Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-04 / 181. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1018. augusztus 4. Veszprémi gyújtógyertya V A Bakonyi Fém- és Elektro­moskészülék Mű­vek gyújtógyer­tya üzemében új konstrukciójú gyújtógyertya gyárt Ásóit kezd­ték meg. A pró­basorozatban le­gyártott tizenöt­ezer darab „Ba­kony” gyújtó­­gyertya a műsze­res és gyakorlati vizsgálatok alap­ján felveszi a versenyt a már ismert márkájú gyertyákkal. 1980- tói előreláthatóan évi tízmillió da­rab „Bakony" gyújtógyertyát ké­szítenek Veszp­rémben. A képen: csomagolják a gyújtógyertyát. (MTI-fotó — Ró­zsás Sándor felvétele — KS.) HÁZUNK TÁJA Gyepszőnyeg a kertben Nemcsak a parkokban, de a családi — vagy a hétvégi — há­zak keltjeiben is üde látvány a zöld felület, a pázsit, a gyep. A gondosan telepített gyep — kel­lő ápolással — hosszú évekig fenntartható. A gyep létesítéséhez a területet szakszerűen elő kell készíteni. Az ásással egy időben a talajt „föld­dé érett” istállótrágyával vagy jkomposztfölddel feljavítjuk, ge­­reblyézéssel ügyesen elegyenget­jük. Helyes ha vetés előtt a te­rületet 7—10 napig ülepedni hagyjuk, hogy ez alatt a gyom­magvak kicsírázhassanak. A kigy amosod ott talajt — szük­ség szerint többször — sarabol­­juk, ezzel elejét vesszük a gyep elgyomosodásának. Közvetlenül a vetés előtt a területet simítózzuk, majd lehengerezzük. A 'kert füvesítését legegysze­rűbben magvetéssel oldhatjuk meg. Általában négyzetméteren­ként 30—40 g magot vetünk. A magot mindig egyenletesen ves­sük. A kellően előkészített talaj fe­lületére először a magmennyiség felét szórjuk el, utána a második felével a ritkábbra sikerült helye­ken még javíthatunk. A magva­kat begereblyézzük a földbe, vagyis a gereblyével a kapálás­hoz hasonló apró mozdulatokkal húzzuk a földet a magra. Ez­után tapogatóval vagy hengerrel tömörltjük a talaj felületét. A munkákat deszkalapon állva, vagy lábra szerelt deszkalapon végezzük, hogy minél kisebb nyo­mokat hagyjunk az egyenletes ta­lajon. A vetést megöntözzük, a kikelésig nedvesen tartjuk, szük­ség szerint öntözzük. A vetés nincs pontosan időhöz kötve, ha rendszeresen öntözhetünkl A nyári időszakban szinte ki­zárólag öntözéssel nevelhetünk és tarthatunk fenn szép pázsitot. Mól beváltak a különböző ön­működő szórófejes öntözőberen­dezések.) Amikor a gyep már 8—10 cm magas, gondolkodnunk kell nyí­rásáról. Ehhez 'sarlót, kaszát, vagy fűnyíró ollót használhatunk. A fű nyírását mindig hengerezés kövesse, ennek hatására sűrűsö­dik pázsitunk. Mivel a bissen vágott füvek különösen hajla­mosak a kiszáradásra, ezért az öntözésről sem szabad elfeled­kezni. A vágást 3—4 hetenként megismételjük, ment így lesz szép, tömör a pázsitunk. A gyom­növényeket azonnal távolítsuk el, ne tűrjünk meg a gyepben sem acatot, sem gyermekláncfüvet! A rendszeresen öntözött gyepek gondos tápanyagutánpótlást igé­nyelnek. Üdén díszük az a pá­zsit. amelyet 0,2 százalék Plán­tán levél- és folyadéktrágyával permetezünk meg. A Plántán speciális hatóanyag­összetétele: 0 százalék N, 9 szá­zalék P2O3, 7 százalék KjO, nyom­elemek, valamint Bt-vltamin- és növekedésihormon-taitalma igen előnyös a fiatal, gyorsan fejlődő gyep harmonikus tápanyagellá­tásának biztosításához. EREDMÉNYEK ÉS TENNIVALÓK Tartalékok az állattenyésztésben A bácskai és a Duna melléki termelőszövetkezetekben megvannak az adottságok az állattenyésztés fejlesztésére. Ezért a megyei párt- és állami vezetés határozatai a körzet­ben elsősorban a szarvasmarha-, a sertés-, a baromfitartásra, s az üzemi adottságokhoz igazodva a juhászat fejlesztésére ösztönzik a gazdaságokat. Az állattenyésztés jelentőségét bi­zonyltja az is, hogy a megye termelőszövetkezeti közös szarvasmarha-állományának csaknem 60, sertésállományá­nak több mint 90, juhlétszámának 45, a pecsenyecsirke mennyiségének pedig 55 százaléka a Bácskai és Duna menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében van. A határozat szellemében Az MSZMP Központi Bizott­ságának március 15-i határozata utal arra, hogy az állattenyész­tés színvonalának emelése, az ál­latfajok teljesítményének növelé­se, a takarmányhasznosítás javí­tása, a megbetegedésbőL az elhul­lásból eredő veszteségek erőtel­jes mérséklése. A területi szövetség szakem­berei ebből kiindulva áttekin­tették a körzet állattenyésztésé­nek helyzetét és számos ajánlást tettek a fejlesztés érdekében. Az erről szóló tájékoztatót az állat­­tenyésztési szakbizottság megvi­tatta, kiegészítette és jóváhagyta. Az összesítés szerint a körzet 59 tagszövetkezetéből 53-ban tarta­nak szarvasmarhát. Negyvenöt termelőszövetkezetnek tejtermelő tehenészete van. Három szakosí­tott telep építése, Dávodon. Fel­­sőszentivánon és Katymáron be­fejeződött, három pedig most épül. Az előző években felépített istállók technológiája, többnyire elavult. A gazdaságosságra, a termelési biztonságra való törek­vés korszerűsítésre ösztönöz. Ilyenek: a kötetlen tartás, a kor­szerűbb fejőberendezések alkal­mazása, egy-egy telepnél a jelen­leginél több férőhely kialakítá­sa, és így tovább. Növekvő tejhozamok • Tavaly a közös gazdaságokban a tejtermelés a tehénlétszám mi­nimális csökkentése mellett több mint 20 százalékkal növekedett. A jó eredmény elérésében hagy szerepe volt a takarmányozás ja­vulásának, a korszerűbb tenyész­tésnek. Egy tehén tejtermelése ta­valy több, mint 500 literrel emel­kedett. A javulást az is bizonyít­ja, hogy míg 1975-ben csupán öt termelőszövetkezetben volt 3 ezer liter feletti az egy tehénre jutó tejhozam, tavaly már húsz közös gazdaságban értek el ilyen telje­sítményt a tehenészetek. Emelke­dett az egy tehénre jutó borjú­szaporulat is, és jelentősen — több, minit hét százalékkal — csökkent az elhullás. A szarvasmarha-hizlalásban ál­talában nem értek el megfelelő fejlődést. Húsz közös gazdaság­ban a hizlalás veszteséges. A területi szövetség szakembe­rei megállapították, hogy sok a tartalék a szarvasmarha-tenyész­tésben. Megvan a lehetőség arra, hogy az egy tehénre jutó tejter­melést legalább 8—10 százalékkal növeljék. Az idén el szeretnék érni a körzeti átlagban a 3200— 3300 literes tehenenkéntl tejhoza­mot. Természetesen üzemenként differenciálva, magyartarka állo­mányokban 2600—3000 litert, a keresztezett tehenészetekben a 3500—4000 litert, az intenzív faj­táknál pedig az 5000—6000 litert. Ennék érdekében tovább kell ja­vítani a tenyésztési munka szín­vonalát. Ide tartozik az is, hogy a hízómarha-tenyésztésben arra kell törekedni, hogy az 1 kilo­gramm élősúly-növekedéshez fel­használt abrak menny is ég csök­kenjen, a napi súlygyarapodás pedig emelkedjen. Ezzel gazdasá­gosabbá lehet tenni ezt az ága­zatot. Takarmány vizsgálat A sertéstenyésztés sokat fejlő­dött a körzetben. Annak ellené­re, hogy csökkent a kocaállo­mány, a jószáglétszám több mint 6 százalékkal emelkedett. Ez a nagyobb szaporulatnak, az el­hullás csökkenésének köszönhető. Sokat fejlődött a takarmányozás színvonal is. Érdemes a jövőben jobban igénybe venni a közös gazdaságoknak a bácsalmási ta­karmányvizsgáló laboratóriumot, amely ez év januárjától a közös gazdaságok tulajdona. A sertés­telepek sokféle technológiai rend­szerrel működnek. Szükséges a további gépesítés. Több gazdaság szerződést kötött az ISV-vel ka­pacitásnövelő rekonstrukcióra. A termelési mutatók javulásával nőtt ugyan az árbevétel a sertés­­tenyésztésben, azonban a költsé­gek Is emelkedtek. Az Idén az élő-export megindulásával jobb helyzetbe kerültek a gazdaságok. A szövetség szakemberei ajánl­ják a legjobb eredményt elért telepek tevékenységének tanul­mányozását, hasznosítását. Java­solják, hogy szélesebb körben al­kalmazzák a battériás nevelést, amely lehetővé teszi a hízókibo­csátás növelését. 1 A tapasztalatok szerint a juhá­szaiban 300—350 anya alatti fal­­kék tartása gazdaságtalan. Ezért érdemes az üzemeknek jobban kihasználni az eddiginél kedve­zőbb állománynövelő hiteleket. Szükséges a juhtenyésztő társu­lások tapasztalatainak hasznosí­tása, Illetőleg új együttműködé­sek létrehozása. Sokat fejlődött a körzetben a baromfitenyésztés. Míg 1974-ben 90 ezer mázsa, az idén 174 ezer mázsa baromfihúst szállítanak az ipar részére. A korszerű telepek gazdasági mutatói, nyeresége lé­nyegesen meghaladja a hagyo­mányosokét, valamint a szövet­ségi átlagot. Jó példa Több általános tapasztalatot is levontak a szakemberek az állat­­tenyésztéssel kapcsolatban. Szük­séges folytatni a szakosítást Jó példa erre Jánoshalma, ahol egy községen belül a helyi adottsá­goknak megfelelően fejlesztik az ágazatokat. Egy termelőszövetke­zet a baromfival, kettő a szarvas­­marhával, a termelőszövetkezet­közi vállalat pedig a sertéste­nyésztéssel foglalkozik. Az állat­­tenyésztés fejlesztéséhez több se­gítséget tudnának adni a rend­szerek. Tovább lehetne tökélete­síteni a technológiát, a kutatóin­tézetekkel szorosabbá tehetik az együttműködést. Nagyobb gondot fordítsanak az-üzemek az állat­egészségügyi előírások betartá*: sára. Ennek egyik feltétele, hogy minimálisra csökkentsék az istál­lók látogatását, ha feltétlenül szükség van rá, akkor Is csak alapos fertőtlenítés után lépjenek be a telepre. K. S. • A Mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozása a DUNATEJ, amelynek feldolgozó üzemét Solton építették fel. Nemcsak a közös gazdaságok tehenészeteiből, hanem a háztájiból is vásárol fel tejet. ÍISÍSSwíHvKVÍ Védekezés szőlőlisztharmat ellen A felmelegedéssel a szőlő fej­lődése is felgyorsul, a magasabb hőmérséklet és a levegő maga­sabb relatív páratartalma kedve­ző fettételeket fog biztosítani a szőlőlisztharmat (Uncinula neca­­tor) fertőzéséihez. A fertőzés reális veszélye első­sorban az ültetvényekben a leg­valószínűbb, ahol tavaly is szá­mottevő volt a 'kártétel! A lisztharmat a szőlő minden zöld részét megtámadhatja. Leg­korábban a zöld hajtásokon, ké­sőbb a leveleken, majd a bogyó­kon észlelhető. A megtámadott fiatal hajtások elpusztulnak, az idősebbek nem érnek be jól. A lisztharmatos lé­velek nem nőnek, nem működ­nek megfelelő módon, könnyen leválnak. A szőlő virágzata és az apróbb bogyók a betegség követ­keztében elszáradnak. Á nagyobb bogyók elsatnyulnak, megkemé­nyednek, továbbnövekedés esetén felrepednek. A repedéseken a bo­gyó magjai is kilátszanak. Sajnos, a fürtperonoszpórát és a lisztharmatot sokan összetévesz­tik, pedig a két betegség jól el­határolható egymástól. Ha a gya­nús bogyót hosszában átvágjuk és a 'belseje egészséges, zöld szí­nű, a héj ellenben barna: liszt­­harmattal állunk szemben. Ha a bogyó belseje barnás, úgy pero­­noszpórás fertőzésről beszélünk. Tovább vizsgálva a kórképet, megállapítható, hogy a liszthar­matos fürtnek sajátos penészsza­ga is van, a megtámadott foltok pedig lisztesek, fénytelenek, gyakran ólomszürkék. A lisztharmat a szőlő felületén él, ezért kéntartalmú és kénpótló szerekkel védekezhetünk ellen. Jó hatású készítmény a Thiovit 0,5 százalékban, valamint a Karat­­hane FN 57 0,1 százalékban. Károsít a gyapjaslepke Sok kiskerttulajdonos meglepe­téssel tapasztalta, hogy egy eddig még nem látott ismeretlen her­nyó rágja az almafák fiatal le­veleit. Különösen az elegyetlen cser- és kocsányos-tölgyes erdők mel­letti ültetvényekben észlelhető nagyobb egyedszámban a kártevő. A hernyó bartnásszürke alapszí­nű, a hátán két sorban elől négy pár kék, hátrább hat pár piros szemölcsöt visel. Testét merev szőrzet borítja, a kis szőrös hernyót a szél is köny­­nyen tova viszi, így nem csodál­kozhatunk felbukkanásán még a gondosan kezelt gyümölcsösökben sem! . A lárvák károsítása jellegzetes, kiodvasítják a rügyeket, majd a leveleket karéjozzák, lyuggatják, s végül tarra rágják a fákat, A hernyók az első vedlésig csoportosan károsítanak, később I J szétmásznak — ekkor nehezebb ellenük védekezni, Szerencsére a hernyóik érzékenyek a szerves foszforsav-észter készítményekre, így az Unitron 40 EC-re 0,2 szá­zalékban, vagy a Dltrifon 50 WP-re 0,2 százalékban. Nyilvántartási kötelezettséggel háztáji, Illetve szórványterülete­ken ki permetezhető a kifejezet­ten mérgező Fekama Dichlorphos 50 is 0,1 százalékban. A szer előnyős tulajdonsága, hogy a lombrágó hernyók mellett elpusztítja az araszoló hernyó­kat sodrómolyokat — az alma­­lloncát —, pókhálós molyokat gyümölosmolyokat és a takácsat­kákat is. Ha 0,15 százalékra emel­jük a dózist, úgy a levélaknázók elleni védelem is biztosított. A 'készítmény méhekre veszé­lyes, élelmezés-egészségügyi vá­rakozási ideje 7 nap, munka­­egészségügyi várakozási Ideje csak 3 nap! A STATISZTIKA TÜKRÉBEN A munkahelyi étkeztetés IA Minisztertanács határozata szellemében növelni e kell a dolgozók munkahelyi étkezésében való részvé­telét az egészséges táplálkozás követelményeinek szem előtt tartásával. Háromszáz főnél nagyobb létszámú új üzem, telephely, csak megfelelő konyhával és étteremmel épülhet. A kevesebb dolgozót foglalkoztató szervezetek — a tanácsok koordinációjával — közösen épített munkahelyi konyhán, a munkahelyi vendéglátó vállalatok éttermeiben, valamint a kereskedelmi vendéglátóipari szövetkezetek nyilvános éttermeiben oldják meg a dolgozók étkeztetését. E célkitűzések megvalósítását segíti elő a gazdálkodó szerveze­teknél a szabályozórendszer 1976. január 1-1 változásával módosí­tott jóléti és kulturális alap is, amely tevékenységük eredmé­nyességétől függetlenül jóléti fel­adataik ellátását — így a ked­vezményes munkahelyi étkezteté­si is —, közel azonos színvona­lon hivatott biztosítani. Mindezen követelményeket szem előtt tartva Bács-Kiskun megye V. ötéves területfejleszté­si terve központi feladatnak te­kinti a munkahelyi étkeztetés fejlesztését, valamint a keres­kedelmi vendéglátás előfizetéses étkeztetésének fokozását. Fontos feladat, hogy az iparvállalatok és más munkahelyek saját pénzesz­közeikből még többet fordítsa­nak munkahelyi konyhák és ét­termek építésére. Üzemi konyhák Bács-Kiskun megyében az utóbbi hét év alatt az állami be­ruházók 93 millió forintot meg­haladó népgazdasági beruházási költséggel 22 üzemi konyhát és 51 üzemi étkezdét létesítettek, to­vábbá néhányat átalakítottak, bővítettek, korszerűsítettek. Az évek során egyre nagyobb egy­ségeket helyeztek üzembe, de fo­lyamatosan nőtt a fajlagos be­ruházási költség is. Bács-Kiskun megye állami be­ruházói a IV. ötéves tervidőszak alatt több mint 12 millió forin­tot meghaladó összeget üzemi ét­kezdék létesítésére, átalakítására, felújítására. Az V. ötéves terv­időszak első két éve alatt az üze­mi konyhák népgazdasági beru­házásainak költsége már megha­ladta a 27 millió forintot, az üzemi étkezdéké pedig megköze­lítette a 32 millió forintot 1971— 1975 között 10, az utóbbi két év­ben 12 üzemi konyha létesítése fejeződött be. A kapacitás napi 3750, illetve 7312 ebédadag volt Az előző tervidőszakban 37 üze­mi étkezde létesült, 1976-1977- ben pedig 14. E létesítményekkel az egyszerre kiszolgálható sze­mélyek száma 2620, illetve 1059 fővel növekedett Az üzemi konyhák kapacitása a IV. ötéves tervidőszak során évenként átlagosan 750 napi ebédadaggal gyarapodott, a jelen tervidőszak első két évében pedig több mint három és fél ezerrel. Ez együtt jár azzal a ténnyel, hogy a létesített konyhák egyen­kénti napi adagszáma a két Idő­szakot egybevetve 375-ről 665-re változott. Míg at előző öt év alatt egyetlen ezer adagos kony­hát helyeztek üzembe Kiskunfél­­yházán, és egy hatszáz adago­sat Kecskeméten, a többi ennél kisebb volt. Az 1976—1977-ben üzemibe helyezettek közül már öt konyha hatszáz adagos volt, egy pedig 3 ézer adag napi elkészí­tésére alkalmas. A belépő kapa­citás egységeire 1971—1975 között háromezer forint népgazdasági beruházási költség jutott, az utóbbi két évben üzembe helye­zett konyhák esetében ez az ösz­­szeg 3637 forintra növekedett. Legtöbb a mezőgazdaságban A IV. ötéves tervidőszak alatt a legtöbb üzemi konyha — az összesnek 60 százaléka — a me­ző- és erdőgazdálkodásban léte­sült. Ezek azonban az átlagosnál kisebbek voltak, így az összes el­készíthető ebédadag-növekedés­­nek csak egyharmada tartozott oda. A legnagyobb kapacitásbő­vülést — az összesnek több, mint felét — az ipari üzemek által létesített konyhák adták. 1976 és 1977Jben az építőipar járult hoz­zá leginkább az üzemi konyhai ellátottság javulásához, az elké­szíthető ebédadag-bővülés 48 százaléka jelentkezett ott. A IV. ötéves tervidőszakban évenként átlagosan 524 hellyel nőtt az üzemi étkezdék férőhe­lyeinek száma, míg az azóta el­telt években 830-cal. Az étkez­dékre Is jellemző, hogy az utóbbi években nagyobb egységek léte­sültek, az átlagos férőhely 71-ről 128-ra bővült. Szembetűnő ' vi­szont, hogy míg 1971—75 között egy étkezde! hely népgazdasági beruházási költsége 8400 forint volt, addig az utóbb ■ létesített egységeknél már majdnem 19 ezer forint. Ez arra Is utal, hogy az előző években több átalakítás, bővítés történt, az utóbbiakban pedig új étkezdék üzembe helye­zésével bővült a kapacitás. 1971 és 1975 között legtöbb üze­mi étkezde! férőhelyet — az ösz­­szesnek több mint felét — az Iparvállalatok létesítették és ezek voltak a legnagyobbak is. Sor­rendben ezután következik a me­zőgazdaság. 1976—1977-ben a legtöbb üzemi étkezde! férőhelyet az építőipar adta dolgozóinak. Az üzembe helyezett férőhelyek költ­ségei sok tényező hatására nép­­gazdasági áganként mindkét Idő­szakban nagyon eltértek egymás­tól. Az állami szektorban a megye területén foglalkoztatottak létszá­mához viszonyítva az vegyes ága­zatok beruházásai igen eltérőek voltak. Az 1976. évi létszámot fi­gyelembe véve az egész időszak alatt az iparban 639 forint, az építőiparban 2604 forint, a me­ző- és erdőgazdálkodásban 667 forint, a szállítás-hírközlésben 562 forint, a kereskedelemben 32, a vízgazdálkodásban 559 forint jutott egy foglalkoztatottra. \ Állami—szövetkezeti Az állami beruházókon kívül a szövetkezeti szervezetek Is egyre többet törődnek a dolgozók kö­zösségi étkeztetésével. 1976-ban az előbbiek napi 4100 üzemi konyhai ebédadaggal bővítették a munkahelyi ellátást, a szövetke­zeti szervezetek pedig 4500 ebéd­adag előállítására alkalmas kony­hát helyeztek üzembe. 1977-ben az állami beruházók több mint 3200, a szövetkezetek pedig kö­zel 2200 ételadagos bővítést haj­tottak végre. Míg az átlagos ka­pacitás 1977-ben az államiaknál több mint 400 adag volt, a szö­vetkezeteknél meghaladta az 530 adagot. Az egynapi ebédadagra jutó népgazdasági beruházási költség 4430 forint volt. Az üzemi étkezési férőhelyek bővítésében is még jelentősen el­maradtak 1976-ban a szövetke­zetek. Mindössze 312 étkezde! he­lyet létesítettek, amely az állami beruházókénak alig több mint egynegyede volt. 1977-ben viszont az 1750 férőhely több, mint há­rom és félszerese volt az állami létesítményeknek. A szövetkezeti étkezdék átlagos kapacitása 1977-iben 47 százalékkal több, az egy- férőhelyre jutó költsége pe­dig 36 százalékkal kevesebb volt, mint az állami létesítményeké. Dr. Sántha Józsefné a KSH tájékoztatási osztály­vezető-helyettese

Next

/
Thumbnails
Contents