Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-30 / 177. szám
PETŐFI NÉPE • 1978. Július 39. HUNYADI ÉS BÁNK SZEGEDEN A FIATALOK SEGÍTSÉGE Kettős bemutató a kertészetben a szabadtéri játékokon • Jelenet t Bánk bánbúi. Nemzeti kultúránk kincseivel, Ékkel Hunyadijával ás Katona Bánkjával nyitották a Szegedi Szabadtéri Játékok 20. évadját. A Hunyadi László hetedik nyáron került a dómszínpadra (vele újították föl 1959-ben a szegedi játékokat), Katona műve, most először. Varga Mátyásnak húsz év előtti tervrajzát elnézve, szembeötlő a változás, ami az előadások mérnökeinek a templomhoz fűződő viszonyában általában is lezajlott. Jó ideig ugyanis bírókra keltek diszletezőlnk a dóm fi gu rális-szí n j elő lő-kult 1 kus jelenlétével, majd lassacskán fölvállalták, nem letakarni igyekeztek, inkább kitakarni. Maga Varga Mátyás beszámítja: a Hunyadi színpadának lépcsői, hajói, akár a templom aláhullott kockaköveiből épülnének. A díszlet freskószerűségébe Mikó András a mozgó Iátvány freskószerűségét oltja: ekkora kórustömeg még nem masírozott a dóm előtt. Mi'kót azonban a látvány dekoratlvitása. tetszetősége, csak addig kalauzolja, amíg a muzsika verbunkos lüktetése ezt indokolja: leghatásosabban az eskünél, hogy megkondulnak a harangok. A zenei kivitelezés felvonásról felvonásra javul. Korábbi estékről ittrekedt hidegben persze nem lehet csodálkozni a rézfúvósok „gikszerein”, sőt az énekeseknél is megbicsa kl ik egy-két magasabb hang. Vaszy Viktor sem tehetett mást, óvatos indítás után igyekezett kitapasztalni, mikor kerül azonos hullámhosszra a zenekari és színpadi hangzás, hogy a későbbiekben inkább minőségkívánalmakkal foglalkozzék, A címszereplő Simándy József tenorjának férfias zengése mit sem csorbult, jelenléte 'társadra is kisugárzó. Az előadás legszebb pillanataiból való Kalmár Magda Garai Máriája, Kelen Péter László királya, amely a premier nagy felfedezése is. Életikora is közeli a szerephez, minden rezdülésében az ideggyenge, neuraszténiás ficsur bujkál. Szabó Rózsa dekoratív La Grange-áriája csak részben feledteti, hogy láthatóan küszködik, megharcol Szilágyi Erzsébet szólamáért. A karrierista Garai nádor figurájához - Sólyom Nagy Sándor markáns áriát énekel, s két szegedi énekes is feladatot kap. Karikó Teréz (Mátyás) meg Vághelyi Gábor (Ciliéi). □ □ □ Minthogy a szabadtéri színház Inkább kedvez a zenés műfajoknak, s benne kivált a Hunyadihoz hasonló históriáé operák fészkelnek otthonosan, a próza ösztönösen pattintja föl a dilemmát: való az ide vagy sem, A dráma hendikepjét okosan fogyasztotta, hogy az eltelt húsz évben „kényelmes ágyat vetettek" azoknak a műveknek, amelyekből erős történelmi affinitás árad, ahol a lélek hangjai megzendfthelőek „velőtrázó húrokon", amelyek elkiál'thatóak, nemcsak elsuttoghaitóak. A Bánk iránti érdeklődést részint az operai változatnak két évtizeden át megtapasztalt népszerűsége, részint történelmi vonulta és az a tény oslgáztm hogy zsigereiiben sok a shakespeare-i és a fentiek dacára nem vették még elő. Eme fogyatékosság általában sem vet jó fényt szijátszásunkra. A Bánk sokáig „mostohagyerek” vagy protokollelőadás maradt, ha csak le nem számítjuk a legutóbbi időszakot, amlkoris Illyés Gyula „gloconda! ajánlata" áramUtésszerü izgalmat váltott ki színiműhelyeinek házatáján. A kőszínházakban imént lezajlott Bánk-vitához persze a szegedi szabadtéri, hátrányos helyzeténél fogva vajmi kevés hozzászólással kecsegtetett. A rendező Lengyel György Illyés Gyula átigazitásáit azzal a korrekcióval vállalja, hogy a mű annyit vitatott befejezését vlszszaadja Katona dramaturgiájának. Szimultán játékot szervez, ahol a jelenetek egymásból következnek, szenvedélyes, tüzes, pótoszos hősökkel lázasitja be a színpadot. Az „emelt sitii” kétségtelenül illik a dóm elé. Beser.yei Ferenc nagy formátumú, sziklányi egyénisége mellé kulcsfigurának magasodik Kállai Ferenc bozontos Peturja, hiszen ő (meg Tiborc persze) hitelesíti Bánk tettét (annak ellenére, hogy megátkozza az ismeretlen, alattomos gyikost), ha Gertrudlsnak közvetlenül nincs is része Melinda meggyalázásában, az országéban igenis van. Kovács János Tiborca és Molnár Piroska Melindája bensőből fogalmazott átélt fölforrósító, Almási Eva (Gertrudis) a második részben elhalványul. T ordy Géza intellektuális köpenybe burkolja Blberaeh kalandor természetét, s Szegvári Menyhért Ottója sem hasztalanul fürkészi a kónye-kedve herceg emberi manirjalt. A szereplők játékstílusában nincs egyöntetűség — miként ez a szegedi szabadtérin alkalomra szövetkezett társulatoknál általában lenni szokott. Kár, hogy az előadás első részére jelemző lendület, folyamatosság meg-megtöredezik a szünet után, s a vége — melyhez a máig megoldatlan dramaturgi?) döccenet asszisztál — kissé unalmassá lesz, A próza-Bánk kedvező fogadtatásra lelt a szegedi játékokon. Nlkolényl litván Hasznosan töltik a szabad időt — Ha nincsenek itt nálunk a tanulók, kissé bizony megkésünk a növényápolással, a szőlőmunkával. Hatszáz hektár zöldségkertészetben, szőlőben, gyümölcsösben temérdek a tennivaló kora tavasztól késő őszig. A fiatalok közreműködésével viszont minden időszerű munkát annak rendje, módja szerint elvégeztünk — mondja Fodor Sándor tlszakécskei főagronómus. Meleg szavakkal méltatja azt a támogatást, amelyet a Tiszagyöngye Tsz-ben az idén először megnyílt KISZ- építőtábor a szövetkezetnek nyújtott. A szőlőkötőzés, bújtatás, növényápolás nem volt ismeretlen a fiatalok számára. Sokan az előző nyáron a szomszédos Pest megye egyik, ugyancsak kertészkedő szövetkezetében szorgoskodtak. Gulyás János, Békés megyei pedagógus pedig, aki a tlszakécskei KISZ-tábort vezette, már nyolc nyarat töltött az ország különböző részén ebben a tisztségben. Segítségével a Tiszagyöngye Tsz vezetősége a tábornyitás kezdeti gondjait rövid idő alatt áthidalhatta. A közös gazdaság kertészetében szorgoskodó fiatalokat délben a Tiszagyöngye Tsz üzemi konyháján készített ízletes és kiadós étel várta nap nap után. Az ebéd utáni pihenőt kirándulás, városnézés vagy egyéb szervezett program követte. Hangulatos műsorok zajlottak le a tiszakécskei önkéntes építőtáborban a KISZ KB, az Állami Ifjúsági Bizottság, Illetve a táborvezetőség szervezésében. A szabad idő hasznos eltöltésére mind ezen felül számos lehetőség kínálkozott. Ha éppen esett az eső — sajnos, ez gyakran megtörtént — szenvedélyei pingpongcsaták, sakkjátszmák zajlottak le a KISZ-tábor épületének halijában. Verőfényes délutánokon viszont vetélkedők, sportversenyek egészítették ki a napi programot. A köz érdekében kifejteti hasznos tevékenység örömén kívül a Tiszakécskén töltött napok, hetek közös élményei a táborozó diákságnak szép emlékeivé válnak. Rdcz Katalin és Bánszky Mária, a békési Szegedi Kiss István Gimnázium tanulója ezt így fogalmazta meg: cseppet sem bántuk meg, hogy eljöttünk Tiszák écskérel K. A. • Asztalitenlszasérkősés az ebéd utáni szünetben. • A szőlőkötöső rafia táskafonásra Igen alkalmas. (Tóth Sándor felvételei) Már szóltunk róla, hogy a 11. világháború után az amerikai rakétakutatás csaknem teljesen a németek kezébe került. Most néhány újabb amerikai rakétatipüst ismertetünk. AMERIKAI MUHOLDTERVEK — AMIKOR A GYÁRTÁS KÉSLELTETI A KUTATÁST. Igen érdekes amerikai rakétatípus a Viking ionoszféra-rgkéta, amely 13,7 m hosszával és csupán 80 centiméter szélességével • A Redstone rakéta kilövés előtt. 1954-ben 255 km magasságot ért el. Igen előnyös volt a súlyaránya is, mert az 5 tonna összsúlyú rakéta 3,4 tonna hajtóanyagot tudott magával vinni. Vagy említésre méltó a Redstone rakéta, amelynek továbbfejlesztéséből született meg a négylép• Sínen futó rakétaautó, mellyel 1000 km/óra sebességet értek el. esős Jupiter C rakéta. Ezzel lőtték fel az amerikaiak 1958. február 1-én az első műholdjukat, a 15 cm-es átmérőjű és 13,8 kg súlyú Explorer-t („Kutató"). Egyébként az amerikaiak 1955 előtt két műhold tervét dolgozták ki, az első volt a Mighty Mite („Hatalmas kukac"). A „Mlte” angol rövidítése a „Legkisebb Föld körüli pályádnak. A második F. Singer professzor Mouse („Egér”) nevű terve, amely a „Legkisebb ember nélküli mesterséges hold" rövidítésének nevét kapta. A nagy propagandával beharangozott Vanguard („Előőrs”) sorozatot a floridai Cape Canaveral rakétatámaszpontról indították el. Az első fokozatát a már említett Viking, második lépcsőjét az Aerobe alkotta. Ennek két lépcsője folyékony hajtóanyaggal működött, végül a harmadik lépcső üzemanyagául szilárd anyagot használtak. Bizonyos fokig a rakétaversenyben is lemérhető a szocialista termelési mód fölénye a kapitalista gyártási módszerekkel szemben. Például a Vanguardsorozat 1. fokozatát a General Electric, a másodikat az Aerojet Generál, míg a harmadikat a Martin cég készítette. Akkor, amikor az előző számunkban ismertetettek szerint a Szovjetunióban már az 1327 kg súlyú III. Szputnyikot bocsátották fel 1958-ban, az amerikaiak még mindig a Jupiter C rakétával kilőtt tíz-egynéhány kilogrammos műholdaknál tartottak. (Folytatása következik) Jogosak-e Cs-né panaszai? Ügy kezdődött, mint sok más riport születése. A gyári párttitkárral és a főmérnökkel olyan embert kerestünk, aki vitathatatlanul fontos, érdekes személy a munkahelyen, azzá tette a közösség javára végzett példás munkája. A nyugdíjazás előtt álló Cs-nét, a személyzetist javasolták, a nemrégiben kitüntetettek egyikét. Bemutattak neki, ám... — Ne írjon énrólam semmit! Az igazat úgysem lehet! Ezt mondta az asszony fölindultán, amikor közöltük vele a kívánságom. A válasz mellbe vágott. Mi lehet a forrása a kiáradt keserűségnek? Nem könnyen iogadott a bizalmába Cs-né. A személyzeti vezető a megyének ugyanabban a városában született, munkáscsaládban, ahol ma is lakik. Életpályájának Irányt adott, hogy a felszabadulás után fiatalon bekapcsolódott a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének tevékenységébe, 1950- ben pedig méOitónak találták arra, hogy a kommunista párt tagja legyen. Cs-né útja szóikéval haladt együtt, akik felelősséget éreztek és vállaltak a többi ember sorsáért. Az ötvenes években járási pártbizottsági aktíva volt. Dolgozott ipari vállalatnál, majd pedig földművesszövetkezét járási központjában a személyzeti és bérügyi előadó bizalmi teendőit látta el. A jelenlegi munkahelyére 1957-ben ment, bérelszámolónak és SZTK-ügyintézőnek, miután a korábbi 'hivatalát megszüntették. — A gyár a'lapitótagjal közé tartozom — mesélte Cs-né. — A régi malomból kialakított üzemet magunk meszeltük és takarítottuk ki. A kezdeti Időkben sokszor este 9-ig is eltartott a munka... Tiz év elteltével tették meg az asszonyt személyzeti vezetőnek, vagyis, ismét bizalmi beosztást kaipott. A gyári pártvezetőség tagjaként végezte teendőit, megítélése szerint odaadással, eredményesen. Ez év januárjának egyik napja sok szomorúságot és álmatlan éjszakákat hozott Cs-nénak: akkor töltötte be élete 55. évét. Elérkezett a nyugdíjba vonulás ideje. Vagy mégsem? — gondolta még tavaly, mielőtt meg nem erősödött benne a gyanú: azt várják tőle, hogy menjen. Bár egészséges. és úgy érzi, hogy pár évet még dolgozhatna. Sivárabbak lesznek a napjai a munka’ és a gyári közösség nélkül. □ □ □ Keserű búcsú előtt állt Cs-né. Gyanúja beigazolódott, amikor elérkezett az idő, hogy a nyugdíjba vonulás adminisztratív előkészületeit megtegyék. Ezzel egyidejűleg — de nem egészen ennek következményeképp — romlani kezdett a kapcsolat közte és á gyár igazgatója között. Cs-né azt tapasztalta, hogy az első számú vezető mindenképp nyugdíjba akarja küldeni. Azelőtt sem volt a két vezető közt .tökéletes összhang. — Az olyan döntésekbe például, mint a kitüntetések, jutalmak odaítélése, a rendelkezések értelmében be kellene vonni a személyzetist, de ez nálunk nem így történt — beszélt jogkörének megnyirbálásáról Cs-né. Senki sem könnyű szívvel vonul vissza a munkától. A munkahelyi vezetők kötelessége, az emberiesség törvényei alapján, szokásaink szerint, hogy a válást kevésbé fájdalmassá tegyék. Csné úgy érezte, hogy az egyik pofont a másik után kapja. Amikor tavaly ősszel a nyugdíjjogosultság megállapításához szükség lett volna a munkakönyvére, kiderült, hogy az elveszett a vasszekrényből a munkaügyön. S vele tűnt egy ledolgozott esztendő is, amelyet csak a fontos okmányba Jegyeztek be annak Idején. Az lett volna a 35. éve a nyugdíj megállapításához. □ □ □ Az igazgató a mulasztást elkövetőket, akiknek munkaköri kötelességük volt a munkakönyv őrzése, november 7-e alkalmából — e vétségük ellenére — megjutalmazta. Cs-nét ez okkal sértette. A személyzetis nem értett egyet — s amint a titkártól megtudtam, vele a pártvezetőség sem — a tavalyi jubileumi szocialista munkaverseny résztvevőinek anyagi elismeréséhez rendelkezésre álló pénz szétosztásával. — A verseny lenn a műhelyekben folyt. Ennek ellenére az igazgató afféle, fizetéskiegészítés gyanánt a munkások rovására olyan alkalmazottakat jutalmazott meg, akiknek édeskevés közük volt a versenyhez — avatott be a belső, de, nagyon is nyilvánosságra kívánkozó ügybe Cs-né. A személyzetis végül is új munkakönyvét és egy esztendő hosszabbítást kapott, hogy az elvesztett évet pótolja, s megkaphassa a 35 éves munkaviszony után Járó jubileumi jutalmat is a vállalattól. — Ezt kizárólag az itteni pártvezetőségnek és a városi pártbizottság támogatásának köszönhetem — hallottam a megbántott embertől. A Kiváló Dolgozó kitüntetést, amelyet 1978. május 1-re — az 6 szavával élve — kiharcolt neki a pártvezetőség, nem tölti el büszkeséggel, bár úgy érzi, hogy megdolgozott érte. A mód sérti, ahogyan „végkielégítésül" az igazgató odaítélte neki. Cs-né azt la fájlalja, hogy még azt sem ‘ ajánlották fel néki: nyugdíjasként majd ott dolgozhat a gyárban, más beosztásban, ahol húsz évet töltött el. □ □ □ A még életerős asszony „túlságosan munkásérzelműnek" vallja magát, ami miatt — csakúgy, mint a szóklmondésa miatt — nemegyszer nehezteltek rá. — Tizenkilenc éve dolgozom itt, de olyan esetre nem emlékszem, hogy rosszat mondhatnék rá — nyilatkozott Cs-néról R. O. művezető. — Rengeteg társadalmi munkát vállalt mindig, a munkaköri feladatnak ellátása mellett. Még családi ügyekben is segített az embereknek. Népszerű a dolgozók körében. Ezt Sz. K-rié gépkezelő is megerősítette, aki 10 esztendeje ismeri a személyzetist. Ha valakin segíteni kellett, ő kiállt mellette — hangzott a vélemény. — Itt szokta ledolgozni a kommunista szombatokat, velünk a műhelyben, és a brigádunk patronálását nemcsak elvállalta, hanem csinálja is — mondta Sz. F. brigádtag. — Mindenki tiszteli a kollektívából. F. A. a gyári párttltkár nem tudott róla, hogy Cs-né munkája ellen valaha is lényegesebb kifogás merült volna fel. □, □ Jogosak-e Cs-né panaszai ? — kérdeztem magamtól, amikor már sokadszorra gondoltam át az ügyet. Erről akartam meggyőződni akkor is, amikor egy más alkalommal .fölkerestem F. I-t, a gyár igazgatóját. O a szóban forgó találkozáskor szabadságon volt. Cs-né nyugdíjba vonulásáról annyit mondott az igazgató, hogy egyszer mindenkinék nyugdíjba kell mennie, s ha valaki vezető beosztásban van, akkor még küldhetik is. Az asszony sértődését alapvetően a fájdalmas állomás okozta túlérzékenységgel magyarázta. Azt állította, hogy a személyzetis nyugdíjasként más munkakörben való foglalkoztatása még nem került eddig napirendre, azért nem ajánlotta azt neki senki. (Ha körültekintőbbek, bizonyára megtették volna már.) A munkakönyv rejtélyes eltűnése után az igazgató nem tudta megállapítani, hogy ki a vétkes. Cs-né Is bejárhatott oda, adatokért — mondta F. I. — vagyis 6 is eltüntethette a munkaviszonyát igazoló okmányt. (A saját érdekel ellenében ?) — Engedtessék meg, hogy én döntsem el, ki dolgozik jól, és ki érdemel jutalmatI — Jelentette ki az igazgató. (Máshol ezt már kollektíván szokták eldönteni.) Ezek után a mun'kaverseny-jutalmak kiosztásának szempontjairól céltalannak láttam érdeklődni. Az igazgató elismerte, hogy Cs-né a közösségi életben aktív volt és a munkája ellen sem hozott fel kifogást. Am úgy* vélekedik, hogy jobb lesz égy fiatalabb ebbe a beosztásba. (Egészen biztos, hogy Jobb lesz? A személyzetis utódját Illetően egyébként az igazgató és a pártvezetőség nem értett egyet. A párt gyáron belüli dolgozót akar, akit már jól ismernek. F. I-nek külső jelöltje van.) □ □ □ ’ Hogy nincs összhang a gyári pártvezetőség és a gazdasági vezető között, az nyilvánvaló. Az üzemi demokrácia jelenlegi álláséról kár lenne a szót szaporítani. Annyi azonban még Ide kívánkozik Cs-né panaszai kapcsán, hogy a gyár az elmúlt években új termékek gyártására tért át. A vártnál sókkal nehezebben ment e folyamat. Vajon ennek okai között a vezetői módszerbeli hiányosságokat felsorolték-e, amikor a magyarázatot keresték? A. Tóth Sándor A