Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-08 / 132. (133.) szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Téma: lakossági szolgáltatás 3. oldal A statisztika tükrében a tejfogyasztás 4. oldal Irányjelző 8. oldal Négy emlékezetes gól A szépítő ll'-es 7. oldal Szakmaiközi Bizottság alakult Kecskeméten 8. oldal AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGIAK NAPILAPJA XXXIII. évi. 132. szám Ára: 90 fillér 1978. június 8. csütörtök m. A költségvetési üzemek termelési-gazdasági helyzetéről, fejlesztésükről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kádár János látogatása Hajdú-Bihar megyében­/ Tegnap délelőtt Kecskeméten ülést tartott a Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület elsőként meghallgatta, majd tudomásul vette azt a két tájékoztatót, amely az egészségügyi integráció megvalósításáról, illetve a szocialista munkaverseny eredményeiről és a kiváló vállalati címek odaítéléséről készült. Ezután került a végrehajtó bi­zottság elé az a jelentés, amely a költségvetési üzemek ter­melési-gazdasági helyzetének felülvizsgálatáról, s a további fejlesztésükkel összefüggő feladatokról szólt. A testület tagjainak írásban megkötött jelentés megállapítja, hogy a közel tíz évvel ezelőtt ala­pított költségvetési üzemek mun­kája összességében megfelel az alapításuk idején meghatározott céloknak,' az igényeknek. Ezek az üzemek ugyanis az alapító taná­csok számára olyan építőipari és kommunális szolgáltatási felada­tok ellátásához nyújtanak lehető­séget amelyeket az építőipari és kommunális ágazatba sorolt vál­lalatok jelenleg nem tudnának vállalni. A városokban nagyközségek­ben, községekben / természetesen eltérő a feladatok nagyságrendje, összetétele, s nem azonosak az üzemek működési feltételeihez rendelkezésre álló tanácsi erőfor­rások sem. Mindezek következ­tében az egyes üzemek szerve­zettségi színvonala, gazdálkodá­sának hatékonysága is nagymér­tékben differenciálódott az elmúlt évek folyamán. Ennek a külön­bözőségnek olyan szélsőségei van­nak, hogy például általában a városi és egyes nagyközségi üze­mek, termelési, gazdálkodási szín­vonala eléri, vagy megközelíti a hasonló céllal működő vállalatok tevékenységét, míg a többi nagy­községben és községben az elért fejlődés ellenére sem lehet kielé­gítőnek minősíteni a helyzetet. Az időközben megváltozott közgaz­dasági szabályzók, számviteli, statisztikai, árképzési és áralkal­mazási követelmények olyan nö­vekvő feladatokat hárítanak va­lamennyi üzemre, hogy a kisebb szervezettségű költségvetési üze­mek csak nagy nehézségek árán tudnak azoknak eleget tenni. A költségvetési üzemek terme­lési, szolgáltatási munkájára az érdekelt tanácsoknak alapvető szüksége van. Ezért minden te­rületen arra kell törekedni — állapította meg a jelentés —, hogy az alapító tanácsok a szer­vezeteket alkalmassá tegyék a feladatok elvégzésére. A megyében működő 22 költ­ségvetési üzem 1977. évi teljes termelési értéke meghaladta a 304 millió forintot, amiből a sa­ját építés-szerelés 211 millió fo­rint volt. A termelés összetétele kedvezd. A kommunális szolgál­tatás volumene meghaladta a 93 millió forintot,, az összes építő­ipari árbevétel pedig 223,6 millió forint volt a múlt esztendőben. Ez utóbbi összegnek 36,7 száza­léka felújításból származott, a közületeknek végzett munkák részaránya pedig huszonöt száza­lékot tett ki. Az átlagosnál na­gyobb volumenű közületi mun­kát végez a tiszakécskei, a lajos­­mizsei és a kalocsai költségveté­si üzem. A vállalkozás jellegű munkák elvégzésére a területen szükség van, mert az építőipari vállalatok és szövetkezetek la­kóépületekhez és egyéb beruhá­zásokhoz, felújításokhoz nem tud­nak elegendő kapacitást nyújtani. A költségvetési üzemeknél á termelés technikai színvonala ál­talában nem kielégítő. Többsé­gük csak hagyományos építési mód alkalmazására képes és sem a szak- sem a szerelőipar terü­letén nem rendelkeznek speciá­lis képességekkel. Az átlagosnál fejlettebb a kalocsai építési, a la­­josmizsei és tiszakécskei üzemek magasépítési, valamint a kecske­méti üzem útépítési tevékenysé­ge. De nem kielégítő az üzemek — az összes üzemről van szó — gépesítése sem. A gépek, beren­dezések használhatósági foka csupán 56,8 százalék volt a múlt évben. Általában megállapítható — hangsúlyozza a jelentés —, hogy az üzemeket alapító tanácsok többsége nem helyez kellő súlyt az üzemek gépellátására, ilyen beruházásokat csak különösen indokolt esetekben engedélyez­nek és a beszerzéseknél a mű­szaki használhatóságtól függetle­nül csak a beszerzési árat mérle­gelik. Csupán egy-két költségve­tési üzem rendelkezik viszonylag korszerűnek nevezhető emelő­géppel, földmunkagéppel, s egyéb korszerű technológiai berendezés­sel. Mindezekből szükségszerűen következik, hogy a költségvetési üzemek termelékenysége nem ki­elégítő. Az egy munkásra jutó termelési érték az üzemek me­gyei átlagában 1977-ben 137 612 forint volt, míg a tanácsi építő­iparban ez a mutató megközelí­tette a 320 ezer forintot. Ezért a célszerű és műszakilag megalapo­zott gépesítés mellet kiemelten nagy gondot kell fordítani a ter­melés-szervezés és a termelés irá­nyítás színvonalának javítására. A gazdálkodást, az érdekeltsé­get és a lorgóalapokat elemezve ' a végrehajtó bizottság megállapí­totta, hogy az üzemek alapvető működési feltételeit képező álló- és forgóalapok nagyságrendje nem kielégítő. E probléma rendezése érdekében szükségesnek tartja a testület, hogy a költségvetési üzemeket fenntartó tanácsok vál­laljanak kötelezettséget arra, hogy az 1980. december 31-ig ke­letkező teljes üzemi nyereséget a forgóalapok minimális szintre történő feltöltésére és a termelő­berendezések pótlására fordítsák. A személyi és bérügyi kérdések elemzésénél hangsúlyozza a je­lentés, hogy a költségvetési üze­mek bérszínvonalának meghatá­rozása a továbbfejlesztés és gaz­dálkodás egyik kiemelten fontos eszköze. A testület jóváhagyólag tudo­másul vette a jelentést és — töb­bek között — utasította a munka­ügyi osztályt, hogy a bérszínvo­nal módosításáról és az ezzel kapcsolatos bérügyi feladatokról az érdekelt költségvetési üzeme­ket és azok felügyeleti szerveit értesítse. A Bács-Kiskun megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottságának tegnapi ülése a kisajátításról szó­ló jogszabály gyakorlati érvénye­sítésének eddigi tapasztalatairól szóló jelentés tárgyalásával foly­tatódott, majd bejelentésekkel ért Véget G. S. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, aki kedden este érke­zett Debrecenbe, szerdán reggel a Hajdú-Bihar me­gyei pártbizottságra látoga­tott. Társaságában voltak a Központi Bizottság osztály­­vezetői, Katona István és Grósz Károly. Gazda László, az apparátus alap­szervezeti titkára köszöntötte Kádár Jánost, aki ezután találko­zott a megye párt-végrehajtóbi­zottságának tagjaival. A közvet­len hangulatú eszmecserén Siku­­la György, a megyei pártbizottság első titkára, Szabó Imre, a me­gyei tanács elnöke és Kónya Ist­ván, a Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem rektora adott tájékoz­tatást Hajdú-Bihar politikai, gaz­dasági, valamint kulturális és oktatási helyzetéről. Ezután Kádár János a megyei vezetők társaságában ellátogatott az ország legnagyobb közös gaz­daságába, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, tá­jékozódott a tsz, valamint a Haj­dúsági Agráripari Egyesülés mun­kájáról. A látogató körút következő ál­lomása a hazai csapágyipar köz­pontja, a Debreceni Magyar Gör­dülőcsapágy Művek volt. A gyár­óriásban — ahol az idén 23,5 mil­• Kádár János Hajdú-Bihar megyében ellátogatott az ország legna-* gyobb közös gazdaságába, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövet­kezetbe, ahol a hágyományok szerint kenyérrel fogadták a kedven vendéget. (Telefoto — MTI — Vigovszki Ferenc felvétele — KS.) lió csapágyat állítanak elő — szovjet szakemberek közreműkö­désével nagyszabású rekonstruk­ció folyik. Egyebek között e mun­káról és a tervezett gyártmány­­fejlesztésről, kapacitásbővítésről, a korszerűbb technológiai eljárá­sok alkalmazásáról tájékoztatta a Központi Bizottság első titkárát Fiák László vezérigazgató. Az üzemi pártszervezetek tevékeny­ségéről Sziklási Béla, a pártbi­zottság titkára számolt be. A látogatás során Kádár János felkereste a Csapágy Művek több' részlegét, találkozott a gyár mun­kásgárdájának képviselőivel, szo­cialista brigádvezetőkkel. Számos lehetőség a hatékonyabb gazdálkodásra A gazdálkodás hatékonyságát növelő módszerekről gyűj­töttek tapasztalatokat a Bácskai és a Duna melléki Termelő­szövetkezetek Területi Szövetségének szakemberei. Az erről 'szóló összegezést elnökségi ülésen vitatták meg Baján az Augusztus 20 Termelőszövetkezetben. Megállapították, hogy a körzet­hez tartozó hatvan közös gazda­ságban javult a tervezési munka. A szövetkezetek a költség- és eredményterveket ágazatonként készítették el a technológiai el­gondolásokra alapozva. Ez hozzá­segít ahhoz, hogy év közben is elemezzék a költségráfordítások és az eredmények arányát, szük­ség esetén intézkedjenek, ami elősegíti a hatékonyabb munkát. A termelőszövetkezetek összesített idei tervelőirányzatai szerint a termelést ebben az évben több mint hét százalékkal kívánják növelni. A főbb növények ter­mésátlagai — a búzát és a nap­raforgót kivéve — a terv sze­rint meghaladják az elmúlt esz­tendeit. A fővetésű zöldségter­mő területek nagysága megegye­zik a tavalyival. Az állattenyész­tés minden ágazatát fejlesztik. Az adottságok jobb kihasználá­sa lehetővé teszi a hozamok nö­velését, a költségek csökkentését, a munka termelékenységének ja­vítását. Jelentős tartalék a nem művelt területek hasznosítása, a tervezett hozamnöveléshez igazo­dó műtrágyahasználat, az öntö­zési kapacitások jobb kihasználá­sa és így tovább. ^ Indokolatlanok azok a különb­ségek, amelyek az üzemek kö­zötti termésátlagokban, termelé­si költségekben jelentkeznek. A gyenge eredménnyel termelők felzárkózása az átlaghoz, vagy a legjobbakhoz fontos tennivaló. Ennek részét képezi a helyi adottságok kihasználása, új mód­szerek, eljárások alkalmazása, a munkafolyamatok további gépe­sítése, a különböző tapasztalat­­cseréken szerzett ismeretek hasz­nosítása. Példaként lehet meg­említeni, hogy a szövetség körze­tében tavaly hektáronként 46,2 mázsa búzatermést értek el, et­től az átlagtól az eltérés felfelé és lefelé egyaránt 24 százalék, ha figyelembe vesszük a szövet­kezeteknél jelentkező hozamkü­lönbségeket. Még nagyobb a kü­lönbség, ha a költségeket néz­zük. Egy hektár búzatermés át­lagos üzemi eredménye pénzben kifejezve 5160 forint. A legjobb eredmény többszöröse a legki­sebbnek. Ugyanilyen tapasztalato­kat gyűjtöttek a többi fontosabb növénynél is. Kulcsfontosságú feladat az energiahordozókkal való jobb gazdálkodás. E tekintetben sokat lehet tenni a központilag megje­lent energianormák helyi adott­ságokra történő kidolgozásával, a felhasználások figyelemmel kísé­résével. Az üzemi vezetésben nagy sze­repe van a termelési, közgazda­­sági viszonyokat jól ismerő fő­könyvelőnek, üzemgazdásznak, aki a jövedelmező gazdálkodás érdekében véleményt nyilvánít. Alapvetően minden a termelés­ben dől el. Előrelépni csak a vezetés és tagság összefogásával, jó kapcsolataival lehet. Az iparosodó mezőgazdaságban, az eszközhatékonyság javításában mindinkább megnő az ember sze­repe, nagyobb jelentőséget kap a. szakmai képzettség, az anyagi és erkölcsi ösztönzők célszerű alkal­mazása. A szövetkezeti demokrá­cia kiszélesítése, a szocialista ver­senymozgalom, az egy munkate­rületen dolgozók szűkebb közös­ségi összefogása szintén fontos a jövedelmezőség és a hatékonysás szempontjából. A téma megvitatása során szá­mos gondot is elmondtak a szö­vetkezeti elnökök. A mezőgazda­­sági termelésben nagy szerepe van az ipari háttérnek. Sajnos, az iparból származó anyagok, szolgáltatások árai, költségei, ro­hamosan emelkednek. Ezzel ne­héz lépést tartani a mezőgazda­­sági nagyüzemek gazdálkodásá­nak. A termelési költségek emel­kedése nem minden esetben té­rül meg a magasabb termésered- ' ményekben, a nagyobb hozamok­ban. Fontosnak tártják a takaré­kosságot, az olcsóbb termelést azonban a megvalósítást nehezí­tik az áremelkedések. Sok gond van még mindig az alkatrész­­utánpótlással, emiatt egyes gépek kiesnek a termelésből. Nem ren­deződött a göngyölegellátás sem, ami különösen a zöldség- és gyümölcstermesztésben okozhat gondokat. A területi szövetség az elhang­zott észrevételeket továbbítja az illetékes szervekhez. K. S. Négy megyéből jön a spárga Az elmúlt években a hazánkban termelt spárgát a ZÖLDÉRT Vállalat kecskeméti kirendeltségén dolgozták fel. Ebben az évben munkaerőgondok miatt bevonták a jánoshalmi kirendeltséget is. 9 A kecskeméti kirendeltségen osztályozzák a spár­gát a házi gyártmányú berendezéssel. • Jobb oldali képünk: egy-egy csomag 50 deka­grammos lehet. Csak akkor kerülhet rá a minősé­get is jelző csomagolópapír. B -U. J» «8 iiiiMgg» A két kirendeltségre eddig 49 vagon fehér és 5 vagon zöld spárga érkezett a termelőktől, vagyis a Bács-Kiskun, Csongrád, Pest és Fejér megyei gaz­daságokból. A feldolgozó helyekre hétféle minő­ségben érkezik be a spárga. Minőségi és méret sze­rinti osztályozás után 40 féle formában kerül ex­portra, az NSZK-ba és az NDK-ba, a vevők igényei szerint. A kecskeméti kirendeltségen naponta mintegy 150 mázsa spárgát válogatnak az asszonyok a hosz­­szúsági, minőségi, azaz szín szerinti, és vastagsági követelmények szerint. Az osztályozott spárgát fél­kilós kötegekbe mérik, majd a minőséget is jelző papírba csomagolják. A ládákba 20—20 csomag kerül és már indulhatnak is a hűtőtermekbe, vagy a hűtővagonokba. A két kirendeltségről eddig ösz­­szesen 45 vagon fehér és 3 vagon zöld spárgát szál­lították exportra. Az exporton kívül a vállalat Budapestet és Bács- Kiskun megyét is ellátja ezzel a növényféleséggel, sőt a székesfehérvári hűtőiparnak is szállítanak. • A ládákba csomagolt spárga hűtővagonokbau utazik az NDK-ba. (Tóth Sándor (elvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents