Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-24 / 198. szám
1978. augusztus 24. 0 PETŐFI NÉPE • 3 A LÁTVÁNY a fogathajtó világul bajnokság és a * mezőgazdasági szakembereket mozgósító Hírős Napok idején egyúttal hiteles történeti, irodalmi, képzőművészeti — egyszóval közművelődési hasznú — kiállítások mélyítik el mindazoknak az élményeit, akik a hírős vámosban látnivalókra vadásznak. A helyszínek közül mutatunk be ez alkalommal néhányat. A Mezőgazdasági Könyvkiadó kiállítását fél tízkor, a Katona József Múzeum természetvédelmi és vadászati bemutatóját 13 órakor, a lovassport-történeti kiállítást a Tudomány és Technika Házában 14.30-kor nyitják meg a mai napon. Kiállítások Kecskeméten Emberek, lovak, szerszámok A hírős város újjáépült központjában, a Megyei Művelődési Központ földszinti termében mondja az Emberek, lovak, szerszámok című kiállítás rendezője: Németh Mátyás, a Mezőgazdasági Múzeum állattenyésztési osztályvezetője: — A lóval foglalkozó embereknek és a lovaknak állít emléket a bemutatónk négy témakörben. Elsőnek a harcászat, közlekedés, szállítás és mezőgazdaság szolgálatait szemléltetik a tárgyi dokumentumok és régi képek. .Újabb szerepkört érzékeltetnek a sporttal és szórakozással kapcsolatos kiállítási tárgyak. Ezen belül a fogathajtó' versenyeket igyekeztünk kiemelni. Külön, hangsúlyos helyet kapott a verhetetlen Kincsem és a legendás hírű Imperiál szobra. A lovak művészeti ábrázolását a Magyar Nemzeti Galéria Új Magyar Képtárából és a Mezőgazdasági Múzeumiból válogatott festmények érzékeltetik. Jól egészítik ki ezt az összképet a herendi porcelánfigurák. Végül a haldoklónak tűnő, mégis továbbélő szíjgyártás művészi értékű termékei zárják a sort. A múlt századi iparosok munkáját a népművészet mai ifjú mesterei folytatják. Itt láthatók a kiskunhalasi Tóth Abonyi Balázs és fia lószerszám-remekei is. ír, -t; imm • A kitűnő mestermunkák a Megyei Művelődési Központban. Az ókortól napjainkig v «-rv \f~< I An a A A_ A lovassport történetének főbb állomásait jelzi az ókortól napjainkig a Testnevelési és Sportmúzeum kiállítása a kecskeméti Tudomány és Technika Háza előcsarnokában. De megismerkedhetünk itt a különféle kocsitípusokkal, a hazánkban tenyésztett lófajtákkal, a nemesítők munkájával, világhírnevet szerzett versenyzöimk-Könyvbemutató és vásár Az esemény fontosságának kifejezéseként dr. Sárkány Pál igazgató nyitja meg a Mezőgazdasági Kiadó kiállítását, a Megyei Művelődési Központban. Az utóbbd években megjelent kétszáz kötet egyféle keresztmetszetet ad azokról az eredményekről, amelyek kifejezésre jutnák a mezőgazdasági, 1 vízügyi szakkönyvek megjélentetésésében. Legfrissebb könyvszenzációként most mutatkozik be a hatszáz oldalas Kertészeti növényvédelem, dr. Bognár Sándor szerkesztésében. Ugyancsak nyomdaszagú még a Borászok szakkönyve és az Évélő dísznövények termesztése című kiadvány is. Emellett ismét kapható több olyan mű, amelyeket már a mm Természetvédelem, vadászat kel és versenylovainkkal, a rádiházai, szilvásvárad!, sümegi, nagyvázsonyi, bábolnai és nagycenki nemesitési központokkal is. Fotók örökítik meg a magyar népi fogatokat és a fogatparádék különleges pillanatait. A nagy kongresszusi teremben többször is vetítik majd a fogathajtásról szóló, Világbajnokok című 30 perces színes filmet. • Katona József így képzelte el 1912-ben Tolsztoj vadászatát. Fafaragás a naiv művészeti múzeumban. (Tóth Sándor felvételei) A naiv művészek múzeumában A megszokottól eltérő kiállítással lepi meg vendégeit a vasútkerti Katona József Múzeum. Három teremben tárul fel a természetvédelem, vadászat és vadgazdálkodás sok érdekes mozzanata. A többi között bemutatkoznak Bács-Kiskun megye érmes és díjazott trófeái. Térhatású diorámák jelenítik meg például a Kiskunsági Nemzeti Park sziki madárvilágához tartozó partfutókat, gulipánokat, kócsagokat. A gemenei erdő egyedülálló környezetére ártéri, zsombékos részek diorámája utal A kiskunsági táj homokbuckáit Karáth 0 Aranyérmes Őztrófeák sorozata a Katona József Múzeumban. Imre egész falfelületet beborító tájfotója varázsolja ide. Nagy György Sándor színes felvételei pedig izgalmas vadászati pillanatokat ábrázolnak. Ebbe a dokumentatív erejű, meggyőző kiállításba hitelesen illeszkednek a tájhoz és természethez kötődő képzőművészeti alkotások: Balogh Péter, Bozsó János, ifj. Éber Sándor, valamint Murai Róbert festményei és grafikái. Messze földön páratlan az a vállalkozás, amely állandó kiállítási lehetőséget teremtett a magyar naiv művészek számára, a célnak megfelelően megőrzött-felújított alföldi jellegű lakóházban, Kecskemét szívében. Csaknem félszáz alkotó képei, faragásai vallanak sajátos formanyelven, realisztikus megfigyeléseikről, vagy éppen szürrealisztikus álomvilágukról. „A művek leginkább az azokat létrehozó egyénekre jellemzőek, gyakran személyes kitárulkozások. ösösztöneiikre és tehetségükre hagyatkozva maguk állítanak fel szabályt, függetlenül az akadémikus normáktól, iskoláktól és stílusirányzatoktól, hiszen el sem jutottak hozzájuk olyan elvek, amelyekből megtudhatták volna, hogyan kell festeni, vagy szobrot készíteni” — írja Bánszky Pál művészettörténész, a kiállítás rendezője. Az állandó tárlat mellett két teremben újabb és újabb naiv művészek lépnek közönség elé. Most özv. Bácskái Andrásné festő és Tőke Imre faragó alkotásaival ismerkedhetnek meg a látogatók. Egy tragikus asszonysors önvallomásos ábrázolásai és a népművészeti hagyományok folytatásának lehetőségei tartogatnak itt etikai és esztétikai élményeket. S végig, az állandó és ideiglenes kiállításon lépten-nyomon feltűnik az ember hűséges segítőtársa, a ló. Nem mintha a fogathajtó világbajnokságra időzítették volna ezeket a festményeket és szobrokat, de a népi realizmus kifejezőerejével azoknak is sugallnak valami lényegeset az életről, akik most ismerkednek meg a naiv művészet hazai remekeivel. Halász Ferénc hiánylistára kellett elkönyvelni. Tehált: kiállítás és árusítás együtt. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 600 ezer forint értékkel növelte kecskeméti készletét ezekre a napáikra. A szakmai és sportrendezvények helyszínein tizenegy sátorral és pavilonnal jelennek meg. „Felfegyverzett asszonyok megakadályozták munkájában a végre- | hajtót”; „Nem kaptak ínségmunkajegyet, uborka. és dinnyecsősz lett két érettségizett diák”; „Csalt a kis cselédlány, rpec^.figx^ggj^.gippr^ y4~,í gyott”; „Tárgyalás. a befagyott... szilva7jés_ szőlőexport,, f ellgnciíjé-, sére”; „Három állásra 385 pálya, zó”; „Felakasztotta magát, mert • nem kapott munkát”. A Kecskeméti Lapok 1934-es évfolyamából oldalakon át idézhetném a nyomorúságot panaszló címeket. Baj, baj mindenütt. A pénztelenség dühöng az országos vásá. ron éhbérért dolgozik a gyárban, akinek jut valamilyen munka. A tanács költségvetési hiánya egymillió pengő, noha olykor a tisztviselők hiába várják elsején a fizetést. Iszonyú pénz olyan időkben, amikor két fillér az alma kilója, egy liter must egy fillér. A városok közül az agrárjellegű Kecskeméten pusztított legkegyetlenebbül a világgazdasági Válság! A társadalom minden rétege nehéz éveket élt át, igyekezett átmenteni magát jobb napokra, ezzel-azzal próbálkozott. A sínylődő iparosok ' még 1933 szeptemberében elhatározták, hogy a következő évben Kecskemétén tartandó országos kongresszus alkalmából kiállításokat rendeznek. A nagyobb forgalom, érdeklődés kiváltására mások csatlakozását is szorgalmazták. Gyorsan bővült, gazdagodott a program, minden testület, intéz- - mény, szervezet hozzájárult valamivel dúsításához. Végre valami a nagy tespedtségben, végre valami mozgás! Február elsején, valamennyi fővárosi lapban megjelent tudósítással kezdődött az országos propaganda. Ettől kezdve szinte mindennap olvashattak valamit az előfizetők Kecskemétről, a magyar gyümölcsről Ünnepi bélyegzővel láttak el március 15-től minden itt feladott levelet. A rádióban Móricz Zsigmond dicsérte a homokot meghódító Kecskemétet, csinált kedvet a látványosságokhoz, a „kecskeméti példa” megtekintéséhez. Közben nagy ambícióval dolgozott a sokféle bizottság. Katona és Kodály tekintélyével is növelni akarták a Hírős hét vonzását, feltehetően a háttérből mozgató Tóth László nyomdaigazgató befolyására. Mind álta. lánosabbá vált az a felfogás, hogy elsősorban saját értékeit kell a városnak felmutatni. A fel-felcsillanó reményeket, a lelkesedést szárazság, forróság, majd „a barack fekete szombatja” hervasztotta. Egyik pillanatról a másikra az előző évi harmadára, negyedére zuhant a barack ára. A rosszemlékű szombaton százezreket vesztettek az őstermelők, hiszen 35 vagon gyümölcsöt indítottak külföldre, mázsánként mindössze 10—12 pengős áron. Hetekig tartott, amíg a régi szintre tornázta föl magát a kajszi-, a rózsabarack. Addig a Hírős Napok egykor és ma mm fgy vonultak a legkisebbek 1934-ben. kapitalista piac farkastörvényei, az exportőrök mesterkedései legalább egymillió pengőt húztak ki a hűtőház, állami gondoskodás, megfelelő érdekvédelem hiányában teljesen kiszolgáltatott parasztok zsebéből. Július 21-én mégis óriási tömeg bólogatott helyeslőén a soha nem volt látványosságot, világvárosi nyüzsgést, maradandó értékű kulturális programot köszöntő szónoklatnál: „Itt ősi tradíció a dologszeretet, a szorgalom, a fejlődés és a haladás iránti készség, és mindenekfelett a szeretett szülőváros érdekében való összefogás.” A következő napokbán Kecskeméten az ország szeme. Hatezer pörkölt fogy az Újkollégium előtti cserényben, Kodály művészetének, egy zseniális karmesternek és egy csodálatos kórusnak a találkozása ámulatba ejti a magyar muzsikusvilágot, tanácskoznak a kereskedők, az iparosok, az Alföld-kutatók, felvonulnak a gyerekek, az autósok, motorosok, óriási zsúfoltság a kiállításokon. Majd mindenki elfeledkezett a kínzó gondokról, a kormányzat tehetetlenségéről, a holnapról, pedig újra gyülekeztek a viharfelhők. Még az almatermést, a szőlőt megtizedelő vihar okozott kisebb kárt, az újra vak, újra elhibázott politika létükben fenyegette az embereket. Csinnadrattás zászlóavatással zárult a Hírős hét is. A hadirokkantak vonultak el József főherceg előtt az első világháború kitörésének huszadik évfordulóján. Jöttek a szerencsétlenek, kf láb, ki kar nélkül, ki fél szemét, ki mindkettőt elveszítve, jöttek a bénák, a légnyomástól örökre reszketők, jöttek, ki piros huszársapkában. ki csukászürkében, ki bakancsban, ki mezítláb, jöttek gyászfeketében a hadiözvegyek, a hadiárvák, és nem sejtették, hogy a velük vonuló leventék nagy részére, fiaikra, vőlegényeikre is hasonló sors vár. Jóval szerényebb keretek kö-PÜSi an ki LsH ir &g§SÍ Ni it* 0 Napjaink fiatalsága így örvendezett. zött rendezték meg 1936-ban a második Hírős hetet. Az 1935- ös iszonyú jég| verést még alig-alig heverték ki a gazdák, sztrájkra készülődtek a cipőgyári munkások, az építők. Még ilyen körülmények között is felszabadította a városszeretet friss erőiL—folytatást követelt. A felszabadulás után más társadalmi körülmények között megváltozott az efféle sereglések célja, funkciója. Az 1948-ban szervezett Hírős Napokon már a szőlőé volt a vezető szerep, úgy látszik, végérvényesen háttérbe szorult a barack. Szüretkor nyitották meg a kiállításokat, fogadták a vendégeket, mutatták meg, hogy mit is tud Kecskemét. Az újságokból eltűntek az álláskereső hirdetések, az árverési tudósítások. A nyitás napján arról olvashattunk, hogy tíz bérlőszövetkezet alakult Kecskemét határában. Ezt követően 1956 szeptemberében jelentek meg újra a hagyomány felélesztését hirdető plakátok, s azóta rendszeresen országvilág elé tárja ez a város, ez a vidék kincseit, munkája eredményeit „Hírős a megye és Kecskemét mindenekelőtt azért, mert munkaszerető népe sok évtizedes küzdelmeivel termővé tette a kietlen liomokpusztát”, hangoztatta az 1957-es Hírős Napoícai köszöntő miniszter. A kiállítások minden eddiginél nagyobb helyet követeltek. Az Üjkollégiumból, a tanácsházáról a Vasútkertbe költözve várták a rekordszámú látogatót. Erről az. ünnepségről már a tévé is tudósított. Az elmúlt két évtizedben Kecskemét, a táj központja már az egész megye kincseit vonultatta fel a Szüret az aranyhomokon rendezvényeken. Az irodalom, a zene, a képzőművészet — reméljük átmenetileg — kissé háttérbe szorult, de mint varázslatos új motívum, a népművészet színesíti a programot. 1976-ban ismét visszatértek a „hírős” elnevezéshez. Németh László hajdan „a diadalmas belterjesség” honának tartotta Kecskemétet. Sajnos, ezt a kiállítást nem látta, nem mérhette föl az óriási - fejlődést. Olyan különbség volt ez utóbbi és az első Hírős hét között, mint amennyivel nőttek a terméshozamok, amennyivel emberibbé váltak a termelési körülmények, amennyire könnyebbedéit a homokot szelídítő nép élete, amennyivel hatékonyabban, felelősebben törődik az állam szorgalmas polgáraival. Minden feltétel adott, vagy megteremthető ahhoz, hogy a soron következő Hírős Napok mind fontosabb nemzetközi eseménynyé, a szocialista mezőgazdaság, a magyar kultúra mind hatékonyabb népszerűsítőjévé, „önerősítő szertartássá” váljanak. A remélhetően mielőbb elkészülő széchenyivárosi állandó kiállítási terület, a még távlatosabb tervezés, előrehaladásunk, további lehetőségeket kínál. Heltai Nándor
