Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-28 / 149. szám

1978. június • PETŐFI N£PE • 3 Kiskertek nagy parkokban Megörültem, amikor először lát­tam, hogy valaki locsolókanná­val, kerti szerszámm okkal jelent meg a lakótelep parkjában. A szárazságtól tiklkadt a gyér nö­vényzet, a pázsit hetek óta nem látott gondozót. Iit-ott felütötte fejét a gaz, letört faágak mutat­ták, hogy részeg duhajkod óknak semmi se kedves. Száz szónak is egy a végei ápolatlannak látszott a hajdan szebbnek, üdébbnek tervezett zöldfelület. A gondozásra hivatott vállalat nem győzi se pénzzel, se munka­erővel a naponta rongált terü­let gondozását. A labda neki­­nekicsapódik a gyenge ágaknak, a vékony törzs nem mindig bír­ja az indiánost játszó gyereke­ket. Még az apróságok csinálják a legkevesebb bajt, s nékik van a legtöbb mentségük. Nem ülhet­nek egész nap a szobában, mi­ért nem gondoltak rájuk? A gyepen, pontosabban a gyep he­lyén autók parkíroznak. Felnőt­tek naponta ráhajtanak a park­ra, egyre szélesebb pásztákban tűnik el a zöld. Kevés becsülete van a közte­rületnek. Szebb, kellemesebb kör­nyezetben élhetnének az embe­rek, ha többét törődnének lakó­helyük környékével, tiszteletben tartanák a köztulajdont. Örvendeznünk kellene hát. a kertépítésre, kertápolásra igyek­­vő emberek láttán. Hadat. üzen­nek a kopárságnak, nem sajnál­ják a fáradságot a virágoktól. A munkájuk nyomán kialakuló kis kertek mégis elszomorítanák. A pázsitra telepedő autók „csak” néhány órára, éjszakára tulajdo­nítják ki maguknak a közterület mind nagyobb darabját. A kertépítők azzal kezdték, hogy kis oszlopokat, cövekeket vertek a földbe és az ezekre hur­kolt szögesdróttal, színes fólia­szalaggal, az alaposabbak vas­­rudákkal elkerítenek egy részt a közösből. Ide csak ők léphetnek be, ez az övék. A kecskeméti Széchenyi- és Leninvárosban mind több az ilyen kiskerttu­­lajdonos. Szép virágok pompáz­nak, díszes bokrok, cserjék növe­kednek az elzárt területen. Fa­lusi, városszéli családi házak előtt igazán jól mutatnának. Itt kirínak a környezetből. Nemcsak a lakótelepi zöldterületek — re­mélhetően átmeneti — elhanya­goltsága miatt. Másként hatnak a tulipánok, dáliák, petúniák, ár­vácskák ebben a tágas környe­zetben, mint az igazi házikertek­ben. Arról nem is szólván, hogy a járókelők először a harsogó ke­rítést veszik észre, ez látszik a legmesszdbbre. Egyik-másik „te­lepes” átfesti a kertje melletti padot, az ő padját. Ha a többi piros, legyen az övé hupikék, ne­hogy összetévessze valaki. Sehogyan sincs ez így jól: Nyilvánvaló, hogy az ilyen kez­deményezés többet árt, mint használ. Mielőbb el kell tüntet­ni a kerítéseket, meg kell te­remteni a közterület becsét. Ad­minisztratív intézkedés, vagy ilyen sürgetése önmagában kevés. Arra kellene törekedni, hogy ezek az áldozatkész, szépet ked­velő, hitük szerint a környeze­tet gyarapító, többnyire idősebb férfiak és nők valóban a köz érdekéiben munkálkodjanak. A nagy házak szomszédságában is találhatók senkiföldje parlagok. Feltehetően vállalnák emberibbé tételét. Tudom, a megoldás nem egy­szerű. Egyik-másik lakótelepi polgár évtizedeken át naponta szorgoskodott kidkertjében. A tétlenség megbetegíti, a kopáraág elszomorítja. Segíteni szeretne a maga módján, hogy reggelemként az ablakból első pillantását vi­rágjaira vethesse. Az otthonától távolabb fekvő kiskert már nem adná meg ezt az örömet, job­ban ki volna téve a környezd kocsmákból haza tántorgók ké­nyének-kedvének. Az értékék pusztítása, más munkájának a megcsúfolása az ittas emberek egy csoportjának kedvelt szóra­kozása. Sajnos, büntetlenül tehe­tik. Nem is olyan kis ügy a kis­kertek ügye. Heltai Nándor A közlekedés: Az elmúlt esztendők sajnála­tos statisztikája szerint hazánk­ban a gyermekbalesetek száma aggasztóan növekszik. Tavaly nem kevesebb, mint 700 hat éven aluli és másfél ezer 7—14 éves korú gyermeket ért közlekedési baleset. Ezért számos fórumon hangzik el mind gyakrabban, hogy a közlekedésre nevelés fon­tos pedagógiai feladat. Már az óvodában Mindenki közlekedik, a gyere­kek is, sokszor felügyelet nél­kül, hiszen ez gyakran elkerül­hetetlen. De mit tegyünk e ri­asztó adatok ismeretében? Hint­sük el gyermekeinkben a szoron­gást, tudatosítsuk velük azt, hogy a 'közlekedés valamiféle szerencsejáték, kimerészkedve az utcára senki sem mehet biztos­ra? Hiszen az egyetlen cél csak­is az lehet, hogy gyermekeink ne féljenek közlekedni az utcán. A szükséges biztonságot csakis a megfelelő készségek, szokások ki­alakításával lehet elérni. Az új óvodai nevelési program módot ad rá, hogy már a 3—6 évesék is — természetesen fi­­gyelerfi'be véve életkorukat — bepillanthassanak a közlekedési ismeretek rejtelmeibe. Egy éve pedig — közlekedési ismeretek révén — új tantárggyal szaporo­dott az általános iskolai tan­anyag. Ennek ismereteivel tan­évenként 8 órában foglalkozhat­nak hivatalosan a pedagógusok. Persze még a jogosítvánnyal ren­delkező és a baleset-megelőző közlekedésbiztonsági témákból legjobban felkészült pedagógu­soknak is nehéz feladatot jelent havonta egy-egy órában minden fontos 'közlekedési ismeretet megtanítaniuk a gyerekekkel. Azok a pedagógusok pedig külö­nösen nehéz helyzetben vannak, akiknek nincs meg minden elő­képzettségiük. Nem elég tehált a megfelelő számban kniküldött tájékoztató, figyelemfelhívó pro­­pagandáanyag — tanítani kell a pedagógusokat is. Érettségi, jogosítvánnyal Körvonalazódnak már a távla­ti célok is: az elképzelések sze­rint a kilencvenes évek végefelé valamennyi középiskolás jogosít­ványt is kap majd az érettségi bizonyítványa mellé. Hihető ez? Bizonyára igen, hi­szen a mástel esztendeje elkez­dett tanpályaépítési program már eddig is szép sikereket hozott. A Közlekedés- és Postaügyi Miniszté­rium. valamint Budapest Főváros Ta­nácsának Végrehajtó Bizottsága terv­­pályázatot írt ki a Budapest körül megépítendő autópálya-gyűrű és az ezt érintő főútvonalak kapcsolatának kialakítására. A pályázat nyilvános. Az autópálya-gyűrű, mint ismeretes, Budapest forgalmának tehermentesíté­sét szolgálja, mivel a városon kívüli útgyűrű lehetővé teszi a tranzitforga­tantárgy Sorra épülnék vidéki városaink­ban — Pécsett, Győrött, Békés­csabán és másutt — a külföldi szakemberekből is elismerést ki­váltó korszerű létesítmények, amelyek az oktatás későbbi ki­­terjesztésének a feltételeit is megteremtik. S tény az is, hogy már eddig tízezernél több gim­nazista, szakközépiskolás és szak­munkás intézeti tanuló szerzett iskolájában járművezetői enge­délyt. Biológia — elsősegélynyújtás Persze nem valami sok ez az évi nyolc óra, viszont élénk fan­tázia nélkül is elképzelhető, hogy a pedagógus a biológia órán az elsősegélynyújtás fontosságáról szólva, beszél a közlekedési bal­esetekről, s azok megelőzéséről. Szinte tálcán kínálja magát erre a fizikaóra is, amikor a sebesség, az út és az idő fogalmával és összefüggéseivel foglalkoznak a tanulók. Lehetetlen nem észre­venni a lehetőséget: a súrlódás, a mozgási energia tanítása fel­használható a közlekedési isme­retek bővítésére. Gépjármű-műszaki szakkörök Adva van tehát a lehetőség rá, hogy a pedagógus ne csupán a szigorúan a közlekedésre szánt órákon vegye elő a témát. Ám a balesetmegelőző feladatokban nagy szerepe az úttörőmozga­lomnak is. Minden megyében akadnak már hasznosan tevé­kenykedő úttörő gárda közlekedé­si-rendőri szakaszok, s beszámol­hatunk arról is, hogy szerte az országban különféle gépjármű­­műszaki szakkörök működnek közre a közlekedési ismeretek el­sajátítására. Igaz, az elmélet megerősítésé­re szükséges a gyakorlat is. Jó néhány településen nagy társa­dalmi segítséggel elkészült egy­­egy iskola saját közlekedési parkija; Budapesttől, az aprócs­ka Perkátáág, Visegrádiéi Er­csiig van már hol gyakorolniuk a gyerekeknek. A közlekedés már tantárgy az iskolákban. De azzá kell lennie minden felnőtt számára is, mert valamennyiünk tudatos részvéte­lét igénylik a feladatok: mielőbb csökkenniük kell a gyermekbal­esetek számának! F. Gy. lom csökkentését. Ez gyakorlatilag annyit jelent majd, hogy a Duna-ka­­nyarból Szegedre utazóknak, vagy Hatvantól a 3-as úton a Balatonhoz utazóknak nem kell keresztül halad­­nlok a fővároson, az autópálya-gyűrűn elkerülhetik azt. A tervpályázati kiírás július 1-től át­vehető a- Közúti Beruházó Vállalat gaz­dasági osztályán. Budapest, xm. ke­rület Szegedi út 35—39. szám alatt. Tervpályázat autópálya-gyűrű építésére BARÁTAINK ÉLEIÉBŐL Tizenegymillió ethber új lakásban Ez a szovjet lakásépítés 1977- ben elért eredménye. Az elmúlt évben 2 millió 200 ezer új lakást adtak át. A Szovjetunióban a lakásprob­lémát nem tekintik megoldott­nak. Ezért 1978-ra is újból több mint 2 millió új. lakás építését vették tervbe. Miként azelőtt, most is zömmel az állami költ­ségvetés anyagi eszközeiből. Ma­napság a szovjet házépítést új tí­pustervek szerinti lakások építé­sére állítják át (több mint 100 ilyen tervsorozatot dolgoztak ki, az ország különféle éghajlati öve­zeteinek és a nemzeti hagyomá­nyoknak a figyelembevételével.) Ezek a tervek a komfort maga­sabb színvonalában is különböz­nek a korábbiaktól. Ezekben a házaikban egy em­berre 36, kéttagú családra 52— 62, háromtagú családra 62—74, négytagú családra 74—89, öttagúra 78—99, hattagú és még nagyobb családra pedig , 93—103 négyzet­­méter jut. Több beépített szek­rényt, a helyiségeik átalakításá­nak, az egész lakás beosztása megváltoztatásának lehetőségét is előirányozták. Loggia vagy er­kély építése is kötelező. 1980 után olyan lakások építé­sét tervezik, ahol a konyhát pél­dául minden szükséges háztartá­si berendezéssel — többek kö­zött hűtőszekrénnyel is — ellát­ják, a lakóhelyiségekben pedig, az új lakók előzetes megrendelé­se alapján, kényelmes bútorokat is elhelyeznek... 'Mindez a la­kosság lakásellátásának követke­ző szakaszára már tervbe vett realitás — akikor már az lesz a norma, hogy mindan családtag­nak külön szobája legyen. Ebben az esetben a szovjet emberek la­káshoz való jogának magasabb • A bakul új mikrokörzet egyik: szemrevalő épülete. (Fotó: APN—KS) minőségi szinten történő megva­lósításáról van szó — ezt a jo­got a világon először a Szov­jetunió új alkotmánya hirdette meg. Alekszandr Gyedül A munkavédelemtől a bölcsődéig A szakszervezeteknek a Bolgár Népköztársaság alkotmányában törvénykezdeményezési jogot biztosítottak. A szakszervezetek azonban nemcsak a munkaügyi törvények és szabályozók létre­hozásában vesznek részt. Figye­lemmel kísérik az előírások he­lyes, feltétlen betartását is. A normamegáHapításoknál és fize­téseknél a szakszervezetek bizto­sítják a törvények és rendelkezé­sek helyes alkalmazását, felelnek a dolgozók munkahelyi körül­ményeiért és a munkavédele­mért ' Jelentős részt vállaltak például a Munka Törvénykönyvének megalkotásában, az Állami Ta­karékpénztár lakásépítési és -vásárlási hiteleinek odaíté­lési rendjéről hozott rendelkezé­sek kidolgozásában, és az állami terveikben a lakások, óvodák, bölcsődék, boltok és szolgáltatá­si központok építésére előirány­zott eszközök elosztásánál. A szakszervezetek figyelemmel kísérik a gyárak területen levő üzletek, különböző pavilonok lét­rehozását, hiszen ezek a dolgozó nők bevásárlásait megkönnyítik és lehetővé teszik a szabad idő jobb kihasználását. Fontosnak tartják az üzemi étkezdéket is. Egy év alatt az itt étkezők- szá­ma közel 160 ezer fővel nőtt, és így az üzemi étkezés lehetősége­it ma már több mint egymillió dolgozó veszi igénybe Létrehozták a munkavédelem egységes ellenőrzési rendszerét és a Bolgár Szakszervezeti Központi Tanács koordináló szervét, amely­nek feladatkörébe az állami és társadalmi szervek tevékenységé­nek figyelemmel kísérése tarto­zik azokban a kérdésekben, ame­lyek a munka biztonságával kap­csolatosak. 1977-ben a munkavé­delem ellenőrző szervei 250 ezer munkahelyen végeztek komplex - vizsgálatokat. (Szófia Press — KS) Bienvenidos a Cuba! 1. Kuba, Amerika szabad földje Hosszú és még repülőn is fárasztó az út Kubáig! Tizen­hét órát töltünk a levegőben, közben átlépjük az időt: 6 órá­val fiatalabban érkezünk meg, Európa zord ege alól a trópusi napsütésbe. Az első, ami a ha­vannai Jósé Marti repülőtéren szembetűnik, egy hatalmas táb­la: — Bienvenidos a Cuba! — be­tűzzük álmosan a spanyol fel­iratot. Az első talány, amelyet szerencsére gyorsan megfejtünk. Bienvenidos a Cuba — magyarul: Üdvözöljük Kubában! Később arról is meggyőződhetünk, hogy a köszöntés nem üres formaság, szívből jön. A kubaiak őszinték és barátságosak. Három hetet töltöttünk ott és soha, egyetlen percig sem éreztük, hogy idegen­ben vagyunk. A legnagyobb meglepetés éppen az volt, hogy bár igyekeztek mindenben a kedvünkben járni, a latin ked­vesség és az elvtársias nyíltság valami sajátosan vonzó keveré­kével tüntették el azt a válasz­falat, ami a turistákat mindig elkülöníti a számukra ismeretlen ország lakóitól. Már a megszólítás is mennyi­re közvetlen. Mellőz minden ne­hézkességet, nyakatokért udva­riaskodást. Kompanyérónak szólítják a férfiakat, kompanyérának a nő­ket. Ez a megszólítás dallamos, kubai változata a barátnak és az elvtársnak. Szinte azonnal meg­hitt kapcsolatot, mondhatnánk úgy is: forradalmi 'szövetséget teremt két, egymás nyelvét sem értő ember között. Kubába kellett jönnöm, hogy megértsem: milyen jóleső, büsz­ke érzés átrepülni az óceánt az­zal a tudattal,* hogy politikailag hozzánk, a szocialista táborhoz tartozó országban érünk földet. A kubai forradalom győzelme bennünket is erősít, törekvéseink és áldozataink helyességét, világ­történelmi jelentőségét igazolja. A találkozás mégis ' meglepő. Hiába „készültem” idehaza, a legpontosabb leírások sem adhat­nak. teljes képet a szigetország természeti szépségéről, társadal­mi arculatának öröklött és újon­nan kirajzolódó vonásairól. — Soha életemben ilyen szé­pet még nem láték — kiáltott fel Kolumbusz, amikor 1492 ok­tóberében megpillantja a sziget partjait. Ezzel Kuba fel lett fe­dezve és a sorsa is megpecsé­­telődött. Az első hódítók, a spa­nyolok, mind egy szálig kiirtot­ták az indián őslakosságot. He­lyükbe néger rabszolgákat hur­coltak be és ezzel kezdetét vet­te, az új néprajzi jelleg kialaku­lása. Kolumbusz után mások is fel­­fedézték, a Karib-tenger kék hullámaiból kiemelkedő sziget kedvező földrajzi fekvését és más, előnyös adottságait. Az Üj Világ Kulcsa elnevezés éppúgy illett rá, mint a Cukorsziget, vagy a Karib-tenger „horgony­zó repülőgép-anyahajója” címek. Cukrot sajtoltak ki a földjéből és hogy jövedelmezőbb legyen az amerikai tőkebefektetés, tu­ristaparadicsommá építették. Felhőkarcolók, mulatók, üzleti negyedek, játékkaszinók épültek sietős gyorsasággal. Az amerikai turistáknak tálcán nyújtották át az otthon megszokott kényel­met, amelyet tüzes kubai ritmu­sokkal, az utcára kényszerült lá­nyok áruba bocsátott bájaival fűszereztek. ' Graham Greene könyvében így ír a hajdani Car­men bárról és a Csa-csa klub­ról: „A helyiség félhomályából ar­cok rajzolódtak ki, sötét szemek, fekete haj, spanyolok és szőkék: a bárpulthoz szép hajlatok si­multak, s csábítottak minden élő lelket a tengerpárázta utcáról. Havannában élni: akár egy gyár­ban, mely futószalagon termeli a szépséget.” Az utolsó mondat ma is érvé­nyes, bár más értelemben. Ha­vannában ma . is kézenfogva jár a szépség és a vidámság, de a játéktermeket bezárták, a szállo­dákban átok laknak, a szórako­zóhelyeken azok élvezik az éle­tet, akik a régi vendégek kényel­méről gondoskodtak. Más idők • Ilyennek láthatta Kolumbusz Kubát... (Méhes! Era felvétele) • ...és ilyennek láthatják fit & havannai óváros sétálói. járnak Kubában. Csak a környe­zet őrzi még az amerikai ízlés nyomait. Aki nem tengerről kö­zelíti meg Kubát, hasztalan vár­ja a Kolumbusz által kilátásba helyezett nagy élményt. Inkább a 40-es, 50-es évek Amerikájában érzi magát. Az egymásra zsúfolódó házak, lapostetejű, rikítóra festett, oly­kor választékos ízléstelenséggel agyondíszitett villák, a közéjük tűzdelt felhőkarcolókkal, akár Floridában is lehetnének, vagy valahol délen, odaát, az Egye­sült Államokban. Az utcákon jó öreg Buick-ok, Fordok és más cirkáló méretű autók pöfögnek, gurulnak, zakatolnak. Kuba, az USA kísérleti országa volt, min­den új típust itt próbáltak ki először és a készlet még ma is tart. Igaz, némelyik járművet már erősen megviselte az idő és a klíma. Madzagra jár az aj­taja és karosszékek pótolják az üléseket, de sebaj. A lényeg, hogy a motor menjen, mert az utak jók, a vasút viszont meglehe­tősen elmaradott. Az országon belüli forgalom leginkább autón és repülőn bonyolódik. Rengeteg a hasonlóság. A ku­bai pesót ugyanúgy jelölik, mint a dollárt, csak az S betűt egy vonással húzzák át, nem kettő­vel. Amerikai fontban mérik a súlyt és amerikai gallonban, nem literben számolják a benzint. A rádiózás is teljesen amerikai stí­lusú, legalább 40 adó működik szerte az országban. Aki reggel bekapcsolja a rádiót, biztosra ve­heti, hogy a sok adó közül vala­melyiken mindig szól a zene, színesen, frissen, vérpezsdítőén kavarognak a dallamok. Hamar megtanultuk és kívülről fújtuk a bemondó jólismert mondatát is: — Cuba, territorio libre de América! — vagyis: Kuba, Ame­rika szabad földje. A rádiózás szisztémája tehát még a régi, a tulajdonos azonban új. Az a nép, amelyik Amerika országai közül elsőként. vitte győzelemre a forradalmat és látott hozzá a szocializmus építéséhez. Vadas Zsuzsa (Folyt, kőt?.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents