Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-03 / 129. szám
1978. június 4 PETŐFI NÉPE • 3 Fiatalon M1T láthatunk a kalocsai paprikaműzeumban? felelősséggel A törökborstól Önkritikusait Kiadós bócorgás után találtam meg a Kiskőrösi Állami Gazdaság szilosi kerületének központját. a gyaloglásért azonban kárpótolt a közeli akácerdő mézillata, a napsütés, a riadva rebbenő fácántyúk, s a csapatosan röpködő ékestollú stiglincek látványa. A kényszerű, s mégis kellemes határjárás „eredménye”, hogy Kiss Gézánéval beszélgethettünk, a szerény berendezésű irodában. □ □ □ ; Marika, a kiskőrösi járás küldötte a megyei KlSZ-értekezletre. hivatása szerint a 110 hektáros szőlőültetvény termelési egységvezetője. Huszonkét éveseii — legkevesebb hatvan, a csúcsmunkák idején kétszáz ember műn- % káját irányítja. Talpraesett, ha-' tározott fiatalasszony, arcán meglátszik. hogy munkaidejéből keveset tölt — akár télen, akár nyáron — a szobában. Készségesen és szakmai biztonsággal mutatja be a gazdaság szilosi kerületét, s nincs mese. még a szálvessző kötözési módját is megtanítja velem. — Nehezen alakult meg a Lőwy Sándor KISZ alapszervezet, amely jelenleg tizenkilenc tagú — váltja a témát. — A gondot elsősorban a széttagoltság okozta, a fiatalok szilosi. csukási és soltvadkerti területen dolgoznak, elég nehéz egybegyűjteni őket akár a taggyűlésre, akár valamilyen rendezvényre. Kevés a fiatal a mezőgazdaságban. sokan tanulnak, ezenkívül erős a vonzódás az ipari munkához. Itt is jóformán csak a gépeken dolgoznak. Az utánpótlás kérdése a munkábam is. a KISZ-ben is kulcsfontosságú. Ha a küldöttértekezleten felszólalnék. erről beszélnék. Meg arról, hogy mennyire szükséges a politikai képzés. Igénylik az emberek, fiatalok, idősebbek, hogy megbeszéljük a világ eseményeit; gyakorta kérdik, te. hogy gondolod ezt. vagy azt? □ □ □ Gondot kell arra is fordítani, ihogy az oktatás színvonalának mércéjét ne túl magasra emeljük. mert itt nem érettségizett emberek vannak, s bizony egyegy idegen szó is megzavarhatja a gondolkodásukat. A fokozatosság, a rendszeresség szabályainak betartásával készíthetjük fel őket a tudatos mérlegelésére, megismerésére a világ dolgainak. Tőlünk, fiataloktól várják el, hogy tudjunk a társadalmi elvárásokhoz méltóan élni. dolgozni. Nehéz ezt így hirtelen megfogalmazni ... — néz rám szinte bocsánat kérőén. — A szócialista brigádmozgalom sokat segít a KISZ szervezésében is — fűzi tovább a gondolatot. Ott a közösségi élet alapjait tanulják meg és gyakorolják az emberek, s ezen keresztül eljutnak oda. hogy felismerik: ma már nem lehet bezárkózni. csak magunknak élni. □ □ □ A szavak semmit sem érnek, ■ha a hitelüket jelentő tettek nem állnak mögöttük. Ez a fiatalaszszony az üzemi KISZ-bizottság 'tagjaként, párttagként, szakszervezeti bizalmiként. — s nem utólsósorban a gazdaság egyetlen fiatal (és nő) termelési egységvezetájéként cselekedeteivel bizonyítja; így szép, így teljes az élet. Méltón képviseli majd a kiskőrösi járás ifjúkommunistáit. N. M. a piros arany exportjáig Tavaly október 7-ón nyílt meg Kalocsáin a Marx tér 6. számú /épületben „A Magyiar Fűszer paprika Múzeuma”. A magyar fűszerpaprikát határainkon túl az öt kontinensen iiis jól ismerik és kedvelik. Azt már sokkal kevesebben tudják, mikor és hoonam került a paprika Magyarországra és mennyi, milyen sokrétű munka áll mögötte. amíg az asztalra kerül. Ez a múzeum hivatott arra, hogy az érdeklődőknek bemutassa a paprika eredetét, meghonosodását hazánkban, elterjedését a kis/parcelláktól a nagyüzemi termesztésig, s a feldolgozást a ,ikülü”-től a legmodernebb technológiáival történő gyártásig. Láthatjuk a kutatók -nemesítő munkáját és az utóbbi években kinemesített, a mai igényeknek megfelelő nagyiüzemi termesztésre legalkalmasabb fajtákat. Grafikonok mutatják be a termőterület növekedését és a termésátlagok alakulását. Megtudhatjuk. hogyan növekszik belföldi fogyasztásúnk és egyre emelkedő exportunk. Régi gépek, eszközök, tablók, színes fotók és díszdobozos paprikák kiállítása teszi színessé a múzeumot. Szemet gyönyörködtető színfolt • Részlet a régi paprikafeldolgozó eszközök kiállításáról. a paprikamúzeumban a Kalocsai Porcelánfestő Üzem kiállítása. A kézzel festett kalocsai motívumokkal díszített edényeket, dísztárgyakat sokan megcsodálják. Ez a kis kiállítás gyakran használt pa/prikafmotívumaiival nem idegen a múzeum anyagától. Az itt megforduló hazai és külföldi látogatók ismeretekben „RÖPKÖDTEK A KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK” Rendhagyó nyelvórák Május végén száznál több idegennyelv-tanár gyűlt össze az ország minden részéből Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában, hogy részt vegyen a TIT idegennyelv-oktatási választmánya módszertani tanácskozásán. Már az első előadás nyomán azt érezték a résztvevők, hogy sok kihasználatlan lehetőség rejlik a tananyagokban. Hofmain László, az audiovizuális oktatásokról tartott vitaindítót. Nem elvont elméleti előadást hallgattak a megjelentek, hanem a résztvevők által ismert és régen használt tankönyvek, hangszalag-anyagok gyakorlati alkalmazásáról mondta el tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy nemcsak tanítani; tanulni sem lehet hagyományos módon az audiovizuális módszerekkel, tehát segíteni kell a hallgatókat módszertani tanácsokkal. Arra kell szoktatni őket, hogy ne csak értsék amit tanultak, hanem alkalmazni is tudják. A Bakonyi István előadását szemléltető több részes szovjet filmből vetített részletek eltértek az eddig ismert oktatófilmek gyakran unalmas stílusától. A film jól érzékeltette bevezető fejtegetéseinek igazát, az oktatófilmek alkalmazásának sokféle lehetőségét. Bemutatta előnyeit; bármikor megállítható, a fontosabb részek ismételhetők, végül a hang „levételével” a nézők saját szavaikkal kísérhették a látottakat. Derűs epizóddal kezdődött Basel Péter: Pszichoaktivizáló eljárások a kommunikációs készségek fejlesztésére című előadása. Megkérdezte, hogy hány angol nyelvet tanító kolléga ül a hallgatók között. Mintegy huszonötén jelentkeztek. Kérte, hogy közülük kilenc fáradjon ki, s mint hallgató, vegyen részt az órán. A szép számban megjelent igazi hallgatók — a konzultációra ugyanis nemcsak tanárokat, hanem a nyelvtanfolyamok hallgatóit is meghívták — hangos derültséggel fogadták, hogy tanáraik éppúgy irtóznak a nyilvános szerepléstől, mint ők az órákon. A. nagynehezen kialakult alkalmi tanfolyamon végül is élvezetes óra kezdődött. Egy labdával együtt röpködtek a kérdések és a válaszok. Sikerült a kilenc papírszeletre vágott és kiosztott , történetet -megfelelő sorrendben olvasni és kerek egésszé formálni. A legtöbb nehézséget az a néma szállóvendég okozta, aki csak bólogatással, illetve fejrázással tudott válaszolni a kilenc segítőkész szállodaportás kérdéseire. A játékban, illetve a nyelvórán részt vevők mindhárom esetben részt vettek a munkában. A nyelvet már aktívan kezelték gondolataik kicserélésére. Az esti órákban újabb hallgatók kapcsolódtak a programba, tekintették meg azokat a filmeket, amelyeknek nyelvi anyagát már felhasználták óráikon. A módszertani konzultáció előadói sikeresnek értékelték a csaknem hatórás rendezvényt, mi pedig a tanárok és hallgatók nevében ezúton is köszönjük előadóknak és szervezőknek egyaránt az idegennyelv-tanulás népszerűsítéséhez , és színvonalának emeléséhez nyújtott segítséget. Keresztes Nagy Imre gazdagodva, kellemes élményekkel, elégedetten, jó véleménnyel távoznak. De sajnos, sokan nem tudnak létezéséről. így a városiba látogató egyéni turisták csak véletlenül vetődnek be. A m/úzeum hétfő kivételével mindien/naip 10—12 óráig és 15- től 18 óráig várja látogatóit. B. T. Az anyagmozgatás: tudomány A magyar felsőoktatási intézmények tíz évvel ezelőtt kezdtek foglalkozni az anyagmozgatással, szakembereket képeznek, fejlesztési kutatásokat folytatnak. Így az anyagmozgatás, mint új tudományág vonul be napjaink életébe. Ennek ai új tudományágnak jellegénél fogva természetesen szoros a kapcsolata a gyakorlattal. Erről és a további teendőkről tárgyaltak azon a kétnapos országos konferencián, amely pénteken fejeződött be Sopronban. Megállapították: a termelékenységet,' a hatékonyságot nagymértékben növelhetik, ha az automata, vagy félautomata gépsorok mellé hasonló anyagmozgatási rendszert is terveznek, szerelnek fel. 4 Első meggondolásra különösnek tűnhet a Központi Bizottság áprilisi határozatát a szöveg stíluselemzésével megközelíteni. Ám aligha kétséges, hogy az ismert szállóige: „a stílus — az ember”, széles érvényességű, s általában arra az összhangra utal, ami a tartalmat formához, a célt a módszerhez, a közlendőt a szóhasználathoz szorosan hozzákapcsolja. Érdemes hát, sőt elkerülhetetlenül fontos a határozat szövegét nemcsak a benne foglalit célok, á teendők, de a politikai stílus és módszer elemzésével is értelmezni. Mindjárt megjegyezhetjük: a párt két évtizedes, kimunkált és alkalmazott stílusa ez; elemzésének okát tehát nem újdonságjellege adja, hanem az, hogy ezúttal a határozatban foglalt feladatok is teljességgel megoldhatatlanok a szöveg módszertani tanulmányozása nélküL S mert nincs mód ehelyütt a teljes körű tanulmányozásra, érjük be csupán két hangsúlyos mondat kiemelésével : „A /Központi Bizottság a X/I. kongresszus óta végzett munka áttekintése során megállapítottal, hagy mind az eredményekben, mind a fogyatékosságokban /tükröződik a párt vezető testületednek és végrehajtó szerveinek munkája. Kiindulva a pártnak a társadalom szocialista fejlődéséért érzett felelősségéből, szükségesnek tartja a végrehajtás gyengeségeinek önkritikus vizsgálatát, a munka megjavítását minden szinten”. • Bizonyos tapasztalatok, sőt, intő jelek arra mutatnak: nem felesleges rámutatni a módszerre, amely a munka megjavításának részévé teszi a saját munka gondos és önkritikus elemzését is. Ez a stílus még korántsem vált általánossá társadalmunkban, gazdaságunkban. Közismert például —, éppen az áprilisi határozat húzza ismételten alá —, hogy indokolatlan mértékben nőnek a költségvetésből folyósított állami támogatások, s ez végül is a társadalom érdekeivel homlokegyenest ellentétes gazdasági hatásokat vált ki. Az a különös, már-már irracionális helyzet állott elő, hogy miközben az ország gondokkal küzd — amit egyebek között külföldön felvett ■ hitelékkel is enyhít —, vállalatai a viszonylagob pénzbőség állapotában működnek. S hogy ez' mit jelent a valóságban, azt két szám jól érzékelteti: tavaly a vállalatok, szövetkezetek költségvetési befizetései összesen mintegy tíz százalékkal nőttek, ŰJ HÁZIIPARI ÜZEM CELLDÖMÖLKÖN 4 A Celldömölki Háziipari Szövetkezet 600 négyzetméter alapterületű felső-kötöttárut gyártó új üzemcsarnokot épített. Képünkön: a szövetkezet termékei a raktár polcain. (MTI-fotó, Rózsás Sándor felvétele — KS.) Ostobaságok dicséreti Vártam már, hogy bekövetkezzék. Mármint hogy megessen a világ szíve a butákon, ostobákon, kétbalkezeseken és hasonszőrűeken is. A jobbérzésű átlagtársadalom agyára kezdett már menni, hogy ebben a vetélkedő-mániába süppedt korban állandóan csak a kitűnőeket kiválóakat, ügyeseket, okosokat s ugyancsak hasonszőrűeket népszerűsítik. Beleesett ebbe a hibába a tömegkommunikáció is, aminek pedig humanitárius kötelessége volna a gyengék, esettek, antizsenik fölkarolása. Olyatén kicsengéssel kellene sajtónak, rádiónak, tévének reflektorfénybe állítani az emberiség csököttebb egyedeit, amiből mindenkiben fölébredne a bölcs belátás: hogy hiszen a szamarakként aposztrofált illetők is emberek. Ne sajnáljunk tehát alkalomadtán nekik is juttatni némi dicsfényt. Hogy pediglen ne szűklátókörű lokálpatriótákként tekinsük át a kérdést, nézzünk szét a világban. Magam is e kitekintő jellegemből kifolyólag éreztem rá, hogy — amivel ez okfejtésemet kezdtem — mégiscsak megmozdult a világ szíve a szellemi törpék iránt is. Ennek a folyamatnak a tükrözői példának okáért a mind több hellyej-közzel alapított díjak, címek, amikkel a lottyant értelmi képességet jutalmazzák, ismerik el. Mint látni fogják, akad e szimbolikus babérkoszorúk között klasszikusan tekintélyes is. Külön szépsége e szinte föld alatt terjedő mozgalomnak, hogy — sok esetben markánsan alulról jövő. Mint az a cím is, amellyel egy belga nagyvállalat igazgatóját jutalmazták. Öméltósága — a vállalatnál rendezett címadományozó kampány során a „legbutább hivatali munkáltató” kitüntető címet nyerte el. Hát nem édes? Éppen olyan, mint amiért ezt kiérdemelte. Az ínyenc főnök odáig fajult a sárgarépa szeretetében, hogy jó ideje már valósággal kényszerítette titkárnőjét eme közismert kerti zöldség előteremtésére. Naponta több ízben is elzavarta őt a zöldségeshez a fogyóban levő sárgarépa-tartalék kiegészítése végett. Ezt a különleges főnöki szenvedélyét honorálta a vállalat dolgozó kollektívája a fentebb megjelölt dics-címmel. Bizonyára könnybelábadt a szeme, midőn nem csupán a „legbutább hivatali munkáltató” felirattal ékesített diplomát nyomták a kezébe, hanem mellékletként egy köteg sárgarépát is. De beosztottainak a figyelmessége még itt sem ért véget. Csatoltak az adományhoz egy szépmívű térképet is, amely azt az utat mutatta, amit a titkárnőnek meg kellett tennie a zöldségesig. Ám hogy az ember szívmelegtágulása nem ismer országhatárokat, a más kontinensen szaporodó példázatok is tanúsítják. Á clevelandi női alkalmazottak szervezete úgynevezett „kicsinyességi díjat” ítél oda az azt legjobban „kiérdemlő” főnököknek, illetve vállalatoknak. A díj legfrisebb tulajdonosa- az Universal Film Exchanges igazgatósága, ahol a nők asztalán levő telefonkészülékeket úgy szerelték fel, hogy a hölgyek fel tudják ugyan venni a kagylót, ők azonban Senkit nem tudnak felhívni. Bizsereg az ember hazafiúi mája, hogy a zápultabb agyúakkal való emberbaráti együttérzés fennállása ellenére, minálunk nem volt szükség sem a „legbütább hivatali munkáltató”, sem afféle „kicsinyességi díj” alapítására. Még olyan — intézményesnek is felszámítható kitüntetés bevezetésére sem, mint aminővel William Proxmire szenátor az amerikai kormány pazarlásait ostorozza. Az érző szívű honatya „Arany gyapjú”-díjjal jutalmazza azokat az ostobaságokat, amelyekre nagy közpénzeket költenek el. Mind a dőreségek előfordulási sebességére, mind az amerikaiak ünneplési hóbortjára rávilágít, hogy minden hónapban sor kerül a dili-gyapjú odaítélésére. Az áprilisi díjra két szociológus volt érdemes: Pierre Van Den Berghe és George Primov.. Tanulmányuk címe is kétségtelenné teszi, hogy tárgyilagos volt ezúttal is az éles szemű szenátor. „Társadalmi magatartásformák és viszonylatok egy perui intim mulatóban” című művükön tizennyolc hónapon át dolgoztak. Fáradozásukat az amerikai kormány 97 ezer dollárral jutalmazta. A gazdag Amerika kormányának módfeletti szerénységére vall, hogy a vitathatatlanul égető közéleti témakör feldolgozásának finanszírozásáért nem önmagának happolta el az „Arany gyapjú”-t. Na kérem, azért bevallhatjuk, az oktalanság, stupiditás, baklövés, sötét butaság * társadalmi elismerésének ilyen formáit nálunk még nem honosították meg. Sem alulról, sem felülről. E téren a világszínvonal után kullogunk. Ha kicsiny hazánkban, annak szűkebb zugaiban elvétve akadunk is ostobaságra, jó lenne mielőbb kimunkálni ennek külföldi minták szerinti elismerésrendszerét (hogy e legmodernebb divatszóval éljek). Lehetne, teszem azt, az elsők közt ilyen kitüntetés: „Agymankó”-díj. Tóth István miközben a részükre nyújtott költsévetési támogatások, kedvezmények emelkedése meghaladta a húsz százalékot. Most már viszont csak az a kérdés: miért említjük mindezt az imént körvonalazott módszerek példázataként? Nos, azért, mert vállalati körökből az a ' tapasztalat bukkan elő, hogy általában és egységesen helyeslik ‘ a támogatások csökkentését — nem észleltünk még példát az ellenkezőjére —, de e helyeslésben jobbára ott van egy újkeletű varázsige; az, hogy a csökkentést természetesen differenciáltan kell végrehajtani. Ami pedig — a rejtjelzés megfejtése után — szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy a támogatást másutt kell csökkenteni, náluk, az ő üzemeik sajátosságai miatt semmiképpen. 4 A folyamatok önkritikus elemzésének nagy fontosságú társadalmi igényét általában azokkal a tényekkel-tünetekkei lehet szemléltetni, amelyek az orszá-* gos és a helyi feladatokat, a népgazdasági és a konkrét vál-. lalati helyzetképet vetik egybe. A Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből 'kitűnik, hogy az év első negyedében — a népgazdaság tervétől eltérően —, exportunk csökkent, behozatalunk pedig meghaladta az előirányzott mértéket, tehát a külkereskedelmi mérleg nem javult, hanem romlott. Ha viszont bárki öszszegezni 'próbálná e negyedév. nyilvános vállalati közléseit — sajtópublikációit, híradásait —, alighanem csak elvétve bukkanhatna olyan bejelentésekre, amelyek a vállalati kivitel csökkenését, illetve a behozatal indokolatlan növekedését adják hírül. S ha meggondoljuk, ebből is az imént irracionálisnak nevezett helyzetkép körvonalazódik; az tehát, hogy miközben az ország külkereskedelmi mérlege kedvezőtlen — vállalatai színje kizárólag eredményesen túlteljesítenék. Az önkritikus elemzés — ezt a tapasztalatot, módszert kínálja • az áprilisi határozat —, végered^ menyben korántsem mond ellent annak, hogy vizsgáljuk és fölmutassuk munkánk pozitív tanulságait, sőt, ez a módszer éppenséggel feltételezi ezt. Ám erre alapozva, az eredmények íorrásvidékét _ kimutatva kell egyszersmind jiyütan, cselekvő, --szándékkal- szembenézünk- ^a- hibákkal, a munka gyengeségeivel. T. A. SÉTA KÖZBEN A könyvtéren Az első igazán nyárias nap; a déli órákban csaknem kánikulai a meleg. A járókelők izzadnak, lépteiket lassabbra fogják. Még az edzettebbek is hűsre, nyugalomra legalább kevéske pihenésre vágynak. Az öröm mellett bánt is ez a hirtelen ránktört nagy meleg. Kecskemét főterén ideiglenes, egyetlen hétig élő. színes könyvtér. A szellem, szépség parányi birodalma. Táblák hirdetik, hogy mikor milyen kulturális „mellékszolgáltatással” teszik még kellemesebbé azok ittlétét, akik szeretik a könyvet, a szép kiadványokat. Jönnek-mennek az emberek. Kicsik és nagyok, férfiak, nők, töpörödött anyókák és délceg fiatalok. hetyke legények és neve- ' tös lányok. Van aki csak éppen itt megy el; más — jól látható — éppen ide igyekezett; megint más régebb óta sétál a színes sátrak között. Egyesek válogatnak; kézbevéve ízlelgetik a köteteket, mások inkább messziről nézik a borítók feliratait. Van aki kérdez. van aki hallgat. Egyesek csendben méltatlankodnak: nem lehet Szép verseket, meg Körképet kapni. Es „hiánycikk” lett' már a könyvhét első napjaiban Raffai Sarolta új kötete, az új Moldovakönyv — és még jó néhány könyvheti kiadvány. „Miért nem adnak ki mindenből eleget?" — így duzzog egy fiatalember. Valaki megjegyzi ezt hallva: „örüljünk, hogy elfogynak, hogy nem marad az eladók nyakán.” Ennek is. annak is igaza van — gondolom magamban, és nézelődöm tovább. Eszembe jut: gondolunk mi eleget azokra, akik esőben, szélben, tűző napsütésben végigcsinálják, amit elvállaltak kevéske díjazásért, a bizományosokra? A kecskeméti Katona Józef könyvesboltnak csupán húsznál több ilyen alkalmi „aktívája” van. Hát még a többiek, a város különböző pontjain. és túl a megyeszékhely határán. mindenfelé a megyében, az országban! Becsüljük meg őket. V. M.
