Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-14 / 137. szám
2• PETŐFI NÉPE • 1978. június 14. /~ílyan hihetetlen! Ernesto ” ICheI Guevarát, hogyha élne, ma még csők ötvenedik születésnapján köszöntenénk. Ráadásul, mostanában a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó küszöbén 122 ország fiatalságában elevenedik fel újra a guevarai életút. A nevét, személyét övező legendák a maga idejében a magasságokba röpítették. Ernesto Guevara liberális polgári nézeteket valló család gyermekeként 1928. június 14-én látta meg a napvilágot Argentínában, Rosario' városában. Ori'osnak tanult, de szakmája mellett rövidesen mind erősebben a forradalmi-politikai tevékenység vonzotta. Asztmája már akkor súlyos volt, amikor jórészt gyalog:,zerrel bejárta Latin-Amerika sok országát, s a szörnyű nyomor és kizsákmányolás láttán egy ösztönös . forradalmár eszével-szívével végképp elhatározta, hogy életét az emberi betegségek helyett a társadalmi bajok gyógyításának szenteli. P'lőször 1954-ben Guetama- Iában kapcsolódott be a polgári demokratikus forradalomba. Amikor amerikai közreműködéssel a reakció erői leverték azt, Mexikóba utazott, ahol megismerkedett és egy életre szóló barátságot kötött Fidel Castróval. Éltől kezdve Guevara életének és az új erőre kapó kubai forradalomnak eseményei szinte együtt peregnek. 81 forradalmár oldalán 1956 novemberében Mexikóból a Granma hajó fedélzetén maga is Kubába indult. A partraszálláskor azonban súlyosan megsebesüli. Az árulás, a kudarc mégsem tői te le a forradalmárokat: az akció 12 túlélője — köztük Guevara — újból megkezdte a szervezkedést a Batista-diktatúra megdöntésére. Guevara ebben a küzdelemben mindvégig hihetetlen bátorságával és akaraterejével tűnt ki. Bajtársai, majd később a kubai tömegek csak „Che’’-nek nevezték — „barátom, öregem”, talán így lehetne lefordítani ezt az Argentínában használatos kis szócskái. így hívták őt Bolíviában is, ahová nyughatatlan hite hajtotta, hogy fölébresztheti a latin-amerikai népek felmérhetetlen forradalmi- erejét. A fiatal Kuba is nehéz helyzetben volt, Che Guevaraúgy, vélte,; hgt Tjíég./éffVi lyenrgyöz^a forradglQtn, fffya fsfaSJo getorszúg életét is könnyebbé te- ■ szí a kontinensen. Ezért aztán 1965 végén minden tisztségéről lemondott Kubában, és egy gerillaegység élén megkezdte a harcot Bolívia elnyomói ellen. A halál Bolíviában érte 1967. október 7-én — gyilkosok keze végzett vele ... Kubában 1968-ban egy esztendőn át az egész szigetország fogadott fia emléke előtt tisztelgett. De a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó sem múlik el anélkül, hogy a résztvevők le ne rónák kegyeletüket a forradalom mártírjai előtt — július 3'1-én Havannában társaival együtt Che Guevaráról is megemlékezik a világ ifjúsága. K. M. AZ ENSZ RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAKÁN Tyereskova és Romesh Chandra felszólalása Raymond Gcor kanonok, az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi biztottság elnöke, hétfőn este New Yorkban sajtóértekezletet tartott. Minthogy a bizottság nem kerüli a rendkívüli leszerelési ülésszakon felszólalásra jogosult huszonöt nemzetközi szervezet közé, ez úton terjesztette elő a. húsz ország és tizennégy nemzetközi szervezet májusi brüsszeli tanácskozásán elfogadott javaslatokat. Az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottsága záróokmányba felvételre ajánlja az erőszakról való lemondás tételét. a bécsi iháderőcsökkentési tárgyalások sikeres befejezésének szorgalmazását. Az akcióprogramba javasol egyebek között nemzetközi megállapodásokat az atomháború véletlen kitörésének megelőzésére, az atomfegyver-kísérletek teljes beszüntetésére, az új tömegpusztító fegyverek kifej; leszlésének és rendszerbe állításának megtiltására, az atomhetalmak nukleáris potenciáljának egyidejű csökkentésére, a katonai költségvetések és a katonai tömbök „befagyasztására”. Indítványozza továbbá a háborús propaganda minden fajtája elleni harcot,. A nemzetközi bizottság állást foglal a leszerelési világértekezlei mielőbbi összehívása mellett. Hétfőn este mondott beszédet az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán — a nem ko: mányjellegű szervezetek számára fenntartott bizottsági ülésen — Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, a világ első női űrhajósa, a Nemzetközi Demokratikus Ncszövetség alelnöke. A mintegy százhúsz, ország asszonyait és leányait tömörítő szövetség azok között a nemzetközi szervezetek között volt, amelyek állhatatosan- sürgették a- leszerelési ülésszak összehívását. „Nem vagyunk borúlátóak a jövőt illetően és bízunk abban, hogy az ember, aki létrehozta a fegyvereket, nem tehetetlen velük szemben. A fegyvereket be lehet tiltani, ki lehet vonni a fegyverraktárakból, meg lehet semmisíteni” — mondotta Tyereskova asszony, megjegyezve, hogy a nők világszerte érdeklődéssel figyelik ennek a tanácskozásnak a •munkáját, és még inkább azt, hogy hogyan valósulnak majd meg az ENSZ ajánlásai. Ernesto Ottone, a DÍVSZ elnöke. a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek a leszereléssel kapcsolatos nézeteit és javaslatait tolmácsolta. Dr. Simái Mihály, az ENSZ-társaságok világszövetségének elnöke a szervezet nevében gyorsabb és határozottabb haladást sürget a fegyverkezési verseny megfékezésére és a leszerelés irányában. Állást foglalt a tömegpusztító, egyebek között a fokozott sugárhatású neutronfegyverek, a nagy pontosságú rakéták, és más„destabilizáló” fegyverek betiltása mellett. Körvonalazta az ENSZ állandó békefenntartó erőinek várható szerepét egy, a leszerelés folyamatában levő, és egy leszerelt világban. Javasolta a világméretű fejlesztési és leszerelési stratégiák egyidejű és összehangolt kidolgozását és meghirdetését, az ENSZ leszerelési tájékoztató és kutatási tevékenységének javítását, amiben a világszövetség és annak tagszervezetei is számottevő szerepet tölthetnének be. Szenvedélyes j hangú beszédet mondott a 'hétfő esti ülésen Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke, aki mindenekelőtt a második stockholmi felhívással kapcsolatos nemzetközi aláírásgyűjtési kampány lenyűgöző eredményeit tárta a hallgatósága elé. bizonyítva, hogy a nukleáris fegyverek törvényen kívül helyezése, gyártásuknak, a velük folytatott kísérleteknek, rendszerbe állításuknak és felhalmozásuknak átfogó betiltása a nemzetközi közvélemény . legegyetemesebb követelése. Jobboldali frakciók harca Libanonban Kedd hajnaltól órákon keresztül heves harcok dúltak Libanon északi részén — Tripoli és Zghorta városok körzetében az egymással rivalizáló jobboldali frakciók között. Frangié volt libanoni elnök hívei és ellenfelei csaptak össze, mindkét fél aknavetőket, ágyúkat vetett be a harcpkban, amelyeknek — nem hivatalos források szerint — húsznál is több halottjuk van. Életét vesztette Frangié fia, Tony Frangié parlamenti képviselő, valamint felesége és két kiskorú gyermeke is. Az egész családot BRÜSSZEL Kedden délelőtt a brüsszeli Egmont-palotában megkezdődött az a nemzetközi konferencia, amelyet Zaire — pontosabban a Mobutu-ikormány — megsegítésére hívtak össze. A konferencián az, NSZK, Kanada, az Egyesült Államok, Franciaország, Irán, Olaszország, Japán, Hollandia, Nagy-Britannia és Belgium küldöttsége vesz részt, és jelen van a zaire-i kormány delegációja is. Hiányzik viszont Szaúd-Arábia képviselője: az arab ország brüszszeli nagykövete bejelentette, hogy „nem kapott pontos utasításokat kormányától”. A nagykövet mindenesetre kérte, hogy tájékoztassák a konferencia menetéről, és hogy Szaúd-Arábia távola falangista párt fegyveresei gyilkolták le, behatolva Ehden hegyvidéki településen levő nyaralójukba. A bejrúti rádió közölte, hogy a harcok hírére az arabközi békefenntartó erők több egységét átvezényelték az érintett körzetbe a rend helyreállítására. Szárkisz libanoni elnök rendkívüli kormányülést hívott össze. 1975-ben a falangista Kataeb párt volt Frangié — az akkori elnök — legerősebb szövetségeléte nem jelenti azt, mintha nem lenne érdekelt Zaire „gazdaságának rendbehozásában”. . A konferenciát Henri Simonét belga külügyminiszter nyitotta meg. Kijelentette: a konferencia nem hoz létre semmiféle új szervezetet, vagy segélyezési mechanizmust. csupán megvizsgálja, hogy a fennálló keretek között — a világbank révén — hogyan lehetne fellendíteni a zaire-i gazdaságot, amelynek erre sürgős szüksége van. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a kétnapos brüsszeli konferencia semmiféle határozatot sem ho;z, csupán ajánlásokat dolgoz ki, amelyeket az érintett tizenkét kormány és három nemzetközi szervezet elé terjeszt majd. se a libanoni jobboldal és a nemzeti-hazafias erők, valamint a velük szövetséges palesztinai ellenállási mozgalom között kirobbant véres polgárháborúban. Akkor támadtak köztük ellentétek, amikor Frangié behívta az országba a szíriai irányítás alatt álló arabközi békefenntartó erőket. A falangista párt hevesen ellenezte ezt a lépést, és ennek nemcsak nyilatkozatokban adott hangot, hanem azzal jis, hogy fegyveres harcot kezdett az arabközi erők ellen. (Reuten AP) ié’scittényék sorokban BUDAPEST__________________ A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására kedden Párizsba utazott Gyenes András, a Magyar Szocig. lista ' Munkáspárt Központi Bizottságának titkára. (MTI) BUKAREST_______________■ Kedden délelőtt háromnapos hivatalos látogatásra Nagy-Britanniába utazott Nicolae, Ceausescu, román államfő és felesége. Az otopeni , repülőtéren Causescut és feleségét, valamint kíséretének tagjait j>árt- és állami vezetők búcsúztatták. Nemzetközi összefogás d Mobutu-rendszer Megsegítésére PR A VDA-CIKK Peking hegemonista politikája A kínai vezetés politikájának a békét veszélyeztető vonásait elemzi a Pravda keddi számában I. Alekszandrov. A cikk szerzője megállapítja, hogy a kínai vezetők összefognak a béke és a nemzetközi enyhülés ellen küzdő imperialista és szélsőséges reakciós erőkkel. Peking nemcsak elkerülhetetlennek tekinti az új világháborút, hanem annak kirobbantása érdekében tevékenykedik és meghirdette a háborúra való felkészülést. „Nagyhatalmi, hegemonista törekvéseit nem is titkolva, nyíltan igényt tart több vele szomszédos • ország területeire, gyorsított ütemben ’ fejleszti fegyveres erőit, köztük hadseregének nukleáris fegyverekkel ellátott egységeit és új fegyvereket, vásárol a nyugattól”. ■ I. Alekszandrov rámutat, hogy Peking nem kíván csatlakozni a föld alatti, a légköri és a víz alatti nukleáris robbantások betiltásáról szóló szerződéshez, sőt az erőteljes nemzetközi tiltakozás ellenére folytatja légköri nukleáris kísérleteit. A kínai ■ vezetők minden eszközt felhasználnak az enyhülés aláásására. Élés kirohanásokat intéznek a ^Szovjetunió és más szocialista országok ellen, kísérletet tesznek egységük megbontására, s arra biztatják az imperialista köröket, hogy tegyék merevebbé a szocialista országokkal szembeni politikájukat. Kína a szocializmus, a békéért, a népek biztonságáért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő erők elleni egységfrontot kíván létrehozni az imperialista és nemzetközi reakciós erők részvételével. „Peking külpolitikai tevékenysége a nemzetközi helyzetben súlyos bizonytalanságot keltő tényező” — mutat rá a Pravda. I. Alekszandrov felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kínai vezetés Mao „tanításait” követve, fokozza a háborúra való felkészülést. Kína már ma. is a világ legnagyobb számú szárazföldi hadseregével rendelkezik. Katonai kiadásai évek óta meghaladják az állami költségvetés 40 százalékát. Gyorsított ütemben folyik a kínai katonai gépezet korszerűsítése. Az ország politikai életének alaphangját a katonai készülődés adja meg. A gyorsított ütemben fegyverkező Kína mindent megtesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa a leszerelés érdekében tett lépések „szükségtelen és hiábavaló” voltát, sőt magának a fegyverkezési hajszának az, „elkerülhetetlenségét”. Nem hajlandó egyetlen olyan kötelezettséget sem vállalni, amely hátráltatná az ország militarizálását. „Kínában az elkerülhetetlen háborúra való felkészülés szellemében ideológiai agymosásnak vetik alá a lakosságot. A militarista irányvonal megkönnyíti a pekingi vezetők számára, hogy elvonják az egyszerű kínaiak figyelmét az élet mindennapi nehézségeiről és lehetővé teszi, hogy olyan nemzedéket neveljenek fel, amelyet fel lehet használni az expanzionista törekvések megvalósítására.” A Pravda cikjce a továbbiakban a kínai külpolitika egyik lényegi vonásáról, a szomszédos államokkal szemben támasztott területi követelésekről szól. A Kínában nyilvánosságra hozott „történelmi” térképekből kitűnik, hogy a maoisták igényt tartanak a Szovjetunió Amür melléki és tengermelleki területére, Szahalín szigetére, Kazahsztán és szovjet Közép-Ázsia egy részére, a . Mongol Népköztársaságra, Koreára, Afganisztán területének egy részére, India, Nepál, Bhutan, Burma, Thaiföld, Malaysia, Kambodzsa, Laosz, Vietnam egy-egy részére, valamint a Kelet-kínaitenger és a Dél-kínai-tenger csaknem valamennyi szigetére. A kínai hadsereg egységei 1974-ben elfoglalták a Dél-kínai-tenger több szigetét. Peking arra törekszik, hogy kiterjessze fennhatóságát | I térség valamennyi szigetére és tengerére. Terjeszkedést szolgáló lépéseikkel a kínai vezetőik elsősorban azt akarják elérni, hogy megijesszék a szomszédos országokat, s rákényszerítsék őket a kínai diktátumok elfogadására. A tőle nyugatra és délre fekvő országokban folytatott felforgató tevékenységével ugyanakkor Kína saját szovjetellenes céljainak szolgálatába kívánja állítani ezeket az országokat. Erről tanúskodik többek között Pekingnek a közelmúltban az ASEAN- tagországokhoz (Thaiföldhöz, Malaysiához, Indonéziához, Szingapúrhoz és a FüLöp-szigetekhez) intézett felhívása, hogy antiszovjet és szocialistaellenes alapon alkossanak Kínával . „egységfrontot”. Peking képviselői jelenleg Nyugat-Európában, s elsősorban a NATO-országokban próbálnak Segítséget szerezni a kínai hadsereg korszerűsítéséhez. A várható üzletkötésekből azonban nem akar kimaradni az Egyesült Államok katonai-ipari komplexuma sem. Szószólói, kereskedelmi, s ezzel együtt politikai megfon-tolásokból kiindulva azt tanácsolják ' az amerikai vezetésnek, hogy ne késlekedjen fegyvereket szállítani Kínának. Veszélyes játékot' folytatnak azonban azok a nyugat-európai körök, akik kizárólag Peking szovjetellenés céljait szem előtt tartva megértőén viszonyulnak Kína katonai törekvéseihez. A tőkés országok józanul gondolkozó politikusaiban azonban kezd megérni az a felismerés, hogy Peking a Nyugathoz közeledve saját hegemonista , törekvéseit tartja szem előtt — állapítja meg végül a Pravda cikkírója. (TASZSZ) ií Az Országos Munkavédelmi Bizottság a paksi atomerőmű építkezésén Az épülő atomerőmű munkavédelmi . helyzetével foglalkozott Pakson tartott ülésén áz Országos Munkavédelmi Bizottság Főcze Lajosnak, az OMB titkárának elnökletével. Az ülés előtt a résztvevőket Halasi Zoltán, az Erőmű Beruházási Vállalat igazgatója tájékoztatta a magyar—szovjet kormányközi egyezményen . alapuló atomerőmű-építés programjáról, amely a tervek szerint négy ütemben 1984-ig valósul meg. Elmondta, hogy az atomerőműnél már az építés-szerelés biztonsági előírásai is lényegesen szigorúbbak, mint a hagyományos hőerőműveknél. Az atomerőmű üzemeltetésénél is minden eddiginél nagyobb biztonságra törekednek. Ezért például hermetikusan zárt térben helyezik el a reaktorokat, s 'itt építenek először lokalizációs • tornyot. Ha üzemzavar történne a reaktorban, a kiáramló gőz a lokalizációs toronyban lecsapódik, a szabad légtérbe nem kerülhet nukleárisan szennyezett víz. A helyszínen dolgozók élet- és munkakörülményeiről való meszszemenő gondoskodásra jellemző, hogy a szociális létesítmények előbb épültek ki, mint a termelőüzem. A hallottakról személyesen is meggyőződhettek a bizottság tagjai, akik megtekintették az óriási ipari területet, a többi között a majdan több mint 1 millió légköbméteres üzemi főépületet és a vízkivételi mű építését, a nagyberendezések kikötőjét, amely a napokban készült el, és az új lakótelepet. (MTI) | NAPI KOMMENTÁR Egy szavazás háttere Befejeződött az Olasz Köztársaság történetének második népszavazása. Az elsőre négy évvel ezelőtt került sor. A téma akkor a válás volt, de a tét jóval nagyobb. Annak kellett eldőlnie, vajon megmaradhat-e ■ az iparilag fejlett Itáliában egyfajta intézményesített, majdnem középkori szemlélet, vagy pedig Nyugat- Európa egyik legjelentősebb országa végre túlléphet ebben a kérdésben is a saját árnyékán. Az eredmény közismert: a jobboldal minden erőfeszítése ellenére akkor az olasz nép a változásra szavazott. A mostani népszavazás tematikailag kettős volt. Arról kellett dönteni, megmaradjon-e két, már . létező törvény. Az egyik a pártok állami támogatását szabályozza, a másik, amely Reale volt igazságügyminiszter nevéhez fűződik, a korábbinál valamivel keményebb fellépést tesz lehetővé a terrorizmussal szemben. A szélsőbaloldal mindkét — voltaképpen--bevált,^— -törvényt— szerette volna semúíikll&'^l'Xeitfii,— ezért kényszerítette ezt a referendumot Itáliára. Az időpont nem akármilyen. A pártok állami támogatása nem utolsósorban azért érdekes téma most, mert jelenleg az Olasz Kommunista Párt is az ötpárti parlamenti többség tagja. Egy, a pártok állami támogatásával * kapcsolatos „zavarórepülés’’ siker esetén alkalmasnak tűnhetett arra, hogy újra felborzolja a kedélyeket, újra megnehezítse a parlamenti együttműködést, amely — minden természetes nehézség ellenére — mindmáig a. legnagyobb akadálya mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb törekvéseinek. A másik téma, a közbiztonsági törvény megtartása még sajátosabb időpontban került terítékre: az Olaszországot és a világot is felkavaró Moro-ügy . után. Ennek fényében az eredmény különösen tanulságos. A lényeg az, hogy mindkét törvény megmaradására szavazott a többség — de nem olyan elsöprő arányban, amilyet a helyzet részben indokolttá tett volna. Bár a szélsőbal és a szélsőjobb közös kísérletét újra meghiúsította az olasz nép, jogos a kérdés: miért nem voltak a számszerű arányok még úieggyőzőbbek, még impozánsátbak? A helyzet bonyolult, a válasz nem könnyű. De azért nem is lehetetlen. Az olasz élet igazán jó megfigyelői világszerte körülbelül így felelnek erre a kérdésiről^ bár-mindkét -szóban - forgóidviéh‘if'-<hely esnek* * 1 ^tiéöhyülíl^^tíi eddigi végrehajtás során sok volt az elkedvetlenítő motívum. A pártok állami támogatásával kapcsolatban a kereszténydemokratáknak nemegyszer túlságosan is maguk felé hajlott a kezük, a terrorizmus elleni törvényről pedig nyilván számtalan szavazónak az jutott eszébe, mennyi kínos kérdőjel volt — és maradt meg — a Moro gyilkosai után folytatott nyomozás terén. H. E. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Magyar—román parlamenti tárgyalások Magyar—román parlamenti tárgyalások kezdődtek Budapesten. A képen Péter János, az országgyűlés alelnöke üdvözli a román delegá. ciót, amelyet Virgil Teodorescu, a nagy nemzetgyűlés alelnöke vezet. (MTI-fotó: Soős Lajos felvétele—Telefotó—KS) * Békeharcosok tüntettek New Yorkban Tüntetés volt New Yorkban az Egyesült Államok ENSZ-missziója előtt. A demonstráció résztvevői a fegyverkezési hajsza megfékezését és a nukleáris fegyverek betiltását követelték. (Telefotó—UPI—MTI—KS) „Che”
