Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-07 / 157. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. Július 7. Téesz hatezer hektáron A város másfél évi cukorszükségletét termelik meg A kiskunfélegyházi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet összterü­lete mintegy 6000 hektár. A szán­tóföldi növénytermesztés mellett, igaz nem nagy területen, szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés­sel, valamint lúdtenyésztéssel, -hizlalással foglalkoznak. Az ezer hektárnyi búzától az előzetes becslések szerint a tava­lyinál Jobb eredményt, azaz hek­táronként 40 mázsánál nagyobb termést várnak. Kukoricát 1300 hektáron termesztenek, ebből öt­száz 'hektár olyan terület, ame­lyen közel tizenöt éve foglalkoz­nak ezzel a növénnyel, azaz mo­nokultúrában termesztik. Igaz, ezek a földek a téesz szinte leg­jobb földjei, mégis figyelemre méltó, hogy itt évek óta hektá­ronként átlag harminc mázsával több termést takarítanak be, mint a gazdaság többi kukoricaföldjé­­l'Ől, A négyszáz hektárnyi cukorré­pára joggal büszkék, hiszen Kis­kunfélegyháza másfél évi cukor­szükségletét termelik meg. A ter­mesztés minden részfolyamata gé­pesített, komplett gépsor áll ren­delkezésre. A tervek szerint ebben az évben 340 mázsa termést taka­rítanak be és azt várják, hogy a répa cukortartalma meghaladja majd a 14 százalékot. A Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben legnagyobb területet a rét és legelő foglalja el, 1600 hektárt. Ebből elég sok a beékelő­dött, nagyüzemileg alig művel­hető gyep, így a gazdaságban a húsz hektárnál nagyobb terüle­teken már kénytelenek a nagy­üzemi módszereket alkalmazni. Körülbelül 1000 hektár gyep ter­mésére számíthatnak évente biz­tonsággal. Az első kaszálás ered­ménye — hektáronként 43 mázsa termés — azt mutatja, hogy a gondozható, kezelhető területeken jó munkát végeznek. Az állattenyésztésen belül leg­nagyobb szerepe a lúdtenyésztés­­nek és llbahlzlalásnak van. Ez a foglalkozás már hagyományos Félegyházán és környékén. A gaz­daság keltetőüzeméből évente 250 ezer naposlibát szállítanak a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak, ezzel mintegy 8 mil­lió forint árbevételt érnek el a tervek szerint ebben az évben. A liba törzsállományát az itt kelte­tett kislibákból alakítják ki. Je­lenleg 10 ezres tojóállományt gondoznak, úgynevezett kiscso­portos tartásban. Ez azt jelenti, hogy 900—1300 állatból állítanak össze egy falkát. • Delelnek a holstelnfríz-tehenek. A ludak hizlalásával a gazda­ságban és a háztájikban is hagy odaadással foglalkoznak, Ebben az évben a nagyüzem 14 ezernél több hízott libát ad át a baromfi­iparnak, a háztáji gazdaságokban 50 ezer liba tömését, hizlalását végzik, A termelőszövetkezet tejelő te­henészetében 156 tiszta vérű holsteinfriz és 200 magyar tarka tehenet tartanak. A magyar tarka évi tejtermelési terve 3750 liter tehenenként a holstelnfrizek vár­hatóan 5000 litert adnak. A tej­termelési rekordot — Magyaror­szágon a harmadik helyet — egy holsteinfriz tehenük tartja. A tej­termelése 9400 liter. A téesz a vá­rosi tejüzemnek több, mint 1 mil­lió 400 ezer liter tejet ad át évente. A Vörös Csillag Termelőszövet­kezet, mint minden város melletti gazdaság, küzd a munkaerő el­vándorlása ellen. A közeli, köny­­nyebb munkahelyek ellenére a téesz ezer tagot számlál. És azt hiszem, ez a számadat az ■ előb­bieknél is ékesebben bizonyít. • A régi sertésólakból alakították ki a libák szálláshelyét. KÉTSZERES TELJESÍTMÉNY, SOKSZOROS TERMELÉKENYSÉG Fejlesztés, bővítés az EKÄ gyáregységben • Az alkatrészgyártás legnagyobb teljasftményű présgépe. Két év múlva még egy hasonlót állítanak munkába. Fejlesztési lehetőségeinek egy­szerűbb — olcsóbb — módoza­tait már kimerítette a Villamos­­berendezés és Készülék Művek kalocsai EKA gyáregysége. Mi­előtt azonban ezeknek teljesen a végére értek volna — tehát már az előző tervidőszak vége felé — elhatározták az üzem bővítését. A programba rekonstrukciós jel­legű munkákat és kapacitást bő­vítő, termelést ésszerűsítő léte­sítmények építését, felszerelését állították be. A fejlesztés első szakaszában az energiaellátást korszerűsítő be­ruházások mellett egy termelő részleg újjal való felváltása sze­repel: a festőműhelyé. A létesít­mény :nem készült gyorsan, hosz­­szú időt vett igénybe egyébként a tervezése is, de végül is a nyár elején megkezdhették benne az üzempróbákat. Ezek szeptemberig tartanak, azért ilyen sokáig, mert az országban ez az első ilyen nagy teljesítményű irobot­­pisztolyos berendezés, A féstenl­­való alkatrészek konvejor pályán haladnak benne, felügyeletét mű­szakonként öt ember elláthatja. Működtetése egyszerű, karbantar­tása, tisztítása azonban még nem minden részletében megoldott. Eldöntésre vár, hogy víz vagy lúgos oldatú folyadékfüggöny de­ríti — e hatásosabban a „hul­ladék" festéket. Őszig ezért még szükség van a régi — az újhoz képest igazán korszerűtlen és egészségre is veszélyes — festő­műhelyre. A nemrégiben elkészült üzem­rész teljesítménye a régiének kétszerese, termelékenysége pe­dig mintegy nyolcszorosa. S ezt a fejlődést éppen a legnehezebb, legártalmasalbb területen érték el. Nemcsak „munkaerőt” — embert is kímélő döntés volt a beruhá­zás. Az első szakasz tervei mára már egy kivételével megvalósul­tak. A kalocsai EKA gyáregység gbndjai között egyre inkább elő­térbe kerül, hogy az igényekhez képest keveset termelnek. A be­ruházási program második része ezért bővítő jellegű. A termelés növelését részben ésszerűsítéssel oldják meg: a lámpatestek al­katrészeit gyártó műhelyeket kö­tik össze az új épülettel. így nemcsak termelő területet nyer­nek, hanem célszerű útvonalat is az alkatrészek folyamatos, gépe­sített szállítására. Az építés vár­hatóan a jövő év elején kezdő­dik, s szeretnék már 1980-ban üzembe helyezni a létesítményt. Zs. A. HÁZUNK TÁJA ■Mm A százéves meteorológiái ada­tok szerint július a legmelegebb és legnapsütésesebb hónap. Az átlagos hőmérséklet 22 Celsius­­fok körüli, de mértek már S, il­letve 40 fok körüli maximumot is. A Duna—Tisza közén 30—40 mil­liméter csapadéknál több alig hullik, de volt olyan év, amikor egy csepp eső sem esett, és elő­fordult, hogy az említett átlagér­tékek négy-ötszöröse is leesett. Ebben az időjárási környezetben továbbra is sok munkájuk lesz a szőlőt, a gyümölcsöt és akony­­hakerti növényeket a gombabe­tegségektől, állati kártevőktől vé­deni akaró házikert tulajdonosok­nak. Halaszthatatlan tennivalók A szőlőben van most a legna­gyobb munka, ugyanis a pero­­noszpóra és a botritisz fertőzés ezekben a napokban a legna­gyobb. Eső után feltétlenül per­metezni kell elsősorban a botri­tisz ellen Ortho-Phaltan, a Myco­­difol, vagy a Dithane 45 oldatá­val, ha lisztharmat fertőzést is tapasztalunk a leveleken és a fürtökön. Érdemes a permetlébe tenni ilyenkor Karathane LC, Thiovit S vagy Kolosul készít­ményt. A gyümölcsfákon az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkeit még mindig meg lehet találni, a hernyók kelése tart. A védeke­zés kétféle módon lehetséges, Mérgező növények Csodálatos képet mutat az aranysárga aranyeső (Laburnum) a kék akác (Wisteria), vagy - a lila orgona. Az aranyeső azon­ban izgató mérget tartalmaz. Hazánkban is őshonos a tisza­fa (Taxus). Mind a levele, mind a termése á szívre bénítólag ható mérget tartalmaz. Az évelő növények közül a gyűszűvirág (Digitalis) veszélyes. Mind a levele, mind a virága mérgező alkaloidot tartalmaz. A egyik, hogy a hernyófészkeket el­távolítjuk, elégetjük, vagy pedig mélyen elássuk, illetve permete­zéssel, ehhez Fibol E, Metation 50 EC vagy Ditrifon 50 WP-t hasz­nálhatunk. A burgonyatáblákon a jól fej­lett levelek zárták a sorokat, s a csapadékos időjárásban emiatt is növekedik a fertőzés veszélye. A burgonyavész tünetei jelentkez­tek, amely ellen érdemes Réz­­oxiclorid 50 WP, Cuprosan Super D, illetve a Folyram-Combi olda­tával permetezni. Ugyanezek a szerek alkalmasak a paradicsom alsóbb levelein megjelenő, úgy­nevezett alternáriás foltosság lo­kalizálására is. mérgező évelő növények közé tartozik a tavaszi hérics (Adonis), amely a levelével, virágával és gyökerével károsít. Mérgező ha­tású még a szarkaláb, a kerti anemóne (szellőrózsa), a zerge­­boglárka stb. A hagymás-gumós növények közül különösen mérgező hatású az őszi kikerics. (Colchicum). Óvakodjunk a machónia kékes színű termésétől, a gyöngyvirág és a borostyán termésétől is. Könyv a japán virágrendezésről Ikebana a neve a japán virág­rendezés művészetének. Erről irt érdekes könyvet Ivaki Tosiko, aki ért a virágok nyelvén, és nagy­szerű művésze a- virágrendezés­nek. Mit jelent a szó: Ikebana? „Tóban, virág" volna a szó sze­rinti fordítása, de átvitt értelem­ben a vázába helyezett növé­nyek újjászületését jelenti eredeti, természetes mivoltukban. A bevezetőben a szerző foglal­kozik a japán kertépítő művé­szettel, amelynek .alapja a ter­mészetszemlélet, mivel a japánok számára a művészet egyenlő a természettel, egyenlő a levegővel, mert egyik nélkül sem létezhet az ember. Az Ikebana-művészet lényege az, hogy nem díszítőművészet. Alkotóelemei között fontos szere­pet játszik az edény, a faág ugyanúgy, mint a titkos jelentést hordozó virág, s csak ezek együt­tese teremthet önálló, új világot, amely a teljesség vágyában fo­gant. Az első Ikebana formában ren­dezett virágokat a szerző szerint, időszámításunk után 752-ben he­lyezték el a Tódaidzsi templom Budha-szobrának lábához. Az ün­nepségen a császári család és a nemesség mellett tízezer pap vett részt. A könyv, amely a Natura ki­adásában jelent meg, gyakorlati útmutatást ad az Ikebana készí­téséhez és számtalan színes fény­képpel sok változatot ismertet meg a virágkedvelőkkel. Gazdasági növekedés lés egyensúly 1 A gazdasági növekedés egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek a figyelem homlokterében állnak. Ez természetes is, hiszen a növe­kedés teremti meg azokat az ala­pokat, amelyek lehetővé teszik a társadalom fejlődését. Az újrater­melés bővülésének ütemétől függ nagyrészt a lakosság életszínvo­nalának emelkedése. A gazdasági növekedés a gazdasági fejlődés legkézzelfoghatóbb eleme, amit egyik számszerű kifejezője, s a szükségletek magasabb szintű ki­elégítésének feltétele. Nyilvánvaló ezért, hogy a gazdasági növekedés üteme a gazdaságpolitika straté­giai kérdései közé tartozik, lé­nyegét tekintve, elsőrendű politi­kai és gazdasági ügy. Átfogóan a nemzeti jövedelem növekedésével jellemezhető. Ez mutatja legjobban, hogy az adott gazdaságban milyen mértékben bővül az előállított termékek és anyagi jellegű szolgáltatások mennyisége és utal a minőségük­ben bekövetkezett változásokra is. A szocialista gazdaság fejlődé­sének a növekedés egyik legfon­tosabb, de nem egyetlen ténye­zője. A növekedés nem kizárólago­san mennyiségi kategória, hanem a gazdaság különböző oldalai fej­lődésének, gazdasági munkánk együttes hatásfokának kifejezője. Kereslet és kínálat A növekedéssel egy Időben, párhuzamosan biztosítani kell a termelés és a szükségletek közöt­ti összhangot, hiszen az olyan „növekedés”, amely eladhatatlan termékekben növekvő készleték­ben testesül meg, nem szolgálja valójában a társadalmi célt. Az újratermelés eredményességének másik alapvető feltétele tehát, hogy a termelés különböző ágai, ágazatai, az újratermelés egyes mozzanatai (termelés, elosztás, forgalom, fogyasztás) között olyan arányok jöjjenek létre, amelyek biztosítják az újratermelési fo­lyamat folytonosságát. Az ilyen arányok megvalósulása lehetővé teszi, hogy a népgazdaság ágai és tényezői egymásnak megfelel­jenek, egymással összhangban működjenek, vagyis egymással egyensúlyba kerüljenek. A társa­dalmi terméket tehát a kielégí­tésre váró társadalmi szükséglet­nek megfelelő terjedelemben és összetételben kell előállítani. Ez a piaci egyensúlyban is kifejezésre jut. Az adott időszakban létrejövő piaci egyensúly — amely a ke­reslet és a kínálat összhangjában jelentkezik — önmagában nem mutatja a népgazdasági arányos­ságot, de elkerülhetetlen megje­lenési formája ennek. Az újratermelés arányossága A gazdasági növekedés szocialis­ta elméletének és a gazdaságpoli­tikai gyakorlatnak egyik fő prob­lémája a növekedési ütem és az egyensúlyi feltételek összhangjá­nak biztosítása. A gyors gazda­sági növekedés csak akkor szol­gálja jól a társadalom céljait, ha biztosítja az újratermelés ará­nyosságát, ha a növekedés során az előálló új feltételek mellett, folyamatosan megvalósul az újra­termelés különböző mozzanatai és ágai közti egyensúly. A felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt megva­lósítottuk a szocialista iparosítást, létrehoztuk a szocialista nagyüze­mi mezőgazdaságot. A nemzeti jövedelme több mint ötszörösére, az ipari termelés tizenkétszeresé­re növekedett, -A mezőgazdaság rohamosan csökkenő létszámmal és több mint tíz százalékkal ki­sebb földterületen ma mintegy kétszer annyit termel, mint az 1950-es években. Az egy főre jutó fogyasztás háromszorosára emel­kedett. Felépítettünk 1,7 millió lakást. Csökkentettük a munka­időt. Felépítettünk 1,7 millió la­kást. Csökkentettük a munkaidőt. Állampolgári joggá tettük az egészségügyi ellátást, általánossá vált a társadalombiztosítás. Gaz­dasági fejlődésünk fontos ténye­zője volt, hogy fokozódott a ma­gyar népgazdaság bekapcsolódása, a nemzetközi munkamegosztásba. Az ország külkereskedelmi for­galma 1950-hez képest csaknem tizenötszörösére növekedett. Az 1980-as évek végén fejlő­désünk belső és külső feltételei jelentős mértékben megváltoztak. A magyar gazdaság a fejlődés eredményeként közepesen fejlett gazdasággá vált. A£,extenzív nö­vekedés forrásai kimerültek, ettől az időtől fogva már nem rendel­kezünk számottevő munkaerő­tartalékokkal, nincsenek jelentős nyersanyag-tartalékaink sem, s mindez együttesen szükségessé tette az intenzív fejlesztésre való áttérést. Hatékonyság Gazdasági fejlődésünk jelenlegi feltételei alapvetően három téma­kör köré csoportosíthatók: 1. A teljes foglalkoztatottság olyan szintje alakult ki, hogy csak a termelékenység növelése lehet az alapja a gazdasági növekedés­nek. A termelés új munkaerő be­­' vonásával már nem növelhető, a munkaerő-tartalékok lényegében kimerültek. A foglalkoztatottság meghaladja a lakosság 48 száza­lékát, ami nemzetközi összeha­sonlításban is a legmagasabbak közé tartozik. Ugyanakkor amun­­kerő-kihasználás meglehetősen alacsony, és a meglevő munkaerőt nem mindig1 ott foglalkoztatjuk, ahol ez népgazdasági szempontból a legcélszerűbb lenne. Vállalato­kon belül viszonylag magasak a munkaerő-tartalékok, sok a feles­leges állásidő, részben anyagel­látási, szervezési hibák, részben a laza munkafegyelem miatt. Alapvető feladat, hogy biztosít­suk a folyamatos munkavégzés technológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rendszeres karbantartását, a törvényes mun­kaidő fegyelmezett ledolgozását — amire a XI. kongresszus is rámu­tatott. 2. A termelés felfutásával pár­huzamosan nem nőtt megfelelő mértékben a hatékonyság. A ha­tékonyság viszonylag alacsony színvonala alakult ki, különösen sok a probléma az eszközkihasz­nálás terén. A termelés állóesz­köz-igényessége és beruházás­igényessége nőtt, és ez tartós ten­denciának ígérkezik. Az állóeszköz-igényesség kedve­zőtlen alakulása alapvetően a technikai fejlődés jelenleg érvé­nyesülő irányával, az infrastrukr turális beruházások tartalmi vál­tozásával (korszerűbb közlekedés, nagyobb környezetvédelmi beru­házások stb.), az energetikai bázis fejlesztésével, a tőkés relációból vásárolt gépek árának gyors nö­vekedésével függ össze, E tendenciák részbeni ellensú­lyozására potenciálig lehetőségek­kel rendelkezünk. A meglevő ál­lóeszközök jobb kihasználásával, a beruházások kivitelezési idejé­nek rövidítésével, anyag- és ener­gia-megtakarításokat eredménye­ző fejlésztéssel, a gazdaságban meglevő, a gazdasági fejlődést fé­kező jelentősebb strukturális aránytalanságok felszámolásával ugyanis jelentősen növelhetnénk az eszközök hatékonyságát. 3. A magyar gazdaságban vég­bemenő változásokkal egyidejűleg az utóbbi években a világpiacon is lényeges módosulások zajlottak lé. Az energiahordozók, a fonto­sabb ipari és mezőgazdasági nyersanyagok, valamint a legkor­szerűbb technikai berendezések, félkésztermékék és alkatrészek árai jelentősen és tartósan emel­kedtek. Leértékelődött mindazon termék, amely gyenge vagy köze­pes minőségű, nem körszerű, elő­állítása nem követel nagy szak­­képzettséget. Ez az árváltozás ér­zékenyen érintette gazdaságunkat. Importunk exportunkhoz képest viszonylagosan megdrágult, kül­kereskedelmi cserearányaink rom­lottak. A nem szocialista viszony­­latú külkereskedelmünkben az ár­arányok mintegy 21—23 százalék­kal, szocialista kereskedelmünk­ben pedig mintegy 13—17 száza­lékkal romlottak 1972 és 1977 kö­­•zött. Azt a többletterhet, ami kül­gazdasági kapcsolatainkból gaz­daságunkra hárul, csak sokoldalú, komplex külgazdasági és fejlesz­tési politikával lehet ellensúlyoz­ni. A világgazdasági értékrend­ben bekövetkezett változás szük­ségessé teszi az azokhoz való ak­tív alkalmazkodást. A nyers­anyag-behozataltól való növekvő függőség megköveteli, hogy haté­konyan és jó minőségben állítsuk elő a késztermékeket, hogy nö­veljük exportképességünket. Lehetőségeink A világpiaci helyzet változása, valamint gazdaságunk belső fel­tételrendszerének átalakulása megköveteli — mint ahogy azt az MSZMP Központi Bizottságának 1977. október 20-i határozata is hangsúlyozta —, hogy a meglevő erőforrásainkat az eddigieknél jobban használjuk, ki, hogy a ho­zamok és a felhasznált erőforrá­sok viszonya a jelenleginél ked­vezőbb legyen. Ez a feladat ma­gában foglalja a munkatermelé­kenység növelését, az eszkö^haté­­konyság, a beruházás hatékonysá­gának a növelését. A fejlesztés­ben és a gazdálkodásban egy­aránt minimalizálni kell, a fajla­gos ráfordításokat munkaerőben, anyagban, energiában, állóeszkö­zökben, beruházásokban. Ugyan­akkor törekedni kell a versenyké­pesség növelésére, termékeinknek a jelenlegi nehezebb értékesítési feltételek között is állniuk kell a versenyt, az összehasonlítás próbáját a konkurrencia termé­keivel. Gazdaságpolitikánk célja, hogy a korábbinál nehezebb külső és belső feltételek között fenntartsa a gazdasági növekedés eddigi, vi­szonylag magas ütemét és helyre­állítsa a gazdasági egyensúlyt. Ez biztosítja, hogy pártunk életszín­vonal-politikájának célkitűzései maradéktalanul megvalósuljanak. . Dr. Andrássy Adél Szegedi József Attila Tudomány Egyetem politikai gazdaságtan tanszék \

Next

/
Thumbnails
Contents