Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-20 / 168. szám

4 4» PETŐFI NÉPE • 1978. július 20. TUDOMÁNY-TE^flMKA .' A számítógépek beszélni tanulnak • Kísérleti végkészülék a számítógéppel való pórbesaéd lebonyolítá­sára. (MTI Külföldi Képssolgálat — KS.) A számítógép, titokzatos kor­­társunk, egyre hasonlóbbá válik az emberhez. Egyes laboratóriu­mokban már sikerrel tanul be­szélni, és — ami még fontosabb, de nehezebb is — megérteni az emberi beszédet. A mérnökök célja, hogy könnyebbé, gyorsab­bá tegyék a megértést. A gyakorlati alkalmazás szem­pontjából legel Arehaladottabb stádiumában azok az amerikai kísérletek vannak, amelyek a repülésbiztonsági számítógépeket próbálják „megszólíthatóvá” tenni az irányítók számúra. Ha a re­pülésirányító beszélhet a számító­géphez, akkor a szemét azon tarthatja, amin kell — a radar­ernyőn. A repülésirányítók tizen­öt leggyakoribb utasítása és kér­dése, amelyet a számítógéphez intéznek, százszavas készletből megfogalmazható. A számítógépet azonban használójának közvetle­nül is „be kell tanítania”, mert az idegen hang összezavarja. Már nátha esetén is olyan nagymér­tékben megváltoznak a hang ti­pikus jellegzetességei, hogy a komputer alig érti meg. Az ipari kutatólaboratóriumok­ban a mérnökök már néhány lé­péssel tovább mentek. Az egyik kísérletező például növelni sze­retné a komputer szókincsét, hogy más célokra is használha­tóvá tegye. Elsősorban az a cél, hogy a számítógép megtanuljon nemcsak „gazdájának” a hang­jára reagálni, hanem minden olyan használójának válaszolni, aki valamennyire is érthetően ar­tikulálja kívánságait. Minden egyes szónak egész sor elektronikus szűrőn kell áthalad­nia, amelyek többek között szó­tagszám az energia fajtája és ereje, a magán- és mássalhang­zók szerint, ez utóbbiakat pedig zöngés és zöngétlen, továbbá szi­szegő, nazális és pergő hangok szerint sorolja be. A számítógép ezenkívül még a megbízhatóan felfogható szóré­szek szerint is különbséget tesz. Az így nyert értékskálát a kom­puter összeveti a beprogramo­zott fogalmakkal, és kikeresi azt a. szót, amely leginkább egyezik a betáplálttal. Ha a felhasználó valamennyire la érthetően be­szél, a számítógép akkor is meg­érti, ha az utasítást a szokásos­nál halkabban vagy hangosabban adta. Ha szó felismerés már megy, akkor nem nehéz bővíteni a szá­mítógép szókincsét. HAJNAL A LAJOSMIZSEI VÁSÁRTÉREN A lajosmizsei vásártéren napfelkelte táján mindenki siet. A fuvart felvállaló gépkocsivezetőt, a háztáji állattartó gaz­dák többségét várja a munkahely, nem akarnak késni. Takács Sándor átvevő éppen ezért fürgén mozog: hajnali 4-kor kezdte a mázsálást, és 6 órára szeretné 'befejezni a száz hízott sertés átvételét — Az a szeren­csénk, hogy ebben az új mér­legházban alacsonyabb a mázsa, könnyebben felmennek rá az ál­latok — mondja. Az építményt elismerő pillán­­tósokkal méregetik a hizlalók Is, akik között a legkülönbözőbb foglalkozású emberekkel lehet ta­­lákoznl. Kettőt szólítok meg: Gu­lyás Mihályt, aki főkönyvelő-he­lyettes a Népfront Termelőszö­vetkezetben és Dobos Károlyt, az Almavirág Szakszövetkezet me­zőőrét. Az utóbbival hosszasab­ban beszélgetünk:: — Hány sertést ad le évente? — Húszat, huszonötöt. — Ki viseli a gondjukat? — Az etetés az asszony felada­ta, az almozás pedig az enyém. A gyerekek felnőttek, ipari üze­mekben dolgoznák mind a hár­man, ők már nem foglalkoznak ilyesmivel. A következő kérdés —, hogy vajon kiflzetődik-e a szerződé­ses sertéshizlalás — olyan vitát támasztott, amibe többen is bele­szóltak. Végül valamennyien egyetértettek abban, hogy a jó­szágszerető ember megtalálja a számítását, ha sertésre szerződik. Egyetértés alakult ki abban is, hogy vannak olyan jelenségek, amelyek elveszik a kedvet a hiz­lalástól. Az egyik, hogy az üzlet­ben kapható takarmánytáp kü­lönböző minőségű: tíz zsákban tízféle az összetétel — mert nincs tökéletesen összekeverve, s ez bi­zony rontja az állatok étvágyát, lassítja fejlődésüket. A másik, hogy drága a takarmány, ráadá­sul a papírzsák darabjáért 6 fo­rint 80 fillért számítanak fel. Egy sertés hizlalásához általában 12 zsáknyi tápra van szükség. Ez bizony csaknem 80 forint, s húsz disznót alapul véve bizony jelen­tős veszteség. — Legalább valamiként hasz­nosítanák az ép papírzacskókat, hogy ne kellene elpocsékolni. Bújdosó Győző, az Almavirág Szakszövetkezet háztáji agronó­­musa bólint. Ezt a javaslatot va­lóban érdemes megfontolniok az illetékeseknek — nincs olyan sok papírja a népgazdaságnak, hogy így herdáljuk! Megtudjuk tőle, hogy az Al­mavirág Szakszövetkezet tagjai közül kétszázan hizlalnak sertést, s évente összesen hétszázezret adnak át A számok egyre emel­kednek, amiben jelentős része van annak a támogatásnak Is, amivel a szakszövetkezet segiti a tagjait: kamatmentes hitelt ad nekik, önköltségi áron vásárolhat­nak szemestakarmányt, szalmát. Melis József, a Kossuth Tsz háztáji agronómusa ehhez annyit fűz hozzá: a szövetkezetek egyre több segítséget adnak a tagok­nak, akik viszont gyakran meg­feledkeznek a viszonzásról. Elő­fordul, például, hogy megrothad a földeken a levágott lucerna, mert nincs ember, aki össze­gyűjtse. Kisjuhász Sándor, a Nép­front Termelőszövetkezet háztáji agronómusa figyelmeztet: az ese­tek többségében Idős emberekről 0 Mérlegelésre hajtják a háztáji sertést. van szó, akiktől az is szép telje­sítmény, hogy otthon hizlalnak néhány disznót. Többet nem is nagyon lehet várni tőlük. Körülnézek: az átvevőhely kö-Párásított törökmogyoró A természet üde, zöld színét megpró­báljuk belopni az éle­tünkbe. Az éppen bir­tokba vett házak kö­zé az újdonsült la­kók már odaképzelik a gyepet, a virágokat, a fákat. De az ódon épületek környezetét ugyancsak frissítik, szépítik, gondozzák, a város kertészei. így van ez Kecskeméten, a két legszebb, leg­nevezetesebb épület, a városi tanács és a Nagytemplom közti rövid sétányon. Néhány napja a körüldúcolt kis fák koronájába fehér műanyagcsöveket ku­­szattak fel. A műve­letet végző férfi az érdeklődésre a kö­vetkezőket mondta: pár ásítjuk a fék lombját. Ez persze nem elégítette ki kí­váncsiságomat. 1 Fara­gó László, a Kecske­méti Városi Tanács Kommunális Költ­ségvetési Üzemének részlegvezetője kész­séggel vállalta a tájé­koztatást. — Miért volt szükség erre párásító berendezésre? — Ezek értékes, törökmogyoró nevű fák. Fejlődésükhöz minden • Láthatatlan, de annál hasznosabb párába burkolóznak a fiatal törökmogyoró-fák. (Fotó: Méhes! Éva.) rül jobbára idős arcokat látok. Próbálom elképzelni, vajon kik forgolódnak itt majd tíz év múl­va? —s i­a feltételt szeretnénk megteremte­ni. A berendezés arra szolgál, hogy a nyári melegben csökkent­se a lomb nedvesség-párologtatá­sát. Ezt úgy érjük el, hogy a fák tetejére úgynevezett harmat, vagy ismertebb nevén szegfű szórófe­jeket szereltünk, azoknak a vé­kony műanyagcsöveknek a végé­be. A szórófejek teljesítménye két liter percenként, ha működtetjük, a lombozat körül olyan mikroklí­ma alakul ki, amely megakadá­lyozza a levélzet túlzott mérté­kű, káros párologtatását. A pára ott a fák tetején síkban terjed, onnan a koronára ereszkedik, de az utcán járókat nem éri. — Állandóan működtetik majd a berendezést? — Nem, csak a meleg napokon, kánikulai időben. A hely, ahol a fák vannak, huzatos. Ha nem se­gítenénk, a törökmogyorók min­den valószínűség szerint meg­­sínylenék a meleg, szárító szelet. — Honnan vették a párásító ötletét? — Egy műszaki fejlesztési tá­jékoztatóban' bukkantunk rá. A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál már alkalmaztak hasonló módon működő párásítót, de túlkoros fáknál még nem használták. A mi törökmogyoróink 12—18 éve­sek, ez már bizony túlkorosnak számít. Bár a kiültetés elég sike­res volt, jól fogtak, azért mégis több figyelmet kell rájuk fordí­tani. Reméljük, ez a párásító hozzásegít bennünket ahhoz, hogy biztonságosan nevelhessük tovább ezeket a fákat, O. E. Háztáji állattartók között Vízvezeték-fagyasztás A vízvezetéki csőhálózat javí­tásakor .nincs mindig lehetőség a csapók elzárására, az egyes sza­kaszok víztelenítésére. Ilyen esetekre ötletes készülé­ket kísérleteztek ki a svájci ku­tatók. A készülék fő alkatdleme­­tcént a csőméretek szerint állítha­tó átmérőjű hűtőfej, amelyéket egymástól nem messze fel kell Szemmütétek új Egy New York-1 szemészeti klinikán új szaruhártya-protézlst készítettek, műanyagból. Eddig több mint 280 olyan betegnek adták vissza a látását, akik sú­lyos szembaj vagy baleset okozta szgruhártyasérülés következtében vakultak meg. A protézis gomba­alakú, s 8 milliméter hosszú szá­rúban egy lencserendszer van el­rejtve. Ennek segítségével a sza- • • A nagy figyelmet Igénylő szemeidét. (MTI Külföldi Kép­szolgálat.) erősíteni a javítandó csővezeték­re. A hűtőfejekbe kis palackból freongázt juttatnak, s ezzel a vi­zet ott megfagyasztják. Az Így létrehozott jégdugó elzárja a víz áramlását, s a szerelő elvégezheti a javítást. A jégdugó — térfogat­növekedése révái — olyan szoro­san belefagy a csőbe, hogy annak elvágása esetén sem kell tartani vf zömléstől. lehetőségei ruhártyasérült 40 centimétertől a végtelenig mindent élesen lát. A gomba kalapja kozmetikai kon­taktlencse. A beültetéshez először egy, a szárra felcsavarható kis műanyag tárcsát tolnak a szaru­hártya peremén metszett kis nyí­láson áit a szaruhártya alá. Mi­után bedugják a tárcsába a gom­ba szárát, és addig forgatják, amíg a kalap és a kis tárcsa kétoldalt ráfekszik a szarulhártyára és Így a protézist biztosan rögzíti. Újdonságnak számit az a mű­tét is, amit két amerikai szem­orvos egymástól függetlenül dol­gozott ki azoknak a betegeknek a gyógyítására, akik szemük üveg­­testének bevérzése következtében vakultak meg. A műtét folyamán a mikroszkóp alatt operáló se­bész felnyitja a szemgolyót, és a vérzéseiktől átlátszatlanná vált Uvegtestfolyadékot leszívja. He­lyébe — (hogy a szem belső nyo­mása a beavatkozás alatt fenn­maradjon — megfelelő mennyisé­gű konyhasóoldatot fecskendez. Amint az üvegteatfolyadékot megtisztították, a konyhasóolda­tot eltávolítja és helyreállítja az eredeti állapotot. Ez a beavatkozás sokat ígérő lépés lelhet a cukorbetegség, a re­cehártya-megbetegedések, a szem­­sérülések, a recehártya-véredé­nyek betegségei, a magas vérnyo­más és egyéb betegségeik követ­keztében fellépő szembevérzések gyógyításában. De csak akkor al­kalmazható, ha a recehártya még működik. NÉPGAZDASAGUNK, versenyképességünk Helyünk a világban A versenyképesség nemcsak a termékszerkezet alakulása során szenved csorbát, hanem a napi gyártásában Is. Több munkát, anyagot, energiát fordítunk egy adott termék gyártására, mint amennyit a piac elismer, a vevő megfizet. Figyelembe véve, hogy a rövid- és középtávon megszün­tethető termékek köre viszonylag S2űk, az erőket a meglevő ter­mékek gazdaságossá tételére kell összpontosítani. (A fokozott taka­rékosságot a gazdasági fejlődés nehezebb külső és belső feltéte­lei szintén Indokolják. Az olcsó és korlátlan nyersanyag- és ener­giabeszerzési lehetőségek a sza­bad munkaerőforrások kimerülé­se, a korlátozott felhalmozás.) A feladatok és a lehetőségek egyaránt nagyok. A Központi Sta­tisztikai Hivatal számításai sze­rint 1971-ben Franciaország 136, Csehszlovákia 89, Ausztria 49 szá­zalékkal haladta túl a magyár ipar termelékenységi szintjét. Más módszerrel ugyan, de ehhez ha­sonló következtetésre Jutottak a Nehézipari Minisztériumban. A nemzetközileg élenjáró vállalatok 1978. évi termelékenységi szint­jének a bányászat 82 százalékát érte el, a vlúamosenergla-ipar 47, az alumíniumkohászat 89, a vegy­ipar 42 százalékát. A nehézipari átlag 48 százalék. Némi egyszerű­sítéssel azt mondhatjuk: nálunk átlagosan két munkás termel any­­nylt, mint a gazdaságilag fejlett országokban egy. Miből adódnak ezek a nagy kü­lönbségek? A magyar munka technikai felszereltsége, a mun­kaerő képzettsége ennél lényege­sen kisebb távolságot indokolna. Következésképpen a harmadik té­nyező: a termelés elmaradott szer­vezettsége az. alacsony termelé­kenység fő oka. Ebben döntő a vállalaton belüli üzem- és mun­kaszervezés elmaradottsága. Dön­tő, de nem kizárólagos. Nem le­becsülhető a szűk termelési ke­resztmetszetek, a vállalatok kö­zötti kooperációs zavarok, s az alacsonyfokú szakosítás (a szer­számok, alkatrészek, anyagok szétforgácsolt, kisüzemi „saját” gyártása) termelékenységet rontó hatása sem. A magyar ipar több százmllll­­árd forint értékű álló alapjait nem használjuk ki megfelelően. Például, egy összehasonlítás sze­rint az átlagos műszakszám ha­zánkban magasabb volt, mint Ju­goszláviában, a munkarenden be­lüli gépkihasználás viszont már déli szomszédainknál volt ked­vezőbb 1976-ban. A magyar gép­iparban ellenben az átlagos mű­szakszám Is, a munkarenden be­lüli gépkihasználás is alacso­nyabb, mint Jugoszláviában, és alacsonyabb mint a Szovjetunió­ban. A termelő berendezések munkaidőalapjának több, mint egynegyed része nálunk a veszte­­ségtdő. A gépek és berendezések, vala­mint a munkaerő rossz kihaszná­lása gyakran egy tőről fakadnak. A szervezetlenség, a veszteség­idők közvetlen okozója, de a mun­kafegyelmet bomlasztó hatása sem lebecsülhető. Hasonló jellegű „normalazító” a kínálatot mesz­­sze meghaladó munkaerő-kereslet. El kell érni, hogy a munkahe­lyek szánta — jelenleg mintegy százezerrel több a rendelkezésre álló munkaerőnél — csökkenjen. Üj munkahelyek beruházással is csak a régiek megszüntetésének arányában létesüljenek. Nemzetközi mércével mérve is Igen magas hazánkban a foglal­koztatási szint, 8,1 millió a kere­sők száma. Az Ismert demográ­fiai viszonyok, az érvényes mun­kaügyi és szociális szabályozók (nyugdíjkorhatár, gyermekgondo­zási segély, stb.) mellett 1990-ig nem növekedhet a dolgozók szá­ma. Ha számolunk további lét­számarány-változással a nem ter­melő ágazatok javára, a termelő ágazatok rovására, akkor különö­sen fontos a munkaerő- és mun­kaidő-gazdálkodásra, a termelé­kenység emelésére nagyobb fi­gyelmet összpontosítani. Csupán néhány elgondolkodtató adat, amely utal a lehetőségekre. Sokszor elmondtuk már, hogy a dolgozók 20 százaléka — egymil­lió ember — anyagmozgató. És ez a szám az utóbbi években sem csökkent, sőt 1072 és 1077 között 7 százalékkal növekedett, miköz­ben az összes fizikai dolgozók lét­száma stagnált, az alaptevékeny­ségben foglalkoztatottaké pedig csökkent. Szinte kiált ez az anyag­­mozgatás, a szállítás, a raktáro­zás átfogó szervezése és gépesí­tése után. Az alapvető termelő folyama­tok gépesítése az utóbbi öt évben jelentősen előrehaladt. így 1977- ben a minisztériumi ipar fizikai dolgozóinak fele már gépek, be­rendezések mellett dolgozott. Ez az arány azonban még mintegy 3—4 százalékkal alacsonyabb an- . nál amely az NDK iparát a het­venes évek első felében jellemez­te. A hazai gépesítés előrehaladá­sa nyomán 1072 és 1977 között 14 százalékkal növekedett az ipari karbantartók és javítók száma. Tegyük hozzá: 1972-ben a fizikai dolgozók 46 százaléka végzett ki­segítő tevékenységet s ez az egyébként is magas arány 1977- ig 49 százalékra növekedett. Saj­nos ma még nagy beruházások, az átfogó rekonstrukciók is csu­pán az alaptevékenységet fejlesz­tik, a kisegítő létszámot nem csökkentik. A kisegítő tevékeny­ség nagy és bővített újratermelő­dő tartalékait esetenként csak a vállalati kereteket átlépve lehet Igazán kiaknázni. Példa erre több vállalat közös raktár-építése Iparági (esetenként területi) sza­kosított nagy javítással, cseregé­pes rendszerrel, koncentrált al­katrész-gyártással és -ellátáasal lehet csak a Javítómunka terme­lékenységét is számottevően emel­ni. A korszerűség, a nemzetközi versenyképesség igényes, műsza­ki-gazdasági követelményrendsze­rét széles körben, a gazdasági élet minden területén érvényesí­teni kelL Napjaink egyik különös ellent­mondása abból adódik, hogy az emberek túlnyomó többsége nem ismeri a „miből éljünk” kérdést. Az anyagi gondokat általában ma már nem a szó szerinti megélhe­tés, hanem a másod-, sőt eseten­ként a harmadrangú szükségle­tek kielégítése okozza. Az ország számára viszont izgalmasabb kér­dés a „miből élünk” mint valaha is volt: Az ellentmondás feloldá­sa^ az eladósodási folyamat fel­tartóztatása feltételezi, hogy a népgazdaságunk „miből éljünk” kérdésének megválaszolása sze­mélyes üggyé, nemzeti üggyé vál­jon. Nemzeti üggyé válhat néhány honfitársunk sikere, vagy kudar­ca a sportban. Miért ne válhat­na azzá a közös tevékenységünk, a magyar munka, amelytől né­pünk boldogulása függ. K. J. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents