Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-18 / 193. szám

1978. Augusztus 18. • PETŐFI NEPE • 3

Turisták

vagyunk

' Tjtazási hirdetéseket olvasok yJ az újságban. Jó néhány utazási iroda hirdet, csalogat, rábeszél: utazz külföldre, ismerd meg a világot. Csehszlovákiát és Ausztriát, a Szovjetuniót és Spanyolországot. Pénz dolga melyiket választod, egyik olcsóbb, a másik többet emészt fel, de a lehetőségek skálája széles.

Ismerkedünk egymással, de ezzel kapcsolatban különböző gondolatok, érzelmek, megfontolások támadnak az emberben. Az egyik így hangzik: mi marad meg bennünk ezekből az utakból? Időnként, ha egy házaspár vendégségbe megy a másikhoz, felsóhajt: „Ezek megint külföldi utazásaikról készített diafilme- . két fognak vetíteni!" Igaz, másoknak 'nem olyan érdekesek, vonzóak ezek a színes felvételek, mint nekem, aki ott jártam. Mégis ez jelképezi a tényleges élményt. Régi szép épületek, érdekes, járókelőktől nyüzsgő utcák, szokatlan tájak. Olyasmi válik így maradandóvá, ami egyszerű és megismételhetetlen. Félreértés ne essék, nem a fényképezést akarom reklámozni, hanem az igazi élményszerzést. Cipőt is vehetsz, nadrágot és inget, pulóvert. A cipő azonban elkopik, az inget két-három év múlva el kell dobni, de amit láttam, megértettem, nem kopik el. Örökre megmarad emlékezetemben.

Sokszor elmondták már: a magyar turista hazájának a követe. Én is leírom. Nem azért teszem, hogy valamilyen agltálásra biztassak bárkit is a külföldön. Egy népről, országról egyébként sem annak alapján alakul ki a vélemény, amit önmagáról mond. „Nagykövetek" vagyunk, amikor külföldön az utcán sétálgatunk, „viselkedünk", megismerkedünk az ottaniakkal, bemegyünk az üzletekbe, a szállodában vagy a kempingben lakunk. .

De hadd szóljak az érem másik oldaláról, a benyomásról, amelyet a külföldiek nálunk szerezhetnek. Nem tartozunk az élvonalbeli idegenforgalmi helyek közé, mint Olaszország, vagy Ausztria. Mégis egyre nő az ideérkezők száma, milliós nagyságrendekkel emelkedik és az idén soha nem tapasztalt csúcsot ért el. Tudom, vannak az „idegeninváziónak" hátrányai is, de aki visszautazik tőlünk néhány nap vagy hét után, többnyire elégedett, és ' nyilván olyanok is kerülnek szép számmal, akik szeretettel gondolnak vissza az országra. A „szeretet" szót használtam, bár ez nem idegenforgalmi fogalom. E területen a pénzt, a valutát sokkal többen emlegetik. De ha igaz, hogy van hagyományos magyar vendégszeretet és ha mindig gondolunk is erre, amikor ismerős külföldit fogadunk, vagy csak az utcán találkozunk a turistákkal — bizonyos, hogy a kép, amelyet rólunk alkotnak, kedvező marad.

Mind sűrűbben találkozunk egymással, mi, Európa lakói, a Lenin körúton, a Via Venetón, a Nyevszkij proszpekten. Sok millió „nagykövet", aki tömegméretekben tanulja a turistaságot.

T. I.

„A KÉRT IDŐRE ELKÉSZÜL” '

Gondok között is jól érzi magát az osztályvezető I

Nem tartozom, azok közé, akdk kizárólag az íróasztal mellett kiagyalt, az élettől idegen dolgokkal, a merőben felesleges „aktatologatással” hozzák összefüggésbe ezt a fogalmat: hivatal. Tudom, hogy életünk számos fontos problémájának megoldása a hivatalokra vár. Mégis meglepve tapasztaltam, hogy milyen a sürgés-forgás a Bács-Kiskun megyei Tanács bajai járási hivatalának művelődésügyi osztályán, ezen a nyári napon is.

Molnárfi László osztályvezető a katymárí • tanácselnökkel beszélget, aki egy üzenetet ad át neki: a nemzetiségek művelődésével kapcsolatos felmérés készítői adatokat kérnek tőle. S ő erre ezt mondja:

— A kért időre elkészül a kimutatás.

Bentebb kerülve jó ideig magam is adatokat kérek; azokat jegyezgetem. Megtudom, hogy Molnárfi László hét esztendeje látja el az osztályvezetői teendőket, s hogy azóta szinte minden napja az érkező levelek olvasásával kezdődik. Gyakran tíz-tizenöt is vár erre. A mai nap ilyen szempontból kivételes: mindössze egy levél érkezett. Ám ezt az egyet sem tudta elolvasni; amióta belépett az iroda ajtaján, nem akadt szabad perce. #

Megtudom, hogy elsőnek —fél nyolc előtt néhány perccel — a dávodi iskolaigazgató kopogtatott: a tantestületből hárman szülési szabadságra mennek; így öszszesen 'négy tanárra lenne szükségük, szeptember elsejétől kezdve.

— Tudott segíteni a gondjukon? — kérdezem.

— Megnyugodva ment el az igazgató. Bár az egyik állás sorsa ma még bizonytalan, de a többi három rendben van.

— Kik lépnek azok helyébe, akik szülési szabadságra men• nek?

— Például egy egészen fiatal tanítónő, aki eddig két évig tanított egy Budapest környéki faluban, de most ide a járásba, Csátaljára jött férjhez. S mivel helyben pillanatnyilag teljes a testület, ő vállalja a naponkénti utazgatást.

Az Iskolaigazgatók pedagógusokat, a nevelők viszont tantestületeket keresnek így augusztusban, a művelődésügyi osztályon.

— Nincs egy órája, hogy itt járt két tanárnő. Az egyiknek egy kollégiumot ajánlottam, ahol ne' velőnőre volna szükség. A másikat felsőszentiváni nevelőotthonba irányítottam, ahol százhúsz állami gondozott gyermek mellé várnak nevelőnőt.

•

A járás huszonegy iskolájában több mint ötszáz pedagógus tanít. S néhány évvel ezelőtt még mintegy tíz százalékuk képesítés nélküli volt.

— Ma már tízet ha össze lehetne számolni ilyet; de ők is kivétel nélkül tanulnak, és többségük utolsóéves levelező hallgató, valamelyik tanárképző főiskolán. Újabbakat már nem veszünk fel, hiszen az üres állások betöltésekor e pillanatban is több mint húsz, jól képzett pedagógus közül válogathatunk — mondja az osztályvezető.

Szavaiból arra következtetek, hogy a napi gondjai között is jól érzi magát. K. J.

A VÁROS FEJLESZTÉSÉÉRT

Személyes példaadással

Aki esetleg jó tanácsra szorul nyugdíjas napjainak célszerű eltöltésével kapcsolatban, nem választ rosszul, ha Oláh Istvánhoz fordul. A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet volt elnöke hét éve nyugdíjban van, ám az unatkozást, a tétlenséget nem ismeri. Nem kérkedésből mondja, hogy a mázsás zsák sem fog ki rajta. Sportos alkatát látva, kétség ehhez nem fér, s ahhoz sem, hogy éveiből akár tízet is nyugodtan letagadhatna.

Sohasem válogatott a munkában. Jónéhány évig fizikai dolgozó volt, s 1953-ban, amikor két kis szövetkezet egyesült, megválasztották elnöknek. Csaknem húsz évig látta el a tisztséget. Most is szívesen beszél erről az időről:

— A város építésében jelentős eredményeket ért el a szövetkezet. A hatvanas évek elején kezdtük el a többszintes társasház építését, majd később a Bács megyei Állami Építőipari Vállalattal közösen, úgynevezett blokkos technológiát alkalmaztunk. Jelenleg már a legkorszerűbb technológiával dolgozik a szövetkezet. Az ötvenmillió forint termelési érték mintegy fele a lakásépítésből származik.

— Jóleső érzés, hogy két évtized alatt a szövetkezetben végzett munkámmal hozzájárulhattam a város fejlesztéséhez — emlékezik vissza, amihez nyomban hozzá lehet tenni, hogy mindig személyes példát mutatott a társadalmi munkában is.

— Ezt nagyon fontosnak tartom, s egy példával meg is magyarázom, hogy miért. Nézze meg a Kilián György utcát, ahol lakom. Minden ház előtt virágok szegélyezik az utat. De ne

higgye, hogy korábban ez így volt. Sőt, évekkel ezelőtt nem egyszer megmosolyogtak, amikor délutánonként virágokat ültettem, gondoztam rózsáimat' a ház előtt. A következő évben a szomszédom is nekilátott a virágágy kialakításának, aztán a többi utcabeli sem akart lemaradni.

Nagy szeretettel, lelkesedéssel beszél a Kilián utcáról, az elmúlt évek eredményeiről, egyebek között az út újjáépítéséről, a járdáról, a vízvezetékről, a fásításról. Nemcsak azért viseli szívén az utca sorsát, mert itt lakik, nem is csupán azért, mert itt született, hanem elsősorban azért, mert több mint tíz éve ennek, illetve a szomszédos Iványi Sándor utcából választották tanácstaggá!

Amint váltottunk a témán, s a város fejlődéséről, gondjáról, eredményeiről kezdtünk beszélgetni, ugyanolyan lelkesen magyarázott, mint az imént. Húsz éve városi tanácstag, nyolc évig a végrehajtó bizottságnak is tagja volt, jelenleg a termelés-, ellátásfelügyeleti bizottság elnöke.

— Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem tartozik a bizottságunkhoz — magyarázta. — Az elnöki teendők igen sok munkát adnak. Részt veszek a végrehajtó bizottság ülésein, tolmácsolom a bizottság véleményét, javaslatát. Ciklusonként egy alkalommal beszámolok a tizenhárom tagú bizottság munkájáról. Minden előterjesztést, amit az ellátásfelügyeleti szakigazgatási szerv készít, véleményezünk, esetleg kiegészítjük, mielőtt a végrehajtó bizottság, illetve a tanácsüléseié kerül.

Okos időbeosztással mindemellett jut ideje a kertészkedésre, s

Ne szégyelljünk tanulni a kapitalistáktól se, amenynyiben van mit. El kell ismernünk például, hogy egy időszerű és szinte valamennyiünket érintő kérdésben megelőztek bennünket. Még jtözelebbről minket, közírókat — egy nyugatnémet újságíró-diplomata, bizonyos Breitenstein. Nos — ez a szemfüles kolléga —, már amennyire rá lehet ezt mondani a Theodor— Heuss—Akadémia igazgatóhelyettesére — könyvet írt 122 közéleti személyiség alvási szokásairól. Van e mintaképek között világszínvonalon futó politikus éppúgy, mint szerkesztő, tábornok, avagy futballista. A lényeg az, hogy nemzetközileg ismert alanyokról van szó.

Igen figyelemre méltó megállapítások találhatók a műben az ébrenalvás művészetérői, amire

_ mint Breitenstein kifejti —

különösen a politikusoknak van szükségük.

S milyen igaza vanl Hiszen a politikus is ember, tehát többékevésbé tökéletlen — már megbocsássanak a kifejezésért, amit olyan értelemben használók, hogy ő sem abszolút tökéletes, azaz offé, azaz jártas, otthonos, gyakorlott mindenben. Példának okáért az alvás és ébrenlét aránytalanságainak elviselésében. Elvégre nem lehet minden politikus olyan ébrenlét-zseni, mint Napóleon, aki éjszakai haditanácsain sűrűn áprehendált tábornokaira : „Maradjunk ébren, uraim... még csak két óra. Valamivel ki kell érdemelnünk a fizetésünket.”

Visszatérve tehát az ébrenalvás képességére. Sosem tagadjuk, hogy mindösszesen mi magyarok merő politikus nemzet vagyunk. Beleszólunk munkahelyünk, városunk, megyénk, hazánk nagy kérdéseinek eldöntésébe, sőt még egymás magánéletébe is. Tehátiglag — politikusok vagyunk tetőtől talpig. Mindez — tudjuk — számunkra is rengeteg rendezvényi részvéttel, közéleti kötelezettséggel jár. Ki ne vett volna részt közülünk pirkadattól naplementéig tartó konferenciákon? Melyikünk ne hallott volna közszereplése során tengerikígyó méretű felszólalásokat, nem is beszélve időtérfoglaló referátumokról.

S most tegye ki-ki ama kebeloldalára a kezét, ahol a ■ szíve fészkel: ki ne torzította volna kínos mosolygrimaszba orcáját, amint éppen leküzdhetetlen ásítási inger dúlta fel alsó és felső állkapcsát? Sőt még tenyerével is tett egy tekerő mozdulatot a szája előtt, mintha éppen valami kedélyes, szellemes szövegrész késztetné virgonc reagálásra... Van-e széles e hazánkban, aki legalább egyszer életében — mármint politizáló tevékenykedése passzív szakaszában — ne fakadt, volna nyílt őszinte panaszra: „Már ott tartottam, hogy szégyenszemre elalszom a tanácskozáson !”

Nos ebben a vonatkozásban hézagpótló — és példakövetésre

Norvégia kőolaja

A Norvégtenger alatt feltárható olaj mennyiségét az eddigi kutatá. sok alapján 1—

2 milliárd tonnára becsülik.

Ennek a fokozatos kiterme, lésével Norvé. gia Nyugat-Európa egyik legnagyobb olajex. portáló államává válhatna.

A tenger fenekéről történő

olajkitermelésnek elvileg megvannak a műszaki feltételei, hiszen vi. lágszerte egyre

több fúrótorony működik. A norvég-tengeri olaj kitermelés azonban lényegesen nehezebb, mint azokon a helyeken, ahol á fúró. tornyok csak 70—80 méter mélységű víz alól hozzák fel az olajat. A Norvég-tengerben átlagosan 200 méter mélységű tengerfenéken kell az olaj után fúrni, másrészt a norvégiai fúrótornyok a viharos időjárás miatt évenként mindössze 80—90 napon át üzemeltethetők.

A viharos időjárás már számos súlyos balesetet okozott, s miatta nagy gondot jelent a fúrótornyok kezelő személyzetének a megfelelő ellátása, illetve kéthetenkénti felváltása is. Az angol tv például dokumentumfilmet akart készíte. ni a norvég-tengeri olajkitermelésről, de a vállalkozás meghiúsult. mert a televízió munkatár. sait szállító hajó egyetlenegy fúrótoronynál sem tudott kikötni a vi• Az Északi-tengerre kivontatják az új típusú Condeep TCP 2 olajfúró berendezést. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.)

haros időjárás, a 20—30 méter magas hullámok miatt. A fúrótornyok természetesen jól ellen, állnak a viharoknak.

Nagy áldás Norvégiának a tengeri olajtermelés, de ugyanakkor ez nagy kockázattal jár. Példa erre a múlt évi úgynevezett „Eko^ fisk-tragédia”, amely állandó izgalomban tartotta néhány héten keresztül az Északi-tenger "'környékét. Az Ekofisk nevű norvég tengeri olajlelőhely térségében a „Bravo—14” elnevezésű olajkút felmondta a szolgálatot, és a kiömlő olaj tömeg vörösfekete hullámai elárasztották a tengert. Megvoltak a megfelelő biztonsági berendezések, de a kevés szakmai tapasztalat miatt ezeket fordítva szerelték fel, tehát nem tudták elzárni a kitörő olaj útját. A tengerek olajszennyezése viszont óriási katasztrófát okozhat.

a galambtenyésztésre is. Valóban gyönyörű a ház melletti rózsákért. S hogy a galambokkal is tud bánni, bizonyíték például az a levél, melyben meghívták a balatonboglári galambkiállításra.

Négezettük a fényképeket, a két szép unokát, a lányát, aki belgyógyász szakorvos, a fiát, aki kertészeti főágazatvezető a Lenin Termelőszövetkezetben.

— Asztalos édesapám halála előtt azt mondta nekem: tudod, fiam, csak arra lennék kíváncsi, mik lesznek az unokáimból, s te elégedett ember leszel-e? Nos, az unokáim megbecsült emberek, s ha visszagondolok életemre, elégedett vagyok, mert sohase csupán azt néztem, hogy én miként boldogulhatok, hanem miként boldogulhatunk.

A szekrényfiákban őrzött tucatnyi 'kitüntetés is eme szemléletét bizonyítja, s ezen nyugdíjas napjaiban sem változtatott. Fáradhatatlan munkájáért, ügyszeretetéért a megyei településfejlesztési nagyaktíván méltán kapta meg a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést.

Tárnái László

rnrnrnrnimmmmmmmmmmmmmmmmimmmmammmm

Ébrenalvás - művészi fokon

ösztökélő — az említett mű megjelenése. A szerző egész rakásra való politikust mutat be, akik művészi fokra emelték az ébrenalvás technológiáját Nem olyan pane serok, mint például Fred Mulley brit hadügyminiszter, aki nemcsak, hogy szemét hunyta le Erzsébet királynő és Fülöp herceg között egy légiparádén, hanem ráadásul horkolni se restellt (A tömegkommunikáció „demokratizmusára” vall, hogy az eset híre azonnyomban beszáguldottá a világot.)

A könyv kendőzetlenül feltárja, hogy néhány politikus pompásan alkalmazza már az ébrenalvásban szerzett jártasságát. Idézi Scheel államelnök őszinte beismerését, amit még külügyminisztersége idején tett a szerzőnek. íme a tömör párbeszéd.

_ Képes-e nyitott szemmel

aludni?

— Igen.

_ Vajon éppen most is ezt teszi?

_ Nem, mert ön felébresztett

Scheel-lel egy .nívón gyakorolja az ébrenalvás magasiskoláját Willy Brandt és Schmidt kancellár is. No persze nekik se megy mindig bakik-baklövések nélkül unalmuk, fáradtságuk elpalástolása — nyitott szemmel. Brandt egy hosszúra fiyúlt ünnepi rendezvényen tett úgy, mintha iszonyú mód érdekelnék a távbeszédek. Tekintetében úgyszólván megmerevedett a kitágult érdeklődés. Csak csupán — amikor a legvégén mindenki felállva tapsolt, egyedül Brandt ült tovább rendületlenül, tágranyílt szemében az addigi merev-feszült érdeklődéssel. Az egyébként zeneértő és igazán kedvelő Schmidt pedig a hírneves -Christoph Eschenbach zongoraművész gálaestjén maradt ébren-ülve a bonni Beethoven-halléban ...

Van még jópár demonstratív példa arra, hogy nagypolitőkusok is rajta-raj taveszítenek az ébrenalvásban kiérlelt tehetségükön. De ne abba kapaszkodjunk bele, ami „negatívum”. Éppen ezek az anekdotákká kövült balfogások bizonyítják, hogy összehasonlíthatatlanul többször sikerült nekik kamatoztatni ébrenalvó ügyességüket, mint nem. Példájuk nekünk, valamivel alsóbb szinteken politizálóknak is adjon biztatást ébrenalvó képességünk kifejlesztéséhez, majd tökéletesítéséhez. Mert valljuk be magunk közt, hogy értekezleti ébrentalvásunk még bizony eléggé gyerekcipőben jár. Ezt az a régtől visz- - sza-visszatérő egyetlen adomácska is alátámasztja, amelyet még „akkoriban” szült az élet. Egyik értekezleten ütre követték egymást a felszólalások. Egyformaságuktól végül is álomba szenderült legendabeli szaktársunk. Az egyik erőteljesebb tapsra aztán felriadt, fel Is pattant ültőhelyéről, és szép arányos mozdulatokkal ő is tapsra gyűlt. Csak míg mások ezt ülve és szó nélkül csinálták, őkelme ütemesen bömbölt is hozzá.

Qzóval senkinek se árt, ha megtanul nyitott szemmel

A tea útja

Japán monda szerint Darma, a kegyes Buddha-követő, hogy imádkozás alatt távol tartsa magától a fáradt, ságot, levágta szemhéjait és eldobta. Ebből keletkezett a teacserje, amiben erő lakozik és elűzi az álmot ...

Akárhogy is keletkezett a tea — természetesen a monda szerint semmiképpen — tény, hogy a teafogyasztás világszerte elterjedt, milliók italává vált. Termesztése Hátsó, és Elő-Indiában, Kínában, Jáván, a Szovjetunióban, Grúziában, Azerbajdzsánban, Krasznodarszkban, Kelet-Afrikában, Dél- Brazíliában nagyon elterjedt és földünk ezen területei látják el teával az egész világot.

Az ültetvénybe kihelyezett — magról kelt vagy hajtásdugványokkal szaporított — növénykéket sorozatos nyeséssel formálják: kialakítják az ún. szedési felületet. A termesztési folyamatban a tea szedése igényli a legtöbb munkát, ezért egyes országokban (Szovjetunió, India) gépi szedésig alkalmas telepítésekkel kísérleteznek. A fejlődő országokban azonban kizárólag a kézi szedést alkalmazzák. Teaszedésnél a fiatal hajtásról a csúcsrügy alatti 2—3 fiatal levelet lecsípik. A tea semmi, képpen sem tartalmazhat a csúcstól számított, negyedik levélnél idősebb, sötét színű, kemény leveleket. A növény folyamatos fejlődése esetén a szedést 5—15 na. ponként megismétlik. A leszedett levél gondos kezelést és szállítást igényel; ha megtörődik, me^nyomódik vagy befülled, mielőtt a

• A teaszüret Kelet-Afrikában nehéz fizikai munkát igényel.

feldolgozó üzembe kerül, és a fermentáció idő előtt megindul, akkor értéktelenné válik.

A feldolgozásnak három módja terjedt el; készítenek zöld, sárga és fekete teát. Az első két esetben — az ázsiai országok helyi ízlése szerint — nem, vagy félig fermen. tálódott leveleket szárítanak és ezeket különböző módon illatosítják. Ilyenkor a tea saját illatanyagai nem fejlődnek ki, viszont több a hatóanyaga.

Az európai ízlésnek a fekete tea felel meg. Ilyenkor a tealevelet először fonnyasztják, majd a leveleket komplex gépsor segítsé. gével összesodorják és felaprózzák. Ezután kerül sor a legkényesebb, legnagyobb szakértelmet igénylő folyamatra, a fermentációra. A szárítás után nyeri el a tea a barnás-fekete színét. Légmentes csomagolás mellett is csak mintegy 3 évig tartja meg a tea igazi aromáját és színanyagait

Bár egy csésze teában több,

vagy ugyanannyi koffein van, mint ugyanannyi kávéban, élénkítő hatása mégis valamivel enyhébb, valószínűleg azok miatt az anyagok miatt, amelyek csökken, tik a koffein élettani hatását.

aludni.

Tóth István

• A leszedett leveleket polcokkal ellátott, leponyvázott teherautóval szállítják az ültetvényről a gyárba. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) t