Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-14 / 137. szám
V 1978. június 14. • PETŐFI NÉPE • 3 LENGYEL MEZŐGAZDASÁG „A gazda harmadik keze” A következő hetekben Bács- Kiskun megyében a községi, nagyközségi népfrontelnökök és titkárok értekezleteket tartanak. A Hazafias Népfront megyei titkársága és a járási pártbizottságok által rendezett tanácskozások résztvevői a mozgalom működési irányelveiről tájékozódnak és megbeszélik az időszerű feladatokat, egyebek között a politikai fórumok továbbszervezését, a jogos észrevételek felkarolását, az állampolgári kötelezettségvállalás erősitését, a szocialista kultúra terjesztését. A fentiekből kiderül, hogy ezek a munkaértekezletek meghaladják a népfront belső ügyeinek kereteit.. A népfront helyi vezetői olyan témát tűznek napirendre, amely valamennyiünk érdekét szolgálja. A feladatok megvalósításának egyik jó eszköze a népfront megújított működési szabályzata. A legutóbbi népfrontkongresszus felkérte az Országos Tanácsot arra, hogy a mai követelményeknek megfelelően frissítse fel a szabályzat már elavult elemeit, újítson azokon a fejezeteken, amelyek nem adtak megfelelő útmutatást az eredményesebb munkához. A népfrontkongresszus által meghatározott feladatok megvalósításához konkrét útmutatásokat ad a megújított működési szabályzat. Nap mint nap láthatjuk, hogy a népfront helyi szervei milyen nagy segítséget adnak például a társadalmi összefogás további erősítéséhez. Legutóbbi ülésén Bács-Kiskun megye Tanácsa értékelte a településfejlesztési verseny eredményeit és elismerését, köszönetét fejezte ki többek között a népfront helyi szerveinek is a társadalmimunka-akciókat szervező fáradhatatlan munkájukért. A szervezeti szabályzat szerint a népfront jelentős feladata a politikai fórumok szervezése is. Lapunkban több alkalommal beszámoltunk a béke- és barátsági hónap Bács-Kiskun megyei eseménysorozatáról, a gyűlésekről, kiállításokról, a lakótelepeken szervezett fórumokról. A több mint háromszáz rendezvény jó lehetőséget adott arra is, hogy megyénk lakossága jobban megismerje a világban zajló politikai események összefüggéseit, Ezeknek az eseményeknek a népfront helyi szervei voltak a gazdái. Ugyancsak a népfrontbizottságokra hárul az a feladat, hogy egy-egy törvény elfogadása előtt a legfontosabb jogszabályaink alkotóinak tolmácsolja a lakosság véleményét, javaslatát. Bács- Kiskun megyében is élénk vitát váltott ki a Polgári Törvénykönyv módosításának tervezete. A népfrontbizottság által rendezett vitákon elhangzott javaslatokból számosat elfogadtak, ‘.s így azok bekerültek a törvénykönyvbe. Az elmúlt hónapokban a Büntető Törvénykönyv tervezetéről rendeztek hasonlóan jól sikerült társadalmi' vitát a megyeszékhelyen. A népfront és a tanácsok együttműködése ma elengedhetetlen feltétele zavartalanul működő államéletünknek. A tanácsok megnövekedett önállósága, népképviseleti, önkormányzati szerepének törvényben biztosított érvényesítése -bővítette az együttműködés lehetőségeit. A népfrontnak kötelessége, hogy élénkítse a tanácstagok területi munkáját, szervezze a településfejlesztést szolgáló társadalmimunka-akciókat. A népfront sajátos eszközeivel, például a már előbb említett fórumokkal is, gazdagíthatja a lakóterületi politikai munkát. A népfront által szervezett falugyűlések a tanácsok és a lakosság kapcsolatát erősítik. Mindezzel a népfront hozzájárul ahhoz, hogy a szocialista demokrácia a mindennapok gyakorlatává váljék. A gazdakörök — a földművelők „harmadik” kezét jelentik. Lengyelországban legalább is ilyen értelemben beszélnek erről, amikor a gazdakörök társadalmigazdasági szervezetéről esik szó. Ez a szervezet régi, nemes hagyományokkal rendelkezik. Az első gazdakörök -már 1862-ben megalakultak, mint a gazdák társadalmi és önkormányzati egyesülései. Jelenleg a Központi Gazdakör több mint 2,8 millió 35 ezer körben tevékenykedő tagot számlál. A tagság felét az asszonyok teszik ki, ők a Falusi Gazdasszonyok Körében működnek. A gazdakörök szervezeti keretein belül dolgoznak még az állattenyésztőket egyesítő egyesülések és szakágazatok is. A Falusi Gazdasszony Körökben a nők azokon a területeken növelik szakképzettségüket, amelyeket általában ők végeznek — így a borjú- és csirkenevelésben, zöldségtermesztésben és á kertgazdálkodásban. Emellett megismerkedhetnek a gazdaságon belüli megfelelő munkamódszerekkel, ezen túl pedig szabás-varrást, élelmiszer-tartósítást is tanulnak. öt évvel ezelőtt valamennyi községben megalakultak a gazdaköri szövetkezetek. Kezdetben ez csupán az aratás és a burgonyabetakarítás időszakában nyújtott segítséget jelentette. A gazdakörök e pillanatban közel 80 milliárd zloty értékű vagyonnal rendelkeznek, melynek gerincét a vontatók, mezőgazdasági gépek, tenyésztelepek és javítóüzemek adják. A szövetkezeti gazdakörök három év óta komplex, az egyes kultúrák teljes technológiai folyamatát felölelő szolgáltatásokat kínálnak. Az 1977-es évben 760 ezer hektár termőterületet láttak el szállítási, begyűjtési szolgáltatásokkal. Az idén ez az 1 millió 215 ezer hektárra bővül majd. Elsődleges a mezőgazdasági termelés fejlődésére közvetlenül kihatással levő szolgáltatások sora, a kemizálás (azaz a műtrágyázás, növényvédelem), aratás, fakarmánybegyújtés, burgonya- és cukorrépa-betakarítás, a nehéz, vagy különleges^ felszerelés alkalmazását igénylő és_ az állattenyésztés gépesítését elősegítő területek. Halina Sicinska (INTERPRESS — KS) Épül az Adria-vezeték ^I ■ • Az Adria kőolajvezeték üzemeltetéséhez szükséges hírközlő, T. L. Geológiai kutatások Mongóliában A hároméves geológiai kutatási program végéhez közeledik. Ez évben készüllek el a Góbi-sivatag déli részén talált réz- és molibdénelőfordulások kiaknázásának a tervével. A bányák egyike már termel is. A geológusok jó munkájának, eredményeinek köszönhető, hogy 19$Q-;ig fluor, wolfram és más bányaüzemek is megkezdhetik ezen a vidéken a termelést. (BUDAPRESS — MONCAME) automatika és biztonsági berendezések kábelét fektetik az épí-A kis kíváncsi... ... Mondjuk erre a csücsörítő szájú fiúcskára, aki számos kortársával egyetemben nap mint nap megmássza ezt a pezsgőspohár talpát formázó kőgombot, kődombot, kőalapzatot. Nevezzük aminek akarjuk — egyelőre —: ezt a műtárgyat, amely esztétikus dudorával' az újjáalakított kecskeméti főtér egyik „vállát” díszíti. Egyelőre mi is csupán csatlakozni tudunk a gyerkőcökhöz á kíváncsiságban. A csinos műlétesitmény — létesítménymű — rendeltetésének mégfelelő, művészi hatású végső kiformálása még nem egészen tisztázott. Érlelődik. A legvalószínűbb, hogy amolyan szemléletesen eligazító domb lesz belőle. Az megoldás, formai kivitelezés módja az illetékesek elképzeléseiben alakul. Most még vannak sokkal fontosabb tennivalók a városközpont korszerű átformálásában. Azok megvalósulása közben és mellett jut idő eme fordított kőedény célirányos és a környezetbe méltóképpen illő megformálására. Addig ne is írjunk róla — javasolták —, hiszen nem aktuális, nem olyan érdekes még a kiforratlansága miatt sem. Gondoljuk azonban, hogy nem követünk el inkorrektséget, ha — a. gyerekek kíváncsiságától megfertőzve — magunk is „találgatóztunk” egy cseppet. Mert ha már ott gömbölyödik az a takaros kődombocska, a legtermészetesebb emberi igény megkérdezni: Mi lesz ebből? Bocsánat a kíváncsiskodásért. Bizisten — nem fog senkit „nyelvére venni” a sajtó, ha esetleg másként alakul a kő-„kemence” sorsa. Már azért is elnézést, hogy a „kemence” szó szánkra tévedt, önkéntelenül jött, mivel a kőgyűrű tetején látható „vaskürtő”, s közelében azok a fedőszerű valamik ezt sugallták. No persze, ez csak tréfa. De ha már a tréfánál tartunk, emlékeztessük önmagunkat egy igen nehezen oldódó görcsösségre. Aminek a háttere bizonyos információ-óvatosság. Jaj, ne mondjak addig fikarcnyi tájékoztatást sem, amíg ától-zettig, az utolsó milliméterig, moccanatig nem biztos minden. Közben ezer-milliószor ismételgetjük jó ideje, hogy „folyamatában” gondolkodjunk gazdasági életről, társadalmi átalakulásról — mindenről, ami változik, alakul, mozgásban van. Tehát ... Ha már elkezdődött például egy ilyen műtárgyacska építése valamely város főhelyén, ahol minden állampolgár szeme előtt van — ne tanácsoljuk le a sajtót legalább egy picurka információról. Mert ki a csuda feltételezné, hogy ha a most megírt „majdnem-találgatás”-tól valamiképp eltérő is lesz a kő-kerekdomb, „összeomlik” Kecskemét új városközpontja. Csak mert „előre kikotyogott” a sajtó — valami nem készet. Nemcsak ilyen — viszonylag piti ügyben ódzkodnak itt-ott a tájékoztatástól — sajnos — fontosabb kérdésekben is elég gyakran találkoznak újságírók túlzott óvatossággal. Napjainkban történt. Lapunk - munkatársa a megyeszékhely lakosságát érintő, olyan közérdekű ügyben kereste fel Illetékest felvilágosításért, amit most már mi is restellünk „nevén nevezni”. Már csak azért, hogy ne okozzunk kényelmetlenséget a végeredménybén jószándékkal túl bátortalan Illetékesnek. Jaj, erről most ne! Csak most ne írjanak az ellátásnak erről a szférájáról... Bonyolult a kérdés, sok összetevője van. — Hangzott körülbelül az információtól való elzárkózás indoklása. És mit tudhat tenni az újságíró, ha nem tájékoztatják olyan kérdésben, amiről a közvélemény tájékozódni szeretne? Jöjjön vissza a szerkesztőségbe, üljön le írógépéhez, és kezdje lekopogni?: „Tegnap felvilágosítást kértem X elvtárstól, miért olyan egyenetlen mostanában az ellátás...” ebből és ebből. „De azt a tájékoztatást kaptam, hogy erről most ne írjunk, mert bonyolult kérdés, sok összetevője van.” Ha ezt megírjuk, mennyivel lesz okosabb a közvélemény? Pláne, ha azt is hozzáfűzzük, hogy egy-két hónappal ezelőtt — amikor felvetettük a „témát” X elvtársnak, miszerint a közeljövőben elbeszélgetünk vele a kérdésről — igen készségesen hélyeselt: „Hogyne, nagyon jó lesz, ha foglalkoznak ezzel is..’.” ■ Ja — hogy erre X elvtárs is azt mondaná, „folyamatában, átalakulásában” kell nézni az eseményedet, s ami két hónappal ezelőtt kézenfekvő volt, ma már bonyolult lett?! Éppen ezért. Segítsenek kibogozni a bonyolultat a nagy áttekintésű Illetékesek. Végeredményben arról van szó, hogy tekintsék érettnek, felnőttnek a lakosságot. Higgyék el róla, hogy ért az okos szóból. Még ha az nem is mindig az elképzelései, vágyai szerint informál a való helyzetről. Tóth István tök. A munkabrigádok az olajvezeték magyarországi szakaszának teljes hosszában — a határ és Százhalombatta között lefektetik a kábeleket. Képünkön: munkában a kábelfektető gépek. (MTI-fotó: Bajkor József felvétele — KS) Megjelent a Társadalmi Szemle júniusi száma „Minden erőt a kongresszusi határozatok végrehajtására!” címmel a Társadalmi Szemle legújabb, júniusi száma szerkesztőségi cikkben foglalkozik a Központi Bizottság áprilisi határozatának középponti gondolatával. Ugyancsak szerkesztőségi cikket közöl a két munkáspárt egyesülésének 30. évfordulója alkalmából „A munkásosztály egysége: győzelmének záloga” címmel. Maróthy László „Két évvel a KISZ-kongresszus után” című írása a kongresszusi határozatok végrehajtásának néhány fontos területéről szól. Romány Pál a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatokat veszi számba, kitekintve a következő évtizedre is. A kulturális élet pártirányításának Baranya megyei tapasztalatairól számol be Nagy József. Az üzemi demokráciáról a folyóirat hasábjain lezajlott több hónapos eszmecsere zárótanulmányát Héthy Lajos írta: összegezi a vita fő kérdéseit és a téma legfontosabb elvi problémáit. Mód Aladárné a „bejáró” munkások életmódjáról, életformájáról szóló tanulmányában egyebek között művelődési-kulturálódási .viszonyaikat tekinti át. A nemzetközi rovatban Horn Gyula a nyugat-európai tőkés országok gazdasági-társadalmi viszonyait elemzi,, áttekintve az ott működő kommunista pártok fő politikai tevékenységét is. „Amerikai tőkekivitel a fejlődő országokba” címmel szovjet folyóiratnak, az „SZSA”-nak a cikkét közli a Társadalmi Szemle júniusi száma. (MTI) Kompresszorállomások, hegyek és nárciszok Marist Orenburg ’78 még csak nagyon W kevesen tudták, melyik részén fekszik a Szovjetuniónak, azt pedig talán még kevesebben, hogy ott az Urát lábainál található <a világ iegynagyobb kiaknázatlan földgázkészlete. Ma, ha neve elhangzik, mindenki az épülő gázvezetékre gondol. Hét szocialista ország közös vállalkozására, amelyről 1974-ben született megállapodás Szófiában, s amely karnyújtásnyira van a megvalósulástól. A másik dolog, amire óhatatlanul felfigyel, s amit természeténél fogva — mi tagadás — kissé kétkedve is fogad az ember, az a sok-sok felsőfokú jelző, amellyel ezt a beruházást, az építkezéseken dolgozók munkáját illetik — nemcsak a KGST tagállamaiban. hanem szerte a világon. S végül, ami számunkra külön is érdekes: ha az építők munkáját értékelik, a magyarokat mindig az első helyen, vagy az elsők között említik — dicsérik. • Karcsi bá*, a telepvezető. 1. A nárciszok völgyében Husztra ebédidőben érkeztünk, Bendák Károly telepvezetőt mégsem az étteremben, hanem az irodájában találtuk meg: — Az építkezésen részt vevő hazai vállalatok vezetői éppen most járják be az egész magyar szakaszt, Husztról ma mentek tovább. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, elégedetten távoztak és minden megígértek, ami további munkánkhoz szükséges. Tervünk, hogy a kompresszorállomást határidő előtt, az év végére üzembe helyezzük. Ez azonban nemcsak, és — három esztendő tapasztalatai alapján nyugodtan mondhatom — nem is elsősorban az itt dolgozókon múlik, hanem mindenkin, aki ennél a beruházásnál valamilyen formában érdekelt. A kompresszorállomáson kívül 140 lakást, ezeradagos önkiszolgáló éttermet, iskolát, orvosi rendelőt és más létesítményeket is építettünk Huszton, s a 200 ágyas kórház november 7-re szintén elkészül. De ne higgyék azt, hogy Itt mindig minden ilyen szép volt, mint most! Amikor három’ éve kijöttem és belekezdtem ebbe a a munkába,1 a' számomra teljésen idegen körülmények, a feladatok nagysága miatt igen sok álmatlan éjszakám volt. Olyan problémákkal találtam szembe magam, amilyenekkel addig odahaza nem találkoztam. De így voltak munkatársaim is. Ma viszont már büszkén — és talán egy kicsit nosztalgiával is — gondolunk a kezdetre, arra, hogy meg tudtunk birkózni a gondokkal. A munkálatokkal jól állunk: a kompreszszorállomás épületei már készek, s a szerelés több mint hatvan százalékát is elvégeztük. Huszttól nyolc kilométerre Iza község határában a kompresszorállomáson a munkások csak megerősítették a telepvezető — maguk között így hívják: Karcsi bá’ — szavait. A hét pasztellkék kompresszorház árnyékában — gumicsizmában, legalább bokáig süllyedve a sárban — csak rövid ideig beszélgethettünk, hiszen mindenkinek dolga volt. Mindenesetre megállapodtunk, hogy este majd találkozunk a klubban. Addig is — mondták — ha már mindent megnéztünk a kompreszszorállomáson, menjünk el a nárciszok völgyébe, ahová hazautazás előtt szinte minden magyar ellátogat, hogy ezzel a szép. Huszt környékén vadon termő virággal kedveskedjék az otthoniaknak. A nárciszok völgye valóban gyönyörű volt. Ahogy a szemerkélő esőben a teljes szépségükben pompázó virágokat szedtem, egyre csak az motoszkált a fejemben, vajon a kint dolgozók és otthon maradt családtagjaik hogyan tudják elviselni azt a hoszszú időt, amit egymástól távol kell eltölteniük. Este a klubban is ez volt a fő beszédtéma. — Aki nem volt tartósan távol a családjától, az meg sem tudja érteni, milyen lelki megterhelést jelent számunkra ez a hosszú távoliét — mondta Nagy István karbantartó, aki Alsózsolcáról két esztendeje érkezett Husztra. —■ Az emberek döntő többsége évente kétszer szabadsága alatt találkozik családjával. Nekem szerencsém volt, hiszen a feleségem egy év múlva szintén kijött dolgozni, de a gyerekek változatlanul otthon vannak. A munka maga, bármilyen nehéz, óriási vonzerőt jelentett szinte valamennyiünk számára. Nemcsak az anyagiak miatt, hanem mert olyan feladatot kaptunk, amilyfet otthon csak ritkán lehet kifogni: dolgozni egy olyan nemzetközi beruházáson, amely egyedülálló a világon, azt hiszem, olyan ritka alkalom, amellyel minden szakmáját szerető, értő ember szívesen él. — Magam is hasonlókat éreztem, mint Pista. Nem is elsősorban akkor, amikor kijöttem,- hanem utána, ahogy már benne voltam a munka sűrűjében. Icával már hosszabb ideje leveleztünk, de személyesen még nem találkoztunk — mesélte Tóth Lajos pécsi autószerelő. — Küldtem hát a leveleket Kapuvárra, hogy kicsalogassam — és sikerült. Itt jegyeztük el egymást, itt házasodtunk össze... Mint a mesében — gondoltam akkor este Huszton, s aztán még sokszor Ivano-Frankovszkban, Bogorodcsányban, Guszjatyinban. Ezeknek á meséknek azonban hús-vér emberek a szereplői, s a helyzetek sem kitaláltak — valóságosak. A husztiaktól, kísérőimtől, Erdei Zoltán kultúrfelelőstől és Kozák Attila stúdióstól úgy búcsúztam, hogy egy kicsit irigyeltem valamennyiüket embert próbáló-formáló helyzetükért. Kocsi Margit Következik: 2. Az első magyar építők. • A huszti kompresszorházak. (Fotó: Kozák Attila felvételei — KS) NDK ipartelepek A Német Demokratikus Köztársaság segítségével ebben az évben újabb 15' kézműipar-telepet létesítenek a Vietnami Szocialista Köztársaságban. Még az év elején 60 NDK-beli szakember közreműködésével megkezdték a szerelési munkálatokat. Ezzel folytatják az 1973-ban elkez-Vietnamnak dődött szolidaritási akciót, melynek során eddig 53 ipartelepet létesítettek 20 millió márka beruházással. 1980-ig további 50, köztük kulturális célokat is szolgáló létesítmény épül majd Vietnamban. (BUDAPRESS—PANORAMA)
