Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-17 / 192. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. augusztus 17. mawmmx’. TUDOMÁNY Wm& Hagyományok a hídépítésben A közlekedés-építészet legimpo. zánsabb műtárgyait — a hidakat — igen sokáig kőből vagy fából készítették. Az első vashíd 1741- ben született meg Angliában. A vashidak tartószerkezete kezdet­ben öntöttvascső-ívekből készült. Kovácsoltvasból inkább csak lán­cokat, rudakat, lemezeket készí­tettek. Hídépítési anyagként a hengerelt idomvasak 1820-tól je­lentek meg. A gerendahidak — időbeni sor­rendben — csak a lánchidak .és a kábelhidak megjelenése után tűn­tek fel és . terjedtek el. Ezekhez ugyanis a hengerelt, nagy húzó­­szilárdságú kovácsvas gyártási technológiájának tökéletesedésére volt szükség. Egy angol mérnök volt az első. aki a hajóépítésben akkor már • használt szegecselt tartókat hídtartókként is alkál­­mazta, 1840 táján. A vasút meg­jelenése és hálózatának rohamos kiépítése egyre nagyobb követel­ményeket támasztott a hídépítők­kel szemben. A rácsos vastartók alkalmazásának a hídépítés vi­lágszerte óriási lendületet vett. Az első ilyen hidak párhuzamos övű, szegecselt gerendák, amelyeken a teljes magasságban végig kimenő gerinclemezt sűrűn elhelyezett, egymást 45 fok alatt keresztező, laposvasból álló rácsozat helyet­tesítette. Az ipar fejlődésével új építő­anyagok jelentek meg, a folytvas és az acél. Ezeket a beton és a vasbeton követte, nagy konkur­­renciát támasztva a vasból, acél­ból készülő, szép ívű hidaknak. A „jó öreg” szegecselt tartószerkezet azonban — a kép tanúsága sze­rint — mind a mai napig nem ment feledésbe, ha ritkábban Is nyúlnak ehhez a konstrukciós vál­tozathoz a tervezők. Fogpótlás - fémvázon A fogazat részleges vagy tel­jes elvesztésekor károsodik a rá­góképességünk, sorvadni kezd a fogínyünk és az állcsontunknak a fogakat tartó része, az elülső fogak elveszítésekor pedig zavar támad a hangképzésben. De nem elhanyagolható az az esztétikád hátrány sem, amit a fogatlan száj látványa kelt. Régóta foglalkoznak az elve­szített fogak pótlásával. Próbál­koztak fából és csontból faragott fogak beerősítésével, sőt még gyöngy- és üvegfogakkal is kí­sérleteztek. Ezután jöttek a kü­lönféle fémékből, majd porcelán­ból készített pótfogak. Jelentős előrelépést és részben megoldást jelent a fémvázbeülte­tés módszere, mert ahhoz, hogy a rágás elfogadható legyen, a fo­gaknak jól rögzített, stabil alap­ra van szükségük. A fémváz rög­zítésére két mód is kínálkozik. Lehetőség van a felső vagy az alsó állcsontba horgonyzásra, ami azt jelenti, hogy a csontba csak a fogműből kinyúló, s azt rögzítő műgyökeret (csapokat, csavaro­kat stb;) erősítik be. A gyako­ribb megoldás az, amikor a fém­vázat nem erősítik bele az áll­csontba, hanem pontosan ráil­lesztik, mégpedig úgy, hogy a csonthártya kívülről befedje. Eb­ben az esetben tehát egy — a csonthártya és az állcsont között nyugvó — vázszerkezetet alakíta­nak ki. A műtétet úgy végzik, hogy a beteg ínyét érzéstelenítés után felvágják és az így szabaddá tett felső vagy alsó állcsontról gipsz vagy különféle műanyagok segít-9 Képünkön: a fémváz-beültetés műtétjének a tervezése egy cseh­szlovák klinikán. (MTI, Külföldi Képszolgálat.) ségével lenyomatot vesznek. Ezt használják fel a fémváz elkészí­téséhez, amelyhez elsősorban ko­baltkróm ötvözetet . használnak, mert az egyrészt rozsdamentes, korróziógátló anyag, másrészt elektromosan semleges hatású, vagyis— szemben a .vassal meg a rézzel — közötte és a szövet­nedvek között nem lép fel fe­szültségkülönbség, s így nem ke­letkezik az élő szövetekre káros hatású bioáram sem. A kobalt­­króm mellett molibdén- és ni'k­­kelötvözeteket is használnak fémvázak készítésére. Optikai telefonkönyv Az Egyesült Államokban a nyilvános telefonfülkék telefon­­könyveit gyakran ellopják, elté­pik, vagy egyéb módon használ­hatatlanná teszik. Ezért kísérle­tek folynak optikai telefonköny­vek bevezetésére. Az optikai te­­lefonkönyv a következőképpen működik. A nevek, a címek és a telefonszámok a fülke falára erő­sített dobozban elhelyezve mik­­roszalagon vannak. Leolvasásuk­ra a doboz elé erősített forgat­ható karral ellátott távcső szol­gál. A kart három kerékkel le­het a megfelelő irányba forgatná. Az elsővel a keresett név kezdő­betűjét kell beállítani, majd a másik kereket addig forgatni, míg a név a számmal együtt meg­jelenik a távcsőben. A harmadik kerék segítségével élesre állítha­tó a kép. Kerékpárral a villanyoszlopra Litván kutatók érdekes „ke­rékpárt” szerkesztettek, amely­nek segítségével könnyen el le­het végezni a vasbeton távveze­tékoszlopok felső szerelési mun­kálatait. A hagyományos kapasz­kodók ugyanis, amelyeknek a se­gítségével a fapóznákra mász­nak a szerelők, nem alkalmaz­hatók betonoszlopokon. Az új szerkezet valóban kerék­párra hasonlít, vázból, láncmeg­­hajtásbóL, önműködő utánfeszítő­ből, görgőkből és ülésből álL A kerékpáron levő görgőkkel köz­re kell fogni az oszlopot, s az automatikus utáni eszí tő mindjárt rá is szorítja őket. Ezután úgy kell hajtani a szerkezetet, mint a normális kerékpárt A kívánt magasságba érve nem kell tarta­ni a pedálokat, mivel a láncmeg­hajtás önmagáitól rögzíti a kere­keket A munkálatok elvégzése után a pedálokat ellenkező irány­ba hajtva lehet leereszkedni. JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK Ifjúsági parlamentre készülve A KISZ-fiatalok figyelme mos. 'tanában a nemrégiben véget ért havannai Világifjúsági és Diák­­találkozó felé fordult. A legtöbb munkahelyen, KISZ-szervezetben vetélkedő-sorozatot is rendeztek a VIT jegyében, amely az antiimpe­­rialista szolidaritást és békét erő­sítő világesemény részeseivé tette a fiatalokat. A Gáz- és Olajszál. lító Vállalat kecskeméti' távveze­téki üzemében szintén sort kerí­tettek a vetélkedőre, s a KISZ. tagság érdeklődéssel vett részt rajta. Elmentek a fiúk és a lányok — ifjú férjek és asszonyok — a Bács-Kiskunban megrendezett Szelidi tavi „kis VIT”-re is. — Mindennek már utána va­gyunk. de azért á havannai és a vele kapcsolatos megyei és üze. münkbeli események még gyakori témák a KISZ-tagok beszélgeté­seiben — mondja Illés Béla, a GOV kecskeméti üzemének KISZ- titkára. — A következő • fontos dolog, ami előtt állunk, az októ. bér közepe és december dereka közt megrendezendő vállalati if­júsági parlament. Erről is halla­ni már a KISZ-tagok körében. A vezetőség pedig már hozzálátott ■áz őszi parlament előkészítésé­hez. — Az előző ilyen jellegű ifjú­sági fórumot két évvel ezelőtt rendezték meg. Csináljunk egy gyorsmérleget: mit sikerült az ak­kor meghatározott feladatok kö­zül megoldani? — kérdem a KISZ-titkártól. — Az 1976-os vállalati ifjúsági parlament után üzemi intézkedési tervet készítettünk a fiatalok ké­réseinek és a kötelezettségeiknek a teljesítésére. A KISZ-vezetőség azóta folyamatosan figyelemmel kísérte, hogy az ifjúsági törvény szellemében mi valósul meg az üzemben. Az előző partementen többen elmondták, hogy keveslik azt a lehetőséget, amit a fiatal szak­emberek külföldi tapasztalatszer­ző utazásokra kapnak. A mi üze­münkből az előző két parlament közt senki sem volt tanulmány­úton, ezzel szemben tavaly és az idén összesen nyolcán gyarapítot­ták külföldön a szakmai ismere­teiket. Akik a Szovjetunióban jár­tak, megismerték az ottani gáz. és olajszállító távvezetékeknél al­kalmazott műszereket és az el­számolási rendszert. Ez azért hasznos a vállalat számára, mert a jugoszláv tranzit-vezetéknél is ilyenek lesznek, s ezt a vezetéket a mi dolgozóink üzemeltetik majd. A városföldi kompresszor-állomás fiatal szakemberei Csehszlovákiá. ban tanulmányozták a nyomásfo­kozó állomások berendezéseit, és kicserélték tapasztalataikat az ot­tani kollegákkal. A gáz- és olajszállításban ha­záinkban is előtérbe kerül a kor­szerű nemzetközi távvezetékek — Adria, Orenburg — üzemelteté­se, s az ehhez való szakmai fel­készülést segítették elő ezek a ta­nulmányutak. Az e téren történő előrelépéssel elégedettek va­gyunk. A nyelvek ismeretének fontos­sága is szerepelt a tavalyelőtti parlamenten. A külföldi berende­zések kezeléséhez, a műszaki do­kumentáció lefordításához szük­sége van a GOV-nak nyelveket ismerő szakemberekre. A válla­lat igénye találkozott a fiatalo­kéval. Mi az üzemben angol nyelvtanfoilyamot szerveztünk, amely hasznos volt. Két évvel ezelőtt még elég sok olyan fiatal dolgozott a vállalat­nál, aki nem fejezte be az álta­lános iskolát. A tanulási felada­tok közt ennek a helyzetnek a megszüntetése volt a legfonto­sabb. Jelenleg a kecskeméti üzem kollektívájában már egyetlen ál­talános iskolai végzettség nélküli fiatal sincs. Ez a következetesen megvalósított üzemi beiskolázási tervnek köszönhető. Az üzem szakember-igényeit és a fiatalok tanulási kedvét nem mindig si­kerül teljesen összeegyeztetni. Van, akit úgy kell rászorítanunk a továb tanulásra, és van, aki meg éppen tanulna, de más irány­ban, s neki várnia kell egy-két évet. A szabad idő hasznos eltöltése terén szintén javult a helyzet. Több lehetőségünk van kirán­dulásokra, mert a vállalat több pénzt ad erre a célra, mint ko­rábban. Kedvező változás, hogy az idő­sebb dolgozók szívesebben segí­tik a fiatal szakembereket, mint régebben. A KISZ-fiatalok ezt többek között az Alkotó Ifjúság pályásatokon való aktívabb rész­vételre használják ki, ugyanis egy-egy pályamunka elkészítésé­hez elengedhetetlen az üzemet -régen ismerő idősebbekkel való konzultáció. Szeretnénk, ha a jö­vőben még több pályamű szület­ne, olyan, amelyikből az üzem és a vállalat is ha&znot lát. — Vegyünk néhány olyan te­rületet, ahol item lehetnek elé­gedettek a változásokkal! — A termelés hatékonyságá­nak növelése érdekében élőbbé kellett volna tenni a KISZ-ra­­dart, de sajnos, nem jutottunk előbbre. Az őszi parlamentben ennek az okait alaposan meg kell majd vitatnunk'. Ügy érzem, hogy a KISZ-tag­­ság a szocialista bnigádmozga­­lom erősítéséért még mindig nem tett meg mindent, ami tőle tel­ne. A közelgő parlamenten en­nék a megbeszélése ugyancsak fontos' tennivalónk lesz. Véleményem szerint az új fia­tal dolgozók beilleszkedése sem olyan zökkenőmentes — legalább, is egyesek esetében —, mint amilyen lehetne, ha még több energiát szentelnének erre. — Végül is hogyan értékeli az 1976-os ifjúsági parlament óta el­telt időszakot? — Elégedett vagyok az ered­ményekkel. Az üzem KlSZ-fdatal­­jai a jogaik gyakorlása' mellett — elsősorban, a munkában — a kö­telességüknek igyekeznek eleget tenni. Azokat a feladatokat, ame­lyeket még nem sikerült megol­danunk, a következő két évben több energiával kíséreljük majd meg elvégezni. A. T. S. Környezet- és természetvédelem A Német Demokratikus Köz­társaság fennállása óta az or­szágban 90 völgyzáró gátat és víztárolóit építették, ezek összesen 1,2 milliárd köbméter víztároló kapacitással rendelkeznek. A kor­mányzat ebben az ötéves tervben 6,9 milliárd márkát fordít vízgaz­dasági célokra, a többi között la­kóházak vízellátására és csator­názására is. Jelenleg több mint 84 ezer hek­táron 731 természetvédelmi terü­let van az NDK-ban. Jelölése egy stilizált bagoly ötszögletű táblán. A területek nagysága egyenként 50—150 héktárit tesz ki. Ezen fe­lül 1,9 millió hektáron — amely az NDK területének egyötöde — 408 tájvédelmi terület található. Több mint egymillió köbmé­ter fagykárok által elpusztult fát és 750 ezer köbméter száraz ágat és gallyat használt fel az ipar 1977-ben. Az erdőkben heverő luc- és erdeifenyő több mint. 150 ezer köbméterét rovarok pusztí­tották el. Ehhez hozzájárultak az 1972 és 1975 közötti, orkán mé­retű viharokból származó károk is, melyeknek 10 millió köbmétert meghaladó fa esett áldozatul. Az 1975 és 1976 közötti nagy forró­ság és szárazság további erdő­károkat okozott. Ezért a tudósok speciális légi vegyvédelmi mód­szert dolgoztak ki: 1977-ben re­pülőgépekről mintegy 50 ezer hektár luc- és erdeifenyőt per­meteztek növényvédő szerrel. Az 1976-os évben erdőtűz következ­tében elpusztult területeket ismét erdősítik. Kétezer-ötszáz hektá­ron lucfenyőt és részben nyárfát telepítenek. A demokratikus Németország városainak és Ifalvainak lakói néhány éve különös figyelmet fordítanak a faállomány védelmé­re. A természetvédelmi törvény értelmében olyan határozatokat hoztak amelyek tiltják olyan vegyi vagy ipari üzem telepítését, amely veszélyezteti a parkok és ligetek fáit. Ezek a rendelkezések segí­tik a környezet szépségének meg­őrzését. (BUDAPRESS — PANO­RAMA) ÚJABB SZÍVSEBÉSZETI KÖZPONT 9 A szívsebészet országosan kiemelt programjában Debrecen is sze­repet kapott. A II. számú Sebészeti Klinikán már évek óta dolgozik egy szivsebészeti munkacsoport dr. Gömöry András professzor irá­nyításával. A következő években ez a munkacsoport — a hátterét ké­pező kivizsgáló apparátussal együtt — egy regionális központtá fejlő­dik. Ma már rendszeresen, hetenként végeznek motoros szívműtéte­ket, zárt szív- és érműtéteket. Emellett az elektromos szívritmuskeltő — Pacemaker — beültetéseket is elvégzik. y«v»>j Lentz Ede szívügye — Gyerekek, a fejem!... Van valakinél valami? Bolydúlt a tmk-műhely. Segí­tőkészen rajzottak a fiúk Lentz Ede köré. A vasreszelékes kék overálokból jót akarón most egy-j ■szerre egy-egy orvos, gyógysze­rész alakját vélte előbukkanni Ede, amint a szakik nadrágzseb­ből, igazolványtárcák rejtekéből sebtében összehordják a házi pa­tikát. A gyógyító buzgalom az egész műhelyt megmozgatta. Kiss Laci bizonygatta, hogy a fejfájást csak egy Quarelin veszi ki. Póczik ezt elvetette azzal, hogy a Vegacil­­linnek nincs párja, neki az hasz­nált a legutóbb. — C-vitamint Kalmopyrinnel! — dobta be valaki a magáét az össznépi gyógyítás tablettatárába. Tuljó Vince pedig odáig ment, hogy fél tucat zöld Tetrán dra­zsét vett elő levéltárcájából és pár szem Algopyrinnel keverve, odaadta szenvedő társának. — Kimaradt a múltkor. Ne félj semmit, Ede, ez kiveszi a fájást, és úgy kifertőtlenít, de úgy!... Most viszont a maréknyira gyűlt sokszínű tabletta láttán kezdett még jobban fájni Lentz Ede feje. Mitévő legyen? Ha be­veszi mind, hallgatva társai un­szolására, hiába a társadalombiz­tosítás, itt patkói el a házi pati­kák végtelenül kétes hordaléká­tól. Olyan zagyva folyam ez, amely csak bajt bajra tetézhet, és így már nem gyógyszer töb­bé a gyógyszer. — Köszönöm, fiúk, de ezekből nem kérek! — hárította el a kí­nálást Ede. — Majd az üzemor­vos ... Az üzemorvos, dr. Vinczei nem hamarkodta el a dolgot. Felírta ugyan a szükséges gyógy­szert Edének, de minthogy a későbbiekben a szakvizsgálatok némi meghűlésen kívül egyebet nem mutattak ki, alaposabban szemügyre vette a fiatalembert. Ede 34 éves, közepes termetű, szemmel láthatóan hízásnak in­duló, kissé mackós járású. Arca telt. Aprókat lélegzik. Mozgásá­ban mintha takarékoskodna a mozdulatokkal. — A téemkában dolgozik, ugye? — kérdezte a magas, kis­sé őszes hajú orvos. — Igen. Tervszerű megelőző karbantartást végzünk. Gyakran van úgy, hogy órákig hajolunk egy-egy hibás motor, rozsdaette védőrács fölött, míg megjavítjuk, felújítjuk. Hát még ha egy új feldolgozó gépsort kell ' üzembe helyezni! Vagy valahol elromlik egy kapcsoló, meglazul egy átté­tel, lötyög egy rögzítő pánt — oda mindig minket hívnak. Mi vagyunk a gépek orvosai. — A gépek orvosai... Lóm csak, milyen szép feladat a ma­guké. S mennyire fontos! — szólt az orvos. — Szeretni kell. Szív kell hozzá... Szív. Vajon hogyan dolgozhat Edéé? — Mutassa! — nyúlt Vinczei doktor Ede csuklójáért, miután az kényelmesen hanyatt feküdt a fehér borítású heverőn. — Nyugalmi pulzus — 90. — Mondja, Lentz Ede — s fordult hozzá ismét érdeklődőn az orvos —, mondja, hogyan él maga? Hogyan? (Jópofa ez az orvos, hogy ilyet kérdez.) Hát úgy, mint sokan mások. Reggel fölkel, összekapja magát, felhajtja a fél cseresznyéjét, mert azt nem ér­zik, és autóbusszal 10 perc alatt már a gyárnál van. A munka megszokott, nem kíván tőle erő­teljesebb bedobást: azonos, vagy hasonló műveletek, deszka me­revségű láb-, kéz- és háttartás­sal, olykor órákig görnyedtén, a monoton csavarhúzó mozdulatok­tól elcsigázottan kell végezni. Ha aztán elkészült egy munkával, rendbe tette a gépét* kiegyene­sedhet, ropogtathat magán egy kicsit, azután folytatja mással. A fizetés? Jól keres. Négyez­ret visz haza minden hónapban. Mégis... mégis úgy érzi: nem adott ki magából mindent: mesz­­sze még a negyedik sebesség! Munka után? Lakótelepi erkélyük alatt hú­zódik egy szőnyeg szélességű kertecske. Jelképes természet amely beszegi a házat illúziót keltőn a kékesszürke kipufogógá­zok elől... Néha azt szokta gon­dozni. De hát az nem sok — hat­nyolc négyzetméter mindössze. Mint ahogy nem sokkal nagyobb a garzonszobájuk sem, szabad időbeni életterük, a család együtt, létének fő színhelye. Jól bebúto­rozott lakás, csak kár, hogy ki­csi. Középütt ovális asztal, köröt­te annyi hely a „körforgalom"­­nak, amennyi elég a konyha-reka­­mié-tévé közötti járat fenntartá­sához. Tizenhattól 22 óráig tévé. Még új a készülék, sajnálják közben otthagyni. Csak míg egy kis szü­net, képváltás következik, akkor tűnik fel Lentz Edének, milyen nyomasztó, kőbe zárt csönd üli meg hirtelen a kis szobát. Ilyen­kor meg nem állja, hogy oda ne szóljon kisebbik fiának: Kapcsold fel a villanyt, Laci­ka! A tévétornát egyelőre még csak nézik. — Olyan mulatságosan aranyos ez a csöppség! — szurkol az egész család együttérzőn a képer­nyő nyilvános kis botladozójának. Péter, a nagyobbik fiú, már ped­­zené a gyakorlatokat, de az any­ja leinti: ’ — Még leversz itt nekem va­lamit! Vasárnap felkerekedik a csa­lád. A hetedik nap fénypontja a fagylaltozás és az új kocsi meg­járatása. Gépesített sétálásnak nevezik ezt az egy-két órai dél­utáni kiruccanást a városba, amikor a jó ízű fagylaltot nyalo­gatva többször bejárják az utcá­kat, persze négy keréken. Csak a feleség zsörtölődik vele ilyen­kor régi asszonyszokás szerint: — Hát a kirakatokat már meg se nézzük?!... 9 9 » A rendelő ablakából ki lehet látni a hatalmas, piros téglás gyárkéményre. — Látja, Lentz szaki? — böíc ujjával a kéményóriás felé dr. Vinczei. — Ezt is munkások épí­tették. Egykori, régi munkások. Hány és hány téglát emeltek a magasba, míg a csúcsra feljutot­tak. De helyén volt a szivük, az biztos, megcsinálták a kéményt magának, maguknak... Maga is munkás. Mai munkás: tervszerű megelőző karbantartó. Gondolt-e már arra, hogy a tmk-t önmagán is ideje lenne elkezdeni? Hogy felülvizsgálja eddigi életét, hét­köznapjait; hogy a kőbe zárt csend, amely mint a légritkulás tízezer méter felé, olyan nyo­masztóan üli meg a magánéletét, megszűnjék, kiegyenlítődjék? — Merre is lakik maga, Lentz szaktárs? — váltott szót az or­vos. — Külsőváros 47. — Nos. Közel a nyírfaligeti er­dei tornapálya. Mozogjon, kocog­jon, fusson, vegye az akadályo­kat! Rúgjon a labdába, amekko­rát csak bír. Trafálja meg a tol­laslabdát, ne sajnálja! Ülésből hányszor bir felállni egy pere alatt? És a fekvőtámasszal hogy állunk? Zongorázza végig testé­nek összes billentyűjét, egy se maradjon ki a sorból! A jól han­golt hangszer szépen szól... Ne feledje! Lentz Ede mozdult. Recept nélkül ballagott le a rendelőből. Kohl Antal

Next

/
Thumbnails
Contents