Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-10 / 134. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. június 10. HÁROM SAJÁT LÉTESÍTMÉNY AVATÁSÁVAL ÜNNEPELNEK Magukat is építik A Polski Fiat műszere szerint kétszáz valamennyi kilométert autóz­tam 1978. Június 8-án. Az ÉPSZER Vállalat kunszentmiklósl. soltl, kiskőrösi és más munkahelyei Is szerepeltek a menetlevélen. A való­ságban térben és Időben messzebb jártam. Hála útitársamnak, dr. Gátay Ferencnek, fölsejlettek honi építőiparunk gondjai, lehetőségei, az összefüggések. Pepsiüzem Szekszárdon • Megkezdődött a termelés Szekszárdon a Pepsi-Cola cég új üzemé-« ben, amelyet a Pannónia Sörgyár üzemeltet. Az új üzemben óránként 84 ezer palack Pepsi-Colát gyártanak. A szekszárdi gyár öt megyébe szállítja üdítő italát. A MEGYEI KÜLDÖTTGYŰLÉS RÉSZTVEVŐJE A fiatal műszaki értelmiséget képviseli Új épUlet magasllk az Iroda­­gépipari Vállalat egyik gyárában. Az ÉPSZER Igazgatója megjegy­zi: „Itt Is érdekeltek vagyunk. Húsz esztendeje gödör, nádas volt itt. Akkor más beosztásban dolgoztam. Dr. Bruncsák András tervosztály-vezető adott kétszáz­ezer forintot.' Csináljunk vele valamit, többet költhetünk, ke­vesebbet nem. Így kezdődött.” Vállalkozó kedv Az 5I-esen hirtelen lassít a gépkocsi. ÉPSZER-brigád is dol­gozik egy áteresz építésén. Töb­ben felismerik, köszöntik: nem az irodából irányít. — Minden kilométernél ott vannak? — kérdem tréfás-komo­lyán. Még magasan jár a nap, de már jártunk a befejezés előtt álló kecskeméti középiskolás diákotthonban. Megnéztük az ava­tásra váró 220 négyzetméteres szerelőcsarnokukat, gyönyörköd­tünk a. szakmunkás tanulóknak készített kollégiumukban, láttunk sok általuk készített lakóházat, üzemépületet. Az imént húztunk el a Pamutnyomó Vállalat duna­­vecsei gyára mellett. |— Rekordidő, tíz hónap alatt készült el a komplex telep.. Ex­portnövelő beruházás lévén, siet­nünk kellett. Jöttek a külföldi gépek, a bank is sürgette. Kellenek az ilyen sikerélmé­nyek, mert nagy utat kell meg­­tenniök, hogy elérjék a világszín­vonalat. Solton léptünk a múltból a kö­zeljövőbe. — Sokan tamáskodtak, amikor elhatároztuk, hogy elsőként az országban házgyári fürdőszobákat használunk nagyblokkos szerke­zetű házakhoz. Sikerült! Nyomon vagyok. Kimutatások, íróasztal-nyilatkozatok helyett , ugyanis a munkahelyeken kere­sem, kutatom, hogy miért két­szerezhette meg csökkenő (!) lét­számmal három év alatt terme­lését az ÉPSZER. Gépesítés „Reálpolitika", jegyzem fel sok­sok felkiáltójellel a kalocsai épí­tésvezetőségen. Élesen felesel a múlt és a jö­vő! Gidres-gödrös úton bukdácso­lunk a vállalat betonelemgyártó üzemében. Nyitott árok tátong az igénytelen épületek között, kézi locsolóval asszonyok verik el az udvar porát, érlelik, hizlalják a sorakozó, többnyire (még) kézzel előregyártott oszloptartó-eleme­­ket. ötven darab a kecskeméti, a többi a kalocsai sportcsarnokot tartja. Nem lesz szükség sem itt, sem ott ácsolásra, vasalásra. A jövőbe kalauzol Németh László, az építésvezetőség kétdip­lomás, csupa dinamizmus vezető­je. Hosszú, majdnem a vasúti sí­nekig húzódó betoncsíkra mutat. — Itt állítjuk fel az öttonnás darut, ez cipeli a nyersanyagot, emeli az elemeket gőzkamrába, ez viszi a készterméket a most készülő saját vasúti rakodóhely­re. Kevesebben, sokkal többet, erre törekszünk. Dr. Gátay Ferenc helyesel: — Nem az a nagy, meg jó vál­lalat, ahol sokan dolgoznak. Tu­domásul kell venni, hogy a mi szervezettségünkhöz viszonyítva kevés a munkaerő. Ráadásul könnyebb az építőiparnak Mis­kolcon, Székesfehérváron, Győ­rött, ahol a felszabadulás előtt a nagy cégek, a nagy feladatok ki­nevelték a nemzeti vállalatok törzsgárdáját. Itt hiányzott az, ipari értelmiség, szőlőt kapáltak a mostani szakmunkások, vagy szüleik. A szervezésben és a gépesítés­ben ezért nagyobbak tartalékaink, mint a kötött telephelyű iparban. Amit lehet, zárt üzemben gyár­tunk, a helyszínen, ezek összera­kására szorítkozunk. Előregyártás Kunszentmiklóson ideiglenes útnak való elemlapokát gyárta­nak. „Nem kell már — örvende­zik az egykori hajós dinasztia leszármazottja Dejonge Ede épí­tésvezető-helyettes — sárban, porban kínlódni az anyagszállító járműveknek. Ezek az útlapok a legnehezebb erőgépeket is meg­bírják. Nagy Albert vállalati ki­váló kubikos szocialista brigádja talicskák nélkül termeli itt at új utat. Könnyebb, haladósabb, jövedelmezőbb ez a munka, szí­vesen csinálják. Kiskőrösön is bontakoznak az új építésvezetőség és az ezzel együtt' létesítendő aszfalt- és be­tonüzem körvonalai. Avatását az 1979-es- építők napjára tervezik. Az új kecskeméti lakatosüzem nagy alapterülete lehetővé tette gépek beállítását, a termelési fo­lyamat ésszerű kialakítását. Már pedzem a milliókat: a megyei tervekkel összhangban Igazi vál­lalatot „gyártanak". Maguk hangoztatják, hogy'még a kezdetnél tartanak. Pénzhiány, a beszerzés nehézségei, a meg­csontosodott szemlélet lassítja korszerűbb technológiák kialakí­tását. Három hegesztő dolgozik — például — Kalocsán egy tíz négy­zetméteres dupla vashálón, az úgynevezett térelválasztó papla­­nán. Németh László bosszús. — Tizedrészére csökkenthet­­nénk az elkészítés idejét, ha vol­na ponthegesztőnk. Vennénk, ha kapnánk. Több olcsó, hasznos, mozgékony kisgép kellene. Nincs! Meghirdették a konténer, meg a raklapos programot, de hiányoz­nak a kis emelők. Akadozik az alkatrészellátás, öt IFA gépko­csink is áll emiatt. A Multicárok­ra többet kell várni, mint a Tra-‘< hantokra. Ügy vagyunk, mint az az ember, akinek csak egy ron­gyos gatyája, meg cifra ünneplő­je volt. Szakemberek Az „ünneplő” a kunszentmikló­­si VÁV-építkezésen dolgozott. Nagy sárga bogárként mászott a feltöltött telepen, megállt, kinyúj­totta négy talpát, néhányan szor­goskodtak körülötte és percek múlva csendes duruzsolással a kéklő égbe röppentett egy súlyos párkányelemet. A több milliós japán Cato gyufaszálként illesz­tette egy szerkezet tetejére. Ha nincs ilyen masina, jöhetnének az ácsok (ha volnának), lekötnék az állványozó anyagot, telepíthet­nének állandó darut. A Cato te­hát nemcsak egy vállalat státusz­szimbóluma, a hatékonyság, a ta­karékosság szükséges eszköze. Újabb felkiáltójeles mondat ok­nyomozó füzetemben: „ötször annyi gép sem pótolhatja a kép­zett szakembereket!!!” Tudják, hogyne tudnák, hogy a gépesítés, a szervezettség színvonalának nö­velése feltételezi a szellemi hát­tér erősödését. Modern munkás­­szállásokkal, korszerű diákottho­nokkal és tanműhelyekkel vonz­zák a fiatalokat. Pénteken dél­után avatták fel a 184 személyes kecskeméti diákotthont és a csat­lakozó építésvezetőséget. Ma ve­szik ünnepélyesen birtokukba a kunszentmiklósl építésvezetősé­get. A vezetők a mozgatóki Csak önállóan gondolkodó, a tennivaló­kat megtaláló, az újra fogékony szakemberek kerülhetnek ilyen posztokra. Többen vannak, mint sokan hiszik. Csak meg kell ta­lálni őket. Kibontják képességü­ket, ha van méltó feladatuk, ha­táskörük, sikerélményük. Aszalós Lajos, a hajdani kőművesből lett építésvezető újságolja mintha fő­nyereményt birtokolna: „A kis­kőrösi építésvezetőség 1974-ben 4 millió forint értéket termelt, az idén 53 millió a terv, túlteljesít­jük." A többi helyen is hasonló ütemben fejlődnek. Most érvényesül igazán az „ÉPSZER-szívű” törzsgárda. A kecskeméti Molnár Imre lakatos, a halasi Molnár Imre kőműves szocialista brigádja mindig a maximumot nyújtja. Nagyon megéreznék a tompái Farkas Mi­­liály brigád hiányát. Irányítás Ne hallgassuk el a legfonto­sabbat: ekkora vállalat nem fér el egy fejben. Csak az önmagát szüntelenül megújító, növelő, élő szervezet tehet eleget a napról napra növekvő követelmények­nek. Csak az állandó vállalkozó kedv, teremtő elégedettség pillé­rein emelkedhet a termelékeny­ség. Minden lehetségest megragad­nak a fejlesztésre. Kovács Páltól, a lakatosüzem vezetőjétől hallot­tam, hogy miként szereztek „pro­filvállalással” ingyen új gépeket. Körültekintő diplomáciával ju­tottak az új szerelőcsarnokhoz, saját maguk tervezték, készítet­ték nagydarujukat. Takarékoskodnak, ahol lehet. Elfekvő anyagokat használnak fel saját épületeikhez. Az építők napján sem hallgat­ható el, hogy itt is akadnak ba­jok, gondok. Naponta megvívják a maguk harcát. Tudják, hogy rájuk vár sok értékes középület tatarozása, többet kívánnak tőlük a lakásépítési- program összeállí­tói. Bíznak magukban, mert ez a napról napra erősödő szervezet érzi és vállalja a „rábízott” terü­letért a felelősséget. Heltai Nándor l.emhényi Attilát a kecskeméti fiatalok még a hatvanas évek elejéről ismerhetik: a Mercury elnevezésű együttesben szólógi­tározott és énekelt a beafkorszak hajnalán. Azóta eltelt majd’ két évtized, s a Bács megyei Terve­ző Vállalat mérnökét, az ottani KISZ-alaipszenvezet titkárát már csak nosztalgiával emlegetik az egykori gitárosok Iközül de a ve­zetése alatt álló alapszervezet gyakran kerül szóba, ha példa­mutató fiatall műszaki értelmi­ségiekre akar hivatkozni a be­szélő. A tervezők nevét első al­kalommal a kecskeméti KISZ- óvoda dokumentációjának átadá­sakor jegyeztük meg, de azóta is sokszor hallunk újabb vállalá­saikról. Lemhényi Attilát, a KISZ Kecskemét városi küldöttgyűlése a megyei tanácskozásra delegálta. A választások ultáni rögtönzött „fogadásán” találtunk alkalmat a beszélgetésre, s részint' a múlt­ról, részint pedig a közeli jövő­ről kérdezgettük. — Két éve, a vállalatvezetéssel és a pártszervezettel egyetértés­ben döntöttünk úgy, hogy mi, fia­tal tervezők is konkrét társadal­­rrnmunka-akoiókba kapcsolódunk be. s hogy egy nagyon fontos té­mára, a gyermekintézményekre koncentráljuk erőinket. Leglátvá­nyosabb eredményünk kétségte­lenül a Nyitra utcai, hetvenöt személyes óvoda tervdokumentá­ciójának elkészítése, de ezenkí­vül is sok más akcióban vettünk részt. A Madách téri gyermekor­vosi rendelő fűtésrekonstrukció­jának, a Mikszáth Kálmán kör­úti' óvoda gázellátásának terveit adtuk át, s a közelmúltban a Bányai Júlia Gimnázium ener­giaellátási felújításának tervei­hez fogtunk hozzá «társadalmi munkában. Elkészült a KSC-sta­dionban építendő öltöző, fürdő kiviteli terve is. ' A BÁCSTERV KIISZ-titkára ez­után egy, már a televízióban is hírül adott jelentős akcióról szólt. — A megye népi építészeti em­lékeinek feltárását, elémzését tűztük ki újabb célként. Ponto­san összeállítottuk, hogy hal, mi­lyen anyag található. Munkacsa­patokat szerveztünk, amelyek a helyszínen is vizsgálódnak, majd pedig feldolgozzák a tapasztala­taikat. Az év végén szeretnénk ebből egy csokorra valót rend­szerezve, füzet alakban kiadni. A cél nemcsak a népi építészeti em­lékek megőrzése, hanem azt is kutatjuk, hogy a hagyományos megoldásokból mennyit és ho­gyan .tudunk felhasználni a kor­szerű technológia követelményeit is figyelembe véve. Megbízást kaptunk a megyei tanácstól, hogy két kunadacsi népi építészeti em- 1 ■lék rekon&trulkciós tervet készít­sük el — vállaltuk. A tervezők KlSZ-alapszerveze­­te — amint arról annak idején lapunkban ás beszámoltunk — tavasszal elnyerte a KISZ Köz­ponti Bizottsága Kiváló KISZ- szervezet zászlaját. A kitüntetést nemcsak a már említett ered­ményeiért érdemelték ki, hanem például ^nagyszerű tömegsport­­rendezvényeikkel is. Sőt, 'bizo­nyára figyelembe vették azt a vállalati hangulatot is, amelyben a hatvanfőnyi alapszervezet — rövidesen bizottságot alakítanak — az idősebb munkatársakat is be tudja vonni a mozgalmi mun­kájukba. összegezve: példamuta­tó műszaki értelmiségi fiatalok tevékenységét minősítette a KISZ Központi Bizottsága, s nem vé­letlen, hogy titkáruk 'küljiöttkérxtJ vesz részt a vasárnapi megyei tanácskozáson. B. J. # ÚJ csarnokban készülnek az oszlopok a vasút- 9 Virágokkal, fákkal szegélyezett út vezet az új villamosításhoz. szakmunkásotthonba. mmm® TÓTH BÉLA: Legendák a lór (22.) Bár szalad egy kiválasz­tott dala, szép csikoslegóny az asszony ablakához, kocogtatott, suttogott, bé nem bocsáttatott. Es a 'baromorvos, ahogy a híre tere­bélyesedett, úgy járt egyre mesz­­szibb-messzibb otthonától. Mind­­megannyi alkalmat nyitogáitva az asszony körül legyeskedő legény­nek, bizonyos Bimbó András ne­vezetűnek. Egész kivilágos haj­nalokig elhallgatta a csikós ud­varlását, de ő belül a rácsos ab­lakon, András meg kívül állt, együk lábáról a másikra. Na, így telegetett szépen az idő közöt­tük, az orvos tette, hogy de a ■világ minden kínoséért sem tud a kettőjük közötti 'beszélgetések­ről. Hanem azon év disznóölésé­nek idejében csak meghívja vá­ratlan Bimbó Andrást a barom­orvos. \Nem bohémek, hanem vacsoravendégnek. Ment is Bim­bó, gondolta, eldanolásznak, lát­hatja az asszonyt. De csak hár­man ültek a gyertyákkal megvi­lágosított asztalihoz, a házban sincsen rajtuk kívül még egy élő. Na, kicsit szepegni kezdett Bim­bó, hogy ez a baromorvos most számol a fejével, hiszen csalárd éjszakai udvarlásait kitudta va­lamiképp. Mindegy már, gondol­ta Bimbó, desz, ahogy lesz, el nem szaladhat. Isznak, ahogy szokás, fehér pálinkáikkal kezdik. Szól­nak a lóról, a hadiviszonyokról. Jó magyar ember ez a Babarci, szép, bajszos, piros képű mindig, mint a fakadó rózsa. A kedve is emelkedik. Nóbáanak. Kiöntött a Tisza vize, Barna kislány fürdik benne, Én is megfürödterri benne, Rám is ragadt a szerelme. Mert, hogy Este virágzik a repce, lány vagy-e te vagy menyecske. Nem vagyok én lány, menyecske, rózsa va­gyok a kiskertben, de ha te ró­zsa vagy a 'kertben, én meg har­mat az egekben, este ajkaidra szállók, hajnalig rajta tanyázok. Ment egyik nóta a másik után, ahogy a pohár borok köszöngél­­tek befelé a gyomor! pömyésgöd­­rökbe. 'Már a Göncölszekér is rúd i ával fordiulgaitott a földnek, ki-kinéztek az ég alá kicsit. Már éjféledéit az idő, de nem voltak részögösök, csak oda terelgeti a szót a baromorvos Bimbó elébe, hogy hát tetszik-e néki az ő fe­lesége. Váltott az esze a csikósnak. Mondja, hát egy ilyen virágszá­­las szép asszonyi személy ugyan kinek ne tetszenék ebben a búr­jával fölvert kerek Világban? No. erre Lnrnii 'kellett megint, mert úgy- volt aiz igaz, ahogy Bimbó mondta. — Aztán szeretnéd-e, Bimbó, ezt az asszonyt? Hát mit mondhat erre a pus­kapor lobbanaitó csikós. — Hát szeretnék én számadó is lenni,, meg miegyéb is, hát egy ilyen asszonyt, de hogy is 'kérdez­het ilyeneket az orvos úr a sa­ját felesége után? — Most olyant játszunk, hogy én kérdezek, te .válaszolsz! Sze­retnéd? — Hát eladó? — Hla ite magyarul beszélsz, én is. Eladó! Kevés időre! Nézek az asszonyra, miit szól az ilyen szamár beszédre. De az majdnem bekap a ' szemével. Olyan tágasra kerekíti, mint az éjszakai uhu madár. Pedig az nem Ivott egy citaket se. — Hogy értődik ez a kévés idő, 'baromorvos ur, már meg ne bánt­sam, itudaltlan ember létemre. — Ha úgy szereted, hogy meg is szöktetnéd, hát arra a kevés időre! Bimbóval hármat fordult egy­szeriben a világ. Vagy Babarci a bolond, vagy az asszony, vagy ő maga, születetit Bimbó András battonyai csttkósbojtár. Mert aki­nél otthon lalkik az ész a padlá­son, hát az ilyet nem mond, nem is gondol! De ha tréfálni kell, annak pmbere vagyok. Fonjuk tovább a mókát. — Akikor az enyém, már me­hetünk . is! — De nem addig van ám az, Bandi fiam. Annak itt kell ját­szani a szemem láttára. De mi­előtt bármit válaszolnál, Igyunk egyet rája. Módjával aztán, hogy hűljön a szájszalonna ilyen tüzes szavak után. — Gondolkodik Bimbó, 'hát halott ő már effélét, valami magtalan félurakról hír­lelve, hogy egy kiválasztott, jó cseléddel vettették be a termő­földjüket. Aztán nem is ismerők az illetőt. Ha odagondol az ember, ugyan valóst melyik magvetőnek csókol kezet az úr, bár ő eszi a puha papást utána. De ez azért más! Figurát nem hagyok magiamból csinálni, ha mégolyán cámborás iá az orvos úr! Hált elhasadna alat­tam a föld is, hát mit is gondol, hogy játsszak itten, ő, meg nézni, hát nem monyas ló az ember, akinek mindegy hány ágra süti ágyékát a nap?! 32. Közben olyan tüzesre változott a szoba, hogy szájon kapkodták a levegőt. De kitervelték ezek mindent. Az asszony, csak levág­ta miagáról kínaselyam viganó­­ját, feje fölött suhogott az alja, akár új csapójú karikás úsitor, ha rittyentőre kiereszti a csikós, de semmi ám alátta, csak maga az alabástromosan fölragyogó teste. Egy villámliásnyl káprázat, az orvosnak összeverődött a foga is. Bimbón égett a csikóslajbi, lán­golt a két füle tányérja, Hát egy gyáva nyuszi 'tán ő, mit számít az, 'hogy ez a komor monyu or­vos itten. Az meg taszigálja Bimbót az alabástrom fehérségű asszonyhoz, az meg kap utána, mint éhes a falatnak. Bimbó Bandi csak azt hallotta, hogy vacogó fogai közül biztatta az orvos: — Virulj ki, Bimbó, tárulj ki, Zsóka, virágba Zsóka, sziromra Bimbó!. Es sírt. Még akkor is, hogy a csikósszűrét magára kapva nye­regbe ugrott. A tájékon sokáig nem látták Bimbót. Vagyis hát, vagy tíz esztendőkkel később. A fögaraisi hegyek pásztorállásaiból ereszkedett alá a battonyai sí­koknak. Alig ismerték meg, hogy utódja után érdeklődött. Mert lett. Mondta is Bimbó, ő meg­érezte, hogy annak lennie kell. Egy szép, szőke, sudaras kis­leányka csöpörödölt az orvosék hóna allatt belőle, de olyan világ­raszóló, amilyenről estelente me­sélnek az öregek. * Misa barátul fogad, felesége, Fürtön Etel szeretőül. Jussak Bimbó Bandi sorsára velük? Sokáig" nem mentem hozzájuk. Még a falut is kerültem. Tehet­tem. nőttek a környékbeli köz­ségek, válogathattam közöttük. Ott volt Szentamidrás. Teli ma­gabíró erősökkel. Dolgoztak. Vert­falú házaik kívül is fehérre me­szelve, falalja elhúzva, nádtető szálanként megverve. Ásott ár­kok és. söpört utcák. Egy falu­nak első bemenetelre is megvan ám I maga mivolta, ahogy az egyes embernek. Vannak maga­­tudó emberek, kik körülgondoi­­ják a maguk életvitelét olyan jóízű csomóraszedettséggel, ahogy sajtócsináló juh pásztor alakítja a gömöjét, Kerek, teljes, befeje­zett, hasznos, ízes, szóval ■ jogos a .világban való léte. Na, van­nak ilyen emberek és vannak ilyen faluk. Vannak tohonya, nyálnyúló, magatehetetlen, ma­gának is terhére levő mihaszna emberek meg faluk. Némelyik, mint a gazdátlan csürhe, szét­­szaladott házakkal, tűvel-högy­­gyel összevissza. Nem tudod, me­lyik a hátulja utcának, háznak, I akik lakják, így minek is él­nek? Na, Szentandráa zsinórba rak­ta az utcafrontot, tán az életét is. Sok lószerető ember benne, akik értékelni, böcsülni is tud­ják a jószágot, áldozni is érte. Lói ügyekben lüktetek egy­szer, így a Komlóstól való eltán­­torodásom időszakában. Papucsát csattogtatva halad előttem . egy pávaléptű esi tri lányka, kétágra fonott haja su­­gáros derekán repdes, s szoknyá­ja úgy harangoz, hogy hallom a kondulását. Mindenem megsaj­­dult utána. Még a szép, fekete. Karától örökölt, Madár nevű | lo­vam is megállt mentében, fülét konyítóan hátravágta, mintha azt mondaná: na, nézd már ni! A kezem meg azt parancsolná, hogy kapjam a nyeregbe, aztán szár­nyadra, Madár, gyerünk a pusz­tákba, ahogy ' pásztori tüzeknél tanítja a mese, őseink házasodá­si szokásairól a históriákat. (Folytatjuk.)'

Next

/
Thumbnails
Contents