Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-03 / 129. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1078. június 3. A negyedik aranyjelvény • Dobó Endréné, a Tyereskova brigád patronálója elégedetten nézi Nagy Imréné brigádvezetövet az eseményeket rögzítő díszes naplót. A Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat múlt évi eredményeinek elérését, — s természetesen mostani munkáját is — jelentősen segítik a szocialista brigádok. A vállalat 48 brigádjának 638 tagja lelkiismeretesen teljesítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett vállalásait, nemcsak a termelőmunkában, hanem a társadalmi tevékenységben is példát mutatva dolgozó társaiknak. Május 1-én a 48 brigád közül 39 kapta meg a mozgalom valamely fokozatát s a résztvevők összesen 178 ezer forint jutalomban részesültek. Külön említésre méltó, hogy a magas követelmények ellenére 6 brigád kapta meg az arany, 17 pedig a mozgalom ezüst fokozatát, közülük nem egy kollektíva már nem is először. A Tyereskova női brigádot kerestük fel a napokban, s arról szeretnénk az alábbiakban számot adni. hogy ez a nem éppen könnyű munkát végző kollektíva mit szólt ahhoz, hogy negyedszerre is megkapták a mozgalom arany jelvényét. — Igen hosszú és nehéz volt az út idáig — mondja Nagy Imréné brigádvezető. — Én csak öt éve vagyok a brigád tagja és a múlt évben választottak meg vezetőnek, de sokat hallottam már az előző évek munkájáról. Jövőre lesz tíz esztendeje, hogy a bélfeldolgozó lányai-asszonyai elhatározták, hogy részt vesznek a szocialista versenyben. Azt, hogy mennyire komolyan veszik a vállalások teljesítését, bizonyítja az is, hogy minden évben elnyerték a szocialista címet. Külön büszke vagyok arra, hogy már én is részese lehettem annak a fokozott munkának, amelynek eredményeként most már negyedszer kaptuk meg az aranyjelvényt. Büszkék vagyunk rá? Természetesen. Az alapító tagok közül már csak néhányan vannak közöttünk, elköltöztek, 'nyugdíjba mentek. Az újakban viszont. akiket természetesen alapos megfontolás után vettünk fel a brigádba, nem csalódtunk. Igaz — teszi hozzá — olyan eset is előfordult — vagy két évvel ezelőtt —, hogy valakit ki kellet zárnunk. Azóta már többször jelentkezett, szeretne visszajönni közénk. Még nem döntöttünk... Miközben beszélgetünk, „vendég” érkezik a bélfeldolgozóba. — Dobó Endréné a műszaki osztály munkatársa, a brigád patronálója — mutatja be Nagyné az ’ érkezőt. — Szinte mindennap meglátogatom a brigádot — mondja Dobóné. — Mondhatom, nagyon büszke vagyok arra, hogy „valami közöm van” hozzájuk. Még az alakulás idején bízott meg a pártszervezet a patronálásukkal, s az évek folyamán kölcsönösén megszerettük egymást. Rendszeresen részt veszek én is a társadalmi munkájukban, elmegyek velük a különböző kirándulásokra, s természetesen figyelemmel kísérem termelőmunkájukat. Ennek a brigádnak különben igen nagy szerepe van abban, hogy vállalatunk országosan is az elsők között van az úgynevezett „bélkihozataltoan”. Igen gondosan dolgoznak, ennek a fontos, exportcikként is jelentős árunak minden cenitiméterjére vigyáznak. Az idei évre tett felajánlásuk gerincét ismét a termelés menynyiségi és minőségi növelése képezi. s bízunk abban, hogy jövőre se jövünk el a május elsejei ünnepségről „üres kézzel” ... ' Opauszky László • László Istvánná, Fazekas Lászlóné és Tóth Mihályné munka közben. • Nyúl Erzsébet, a brigád egyik legfiatalabb tagja és Tóth Istvánná nagy gonddal végzik a nyersbél sózását. OLAJKÁLYHÁK HAZAI PIACRA t A lakosság fokozott .igényét figyelembe véve százhatvanezer olajkályhát gyárt a Mechanikai Művek marcali gyáregysége. A termék a korábbiaknál jobb és esztétikusabb kivitelben készül. Képünkön: Szalagon szerelik a Minicalor olajkályhákat. Ifjúsági közlekedési központ Rosztov lakói kiváló eredményeket érnék el a gyermekek és a fiatalok közlekedésre való nevelésiéiben. Az Állami Autóközlekedési Felügyelőség segítségéivel 1973-iban és 1974-lben kidolgozták a közlekedési központ tervdokumentációját. és a központot egy év alatt felépítették. A közlekedési pairkihoz hasonló rosztavi központban sok-sok közúti jelzőtábla, útburkolati jel és igazi vasiúti átjáró található, mivel a központ területén pionírvasút is üzemel. /A legérdekesebb talán a fiatal motorosok tevékenysége. Az idősebb gyermekeket itt ismertetik meg az autózás és a közlekedés elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A két tanteremben érdekes segédeszközök vannak. Ezeket a nyolcadik osztályos tanulók tanulmányozzák. Az első éviben Moszkvics 412 típuisú gépkocsival, a másodikban Volga 24-essel, a harmadikban pedig már 3,5 tonnánál kisebb teherautóval ismerkednek rpeg. Az oktatás befejezése után ifjúsági gépjárművezetői jogosítványt szereznek. Ha betöltötték 18. életévüket, ezzel a jogosítvánnyal a rendőrségre mennek, ahol újra számot adnak arról, mennyire ismerik a közlekedési szabályokat, majd szabályos gépjárművezetői igazolványt kapnak. Az idősebb rosztovi gyermekek köirében mindez nagy népiszerű-, ségnek örvend. Szinte hihetetlen, de a közlekedési központban fiatalokból kaszkadőrcsoport alakult. A kisgyermekek közlekedésre való nevelésének is nagy figyelmet szentéinek. Van javítóüzemük. üzemanyagtöltő állomásuk, sőt konyhájuk is. A központban rollereken, taposó-pedálos járműveken és kerékpárokon kívül személy- és teherautók is találhatók. (BUDAPRES5—APN) A házikertek Egy kosár cseresznye, néhány kiló uborka, paradicsom, vagy zöldborsó bármely kiskertben megmaradhat feleslegként, Nem tud mit kezdeni vele a házlaszszony: a család már jól lakott, télire is eltett bőségesen, felajánlja hát a Jó szomszédnak, a rokonságnak. Érthető, hogy nem hagyja kárlbaveisznl. költött rá, dolgozott érte. Arra nincs ideje, hogy elvigye kis portékáját a piacra. Elajándékozza hát amire a családnak nincs szüksége. S aztán. néhány nap múltán, amikor a szomszédnak vagy a rokonnak érett be a körtéje, esetleg a barackja, akkor az viszonozza a figyelmességet. Ki tudná megmondani, hogy hány millió forint értékű kertészeti termék cserél így gazdát? Mint ahogy azt is nehéz kiszámítani. hogy milyen értéket képvisel az a burgonya, zöldség és .gyümölcs, amelyet a szabadpiacon hoznak forgalomba a kertészkedő!?. Magyarországon ugyanis több mint 1,7 millió csalóid kertészkedik. Sokan közülük csak a ' saját szükségletre termelnek, de nem lebecsülendő az a termékmennyiség sem. melyet közfogyasztásra adnak, a felvásárló és a feldolgozó vállalatoknak értékesítik. Az ÁFÉSZ-ek közreműködésével Jelentőségét leginkább az bizonyítja, hogy az összes zöldség 30—32 százalékát, a gyümölcs felét a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelik, s a szőlőterület mintegy 50 százaléka a kistermelők 'kezelésében van. Szerencsés összhang alakult ki a nagyüzemek és a házkörül kertészkedck között: a tsz-ekben és az állami gazdaságokban termelik azokat a termékeket, amelyek jelentős részben gépesíthetők. a kistermelők pedig a munkaigényes termékek előállításával foglalatoskodnak. Ez az utóbbi években a hajtatott, fólia alatt termelt primőrökön kívül, a friss fogyasztásra kerülő korai zöldborsó. a zöldbab, az uborka, és a zöldpaprika növekvő termelésében mutatkozott, meg, ami azért is örvendetes, mert ezeknek a zöldségféléknek gépesítését még nem sikerült megoldani. Jellemző. hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokból vásárolták fel az utóbbi években az igen nagy kézimunka-igényű meggy 70. kajszí 50. szamóca 43. éis a málna 50 százalékát. Áz ÁFÉSZ-ek szervező munkáját is igénybe veszik ma' már a konzervgyárak és a hűtőipar üzemei, hogy a kertészkedő!? tevékenységét összehangolják Tavaly az ÁFÉSZ-ek nem kevesebb mint 7.2 milliárd forint értékű mezőgazdasági terméket vásároltak fel a kistermelőktől. Ennek pedig tekintélyes hánytalda a zöldség és gyümölcs. Most már egyre inkább érezhetik a kertészkedik. hogy olyan értéket termelnek, amelyre nagy szüksége van az országnak. Ezért is számol hósszú távon is a népgazdasági terv a házkörüli kertésZkedökkel. Ezért is kap nagy jelentőséget az a döntés, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek haszna nyújtsanak megfelelő segítséget a háztáji és a kisegítő gazdaságoknak a termelés szervezésében, az eszközellátásban és a megtermelt áruik felvásárlásában. Felvásárolni kötelező A kertészkedők a megmondhatói: a legutóbbi két esztendőiben valóban fordulat következett be termelésük segítésében. Mind a nagyüzemek, mind az ÁFÉSZ-ek többsége tényleg feladatának tekinti a kertészeti termékek termelésének szervezését. Elsősorban a vetőmag-, a szaporítóanyagéi látásban van észrevehető javulás. A legtöbb vidéken megoldódott a felvásárlás. Az ÁFESZ- ekre is vonatkozó a felvásárlási kötelezettség, a kistermelőktől át kell venni azt az árút is, amelyre nem kötöttek szerződést. A zöldség és a gyümölcs felvásárlásának feltétele az. hogy az áru legyen fogyasztásra vagy feldolgozásra alkalmas. Ennek eredménye például, hogy csupán az ÁFÉSZ-üzletek tavaly 20 ezer tonna terméket közvetlenül vettek meg a termelőktől. Az idén is átvesznek a boltok minden emberi fogyasztásra alkalmas árut. Helyes volna azonban, ha a kistermelők egy nappal előbb jeleznék a boltnak, milyen árut, milyen mennyiségben fognak szállítani, hogy a boltvezető idejében intézkedhessen az áru esetleges továbbításáról. Egyre több kistermelő ismeri fel azonban, hogy biztonságosabb ha szerződést köt a felvásárlóval kertészeti termékeinek értékesítésére. s ennek eredménye, hogy szaporodik azoknak száima, akik már nem is egy esztendőre, hanem több évre kötnek értékesítési megállapodást az ÁFÉSZ- ekkel. és más felvásárló vállalatokkal. Kicsi társul a naggyal Ugyancsak terjed az a módszer, amikor a termelőszövetkezet köt szerződést a tagjaival és a kisegítő gazdaságokkal zöldség és gyümölcs termelésére. A szerződésben azt is rögzítik, hogy a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket a nagyüzem teremti elő és látja el velük a kistermelőket. Nagyon sok nagyüzem már előre nevelt palántával látja el a kartésZkedőket. s ezzel eléri, hogy egységes minőségű terméket kap a piacon a fogyasztó, vagy a tartósítóipar. Gond azonban még most Is akad. Elsősorban az eszközellátás nincs még megoldva. Pedig a házikertek munkáját is nagymértékben megkönnyítik a kisgépek. a motoros kapa. a kertitraktor. de ezek nagyon ritkán kaphatók és elég drágák. Ugyancsak probléma, hogy az ország egyes vidékeiről őszibarack, kajszibarack. meggy, cseresznye, valamint több csemege és minőségi szőlőoltványból hiányokat jeleztek. Ezeket a gyümölcsöket elsősorban a házikertekben a háztáji és a kisegítő gazdaságokban termelik eredményesen és gazdaságoisan. Helyes volna tehát ha a szaporítóanyag-termelők levonnák ebből a következtetést és a szükségletnek megfelelő csemetéket termelnének és kínálnának eladálsra. Cs. F. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (16.) Rámparancsolt, hogy estére kelvén ez a két kuruzsló kitűnjön ám a lótáborból, mert rossz vége lesz! Ezek egész méneseket ellophatnak, megronthatnak, embereket csürheszám orrúiknál fogva vezetgélhetnek, ahogy dákó román vezetgéli a medvét! Nem tökltettem én őket máshová, mint a beteg lovak közé, A kígyóéi gyöpön művelhetik a csodát. Húlik úgy a ló, alig győzik nyúzni. Másnap kétfelé vált a lóoskola. Felsőbb osztályba léptek, amelyek elfogadták az ember kötőfékjét. Jértatva, szelídítve, szépen rájuk csatolták a nyereghordó hevedert egy szál magában, hogy szokja a ló, Hanem amelyik csikó leverte magáról a kötőféket, emberre vicsorított, akár á veszett kutya, hát azok pányvára vétettek, s vastag habig szaladták a köröket. Reggeltől délig, de meg se álljon, azután karó mellé pihenni, de egy harapás szénát, egy korty vizet ne adj neki! Délutánra leszárad I habja, aztán hajtsd megint. Ha nem enged haragos erejéből, másnap ugyanez az oskola várja, Jó lovak, senderednek az ilyenekből. Némelyik három napig is eluraltatja magát, na mire odamegy egy vászonvödör víz2el, issza. Sokat nem szabad néki adni, csak a barátság kedvéért, az életben maradás kedviért keveset. Negyednap szénát. De míg azt eszi, simogathatod, beszélhetsz hozzá. Ä kezesebb lovakat utoléri tudásban, nem kell attól megijedni. Amikor így az ember tenyeréből .esznek az én lovaim, következik a nyerge lés. Eleinte azt sem úgy teszszük, hogy rálökjük, aztán ugrunk a hátukra. A ló lássa, tudja, hogy mit akarok vele. Hogy nem akarom becsapni, Ismeretlen terhet rátenni, neki fájdalmat okozni. Ha ezt elhiszi, mindjárt az elejétől, olyan kezes lesz, mint a bárány. De a lónak a lói önérzetét se szabad elvenni. Hogy bárányul viselkedjen. Nem, Ez kifordítaná a lovat a mivoltából Is. Akkor béget ne a ló, nem nyerítene. Akkor birkául viselkedne, nem lóul, Nem Is tudom, talán a lóba Is bele lehet olyan szokásokat verni, ami tőle Idegen, A lóból azt kell előnevelni, ami neki i legjobb tulajdonsága. Értse a gazdája szándékait, parancsait, bírja a fáradalmakat, legyen munkára mindig kész állapotban, frissen lépő, járó legyen, szelid legyen, le idegen kéztől is óvja magát. Tájékozott legyen az utakon, a hazatalálásban, ahová szoktatták. Tudja a helyét a regimentben, az istállóban, a menetekben. Olyan szépen dolgozgattunk oskoláról oskolára ezekkel a lovakkal, emberekkel, akár a virágnyílás. 23. . Tán két hónap is eltellett, a civilek tábora is falunyira duzzadt. Már két utca veremházaiból füstölögtek elő a tűzhelyek, és gazdálkodott a nép baj nélkül, akár a legbékésebb világokban. Megfordultam közöttük mindennap, hol kedvem mutatásából, hol a szem hizlalásából. Koleszos boltot állított egy élelmes örmény, és az árult a tűtől kezdve a lány hajúba való pántlikáig mindent. Gyógyultam Is, néztem a fehérszemélyeket. Éreztem, na, most már megmaradok. Biz olyan gyor. sün alakult közöttünk az Iszonyviszony, egyik napról a másikra, hogy mire tátom a szám, hogy no, én is vakkantanék valamit valakinek, már látom, hát az az aszszonyszemély, az a bizonyos, amannak a férfiembernek a verméből mászik elő. Jólvan, szedőiéi?, szédelgő nép, de hát emberek ezek, élik világukat szegények, ahogy tudják, Egyszer csak veszem észre, hogy Szepi az állványos kukkereivel följár a dombra, ott időz órákon át. Mondom, mutasd már, mit láthat az ember ilyen szerkezettel, mert ennek előtte hát nem néztem olyanba. Szepi velem mindig figurás kedvében volt, tolta le a nadrágját, azt mondja, másfajta kukkert mutat ő nekem! Nem civil kezibe való a katonai titok! Végre is belenézek az okulárba, oda volt irányítva a Kígyós ér lankáira, ahol az asszonyok ruhát szoktak szapulni. Jó langós partokon tiszta szikes Vizek álltak, lágyan habozták meg a ruhát, hajtották ki a piszkát. Most is ott szapult néhány aszszony ügyesen kifaragott szapulószékhez verve a drancot. Legközépütt egy román fáta, de olyan fekete sörényű, mint nálunk a kányaszőrű lovak. Fiatal is volt, kicsit dundi, nem régi jövevény a veremházak között. Egyszer a képibe néztem köszönésképpen, állta a tekintetem, ahogy Idomított ló a terhelést. Szoknyája hátul föltűzve a koréba. úgy hogy fehér Ikrái éppen bclevakitottaik a nézőkébe. Szepi szíttá a fogát. Na? Látsz? — Látok mondom —, de hát ezt én közelebbről is láthatom, ha akarom, csak épp be kell menni a faluba. Szepi nem ment be soha. Az volt a véleménye, cigányok ezek, nem emberek. — Hát Szepi, én nem vezetem, Nem ló az, hogy kötőfékszárra vegyem! — Ejnye az anyád klrelejzumát, de nagy szád tudott nőni, te csikós! Parancsolom, hogy azt a nőszemélyt pedig állítsd laeelém! — Ha ebben is olyan nagy katona vagy, asszonyos ember létedre, akkor küldjed érte a poroszlóidat! — Mondd meg, hogy közöd van hozzá! Akkor békében hagyom — feleselt velem Szepi. — 'Ha még nincs közöm, majd lesz. Asszonytalán vagyok! Nem gondoltam én azt komolyan, inkább az asszony, meg Szepi védelmére mondtam. Az asszony ugye, törékeny, portéka, mint a másodfű csikó. Nem lehet ráugrani, derekát törni, kedvét venni. Szepi meg nós. Mikor félgőzös éjszakákon törte a oelhorl az aszszonyi nép után, hát mesélt.,. A feleségéről. Krakkóban élt Szepi apjáékkal. De valami kíkapl asszonyság lehet, Szepi szava után, szép, mint a csillagos éjszaka és tüzes, akár a szultánkanca. Aki szereti Ót, de szeretni tud egyazon Időben két másikat is. Ajánljam neki, mért nem őrzi akkor otthon. Csak intett, hogy biz az teljesen hasztalan. ' Megesett, hogy szép szerelmes éjszakákon Ifjonti házas korukban háromszor is nyereg alá vette, mire megvirradt, s közben, míg illatosítani magát a ■ függönyök mögötti sarkocskában félrehúzódzkodott, ott meg már egy délceg svadrankornétás pászítgatta rá a nyerget. De közben vele, ki erejét gyűjtendő, hentergett a farkasbőrös ágyon, vidáman társalkodóit, S ez így ment hétről hétre, mire Szepi egy korty Ital Irányában a függöny mögé lépett, hát úgy találta őket. Mondtam neki, álmodtad te azt. Hát ezt az állat sem teszi meg! De ezt magamban gyorsan viszszavontam. Mert olyan húszéves korom formán, mást is láttam. Már tiszta méneseink voltak a gvardián birodalmában, a leghíresebb, ahogy a mohamedánok szorultak kifelé, a török ménes, volt. De abban sahingiral, ahmidánl, csillali, cselebi tisztán. Messzibb tőlünk keverék,, spanyol, olasz ménesek is összetömörültek, főleg elgazdátlanult katonalovakból. A töröknek én voltam a mindentudója. Ismertem név szerint azt a kétszáz kancát, még attól az Isztambuli lókupectől aki eladta őket a papoknak. Az jobban tudta az egyes ló felmenő családfáját, mint a sajátját. Elég az hozzá, volt az akkori ménesemben egy híres monyai, bizonyos Adjáz nevezetű. Olyan tízéves csődör lehetett, de mását szépségben, derekasságban nem lehetett annak találni még egyet a világban. Gyermekded vidámságú, szép testű, jó lépó, Jó termetű, nyereg alá teremtődött, finom nyaikhajlatú, nagyeszű, magatudó ló volt, S a kancák hozzálllőek, Rigószőrű volt mind, fújtató orrlukú, fülelő, érzékeny, akár egy sereg jóvérű menyecske együtt, 24. No az Adjaz mellett szolgált még a török lómenyecskék körül három másik monyas. Nem alávalóbbak az Adjaznál, a Topcsl, a Cslrág, a Kádl. (Folytatjuk.) $
