Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-18 / 193. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1978. augusztus 18. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN * Zöldség-gyümölcs fogyasztás Bács-Kiskun megyében Életszínvonal-politikánk fontos területe a lakosság korsze­rű, tápanyagokban, fehérjékben, vitaminokban gazdag táp­lálkozásának egyre szélesebb körű biztosítása, amelyre mind a pártkongresszus, mind a középtávú tervek felhívták a fi­gyelmet. Az utóbbi másfél évtizedben a hús, a hal, a tej- és tejtermékek, valamint a tojás fogyasztása terén jelentős elő­relépés történt, de nem kielégítő a vitaminos ételek fogyasz­tásának alakulása. Ennek részben a belföldi kínálat, részben az árszínvonal alakulása szabott korlátokat. A burgonya fogyasztása orszá­gosan szinte évről évre csökkent, míg 1960-ban majdnem egy má­zsa fogyasztása jutott egy lakos­ra, addig 1975-ben már csak 67 kilónyi. A zöldség és a hazai gyü­mölcsfélék fogyasztása az ország, ban nem mutat egyenletesen emelkedő irányzatot, hanem az időjárás és más tényezők okozta termésmennyiség változások ha­tására ingadozott. Zöldség- és fő­zelékfélékből a 15 év alatt a leg­alacsonyabb fogyasztási átlag 1965-ben volt, alig 77 kiló, a leg­magasabb pedig 1973-ban 86,7 ki. ló. A hazai gyümölcsfélék fo­gyasztása is 1965-ben volt a leg­kedvezőtlenebb, mindössze 50 kiló jutott egy lakosra, míg 1963-ban és 1969-ben 67,5 kiló, 1976-ban a burgonya fogyasztása tovább csők. kent, az előző évinél 4 százalék­kal volt kevesebb, míg a zöldség-és gyümölcsféléké együttesen 2 százalékkal esett vissza. A háztartás-statisztika tanúsága szerint *l976-ban a munkások és a szellemi foglalkozásúak fogyasz­tották a legkevesebb vitaminos terméket. Bács-Kiskun megyében a vizsgált rétegek burgonya-fo. gyasztása meghaladta mind a dél­alföldi körzet, mind az ország át­lagát. A Bács-Kiskun megyei munkások és kettős jövedelműek friss zöldségfogyasztása több volt mint a körzet átlaga, de a szövet­kezeti parasztoké elmaradt attól. Figyelemre méltó, hogy a zöldség­fogyasztás e térségben mennyire elmaradt az országos átlagtól. Friss' hazai gyümölcsfélékből a megyében megfigyelt háztartások­ban igen alacsony volt az 1976. évi fogyasztás, kisebb mint az orszá. gos átlag és lényegesen alatta ma­radt minden réteg körzeti átlagá­nak. A bolti kiskereskedelem és a piac A termelést serkentő kormány­­intézkedések mellett az 1977. évi népgazdasági terv előírta a zöld. ségfélék egy főre jutó fogyasztá­sának 12 kilós és a gyümölcsfélék 6 kilós növelését. Ennek elérésé­ben jelentős szerep hárult a sző. vetkezeti bolti kiskereskedelemre és a szabad piacokra. Kiegészí­tésképpen az állami kereskedelem boltjai is vásároltak közvetlen termelőktől, amely főkért a váro­si lakosság ellátását segítette elő. Bács-Kiskun megyében a szö­vetkezeti boltok által forgalma, zott burgonya mennyisége 1975- ben 40 százalékkal kevesebb volt, mint 1970-ben. Időközben éven­ként ingadozott az eladás, a leg­több 1973-ban volt, mintegy 7600 tonna, a legkevesebb pedig 1975- ben, 3670 tonna. A következő év. ben 37 százalékkal fokozódott a burgonya értékesítése, de 1977- ben már csak 3060 tonnát hoztak forgalomba. A zöldségfélék szövetkezeti bolti értékesítése 1975-ben — a vöröshagyma, a fejeskáposzta, a sárga- és a görögdinnye több mint másfélszeres növekedése ki­vételével — jelentősen kevesebb volt, mint öt évvel korában. 1976. ban az előző évhez képest a cik­kek felének növekedett, a másik felének csökkent az értékesített mennyisége. Az 1977. évi több cikkből kedvező termésmennyi­ség ellenére a szövetkezeti boltok nemhogy növelték volna az érté. kesítést, hanem a cikkek több mint 70 százalékának az előző évi alatt maradt. Növekedés csak kel­káposztából, karfiolból, főzőtök­ből, zöldborsóból és az előző évi igen alacsony szint után sárga- és görögdinnyéből volt. A gyümölcsfélék bolti értékesí­tése kedvezőbb képet mutatott a IV. ötéves tervidőszak éveiben. Egyes cikkek időszakos visszaesé­se mellett általában növekvő irányzatú volt. 1976-ban az alma, a sárgabarack és a szilva forgat, mazása kiemelkedően fokozódott, de a szőlő és az őszibarack eladás 1970 óta a legalacsonyabb volt. 1977-ben az eladott szőlő mennyi­sége növekedett, de csak az 1976 évit haladta meg. Visszaesett az alma, a cseresznye, a sárgabarack, az őszibarack és a földieper for­galma is. A szabadpiaci felhozatal 1977. ben mind burgonyából, mind a zöldség és a gyümölcsfélékből ősz. szességében az előző évhez képest kedvezőbben alakult, mint a szö­vetkezeti boltokban. A burgonya felhozatal ugyan a piacokon is csökkent, de míg a boltokban 38 százalékkal, a piacokon csak 14 százalékkal. A zöldségfélék felénél csökkent az 1977. évi piaci felhozatal, de lényegesen kisebb mértékben, mint a szövetkezeti boltokban. A gyümölcsfélék éves piaci kínála­ta a sárgabarack, az őszibarack és a szilva kivételével jelentősen túl­szárnyalta az 1976. évit. Az árak alakulása A burgonya, a zöldség, és gyü­mölcsfélék a lakosság fogyasztá­sának értékéből viszonylag . kis hányadot képeznek, a vásárlás gyakorisága miatt az árváltozások mégis érzékenyen érintik a ház. tartásokat. . 1977-ben összességében több zöldség és gyümölcs termett és ér­tékesítésre is több került, mint az előző évben, de a cikkenkénti ösz­­szetétel nem egészen találkozott a kereslettel. Eme cikkek árszívona­­la — főként a piacokon — külö­nösen érzékeny a kereslet-kínálat hatásaira, így . a zöldségfélék együttes, de cikkenként eltérő mennyiségi növekedése differenci­ált árcsökkenésben, néhány cikk. nél pedig áremelkedésben jelent­kezett. A gyümölcsfélék piaci fel­hozatala nőtt, de bolti értékesítése csökkent, ennek megfelelően több gyümölcsféle bolti átlagára maga­sabb volt az előző évinél, míg a piacokon csak a cseresznye és a meggy drágult. A cikkenkénti ár­változás iránya és mértéke a boltok és piacok között eltérést mutat, a cikkeknek alig egynegyede tarto­zott azonos nagyságcsoportba. A szövetkezeti boltokban a megfi­gyelt cikkek legtöbbjének — kö­zel egyharmadának — 10 száza, léknál kisebb mértékben csökkent az átlagára. A piacokon a legtöbb cikknek — az összes közel felének — 10—30 százalékos árcsökkené­se mutatkozott. A városi piacokon a felhozatal kedvezőtlen alakulása ellenére a cikkek több mint 80 százalékának csökkent az éves átlagára, míg a községi piacokon — ahol lényege­sen jobban alakult a felhozatal — a cikkek 73 százalékánál csök­kentek az árak. Célkitűzések 1978-ra Az 1978. évi népgazdasági terv a zöldségfélék egy főre jutó fo­gyasztását már 96 kilóban határoz, ta meg és gyümölcsfélék fogyasz­tási átlagát is 3,5 százalékra kell a terv szerint fokozni. E terv tel­jesítését a kedvezőtlen tavaszi idő. járás átmenetileg késleltette, ami megmutatkozik az áprilisi és má­jusi zöldség és gyümölcs árindex — előző év azonos hónapjaihoz mért — számottevő növekedésé­ben is. A fogyasztás további növe­lése a minőség és választék szerint megfelelő nagyobb mennyiségi felhozatalban rejlik, ami törvény­szerűen maga után vonja a kedve­zőbb áralakulást is. Mindezt biz­tosítja a termelési és szabályozó­rendszerbeli háttér, amit az áruk termelőtől a belföldi fogyasztóig való eljuttatásának gondos meg. szervezésével kell teljessé tenni. * dr. Sántha Józsefné a KSH tájékoztatási osztályve­zető-helyettese BÁCS MEGYEI VASÚTÉPÍTŐK DUNAÚJVÁROSBAN ISII | • - gjfe H , 5? Majd télen nyaralunk..!’ Narancsszínű füstöt ereget­nek a kémé­nyek. A ko­hókban megol­vasztott fém színesre festi az eget Dunaújvá­ros fölött. A Vasmű területén is­merősi férfiak emelgetik a 12 má­zsás síneket. Az erőlködéstől megfeszült arcok verejtékben áz­nak. Veszettül ^pörköl a nap, az átforrósodott vágányokon tojást lehetne sütni. A sör, persze job­ban csúszna most, de a szabály alól nincs kivétel. A két akasz­tói brigád munkában és fegye­lemben is példát mutat. Húsz év alatt egyszer sem fordult élő, hogy panaszt emeltek volna el­lenük. Edzett, összeszokott csapat az övék. A legjobbak közt emle­getik a Betonútépítő Vállalat du­naújvárosi telephelyén. ’ — Nagy fába vágtuk a fej-9 Elől: Lehota Benő és Tóth La­jos, a két brigádvezető. szénket megint — tájékoztatnak a legújabb fejleményekről. — A Dunai Vasműben mi építjük a konverteres acélmű felvonulási iparvágányait. Az idei két és fél kilométeres vágányfektetés való­jában egy 4—5 éves program kezdete. Nagy munka és nehéz. De vagyunk mi olyan legények, hogy megbirkózunk vele. Értik, és szeretik is a vasút­építést. A Vasműben is otthono­san mozognak, főként az időseb­bek. Ahány vágány itt látható, mindre emlékezik a kezük, ösz­­sze se tudnák számolni, hány be­tonaljat mozdítottak meg, fektet­tek le és hány vár még rájuk a nyugdíjig? — Nem ieányálom, de ezt is meg lehet szokni. Elég szépen fi­zetnek, 19 forint az órabérünk. Egymással is kijövünk. Családia­sán. Hunyorítanak, hiszen tudom én azt, hogyan állnak a dolgok. Már maguk sem tudják pontosan, hogy kinek melyik a sógora, apó­sa, keresztfia, hozzátartozója. Megpróbálják elmagyarázni, de felhagynak a kísérlettel. Túl bo­nyolult. — Lényeg az, hogy mindannyi­an rokonok vagyunk — szögezi le Lehota Benő br.igádvezető. — Testvériesen osztjuk el a mun­kát, hogy mindenkinek egyfor­mán jusson. A pénzt is egyenlő­en osztjuk el. Együtt sírunk, együtt nevetünk. — Együtt veszik ki a nyári szabadságot is? — Azt mi nem ismerjük. Arra időnk nekünk nem nagyon jut. A Balatonra is dolgozni járunk, mivel Siófokon van egy építés­­vezetőség és szükség esetén ki­segítjük őket a bajból. Nekik ugyanis kevés az emberük. Majd télen' nyaralunk, ha egyáltalán lesiz rá időnk. Hajnalban indulnak hazulról, este van, mire hazaérnek. így telnek az évek, évtizedek. Mun­kában és együtt. Itt a közös erő­feszítés tartja össze őket, otthon a rokoni kötelék. A változások­ról is úgy számolnak be, ahogy az családi körökben szokás. Me­sélik, hogy az egyik Lehota kilé­pett, az ifjú Bartek Pista megnő­sült, a volt brigádvezető felesé­gének a lányát vette el és ezzel újabb kötésekkel erősödött a brigádrokonság. Király Pali bá­csi nyugdíjba ment, Lehota Benő Wartburg tulajdonos lett, Bús István most tanul vezetni és Németh Istvánnak is szándéká­ban áll megszerezni a jogosít­ványt. — Háza kinek nincs.? — Még a két legényembernek is van — mutatnak nevetve Ju­hász Istvánra és Romfa György­re. — Ennek ellenére sem kel­nek el, pedig nem is dohányoz-, nak. Az italt szeretik, de csak kis mennyiségben. A többi? Klajkó Istvánnak egy 'hónapja volt a házszentelője. Neki is segítettünk építeni, nálunk ez régi szokás. Bartek Pista most nősült Még csak ezután kezdi az alapozást, hozzá-- is megyünk.- Az egyik sza­bad szombatot erre szánjuk. Tóth Lajos brigádvezető az egyetlen, aki a szabad idejét utazgatással tölti. — Van egy Trabantom, a csa­• Az „eladó” legényemberek: Juhász István és Romfa György. most nősült. Iáddal összecsavarogtuk az orszá­got. A brigáddal is elég sokat mozgunk, ennek ellenére sok helyre nem jutottam még eL Re­mélem, hogy ami késik, nem mú­lik. A többieknek más a vélemé­nyük. — Mi inkább azt szeretnénk, hogy ne vigyenek bennünket se­hová. Eleget vándoroltunk. Ket­ten is beadták a felmondásukat ezért. A munkát bírjuk, a „csa­vargásra” anyagilag is ráfize­tünk. Hetenként így .is elmén egy százas, vidéken a duplája. Siófo­kon 300 forintot költöttünk az élelem pótlására, cigarettára. A szálláson többet elszív az ember. Otthon nincs füstölés, mert az asszonyok nem tűrik. Mégis, in­kább a fogunkat szívjuk otthon, mint idegenben a cigarettát. Utakat építenek, vágányokat fektetnek, mikor mi adódik. Min­dennap hozzáépítik a maguk ré­szét Dunaújvároshoz. A munka, a 'kereset a városhoz köti őket A ház, a kert, a szőlő, a család pedig a faluhoz. Nem mintha otthon sokat pihennének. Ad dol­got a ház és a kert is bőven. Mégis, egyikükből sem lett vá­roslakó. Az életük nyitott könyv. Falak nem rejtik, ajtók sem zár­ják. Egyedül egy szál sínt sem tudnának odébb rakni, együtt száz mázsákat mozgatnak meg anélkül, hogy beleszakadnának. Nem lehet meglenni közösség nélkül. Az ember társat keres, a. kéz elfoglaltságot. A két brigád tagjainak egyikből sincs hiá­nya ... Vadas Zsuzsa Tíz ország vállalkozása az észak-déli autópálya Magyar-lengyel kezdeményezés HÁZUNK TÁJA Most vessük a kelkáposztát Most vessük az áttelelő kelká­posztát hidegágyba, gondos talaj­­előkészítés esetén négyzetméte­renként 2,5 g a magszükséglet. Házi kertekben legkedveltebb a korai érésű „Mohácsi áttelelő” fajta. Mind a magvetés, mind a pa­lánták igen gondos víz- és táp­­anyagellátást igényelnek. Az ön­tözést meghálálja, a tenyészidő­­ben két-három igen alapos ön­tözést igényel 30—40 mm víz­mennyiséggel. A kelkáposzta-palántáinkat a leggondosabb ápolás mellett is megtámadhatják a tavaszi ká­posztalégy (Phorbia brassicae) nyűvei, melyek a gyökereken, il­letve a gyökerekben károsítanak.. A palánták a lárva károsítása nyomán vontatottan fejlődnek, a levélkék ólomfényüvé válnak. A károsított növények lankadnak, Az endivia-salátát (Cichorium endivia) legtöbb helyen másod­­'növényként termesztik. Jó elő­­veteménye a nyár folyamán le­kerülő minden olyan zöldségnö­­vány, amely a talajt gyommen­tesen és jó termőerőben hagyja vissza. Az endiviasaláta a fejes salátához hasonló ízű, de a benne képződő invdintól pikáns, keser­nyés zamatot kap. Tápértékét nö­veli. hogy sok ásványi só van benne, valamint C-vitamint is tartalmaz. Elsősorban ott érde­mes termesztésével foglalkozni, ahol öntözési lehetőségek is van­nak. Az endiviasaláta fajták közül igen jól terem szabad földön a „Sárga fodros”, mely változó ár­nyalatú, zöld színű fajta. Ugyan­csak kedvelt fajta házikertekben az „Eskariol sárga” is. Levelei enyhén fodrozották. színük sár­gás-halványzöld. Az „Eskariol elsorvadnak, könnyen kihúzhatok a talajból; A gyökereken jól lát­hatók a nyüvek károsításának nyomai. A tavaszi káposztalégynek évente három nemzedéke fejlő­dik; egy tavaszi, egy nyári, majd szeptemberben egy őszi. Elszaporodását nagymértékben elősegíti a hűvös tavaszi időjárás után beköszöntő nyári meleg és a rendszertelen, túlméretezett ön­tözés. Ha szakszerűen öntözünk, vagy ha az öntözővízhez lomb­trágyákat — Plantánt vagy Wu­­xált — adunk, a károkat lénye­gesen mérsékeljük. A talajfertőtlenítő szerek közül a káposztalégy és a talajlakó kár­tevők ellen jó hatású készítmény a Basudin 5 G, melyet a kiszórás után sekélyen be kell munkálni, majd be kell öntözni! zöld" jól tartósítható és hajtat­ható. Magját szabad földi ágyba vet­hetjük 40 cm sortávolságra. A kelésig naponta öntözzük kb. 4 mm víz adagolásával, ha talaja cserepesedik, úgy gondosan por­­hanyitsuk. Előnyösen serkenthetjük a nö­vények növekedését „Plántán",, levéltrágyával. A Plántán nagy­­értékű folyékony levéltrágya (összetétele; nitrogén 9 százalék, foszfor 9 százalék, kálium 7 szá­zalék, valamint nyomelemek; Bt vitamin és növekedést szabályozó hormonok). A Plántán 0,2 százalékos per­­metlében (100 l permetlében 2 dl) könnyen felvehető a növé­nyek számára, a levéltrágyázás jobb minőséget és nagyobb ho­zamot biztosít. Lengyelország és a Magyar Népköztársaság öt évvel ezelőtt javasolta az ENSZ illetékes fó­rumán az észak—déli transz­európai aultópálya építését. A ja­vaslatot támogatta az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja — az UNDP — és' a világszer­vezet Európai Gazdasági Bizott­ságának felügyeletével hamaro­san megkezdődtek az előkészüle­tek. Mindenekelőtt fel kellett mérni azt, hogy az egyes államok mi­lyen mértékben érdekeltek az autópálya építésében. A felmérés során a vállalkozásban való rész­vétel készségét tíz ország jelen­tette be: Ausztria, Bulgária, Cseh­szlovákia, Görögország, Jugoszlá­via, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia és Török­ország. E tíz ország eílső találko­zóját Genfiben rendezték meg 1975 decemberében. Akkor a résztvevők megállapodtak abban, hogy szakemberek vitassák meg a tervezési, műszaki és szerveze­ti-pénzügyi problémákat, s azóta már több találkozóra került sor. Varsóban egy szakembercsoport az útvonal haladási irányáról, az isztambuli ülésen a közlekedés­vizsgálati problémákról tanács­koztak. Rómában az autópálya műszaki jellemzőiről, geometriai tulajdonságairól, a közlekedés biz­tonságáról, valamint a környe­zetvédelemmel kapcsolatos prob­lémákról folyt vita, Athénban megállapodtak a pénzügyi és szervezési kérdésékben. Ez^k ter­mészetesen nehéz és hosszantartó tárgyalások voltak, hiszen Euró­pában, de még a világon sem volt példa arra, hogy tíz, politi­kailag és gazdaságilag eltérő rendszerű ország ilyen nagysza­bású vállalkozásba kezdjen. Az idén márciusban ismét találkoz­tak Genfben az illetékes orszá­gok képviselői. A genfi konferen­cia legfontosabb eredményei közé tartozik az, hogy megállapodtak a pénzügyi kérdésekben; ezek ugyanis minden nemzetközi vál­lalkozás legbonyolultabb problé­mái. Az elkövetkező években a tervezési munkák költségeit az érdekelt országok viselik az ENSZ Fejlesztési Programjával közösen. Az előzetes tervek szerint az autópálya mintegy 10 000 kilo­méter hosszú lesz. Az északi 'ki­indulópontja Gdansk, majd déli irányiban, Varsó felé halad, itt átszeli á kélet—nyugati autó­pályát, s ezután Krakkón és Szi­lézián át Cieszynibe vezet, ahol átlépi a lengyel—csehszlovák ha­tárt. A további irány precíz meg­határozása ma még nehéz fel­adat, mivel számos elágazást ter­veznek, amelyek az autópálya szerves részei lesznek. Néhány fontos csomópont azonban már ismeretes: Brno, Pozsony, Bu­dapest, Bócs, Trieszt, Belgrád, Bukarest, Constanta, Szófia, Athén, Isztambul, Ankara, majd elágazások az iráni és a Szíriái határ irányába. Ez az út tehát összeköti majd Skandináviát — a lengyel—svéd komphajó révén — a Közel-Ke­lettel, s a Földközi-tenger me­dencéjében levő országokkal. Az építkezést a tervek szerint 1990-ben fejezik be. Több ország — egyebek között Csehszlovákia. — azonban 'bejelentette, hogy a munkát már a mostani ötéves tervidőszakban meggyorsítja. Várható 'tehát, hogy az észak— déli autópálya egyes szakaszai már jóval a kitűzött határidő előtt elkészülnek, s így ami öt évvel ezelőtt, még csak merész elgondolás volt, ma *már kezd valósággá válni. A Lengyel Népköztársaság köz­lekedési miniszterhelyettese, Andrzej Markówlsiki, aki a már­ciusban tartott genfi tanácsko­zás elnöke volt, nemrég egy saj­tónyilatkozatban kijelentette: „... 'Az ésizafc—dlél autópálya nemcsak gazdasági, hanem poli­tikai tény is, amelynek hatalmas jelentősége van egész Európa számára.” (BUDAPRESS — IN­­TERPRESS) Az endivia-saláta termesztése

Next

/
Thumbnails
Contents