Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-20 / 168. szám

1918. július 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Kiterjesztik a balatoni üdülőkörzet határait Jóváhagyta a balatoni üdülő­körzet regionális rendezési ter­vének koncepció-tervezetét a ba­latonié jlesztési tárcaközi bizott­ság. Az új irányelvek szerint korszerűsítik a 20 évvel ezelőtt kidolgozott Balaton-környéki re­gionális tervet, az ország első üdülő-területfejlesztési tervét. Érvényesítik tehát azt a fontos követelményt, miszerint időkö­zönként felülvizsgálják, az élet újabb feltételeihez igazítják a területi terveket. Az újabb kon­cepciók szerint a szakemberek ez év végére készítik el a bala­toni üdülőkörzet új regionális rendezési tervét, s az ÉVM a jö. vő évben terjeszti azt a Minisz­tertanács elé. Az új koncepcióban fontos alapelviként ‘fogalmazták meg, hogy ki kell terjeszteni a bala­toni üdülőkörzet határait. Az első terv még csak közvetlenül a ipart menti sávval számolt, de az autós turizmus kibontakozá­sával értékes üdülőterületté Vált a part mögötti 'háttér, a Balaton­­felvidék tapolcai medencéje, a Keszthely i-hegység, a Kis-Bala­ton és a külső-somogyi üdülőte­rület is, amelyről gépkocsival néhány perc alatt elérhető a Ba­laton. A koncepció szerint ez a háttér-terület a második üdülő­területi övezet, amely az első övezethez, a vízparti üdülőtelepü­lésekhez csatlakozik, s szoros kapcsolatban áll a harmadik öve­zettel, amely a balatoni vízgyűj­tő terület határáig terjed. Na­gyon fontos környezetvédelmi követelmény ugyanis, hogy eb­ből a vízgyűjtő medencéből ne jusson szennyeződés a Balaton­ba. A három övezet területe 340 000 hektár, amelyen 134 település fejlesztéséről- és védelméről gon­doskodnak. Különösen nagy fi­gyelmet szentelnek a környezet­­védelemnek, s ezen belül első­sorban a vízminőség javításának. A regionális terv kiterjed újabb üdülőterületek kialakítására, a közlekedési hálózat fejlesztésére, a műemlékvédelemre, a kereske­delmi hálózat bővítésére, s a te­lepüléseknek az üdülésben betöl­tött szerepük szerinti, tehát sze­lektív fejlesztésére is. A Belkereskedelmi Minisztéri­um kezdeményezésére a balatoni vendégek jobb ellátása érdeké­ben gyorsított fejlesztési prog­ramra kerül sor. A jövő évben várhatóan 20—25 vendéglátóipari és kereskedelmi pavilont építe­nek, általában 120—150 négyzet­­méter alapterületű létesítménye­ket. Az ellátás megnyugtatóbb, végleges megoldása érdekében azonban a következő tervidő­szakban már nagyobb alapterü­letű, tehát jóval több vendéget kiszolgáló bisztrók, ABC-áruhá­­zak építésére is indokolt felké­szülni. Mélységes felháboro­dást keltett olvasóink körében az a nem min­dennapi eset, amely Lajosmizsén történt. Te­lefonon és személyesen keresték fel szerkesztőségünket, s adtak hangot annak, hogy a jog­szerűen intézkedő rendőrökre vasvillával támadtak rá a bűn­cselekménnyel gyanúsítottak. Ki­vétel nélkül valamennyien he­lyeselték a rendőrök bátor ma­gatartását, s feltették 'a kérdést: „Miért nem keményebbek rend­őreink az ilyen notórius rend­bontókkal, garázdákkal, támadók­kal. szemben?” Közleményünk méltán váltotta ki 'a lakosság felháborodását, hi­szen az, emberek legnagyobb többsége hive a rendnek, a köz­­biztonságnak, becsüli az éjjel és nappal, az év minden időszaká­ban. a körzetüket járó, vagy ép­pen az országúton a forgalmat segítő rendőrök munkáját. Szám­talan ember önkéntesen, felszólí­tás nélkül, állampolgári elhiva­tottságból, a jog és az igazság eszméitől vezérelve nyújtott se­gítséget számukra. A rendőr a rend, a törvényes­ség, az állampolgári jogok, a tár­sadalmi tulajdon őre. Elsősorban neki kell betartani intézkedése közben az előírásokat, udvaria­san és határozottan kell érvényt szereznie a jogszabályoknak. A fegyverhasználatra sem kerülhet minden esetben sor. Hiszen a rendőrnek mérlegelnie — oly­kor másodpercek alatt, hogy az elkövetkezett cselekmény súlya ar^ybaiz* van-e az 6 intézkedésé­vel. Szerencsére, rendőreink túl­nyomó többsége nem vét a tör­vény előírásai ellen, inkább meg­győző szóval próbálja jobb belá­tásra bírni a magukról megfe­ledkezett állampolgárokat. A humánus magatartást — amely egyre inkább jellemzi a közrendre, a közbiztonságra híven Lengyelországi tudósítás az építőtáborból Már jónéhány nap eltelt azóta, hogy a vonat június 24-én, lengyel idő szerint 9 óra 40 perckor, „fe­délzetén” a húsz kecskeméti gim­nazistával, megérkezett Tomaszow városába. Folyóparti táborunkban összesen negyvenen vagyunk, mert Szolnok megyéből is jöttek húszán. Kényelmes faházakban, két- és háromszemélyes szobák­ban lakunk, ahol a felszereléshez a villany, a hideg-meleg víz épp­úgy hozzátartozik, mint a köz­ponti fűtés. (Bár erre nincs szük­ségünk ...) S hogy el ne kényel­­mesedjünk, rop- és tollaslabda­pálya, tenisz-terület Is a rendel­kezésünkre áll. Reggelenként busz visz ben­nünket a város s/zívében levő Chemitex Wistom nevű gyárba. Itt nyolctól negyed 2-ig dolgo­zunk. A fiúk betont kevernek egy építkezésnél, mi, lányok pe­dig a textilipari részlegben fona­lat tekercselünk, vagy a kész pa­mutot csomagoljuk. Az itt dolgo­zók nagy szeretettel és odaadással tanították meg a különféle folya­matokat. Mindannyiunkat meg­kedveltek, s mi is őket. A barát­ság annyira elmélyült, hogy már többen meglátogattunk egy-egy családot, s cserébe mi is meghív­tuk őket haza. (Milyen varázsa is van itt ennek a szónak: ha­za...) ügyélő rendőreinket — sokan gyávaságnak, tehetetlenségnek, határozatlanságnak bélyegzik, holott a rendőr csupán a szo­cialista törvényesség betartására törekszik. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az utóbbi idő­ben az állampolgári fegyelem romlott, sajnos, elég sok olyan esetről tudunk, amikor a részeg emberek nekitámadtak a rendőr­nek, megütötték, - leszakították ruhájúkat, durván sértegették őket. A törvény a rendőröket, önkéntes segítőiket, a hivatalos személyeket kiemélten védi. Jo­gos és törvényszerű intézkedésük, még ha az* fegyverhasználattal jár együtt, az államhatalom, a tár­sadalom érdekében történik. A rendőr az, államhatalmat, s ilyen módon a népet képviseli szolgálatban és szolgálaton kívül is. Ezért jogos az a felháborodás, amely a rendőrök testi épsége el­leni támadást követte, s amely elítélte azokat, akik megakadá­lyozták őket feladatuk teljesíté­sében. Gémes Gábor Az étkezés is a gyárban törté­nik, naponta háromszor. Általá­ban mindent bevesz a gyomrunk, de a levesekkel valahogy nehéz megbarátkozni. Jobb — vagy megszokottabb? — az otthoni. A második fogás mindig hús — többnyire krumplival körítve. Desszertnek krémeket, zseléket, pudingokat kapunk. Süteményt viszont nem — otthon lesz mit bepótolni. Délutánjaink általában szaba-* dók, mindenki azt csinál, amit akar. Néhány nappal ezelőtt ro­­deo-bemutatón vettünk részt, ahol lélegzetelállító mutatványokat láthattunk. Ónként jelentkezőket kerestek az artisták, s mivel az nem volt, közülünk választottak. A mutatvány — Sikerült. Az ismerkedések egyetlen aka­dálya a nyelv különbözősége, de ez sem leküzdhetetlen. Többnyi­re magyar—lengyel szótárral a hónunk alatt kelünk útra, akinek nincs, az az orosz, “német vagy angol tudását veszi elő, végső esetben pedig kézzel-lábbal mu­togat — valahogyan mindig meg­értetjük magunkat A lengyelek nagyon barátságosak, s őszintén szeretik a magyarokat. Sokan jár­tak Budapesten, az ország más tájain, és szívesen emlékeznek vissza. Július 9-én — otthoni idő sze­rint 13 óra 20 perckor — rá­diónkon sikerült befogni a Kos­suth adót, pedig ezzel már na­pok óta hasztalanul kísérletez­tünk. Egyik vasárnap szülők top­pantak be váratlanul táborunkba, kettőnk szive hevesebben kezdett dobogni, mig tizennyolcunké egy kicsit összeszorult... Az. otthon« ról hozott finomságokat közösen fogyasztottuk el... Egyszóval, jól érezzük magun­kat, semmiben nem szenvedünk hiányt, de azért egy kis... házi sütemény ... ! Húsz kecskeméti diák nevében: Sátrán Edina Tomaszow, 1978. július. Ámokfutó versenylovak Az élet nagy pillanataként szerettem volna én is átélni azokat a perctöre­dékeket, de sajnos ... Akkor, hétfőn délelőtt, már 70 kilométerre voltam a helyszíntől. Pontosabban a Szolnok — Marx park 6. sz. ház első emeleti ab­lakától. Ott sütkérezett ama nagyszerű időpontban Szeberényi Attila második általános osztályú tanuló. Évi rendes nagy szabadságát — vakációját — tölt­­vén, réveteken legeltette szemét az út túlfelén levő „karám", az óvodások udvarának homokján. Sokadikszor bá­multa azt a minibusz karosszériát, amelyet valamelyik üzem ajándékozott a kicsiknek — kereketlenül... Hogy miért nem tudták előbb — korábban adni azok a „szocialistabrigád-bácsik** azt a tarkabarka autót! Mikor még ő is idejárt oviba ... Merengéséből különös hangok zök­kentették ki. A mintegy 200 méterre húzódó főutca felől lópatacsattogás .. • Amint arra kapta a fejét, már is ki­áltott hátra a szobába — szüleinek. — Gyertek gyorsan! Lóverseny. Az őszinte elragadtatás egyből az ablakba pattantotta a famíliát is. A párkányon kihajolva szerencséjük volt még megpillantani három lovat, ame­lyek mint valami filmre montírozott figurák suhantak ei az utcavég látó­szögében. Am patáik éles kattogása semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy eleven pacikról van szó. De mit keresnek azok a 4-es számú főúton, orral a városközpont irányában?! — Csak úgy „úsztak**! Táncolt a sö­rényük meg a kantárjuk. Fénylett a nyergük!— Vált költőivé Attila az ál­­mélkodástól. Rögtön konkrétlzálta a minap látott tévé-hős, a „Karino** lo­vacska történetéből szerzett ismereteit. — Na nézd csak! — Hökkentek meg viszont hozzátartozói. — Kantár, nye­reg, kengyel — minden volt rajtuk, csak ember nem! A hosszúlábú családfő másfél perc múltán már a saroknál nyargalt, s on­nét tovább a Kossuth térre. Az öt ver­senyló akkorra már a városközponti villanyrendőrnél „használta ki** a zöld­­utat. Szerencse, hogy éppen ezt muta­tott a lámpa. Az ámokfutó versenypa­ripák rohanását így nem keresztezték járművek. Elég volt azoknak a gép­kocsiknak is, amelyek eddig is útjuk­ba estek. Volt ám megugrás, ahol a visszapillantó tükörből értesült a veze­tő az „üldözőkről**. Amelyik autóban meg utolsó pillanatban ébredtek a „természetellenes** helyzetre, éles csi­korgással tértek az útszélre. Az embe­rek meg? Annyi idejük volt. hogy megkövüljenek a betonjárdán, mialatt a gazdátlan állatok tovacsattogtak a műúton. A gyengébb idegzetűek ösz­tönösen pocorkodtak fal mellé, üzlet­ajtókba. Az ocsúdás lármájába gépkocsik szi­rénája hasogatott belé. A megyei ta­nácsháza előtti zebránál sűrű ember­boly tárgyalta ágálva, szömyűlködve a szokatlan élmény mozzanatait. — Biztos, hogy halálra rúgta!... Ügy repült, mint egy rongycsomó ... Azóta a MÁV-kórházban már konsta­tálták. Eszerint valaki mégis áldozatul esett? A másnapi újságok országgá reptet­ték a hírt. A budapesti Vörös Október Mg. Tsz Pegazus Tenyész- és Sportha­­szonló Értékesítési Irodája tulajdonát képező öt versenyló Szolnokon, a Be­­senyszögi út végénél — egy arra ha­ladó vonattól megbokrosodott. Lovasai­kat ledobva neküramodtak a 4-es fő­úton, végigvágtattak a városon, egé­szen a benzinkúttg. Akkorára vala­mennyire lecsillapodtak, mert ott visz­­szafordultak, és kiporoszkáltak a szan­dál rétre. Betértek abba a karámba, ahol előző éjszakájukat töltötték, egy hosszabb túra állomásaként. Vak vi­harzásukban fellökték Keresztvári Mik­lós szolnoki lakost, akit az említett kórházban részesítettek elsősegélyben. Szerencsére csak jelentéktelen hám­­horzsolást szenvedett, aminél minden bizonnyal komolyabb volt az ijedtsége, hiszen mégiscsak a véletlenen múlt, hogy... —th —n A padokról, a padokért! támlája tűnik el, a másiknak az Pad: bölcsődéseknek kilátó, szerelmeseknek fészek, asszo­nyoknak terefere-placc, férfiak­nak diskuráló fórum, gyerekek­nek játék, korosoknak felüdülés, ráérőknek olvasószolba, utasoknak büfé. Mindenkinek hasznos, több személynek alkalmas ülőbútor. Könnyíti az élétet, díszíti kör­nyezetét. Ha van, ha jó helyen van, iha ép, ha csinos, ha kényel­mes. A padok száma, állapota bizo­nyítvány a lakók igényességéről, magatartásáról. Kecskeméten 1400 kőlábas, 300 csővázas, 60 amerikai típusú „natúrdeszkás” köztéri padot tartanak nyilván. Tekintélyes mennyiség egy alföldi városban, különösen, ha tudjuk, hogy itt hajdan lenézték a sütkérező, be­szélgető, szemlélődő, olvasgató ücsörgőket. A ház előtti kispado­­kat se nagyon szívelték, az öre­gek is találtak maguknak mun­kát. Különbözik a leltár és a való­ság. Furcsa kór pusztítja a köz­tulajdont. Egyik padinak a hát­ülőlapja hiányzik, soknak mind­kettő. A kórokozót még nem si­került megtalálni, de nyomon vannak. Megfigyelték, hogy álta­lában a kevésbé forgalmas, éj­jel rosszul megvilágított helye­ken pusztít a vész. !A Ozollner téren, a Vasútkertben, a Kos­suth sétányon, a Katona József Gimnázium előtt, a Leninváros egyes részein okozott nagy káro­kat, rontotta a városképet, bosz­­szantotta a környékbelieket, sze. gényített mindnyájunkat. Költséges mulatság ugyanis egy-egy pad gyógyítása. A hiány­zó (szétvert, ellopott, letört) hát­támlák és ülőlapok pótlása ese­tenként csaknem 600 forintba ke­rül. Még jó, ahol csak a fa tűnt el, a vigyázatlanul tolató teherautók még a kőlábakat is megnyomorították a Marx téren. A pótlás, a javítás nemcsak pénzkérdés. A községgazdálkodá­si vállalat tavaly októberben 200 (!) pádhoz szükséges támfal és ülőke rendelésére kényszerüli Nagy utánjárással, baráti szí­vességből kaptak most negyve­net. Meg kellene előzni a bajt, le kellene fogni a káros!tók ke­zét. Eddig egyetlen büntetést sem szabtak ki a köztulajdon pusztítása miatt. A tettes (ek) is­meretlensége miatt eljárást sem indíthattak. Még az új főtéren is következmény nélkül rongálhat­ták a szép, új padokat. Több országban vállalatok, szervezetek, egyének készíttetnek köztéri padokat. A járókelők a feliratból megtudhatják, hogy kinek, kiknek köszönhető a pi­­heriést, szórakozást szolgáló csi­nos ülőalkalmatosság. Sajnos, mi még nem tartunk itt. Már annak is örülnénk, ha a megnyomorí­tott, tönkretett padokon tábla tudatná: „X. Y. műve”. Talán ez használni 1 Kellemet­len, kényelmetlen a tettes számá­ra? Bizonyárai De nem kevésbé kellemetlen, ha e vandálak miatt a nagymama nem üldögélhet a kis unokával az árnyas fák alatt, a jó levegőre vágyók hiába ke­resnek szabad padot, ha turista, külföldi vendég furcsán csóválja a fejét e barbarizmus láttán. Hogyan is kezdtem? A pad: bölcsődéseknek kilátó, szerelme­seknek fészek... Tűlbb törődést, védelmet érde­melnek. Heltel Nándor (Méhest Éva felvételei.) Csak a lényeget /1 közélet bármely területén tevékenykedő ember meg­tanulta már, hogy is szoktak kezdődni írásos jelentéseink, tá­jékoztatóink, előterjesztéseink. Hogy például: a kongresszus, a küldöttértekezlet, az elnökség, a VB — stb. — „határozata értelmében”, „... szellemében”, „■...előírta számunkra”. És utá­na következnek a céltudatosan megszerkesztett fejezetek, fő- és alpontok, majd befejezésül a ha­tározati javaslatok, feladattervek, avagy ajánlás. Ennek ez a módja. Már ez az ..elő-irodalmi jegyzék" sugallja: tessék nyugodtan kontrollálni, va­lóban úgy végeztük-e munkán­kat a tárgyidőszak alatt, miként azt a felső szervek, testületek — tudományos igényességi helyzet­­elemzések alapján hozott — ha­tározatai megszabták. Egyben ar­ra is ösztökél a formula, hogy ki­ki a saját működési körében ha­sonlóképpen az „iránytűk" szerint vizsgálja meg intézkedéseit, illet­ve azok eredményeit. A fejezetekben és a többi ta­golásban megtaláljuk aztán — je­lezzük ezt mindösszesen egy gyűjtőfogalommal: — a tényekefc Amelyek jó ideje már szerencsé­re mind kézzelfoghatóbbak, va­lóságosabbak, tárgyszerűéit. # I e valamit még mostanában is megfigyelhetünk. Ami­kor egy jelentést készítő szerv, testület, bizottság — mondjuk úgy — szűkében van a ténybe­liségnek, azaz kevés, vagy sze­gényes a konkrétság — akkor ezt „szöveggel” pótolja. No nem sem­mitmondóak ezek a, régi szóval élve — textusok, igazságukhoz semmi kétség nem fér, sőt még agitatívak, buzdítok, rábeszé­lő erejűek is. És éppen ez a baj. Mármint ilyen elemző indítékú fejtegeté­seknél. Azokat agitálja tudniil­lik, az ilyen „töltelék" szöveg, akiket nem szükséges agitálni. Mindegyik tisztában van vele, mit — miért cselekszünk, vagy kellett volna tennünk. Hogy mást ne említsünk, az elvi bázis, ta­lapzat, amire az időszak egész ténykedése épült, maga az a ha­tározat, dokumentum-sor volt, amire a beszámolók elején hivat­kozni szokás. Annak politikai tartalmát, közlendőit, megjelené­se után „fentről le-ig” alaposan megvitatták, kifejtették. Azt vet­ték át — agitációs hatással te­lítve — a határozatokban kitű­zött feladatok gyakorlati megva­lósítására felkért emberek. rí ölösleges tehát az előter­­jesztésekben, írásos anya­gokban megint „rákezdeni” azok megagitálását, meggyőzését, ösz­tökélését, akiknek, azért is, mert irányító szerepet töltenek be — ne haragudjon senki a kifejezés­ért — mindez már a „könyökén jön ki”. Márpedig, hogy van vele az etéren gyakorlott tisztségvise­lő? Ránéz a jelentés első oldalai­ra, és szeme azonnal észreveszi, hogy bizony azokon sok a „vat­ta”. Ha pedig ezek túltengése mi­att ijesztő terjedelmű a jelentés — az isten se veszi neki bűnül teszem azt egy 5—6 napirendi pontos értekezlet hasonló papír­­tömegének birtokában —, több mint valószínűleg el sem olvassa lelkiismeretesen. Csak úgy bele­belepillant, megragadja figyelmét itt-ott valami konkrétum, s ha rutinos felszólaló, egyik-másik­hoz gyorsan odaskiccel pár szót magának. Ha az 5—6 téma közül egyet eképpen kiooragászott, a többibe esetleg bele se néz. Tegyük szivünk■» a kezünket, mielőtt azt vitatnánk, hogy azért ez nem tipikus. Persze, hogy nem, de többé-kevésbé erre kénysze­rül előbb-utóbb, akinek a lelki­ismeretét sokszor terhelik a tisz­tességesnél nagyobb, terjedelmi jelentésekkel. S ilyen esetekben ugyan mi haszna, értelme volna az előterjesztést megalkotók vé­ré jtékes munkájának? A célsze­rűtlen, csupán hézartöltésre be-» szőtt szövegrészeknek a hatása is olyan, mint a vattáé; jullaszta­­nak, riasztanak. Már látásukra is védekezik az ember, és ez jogos önvédelem. # őlesik tapasztalni, hogy eb­­w ben a kérdésben mind több fórumon merünk egyenesen szembenézni önmagunkkal Ro­konszenves hatást keltettek nem. rég egy megyei testületi ülésen elhangzott szavak: „A beszámoló­ra készülve átnéztem határoza­tainkat. Van bőven... Azt is ál­lítom, hogy többségükben jók. Az is igaz azonban, hogy terjedel­mük egyre terebélyesebb. A kér­dés az, hogy ki olvassa, ki tart­ja számon, és ki hajtja végre azokat? Sokszor a határozat meg­szövegezői sem. — Ezen változ­tatnunk kell — Döntésre, állás­foglalásra ezután ts szükség lesz. De legyenek azok lényegretörö­­efc.” ... Mélyhez hasonló jókat kí­vánatosnak tartanánk másutt is. Tóth István A rend őre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents