Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-04 / 130. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. június 4. FIATALOS LENDÜLETÜK GARANCIA A TOVÁBBI EREDMÉNYEKRE Ifjúsági brigád a kecskeméti házgyárból A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat alig hároméves házgyára túl van az elkerülhetetlen kezdeti nehézségeken. A tanuló lépések után 1977-ben már 2200 lakás elemeit szállította. Az Idén pedig any­­nylt gyárt, amennyit nyolo-ttzéves „testvérei”. A napokban Blszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja házgyári látogatása során az üzem Ifjúsági szocialista brigádjának vezetőjével Is elbeszélgetett és Írásban Is további sikereket kívánt a kollektívának. • A Shtfnherz brigád négy tagja — Rózsa János, Kecskés József, Ladányi Mihály és Nyúl József — ők a betongyár keverőszlntjén dolgoznak. (Pásztor Zoltán felvétele.) A huszonkét tagú Schönherz Zoltán brigád 1975-ben ala­kult, a még eb­ben az évben elnyerték a szocialista bri­gád elmet. A rá következő évben, tekintve, hogy vala­mennyien fi­atalok. hiszen átlagéletkoruk 28 év. brigád­­nevük elé jog­gal tehették az ifjúsági jelzőt. — Felada­tunk a panel­­gyártó üzem és a vállalati munkahelyeik folyamatos zök­kenőmentes be­tonellátása — mondta Lódi Gyula, a bri­gád 27 éves vezetőije, aki egyébként a mindenttudó automaták kezelője. Napi 500 köbméter beton kerül ki a hatalmas keverőgépekből. Az automatizált betongyár jól kép­zett szakembereket igényel. A gépeiket szeretni kell. s a jól ke­zelt gép meghálálja a gondosko­dást. Tanult, vagy tanul is ná­lunk mindenki. Akinek még nincs érettségije, az esti iskolába jár, mint Gergely Mária gépkezelő, vagy Szekér Sándor, aki maga­sabb szakmai képesítésért áldoz­za fel szabad Idejét. Műszaki ve­zetőnk, Pavelka Máté az idén kap diplomát az építőipari főiskolán. A szocialista brigádok vállalati szellemi vetélkedőjét 1977-ben a Schönherz Zoltán ifjúsági brigád nyerte, s ezzel jogot szerzett a városi döntőn váló részvételre. Ott balszerencsésen, versenyeztek, de így is csak kevéssel szőrűi­tek az élsők mögé. A vállalat politikai vetélkedőjénék első he­lyével vigasztalódtak, — Ez a siker Is a kollektív munkánk eredménye — folytatta a brigádvezető. — A többiek se­gítsége nélkül a csapat nem tu­dott volna ennyire felkészülni. A siker persze önbizalmat la ad. Az idén is megpróbáljuk. A brigád a társadalmi munkák­ból is kiveszi a részét, Az idén teljesen felújították a kecskeméti széohenyivároal óvoda 65 méter hosszú kerítését. | a környezet szépítésével, parkosításával, ked­veskedtek a kicsinyeknek. Ebben az évben két kommunista műsza­kon vették részt, de ezenkívül Is 150 társadalmi munkaórát télie­sítettek üzemen belül. Társultak egy nagyszerű kez­deményezéshez is. A műszak vé­gén összegyűjtött hulladék be­tonból. amit az üzem már nem tud hasznosítani, a városi nép­­frontbizottság szervezésében jár­dát építenek a városban. — Jó érzés tudni — jegyezte meg a brigádvezető — hogy mun­kánk nyomán virágok közt játsz­hatnak a gyerekek, vagy hogy a járdakígyúk egyre hosszabbak ott, ahol eddig csak húzni lehetett a babakocsit, s nem tolni. Manap­ság egyre többet beszélnek az emberek közömbösségéről. Nincs ilyen. Csak értelmet kell adni a munkának. A betongyárban minőségi bé­rezés van. Bevezetése éta javult a minőség, s a mennyiség sem csökkent. Mint azt á brigád veze­tő mondta." a minőségi' bérezés meggyorsított egy folyamatot, amelyhez előbb-utóbb eljutot­tak volna. Az anyagi ösztönzés ilyen formája nemcsak az üzem­nek. a szőkébb kollektívának Is hasznos. Több. jobb munkáért vastagabb a boríték. A brigád megalakulása óta egyre szebb eredményeket mu­tat fel. Egyénileg két brigádtag. Pásztorka István és Pavelka Má­té Is elnyerte a Kiváló Dolgozó megtisztelő címet. ‘Magasak a követelmények. A vállalatnál sok nagyobb hagyo­mánnyal rendelkező brigád van. tehát az ifjúsági kollektívának még bizonyítania kell. Fiatalos lendületük garancia a további eredményekre. Aradi Antal Bővítik a bútorválasztékot A lakosság jó és olcsó bútor:: - kai való ellátása, a választék r’í­­velése a bútoripar és a kereske­delem közös feladata. Egyelőre nem mondhatjuk el, hogy a szó­ban forgó lakberendezési cikke­ket kereső vásárlók — a me­gyénkben áruházakban legalább­is — kedvükre válogathatnának. Ugyanis a kereskedelem a ha­zaiaknál lényegesen nagyobb nyereséggel forgalmazhatja az Import — drága — bútorokat, s ennélfogva az Itthoni gyártó vál­lalatokat nem „kényezteti” meg­rendeléseivel. Ez az oka, hogy mindannyiszor elismeréssel szó­lunk a bútortermelő üzemek bel­földi választékbővítő törekvései­ről. A napokban a Szék- és Kárpl­­toslparl Vállalat kecskeméti gyá­rában jártunk, ahol Horváth 1st­­ran főmérnök arról tájékoztatott bennünket, hogy a belföldi igé­nyek jobb kielégítésére új termé­keket készítenek. Az év elején kezdték meg a Sába IV. és a Sába II. típusú íranclaágyak sorozat­­gyártását. A kis lakásokban Is praktikusan alkalmazható, két­személyes ágyakat a tavalyi őszi BNV-n kiváló árunak minősítet­ték. Mindkét változatból 1200 da­rabot állítanak elő az idén. Az ol­csóbb Sába IV.-et garnitúrában is szerepeltetik. Szintén új terméke a gyárnak az Antónia fantázianevű tv-fotel és a három darabból álló Oberon kárpitozott garnitúra. Az idén ebből 1100-at állítanak elő. A tv­­fotelre kapott megrendelés 1200 darabra szól. A kecskeméti gyár műszaki kollektívája által terve­zett Linda garnitúrát a második félévben kezdik majd gyártani. Ezt a terméket 1978-ban a válla­lat saját bolthálózatában hozzák majd forgalomba. Az elképzelé­sek szerint az olcsóbb bútorok közé sorolható Linda garnitúrát közvetlenül a kiskereskedelem­nek, a bútorboltoknak ajánlják. Egyébként a hazai értékesítésre termelt áru 90 százalékát Nagy­kereskedelmi vállalatoknak szál­lítják. A kecskeméti gyár az Idén 278 millió forintos tervet teljesít. Mint a főmérnök tájékoztatott, a félév végére minimális elmara­dással számolnak az Időarányos teljesítéstől, aminek oka az új termékek gyártására való átállás­ban keresendő. Az elmaradást de­cemberig pótolják. Az éves terv­ben 160 ezer szék előállítása Is szerepel, NSZK, angol és svéd ex­portra, mintegy 56 millió forint értékben. A. T. S. • Zubor László asztalos Palermo típusú székeket szerel, NSZK- megrendelésre. • Büki Péter — a kép előterében — a Sába II. típusú franciaágy fejrészét kárpitozza. (Tóth Sándor felvételei.) Cseppekben adagolva JÉ A mezőgazdasági termelés az utóbbi években számottevően növekedett. A fejlődés forrásai: a jó fajták, a korszerű tech­nológia. A terméseredmények növelésének fontos eszköze az öntözés is. A mesterséges csapadékellátás nálunk még újnak számító módszere a csepegtető öntözés. Az utóbbi években gyorsan terjed világszerte. Az Egyestilt Államokban például évente 60—70 ezer hektárnyi területet rendeznek be erre a célra. Európában a statisztika szerint mintegy 25 ezer hek­tárnyi területen alkalmazzák a módszert. Magyarországon a legnagyobb terilleten, a megye északi részével határos dán­­szentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezetben rendezkedtek be csepegtető öntözésre, több A közös gazdaság két évvel ez­előtt kezdeményezte a Dánszent­­miklósl Gyümölcstermesztési Rendszert, amelynek jelenleg 21 taggazdasága van. Megyénkből négy termelőszövetkezet csatla­kozott a kezdeményezéshez. Ezek: a lajosmlzsei Kossuth, a kecs­keméti Kossuth, a szabadszállási Lenin és az Izsáki Sáríehér. Nagy érdeklődés Azok a gazdaságok, amelyek elfogadták a dánszentmlklósi technológiát, egyúttal bevezetik a csepegtető öntözést is. A lajos­mlzsei Kossuth Termelőszövet­kezet már 50 hektárnyi területen be is rendezkedett, további 50 hektár bővítést tervez. A Micsurin Termelőszövetkezet gyönyörű, gazdag terméssel meg­rakott sövényalmásában beszél­getünk Deák István főkertésszel. A műanyag csőhálózatból egyen­letesen csepeg a víz a fák gyö­kereihez. — Igen nagy az érdeklődés a termelési rendszer Iránt. 1976- ban 942 hektárnyi volt az érde­keltségi területünk, tavaly már 1883 hektár. A termelés korsze­rűsítésére számos lépést tettünk, például az 1976-ban vásárolt, s Igen jól bevált rázógép mellé újabb hármat vásároltunk. Ezek taggazdaságainkon kívül, más ál­lami gazdaságokban, illetve ter­melőszövetkezetekben is jól sze­repeltek, 134,5 hektárról 8850 mázsa gyümölcsöt ráztunk le. Napi átlagteljesítményük 253 mázsa volt. Természetesen a csonthéjas gyümölcsűeknél al­kalmaztuk ezt a módszert. Segítünk az új telepítések megvalósításában, például a négy Bács-Klskun megyei terme­lőszövetkezet 1981-ig a jelenlegi 370 hektárról 763 hektárra növe­li a gyümöicsösterületet. A- szűk-' séges szaporítóanyag jelentős ré­szét a dánszentmlklósi faiskola állítja elK A módszer előnyei A legnagyobb technikai kezde­ményezések közó tartozik termé­szetesen a csepegtető öntözés al­kalmazása. A műanyag csöveket úgy állították be, hogy óránként másfél-két liter víz csepeg a talajba. A íőkertésszel a módszer előnyeiről beszélgetünk. — A legjelentősebb a vízmeg­takarítás. A jól tervezett, gondo­san beállított berendezésekkel akkor és annyi víz adagolható, amennyi a nagy terméshez ép­pen szükséges. A permetezéses mint 300 hektáron. öntözéshez képest 50—80 százalé­kos a vízmegtakarítás. Kevesebb az energiaszükséglet is. A víz- és energiamegtakarításnak jelen­tőségét nem szükséges aláhúzni. Másik fontos előnye, hogy jó­val kevesebb munkerő kell az üzemeltetéshez. Hatvan hektár terület öntözéséhez összesen két emberre van szükség. Fontos az Is, hogy nem befolyásolja a ta­lajművelést és a növényvédelmet. Az esőztető öntözésnél a felázott talajokon egy Ideig nem tudnak dolgozni a gépek. Az esőztető öntözéssel lemossuk a növényvé­dő szert is. A csepegtető mód­szernél mindez nincs. Arra a kérdésre, hogy a szö­vetkezet mennyiben segít az üzemeknek a kezdeményezés el­terjesztésében, ezt válaszolja a íőkertész: — A berendezéseket ml adjuk, A műanyag csöveket éa az egyéb szükséges eszközöket beszerezzük, felszereljük, illetve a felszerelés­ben segítünk az üzemeknek. Két­ségtelen, nem olcsó, mert egy hektár felszerelése 60 ezer fo­rintba kerül, de a terméseredmé­nyekben néhány év alatt meg­térülnek a költségek. Érdemes megemlíteni, hogy nemcsak a gyümölcstermesztés! rendszerűnk­höz tartozó gazdaságok kérnek ilyen berendezéseket. Az ország minden részébe szállítunk, így Bács-Klskun megye gazdaságai közül is többen igényeltek tőlünk felszerelést. Az érdeklődés tehát rendkívül megnőtt, várható, hogy a következő esztendőkben roha­mosan terjed ez a módszer. Bemutatkoznak a Hírős Napokon Mit mutatnak a dánszentmlk­lósi tapasztalatok? — kérdezem -a főkertészt. -... ...... ...«• _ Egyenletes terméseredmé­nyeket, növekvő hozamokat. Az öntözésnek köszönhetően jelen­tős az egy hektárra jutó bevé­telnövekedés. Eredményeinket be akarjuk mutatni a kecskeméti Hírős Napokon Is. Erre külön megkért bennünket dr. Matos László, a Bács-Klskun megyei Tanács elnökhelyettese és Pfen­ning Gyula megyei főkertész. Mind a ketten személyesen jár­tak a gazdaságunkban. Ml öröm­mel teszünk eleget a kérésnek. Még sokáig gyönyörködünk az ültetvényekben. Figyeljük a szel­lemes berendezést, amely alkal­mas arra, hogy a műanyag csö­vekből cseppekben adagolja a fák gyökereihez az éltető vizet. K. S. 85H®8s»:«8K«sraS835WÍ85^5s® TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (17.) Ezek Is pokolszőrüek persze, akár a menyecskék. Tették is a magukét olyan becsülettel, abban kivetni valót *nem talált volna ma­gának a gvárdiánnak az Igazgatója sem. Hanem egyszer veszem ész­re, hogy az Adjáz, így március vé­gi lópárzások Idején, csak szokat­lan vagdalódzással labdáz ám a fejével, mintha vihart várna. Nem volt nylhogós ló. A jó ló keveset szól. Ez föl-fölnyerit a magos égre, de olyan veszedel­mesen, hogy a fogát is összevl­­csorította hozzá. Kezes volt ret­tentő névre kijött a csorda közül, kérdem tőle, ml baja? De ő csak szitál a fejével, nyerít, kapar, a habot dúrja két pofazacskójából, mintha most szállt volna le ép­pen a negyedik kancáról. Pedig a napokban tán nem is láttam ágaskodni. Tapogatom, nézem kö­rül, talán valami betegségbe esett. Lálba fioamodott, csípeje rándult, monya hibbant az eről­ködéstől, de semmi külesíni baja, azon egy karistolás nincsen. Az este még nem vettem észre rajta, semmi hibát. Dehát a jó csődör vagy sántul, vagy vakul, megmondták már a régi öregek. Na, így tanakodok én az Adjáz­­zal, de nem sokáig, mert kapjá magát, megindul napszállatnak. Kevermest gyöpösökön éltünk épp akkoriban, de megy az én török monyasom olyan sebes sietséggel, alig bírom lábul ven­ni magam alá a nyergesemet, bizonyos Bejrám nevezetű török hátast, úgy jó látótávolságról be Is érem vele az Adjazt, lesem, mire megyünk. Sietéséből nem eresztve, időnként ő lshátra-hát­­ranéz, de mintha csak attól kap­na erőre, magabiztosan, mintha zsinóron húznák, trappot ám Battonya irányába. A szag a ló­nak olyan posta, mint nekem a levél. Sejtetettem én, hogy a spanyol kanoaménestől való pos­ta szagok Irányítják az Ad­jazt, hát a végére akartam jut­ni, mire Is járunk. Jó három­órás száraz sietés után rátérü­­lünk a sziondai győpek szé­lére. Gondoltam, egy kis spa­nyol menyecskére készül a török bestial Na, mikor megközelítjük a fakósárga spanyolokat, látom, szépen elterülközve legelésznek, s legszélről az én török ménesem­ből való két remek kanca, a Ze­­flr, meg az Ejrám. De játszanak a fakószőrű spanyol csődör urak­kal, olyan magukbafeledkezve, hogy észre sem vették jöttünket. Mert a lovak tudnak olyan szé­pen játszadozni, szerelmük ide­jén, hogy friss házasok alulma­radnának abban. Felágaskodnak, hogy terülköző sörényük a há­tukat veri, mennek két hátsó lábon, fejükkel, ihlnt tulipánok himbálnak, első lábukat, mintha kezük lenne, flnomságosan eresz­tik a monyas szügye szélire, és nylhároznak, de csak maguknak, nem a világ örömére, és való­ságos lappantyús lejtő táncot fo­rognak, farkuk lombozata söpör-« getl léptük nyomát, a gyöpöt. Orrclmpáikkal böködtk, szagul­­ják, tajtékos pofával nyakon, térdkalácson, farcsumán puszil­ják egymást. Csikós létemre lát­hattam életem során már sok­féle lószerelmet. Szomorúan kez­dődőt, ímmel-ámmal menőt, se­bes vágtában történőt, halálos végződésűt, legényes-lányost, ké­­nyeskedőt, igazit, muszájból, té­vedésből valót, de Ilyet? Magam is elgyönyörödtem műveskedésü­kön, de az Adjáz egy pillanatot se várakozott. Közéjük dobban­tott, s már rúgta is a spanyol cső­­dört, amelyik a Zeflrrel deázott. Egy szempillantás alatt az ol­dalához farolt, hátsó lábbal ak­korát rúgott rajta, hogy meg­­kondult, akár a törökök nagy­dobja, ramazánkor. Na, annak se kellett több. Nem volt har­cias csődör, fájhatott Is néki a figyelmeztetés. Ahogy levegőt vehetett, csörtetett be a kancái közé. Aztán Adjáz az Emfira udvarlója ellen fordult, de azt is elrúgta a két láháról olyan villámat alatt, hogy el is esett szegény, mint sündisznó a réten. A két kóborló ‘kanca meg csak bámult kiguvadt szemekkel. Lá­bukat szétvetve várták a vezér­­csődör Intézkedését. Sok várako­zásra nem maradt Idejük, mert Adjáz, de adta ám a hátukra azoknak ís az áldásit, két első lá­bával dörömbölt rajtuk, mint té­li temetéskor a koporsóra hulló fagyos göröngy. Csak úgy zuho­gott. Tudta a két menyecske a bűnt, annyi bizonyos, hiszen vet­ték az irányzatot hazafelé. Az Adjáz meg harapta őket a mar­jukon a farszíjukon, ahol érte, hogy minél sebesebbre vegye a hazafelé vezető utat. Amikor azok kicsit kocogóra fogták vol­na, hogy netán a Kupa partján vízre hajtsák Elszáradó pofáju­kat, hát Adjáz megdhlngette őket. Harapott akkorákat rajtük, hogy hetek múlva Is virított nyaku­kon, torukon a foga helye. Ott­hon aztán hetekig figyeltem, az Adjáz kint állt a ménes szélén, ügyintette asszonyait. Ha csak pár lépést is elszakadt valame­­meiyik a többitől, már ott pan­­durolta, lökdöste visszafelé őket. Na, én ezt elmesélem Sze­­pinek. Mondom, egy jó vezér­­csődör egész csorda kancát kor­dában tant, nehogy egy (me­nyecske kifogjon az eszén. De Szepi .csak sírta a magáét, /■ valóságos bánatkönnyeket eresz­tett ez a nagy csúnya, vörhenyes képű, szalmaszínű morva. Azért egy lépésnyit emberebb lett előt­tem. Mert mint katonát, nem tartottam érző szívónak. Hanem, hogy így közelebb ke­rült hozzám, mondom neki, én nem vezethetem elébed azt a fá­­tát, de hát menjünk együtt, én Ismerős vagyok előtte, összeme­­séllek én bennőtöket, abban hiba nem lesz egy ilófognyl sem, bizo­nyos lehetsz, Csak ezt a katona plundrát meg sarkantyúé csizmát le tedd 1 Emberi alakod legyen! 25. Vezetem Is a megkopasztott Korbáaz kapitányt még azon szent délelöttön a szikes vizek tangójához, ahol katonagúnyákat sulykol a ml vászoncselédünk. Ahogy közelebb érünk, látom, billen a szapulószéik, hogy majd felborul. Az asszony lőttünktől való Ijedtében, hogy mutassa, nem eszi ám mlhasznamódra a katonakosztot, dolgozott olyan erővel, csak vágta a vizet, akár játékosan fürdőző lovak, mlker érzik az idő következését, Éppen nyitnám is szóra a szá­mat, a tábortörzs előtt verik ám a gyülekezőt, Elgazdátlanult ágyúcső volt ágasra akasztva, hogy a jeleket ki lehessen pa­rancsolni vele. Ébresztőt, etetőt, pihenőt, takaródét, gyülekezőt meg a bajparancsokat. A riadót. Mondom, verik a gyülekezőt az őrkatonák, futunk Korbásszal a túloldalra, mitsem törődve az ámuló fekete asszonnyal, hát ott áll tajtékos lován egy futár. Hogy jöhetne egy futár tejték tálán lo­von? Jelenti ám Korbász kapi­tánynak, hogy nemes Vég-Sze­ged városából jön éppen, Savoyal Jenő tábornok ama üzenetével, miszerint holnap hajnalán szem­lézni akarja a sereglovak tudo­mányát. Várhatott szavamra az ámuló íáta. nem volt egy perc meg­állásunk. Szaladnak a küldöncök szanaszét a negyedfű ménesek­hez. hogy de pucolás, csutakolás, fürösztés és gyülekezés hajnali ‘háromra a kaszaper! törzstábor­ban! Jön Savoyial Jenő, több hó­napi kemény küzdeltbelnk után, csak ne valljunk tán szégyent I De magunkat is keféljük, nyír­jük, íürösztjük, éjfélre beérkezik kétezer lovasnak való katona gya­log. Kászalltanak. Egy hunyort­­tást nem alusznak. Osztjuk em­berhez a íölnyergelt, fölzablázott lovakat.1 Mire Saivoyalmak jöttére megkomditották az ágyúcsövet, hált épp kelt föl az őszies nap. Alit hússzor száz ló, kantárszá­ron fogva eljövendő katonagaz­­dájával. Korbász kapitány le­gyűrt szárú lovassági csizmában gyalog patallírozlk a tábornok elé. kivont kardján úgy cikázik a nap, mint nyári viharok Idején az olajozott ménkű, s visító han­gon Jelent ám Korbász kapitány, hogy hangja elszolgált a kétsop­­ronyl határokig, meg emerre le­felé Dónáttonnyálg. Savoyal meg eigy pisze orrú, bóka fejű tábor­noki ember volt. de olyan vé­kony lábszáraikkal, hogy a kettő belefért volna Szepi egyik csiz­májába. Kicsi szemű, ötvenkét éves korú lehetett, megforradt arcú, tépett fülű, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents