítva is: onnan a megyeközpontba.

Bognár András

Leopárdtámadás Klagenfurtban

A nyugatnémetországi Klagenfurtban egy leopárd megtámadott és könnyebben megsebesített egy 43 esztendős férfit. A két és fél éves állatot nem sokkal később lelőtték. A ragadozó a keddre virradó éjszaka szakította fel 'ketrecének padozatát és szökött meg a vándorcirkuszból,., (DBA) Ml.,:

Míg beköltözhet a fiatal házaspár...

Hány esztendő kellett ahhoz, hogy egy fiatal házaspár — szerencsés „háttér”, tehát tehetős szülők, rokonság stb. híján önálló lakás építéséhez előteremtse azt a bizonyos beszálló pénzt? Kérdezzük meg e réteg képviselőjeként Vastag Pált, a kiskunhalasi Papíripari Vállalát dolgozóját, a TMK csoportvezetőjét. Szövetkezeti lakásuk most épül.

A jó kiállású, nyugodt megjelenésű fiatalembert jelenlegi laká.sukon, az Eötvös u. 16. sz. alatt találjuk a déli órákban.

— Fűtőolaj-beszerzést intézek. Szabadságot vettem ki mára. Másképp nem megy. Igaz, nemcsak ezért; délután a tanácsnál, OTP-nél kilincselek — lakásszövetkezetünk ügyében.

A két szoba-konyhás, spájzos lakás a felesége szüleié. A Vastag-házaspár, s hetedik éves kisfiúk az apóssal, anyóssal és annak édesanyjával él benne.

— Mikor idejöttünk, a másik szobában még lakó volt —, jegyzi meg a fiatal munkás. Majd felhívja a figyelmünket, mit takar a „látszat” a nem éppen zsúfoltan, de barátságosan berendezett lakásban. Körben, majd méter magas, esztétikusán fényezett faburkolat rejti a falat.

— Alatta végig kivert a salétrom, mállasztja a vakolatot... Ilyen, mint itt a sarkon túl, ahol nincs faburkolat, mert elfedi a bútor.

A ragyogóra vikszolt padló egyik kis szőnyegét félrehúzza.

— Tessék. Itt is ilyen, ott is. — A szőnyeg helyén csillog a feltört nedvesség. (Ámbár vízvezeték nincs, a városközpontinak számítható házakba itt még kútról hordják a vizet.)

— No de most már meglesz a saját lakás. Hány éves házasságuk után?

— Nyolc esztendeje esküdtünk. •Ügy érzem, ez az idő kevés lett volna akkora, hetvenezer forint indulóösszeg kispórolásához.

— Hogy’ sikerült mégis?

Röpke számvetés.

— Tizennyolc forintos ma már az órabérem, a feleségemé, aki szintén a vállalatnál dolgozik, 11,50 körüli. Ketten 5.500 forintot keresünk havonta. Nem olyan sok, de nem is panaszkodhatunk. Ma még itt tartunk.. Az is igaz, hogy ha az üzemben nem becsülnék annyira szakmaszeretetemet, iparkodásomat — tavaly érettségit is szereztem —, s nem segítettek volna százezer forint kamatmentes kölcsönnel, 30 évi törlesztésre, 10 évi elkötelezettség fejében —, aligha vághatunk bele szövetkezeti lakásépítésbe.

— A beszálló hetvenezret mégiscsak maguk!.j

— Ne vegye dicsekvésnek... Nagyon jól jött az a jelentős hatásfokú újításom, amiért negyvenezer forint’ díjat kaptam. Ez lett az induló azzal a harmincezerrel, amit megtakarítottunk. Könnyebbségünk volt, hogy szüléink nem fogadtak el lakbért.

Szövetkezni könnyebb volt...

Elgondolkoztató az Április 4. Ifjúsági Lakásépítő Fenntartó Szövetkezet eddigi pályafutása is. Az indulás részleteiről csak vázlatosan annyit. Mintán a MÉSZÖV képviselőjétől" megkapták a tájékoztatást, hogy egy-egy lakás maximum 500 ezer forintba fog kerülni, a papíriparitól 12-en, a baromfifeldolgozótól ugyancsak ennyien jelentkeztek. Végül csak a papíripariak maradtak, mert a másik üzemben nem volt akkor lehetőség vállalati támogatáshoz. Mindegy, 12 taggal is megalakulhatott a lakásépítő szövetkezet;

— „Te vagy köztünk a legközismertebb”, hangoztatták a tagtársak, s megválasztottak elnöknek. Akkor még magam se tudtam, mit vettem a nyakamba. De úgy voltam vele, mindegyikünknek lakás kell, és valakinek csinálni- muszáj.

Az alakulás hírére megindult az áramlás. Nap mint nap jöttek a jelentkezők, nem csatlakozhatnának ők is? Hamarosan 36-ra szaporodott fel a létszám. Kértek és kaptak típusterveket a SZÖVTERV-től, s közülük kiválasztották azokat a típusokat, amelyek a nagy többség szájaíze szerint ábrázolták, milyen lesz majd a 2x6, illetve 2x12 lakásból álló háztömb. Ezután fizettek be 40—* 40 ezer forintokat, amiből lakásonként nagyjából 10—10 ezer, összesen 350 000 forint tervkészítésre ment. A többi pénzből futotta anyagbeszerzésre, s hozzáláthattak az alapozáshoz, amibe

saját kétkezi munkájukat is adták. Azzal is csökkentek a kiadási költségek, átlagosan mintegy 18—18 ezer forinttal. Megvolt az alap, megkapták a terveket, s költségvetést. Ez utóbbit mindjárt át is dolgozta, módosította a kivitelező, a kiskunhalasi Fa- és Építőipari Ktsz.

.... mint építkezni

— S ekkor ért bennünket az újabb meglepetés. Kiderült, hogy a kezdéskor kilátásba helyezett 500 ezer forint lakásonkénti költség tetemesen nagyobb: 80 ezer forinttal. Nem 6000—6200, hanem 7500 forintba kerül a lakások egy-egy négyzetmétere. Mivel ezt a 80—80, ezer forint különbözetet ugyancsak be kellett fizetni, tízen ‘ kiszálltak az építkezésből. Ezt már nem bírták letenni az asztalra.

— És maguk?

— Mert hátunk mögött állt a vállalat, folytatni tudtuk.

Lett megint lótás-futás fűhözfá'hoz, a kiesett tíz épít tető jelölt pótlására. Végül megoldódott ez a zökkenő is. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatója okosan-bölcsen kapott az alkalmon, hogy saját dolgozóit így is lakáshoz juttassa. Sőt alvállalkozóként a gazdaság építőbrigádját is felsorakoztatták az építkezésre; 12-t az ÁG. emberei húznak fel, a többit, 24-et a ktsz.

— Gondolom, a bonyolult helyzetekben, ügyintézésben sok segítséget kapott a MÉSZÖV, lakásszövetkezeti szakembereitől?

— Mikor szerveződtünk, kérték, csak szóljunk, ha problémák adódnak. . Küldik is rendszeresen az írásos anyagokat. Mindjárt mutatok is belőlük... —

Előkerül a kéznél levő, legutóbbi „posta”, az elnökségi ülésről szóló jelentés. — Szép és jó, hogy tájékoztatnak az ÁFÉSZ-ek tevékenységéről, de a lakásszövetkezetekről alig találunk bennük valamit. Többet érnének a személyes tanácsadások, ha az eddiginél gyakrabban néznének le hozzánk. Kaptam írást a szövetkezetek gazdálkodási rendjéről. Azon rágtam át magam. Hány éjszakám ráment, míg el tudtam igazodni, mit tegyünk az itt és most előadódott helyzetben! Vasárnapjaim teltek számlák intézésével, hiszen sosem foglalkoztam számvitellel, folyószámlával, ilyenekkel... Nem is tudom, hogy dobhatnak valakit ennyire a mélyvízbe. Végeredményben a folyószámlán levő 4 millió forintot kell a jó gazdar gondosságával kezelnem...

De amit vállal az ember, azért állja a szavát

Az tartott mindvégig a sarkamon, hogy ismerem, milyen lakáskörülmények között élnek az építtetőtársak, albérletekben, vagy szülőknél összezsúfolódva. Nagy Ferenc a kisgyerekét is kihozta vasárnap, mikor dolgoztunk leendő lakásunkon; nem tudta őt kire bízni, mert a felesége szolgálatban^ volt. Nyúl Zoltánéit mily nehezén várták a gyereket, s koraszülött lett szegény. Épp elég a bánatuk. GyugelSándorék is szeretnének már gyerekükkel normális lakásviszonyok közé kerülni. Lakatos Lászlóik azért mentek ki tanítani falura a kereskedelmi iskolából, mert ott szolgálati lakásban húzhatták meg magukat. Azóta megszületett a gyerekük, s már tervezik, hogyan rendezkednek be szövetkezeti lakásukban .. Tudnám sorolni a fiatal házasokat — munkásoktól értelmiségiekig.

— Mik a kilátások?

— Hogy most már az állami gazdaság építőbrigádja is sorompóba állt, sínen van a munka. Tizenkét lakás már tető alatt van, a belső szerelvényezésnek kis híja már, és helyükön az ajtók, ablakok is. Ha így halad majd a szakipari munka is, november 15-ig beköltözhetek lesznek. A másik két — 12—12-es — tömbre december 31-ig szól a szerződés szerinti határidő.

— Mennyi idejét, energiáját vette igénybe az ügyek intézése?

— Erre nem tudok válaszolni. Ha az ember szívvel-lélekkel végzi, amit elvállalt, nem számolja az éjszakákat, vasárnapokat, de még a szabadsága napjait se... Az is biztos, hogy ha a helyi szervek, párt, tanács, népfront nem támogat, még messze lennénk a céltól.

Tóth István

PANORÁMA

Hajó születik

Földünk lakosságának mindennapi élelmezésében rendkívül nagy szerepe van a tengeri halnak. A statisztikai adatok szerint az elmúlt évtizedben évente 55— 60 millió tonna halat fogtak a halászok a különböző tengerekben, óceánokban. Azóta is egyenletesen emelkedik a világ halfogyasztása, s az ENSZ Élelmezési Világszervezetének (FAO) távprognózisa szerint az 1980-as években az óceánokból kitermelt hal mennyisége el fogja érni az évi 150 millió tonnát.

A tengeri halak zsákmányolásában a világ első helyén Peru áll, megelőzvén olyan nalászati nagyhatalmakat, mint Japán, a Szovjetunió. Kína. az Egyesült Államok stb. A Szovjetunió egyébként hatalmas összeget költ halászflottájának fejlesztésére, ezen belül elsősorban a legkorszerűbb halászhajók és halfeldolgozó hajók előállítására. A hal- és halászati termékfogyasztás a Szovjetunióban lényegesen meghaladja a világ legtöbb országának egy főre eső fogyasztását. Ja• A Szovjetunió megrendelésére készülő halászhajó az NDK-beli wismari üzemben,

pán, Norvégia,, Dánia és Svédország kivételével.

A wismari Mathias-Thesen hajógyár nemcsak az NDK-nak, hanem az egész szocialista tábornak is egyik igen fontos üzeme. Főként halászhajók építésére specializálódott,- s e tevékenységét igen magas színvonalon végzi. Legfőbb megrendelője a Szovjetunió; 1971 óta közel 250 kisebbnagyobb halászhajót exportált a gyár a Szovjetunióba, mintegy 900 ezer tonna űrtartalommal. Az NDK hajóipara egyébként dinamikusan fejlődik: 1971 és 1979 között 309 ezer tonnáról 373 ezer tonnára növelték a hajóépítő kapacitásukat. Ma már szép számban gyártanak olyan hajótípusokat is, amelyeken a halászat mellett a feldolgozás munkáját is elvégzik. A kifogott halászzsákmányból rövid időn belül fagyasztott fiié, májolaj, májpástétom és halliszt lesz ezeken a hajókon.

1 KpH

.JM

A tisztább levegőért

Világszerte kísérletek folynak a gépjárművek kipufogógázainak „tisztábbá” tételére, méregtelenítésére. A kutatások iránya kettős: részint egy, a kipufogócsőre szerelhető berendezéssel a szennyező anyagok visszatartására, felfogására törekszenek, illetve azok elbontását igyekeznek elérni, részint pedig olyan üzemanyagkeverékek összeállításán fáradoznak, amelyek kipufogógázai nem is tartalmaznak légszennyező anyagokat. Az Egyesült Államok autóipara inkább a méregtelenitési eljárás mellett foglal állást — tekintettel az ólőmtetraetilgyártók féltett érdekeire —, míg az európai szakemberek az üzemanyag-összetétel megváltoztatását látnák hasznosabbnak. Az USA környezetvédelmi hivatala a benzin literenkénti 0,013 grammos ólomtartalmát tartaná kívánatosnak, így minden gépjárművet viszonylag kis költséggel el lehetne látni egy olyan katalizátordobozzal, amely megoldaná a szénmonoxid- és a szénhidrogén-maradékok utóégetését. Ám az a baj, hogy e kis dobozok elkészítéséhez 5:2 arányú platina (palladium katalizátrorra van szükség, és a doboz élettartama nem több 15—-20 ezer kilométernél. Az is problémát jeleit, 'hogy így a nitrogénoxidok redukciója még nincs megoldva, azok „felemésztéséhez” megint más katalizátor szükséges. Mindezekre tekintettel intenzív kutatások folynak a drága nemesfémek helyett az olcsóbb ritkafémek alkalmazására. Többirányú kísérleteket végeznek ozmium, rutén!um, nikkel és réz tartalmú anyagokkal.

Képünkön az a Volkswagen— Sirocco autó látható, amellyel nyugatnémet szakemberek a levegőt kevésbé szennyező üzemanyagok kipróbálását végzik. Érdekes megoldás, hogy ezt az autót két — egymástól függetlenül a motorhoz vezeltétt — energiahordozó hathatja: ólommentes, kevésbé kopogásálló benzin, és nagymértékben kopogásmentes metanol (metilalkohol) -víz keverék. Mindenképpen az a cél, hogy az ólomvegyületeket száműzzék az üzepianyagból.

(MTI Külföldi Képszolgálat —

KS)

Harc a csempészek ellen

A gazdag történelmi múlttal rendelkező Afganisztánban súlyos probléma a nemzeti kulturális értékeket külföldre csempészők elleni harc. Divattá vált a régiség, ami a csempészeket nagy nyereséghez juttatja, és ezért a bűnözők minden lehetséges eszközt megpróbálnak, hogy a tárgyakat külföldre szállítsák.

Az Ariana című lap közli, hogy csupán az elmúlt két évben a nyugati „turisták” háromezer szobrot és más művészeti tárgyat, valamint 5 ezer régi érmét vittek külföldre.

A bűnözők vakmerősége minden képzeletet felühnúL Nemrégiben a kabuli repülőtér vámtisztviselői alaposan megvizsgáltak egy nehéz és nagy térfogatú rakományt. Amikor a ládákat kinyitották, két, az időszámítás előtt kb. 250—130-bói származó szobrot fedeztek fel.

A kulturális értékek kihurcolásának megakadályozására az afgán kormány törvényt adott ki, amely tiltja az ötvenévesnél régebbi tárgyak kivitelét az országbóL