Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-08 / 132. (133.) szám

Z 9 PETŐFI NEPE • 1918. június 8. NAPI KOMMENTÁR A torát pálfordulása események sorokban VARSÓ_______________________ , Olusegun Obasanjo tábornok, Nigéria államfője, a legfelsőbb katonai tejinács elnöke, szerdán délután Henryk Jablomskinak, a lengyel államtanács elnökének meghívására hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. (MTI) BRASILIA A lengyel kormány is felkér­te Brazíliát, hogy adja ki Gus­tav-Franz Wagner náci háborús bűnöst — közölték kedden este a brazil fővárosban. Az NSZK és Ausztria már korábban kérte a sobibori ha'láltábor volt helyettes parancsnokának kiadatását. Ked­den este egyébként Wagner könnyebb szívrohamot kapott, amikor a rendőrség közölte vele, hogy meg kell jelennie a főváros újságírói előtt. (AFP) . BONN Ku Mu, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsának alelnöke 10 napos nyugat-németországi láto­gatásának utolsó napján, kedden találkozott Helmut Schmidttel, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjával. A nyu­gatnémet kormányfő és vendége a kelet—nyugati viszonyról .és Kínának ázsiai szomszédaihoz fű­ződő kapcsolatáról tárgyalt. (Reuter) BELGRAD Az újvidéki Magyar 'Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kuta­tások Intézete tudományos ülés­szakot rendezett Viitkovics Mi­hály író és költő születésének 200. évfordulója alkalmából. A tanácskozáson a Magyar Tudo­mányos Akadémia Irodalomtu­dományi Intézetének küldöttsége is részt vett. BASTIA Két pokolgép robbant kedden este a korzikai Bastiában és kör­nyékén, egy nappal Valéry Giscard d'Estaing francia elnök három napra tervezett látogatása előtt. Áldozatok nincsenek és az anyagi károk sem jelentősek. Elő­ző nap, hétfőn este kisebb plasz­tikbamba okozott közepes káro­kat egy bastiai épületben. (AFP) WASHINGTON Az Egyesült Államoknak nincs más választása, minit hogy föl­oldja a Törökországra kimondott fegyverszállítási, tilalmat — je­lentette ki kedden az amerikai képviselőházban Alexander Haig tábornok, a NATO európai had­erőinek főparancsnoka. Ha a ti­lalmat nem oldják fel — mondot­ta Haig — akkor Törökország esetleg olyan lépésekhez folya­modik, mint például az ottani amerikai jelenlét teljes fölszá­molása, haderőinek jelentős mér­tékű kivonása a NATO-ból,' és fönnáll az a veszély is, hogy az ország „semlegesebb álláspontra” helyezkedik. A tábornok hang­súlyozta: jobban aggasztja a fegyverszállítási tilalom fönntar­tása, mint 'az, hogy Görögország esetieg elítélően reagál a tilalom föloldására. (UPI) PERU Sortüzek dörrennek a perui fő­város utcáin. Harckocsik állnak hevenyészve emelt barikádok előtt. Szakszervezeti aktivisták reménytelennek tűnő, de hősies sztrájkokkal harcolnak a kato­nai kormányzat fokozódó nyomá­sa és a tömegekre nehezedő mind gyötrőbb gazdasági terhek ellen. Peruban, ahol 1968-ban, éppen 19 esztendeje egy nagy reménye­ket keltő, haladó katonai kor­mányzat jutott uralomra — a helyzet a forrpontig feszült. Az 1968-ban megkezdődött nagy kí­sérlet. után ez a kormányzat mindinkább elvesztette haladó jellegét. A , régi reformpolitika keretei • helyenként megmaradtak ugyan, de mindinkább a katonai rend­szer elnyomó vonásai kerülnek előtérbe. Ilyen forró helyzetben kellene megtartani néhány nap múlva, június 18-án a parlamenti választásokat. Ezeken a válasz­tásokon 12 párt vesz részt, emlí­tésre méltó mozgási szabadságuk azonban csak a Centrumtól a jobboldalig terjedő pártoknak van. Valójában nyíLt kérdés, hogy a pattanásig feszült helyzetben megtartják-e a választást, vagy a katonai kormány egyes cso­portjai puecsot Ijajtanak végre? Éppen ilyen nyílt kérdés az is, hogy jobb lenne-e a perui töme­gek szempontjából egy Centrum— jobboldali polgári hatalom a mind-A hetek óta tartó Vietnam-el­­lenes kínai kampány nemcsak a két ország sok évtizedes viszo­nyában okoz törést, hanem ha­tást gyakorolhat a térség meg­lehetősen érzékeny politikai és biztonsági rendszerére. Mint is­meretes, a pekingi propaganda­akciókra az szolgáltatott ürügyet, hogy Vietnam „hálátlannak bizo­nyult, s felrúgta a két ország ba­rátságát”, amikor a déli ország­rész tőkés iparának és kereske­delmének átszervezése közben úgymond kínai-ellenes kampány­ba kezdett. Súlyos vádak ezek, amelyeknek azonban semmi alap­juk sincs, hiszen az említett in­tézkedések nem az országban élő egyik vagy másik népcsoport el­len irányultak, hanem a szocia­lista ipar és kereskedelem alap­jainak lerakását szolgálták délen. A kínai kormány ellenséges magatartásának valódi okaira enged következtetni. egyebei^ kö­pött az a tény, hogy az ameri­kai agresszió fölötti győzelem ki­vívása, a két országrész egyesí­tése után kínai részről csökken­tették a Vietnamnak szánt se­gélynyújtást. Mi több, Peking ez év tavaszára valamennyi szak­értőjét kivonta a Kínai Népköz­­társaság segítségével épülő viet­nami beruházásokról. E lépésre pedig minden jel szerint valami­lyen hosszútávra szóló politikai döntés nyomán, nem pedig a Vi­etnamban élő kínaiakra való te­kintettel került sor. Erre utaló, figyelemre méltó tényező, hogy Peking a tengerentúl élő kínai­akhoz fűződő kapcsolatokat min­— A kínai kormányköröknek arra irányuló kísérletei, hogy a nemzetközi feszültség élezésének és új katonai kalandok provoká­­lásának útján szabotálják a le­szerelést, ellenkezik a népek, köztük a kínai nép várakozásai­val és törekvéseivel — Írja szer­dai számában a Szovjetszkaja Rosszija. A lap megállapítja, hogy a kínai vezetők minden nemzet­közi konfliktus kiélezésére töre­kednek, * hogy ' felhasználhassák azokat a hegemonisztikus straté­giájuk céljaira. Elsőrendű vágyuk konfliktust előidézni a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kö­zött. Ennek érdekében nagy en­gedményeket tesznek az' Egye­sült Államoknak: ténylegesen hozzájárulnak a „két Kína” lé­téhez; ösztönzik az amerikai ka­tonai jelenlétet Nyugat-Európá­­ban, Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint a világ más térségei­ben; támogatják az agresszív katonai szövetségeket; helyeslik az imperialista beavatkozást más országok ügyeibe. — Kihívást intézve minden bé­keszerető néphez, Peking de­monstratív módon folytatja a nukleáris és termonukleáris fegy­verek kipróbálását, ami radio­aktivitással szennyezi a légkört, veszélyezteti mind Kínában, mind a szomszédos országokban em­bermilliók életét és egészségét. Pekingben nyíltan hangoztatják, inkább jobbra csúszó katonai kormányzatnál ? Ügy tűnik, hogy tíz évvel a nagy reformnemények után Peru csak két rossz között választhat — s ez az egy évtizeddel koráb­ban „perui útnak” nevezett, ígé-. retes forradalom igazi tragédiá­ja. Annak idején éppen a „pe­rui út” álapján szinte elméleti mélységben is felülvizsgálták a latin-amerikai katonai rendsze­rek szerepét. Peru volt az a pél­da. amelynek alapján úgy érté­kelték, hogy bizonyos társadalmi­­politikai feltételek között Latin- Amerikában egy katonai hatalom holadó szerepeit is betölthet. Az első évek igazolták is ezt a vá­rakozást. -Peruiban a katonai kor­mányzat egész sor, a nép érde­keit szem előtt tartó intézkedést valósított meg: végrehajtották Lain-Amerika egyik leghaladóbb földreformját, államosították az olajtermelést és -feldolgozást, va­lamint a gazdaság és export szempontjából döntő jelentőségű halászatot és haHísztipart. A nagy lendületű első korszak után azonban a reformmozgalom egyre inkább* kifulladt. Ennek számos oka volt Társadalmi szempontból talán mindenekelőtt az, hogy a változásokat katonai módszerekkel, - a meglevő követ­kezetesen haladó politikai pár­tok és szakszervezetek kizárásá­val kívánták megvalósítani. Sze­dig alárendelte pillanatnyi poli­tikai érdekeinek. Ezt teszi most Kambodzsa esetében is. Az ott élő kínaiak elleni atrocitásokról — nem, hogy rossz szót — egyetlen szót sem ejtenek Pekingben. Nincs hivatalos tiltakozás, nincs sajtó­­kampány, sem megtorló intézke­désekkel való fenyegetőzés. A kérdés jogos: talán csak nem azért hunynak szemet Pekingben, mert Kambodzsa ellenségesen vi­seltetik a szocialista Vietnam iránt és — nem utolsósorban kí­nai bátorításra — katonai akci­ókra ragadtatta magát? Van azonban még egy figye­lemre méltó eleme a kínai ma­gatartásnak, annak, hogy szem­­befordult a szocialista Vietnam­mal. Ez pedig az, hogy Peking­ben habozás nélkül ellenséggé nyilvánítják mindazokat, akik nem hajlandók asszisztálni a szovjetellenes kínai mesterkedé­sekhez, s nem támogatják Kína hatalmi törekvéseit az ázsiai tér­ségben. A kinai magatartást jellemez­ve az egyik hanoi lap kommen­tárja így fogalmazott: „Vietnam népe a szabadságért és a függet­lenségért vívott küzdelemben nem ismer megalkuvást, és min­dig tisztában volt vele, ki az el­lenség és ki a barát. A barátok­hoz, legyenek azok közeliek vagy távoliak, mindig hűségesnek bi­zonyult. Hűségünk azonban nem jelent vakságot. Ostobák lennénk, ha nem vennénk észre, amikor a barátok megváltoznak.” Márpedig a jelek szerint Kína megváltozott. hogy létre kell hozniok saját ne­utronfegyverüket. — Kína nem vállal magára semmi olyan kötelezettséget, amely akadályozná nagyarányú militarizálási kampányának meg­valósításában, 'fegyverzetének nö­velésében. Ez ideig nemcsak, hogy nem írt alá egyetlen olyan nem­zetközi egyezményt sem, amely a leszerelést szolgálja, hanem min­den módon igyekszik is meghiúsí­tani e területen minden kezde­ményezést. A Szovjetszkaja Rosszija em­lékeztet azokra a próbálkozások­ra, amelyekkel Peking meg akar­ta hiúsítani az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaká­nak összehívását. Mikor pedig ez nem sikerült neki, elhatározta, hogy elküldi az ülésszakra kép­viselőit, akik nyilvánvaló nem­telen célokkal érkeztek New Yorkba. Huang Hua kínai kül­ügyminiszter a háború megszál­lott híveként szerepelt az ülés­szakon, hirdetve, hogy a háború elkerülhetetlen, a békét megvé­deni nem lehet, különösen nem a leszerelés útján. Eszerint Kína jelenlegi vezetői egy táborban vannak, egyes nyu­gati hatalmak kormányköreinek legagresszívabb ' képviselőivel, a NATO és más imperialista kato­nai tömbök militaristáival — mu­tat rá végezetül a Szovjetszkaja Rosszija. (MTI) repet játszottak a tömegektől el­szigetelt katonai vezetés belső né­zeteltérései, amelyek következté­ben a határozottcfibban reform­­hajlandóságú Velasco tábornokot néhány évvel ezelőtt a hagyomá­nyosabb katonapolitikus, Morales Bermudez tábornok váltotta fel. Végül, a reformkurzus felett kondította meg a lélekharangot az általános tőkés válság perui lecsapódása is. A tőkés krízis következtében a világipiacon esett a réz világpiaci ára, és ezzel egy­­időben tenger-ibiológiai okokból (a halvándorlás irányának vál­tozásai miatt) súlyos válságba ju­tott a halliszbipar. Az 1974-től kezdve állandóan éleződő gazda­sági nehézségek olyan országra nehezednek, amely / a reform­­kurzus első szakaszában a hazai és nemzetközi monopoltőke sza-A MERIK AI GÉPEKEN Marokkói katonák I érkeznek Zaire-ba Amerikai szállítógépeken folya­matosan érkeznek a marokkói katonák a zaire-i Shaba tarto­mányba, hogy felváltsák a fran­cia és belga ejtőernyősöket. Ma­rokkó eddig 700 katonát küldött Mobutu zaire-i elnök rendszerének megmentésére. Várható, hogy az Egyesült Ál­lamok által biztosított légihídon a közeljövőben a nyugat-afrikai Szenegálból és Gabonból is ér­keznek katonai alakulatok Zairé­­ba. Rabati hivatalos források sze­rint Togo és Elefántcsontpart is hajlandó csatlakozni a katonai segítségnyújtó akcióhoz, és nem kizárt Nigéria valamifajta rész­vétele sem. Kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a NATO-tagállamok ösztönzésére több nyugatbarát afrikai kormányzat meg sem vár­va az úgynevezett afrikaközi „tűzoltó-hadtest” megteremtésé­ről hozandó döntést, kész csapa­tokat küldeni Shabába. Willy Brandt Szófia vendége Willy Brandt, a Német Szociál­demokrata Párt elnöke szerdán, Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt KB első titká­rának meghívására, kétnapos hi­vatalos látogatásra Szófiába érke­zett. A Todor Zsivkov és nyugat­német vendége közötti megbeszé­léseken a két ország közötti együttműködés témái szerepelnek. Megérkezésekor a szófiai repü­lőtéren adott nyilatkozatában Willy Brandt hangsúlyozta, hogy nem a nyugatnémet kormány képviselőjeként, hanem pártpoli­tikusként látogat Bulgáriába. (BTA) Ecevit nyilatkozata a török-szovjet viszony alakulásáról ANKARA Bül,ent .Ecevit török kormányfő hazaérkezett kéthetes külföldi körútjáról, amelynek során részt vett az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli leszerelési ülésszakán is. Az isztambuli repülőtéren új­ságírók megkérdezték tőle, mit tartalmaz majd a Szovjetunióban teendő küszöbönálló látogatásakor aláírandó politikai nyilatkozat. »Ügy gondolom, hogy a szovjet —török nyilatkozat írásban rög­zíti majd a két ország közötti baráti kapcsolatokat, lehetővé te­szi Törökország és a Szovjetunió közötti baráti együttműködés el­mélyítését a kölcsönös bizalom légkörében" — válaszolta Ecevit. A török miniszterelnök hang­súlyozta: országa eltökélte, hogy független külpolitikát folytat, és ezt nem kívánja alárendelni konjunkturális tényezők káros hatásának. (TASZSZ) bolázstevékenységének közép­pontjában állót. Gyakorlatban ez a beruházási tevékenység szabo­­tálását, illetve a tőke menekü­lését jelentette. A katonai kor­mányzat jobboldali fordulata sem változtatta meg ezt az irány­zatot; a fordulat ugyanis nem volt elég éles ahhoz, hogy a vál­ság következtében egyébként is lanyhuló külföldi beruházási te­vékenységet újjáélessze. Az or­szág nemzetközi adósságainak ér­téke megközelíti a hatmdlliárd dollárt. -Ez azc jelenti, hogy ka­mat fejében évente annyit kell fizetni, amennyi az egész perui kivitel fele! Ráadásul az eladó­sodás közben még fokozódik, mi­után a fizetési mérleg hiánya 800 millió dollár körül van. Az árak az utóbbi két évben megkétsze­reződtek, a munkanélküliek szá­ma pedig eléri a munkaképes la­kosság felét. * Mint ilyenkor szokásos, a nem­zetközi pénzügyi alap (IMF) Peru esetében is igen brutális feltéte­lektől teszi függővé hiteleinek fo­lyósítását Ezek a feltételek a tőkés stabilizáció szabályai sze­rint: a deviza leértékelése, szi­gorú importkorlátozás, általános ,anóhövellés, a béremelések lehe­tetlenné tétele. Az említett in­tézkedések hatására az utóbbi egy esztendőben körülbelül 30 százalékkal esett a bérből és fi­zetésből élők életszínvonala. Ez váltotta ki azokat a megmozdu­lásokat, amelyeket a katonai kor­mány tankokkal és sortüzekkel próbál megakadályozni. (-1 -e) A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének meghívására szerdán hivatalos látogatásra Moszkvábá érkezett XVI. Károly Gusztáv svéd király és Szilvia ki­rályné. A repülőgépből kilépő svéd uralkodót és feleségét Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere kö­szöntötte (képünk). A két ország állami himnuszá­nak elhangzása után XVI. Ká­roly Gusztáv Leonyid Brezsnyev társaságában ellépett a tiszteleté­re .felsorakozott díszalakulat előtt, üdvözölte a fogadására megjelent szovjet vezetőket, a svéd kolónia tagjait és a moszkvai dolgozók képviselőit. Heltai András, az MTI tudósí­tója jelenti: — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyát még hosz­­szú ideig a versengés fogja jel­lemezni*, de ha a veszélyeket, a katasztrófát el akarjuk kerülni, a szovjet—amerikai kapcsolatok­ra az együttműködésnek is rá kell nyomnia . bélyegét — mon­dotta szerdán Carter elnök. Carter részletesen foglalkozott országa és a Szovjetunió viszö­­nyával az annapolisi haditenge­részeti akadémia végzett hallga­tói előtt. Beszédében az elnök azt mon­dotta, hogy az Egyesült Államok fegyverzetkorlátozási megállapo­dásokra és általában együttmű­ködésre törekszik a Szovjetunió­val, de azt igényli, hogy — mint­egy viszonzásul — a Szovjetunió ne támogassa a haladó rendsze­reket, a felszabadítási mozgal­makat. — Jók az új SALT-egyez­­mény megkötésének ’kilátásai, je­lentette ki Carter, hozzátéve: amerikai részről „nem kapcsolják össze a hadászati fegyverzetkor­látozást a Szovjetunióhoz fűződő viszony más kérdéseivel”. Az amerikai elnök gondosan kiegyen­súlyozott beszédében méltatta a Szovjetunió őszinte békevágyát, bár most sem mulasztotta el, hogy támadja a szocialista nagy­hatalom bel- és külpolitikáját. A Carter-beszéd hivatalos cél­ja az volt, hogy világosan meg­fogalmazza az amerikai kormány politikáját a SALT és az ame­rikai—szovjet kapcsolatok más fontos kérdéseiben. A tisztázást az tette időszerűvé, hogy a kor­mányon belül nyílt ellentétek ala­kultak ki: Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója „kemény” politikát hirdetett, s a hidegháború óta nem tapasztalt hangnemben tá­madta a nyilvánosság előtt a Szovjetuniót. Cyrus Vance kül­ügyminiszter, Harold Brown had­ügyminiszter és mások a korábbi politika, a higgadt tárgyalások folytatását, a SALT-egyezmény feltétlen megkötését ajánlották az elnöknek. A svéd uralkodó vendéglőt*'? társaságában gépkocsin szálláshe­lyére hajtatott. A szovjet fővárosban a látoga­tást megelőzően megjelent sajtó­kommentárokból egyértelműen ki­tűnik, hogy mindkét fél nagy je­lentőséget tulajdonít az államfői látogatásnak a szovjet—svéd jó­szomszédi kapcsolatok megszilár-. dítása és a sokoldalú együttmű­ködés újabb területekre történő kiterjesztése szempontjából. A két ország politikai viszo­nya, amelyet a stabilitás és a kölcsönös jóindulat jellemez, gya­korlatilag problémamentesnek te­kinthető. A gazdasági kapcsolatok az elmúlt években rohamosan fej­lődtek: tíz éve alatt ötszörösére nőtt az árucsere-forgalom és ma már meghaladja az évi másféL milliárd rubelt. Carter, aki az elmúlt időszak­ban ingadozni, látszott a két vég­let között, a szerdai beszéd tanú­sága szerint most inkább hajlik a további tárgyalásokra, a kiegyer zésre, mint a Brzezinski-féle ul­timátumokra. Carter meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió, amely húszmillió halottat veszített a második; világháborúban) nem ki-­­ván háborút s hogy Leonyid Brezsnyev osztja .-.véleményéti.\ a~­­két ország korlátlan versengése súlyosabb feszültségekhez vezet­het. — Jók az esélyek új SALT- egyezmény megkötésére, amely alacsonyabb szinten rögzítené a hadászati egyensúlyt, a jövendő, harmadik SALT-megállapodásban pedig kölcsönösen, tovább csök­kentenék a hadászati fegyver­­készleteket — mondotta az el­nök. A kommentárok emlékeztet­nek arra, hogy Leonyid Brezs­nyev a közelmúltban hasonló szellemű kijelentést tett. Ezt követően Carter azoknak válaszolt, akik gyengeséggel vá­dolják: kormánya az ország ed­digi legmagasabb katonai költ­ségvetését fogadta el — mondot­ta. Carter a fegyverkezést azzal a hamis érvvel indokolta, hogy a „Szovjetunió „agresszívan törek­szik politikai előnyökre, befo­lyásra”, egyebek között katonai támogatást nyújtva más orszá­goknak. Az elnök a tényekkel el­lentétben ismét afrikai „beavat­kozással” vádolta a Szovjetuniót és Kubát. A Carter-beszéd kétségkívül ki­fejezte az elnök személyes meg­győződését, hogy az új SALT- egyezmény megkötése sürgető nemzeti érdek. Az amerikai fegy­verkezés hangsúlyozásával a „hé­jáknak” akart engedményt ten­ni. A beszédből nem tűnt ki, hogy milyen irányt vesz most g Szov­jetunió vonatkozásában folyta­tott amerikai politika, de a szö­veg tanúsága szerint a mérsék­let, a kiegyezés hívei jelenleg nagyobb béfolyással rendelkezneltt a Fehér Házban, mint a hideg­­háborús tábor. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Vance találkozója Dobrinyinnal Cyrus Vance amerikai- külügyminiszter kedden háromnegyedórás megbeszélést tartott Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövettel, többek között Vance és Gromiko szovjet külügyminiszter esedékes újabb ta-­­lálkozójáról. Az amerikai külügyi szóvivő szerdán megismételte, hogy mindkét fél szorgalmazza Vance és Gromiko újabb találkozóját, amint arra mindkét fél számára megfelelő időpontot találnak. Paul Warnke, az amerikai SALT-küf3ottség vezetője csütörtöktől Helsin­kiben tárgyal a Szovjetunió képviselőivel a mesterséges holdak elleni hadviselés eltiltásáról. Warnke a várhatóan egy hétig tartó megbe­szélések után Genfbe, a SALT-tárgyalások színhelyére utazik. • Szekér Gyula Jugoszláviában Veszelin Gyuranovics, a jugoszláv kormány elnöke szerdán fogadta! a hivatalos látogatáson Belgrádban tartózkodó dr. Szekér Gyulát, a Minisztertanács elnökhelyettesét. A baráti beszélgetés során véle­ményt, cseréltek kétoldalú kapcsolataink időszerű kérdéseiről, egye-j bek között a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. (MTI) V eszély zónában LAPSZEMLE Peking a leszerelés ellen Carter beszéde a szovjet-amerikai kapcsolatokról Ultimátum helyett a tárgyalásokra hajlik i A svéd király Moszkvában

Next

/
Thumbnails
Contents