Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-11 / 160. szám

1978. július 11. • PETŐFI NÉPE 0 3 KECSKEMÉT JELENE, JÖVŐJE ✓ .- 1 '"S ' ■' '!- ' * :íiy '/ S-'' '' : ....... ......... Ezerkilencszáz^kilencvenig 22—25 ezer la­kás épül Kecskeméten. Az előzetes számítá­sok szerint ebből mintegy háromezer lenne a hagyományos: zöldövezetben, egyedül álló, kertes családi ház. Ehhez nemcsak telek szükséges, hanem meg kell oldani a közmű­vesítést, utat, járdát kell épiteni. Van-e ennyi telek a megyeszékhelyen? Vagy, másképp fogalmazva, megéri-e a ha­gyományos családi házakra koncentrálni az erőt, s nem kellene-e inkább a kor követel­ményeinek sokkal jobban megfelelő, például a sorházas beépítés előnyeire felhívni a fi­gyelmet? Ezekről beszélgettünk, a megye­­székhely jelenét, jövőjét felvillantva Loson­­czy Lászlóval, Kecskemét város Tanácsa vá­rosrendezési főmérnökével. / ■ Háromezer te­lek : sok vagy ke­vés? — Nagyon sok. Területigénye 320 —340 hektár. Ez hatszor-hétszer nagyobb, mint amekkora terüle­tet a Széchenyi­­városban a III. ütemben épülő házak elfoglal­nak. Ennyi hely nincs Kecskemé­ten. S akkor még nem szóltam arról, hogy a hagyományos be­építés mindössze harmincfős hektáronkénti laksűrűséget je­lent a lakótelepi háromszázhat­­vain személyessel szemben. Nem állítom, hogy ez az utóbbi ideá­lis, de azt igen, hogy a hektá­ronkénti 112—120 fős lakosszám­hoz mindenképpen ragaszkodni kell. ■ Csak a területhiány jelent gondot? — Koránt sem. Tizenöt év alatt lehetetlen úttal, járdával, sőt, akár alapvető közművekkel ellátni ekkora területet, s hol van akkor még a gáz- vagy a távfűtés, a szennyvízcsatorna... ■ Van azért megoldás? — Természetesen igen. Aki ra­gaszkodik a hagyományos csalá­di házhoz, az elsősorban Hetény­­egyházán, Katonatelepen, Balló­­szögben vegyen házhelyet. Effaj­ta építkezésre az általános ren­dezési tervprogram is ezeket a községeket jelöli ki. Olyan gyű­rűs, sugaras forgalmi és gyűjtő úthálózatot kell kiépíteni, amely bekapcsolja a város területébe a szűkebb értelemben vett alsófo­kú vonzáskörzet településeit, amelyek később — erre számta­lan külföldi példa van már — valamiféle kertvárosként kap­csolódnának a belterülethez. ■ S aki nem ragaszkodik a hagyományos megoldáshoz? — Azt javaslom, hogy korsze­rű, sorházas beépítésre alkalmas helyen építkezzen. Erre a célra hatszáznál több telket tudunk osztani. Telkek, házak, lehetőségek azÁprilis 4. téren adják majd át. • Jó példa Perbálról. Maros Ta­más építész tervező Ybl-díjat kapott ezekért a sorházakért. • Az alsó képen egy most épülő kecskeméti sorházat mutatunk be: Bontva épiteni ■ Mi lesz a belvárossal? — Elsődleges cél, hogy Kecs­kemét, Kecskemét maradjon, őrizze meg történelmileg kiala­kult arculatát, hangulatát. Ehhez arra van szükség, hogy a város ott fejlődjék, ahol arra nemcsak igénye, lehetősége, de szüksége is van. Természetesen vannak városképi és városszerkezeti okokból védett utcáink. Ez azon­ban nem jelent építési, bontási tilalmat. Sőt, nemcsak lehet épí­teni e területeken, de kell is! — Korszerű sorházat... Ez megadja a szükséges és ajánla­tos laksűrűséget, de a városszer­kezetet változatlanul hagyja. Miért van szükség a bontva épí­tésre? Főleg azért, mert máshol egyszerűen nincs hely. Másod­sorban pedig amiatt, mert hiszen ha mindenki a városszélén la­kik, nem lesz, aki a főtéren sé­táljon estelente. Elnéptelenedik a belváros... Az sem utolsó szempont, hogy így, rekonstruk­ció alá kerülhet a történelmi vá­rosmag, s szinte észrevétlenül újulhat fel. Az viszont termé­szetes, hogy e követelmények­nek megfelelően kell előkészíte­ni ezeket a területeket. Korszerű: a sorház | Miért épp a sorházat ajánlja? — Azért, mert korszerű beépí­tési mód. Közművesített telken épül, ez alapvetően fontos. La­kásszövetkezeti formában készül­het — maga a szövetkezet pedig jogi személy, ami sok szempont­ból előny. Az OTP is a legna­gyobb hitelkedvezményt nyújt­ja. Könnyebb kivitelezőt találni, mert a házak hasonló szerkezeti megoldásúak. Ugyanakkor a bel­ső teret számtalan módosítással lehet a tulajdonos igényének megfelelően kialakítani, megter­vezni. A munkáltató anyagi, a tanács műszaki, elvi segítséget ad az építtetőnek. Anyagbizto­sítás köthető a TÜZÉP-pel, elő­nyösen méghozzá, mivel egy­szerre egész utcasor kellékeit rendelheti meg. Semmiképpen sem utolsó szempont, hogy a sorház nem falanszter! Előtte, mögötte, hogy csak egy példát említsek, ki-ki saját ízlésének megfelelő kertet alakíthat ki. ■ Ez tehát nemcsak korszerű, hanem gazdaságos ' beépítési mód is. — Feltétlenül az. A hagyomá­nyos családi ház 18—20 méteres telekhosszúságot igényel. A sor­háznak elég a 4,20—5,40 méter, mivel felfelé terjeszkedik-. .A» földszinten a társalgó* a konyha/ az étkező stb. helyezkedik .el. Ha. fáradt a lakó,*< nem' t>e- «iegyr pihenni, hanem föl. Pszicholó­gusok bizonyítják előnyeit. Azon- Jcivül a sorház figyelembe veszi a családszociológiai és család­­strukturális kutatások eredmé­nyeit, s hogy a legfontosabbak egyikét említsem, lehetővé teszi, megoldja két nemzedék együtt­lakását Végképp nem utolsó szempont, hogy területe több mint duplája a lakótelepi laká­soknak, 120—125 négyzetméter, nem beszélve most arról, hogy olcsóbb is. Felhasználni a panelt ■ Melyek a jövő feladatai? — A hagyományos családi há­zak telekszükségletét Hetényegy­­házán és Katonatelepen kell biz­tosítani. ,A hatodik ötéves terv­ben ' pedig már tömegesen meg­kezdendő a korszerű, sorházas beépítés a belterületen. Ezzel párhuzamosan korszerű, panele­ket alkalmazó, fölhasználó tervcsaládot kell kidolgozni, ugyanis mindenképpen célszerű bevonni e feladatok megoldásá­ba a házgyárat. Ezt szolgálja az a meghívásos tervpályázat is, amelyet a napokban dolgozott ki a városi tanács műszaki osztá­lya. A jövőn — már ma töpren­genünk kell... Ballal József FILMJEGYZET Száguldás gyilkosságokkal A néző, ha a film címére ha­gyatkozik, azt gondolhatná, hogy valami vérfagyasztó történettel traktáflja a jónevű amerikai ren­dező, Arthur Hiililier. Pedig csak a címadással foglalkozó szakem­berek hazai tréfájáról van szó, és hát az is némi eligazítással szolgál, hogy a műfaj bűnügyi filmvígjáték. Ez esetben komo­lyan lehet venni a vígjátéki meg­jelölést, valóban arról van szó, és ha az ember nem figyel túl­ságosan oda a történet tartalmi összefüggéseire,- igen jól szóra­kozhat. A filmben egy gyönyörű ame­rikai luxusvonat játssza a fősze­repet, amelyen fantasztikus ese­mények történnek menet közben. Van idő arra, hagy a forgató­könyvírók fantáziája elszabadul­jon, hiszen az „Ezüst csík” nevű expresszvonat (Ez lenne egyéb­ként a film eredeti címadója) Los Angelestől Chicagóig taxié útvonalon száguld keresztül az amerikai kontinensen. A történet hőse egy eléggé ügyefogyottnak tűnő könyvkiadó-vállalati veze­tő, aki a vonaton néha humoros, néha hátborzongató kalandokba keveredik, többízben le is marad az expresszröl, de a végén min­dig visszakerül valahogy luxuski­vitelű első osztályú vonatfülkéjé­be. A főhős természetesen egy csinos hölggyel is kapcsolatba ke­rül és találkozik a vonaton FBI- nyomozókkal, kétesmúltú, és min­denre elszánt milliomosokkal, ki­bérelt lelkiismeretű hivatásos bér­gyilkosokkal. Az igénytelen mesét tulajdon­képpen az ötletes, szellemes ren­dezői munka teszi elfogadhatóvá, színes szórakozás célját szolgáló sztorivá. A film vágása kitű­nő, a váltások ötletesek, és át­szövi az egész mesét a kellemes, választékos humor, melynek for­rása elsősorban mégis a színé­szek játéka. A főszereplőt játszó Gene Wilder igen tehetséges, nagy játékkultúrájú komikus. De nemcsak mint színész arat si­kert, hanem csodálni lehet akro­batikus ügyességét is. A film igazi erénye a látvány. A vonaton ugyan elképzelhetetlen dolgok zajlanak, de különösen a vége felé kitűnően megkompo- i nált látványosságot kínálnak a zárójelenetek: a vezető nélkül ; száguldó expresszvonat megállítá­sának és a gengszterbanda ár­talmatlanná tételének rendőri ak­ciói, és az a trükkökkel teletűz­delt, de hátborzongatóan valósnak látszó jelenet, amelyben a nézők tanúi lehetnek, hogyan rohan be­le teljes sebességgel az „Ezüst csík” a chicagói pályaudvar épü­letébe. Cs. L. KÉPERNYŐ A vágykeltő tévé Kikezdhetetlen a romantikus művek népszerűsége. Felmérések tanúsítják, hogy fiatalok és idő­sebbek, falusiak és városiak nagy többsége kedveli a látványos, ka­landos történeteket, a szélsőséges jellemű figuráikat. Ezekben min­dig győz az igazság, egymásra ta­lál a szép lány és a bátor férfi, bukik a gálád, diadalmaskodik a becsületes. A Legnaivabb néző is tudja, melyik szereplőtől mi vár­ható, kiben mi lakik, miként hatnak a többnyire előrelátható fordulatok. Mérget vehetünk rá, hogy a jóképű rokonszenveseken nem fog a golyó, kimásznak a legravaszabb kelepcéből, túljár­nak mindenki eszén, legesleges­­legutolsó pillanatban kivágják magúikat a bajból. Számukra nincs lehetetlen, megoldhatatlan, elérhetetlen. Bármilyen sületlen-keletlen, na­iv, hihetetlen, olykor bárgyú his­tóriában „adja el” őket a szóra­koztatóipar, senki se bánkódik, így is kedvelik ezeket a fickókat, úriembereket, bajnokokat, ha könnyedén, elegánsan ügyködő sikeremberek. A hatáselemző szakemberek szerint nagy részben lélektani okokkal magyarázható a romanti­kus művek iránt mutatkozó óriá­si érdeklődés. Ki ne szeretne ügyes, fiatal, erős, legyőzhetetlen lenni? Van-e olyan férfiú, kit nem gyönyörködtetnék a szemre­­való lányok, asszonyok. Melyik hölgy szíve nem dóbban meg a jól öltöztetett, deli legények lát­tán? Ki nem tapsol ás igazság 0 Megélénkült mostanában az öregekkel való foglalkozás. Kü­lönböző publikációk, elemző cik­kek, szociológiai jellegű írások taglalják az idős korúak életvi­szonyait, gondjait, a nyugdíjasok helyzetét, erkölcsi és anyagi meg­becsülésük állapotát. Ez a foko­zódó figyelem nem véletlen, azt is mondhatnánk, hogy törvény­szerűen be kellett következnie. Ebben a körülményeknek sokfé­le egybeesése játszik meghatáro­zó szerepet. Alapvető nyilvánvalóan az, hogy szocialista társadalmunk­ban az alkotmányadta jogok védelmezik, támogatják az idős­korúakat. A nyugdíj lehetősége ma már valamennyi dolgozó ál­lampolgár számára elérhető. Ugyancsak nagy biztonságot ad a társadalombiztosítás minden­kire kiterjedő hatóköre, a ren­delőintézeti, kórházi ellátás, a szociális támogatás, gondozói hálózat, az államilag szervezett intézményes segítség különböző formája. Közrejátszik a növekvő érdek­lődésben, hogy a nyugdíjasok száma az elmúlt évtizedben — újabb rétegekre történt kiterjesz­tése révén — ugrásszerűen meg­nőtt, s bizonyos állandó ténye­zők hatására arányosan még min­dig növekszik. Míg 1960-ban a nyugdíjasok aránya az összné­­pességből mindössze 6,4 száza­lék volt, ez a szám 1970-re több mint kétszeresére: 13,4 százalék­ra nőtt, s azóta is nagyjából éves átlagban egy százalékkal nö­vekszik. Jelenleg a lakosságnak mintegy 20 százalékát alkotja a 60 éven felüliek rétege, s a szá­muk csaknem félmillió. Ezzel együtt nőtt a kifizetett évi nyug­díj költség is, négy és félről 36 milliárd forintra. 0 Úgyis mondhatnánk, hogy az idősebb korosztály a társa­dalom egyik meghatározó réte­gévé vált, s nyugodtan állíthat­juk, hogy szerepük — örömeik­kel, gondjaikkal, családban el­foglalt helyükkel, a környezetük­re gyakorolt hatásával együtt — jóval nagyobb a lélekszámbeli jelenlétükből fakadó szerep­körnél. Csak egy példát erre: az idősebb korosztály tagjai közül kerülnek ki a legrendszeresebb újságolvasók, rádióhallgatók és televíziónézők. Sokszor zavarba ejtik a fiatalabbakat országos „és nemzetközi kérdésekben védő tá­jékozottságukkal, a világban tör­tént és hazai események alapos ismeretével. Van véleményük, és azt nem is hallgatják el. Nagyon sokan közülük továbbra is vál­lalják az aktív közéleti szerep­lést, a tanácstagi megbízatást, szívesen tevékenykednek a tár­sadalmi és tömegszervezetekben. Igen gyakran hangadók — a szó kedvező értelmében — és Terepjárók magyar-svéd kooperációban 0 A Csepel Autógyárban a magyar—svéd kooperációban készülő Volvo-Lapplander terepjárókból az idén már több mint kilencszáz darabot gyártanak, nyitott, csukott, illetve ponyvás trópusi változat­ban. A képen: az utóbbi típus látható. érvényesülésének, az emberi ér­tékek érvényesülésének? Nagyon sokan beleképzelik ma­gukat ezeknek a hősöknek a bő­rébe, szinte saját sikerűiknek ér­zik a diadalokat, szinte személye­sen is részt vesznek a kalandok­ban. Az álomgyáraik tulajdonosai, vezetői tudatosan építettek ezek­re a vágyakra, újabb és újabb igényeket keltettek, és így a „fo­gyasztók” tömege majd-majd megfeledkezett a realitásokról. Idegesen borzongott, ha a valódi élet, a valódi gondok jelentek meg a színpadon, mozivásznon, újabban a képernyőn. A mi körülményeink között, jóval kisebb társadalmi veszélyt jelentenek az álomba ringató művek. Nem lehet senkinek sem érdeke, hogy elterelje a figyel­met a közállapotokról, pótkiélésre, .cselekvésekre buzdítson bárkiket. Érthető, hogy a forradalmi pár­tok ideológusai, művelődéspoliti­kusai vad haraggal támadták az ilyen 'ércműveket, hiszen meg­kérdőjelezték a társadalom meg­változtatásáért vívott harcot. Most sem tapsolunk, ha túl sok kalandos, romantikus történettel, csak a „kikapcsolódást” szolgáló műveikkel traktáinak minket. Módjával élvtisellhető a hétévi tá­voliét után újra fiatalosan, di­vatosan hódító Angyal. A gyö­nyörű tájak, ősi városok láttán az ember el is feledkezik arról, hogy tulajdonképpen bosszan­kodnia kellene, mert képtelensé­gekkel etetik. Van stílusa ennék a fickónak, fellépése, mindig föl­találja magát. Mind többen ülnek mai életün­ket, esetleg a kisebb-magyobb fo­gyatékosságokat, visszásságokat, emberi gyarlóságokat érzékeltető műsorok vetítésekor is a készü­léknél. Ezeknek a „nézettsége” állandóan növekszik, néha-néha eléri az egyszerűsítve kalandos­nak mondott művekét. Végsőleg ezek sikerét az előbbiekhez ha­sonló okokkal magyarázhatjuk. Társadalmunk túlnyomó része szeretné, ha minél tisztábban, tel­jesebben érvényesülnének, hatná­nak elveink, minél jobb szocializ­mus lenne szocializmusunk. Ki ne tudná, hogy túlságosan erős személyi érdekek, néha érdekszö­vetségek nehezítik, lassítják a kö­zösségi társadalom építését. Sok­szor tehetetlennek érezzük ma­gunkat a helyi kiskirályokkal, a közösségi érdékek megsértőivel szemben. Azok a dokumentum­műsorok, amelyek az emberi hi­bák, szemléleti torzulások vagy individualista túlzások elleni sike­res küzdelmet mutatják be mil­liók számára, azt a hitet erősítik, azt a vágyat táplálják, hogy a nézőt bosszantó igazságtalanságok is megszüntethetők az adott üzemben, vállalatnál, lakóhelyen és érvényesíthető az értékrend­szer, ha ez a küzdelem nem is . olyan egyszerű... Ismétlem, elviseljük néha-néha a bevezetőben ismertetett „vágy­keltő műsorokat”, de szívesebben, gyakrabban néznénk az utóbbi csoportba sorolhatókat. Heltai Nándor közvéleményt formálók is. ' Ha felkérik, megkeresik őket, szí­vesen vesznek részt a fiatalok nevelésében, s örömmel adják át felgyülemlett tapasztalataikat az utánuk jövő nemzedéknek. S nem kevesen ott maradnak még a nyugdíjkorhatár betöltése után is a régi munkahelyükön, ha te­herbíró képességükhöz illő, meg­felelő beosztást, s tiszteletteljes bánásmódot kapnak. 0 Mindezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert még akad­nak, akik úgy tesznek, mintha nem értenék a párt iránymuta­tó megállapításait, a kormány, s az állami szervek tervszerű in­tézkedéseit az öregek fokozott megbecsülésével kapcsolatban. Még mindig kísért a rossz csen­gésű „eltartott” jelző, pedig ezek az emberek a maguk idejében épp úgy, s olykor nehezebb kö­rülmények között, részt vettek az országépítő munkában, az anyagi javak termelésében, mint mai utódaik, s amit létrehoztak, az a mának is kamatozik. S ha a tervszerű gondoskodás révén növekszik is a rész — nem a „te­her” —, amit a nemzeti jöve­delemből a szocialista társada­lom számukra biztosít, ez telje­sen megegyezik rendszerünk alapelveivel, humanizmusával, pártunk politikájával. Ezért is mondta ki az MSZMP program­­nyilatkozata: „Növekvő gondot kell fordítani a nyugdíjasok élet­­körülményeinek javítására.” Lé­nyegében ezzel cseng össze a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozata is olyan ja­vaslatok kidolgozására, amely se­gít mérsékelni, a még meglevő egyenlőtlenségeket, a különböző időszakban nyugdíjba ment dol­gozók nyugdíja közötti nagy kü­lönbségeket. „Az V. ötéves terv hátralevő éveiben gazdasági le­hetőségeinkkel összhangban emelni kell az alacsony nyugdi­jakat ...” — olvashattuk az em­lített határozatban, s nálunk mindenki tudja, hogy erre biz­ton számítani lehet A nyugdíj természetesen csak egyik, bár igen fontos része az idősebbekről való gondoskodás­nak. Az anyagi, egészségügyi, szociális ellátás mellett legalább olyan súllyal szerepel a megbe­csülés érzelmi oldala: a társa­dalom. a régi munkahelyi kol­lektívák meg nem szűnő figyel­messége, a családi szeretet és ragaszkodás, a gyermekek fele­lősségét is kifejező tartós kötő­dés és hála az idős szülők iránt 0 Az öregség mindenkit elérő állapotát megkönnyítő, széppé varázsoló tetteivel önmaga jövő­jét is felrajzolja a ma palettájá­ra az ifjabb nemzedék. S hogy mit olvashat le róla majd ő ma­ga is ebbe a korba lépve — csak rajta múlik. F. Tóth Pál Hosszú távú hídépítési program a Dunán és a Tiszán A következő években két új hidat adnak át a Dunán és a Ti­szán, a KPM hídosztályának hosszú távú fejlesztési tervei alapján. Az országban jelenleg mintegy 12 ezer híd ível át a folyók, vi­zek, utak és vasutak felett, ezek megfelelően segítik a közleke­dést. Néhány helyen azonban, főként a Dunán, számuk kevés, átlag 80 kilométerenként állnak egymástól. A lemaradás csökkentésére, a forgalom feltételeinek javítására nagyszabású hídfejlesztési prog­ram kezdődött. Eszerint a duna­­földvári hidat felújítják, kiszé­lesítik, Baján pedig 1980-ban kétszer egysávos, modern híd építése kezdődik. Budapest felett és alatt a fővárost átölelő autó­pálya hídjait a következő évti­zedben alakítják ki. Részben a meglevő budapesti hidak teher­mentesítését szolgálja majd a leendő gabcsikovo—nagymarod vízierőmű-rendszer kiépítése kapcsán megépítendő korszerű közúti híd is. Közel a Duna-ka­­nyarhoz, Tahitótfalunál előrelát­hatóan még e hónapban meg- * indulhat a forgalom az új Kis- Duna-hídon. A Tiszának a Dunához képest kevésbé mostoha a hídhelyzete, itt átlag 30—40 kilométerre kö­vetik egymást. Mégis a forgalom növekedése, az úthálózat fejlesz­tése újabbak építését sürgeti. Ennek megfelelően megkezdődött a kétszer egysávos csongrádi közúti híd pilléreinek alapozása. A tervek szerint 1980-ban adják majd át a forgalomnak. Szege­den épül már az ország második leghosszabb, 700 méteres hídja (a leghosszabb az Árpád-hid, 927 méter). A technológiai fejlesztések so­rán néhány híd új eljárással, francia licenc alapján készül, csúszó zsaluzattal. Ezzel a mód­szerrel épül fel a csongrádi és a bajai közúti híd. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents