Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-30 / 177. szám

PETŐFI NÉPE • 1978. Július 39. HUNYADI ÉS BÁNK SZEGEDEN A FIATALOK SEGÍTSÉGE Kettős bemutató a kertészetben a szabadtéri játékokon • Jelenet t Bánk bánbúi. Nemzeti kul­túránk kincsei­vel, Ékkel Hu­nyadijával ás Katona Bánk­jával nyitották a Szegedi Sza­badtéri Játé­kok 20. évad­ját. A Hunya­di László he­tedik nyáron került a dóm­­színpadra (vele újították föl 1959-ben a sze­gedi játéko­kat), Katona műve, most először. Varga Má­tyásnak húsz év előtti terv­rajzát elnézve, szembeötlő a változás, ami az előadások mérnökeinek a temp­lomhoz fűződő viszonyában álta­lában is lezajlott. Jó ideig ugyan­is bírókra keltek diszletezőlnk a dóm fi gu rális-szí n j elő lő-kult 1 kus jelenlétével, majd lassacskán föl­vállalták, nem letakarni igyekez­tek, inkább kitakarni. Maga Var­ga Mátyás beszámítja: a Hunyadi színpadának lépcsői, hajói, akár a templom aláhullott kockaköveiből épülnének. A díszlet freskósze­rűségébe Mikó András a mozgó Iátvány freskószerűségét oltja: ek­kora kórustömeg még nem masí­rozott a dóm előtt. Mi'kót azon­ban a látvány dekoratlvitása. tet­­szetősége, csak addig kalauzolja, amíg a muzsika verbunkos lük­tetése ezt indokolja: leghatáso­sabban az eskünél, hogy meg­­kondulnak a harangok. A zenei kivitelezés felvonásról felvonásra javul. Korábbi esték­ről ittrekedt hidegben persze nem lehet csodálkozni a rézfúvó­sok „gikszerein”, sőt az énekesek­nél is megbicsa kl ik egy-két ma­gasabb hang. Vaszy Viktor sem tehetett mást, óvatos indítás után igyekezett kitapasztalni, mikor kerül azonos hullámhosszra a ze­nekari és színpadi hangzás, hogy a későbbiekben inkább minőség­­kívánalmakkal foglalkozzék, A címszereplő Simándy József te­norjának férfias zengése mit sem csorbult, jelenléte 'társadra is ki­sugárzó. Az előadás legszebb pil­lanataiból való Kalmár Magda Garai Máriája, Kelen Péter László királya, amely a premier nagy felfedezése is. Életikora is közeli a szerephez, minden rez­dülésében az ideggyenge, neu­­raszténiás ficsur bujkál. Szabó Rózsa dekoratív La Grange-áriá­­ja csak részben feledteti, hogy láthatóan küszködik, megharcol Szilágyi Erzsébet szólamáért. A karrierista Garai nádor figurájá­hoz - Sólyom Nagy Sándor mar­káns áriát énekel, s két szegedi énekes is feladatot kap. Karikó Teréz (Mátyás) meg Vághelyi Gábor (Ciliéi). □ □ □ Minthogy a szabadtéri szín­ház Inkább kedvez a zenés mű­fajoknak, s benne kivált a Hu­nyadihoz hasonló históriáé operák fészkelnek otthonosan, a próza ösztönösen pattintja föl a dilem­mát: való az ide vagy sem, A dráma hendikepjét okosan fo­gyasztotta, hogy az eltelt húsz évben „kényelmes ágyat vetettek" azoknak a műveknek, amelyekből erős történelmi affinitás árad, ahol a lélek hangjai megzendft­­helőek „velőtrázó húrokon", ame­lyek elkiál'thatóak, nemcsak el­­suttoghaitóak. A Bánk iránti érdeklődést ré­szint az operai változatnak két évtizeden át megtapasztalt nép­szerűsége, részint történelmi von­ulta és az a tény oslgáztm hogy zsigereiiben sok a shakespeare-i és a fentiek dacára nem vették még elő. Eme fogyatékosság álta­lában sem vet jó fényt szijátszá­­sunkra. A Bánk sokáig „mosto­hagyerek” vagy protokollelőadás maradt, ha csak le nem számít­juk a legutóbbi időszakot, aml­­koris Illyés Gyula „gloconda! ajánlata" áramUtésszerü izgalmat váltott ki színiműhelyeinek há­­zatáján. A kőszínházakban imént lezajlott Bánk-vitához persze a szegedi szabadtéri, hátrányos helyzeténél fogva vajmi kevés hozzászólással kecsegtetett. A rendező Lengyel György Illyés Gyula átigazitásáit azzal a korrekcióval vállalja, hogy a mű annyit vitatott befejezését vlsz­­szaadja Katona dramaturgiájá­nak. Szimultán játékot szervez, ahol a jelenetek egymásból kö­vetkeznek, szenvedélyes, tüzes, pótoszos hősökkel lázasitja be a színpadot. Az „emelt sitii” két­ségtelenül illik a dóm elé. Bese­­r.yei Ferenc nagy formátumú, szik­lányi egyénisége mellé kulcsfigu­rának magasodik Kállai Ferenc bozontos Peturja, hiszen ő (meg Tiborc persze) hitelesíti Bánk tettét (annak ellenére, hogy meg­átkozza az ismeretlen, alattomos gyikost), ha Gertrudlsnak köz­vetlenül nincs is része Melinda meggyalázásában, az országéban igenis van. Kovács János Tibor­­ca és Molnár Piroska Melindája bensőből fogalmazott átélt föl­forrósító, Almási Eva (Gertrudis) a második részben elhalványul. T ordy Géza intellektuális kö­penybe burkolja Blberaeh kalan­dor természetét, s Szegvári Menyhért Ottója sem hasztalanul fürkészi a kónye-kedve herceg emberi manirjalt. A szereplők játékstílusában nincs egyöntetű­ség — miként ez a szegedi sza­badtérin alkalomra szövetkezett társulatoknál általában lenni szo­kott. Kár, hogy az előadás első részére jelemző lendület, folya­matosság meg-megtöredezik a szünet után, s a vége — melyhez a máig megoldatlan dramaturgi?) döccenet asszisztál — kissé unal­massá lesz, A próza-Bánk kedvező fogad­tatásra lelt a szegedi játékokon. Nlkolényl litván Hasznosan töltik a szabad időt — Ha nincsenek itt nálunk a tanulók, kissé bizony megkésünk a növényápolással, a szőlőmunká­val. Hatszáz hektár zöldségkerté­­szetben, szőlőben, gyümölcsös­ben temérdek a tennivaló kora tavasztól késő őszig. A fiatalok közreműködésével viszont min­den időszerű munkát annak rend­je, módja szerint elvégeztünk — mondja Fodor Sándor tlszakécs­­kei főagronómus. Meleg szavak­kal méltatja azt a támogatást, amelyet a Tiszagyöngye Tsz-ben az idén először megnyílt KISZ- építőtábor a szövetkezetnek nyúj­tott. A szőlőkötőzés, bújtatás, nö­vényápolás nem volt ismeretlen a fiatalok számára. Sokan az elő­ző nyáron a szomszédos Pest me­gye egyik, ugyancsak kertészke­dő szövetkezetében szorgoskod­tak. Gulyás János, Békés megyei pedagógus pedig, aki a tlszakécs­­kei KISZ-tábort vezette, már nyolc nyarat töltött az ország különböző részén ebben a tiszt­ségben. Segítségével a Tisza­gyöngye Tsz vezetősége a tábor­nyitás kezdeti gondjait rövid idő alatt áthidalhatta. A közös gazdaság kertészeté­ben szorgoskodó fiatalokat délben a Tiszagyöngye Tsz üzemi kony­háján készített ízletes és kiadós étel várta nap nap után. Az ebéd utáni pihenőt kirándulás, város­nézés vagy egyéb szervezett program követte. Hangulatos mű­sorok zajlottak le a tiszakécskei önkéntes építőtáborban a KISZ KB, az Állami Ifjúsági Bizott­ság, Illetve a táborvezetőség szervezésében. A szabad idő hasznos eltölté­sére mind ezen felül számos le­hetőség kínálkozott. Ha éppen esett az eső — sajnos, ez gyak­ran megtörtént — szenvedélyei pingpongcsaták, sakkjátszmák zajlottak le a KISZ-tábor épüle­tének halijában. Verőfényes dél­utánokon viszont vetélkedők, sportversenyek egészítették ki a napi programot. A köz érdekében kifejteti hasznos tevékenység örömén kí­vül a Tiszakécskén töltött na­pok, hetek közös élményei a tá­borozó diákságnak szép emlékei­vé válnak. Rdcz Katalin és Bánszky Mária, a békési Szegedi Kiss István Gimnázium tanulója ezt így fogalmazta meg: cseppet sem bántuk meg, hogy eljöttünk Tiszák écskérel K. A. • Asztali­tenlsz­asérkősés az ebéd utáni szünetben. • A szőlőkö­­töső rafia táskafonásra Igen alkalmas. (Tóth Sándor felvételei) Már szóltunk róla, hogy a 11. világháború után az amerikai rakétakutatás csaknem teljesen a németek kezébe került. Most néhány újabb amerikai rakétati­­püst ismertetünk. AMERIKAI MUHOLDTERVEK — AMIKOR A GYÁRTÁS KÉS­LELTETI A KUTATÁST. Igen érdekes amerikai rakéta­típus a Viking ionoszféra-rgkéta, amely 13,7 m hosszával és csu­pán 80 centiméter szélességével • A Redstone rakéta kilövés előtt. 1954-ben 255 km magasságot ért el. Igen előnyös volt a súlyará­nya is, mert az 5 tonna összsú­lyú rakéta 3,4 tonna hajtóanya­got tudott magával vinni. Vagy említésre méltó a Redstone ra­kéta, amelynek továbbfejleszté­séből született meg a négylép­• Sínen futó rakétaautó, mellyel 1000 km/óra sebességet értek el. esős Jupiter C rakéta. Ezzel lőt­ték fel az amerikaiak 1958. feb­ruár 1-én az első műholdjukat, a 15 cm-es átmérőjű és 13,8 kg súlyú Explorer-t („Kutató"). Egyébként az amerikaiak 1955 előtt két műhold tervét dolgozták ki, az első volt a Mighty Mite („Hatalmas kukac"). A „Mlte” angol rövidítése a „Legkisebb Föld körüli pályádnak. A máso­dik F. Singer professzor Mouse („Egér”) nevű terve, amely a „Legkisebb ember nélküli mes­terséges hold" rövidítésének ne­vét kapta. A nagy propagandával beha­rangozott Vanguard („Előőrs”) sorozatot a floridai Cape Cana­veral rakétatámaszpontról indí­tották el. Az első fokozatát a már említett Viking, második lépcsőjét az Aerobe alkotta. En­nek két lépcsője folyékony haj­tóanyaggal működött, végül a harmadik lépcső üzemanyagául szilárd anyagot használtak. Bizonyos fokig a rakétaver­senyben is lemérhető a szocialis­ta termelési mód fölénye a kapi­talista gyártási módszerekkel szemben. Például a Vanguard­­sorozat 1. fokozatát a General Electric, a másodikat az Aerojet Generál, míg a harmadikat a Martin cég készítette. Akkor, amikor az előző számunkban is­mertetettek szerint a Szovjet­unióban már az 1327 kg súlyú III. Szputnyikot bocsátották fel 1958-ban, az amerikaiak még mindig a Jupiter C rakétával ki­lőtt tíz-egynéhány kilogrammos műholdaknál tartottak. (Folytatása következik) Jogosak-e Cs-né panaszai? Ügy kezdődött, mint sok más riport születése. A gyári párttitkárral és a főmérnökkel olyan embert kerestünk, aki vitathatatlanul fontos, érdekes személy a munkahelyen, az­zá tette a közösség javára végzett példás munkája. A nyug­díjazás előtt álló Cs-nét, a személyzetist javasolták, a nem­régiben kitüntetettek egyikét. Bemutattak neki, ám... — Ne írjon énrólam semmit! Az igazat úgysem lehet! Ezt mondta az asszony fölindultán, amikor közöltük vele a kívánságom. A válasz mellbe vágott. Mi lehet a forrása a kiáradt keserűségnek? Nem könnyen iogadott a bizalmába Cs-né. A személyzeti vezető a me­gyének ugyanabban a városában született, munkáscsaládban, ahol ma is lakik. Életpályájának Irányt adott, hogy a felszabadulás után fiatalon bekapcsolódott a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetségének tevékenységébe, 1950- ben pedig méOitónak találták arra, hogy a kommunista párt tagja legyen. Cs-né útja szóikéval haladt együtt, akik felelősséget éreztek és vállaltak a többi ember sor­sáért. Az ötvenes években járási pártbizottsági aktíva volt. Dolgo­zott ipari vállalatnál, majd pedig földművesszövetkezét járási központjában a személyzeti és bérügyi előadó bizalmi teendőit látta el. A jelenlegi munkahelyére 1957-ben ment, bérelszámolónak és SZTK-ügyintézőnek, miután a korábbi 'hivatalát megszüntették. — A gyár a'lapitótagjal közé tartozom — mesélte Cs-né. — A régi malomból kialakított üzemet magunk meszeltük és takarítot­tuk ki. A kezdeti Időkben sokszor este 9-ig is eltartott a munka... Tiz év elteltével tették meg az asszonyt személyzeti vezetőnek, vagyis, ismét bizalmi beosztást kaipott. A gyári pártvezetőség tagjaként végezte teendőit, meg­ítélése szerint odaadással, ered­ményesen. Ez év januárjának egyik napja sok szomorúságot és álmatlan éj­szakákat hozott Cs-nénak: akkor töltötte be élete 55. évét. Elérke­zett a nyugdíjba vonulás ideje. Vagy mégsem? — gondolta még tavaly, mielőtt meg nem erősö­dött benne a gyanú: azt várják tőle, hogy menjen. Bár egészsé­ges. és úgy érzi, hogy pár évet még dolgozhatna. Sivárabbak lesznek a napjai a munka’ és a gyári közösség nélkül. □ □ □ Keserű búcsú előtt állt Cs-né. Gyanúja beigazolódott, amikor el­érkezett az idő, hogy a nyugdíjba vonulás adminisztratív előkészü­leteit megtegyék. Ezzel egyidejű­leg — de nem egészen ennek kö­vetkezményeképp — romlani kez­dett a kapcsolat közte és á gyár igazgatója között. Cs-né azt ta­pasztalta, hogy az első számú vezető mindenképp nyugdíjba akarja küldeni. Azelőtt sem volt a két vezető közt .tökéletes össz­hang. — Az olyan döntésekbe például, mint a kitüntetések, jutalmak odaítélése, a rendelkezések értel­mében be kellene vonni a sze­mélyzetist, de ez nálunk nem így történt — beszélt jogkörének megnyirbálásáról Cs-né. Senki sem könnyű szívvel vo­nul vissza a munkától. A munka­helyi vezetők kötelessége, az em­beriesség törvényei alapján, szo­kásaink szerint, hogy a válást kevésbé fájdalmassá tegyék. Cs­­né úgy érezte, hogy az egyik po­font a másik után kapja. Amikor tavaly ősszel a nyugdíjjogosultság megállapításához szükség lett volna a munkakönyvére, kiderült, hogy az elveszett a vasszekrény­ből a munkaügyön. S vele tűnt egy ledolgozott esztendő is, ame­lyet csak a fontos okmányba Je­gyeztek be annak Idején. Az lett volna a 35. éve a nyugdíj meg­állapításához. □ □ □ Az igazgató a mulasztást elkö­vetőket, akiknek munkaköri kö­telességük volt a munkakönyv őr­zése, november 7-e alkalmából — e vétségük ellenére — megjutal­mazta. Cs-nét ez okkal sértette. A személyzetis nem értett egyet — s amint a titkártól megtudtam, vele a pártvezetőség sem — a ta­valyi jubileumi szocialista munka­verseny résztvevőinek anyagi el­ismeréséhez rendelkezésre álló pénz szétosztásával. — A verseny lenn a műhelyek­ben folyt. Ennek ellenére az igaz­gató afféle, fizetéskiegészítés gya­nánt a munkások rovására olyan alkalmazottakat jutalmazott meg, akiknek édeskevés közük volt a versenyhez — avatott be a belső, de, nagyon is nyilvánosságra kí­vánkozó ügybe Cs-né. A személyzetis végül is új munkakönyvét és egy esztendő hosszabbítást kapott, hogy az el­vesztett évet pótolja, s megkap­hassa a 35 éves munkaviszony után Járó jubileumi jutalmat is a vállalattól. — Ezt kizárólag az itteni párt­­vezetőségnek és a városi pártbi­zottság támogatásának köszönhe­tem — hallottam a megbántott embertől. A Kiváló Dolgozó kitüntetést, amelyet 1978. május 1-re — az 6 szavával élve — kiharcolt neki a pártvezetőség, nem tölti el büszkeséggel, bár úgy érzi, hogy megdolgozott érte. A mód sérti, ahogyan „végkielégítésül" az igazgató odaítélte neki. Cs-né azt la fájlalja, hogy még azt sem ‘ ajánlották fel néki: nyugdíjasként majd ott dolgozhat a gyárban, más beosztásban, ahol húsz évet töltött el. □ □ □ A még életerős asszony „túlsá­gosan munkásérzelműnek" vallja magát, ami miatt — csakúgy, mint a szóklmondésa miatt — nemegyszer nehezteltek rá. — Tizenkilenc éve dolgozom itt, de olyan esetre nem emlék­szem, hogy rosszat mondhatnék rá — nyilatkozott Cs-néról R. O. művezető. — Rengeteg társadal­mi munkát vállalt mindig, a munkaköri feladatnak ellátása mellett. Még családi ügyekben is segített az embereknek. Nép­szerű a dolgozók körében. Ezt Sz. K-rié gépkezelő is meg­erősítette, aki 10 esztendeje is­meri a személyzetist. Ha valakin segíteni kellett, ő kiállt mellette — hangzott a vélemény. — Itt szokta ledolgozni a kom­munista szombatokat, velünk a műhelyben, és a brigádunk pat­­ronálását nemcsak elvállalta, ha­nem csinálja is — mondta Sz. F. brigádtag. — Mindenki tiszteli a kollektívából. F. A. a gyári párttltkár nem tudott róla, hogy Cs-né munkája ellen valaha is lényegesebb ki­fogás merült volna fel. □, □ Jogosak-e Cs-né panaszai ? — kérdeztem magamtól, amikor már sokadszorra gondoltam át az ügyet. Erről akartam meggyő­ződni akkor is, amikor egy más alkalommal .fölkerestem F. I-t, a gyár igazgatóját. O a szóban forgó találkozáskor szabadságon volt. Cs-né nyugdíjba vonulásáról annyit mondott az igazgató, hogy egyszer mindenkinék nyugdíjba kell mennie, s ha valaki vezető beosztásban van, akkor még küld­hetik is. Az asszony sértődését alapvetően a fájdalmas állomás okozta túlérzékenységgel magya­rázta. Azt állította, hogy a sze­mélyzetis nyugdíjasként más munkakörben való foglalkoztatá­sa még nem került eddig napi­rendre, azért nem ajánlotta azt neki senki. (Ha körültekintőbbek, bizonyára megtették volna már.) A munkakönyv rejtélyes eltű­nése után az igazgató nem tudta megállapítani, hogy ki a vétkes. Cs-né Is bejárhatott oda, adato­kért — mondta F. I. — vagyis 6 is eltüntethette a munkaviszo­nyát igazoló okmányt. (A saját érdekel ellenében ?) — Engedtessék meg, hogy én döntsem el, ki dolgozik jól, és ki érdemel jutalmatI — Jelentette ki az igazgató. (Máshol ezt már kollektíván szokták eldönteni.) Ezek után a mun'kaverseny-jutal­­mak kiosztásának szempontjairól céltalannak láttam érdeklődni. Az igazgató elismerte, hogy Cs-né a közösségi életben aktív volt és a munkája ellen sem ho­zott fel kifogást. Am úgy* véle­kedik, hogy jobb lesz égy fiata­labb ebbe a beosztásba. (Egészen biztos, hogy Jobb lesz? A sze­mélyzetis utódját Illetően egyéb­ként az igazgató és a pártveze­tőség nem értett egyet. A párt gyáron belüli dolgozót akar, akit már jól ismernek. F. I-nek külső jelöltje van.) □ □ □ ’ Hogy nincs összhang a gyári pártvezetőség és a gazdasági ve­zető között, az nyilvánvaló. Az üzemi demokrácia jelenlegi állá­séról kár lenne a szót szaporíta­ni. Annyi azonban még Ide kí­vánkozik Cs-né panaszai kapcsán, hogy a gyár az elmúlt években új termékek gyártására tért át. A vártnál sókkal nehezebben ment e folyamat. Vajon ennek okai között a vezetői módszerbeli hiányosságokat felsorolték-e, amikor a magyarázatot keresték? A. Tóth Sándor A

Next

/
Thumbnails
Contents