Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-18 / 166. szám

1978. július 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Megalapozott a termelési kedv KÉPERNYŐ Mi újság a megye takarék- j, ÉMjKg szövetkezeteiben? — tettem Változnak a takarékossági szokások fel a szokványosán hangzó ! kérdést Sallai Istvánnak, a ' MÉSZÖV Takarékszövetkezeti titkársága vezetőjének, ö pe­dig egy jókora, számokkal teli papírt elővéve, előbb helyzet­képet adott, majd az adatok összehasonlítása alapján érdekes következtetésekre jutott. » A helyzetképről annyit, hogy ta­valy a tompái takarékszövetkeze­teknek a kelebiaival, a bácsalmá- „ sl Bácska szövetkezeti pénzintéz­ménynek pedig a bácsbokodival, madarasával és kunbajaival tör­tént egyesülése nyomán 22 taka­rékszövetkezet működik a megyé­ben 83 egységgel. Ez lényegében azt jelenti, hogy 95 településen van takarékszövetkezeti egység. Az érdeklődés a szövetkezetek iránt jelentős: tavaly 4800-al gya­rapodott a tagság száma, s a részjegy alap a megyében elérte a 15 millió forintot. Ez év első fe­lében pedig máris több 'mint két­ezerrel’ gyarapodott a taglétszám. — A betét-alakulást és a köl­­csöngazdálkodást szemügyre vé­ve, a takarékossági szokások vál­tozására utalnak a munkánkban szerzett tapasztalatok —. kezdte fejtegetni Sallai István. — A ta­valyit megelőző években rendsze­rint a május, június, július és augusztus volt az, amikor jelen­tősen csökkent a betétállomány. Például 1975-ben hétmillió forin­tot vettek ki a szóban forgó négy hónap alatt. A múlt évben vi­szont csak augusztusban jelent­kezett a csökkenés, összesen négy­millió forint volt tehát a betét kivétel. — Megítélése szerint mi magya­rázza ezt a változást? — Folyamatosak, kiegyensúlyo­zottak a lakossági jövedelmek.' Ez a takarékszövetkezetekben úgy jelentkezik, hogy nem kampány­szerűen, növekszik a betét, ha­nem, hogy úgy mondjam: terül. Igen jól érzékeltetik ezt a követ­kező adatok: 1975. decemberében és .1976. januárjában, két hónap alatt 100 milliós volt a betétnö­vekedés, az egész 1976-os évi pe­dig 184 millió forint. Ugyanez év úgynevezett passzív — júniustól szeptemberig terjedő — időszaká­ban egymilliós volt a betétnöve­kedés, szemben az 1975. évi 11 millió forintos Csökkenéssel. A ta. valyi tapasztalatok még egyértel­műbben mutatják a takarékos­­sági szokások változását. Az egész évi 261 milliós betétnövekedésből 25 millió forint a júniustól szep­temberig terjedő időszakra esett. —' Említette, > hogy tavaly, a korábbi évek május—szeptember közötti időszakához képest csak augusztusban csökkent a betétál­lomány. Ebből alighanem követ­kezik, hogy ugyanakkor növeke­dett a kölcsön folyósítás iránti igény... — Így van. Míg 1976. augusz­tusában 2310 kölcsön folyósítása történt meg 18,4 millió forint ér­tékben, addig, a múlt év azonos hónapjában 2355 tételben össze­sen 18 millió forint hitelt folyó­sítottak a takarékszövetkezetek. Érdekes módon a többi hónapban mind 1976-ban, mind 1977-ben 1—3 millióval volt kevesebb a kölcsönfolyósítás. — S vajon milyen célokra fo­lyamodik hitelért a takarékszö­vetkezeti tagság épp augusztus­ban? — Feltehetően a szüretre való felkészülési célokra, építésre, ta­tarozásra, de ide vehetjük a há­zasságkötésre való előkészülete­ket, vásárlásokat is. Az előbb em­lített két év augusztusi kölcsön­­folyósítási tételekből 1976-ban 713 volt a termelési hitel együttesen ötmilliót meghaladó összegben. Tavaly ugyanilyen célra 4,4 mil­liót folyósítottak a takarékszövet­kezetek. Megközelítően azonosan alakult a két évben az építési, áruvásárlási és személy kölcsö­nök száma és összege. A múlt év augusztusában például építési kölcsönt 130 folyamodó vett fel hárommillió forint összegben. — Most júliust írunk, vajon mit mutatnak az idei tapasztala­tok? — A takarékossági szokások változására utaló irányzat úgy tű­nik, az idén tovább erősödik. Ed­dig a növekedés 68 százalékkal meghaladja a tavalyit. — Á takarékszövetkezetek tag­sága zömmel mezőgazdasági fog­lalkozású, így a betétnövekedés nem független a mezőgazdasági jövedelmek alakulásától. — Valóban, ebben rendkívül szoros az összefüggés. S ha a ta­karékszövetkezetek munkájában megfigyelhető változásból követ­keztetést vonunk le, a legfonto­sabb megítélésem szerint ez: jók a termelést serkentő kormány­­rendelkezések, céltudatos, meg­alapozott a termelési kedv — mondotta végül gallai István. P. I. Gépjármű-ellenőrzés az 51-esen A hőmérő 30 fokot mutatott árnyékban. Bajától délre az 51-es út aszfaltszőnyege mint a sütő­kemence, ontotta a meleget. Kal­már Miklós és Juhász Lajos rend­őr főtörzsőrmesterek ingzubbonyá­nak 'hátán íkéttenyémyi foltot nedvesített át az izzadság. A rek­­kenő hőségben nem tartozik a .legkönnyebb feladatok, közé a gépjárművek ellenőrzése, hiszen ilyenkor az emberek ingerléke­nyebbek, nem szívesen állnak meg a tűző napon. A rendőrjár-' őr azoban miit sem törődve e nem éppen kellemes dolgokkal, sza­bályszerűen állítva le a jármű­veket, tisztelegték, s közölték: „Gépjármű-ellenőrzés”. A megyei, de az országos köz­lekedési baleseti 'helyzet sajnos, szükségessé teszi ezeket az akció­kat, hiszen rengeteg szabálysértő akad, • bár a rendőri ellenőrzés intézkedés nem old meg mindent. A szabálytalanságok gyökere az állampolgári fegyelem lazulásá­ban, a nemtörődömségben, a sza­bályok semmibevételében van. A rendőrök ettől függetlenül teszik a dolgukat, Udvariasan, de ha ez nem használ, helyszínbírsággal, feljelentéssel próbálnak hatni a járművezetőkre. Akad dolguk. Feltehetően munkahelyére in­dult Gedovics László, Baja, Gya­log utca 15. szám alatti lakos, akit a Vaékúti úton állított meg Kalmár Miklós rendőr főtörzsőr­mester. A motorkerékpárral nem volt különösebb baj, ám a 30 éves művezetőnek három .hónap­ijai ezelőtt lejárt vezetői enge­délye. — Tessék elhinni — hallottuk a magyarázatot — nem néztem meg, melyik hónapban kell a jo­gosítványomat megújítani, de ígé­rem, ezen a héten elintézem. Az előadás hihetőnek tűnt, ezért nem vették el vezetői en­gedélyét, csupán a 200 forint helyszínbirságot. Gedovics László nem is tiltakozóit, sőt igazat adott a rendőrnek. Nagyon csöndesen, szinte szót­lanul viselkedett Botka Meny­hért, a Bajai Állami Gazdaság csátaljai kerületének vontatóve­zetője. Ot Juhász Lajos rendőr főtörzsőrmester állította meg, s miután érezhető volt rajta a szeszfogyasztás, szondába fúvatta. A reagens fűzöld színűre válto­zott, amely jó közepes alkoholos befolyásoltságot tételezett fel. Botka csupán megjegyezte: — Kérem, én tegnap este it­tam csak, de úgy látszik, nem bírom az italt s még'ma is érez­hető ... ' A rendőrnek nem voltak két­ségei, de hogy a vontatóval egy pótkocsit húzó traktorost meg­nyugtassa, újabb szondáit vett élő, amely akárcsak az élső, kimutat­ta a szeszfogyasztást. Nem volt mit tenni, Botlka Menyhértet vér­vételre állították élő, s termé­szetesen feljelentették. Vaskút. Egy ló széthullás előtti állapotban levő székérrel kocog. A bakon két „elázott” férfi. A rendőr megállította őket, s el­hangzottakba szokásos kérdésék. — Szappanos János vagyok... Most csak egy kólát ittam — mondta a fiatalabbik —, de egész éjjel ittunk. Hogy mit? Bort, sört, pálinkát... A rendőr utasítása; Leszállít! a bakról;/s! vezetni .hazáig a lo­vat, az út szélén, s-kifizetni 200 • — Ittunk egész éjjel... Ne tessék megbüntetni. — könyörög a lovas kocsi bajtója a rendőrnek. forint helyszínbírságiat. A két 11- luminált férfi megpróbált alku­dozni, de az — mondani sem kell — nem járt eredménnyel. Ismét az országút. A CR—48— 32 forgalmi rendszámú Moszkvics személygépkocsit azért állították meg, mert ezek a tízéves gépko­csik már nem felelnek' mag tel­jes egészében a forgalombizton­ság követelményeinek. A sejtés igaznak bizonyult, amelyet Ács József, Vaskút, Alkotmány utca 26. szám alatti lakos is elismert. A gépkocsi kormányösszekötő ru­­dazatának gömbcsapszegei lóg­tak, ígérte, még azon a napon megjavittatja, s ezért csak 100 forintra büntették. Schmidzer István gépkocsive­zető szintén 100 forintot fizetett, inert a' rábízott jármű meglehe­tősen rossz állapotban volt. Ezért rajta kívül természetesen felelős a Bácska Termelőszövetkezet is, mert ilyen állapotú járművet nem volna szabad kiengedni. A több óráig tartó ellenőrzés tapasztalata nem lelhetett vitás. Nemcsak a rendőrségnek, hanem a gazdasági egységek vezetőinek, gépjárműélőadóinak, de a gép­kocsivezetőknek is tenniük kell a műszaki hiányosságok meg­szüntetése érdekében. Ezenkívül nagyobb ügy élemmel, körültekin­téssel kell elindulni a járművek­kel, be kell tartani a szabályo­kat, az általános állampolgári fe­gyelmet. Csakis ilyen módon le­het megelőzni, csökkenteni az egyre inkább szaporodó közúti tragédiákat. Gémes Gábor * — Három hónapja lejárt a jogosítványa — közli Kalmár Miklós rendőr főtörzsőrmester Gedovics Lászlóval. • Mindkét szonda kimutatta az alkohol­­fogyasztást. Botka Meny­hért nem túlságosan derűsen vette tudomásul az eredményt. Őskori települések a Tátrában A pozsonyi Kamensky Egyetem bölcsészkarának tanárad és hall­gatói még 1965-ben régészeti ku­tatásokat kezdtek a Magas-Tátra aljában. Velká Lomnice község határában falakkal megerősített településre bukkantak, gazdag, ritka leletekkel. Poprád mellett találtak rá egy későbhi kőkori, mintegy hétezer éves település­re. A település lakossága — a leletek tanúsága szerint — me­zőgazdaságból élt. A jelenlegi ásatások Burich környékén folynak, ahol két te­lepülésréteget tártak fel, melyek közül az egyik 12 000 éves. A jég­korszak utáni időben a Magas- Tátra aljában rénszarvas-vadá­szok éltek. A kutatások kimutat­ták, hogy az ott élő emberek ko­hászattal is foglalkoztak, amiről görög pénzérmelelet is tanúsko­dik: „Umbuldák”, barangolások, drámái sorozatok a rádió nyári műsoraiban A Magyar Rádió irodalmi fő­osztálya az évszakhoz alkalmaz­kodó, könnyebb „fajsúlyú”, de tartalmas műsorokat kínál a hall­gatóságnak a nyári hónapokban. A rádiószínház többek között bemutatja a francia bohózat ne­ves mesterének, Courtelinnek: Untat a hivatal című komédiáját, amelynek munkakerülő hősét Garas Dezső hangja személyesíti meg. A lengyel író; Henrik Bar­­dyjevski meghökkentő darabjá­nak hősei közönségesnek találván a gépkocsikat, egy gyaloghint ót készítettek maguknak. A népsze­rű világszínház sorozatában a Kocsonya Mihály házasságát, Bessenyei György: A filozófus, Fonvizin: Az úrfi és egy isme­retlen kínai szerző Az árva meg­mentése című operáját szólaltat­ják meg a stúdióból. Két esztendeje született a. rá­dió magyar irodalomtörténeti so­rozata. A régi magyar irodalom és a tavalyi felvilágosodás kort követően, idén nyáron reform­­korszak, az 1848-as forradalom és szabadságharc Irodalma szerepel hat héten át az egymást követő műsorokban. Az adások kalauzai írók és neves irodalomtörténészek lesznek. Ismét megrendezik a magyar népköltészet hetét, s bemutatják a szlovák irodalom klasszikus képviselőit. Több folytaitásban közvetítik Mikszáth Kálmán: Jó­kai Mór élete és kora című re­gényét, augusztus 22-én pedig ezredik alkalommal jelentkezik a mikrofonok előtt a rádió egyik legnépszerűbb műsora, a jubilá­ló Szalbó család. Szép számú vidám, érdekfeszí­­tő, szórakoztató programról . is gondoskodik a rádió műsorszer­kesztősége. Hamburg kikötőváro­sával és a távoli Manilával is­merkedhetnek meg az utazni sze­rető hallgatók. Hasznos és tisz­tességes „umbuldákról” szól a hasonló című szatirikus adás. A középkorú beatnemzedéket nép­szerű könnyűzenei együttesek mutatják be, a „87 perc” című kulturális műsor pedig Nyári szünet címet jelentkezik, és kör­képet ad a színházak és a színé­szek vakációs időtöltéséről. Illetlenek Az illendőség nem en­gedi eltitkolnom, hogy jókat kacagtam az Illet­lenek veszprémi ősbe­mutatóján. Hahotás em­berek Ültek köröttem, ragadt egyikükről másikukra a nevetés, mint a bogáncs. A víg­­ság áramkörében felvillanyozód­­va apró ingerek is jókedvre han­goltak. Otthoni karosszékemben olykor unatkozva szemléltem a négy pu­cér férfiú kalandjait, s volt időm arra, hogy az eltérő hatás okain töprengjek. Máskor is jártam már így. Mozifilmekkel. A telt néző­tér minden alkalmat megraga­dott a néha visító nevetésre, hal­vány ötletek valóságos kacagó­vihart váltottak ki. A képernyőn viszontlátott vígjáték közben majd elaludtam. A mozis Mamcserov Frigyes, a forgatókönyv Írója, az Illetlenek rendezője filmszínházi reagálá­sokra számított, széles vászonra, nagy nézőtérre tervezte ezt a té­véfilmet. Sajnos eszközeinek egy részét is a szokvány vígjátékok kelléktárából vette. A komikus helyzetek kialakulását a nagy ül­dözéstől remélte. A hajdani Keystone—Sops komédiák mintá­jára a mind lázasabb, hajszoltabb rohanástól várta, hogy nevetsé­gessé váljanak a kaland előtti „nagyfiúk”. Csak arról feledke­zett meg, hogy — mint ezt Sza­­lay Károly, e műfaj alapos isme­rője megállapította — „a bohó­zatszerűség nem kísérőjelensége az izgalmas helyzeteknek, hanem a lényege”. Csak és ez a csak a minden, valamennyien pompás komédiások lévén, megjelenésük, egyfajta ügyetlenségük önmagá­ban komikus volt. Mindez a legnagyobb jóindulat­tal sem mondható el a főszere­peket alakító színészekről. Még Tímár Béla „vette a lapot”, a többiek egyszerűen nem tudtak mihez kezdeni vázlatos szerepük­kel. Harsányi bohóckodott példá­ul, nem sok sikerrel, óhatatlanul is gyengítve a szatíra (mert ez volt Mocsár Gábor alapregénye) hatását. Szinte elképzelhetetlen komikusabb helyzet, mint amibe a négytagú brigád került. Mind­egyikük úr volt a maga portáján, mindegyiküknek elnézték a hiva­tallal, beosztással járó kivagyisá­gokat, mániákat, a józan értelem számára nevetséges szokásaikat,' gyengéiket, fontoskodásukat. A pozíció rekvizítumai nélkül azon­nal semmivé válnak, kiderül esen­­dőségük és ennek tükrében az ezeket elnéző, megbocsátó, táplá­ló, esetleg kiváltó társadalom szá­mos fonáksága. Mamcserov és feltehetően a dramaturg Benedek Katalin nem bízott Mocsár Gábor 1966-ban meg­jelent pompás kisregényében^ vér­bő szatírájában. Átírták a figu­rákat. Micsoda jelentéktelen le­gényke ez a sofőr, pedig a re­gényben talpraesett, mindenre „megorganizál”, nem ismer lehe­tetlent. A közéletet jól ismerő író ezért hirdeti, hogy a „sofőr nem akármilyen beosztott”, majd „a főnökök fúrják, faragják egymást, ... a sofőrök egymáshoz bizalma­sak, minden véleményt kicserél­nek és egymásnak főnökeiknél mindent elintéznek.” Rák Oszkár sem csip-csup nyel­vészeti kérdésekkel foglalkozott — mint a tévéfilmben —, érces hangú vezércikkekben élte ki ma­gát. „Rohamléptekben hódítja meg az emberek gondolkodását és fejleszti harckészségét annak tu­data, hogy a szocializmus hadál­lásaiból naponta zúdítjuk érveink pergőtüzét...” Jujj, de ismerős a szövegl Mocsár is újságíró volt, tudja a dörgést. Mindjárt más az ábra, ha Uyen újságíró rohangált meztelenül, keveredik furcsa hely. zetekbe, mint a Mamcserov-válto­­zat ártatlanja. A film megtekintése után elol­vastam a könyvet, mert kiváncsi voltam, hogy miért nem jelent meg Mocsár e díszbemutatón. Most már értem. Tudom, hogy ez a megkopasz­­tott, megszelídített változat is jobb a tévé átlagos szórakoztató műsorainál. Az elszalasztott lehe­tőség miatt bosszankodom. Heltai Nándor FILMJEGYZET Serpico A film alapját képezd törté­net, melyet Peter Maas írt, a fő­szereplő, Frank Serpico társaságá­ban, megtörtént eseményeken ala­pul. Lényegében ez az olasz szár­mazású rendőr meséli el a re­gényben, küzdelmeit az amerikai rendőri apparátusban megtalálha­tó összefonódások, korrupció és a vezetők megvesztegethetősége el­len. Már ezért is figyelemre mél­tó a történet, mely csaknem tan­mesének is tekinthető, bár való­ságalapja kétségtelen. De nagyon jó és ötletes az adaptáció is, me­lyet a jólismert amerikai rende­ző Sidney Lumet rendezett. A rendező személye meghatározza a film stílusát, műfaji jellemzőit. Jellegzetessége az egyszerű, ke­resetlen formanyelv és az a ké­pessége a kitűnő filmszakember­nek, hogy apró, emberi mozzana­tok megformálása útján növeli a feszültséget. Ha néhányat felso­rolunk filmjei közül, mindjárt vi­lágossá válik a dolog: Tizenkét dühös ember, A domb, Pillantás a hídról,. Sacco és Vanzetti, Az Anderson magnószalagok, stb. A főhős Frank Serpico lelkes, rokonszenves, jóvágású olasz származású fiatalember, aki a rendőri munkában már áz első pillanattól kezdve belevitte lob­banékony, olaszos vérmérsékletét. A film szerint nagyrészt ennek köszönhető, hogy olyan megszál­lott konoksággal próbálja megja­vítani szinte teljesen egyedül és szinte mindenki ellenére a rend­őrség belső helyzetét. Miközben az ezzel foglalkozó képsorok pe­regnek a néző előtt, a moziláto­gató bepillanthat a rendőri mun­ka műhelytitkaiba, megállapít­hatja, hogyan és milyen viszo­nyok között jelentkezik az appa­rátusban a korrupció, miképpen történhet az, hogy a vezetők egy­­része tulajdonképpen ismeri is a körülményeket, csak nem tud, vagy nem akar ellenük tenni semmit. Illetve nem is lehet túl­ságosan sokat tenni, mert a kü­lönböző színezetű politikai cso­portosulások olyan helyzetet te­remtenek, hogy az apparátus el­néző a nagyobb csirkefogókkal szemben, elsöprően durva és sza­dista módon bánik el a kis bűnö­sökkel. A film egyik legfőbb vonzóere­je maga a főszereplő, a nálunk kevéssé ismert, de hazájában igen népszerű színész A1 Pacinó. Tisz­ta és becsületes, csodálkozó szem­mel néz a világba és hisz bizo­nyos fajta erkölcsi eszmékben, el­sősorban abban, hogy a közrend elszánt védelmét tekinti élete legfőbb törekvésének. Éppen emiatt próbál emberséges, megér­tő lenni, ugyanakkor azonban az igazi bűnösökkel szemben kérlel­hetetlen. Nos, ha a film nem is bizonyítja teljes következetesség­gel, hogy miért nem sikerül neki élethivatását tisztán és becsüle­tesen betöltenie, a történet sok­mindent elmond, amiből a közön­ség egészen világosan és határo­zottan el tud tájékozódni. A «történethez illő, szinte abba tökéletesen beleolvadó muzsika a világhírű görög zeneszerző, Mi­­kis Theodorakis nagyszerű lele­ményét dicséri. Érdemes megem­líteni, hogy több, erőteljesebb po­litikai ihletésű film zenéje tőle származik. Hadd említsük meg közülük a Zorbá-n kívül csak egyet, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája. Cs. L. • A1 Pacinó a film főszereplője az egyik jelenetben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents