Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-10 / 134. szám

Kuba hétköznapja Az idén nyáron a kubai főváros ad otthont a XI. Világifjúsági Találkozónak. A távoli ország hétköznapjaiba ad betekintést képri­portunk. • Jobbra: Havanna látképe. • A bal oldali képen: TRINIDAD — a kubai kisváros iskolautcáján. \ (Németh Ernő (elvételei — KS.) • Alsó ké­pünk: a Capitolium. FŰTÉSRŐL NYÁRON Tíz év alatt több mint 11 ezer kecskeméti lakásba jutott el a földgáz Az elmúlt fűtési idény immár a tizedik volt a megyeszék­helyen a földgázszolgáltatásba elsőként bekapcsolt lakások tulajdonosai számára. Azóta mintegy 11 és félezer háztartásba jutott el ez a fűtőenergia. Nem szólva a csaknem négyszáz közületről (üzlet, gyermekintézmény, kisüzem stb.) és a 24 ipari nagyüzemről, amelyek szintén élvezői, hasznosítói a föld e kincsének. Az eltelt tíz év alatt nemcsak a földgázt hasznosító háztartások száma gyarapodott jelentősen, ha­nem használódtak, öregedtek az első, s az azokat folyamatosan követő fűtőberendezések. Nyil­vánvaló, hogy ezek a használat­tal arányosan fokozottabb figyel­met, karbantartást igényelnek. Miként történik ez, illetve mi­lyen tapasztalatokat kínál a gáz­fűtési berendezések karbantartá­sa, efelől érdeklődtünk Chikán Tibortól, a DÉGÁZ kecskeméti kirendeltsége vezetőjétől, aki elöljáróban emlékeztetett rá: — Mind a gázszolgáltató, mind a fogyasztó kötelességeit törvény szabályozza. A szolgáltató, ez esetben kirendeltségünk köteles­ségeinek egyike ötévenként vala­mennyi fogyasztó készülékeit fe­lülvizsgálni megfelelő működé­sük, biztonságuk ércekében. Ezt a feladatot megfelelő ütemezés­ben folyamatosan végezzük. Az ötévenkénti műszaki biztonsági felülvizsgálat mellett, ha rendel­lenességet észlel, a fogyasztó kö­telessége jelezni azt, s kirendelt­ségünk nyomban gondoskodik a hiba elhárításáról. — Gyakoriak-e az ilyen beje­lentések? mai együtt jónak ítéljük meg a magyar fűtőberendezéseket. Több évi használat után azonban kop­nak, cserére szorulnak a készülé­kek bizonyos alkatrészei. Elve a lehetőséggel, szeretném is szóvá­­tenni: nem egyszer tapasztaljuk, hogy például a fűtőtestek bizton­sági berendezéseit barkácsmódon, teljesen avatatlanul leszerelik, kiiktatják, ami rendkívül veszé­lyes. Lévén a nyolc-tíz éves készülé­kek nagyrésze elhasználódott, mostanában elég gyakran kérjük a fogyasztókat, főként a vízme­legítő és fürdőszobai fűtőkészülé­kek kicserélésére. Az állami la­kások bérlőinek igazolást is adunk ilyen célból, mivel az in­gatlankezelő vállalat a készülék­­csere költségének 50 . százalékát megtéríti. — Vajon miként történik a gázvezeték-hálózat karbantartá­sa? — A vezetékhálózat egészen más világ, e tekintetben min­denért a szolgáltató vállalat fe­lel. Kecskeméten a gázhálózat hossza — a csatlakozó vezeték­kel együtt — mintegy 80 kilomé­ter. Vizsgálatát az erre vonatko­zó előírásoknak megfelelően, a vezeték kora, anyaga, állapota és üzemi' nyomása alapján megha­tározott gyakorisággal, szivárgást kimutató kutatóműszerrel végez­zük. Az esetleges rendellenesség, szivárgás észlelésével és jelzésé­vel. segítségünkre van a lakosság is. Havonta általában egy-két be­jelentést kapunk, hogy itt vagy ott erős gázszag érződik. Ilyen­kor nyomban a helyszínre sie­tünk, s bár az esetek nagy több­ségében a műszeres vizsgálat ki­deríti, hogy nem gázszivárgásról, hanem például csatornaszagról vagy permetező vegyszer illatáról van szó, a megelőzést szolgáló bejelentésekért mégis hálásak vagyunk. — Végül még egy kérdés: hány újabb háztartás bekapcsolásával számol a soron következő fűtési idény kezdetéig a DÉGÁZ Válla­lat kirendeltsége? — A megyeszékhelyen jó üte­műnek mondható mind a hálózat­­építés, mind - az új háztartások bekapcsolása a földgázszolgálta­tásba. Az idén május végéig 582 újabb lakás bekapcsolása történt meg, ez a szám az év végéig leg­kevesebb I200-ra növekszik. Ugyanis Kecskeméten évente mintegy ezer új fogyasztó bekap­csolása történik meg — mondot­ta végül Chikán Tibor, a DÉGÁZ kecskeméti kirendeltségvezetője. P. I. Megkezdődött a szóbeli érettségi Pénteken megkezdődtek a szó­beli érettségi vizsgák. A közép­iskolákban az idén a tavalyihoz hasonlóan megközelítően 48 000- en fejezik be tanulmányaikat és kevés kivétellel mind vállalkoz­tak arra, hogy a végbizonyítvány mellé az érettségit is megszerzik. A gimnáziumokban több mint 23 ezren, a szakközépiskolákban pe­dig 24,5 ezren érettségiznek. A gimnazistáknak 4, a szakkö­zépiskolásoknak pedig legkeve­sebb 4 tárgyból kell érettségiz­­niök. A gimnazistáknak kötelező a magyar nyelv és irodalom, va­lamint a matematika és ezen kí­vül még két tárgyat kellett vá­lasztanak a történelem, a fizika, a kémia, a biológia, a földrajz, vagy a tanult idegen nyelvek kö­zül. A szakközépiskolásoknak ugyancsak kötelező a magyar nyelv és irodalom, ezen. kívül pe­dig a szakmai elméleti tárgy, il­letve az iskolatípustól függően a szakmai gyakorlat. A korábbi évekhez hasonlóan egyidejűleg 4—6 diák lehet jelen a vizsgateremben és az iskola­­igazgatóknak úgy kell beosztani a vizsganapokat, hogy, egy-egy napon 40—45 feleletnél többre ne kerüljön sor. Minden maturan­­dus feleletei előtt legalább fél órát gondolkozhat és legfeljebb 20 percig vizsgázhat egy-egy tárgyból. A tételeket az idén is húzzák, s ha egyáltalán nem si­kerül a felelet, az elnök póttételt is húzathat. A szóbeli érettségiket legké­sőbb június 22-én befejezik. (MTI) 1978. június 10. • PETŐFI NÉPE • 3 A társadalom tagjai a párt po­litikáját közvetlenül a határoza­tokból ismerik meg. Azok isme­retében fogadják el és dolgoznak megvalósításáért. Nagy gondot kell tehát fordítania valamennyi pártszervnek és szervezetnek ar­ra, hogy a párttagok, de a tár­sadalom mind szélesebb köre is­merje meg a párt központi szer­veinek határozatait. Egyszerűnek tűnik egy-egy párthatározat megismertetése, hiszen közli a sajtó, a rádió, a televízió, s a nagyobb hordere­jűek füzet alakban is megjelen­nek. Az egyszerűség azonban lát­szólagos. Az ugyanis, hogy vala­ki olvasta, vagy hallott róla, nem jelenti, hogy ismeri is. A párt központi szerveinek határozatai az avatatlanok, a politikában já­ratlanok számára egyszerű, vagy többszöri olvasás után is sok-sok kérdőjelet hagynak. Mi ennek az oka? A felsőbb pártszervek ha­tározatai — bár a mindennapi élethez kapcsolódnak — az álta­lános törvényszerűségekkel fog­lalkoznak, az ország társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseit fő vonalakban taglalják. Bár ezek­nek a határozatoknak fogalmazá­sa tudatosan közérthető és min­denki számára tanulságos, más határozatokkal való összefüggé­seiket a politikában jártasak a marxizmus—leninizmust ismerők értik közvetlenül. Ugyanakkor a párthatározatok ismerete nem egy szűk privilégiuma, a lehető­ség szerint a legszélesebb réte­gekkel kell megismertetni. Eb­ben hárul jelentős feladat és nagy felelősség a pártszervekre és szervezetekre. Az általános és az egyedi A pártszervek határozataikat a sok-sok jelenség egybevetésével, a jelenségeknek az elmélettel va­ló szintetizálásával hozzák. Egy­­egy határozattal kapcsolatban gyakran elhangzik: „Mennyire igaz, mintha a mi községünkről — vagy üzemünkről — szólna”. A határozatok természete, hogy a bennük taglalt kérdésekben álta­lános érvényűek. Ez az általános­ság azonban nem jelent teljes azonosságot. A határozatokban taglalt jelenségek, vagy az azok­ban meghatározott feladatok az ország egyes vidékeire, vagy osz­tályaira, rétegeire, gazdasági ága­zataira többé vagy kevésbé jel­lemzőek, ebből adódóan több vagy kevesebb feladatot ad vég­rehajtásuk a pártszervezeteknek. Ez a differenciáltság egyben azt is jelenti, hogy a pártszer­veknek és szervezeteknek már a határozatok ismertetése során fi­gyelembe kell venniük területük, üzemük, intézményük, stb. adott­ságait, sajátos helyzetét. A hatá­rozatok ismertetésénél leggyak­rabban azt a hibát követik el a pártszervek és szervezetek, hogy egyszerűen felolvassák a felsőbb pártszervek határozatait. Előfor­dul — elsősorban olyan esetek­ben, amikor a cél a gyors tájé­koztatás —, hogy valóban ezt kell a pártszervezeteknek ten­niük. A határozatok többségének ismertetése azonban alaposabb, elemzőbb munkát követel. A pártszervezetek a határoza­tok ismertetésénél semmi esetre se törekedjenek arra, hogy a párttagokkal és a párton kívü­liekkel elsajátíttassák azok teljes szövegét, de azt se tegyék, hogy „a többi ránk nem érvényes” megjegyzéssel a határozatoknak csupán egy-egy részével foglal­koznak. Amikor a határozatok is­mertetéséről van szó, akkor az alapszervezeteknek tulajdonkép­pen az a feladatuk, hogy a hatá­rozatok lényegét, szellemét, bel­ső összefüggéseit értessék meg a párttagokkal és a párton kívü­liekkel. Körülbelül azokra a kér­désekre kell válaszolniuk: mi tét-, te szükségessé a határozatot; mi a határozat legfontosabb célkitű­zése; a határozat végrehajtása milyen tennivalókat hárít a tele­pülés, üzem, vagy az intézmény lakóira, dolgozóira; a határozat végrehajtása milyen előnyökkel jár a közösség számára, stb. A pártszervezeteknek tehát már az első lépésnél, a határozatok is­mertetésénél fel kell kelteniük az érdekeltekben — párttagokban, párton kívüliekben — a határo­zattal való érdekeltségüket. Ezt a célt tudatosan tűzzék maguk elé, s ennek megfelelő módszereket válasszanak az ismertetésre. Konkrétság és gyakorlatiasság A párthatározatok több módon jutnak el a pártszervezetekhez. A leggyakoribb, amikor a felsőbb pártszervek határozatait, a párt megyei, városi és járási bizottsá­gai — vagy végrehajtó bizottsá­gai — is megtárgyalják. Ezt az utat bejárva, a határozatok az általánostól a gyakorlatiasság irányába gazdagodnak. Az általá­nos feladatok konkrét tennivalók­ban jelennek meg, mind a me­gyei, a városi, a járási, mind pe­dig a közbeeső — községi, üze­mi pártbizottságok, pártvezetősé­gek — pártszervek számára. A konkrétság és a gyakorlatiasság nem jelentheti azonban azt, hogy közben megváltozzon, torzuljon a határozatok elvisége, politikai irányvonala, gyengüljön azok mozgósító ereje. Az ezen a téren elkövetett hibák táplálják azt az itt-ott hallható véleményt: „Az országos politika, jó, de mire ideért, megváltozott”. Felelősségteljes feladat A megyei, városi, járási és a községi pártszervek nagy segít­séget adnak az alapszervezetek­nek abban, hogy a határozatok alapján megfogalmazzák az azok végrehajtásával kapcsolatos ten­nivalókat. Ebben a tekintetben igen felelősségteljes a feladatuk a városi és a járási pártbizottsá­goknak. A pártszerveknek ezen a szintjén történik a differenciálás a feladatokban az alapszerveze­tek jellege szerint. Mind gyako­ribb, hogy a városi és a járási pártbizottságok — éppen a ha­tározatok hatékonyabb ismerteté­se és végrehajtása érdekében — külön tartják a titkári értekezle­teket a területi, az üzemi, az in­tézményi, alapszervezetek titká­rai számára. Ily módon több le­hetőség van a határozatok ismer­tetésére, sőt azok feldolgozására. Felelősségteljes a feladatuk a közbeeső pártszerveknek is. Az alapszervezetekkel való közvet­len kapcsolatuk szinte kötelezővé teszi számukra, hogy az általános fogalmazások helyett az alap­szervezetek figyelmét a konkrét tennivalóikra irányítsák. A párthatározatok túlnyomó többsége nem csupán a pártta­gok számára hozzáférhető, meg­ismerhető. Ma már természetes, hogy azokkal a párton kívüliek is megismerkednek. A pártszer­veknek és -szervezeteknek azon­ban a kommunistákkal szemben nem csupán a megismerés köve­telményét kell állítani. Nekik azt is tudniuk kell, hogy mi a tenni­valójuk a végrehajtásban, ezért fordítsanak nagy gondot alapos, mély elemzésükre. M. S. — Tavaly nyolcezer ilyen jel­zés érkezett. Megjegyzem, hogy körülbelül 50 ezer gázkészülék van összesen. — Az elromlott készülékeknek ez a magas száma szinte kinálja a kérdést: hogyan győzik a javí­tást a kirendeltség szerelői? Fel­tételezhető ugyanis, hogy a ké­szülékek hibáit üzemelés közben, tehát fűtési idényben fedezik fel a fogyasztók. — Valóban így van, jól érzé­kelteti ezt a bejelentések havon­kénti megoszlása. Tavaly július­ban például 199, augusztusban., 402, szeptemberben 682, októberi­ben 871, novemberben 1055, de­cemberben pedig 1377 készülék rendellenességét jelezték. Ja­nuártól kezdve fokozatosan csök­kent a bejelentések száma, Tény, hogy a fűtési idényben mégsoka­sodik a szerelők dolga. Minden­képpen célszerű lenne tehát már júliusban, augusztusban ellen­őrizni a fűtőberendezéseket és szükség szerint hívni a segítséget. — A múlt évi meghibásodások nyolcezres száma netán a készü­lékek jó minőségét kérdőjelezi meg? — Szó sincs róla, kollegáim-Vigasztalódjunk Csak az a kedd este, csak azt tudnám feledni... Pedig, mennyire remény­kedtem! Hogy, no most aztán megmutatják a Fiúk! Hisz’ az egész eddigi játék csak színjáték volt. Ku­lissza. Amolyan megtévesz­tő taktika az ellenfelek fél­revezetésére. Ezt szolgálta a felkészü­lés menete is. Azzal, hogy a VB-tői visszafelé számít­va jó régen megraktuk a cseheket, előrevetítettük fe­nyegető árnyékunkat: Jó lesz vigyázni. Lám, Európa­­bajnok csapatot is hidegre tudunk tenni, ha... Aztán, hogy elaltassuk leendő partnereink éberségét, no meg gyerekeink kímélése végett is, el-eljátszogattunk alsóbb osztályú idegen csa­patokkal. Az volt a lényeg, hogy ilyen esetekben „kül­földieket” fektettek kétváll­­ra a Fiúk, és félgőzzel is ontották a gólokat. Ki egyet, ki kettőt rámolt be magyar-verésre éhes edző­társak kapujába. Mármint gólt. Majd az igazi nagy' csel következett. Mire VB-ellen­­feleink hozzájuk hasonló képességű nemzeti váloga­tottakkal kifárasztották magukat, a mi Fiaink pi­hent idegzettel és lábbal álltak ki „Vembli" meze­jére. S hogy elnadrágolták őket az angolok? Ugyan, mi jelentősége volt annak! Legföljebb annyi, hogy a gyerekek kitapasztalták: bármekkora ordibálást is csap egy stadion közönsé­ge, jnem kell megijedni. Ugye. „Vembli’’-ben is életben maradtak. Hogy kacagtunk ma­gunkban. Haha —, ezek után azt képzelik a mohó argentinok, hogy kereszt­ben lenyelnek minket. Na­gyot tévedtek, meg kell adni. Nem keresztben, ha­nem a pálya egész hosszá­ban kebeleztek be bennün­ket. De még ez is csak ép­­pencsák sikerült nekik, mert ha Nagy Laci... Mert ha... Naugye. Az is „trójai falónak” be­illő közjáték volt, hogy „Törőt” és „Nyílt” addig rugdosták, ameddig a ta­karójuk ért, sőt azon túl is bőséggel. Nem csoda hát, hogy az plyen-olyan klub­csapatokkal vívott élőké­születi mérkőzések ritmu­sához, igénybevételéhez szo­kott legények elfelejtettek rájönni: Itt már mind egy szálig hajtani kell! Amikor meg erre rádöbbenjek, a felismerés úgy felidegesítet­te őket, hogy — mivel kö­zelebb érték, mint a labdát — az argentinokat kezdték visszarugdosni. Sajnos — ez a .mi kapunk malmára haj­totta a gólokat, s a spanyol bírót is. Mindez bennünket is fel­­ajzott idehaza. Nem győz­tük korholni az ebadta kölyköket. Nem elég, hogy kiállíttatták magukat, rá­adásul azt megelőzően is a régi szép időket felidézve tengicéltek-lengicéltek a pályán, mikor a rusnya spanyolok nem átallották elvenni tőlük a labdát. Az­tán, hogy csillapult mér­günk, kezdtünk a dolgok mögé látnii Ez az: itt a mi „trójai falovunk"! Hadd bízzák el magukat az ola­szok, hogy kulcsjátékosaink kiesésével csak úgy egysze­rűen lelépnek bennünket. Ringassák bele magukat ebbe a hiszem ben, ringas­sák. Mire a mi új összeté­telű csapatunk rejtett tar­talékait kikóstolják, nekik rég befellegzett. Még az is őket ködösítet­te, hogy mialatt a futball­világ a magukról megfeled­kezett magyar srácok fölött csóválta a fejét, addig Ba­ráti mester csak kasszírozott be tapsokat a sportszerű önkritikáért. Pláne, hogy egy fél hanggal se célzott sem a spanyol bíró kegyes, noha sorsdöntő tévedésecs­­kéire, amik bennünket súj­tottak, sem annak taglalá­sába nem merült bele, hogy márpedig mind a haszonta­lan Törőcsik, mind a töb­biek arra neveltettek: fair play — tiszta, sportszerű játék mindhalálig, s legföl­jebb aközben törlesszenek rúgássorozatokért, mialatt a hordágyon viszik le őket a pályáról. Akkor már a bíró se veszi rossznéven. S mire írásomban idáig értem, szinte tökéletesen le­higgadtam. Egye fene! Ahol él még valami a hagyo­mányból, hogy asszony ver­ve jó, — miért ne lehetne jó verve a futballváloga­tott is. Ök ezek után is a mi fiaink. Arról közösen nem tehetünk, hogy az elő­készületek „kímélő menü­jén” eltájoltuk magunkat. Hogy a VB-n ébredtünk rá, játékosainkkal együtt, hogy — nem úgy verik a ci­gányt, miképpen mi elkép­zeltük. S hogy a lelkiisme­retes felkészülés sem ele­gendő önmagában, pláne ha az erőviszonyításra klub­meccsek — angol válogatott véglet között vettük a lec­két. Ha számunkra némileg „hős vértől pirosult gyász­tér” lett is Argentina, tölt­sön el elégedettséggel az a tudat, hogy úriemberek módján gyakoroltunk ön­kritikát a nagyvilág előtt: Ne haragudjanak ránk azért, hogy mi nem harag­szunk senkire, mert a gye­rekünket megrugdosták.. I Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents