Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-07 / 157. szám

1978. július 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Megkezdődött $z országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) kés országok józanul gondolkozó politikusai és közvéleménye ké­pesek lesznek arra, hogy megfé­kezzék, visszaszorítsák az enyhü­lés ellenzőit és tovább haladha-. tunk a megkezdett úton. Minden­ki, aki a béke és a haladás ügyé­ért harcol, számíthat népünk és: kormányunk egyetértő támogatá-; sára. Lázár György befejezésül a kö­vetkezőket mondotta: Ügy vélem, a beszámolóból ki- i tűnik, hogy a munka, amit elvé­geztünk, nem kevés, de az is, hogy a feladatok, amelyeket a jövőben meg kell oldanunk, még nagyobbak. Az eredmények mel­lett leküzdésre váró nehézség is1 van bőven, mégis bizakodással nézhetünk a jövőben mert szilárd alapokra építhetünk. Az előttünk álló feladatok igényesek, de von­zóak is, eredményes megoldásuk­hoz azonban a vezetés minden szintjén, minden munkahelyen még fegyelmezettebb, még jobb munkára van szükség. A kor-! nyári ülésszaka mány azon lesz, hogy a Közpon­ti Bizottság áprilisi ülésének ha­tározata szellemében tovább ja­vítsa a végrehajtás feltételeit. Ehhez kérjük az országgyűlés és egész dolgozó népünk segítségét és támogatását. Lázár György nagy tapssal fo­gadott expozéja után az elnöklő Apró Antal köszöntötte az ülé­sen részt vevő Karl Carstens pro­fesszort, az NSZK szövetségi par­lamentjének elnökét és a vezeté­sével a magyar országgyűlés meg­hívására hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttség tagjait. Ezt követően megkezdődött a Minisztertanács beszámolója fö­lötti vita. A délelőtt folyamán három képviselő kapott szót, majd az ebédszünetet követően Németh Károlynak, az MSZMP PB tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának korreferátuma kö­vetkezett.' Németh Károly beszéde A Minisztertanács — amint azt a beszámoló tükrözi — eredmé­nyesen hajtotta végre az ország­­gyűlésben csaknem három eszten­deje jóváhagyott munkaprogram­ját. A beszámolóban adott elem­zés csakúgy, mint a kijelölt fel­adatok összhangban vannak a Központi Bizottság értékelésével, társadalmunk valóságos helyzeté­vel. A Központi Bizottság, átfogóan megvizsgálta, hol tartunk a XI. kongresszus határozatainak a meg valósításában. E mérlegké­szítés méltán került egész társa­dalmunk figyelmének középpont­jába, hiszen a nép érdekeit kife­jező, a nép által támogatott poli­tika valóra váltásától függ gaz­dasági, szociális, kulturális előre­haladásunk üteme, az életszínvo­nal alakulása. Hozzáfűzöm, hogy a Magyar Népköztársaság, hazánk nemzetközi megítélése, tekintélye a világban szintén népünk telje­sítményeivel arányos. A Központi Bizottság jó érzéssel állapíthatta meg. hogy a kongresszus határo­zatai, a programnyilatkozat, az ötödik ötéves terv irányelvei ál­talános egyetértésre és támogatás­ra találtak, amiről mindenekelőtt országunk fejlődése tanúskodik. Központi Bizottságunk nagy el­ismeréssel állapította meg, hogy a kommunisták és pártonkívü­­liek együttműködéséből, együttes erőfeszítéseiből jelentős eredmé­nyek születtek, de munkánknak gyengéi felett sem hunyt szemet. Felelőssége tudatában kritikusan és önkritikusan szólt az irányítás, a végrehajtás gyenge pontjairól, arról a nem is kevés nehézség­ről, amely részben rajtunk kívül álló okokból, de tekintélyes rész­ben munkánk fogyatékosságaiból eredően akadályozta, s bizonyos mértékig ma is fékezi a gyorsabb előrehaladást. Természetesen a fejlődéssel együtt járnak problé­mák, megoldást sürgető ellent­mondások is. Pártunk, a nép ér­dekeit szolgáló politikájának és munkastílusának megfelelően fel­tárta a gondokat, ellentmondáso­kat, és mindent ’elkövetünk a he­lyes megoldás érdekében. Ilyen szellemű a kormány beszámoló­ja is. A szocializmus építése nemzeti program A tárgyait időszak tapasztalatai ismételten megmutatták, hogy reális céljaitok; feladataink meg­valósításában bizton támaszkod­hatunk a párt, a kormány, az egész nép egységére. Méltán emelte ki debreceni be­szédében Kádár János elvtárs. hogy a fejlett szocialista társa­dalom építése 'hazánkban nemzeti programmá vált. Ennek köszön­hető minden, amit hazánk, éle­tünk szebbé, jobbá tételében el­értünk. Legyünk tudatában, hogy pártunk, kormányunk és népünk - egysége a szocialista célokban a legfőbb előre vivő erő eddigi ered­ményeinknek a forrása, s továb­bi sikereinknek is a záloga. Nagy vívmányunk, hogy a fejlett szo­cialista társadalom építésén a köl­csönös bizalom jegyében, egymást megbecsülve és segítve, jó egyet­értésben, közösen' munkálkodnak a különböző világnézetű emberek, a kommunisták és a pártonkívü- 9iek, a nők és férfiak, á Magyar Népköztársaság nemzetiségi ál­lampolgárai, a szocializmust épí­tő dolgozók. A 'bővülő és szilár­duló szocialista nemzeti egységet megtestesítő, alkotó összefogás ez, amelyet őrizni és tovább erősí-' teni fontos feladatunk. A közös munka eredményeit, a beszámolójában is felsorolt, a tár­sadalom fejlődését jellemző té­nyeket nagyra kell értékelnünk. Mindenekelőtt azt, hogy a fej­lődés, az ismert nehézségek eile-, nére nem torpant meg, anya­giakban és szellemiekben egy­aránt gyarapodott az ország, ja­vultak népünk életkörülményei. Kiegyensúlyozott a politikai lég-, kör, mind teljesebben bontakozik­­ki a szocialista demokrácia, fo­kozódott a társadalmi aktivitás, a közösségi felelősségérzet, erő­södtek társadalmunk szocialista vonásai. Mindezek alapján érzé­kelhetően még szilárdabbá vált a népi hatalom. Epítőmunkánk eredményei kü­lönösen értékesek, mivel népünk azokat számunkra gok tekintetben kedvezőtlen külső gazdasági fel­tételek és kiéleződött nemzetközi ideológiai harc közepette érte el. Munkánk szempontjából ugyan­akkor az a legfontosabb, hogy a nemzetközi életben változatlanul az enyülés, a békés egymás mel­lett élés a fő tendtecia. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a béke és a társadalmi haladás ellensé­gei ellentámadásba lendültek, s a „szovjet fenyegetésről” szóló régi hazugságok felújításával a fegy­verkezési verseny fokozásának veszedelmes útjára akarják kény­szeríteni az emberiséget. A jövő­ben is azért dolgozunk, hogy az enyhülési folyamatot ne lehessen visszafordítani, sőt a politikai enyhülés terjedjen ki katonai tér­re is. Népünk sorsáért érzett fe­lelősségtől indíttatva támogatjuk a Szovjetunió újabb konstruktív, az egész emberiség érdekeit szem előtt tartó javaslatait a fegyver­kezési verseny megfékezésére. Külpolitikánk változatlan alapel­ve, hogy erősítjük internaciona­lista együttműködésünket, barát­ságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerző­dés tagállamaival, a testvéri szo­cialista országokkal. Hazai és a nemzetközi munkánk tapasztalatait összegezve joggal mondhatta ki tehát a Párt Köz­ponti Bizottsága, hogy bevált po­litikánkon, a XI. kongresszuson kitűzött célokon nem kell változ­tatnunk. Népünk akaratával is egyezően az eddigi úton, az eddigi bel- és külpolitikát következete­sen folytatva fogunk előrehaladni. Számontartjuk a jogos igényeket A kormány beszámolójának kö­­zéppontjában a gazdasági és a kulturális építőmunka kérdései állnak. Ez természetes, hiszen a szocializmus építésének jelenlegi időszakában ez a két legfontosabb, egymással szorosan összefüggő, egymástól elválaszthatatlan fela­dat. A népgazdaság fejlesztésének feladatai nagyobbak és bonyolul­tabbak, mint a korábbi években voltak. Lázár elvtárs méltán emel­te ki, hogy ötéves tervünk időar­­nyos céljait, legfőbb előirányzata­it elértük, illetve megközelítettük.. Népünk életkörülményei a ne­hezebb gazdasági feltételek elle­nére is javultak, bár az életszívo­­nal emelkedésének ütemét a reá- j lis lehetőségekhez igazodva vala­­melyest mérsékelnünk kellett, j Nem csökkentettük, ellenkezőleg, | növeltük a lakásépítést, a kommu­nális beruházásokat, javítottuk az áruellátást. A párt és a kormány számon tartja a jogos igényeket. A Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésén megerősítette — Lázár elvtárs is szólt róla —, hogy a jelen ötéves tervidőszak második felében le­hetőségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, va­lamint a három- és többgyerme­kes családi pótlékának indokolt növelésére. Tudjuk — és ezt min­denkinek tudnia kell —, hogy az igények kielégítésének feltételei a jövőben is csak jobb. fegyelme­zettebb munkával teremthetők meg. Pártunk és kormányunk kö­vetkezetes abban, hogy a szocia­lizmus építésével együtt kell jár­nia az életszínvonal rendszeres emelkedésének. Nagyobb és jobb teljesítmények Akárcsak pártunk Központi Bi­zottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíl­tan és kritikusan szólt a gondok­ról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk és tudni kell, hogy nép­gazdaságunk külső egyensúlyának helyreállítása a korábban elkép­­zeltnél is nagyobb erőfeszítéseket és hosszabb időt igényel. Anyagi és szellemi erőink is­meretében elmondhatjuk: képe­sek vagyunk nagyobb és jobb teljesítményekre. A jogos igényeik teljesebb kielégítésének gazdasá­gi alapjai fokozatosan megte­remthetők. A meglevő adottsá­gaink kihasználásával, a tervsze­rűbb, szervezettebb munkával eleget tudunk tenni a magasabb minőségi követelményeknek is. Gazdaságunk ’ már évek óta in­tenzíven fejlődik, de hadd te­gyem hozzá: ezen az úton még eléggé bizonytalanul járunk. Még kísért az a szemlélet, hogy egy .feladatot csak új beruházás­sal lehet megoldani. Üj beruhá­zásokra, köztük új, nagy létesít­ményekre is természetesen szük­ség van. Hasznos lenne azonban, ha a figyelem jobban a már meglevő termelő berendezések, a lehetőségeink alaposabb kiakná­zására irányulna. Az új feladatok megoldását először a meglevő, különösen a korszerű géppark jobb kihasználásában keressük. Szükséges az is, hogy a tudo­mány eredményeit gyorsabban al­kalmazzuk a termelésben és ily módon is növeljük a gazdaságo­san értékesíthető termékek ará­nyát. * > I A kezdeti eredmények ellené­re még nem bontakozott ki iga­zán a _munka a Központi Bizott­ság tavaly októberi határozatá­ban foglalt irányelvek végrehaj­tására, külgazdasági stratégiánk érvényesítésének és a termelési szerkezet megváltozásának érde­kében. Igaz, az irányelvek nem rövid távra szóló feladatokat szabtak meg, ami eddig történt a lehetőségek felmérésére, a teen­dők kimunkálására, az elismerés­re méltó. Ügyelni kell azonban, hogy maradjon idő és erő arra, amit már ma meg kell tenni e határozat valóra váltásáért. Sürgető kötelességünk, hogy az ország munkaerejét jobban hasz­nosítsuk. Ez nemcsak a munka­­szervezés javítását, vagy eseten­ként a dolgozók átcsoportosítását követeli meg, hanem azt is, hogy a nagy többségre támaszkodva következetesen fellépjünk azok­kal szemben, akik csak tessék­­lássék veszik ki részüket a közös erőfeszítésekből. Nem szabad megengedni, hogy a többség ro­vására egyesek visszaéljenek a szabad munkavállalás — célját tekintve közérdeket szolgáló — jogával. Ugyanakkor lépjünk előbbre a tisztességesen dolgozó többségről való gondoskodásban, teremtsünk mindenütt a szocia­lizmushoz méltó, kultúrált mun­kafeltételeket, munkahelyi, lég­kört, működtessük tudatosabban az üzemi demokrácia fórumait, fokozzuk a dolgozók munkavé­delmét, adjuk meg a jó munka gazdasági és erkölcsi elismerését. Szólni kell a takarékosságról is. Nem mondható, hogy a takaré­kosság követelményei ' életünk minden területét érvényesülné­nek, s napi tevékenységünk szer­ves részévé váltak volna. S me­gint nem csupán a termelés te­rületére értem ezt. Az ésszerű takarékosság nem a szegénység kényszere, hanem az okos gazdál­kodás parancsszava, amely a gyorsabb előrehaladás ajtaját, nyitja tágabbra. Tervszerű fejlődésünk biztosítéka A pártkongresszus határozatai­val összhangban joggal állapít­hattuk meg, hogy az immár tíz éve működő gazdaságirányítási rendszerünk bevált, képes bizto­sítani ' népgazdaságunk tervszerű fejlődését, alapelvein nem kell változtatni. A központi irányító szerveknek ezután is a gazdálko­dás fő folyamatait kell kézben tartaniok, ugyanakkor továbbra is biztosítanunk kell a vállalatok nagyfokú önállóságát, serkente­nünk kell a vállalkozó készséget. Gazdálkodásunk változó belső és külső körülményei ugyanak­kor szükségessé teszik, hogy irá­nyítási módszereinket időről idő­re hozzáigazítsuk a követelmé­nyekhez. A népgazdaság egészé­nek helyzetéből fakadó követel­ményeket mindenekelőtt a gaz­dasági szabályozók módosításával közvetítjük a vállalatok számára. A Központi Bizottság áprilisi határozata is utal rá, hogy a gaz­daságirányítás rendszere akkor működhet igazán eredményesen, ha az árrendszer helyesen orien­tálja a vállalatokat, ha az árará­nyok valóban azt fejezik ki, süni­be a nyersanyagok, termékek előállítása a népgazdaságnak ke­rül. A legutóbbi években gyorsan és gyakorta változó világpiaci árak hatására árrendszerünk túl­ságosan is bonyolulttá vált, a sokféle áreltérítés, támogatás, adókedvezmény következtében a termelés valódi, népgazdasági szintű költségei gyakran alig ítél­hetők meg. A termelői árak a népgazdaság legtöbb területén ir­reálisak, nem tükrözik jól sem a hazai ráfordításokat,, sem az im­portárakat, általános szintjük pe­dig meghaladja a fogyasztói árak színvonalát. E helyzeten változtatni kell. Mégpedig úgy, hogy a termelői árak jobban fejezzék ki a ráfor­dításokat, s — miként eddig is történt — a termelői árak ren­dezésével szükségképpen össze­függő fogyasztói árváltozások ne keresztezzék az életszínvonal emelésének tervét. Mint ismeretes, az árpolitika pártunk és kormányunk életszín­vonal-politikájának része, eszköz céljaink eléréséhez. A termelői és a fogyasztói áraknak a gazdasági élet fejlődését, és azon keresztül végső fokon az életkörülmények javulását kell szolgálniok. Árvál­tozások tehát a jövőben is csak a bér- és jövedelemviszonyokkal, szociális törekvéseinkkel össz­hangban történhetnek. A feladatok nagyok, a további munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. A XI. párt­kongresszus határozata, a párt programnyilatkozata, az V. ötéves terv, a legfontosabb feladatokat kiemelő áprilisi központi bizott­sági határozat jó munkaprogram. A jövőbe a jelenen keresztül vezet áz út. A Központi Bizott­ság a legutóbbi ülésén, és most' a kormány beszámolója is, mun­kánk tapasztalatait azért össze­gezte, hogy a jövőbe mutasson. Előrehaladásunk mindenekelőtt azt követeli meg tőlünk, hogy si­keresen teljesítsük ez évi nép­­gazdasági tervünket, majd az ötö­dik ötéves tervet. A párt határo­zataiban, s a kormánybeszámo­lóban körvonalazott teendők vi­lágosan mutatják munkánk irá­nyát. Nem kevés, amit elvégez­tünk, s nem kevesebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnünk, de a tapasztala­tunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit eddig az épí­tőmunka szolgálatába sikerült ál­lítani. A szocialista építés sok­sok esztendeje van már a hátunk mögött. Ennek az időszaknak a jövőbe is mutató legfontosabb tapasztalata: a párt, a kormány, a nép egysége, egyetértése min­dig úrrá lett a gondokon. Meg­győződésem, hogy így lesz ez a következő években is, és sikere­sen haladunk tovább az eddigi úton. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi' Bizottsága nevé­ben a kormány beszámolóját el­fogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. * Felszólalt a délutáni ülésen Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese is, aki egyebek között hangsúlyozta: a termelési és a termékszerkezet korszerűsí­tése hosszú időre szóló feladat, s a magas színvonalú kutató-fej­lesztő és gyártásszervező követel­ményeknek csak úgy tudunk ele­get tenni, ha energiánkat olyan területekre összpontosítjuk, ahol a legkedvezőbbek a minden pia­con eladható termékek előállítá­sának feltételei. -Kiemelte, hogy az élelmiszer­­gazdaság szelektív fejlesztésének gerincét a kenyér- és takarmány­­gabona, a takarmányfehérje, a takarmányfeldolgozás, az állatte­nyésztés, a hústermelés és -fel­dolgozás képezi. Elmondotta, hogy elkészült a következő más­fél évtizedre szóló energiapoliti­kai koncepciónk. Az országgyűlés csütörtöki ülé­se Apró Antal zárszavával ért vé­get. A képviselők ma folytatják tanácskozásukat. (MTI) Űrhajósok kitüntetése 0 Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb’ Tanácsa Elnökségének elnöke' csütörtökön a Kremlben kitüntetéseket adott át az Interkozmosz-program második nemzetközi űrrepülése rész­vevőinek. A szovjet párt- és államfő Pjotr Klimuk ezredesnek, a Szov­jetunió kétszeres hősének, a Szojuz—30 űrhajó parancsnokának a Lenin­­rendet, Miroslaw Hermaszewski lengyel űrhajós-kutatónak pedig a Szovjetunió bőse kitüntető címet, a Lenin-rendet és az ezzel járó arany csillagot nyújtotta át. 0 Púja Frigyes külügyminiszter csütörtökön fogadta a Német Szövet­ségi Köztársaság szövetségi parlamentjének hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó küldöttségét, melyet Karl Carstens professzor, a parlament elnöke vezet. (Képünk). Fogadta a küldöttséget csütörtökön délután Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Az osztrák kormány elutasítja a sztrájkolok követeléseit Röviden úgy lehet összefoglalni az osztrák teherautó-szállítók és vezetők hétfő óta tartó sztrájkja nyomán kialakult helyzetet, hogy a magyar—osztrák határállomá­sokon a személykocsi- /és autó­buszforgalom zavartalan, Ausztria egyéb kisebb határátkelőhelyein a személykocsiknak üggyel-bajjal lehetővé tették a közlekedést. A teherautó-forgalom viszont to­vábbra is szünetel valamennyi határállomáson. Ausztria nyugati és délnyugati tartományaiban a főbb közlekedési .útvonalakon is számolni lehet teherautó-bariká­dokkal. A szerda este ‘Londonból haza­érkező Bruno Kreisky kancellár határozott hangnemű nyilatkoza­tában kizárta a kormány részéről adandó további engedmények le­hetőségét. Helyette szigorú ellen­lépéseket helyezett kilátásba. Közös piaci csúcsértekezlet • A nyugat-németországi Brémában megkezdődött a kilenc közös pi­aci ország csúcsértekezlete. A képen (jobbról balra) Leo Tindemans belga kormányfő, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, Giscard d’ Estaing francia elnök és Glulio Andreotti olasz miniszterelnök. (Te­­lefoto—AP—MTI—KS) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Magyar vezetők üdvözlete Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György táviratban üdvözölte L. I. Brezsnyevet és A. N, Koszigint, a Szál jut—6 kiemelkedő jelentő­ségű űrrepülése és az Interkozmosz-program keretében nemzetközi le­génységgel megvalósított újabb űrsiker alkalmából. A magyar veze­tők ugyancsak táviratban üdvözölték Edward Giereket, Henry Jab­­lonskit és Piotr Jaroszewiczet abból az alkalomból, hogy az Inter­kozmosz-program keretében sor került az első lengyel űrhajós űr­utazására. (MTI) * Pertini visszalépett Az olasz elnökválasztás csütörtöki legújabb fejleményéként Ales­sandro Pertini szenátor, a szocialisták első számú jelöltje visszalépett. A döntést maga a politikus közölte délután. A szocialista nagyválasz­tók csütörtök estig még nem döntötték el, hogy kire szavaznak majd Pertini helyett. Ha nem ragaszkodnának más szocialista jelölthöz, a köztársasági párti Ugo la Maifa esélyei megnőnének — vélik római megfigyelők. Alessandro Natta, az OKP vezetőségi tagja, a képviselő­­házi kommunista csoport elnöke „nemes gesztusként” üdvözölte Per­tini visszalépését. Mint ismeretes, a kommunisták készek volnának összefogni a többi demokratikus párttal la Maifa megválasztásáért is, (MTI) Az NSZK parlamenti küldöttségének csütörtöki programja

Next

/
Thumbnails
Contents