Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-09 / 133. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. június 9. Kádár János debreceni beszéde Figyelemre méltó javaslatok az ENSZ-közgyülés vitájában (Folytatás az 2. oldalról.) 1944. december 21-én pedig az oratóriumban ült össze az ideig­lenes nemzetgyűlés. Mind a két helyen virágcsokrot helyeztek el a kollégium diákjai a vendégek jelenlétében. Kádár János ezután az Arany Bika Bartók-termében aktívaülé­sen találkozott a megye és a vá­ros párt-, állami, tömegszervezeti vezetőivel, aktivistáival, a ter­melőmunkában élenjáró dolgo­zókkal, szocialista brigádvezetők­kel. Postás Sándornak, a debre­ceni városi pártbizottság első tit­kárának megnyitója után Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bi­­har megyei Bizottságának első titkára vonta meg az országrész társadalmi, gazdasági' fejlődésé­nek mérlegét, foglalta össze azo­kat az új, nagy feladatokat, ame­lyek — a Központi Bizottság áp­rilis 19—20-i ülésén elfogadott határozatából adódóan — Hajdú- Bihar megye dolgozó népe előtt állnak. A megyei pártbizottság első tit­kárának szavait követően — nagy taps közepette — Kádár János emelkedett szólásra Tisztelt megyei aktíva! Kedves Elvtársnök! Kedves Elvtársak! Örülök, hogy sor kerülhetett erre a Hajdú-Bihar megyei láto­gatásra, amelynek során az ipar­ban, a mezőgazdaságban, az épí­tőiparban, a közoktatásban és más területeken a szocialista épí­tőmunka konkrét tényeivel is­merkedhettünk meg. Ez mind­­annyiunknak, akik a Központi Bizottságban dolgozunk, nélkülöz­hetetlen saját munkánk szem­pontjából. Erre is gondolva kö­szönöm a meghívást és a baráti fogadtatást, amelyben mindenütt részesítettek bennünket, ahol megfordultunk. Azt hiszem, a ba­ráti fogadtatásnak politikai ér­telme és jelentősége van: a sok­sok üdvözlet nemcsak nekünk, ha­nem a közösségért becsülettel dolgozó minden kommunistának, egész pártunknak szólt, a párt iránti megbecsülést fejezte ki, azt az egyetértést, amelyet dol­gozó népünk érez a párt politi­kája iránt. A fejlett szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált A Központi Bizottság áprilisi ülésén alaposan áttekintette, sor­ra vette több éves munkánk ered­ményeit, hiányosságait. A szocia­lista építés minden fő területén mérlegelte a helyzetet és kijelöl­te azokat a soron levő feladato­kat, amelyeknek megoldásával a ciklus végéig megfelelően és jó eredménnyel végrehajthatjuk a párt XI. kongresszusának határo­zatait. E központi bizottsági ülés egyik igen fontos megállapítása volt, hogy a párt XI. kongresz­­szusának határozata és a prog­ramnyilatkozat a munkásosztály­ban, a szövetkezeti parasztságban, az alkalmazotti dolgozók, az ér­telmiség körében, egész társa­dalmunkban jó visszhangot vál­tott ki, politikailag egyetértésre talált. Ez az egyetértés a későb­biekben aktív cselekedetekben nyilvánult meg. Ennek köszönhe­tő minden eredményünk, amit el­értünk, s az, hogy teljes joggal állapíthatjuk meg: a fejlett szo­cialista társadalom építése ha­zánkban nemzeti programmá vált. A Központi Bizottság — s erre szeretnék külön is utalni — a nyilvánosságra hozott határozatá­ban nem érintett területek hely­zetét is felülvizsgálta, így a tö­megszervezetekben, a tudomá­nyok, a közoktatás, a várospoli­tika, a közlekedés, a közrend, sőt még a honvédelem — elég ritkán emelegetett, de nagyon fontos — területén végzett munkát is. Va­lamennyire vonatkozóan azt álla­píthatta meg, hogy a XI. kong­resszus által megjelölt fő irány­ban, annak megfelelően folyik a munka és megfelelő eredmények születtek. A további munka szempontjá­ból nagyon fontos, hogy miként a XI. kongresszus határozatai és a programnyilatkozat, az elvég­zett felülvizsgálat tapasztalatait összegező áprilisi központi bizott­sági határozat is teljes egyetér­tésre talált elvtársaink, a szocia­lizmus minden őszinte híve köré­ben. Belpolitikai helyzetünkkel kap­csolatban megállapítottuk, hogy a párt, a munkásosztály vezető sze­repe társadalmunkban megfelelő­en érvényesül, szocialista rend­szerünk, belpolitikai helyzetünk tovább szilárdult. A „szocialista rendszer” kifejezés történelmileg azt a társadalmi rendet jelöli, amely megszabadította a dolgozó­kat az embernek ember általi ki­zsákmányolásától, munkásosztá­lyunkat és parasztságunkat a tő­kések és a földesurak diktatúrá­jától, biztosítja nemzetünk sza­bad fejlődését és felvirágzását. A szocialista rendszer népünk saját társadalmi rendszerévé vált, ame­lyet értékel, óv, erősít és kész to­vábbfejleszteni. Belpolitikai helyzetünk tovább szilárdult Belpolitikai életünkben idősza­konként más-más vonások jellem­zik a fejlődést. Így az utóbbi idő-; szaknak nagyon fontos vonása, hogy mind nagyobb társadalmi­­szerepet betöltő értelmiségünk egésze magáénak vallja és támo­gatja a munkásosztály forradal­mi pártjának, a Magyar Szociar lista Munkáspártnak a politiká­ját. Új eleme a belpolitikai fejlő­désnek, hogy teljesen rendezetté vált az állam és az egyházak vi­szonya. Ez a folyamat különösen az utóbbi években bontakozott ki és ment végbe, s ennek a szocia­lista építőmunka, a népi állam és az egyházak szempontjából is nagy a jelentősége. Űj társadal­mi rendszer, új világ született Magyarországon, s örvendetes és jó, hogy • hivő emberek és ma­guk az egyházak is megtalálták benne helyüket. Jól kifejeződik ez a politikai egyetértés a hazafias népfront­mozgalomban, amelynek vezető testületéiben társadalmunk min­den dolgozó osztálya, rétege, a párttagok, a párton kívüliek, a különböző világnézetű emberek reprezentáns képviselői jelen van­nak. Nem szabad lebecsülnünk, értékelnünk kell ezt az egyetér­tést mert harcban nehézségek, le­küzdése árán született. Egyes egyházakkal korábban másokkal később rendeződött államunk vi­szonya. Most már azonban mind­egyikkel rendezett, ami örvende­tes, fontos és jó dolog, mert azt jelenti, hogy a materialisták és a hívők, a különböző világnézetű emberek egyetértésben munkál­kodhatnak a közös társadalmi célért, a fejlett szocialista társa­dalom építésén. Mi, kommunis­ták nagyra értékeljük ezt és a tapasztalatok szerint ugyanígy az egyházak reprezentánsai is. Belpolitikai helyzetünk tehát a XI. kongresszus óta tovább szi­lárdult, társadalmunk politikai viszonyai megfelelő irányban fej­lődtek és kézzel fogható, jelentős eredmények születtek a gazdasá­gi építőmunkában. Ez utóbbiak értékét külön is növeli az a tény, hogy a nemzetközi gazdasági élet az elmúlt években számunkra kedvezőtlenül alakult, ami ko­moly nehézségeket okozott, majd hangsúlyozta: a kongresszus óta eltelt időben megfelelően végre­hajtottuk az' ötéves terv időará­nyos feladatáit, ami nagyon fon­tos és jó eredmény. Az ideológiai munkában, a köz­oktatásban, a szakképzésben, a világnézeti oktatásban, továbbá a tudományos és a kulturális élet különböző területein és a szocia­lista tudat fejlesztésében is meg­felelően haladtunk előre a XI. kongresszus óta. A fejlődés ezen a téren statisztikailag ugyan ne­hezen mutatható ki, de sokféle módon érzékelhető. A szocialista tudat erősödésének nagyszerű megnyilvánulása volt a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibonta­kozott szocialista munkaverseny, amelyhez — a csepeli dolgozók kezdeményezésére — az ország úgyszólván minden munkahelye, egész dolgozó népünk csatlako­zott. Ennek nem kis része volt abban, hogy a tavalyi esztendőt jó eredménnyel zártuk. A párt nagy figyelmet fordít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére A gazdasági munkának, mint a szocialista építés döntő területé­nek a kérdései természetesen elő­térben állnak. Hasonlóan nagy figyelmet kell azonban fordíta­nunk az ideológiai, a közoktatá­si, a kulturális munkára is, mert a fejlett szocialista társadalom építésében most már nemcsak az anyagi, hanem a szintén nélkü­lözhetetlen tudati feltételeket is meg kell teremtenünk. Az eddi­ginél jobban, komolyabban kell foglalkoznunk az ifjúság nevelé­sével. Fontos része ennek a szak­munkásképzés, az ipari munkás­­osztály, és ma már a mezőgazda­­sági dolgozók utánpótlásának biztosítása. Fordítsunk kellő fi­gyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség után­pótlására, az egyetemi, a főisko­lai diákokra. S amikor az ifjú­ság neveléséről beszélünk, első­sorban az, ifjúság munkára ne­velésére gondolunk. Olykor ugyan a szabad idő he­lye eltöltése lép elő központi problémává, de úgy vélem, a munkaidp megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell. A KISZ mun­kája az utóbbi években fejlődött, ifjúsági szövetségünk mind job­ban megtalálja a fiatalok számá­ra megfelelő munkamódszereket. Fontos a kulturális nevelés, a színvonalas szórakozás. De még fontosabb — s ehhez kérjük a szülők, a pedagógusok, s termé­szetesen a párt- és . társadalmi szervezetek segítségét is — a munkára nevelés. Az, hogy min­den fiatal megértse: úgy tűnik a szocialista rendszerben is érvé­nyes a bibliai átok, amely szerint mindenki csak arca verítékével, munkával keresheti meg minden­napi kenyerét. A párt nagy figyelmet fordít társadalmunk szocialista vonásai­nak erősítésére. Ennek megfele­lően kell foglalkoznunk az idő­sebb nemzedékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonkép­pen nagyon, könnyű szót . érteni velük, főként, ha az idősebbek visszagondolnak arra, hogy fiatal korukban nekik is minden sür­gős volt, mindent komolyan vet­tek, s az öregeket ők isi kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondják, hogy majd ők megmu­tatják, hogyan kell világot , for­málni. Mi erre azt mondjuk: he­lyes, de a világnak szocialistának kell lennie! Es ha tudnak, alakít­sanak ki még szebb szocializmust — emiatt nem fogunk irigykedni rájuk. A párton belüli egyseg és egyetértés kiindulópontja a nemzeti összefogásnak De tudniuk kell, hogy aki a vábbi erősödését. Óvnunk és gya­társadalom rendes tagjaként, tisz­tességes emberként akar élni, annak sokféleképpen fel kell ké­szülnie az életre. Szakmai tudás­ban is, társadalmi felelősségben és más tekintetben is. A régi tár­sadalom maradványai ma még sokak szemléletében élnek. De a fiatalok ne ezek példáját köves­sék, hanem azokét — és ők van­nak többen —, akik tudják, hogy .az egyén csak a közösséggel együtt boldogulhat igazán,. az egyén a szocialista társadalomban bontakozhat ki teljesen. Néhány évtizede még sokakban élt valamiféle nosztalgia a fejlett kapitalista országok életkörülmé­nyei iránt. A fiatalok is, átvették például a hajviseletet, a divatot, de azután rájöttek, hogy nem ez a dolgok lényege. Sokan utaznak külföldre. Akik nyitott szemmel járnak, mindinkább kiábrándul­nak abból az illúzióból, amit va­laha Nyugat-Európa, a fejlett ka­pitalista világ jelentett az embe­rek számára. Mert amíg a mi társadalmi rendszerünkben bizto­sított az ember szabad fejlődése, s nálunk létbiztonság van, a tő­kés országokra a létbizonytalan­ság a jellemző. Ez nemcsak a munkanélküliség veszélyét jelen­ti, hanem például a betegséggel járó anyagi terheket is. Ezért azok is, akik szeretnek utazni, általában kétszer örülnek: ami­kor elindulnak és amikor hazaér­keznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. Az itt töltött két nap alatt na­gyon sok emberrel váltottam szót. Találkoztam szocialista brigád­vezetőkkel, nagyon hasznos, tar­talmas gondolatokat vetettek föl. Általában, munkásoktól, paraszt­emberektől, értelmiségiektől sok olyasmit hallottam, ami szocia­lista társadalmunk közös kérdé­seit érinti. Valamennyiükből ügyünk előrevitelénék szándéka sugárzott. De másképpen, na­gyobb erővel, mint harminc, húsz vagy tíz évvel ezelőtt. Ez, az em­berek gondolkodásában bekövet­kezett változás a legfontosabb számunkra. A Magyar Szocialista Munkás­párt sorain belüli egység és egyet­értés a kiindulópontja a nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egységes, akkor a nép sem volna az. A mostani látoga­tás során is szinte kézzel fogha­­tóan érzékeltem a magyar nép szocialista összeforrottságának to­rapítanunk kell minden eredmé­nyünket, de elsősorban a párt és a tömegek összeforrottságát, egy­ségét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tu­dományos életben, a közoktatás­ban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáznunk .kell rá, s törekednünk kell erősítésére. Az országban is, Hajdú megyé­ben is jelentős erő van a szocia­lista építőmunka töretlen folyta­tásához. Ilyen erő az, hogy a párt politikájáért, egységben és össze­­forrottsággal dolgozik a párt tag­sága, így dolgozunk valamennyi­en a központban is, a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődle­ges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját még jobban al­kalmazzuk azt a gyakorlatban, mint eddig. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reáli­san lehetségesnél nem lehet gyor­sabban előrehaladni, hiszen erre történelmi tanulságaink is yan­­nak. A gyakorlati tapasztalatok szerint a pártnak a XI. kong­resszuson kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt marad­na, ha Debrecenben, Nádudvaron, s mindenütt az országban, ipari és mezőgazdasági üzemekben, tu­dományos és kulturális intézmé­nyekben nem követnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gra­tulálok a Hajdú megyei kommu­nistáknak, pártszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, a me­gye munkásságának, parasztságá­nak és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményekhez és sok sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első tit­kára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági hala­dáshoz — mondotta —, nélkü­lözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés állandó korszerűsíté­se, a jobb munkaszervezés. Szű­kében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is ma­rad; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgazdasági mé­retekben a termelés növekedésé­nek már sok éve a termelékeny­ség fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És mindenütt csak a munka terme­lékenységének növelésére vagy­is a technika fejlesztésére, a munka jobb megszervezésére tá­maszkodhatnak. Pirityi Sándor, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Szerdán három arab állam kép­viselője is hozzászólt a leszerelési vitához. A szíriai delegátus el­ítélte Izrael merényleteit az arab államok biztonsága és szuvereni­tása ellen. Rámutatott, hogy Iz­rael nem tudná folytatni jelen­legi politikáját, ha nem kapna segítséget bizonyos országoktól, elsősorban az Egyesült Államok­tól. A szíriai delegátus külön szólt a földközi-tengeri térségről, „amely | világ legnagyobb kato­nai fegyvertára lett”. A békét, a biztonságot és .az együttműkö­dést ebben a térségben és szerte a világon csak az általános és teljes leszerelés biztosíthatná — mondotta. Tunézia képviselője szemére vetette Izraelnek, hogy hátat for­dított a „palesztin realitásnak”, a palesztinok jogainak. Szaúd-Arábia képviselője a fegyverkezésben rejlő veszélyek illusztrálására azt hozta fel, hogy „Szarajevóban egyetlen golyó is elég volt az első világháború ki­robbantásához”. Az általános vita végére álta­lában közepes, vagy kis katonai erővel rendelkező államok ma~ radtak, de küldötteik felszólalásai tartalmaznak figyelemre méltó, olykor meghökkentő elemeket. Nepál képviselője kedden arra hívta fel a figyelmet, hogy ter­roristák kezébe kerülhetnek atonifegyverek, akik azokat nagy­szabású zsarolásra használhatják fel. Zaire képviselője, miközben mentegette az országa területén folyó „békés” nyugatnémet raké­takísérleteket, bevezette az ülés­szak szótárába a „szocialista im­perializmus” kifejezést, rágalmak­kal árasztotta el a shabai esemé­nyek kapcsán Kubát, a Szovjet­uniót és az NDK-t. Több felszólalás alapján ráirá­nyult a figyelem Venezuela kez­deményezésére az 1974. decem­beri ayacuchói nyilatkozattal kap­csolatban. Annak idején nyolc latin-amerikai ország megegye­zett, hogy egyengeti a kontinen­tális fegyverzetkorlátozás útját- A venezuelai kezdeményezés ar­ra irányul, hogy a rendkívüli ülésszak ideje alatt a latin-ame­rikai küldöttségvezetők nem hi­vatalos megbeszéléseken vizsgál­ják meg a hagyományos fegyve­res erők csökkentésének lehető­ségét. (MTI) Ellentmondásosnak ítélik meg Carter szerdai beszédét Heltai András, az MTI tudósí­tója jelenti: Az Egyesült Államokban ter­mészetesen nagy érdeklődést kel­tett Carter elnök szerdai beszéde, amelyben a szovjet—amerikai vi­szonnyal foglalkozott. A beszédet több országos tv- és rádióhálózat élő adásban közvetítette. A CBS, a vezető tv- és rádió­­hálózat szerint az elnök kettős célt tűzött maga elé: kifejezésre kívánta juttatni, hogy Amerika változatlanul együtt kíván .mű­ködni a Szovjetunióval, ugyanak­kor értésre adni, hogy — a wa­shingtoni vélemény szerint — a Szovjetunió afrikai politikája nem szolgálja az együttműkö­dést. A CBS moszkvai tudósítója megszólaltatta Georgij Arbatovot, az Egyesült Államokkal foglalko­zó szovjet kutatóintézet igazgató­ját, aki i ki jelentette:. a Szovjet?, unió a maga részéről szilárdan kitart az enyhülés politikája mellett, nincs szándékában szem­bekerülni az Egyesült Államok­kal. Arbatov szólt arról, hogy a Szovjetuniót aggasztja az Egye­sült Államoknak és szövetsége­seinek fegyverkezése, az a tény, hogy minden évben új csúcsot ér el a katonai költségvetés, hogy évente új fegyverrendszereket ve­zetnek be. „Carter beszéde tartalmazza azt, ami eddig mind Brzezinski heves támadásaiból, mind az elnök megnyilatkozásaiból hiányzott: a nyílt felhívást a barátibb kapcso­latokra a Szovjetunióval” — írta szerda esti kiadásában a The Washington Star. Általános vélemény szerint a 'különbözőképpen is. értelmezhető ellentmondásos beszéd lényegé­ben mindazokat a nézeteket tar­talmazza, amelyek jelenleg az amerikai kormányon belül a Szovjetunió vonatkozásában meg­találhatók: részt vetta szövege^ zésbén Zbigniew Brzezinski nem-? zetbiztpnsági főtanácsadó, a. leg­­szjéJsoséges&bb szovjeJstygpgs^j&T, madások megfogalmazója és su­­gallmazója csakúgy, mint a mér­sékelt, békülékeny politika hívei: Cyrus Vance külügyminiszter és Andrew Young ENSZ-nagykövet. (MTI) Szolidaritási nyilatkozat A DÍVSZ irodája csütörtökön közzétett nyilatkozatában szolida­ritásáról biztosította a chilei éh­ségsztrájk résztvevőit, akiknek június 8-án megígérte a katonai junta: 30 napon belül tájékoztat­ja őket eltűnt hozzátartozóik sor­sáról. Az éhségsztrájkot ugyan erre az időre felfüggesztették, de továbbra is szükségük van min­den haladó erő szolidaritására. A DÍVSZ felhívja tag- és baráti szervezeteit, hogy mindaddig foly­tassák szolidaritási akcióikat, amíg a Pinochet-junta minden el­tűnt hazafiról részletes felvilágo­sítást nem ad. Francisco de Borja Valenzuela pöspükhöz, a chilei püspöki tanács elnökéhez és Ser­gio Fernández belügyminiszterhez intézett táviratában a DÍVSZ a világ haladó ifjúságának nevében ennek a követelésnek ad hangot» (MTI) Sok tartalék rejlik a munkaszervezésben A fejlődés, a termelési szer­kezet változtatását, a beruházá­sok ésszerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítását, a határ­idők és a költségek szigorúbb be­tartását és a munkafegyelem ja-’ vitását megköveteli — mutatott rá. Ha azonban a munkafegye­lemmel foglalkozunk, azt se té­vesszük szem elől, hogy megvan­nak-e az adott helyen a jól szer­vezett, fegyelmezett munka fel­tételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem le­het fegyelmezett munkát követel­ni. A munkaidő jobb kihasználá­sának, a teljesítménybérezés szé­lesebb körű, hatékonyabb érvé­nyesítésének egyaránt sok tarta­léka rejlik még a szervezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesznek a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szervezett munkahe­lyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti előre az embert. Es ha egyáltalán akad valaki, aki kilóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó iga­zítja helyre, sokszor még felettes­re sincs szükség hozzá. Néha pe­dig — ha hiányzik a biztatás —, biztatni kell. Ahhoz, hogy még előbbre jus­sunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá. Saját erőinket kell jobban moz­gósítani, a fő területekre össz­pontosítani. A másik nagy lehe­tőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségeit, a szo­cialista integráció programjának megfelelően bővítsük, gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. Kádár János beszédében ezután foglalkozott a termelői és a fo­gyasztói árak jelentős eltérésével, a dotáció kérdéseivel, ellentmon­dásaival. Megemlítette a Köz­ponti Bizottság álláspontját, mi­szerint a termelői árakon határo­zott kiigazítást kell végezni, hogy azok jobban kifejezzék a valódi költségeket és ösztönzőbb hatást gyakoroljanak a- termelésre. Az alapvető létfenntartási ja­vakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni — mon­dotta. Eddig is védtük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogy ha valamely árin­tézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfe­lelő módon, béremeléssel, vagy valamilyen egyéb formában ellen­súlyozzuk. Életszínvonal-politi­kánk tehát nem változik — hangsúlyozta Kádár János. Beszédének befejező részében külpolitikai kérdéskre tért át a Központi Bizottság első titkára. Egyebek között hangsúlyozta: külpolitikánkban arra törek­szünk, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetet­len, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltan megmondjuk mindenkinek, hogy a Szovjetunió szövetségesei, a Varsói Szerződés és a KGST tag­országa vagyunk. Kádár János beszédét nagy tapssal fogadták az aktívaülés résztvevői. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Bozsik József búcsúztatása Sok ezren kísérték el utolsó útjára Bozsik Józsefet, a MOB tagját, az MLSZ szakfelügyelőjét, a Bp. Honvéd százszoros válogatott lab­darúgóját. • A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának ülése A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának csütörtöki ülé­sén a Központi Bizottságnak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztéséről hozott határozatával kapcsolatos szövetkezeti teendőket vitatták meg. Az ülésen megjelent Szlameniczky István, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese és Vincze Imre pénzügyminiszter-helyettes. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents