Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-25 / 147. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1918. június ti. A Középmagyarországi Pincegazdaság mintegy 600 dolgozót foglalkoztató kecskeméti palackozó üzemében tettünk a napokban rövid fotós-sétát. Megtudtuk,, Hogy az üzemben az idén B millió palackba töltenek 95 ezer hektoliter szemelt rlzlinget, ezt szovjet' exportra szállítják. Belföldi fogyasztásra tíz fajta borból mintegy 150 ezer hektoliterrel töltenek 15 millió különböző méretű palackba. Hazai és déligyümölcsök felhasználásával a MÁRKA-csalód nyolc fajtájával az idén 42 millió palackot töltenek meg. Újdonságnak számít majd a második félévben a MÁRKA-család kilencedik tagja, a ribiszkeszörp. • Erdélyi Jánosné töliőgépkeselő Irányításával óránként 3,5 ezer palackba kerül bor ezen a gépsoron. • A termékek összetételét ' és minőségét a laboratóriumban rendszeresen ellenőrzik. Képünkön Győré Jánosné laboráns a Márka koncentrátum összetételét méri. • Korszerű gépsoron palackozzák a Márka üdítő Italokat a\ Amikor az építők — 1974- */ ben — elkezdték a munkát, az üzemcsarnok már állt Kiskunhalas határában. Két éve, üresen. A Pamutnyomóipari Vállalat kezdte építtetni, szövődének, amelyet később fonodával bővítettek volna. A létesítményt a térségben akkortájt több ezernyi, foglalkoztatásra váró asszonynép közül ezer fő munkahelyének szánták. A 60- as évek közepén fogant koncepció azután átértékelődött A halasi szövöde tervét minden tekintetben elvetették. Maradt viszont az épület amelyet átadtak a Könnyűipari Minisztériumnak. Azon vita nem lehetett hogy hasznosítani kell, s azon sem, hogy gazdaságos ágazat céljaira. A létesítendő nagyüzem foglalkoztatási szerepét az évek (hat-nyolc esztendő telt el közben) módosították, de nem‘tették semmissé. Döntés, majd korrekció Így, az új körülmények és követelmények figyelembevételével született a döntés: legyen Kiskunhalason kötöttárugyár. Olyan új vállalat, amely az ágazat korszerűsítésének Is bázisa. Az átlagosnál magasabb műszaki színvonalával, kedvezőbb termékszerkezetével, tetszetősebb kínálatával nagyobb részben nyugat-európai exportpiacokon, kisebb részben a hazai piac Igényesebb (eddig importból kiszolgált) szektorában jelentkezzen. A beruházás költsége 775 millió forint, kapacitása évente 2,5 millió darab, azaz 550 tonna felső kötöttáru, foglalkoztatott létszám: 1500 fő. Ez utóbbit az évek során többször módosították. A változások Jelzik, hogy a beruházási terv menetközben Is formálódott. Ez nem hiba, inkább rugalmasság jele, ami nagyon is helyénvaló magatartás ebben a gyorsan fejlődő ágazatban. A beruházási terv annak idején mindenütt kedvezően ítéltetett meg. A megvalósítás során viszont annál több bírálatot kapott. Mindjárt az első, országosan (kimondatlanul is) éles kritikát kiváltó körülmény, hogy éppen Kiskunhalason létesült. Halas „bűne" eszerint, hogy nincs ipari múltja. Pedig előbbre tart a város, mint vélik. Igaz azonban, hogy a kötöttárugyár többet kíván tőle, mint amit adni tud. Adóssággal terhes infrastruktúrája, s a beruházás emberi feltételeinek megteremtése, az új, igényes szakma meghonosítása is hosszabb Időt kíván tőle, mint egy nagymúltú ipari központtól. Egy város fejlődését azonban az ipari termelés-foglalkoztatás aránya, annak növekedése határozza meg. Kötöttárugyár nélkül aligha kapja meg Kiskunhalas két esztendőre, kivételesen a munkáslakás-építés lehetőségét —, hogy csak Igazuk legkézenfekvőbb bizonyítékát említsük. A beruházással fejlődési és egyben fejlesztési lehetőséget nyertek. Követ az vessen Halasra, aki iparosítás nélkül nyújt javuló életkörülményeket egy város polgárainak. A kötöttárugyár létesítése egyedülálló vállalkozás, az utóbbi évtizedekben sehol sem létesült ilyen üzem — hangzik a mentségnek is beillő utólagos intelem ... Azért a vidéki ipartelepítésnek akad néhány hasznosítható tapasztalata. A fenti „problémának” ellentmond az is, hogy 1976—77-ben már olyan jól haladt a munka, hogy gyorsításra jelölték ki a beruházást. A megvalósítás tartamát ötven hónapra zsugorították. Ez már valóban problémát okozott. A kedvező lehetőségek ugyanis nem szolgáltattak elég garanciát a beruházás sikeres és gyors befejezéséhez. Csak a termelés műszaki feltételei teremtődtek meg, azokból pedig nem lesz automatikusán árukínálat, tömeges gyártás és értékesítés. A termelés felfutását mégis erőteljesen meggyorsították. A beruházás közben' folyó, jobbára betanító, begyakoroltató célú munkával, részleges létszámmal, hézagos technológiával soron kellett volna 1977-ben 1,5 millió darabos termelést hoznia a gyárnak. A kisebbik rosszat választották A Halasi Kötöttárugyár történetében minden bizonnyal a tavalyi marad a legrosszabb emlékezetű esztendő. Hiába készültek el egymás után a végleges termelő- és kiszolgáló részlegek, szociális létesítmények, népesedtek be a műhelyek — semmi sem ment úgy, mint tervezték. Az év végi mérleg nyolcvanhét milliós veszteséget mutatott, a termelés messze elmaradt a tervtől. Eközben is állandó, gyógyíthatatlannak tűnő értékesítési gondokkal küzdött a gyár. Egyrészt tehát nem tudtak annyit termelni, mint a módosított beruházási okmányba foglaltak alapján elvárták tőlük, másrészt viszont amit gyártottak, azt is nehezen, tetemes részben árengedménnyel tudták csak értékesíteni. A két rossz közül igyekeztek a kisebbiket választani, úgy ítélték meg: a legfontosabb, hogy termeljenek. Minél többet. Arra már kevesebb figyelem maradt, hogy mit, hogyan, s főleg kinek. Áruiknak egyharmada így már papíron sem egyezett a kereskedelmi igényekkel, és a termelés-értékesítés közti szakadékot csak elmélyítette a gyengébb minőség, a határidők csúszása. A gondok már 1976-ban előtűntek. Nem készült el idejében a kereskedelemriek bemutatásra szánt kollekció, ráadásul igen kevés modellt mutattak be, s nem is a kereskedelem által igényelt választékban. Ennek következtében lett kevés a megrendelés. A verseny és a szabályai A termelésből indultak ki — nem a termékből. Mintha megfeledkeztek volna arról, hogy meny. nyiségileg már többé-kevésbé telített piacra kell betörniük, valamilyen formában versenyképes áruval. Választék alatt hosszú ideig a „divatosat” értették. Ugyanazt gyártották, amit az iparág többi üzeme — felnőtt divatárut. Talán valóban divatosabbat náluk, de sem árban, sem minőségben, sem a határidők megbízhatóságában nem vehették fel velük a versenyt. S ide tartozik az is, hogy nem használták ki gépparkjuk legfőbb értékét, a változatos mintázás! lehetőségeket. Értékesítési nehézségeikből a gyár nem jófelé kereste a kiutat. Árvitába bonyolódott a kereskedelemmel, ' önálló reklámtevékenységével pedig csak zavart keltett a piacon. Nem volt mögötte tényleges kínálat. Az irányítás bizonytalanságát közben tocnyosuló, több tízmillió forintot érő gyártásközi készlet, az elfogadhatót messze túllépő kötödei és szabászatl hulladék, 50 százalékot sem elérő első osztályú arány Jelzi. Mindhárom hiba tetemes veszteségforrás. Az emberek sokszor nem tudták: jól dolgoztak-e vagy rosszul. Nem tudták, mit várnak tőlük. Kétséges volt az is, kevesen vannak-e, vagy elegen. A gyár munkaerő helyzete ugyanis megszámlálhatatlan alkalommal szerepelt különböző értekezletek napirendjén. Oj szempontok gyakorta feltűntek, s a környékbeliek érdeklődése az új munkahely iránt hullámzó volt f1 ||i Az üzemrészek munkája nehezen illeszkedett egymáshoz. Még ma, az üzemi próbák után is bőven van áthidalni való egyenetlenség az egyes tevékenységek kapacitása között. Zsembery Ágnes (Folytatjuk.) L «LüiidL A közel egy évtizede tartó hústermelést program megvalósításában példamutató eredményeket ért el Bács-Kl&kun megye. Ez idő alatt, a kertkultúrájáról híres vidék, az ország egyik legnagyobb vágósertést előállító megyéje lett. A nagyüzemekből és a kisegítő gazdaságokból évente kilencszázezer—egymillió sertés kerül fogyasztói ellátásra, illetve exportra. A mezőgazdasági üzemek 22 komplett tenyésztőtelepet tartanak fenn önállóan, valamint társulásos alapon. Ezek jelenlegi évi termelése már eléri a 323 ezer vágósertést, a kihasználtság fokozásával azonban ennél többre képesek. Ehhez viszont a technológia változtatására, további modernizálásra van szükség a telepeken. A Bajai Mezőgazdasági Kombinát, amelyben az ország legnagyobb húsgyára termel — évi 80 ezer hízósertés klbocsájtással —, mintegy 40 millió forint költséggel modernizálja az Uzemágat. Másutt is megkezdték a jobb kihasználás feltételeinek megteremtését. Az Iparszerű Sertéstenyésztő Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának modellje szerint eddig 10 telepen rendezkedtek be ketreces süldőnevelésre, s további kilenc helyen van folyamatban ez a munka. Ezzel, a számítások szerint, 30 százalékkal növelik majd a hízóalapanyag-előállítást, ami javítja a hizlaldák helykihasználását, s többhelyütt a kisegítő gazdaságokat is ellátják tenyészállattal. Az iparszerű hústermelő telepeken az idén már — a korszerűsítéssel — egy hizóférőhelyen 220—240 kilogramm húst állítanak elő, jóval olcsóbban, mint a hagyományos telepeken. A korábbi éveknél megfelelőbben alakul a takanmányíeíhasználás is. Helyenként már 3,91 kilogramm takarmány is elegendő egy kilogramm hús előállításához, de gyakoribb még a 4,30 kilogrammos takarmányfelhasználás. A nagyüzemi tenyésztési tapasztalatok hiánya, az építkezések beruházást drágító elhúzódása még mindig sújtja a gazdaságokat, ezzel együtt azonban dicséret illeti az újjal járó kockázatvállalókat. Vállalták a jövőt jelentő biztonságosabb árutermelés alapjainak megteremtését, amely az idei évtől már mindenütt kamatozik. A jelenlegi termelésbővítés viszont csupán a meglévő sertéskombinátok jobb kihasználására irányul, noha a következő évek növekvő fogyasztói igénye sürgetné a továbblépést. A nagyüzemek terveiből hiányzik az újabb sertéstelepek létrehozása, s ugyanakkor felszámolják a régi, kisebb sertéstelepeket, és több termelőszövetkezetben, helytelenül a tagi gazdaságokra „ruházzák” a hústermelés feladatát. A háztáji árutermelés jó kiegészítője a fogyasztói ellátásnak, de nem töltheti be a nagyüzemi gazdaságok szerepét. V. E. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (35.)' Nincs egyedül sí boínndériájával. Henri kisasszony szintén az. Nézd meg. Mint egy nimfa isten. Noha tíz évvel fiatalabb Tusinál, szenvedélyesebb, követelőzőbb annál. Ha Tusiról ötven vázlat, róla száznál alább nem eshetünk. Tessék! Akarod 'látni? Ml más gondja van. Magát akarja látni az általam készített tükörben. A tükör nem érdekes. A tükör blzodalmas holt tárgy. A betegességig fokozott képzelgéseiket akarják fogható formában látni És súlyosbodik a helyzetük. Neveltségük, megörökölt tisztaság igényük, mikhez semmi kétség nem férhet, összeütközik bennük a természet kívánalmaival Nem merik tudomásul venni. így aztán szépen, tudják is, a tisztaságba bolondulnak bele. No, jó. Lányok. De hát a rokoni {uszonyok se élnék másképp. A Bécsben ka-, maráSkodó Pelházy gróf aranyos osztrák felesége. Külön gyűjtemény került róla össze nálam az évek során. Megjön egy karácsony előtti havas éjszakán, fűtött csöngés szánkóban. Váltott lovak siető döghalálában. Nékem nyomban vászon elé kellett állnom. Ledobálja magáról minden ruházatát, maga elképzelte pózba kanyarodik, ahogy elkényeztetett macskák otthanoskodmak a fűtött kandallók előtt, s de egy szó nélkül várja, követeli, hogy fessem. Hogy örökítsem, rögzítsem, hogy maradandó példányt, másolatot készítsek róla. Es roskadásig, hajnali tíz óráig dolgozok, csak épp £alatozásnyi időt enged, s tovább estig. Másnap estig képnek kell teremtődnie. Nézd meg! Olyan, amilyet Bulanzsé Péter tehetsége teremthet. Jó mesterek tanítványa vagyok. Nem értem, minek néki a sebesen készült kép, amikor Itt marad nálam. Mivel magyarázzam? Itteni juhászbarátaimtól tudom, hogy van olyan birkabetegség, amit motosznak neveznek. Hát motosz? Csák neked merem kinyilatkozatatni. — Nem vettél észre hasonlót? Itt szolgálsz öt-hat éve! — Dehogynem! Egyszer, Tusi kipirulva és magyarul sziszegett a foga közül: hogy érsz hozzám, te paraszt? Kétszer a pofámba csapott a lovagló ostorával. Hogy értem hozzá? Ahogy engem Mezőhegyesen megtanítottak, hogyan kell az urakat nyeregbe segíteni. Ha némely öreg, varangyos béka katona úr úriságában nem tudott kengyelbe lépni, hát vállat adtunk alája. Megtámasztottuk, amíg azt a fokhagymagerizdes fenekét a nyeregbe pászította. Tusit se fogtam meg, csak odatartottam a vállam neki, hogy a nehezebbik felét azon által fölemelhesse, könnyedén. Na, valahogy ez olyan másféléves szolgálatom után következett De addig a köszönésemet se fogadta, noha lovaztunk néhanapján kétszer Is. Egyszer csak fölvállazom, mert nehezebben libbent, aztán a nyeregből a képembe vert. Rosszul esett. Nem szolgáltam ekkor sem hitványabbul, mint előbb. Nem az ütése fájt. Minket ütöttek kishuszár korunkban útón-útfélen. Mezőhegyesen tilos volt a lovat ütni, még ldomítás közén is, de a kisbuszért vágták, akár a répát. Üthetett a káplár, ha rossz volt a kedve. Hibákat keresett, talált is mindig. Egy száll lószőr az éjszakára kitakarított kantáron elég volt arra, hogy egész szakasz kishuszáron kitöltsék haragjukat. Tusi ütése eHmehetétt volna simogartás számban ahhoz, amihez engem odahaza szoktattak. 50. Tusit azonban biztosan bántotta • első kirobbanása. Ebéd körül szállásomra küldte Fruzsina nevű szobalányát egy tégelynyl flastrommal, hogy ragassza a pofámra. Éppen nem nagy kedvem volt a szépítkezésre. Magamban eszegettem fenemód nagyra kanyar ritott konyhámban. Amúgy se kedveltem Fruzsinát, ment utánozta az urakat. Kapa d ázik a húsos káposztám fölött, miközben teli a pofazacskóm, kenni akarja a képem. Hát elmenj azzal a rühzsirral, te, annyi ápitusod nincsen, hogy ilyenkor...,Még ő sipítozok, hogy dolgavégzetlenül el nem mehet, hisz megparancsolták neki, a délutáni lova zásra nyoma ne legyen az ostornak, Na, ez tetszett. Megyek a délutáni sétára, kikentem lángliszttel a pofám plezurját. Rám se néznek a hölgyek, szállnak nyeregbe. Henri kétszer is rugózik, nem tudja magát fölemelni, nézem, most segítsek, vagy ne segítsek? Megmagyarázta rögtön. Ahogy Tusitól tanulta, megcsapkodott a nádpálcájával, ahogy a lovat sem szabad. Kedvem lett volna kiporolnl bokáig érő lovagló szoknyája alját, hogy kicsit megcsihadjon. — Nem is hiszed — kiáltott fel Bulanzsé Péter —, hisz ezeknek tán éppen erre vágyik szívük! Neveltségü'k várfala, nem engedi, hogy kimondják óhajukat, de valami Ilyesmi kellene néki. Erős férfikéz! Erőst — De hát engem minden ősöm arra intett, hogy a szegénységhez nagy türelem kell. Hogy is mozdíthanám a kezem? A lovakat dresszura .alá vettem. Zsámolyt nem hordhatok a kényesek után, hogy arról lépjenek kengyelbe. Ezért a két nyergesét egy hónap alatt odatörtem, ha a farukra legyintettem, mind a négy lábuk maguk alá szedve hasra ültek. Nehéz mutatványa a lónak. Az a szokása, hogy a két elsó lábát maga alá szedi, ha le akar a földre ereszkedni. A hátsó lábairól, a félfarára dűl. Hasaló lóra neh'ezébb ráülni. De úgy voltam vele, ti engem ezért ne püföljetek, alátok idomítom a lovat. Csak amikor teljesen készen voltak az efféle teherfelvétélre, akkor jelentkeztem a tudalmuhkkal. No, bámultak is nagyot az Eszterházi leszármazottak, nem szóltak, csak azon nap estéjén. Szalad belső szobalányuk, jszélszárnyon járó Fruzsinájuk egy kosárnyl nyalánksággal. Jobban esett, mint az ostorvég csattogása. Szomorúságra se bkom, se időm nem akadt. A szakmát mindenestül szerettem, mert ló volt a közepébe téve. A tájékot is megszerettem mindenféle kapaszkodóival, szépséges sötét erdőivel, tavas folyóival. Mezőhegyesre emlékeztetett. Mivel ott ilyen nincsen. De tán nékem épp ezért kívánatos. Benne vannak apámék, anyámék, kicsi testvéreim. Haza nem mentem, akármekkorát sóhajtoztam is utánuk. Ment a levél. Olyan gyorsposták száguldoztak, hogy egyik hónapban írt levelemre másik hónapban meg i3 válaszoltak, Ha nem voltak betegségben, vagy valami fáradalmas nagy dologidőben. Szomorúságra, ha kicsit belém rugdaltak, sem időm, sem okom. Ott volt Bulanzsé Péter. Mindennapos összejáckálásban teltek napjaink. Lovászlegényeim, velem korosak, jó torkú, mulatós, nótás legények, 'barátaim. Meg Zámbóék. Azok a sor elején. Ez a Zámbó egyik Eszterházi mellett hadakozott valamelyik háborúban, ahol elmaradt a bal lába. Hűséges saolga lehetett, bizalmas állásban, alsószámtiszti minőségben tette dolgát Alcsuton. Hét lányt teremtett. De azok voltak olyan aranyból cseppentettek, hogy a Napra lehetett nézni, rájuk néni. Zámbó nem kereshetett sokat. Kilenc szájnak kellett összegereblyézze a toetévő falatot, de éltek. olyan szép szerénységben, hogy azt a magunkfajta messziről jöttek egészen megkívántuk. Én ugyan a magam mezőhegyes! neveltségével nem mertem volna közéjük ikéredzkedni, bár kedvesek voltak egytől egyig bárkivel, fejőgulyástól a kamászbojtárig, de magahordásuk, öltözékük azt első látásra ds kizárta, hogy akárki odadörzsölődjön hozzájuk. Zámbó elözvegyültségében maga marékolta egybe a családot, s olyan aggodalmasan vigyázta életüket, hogy még engem Is beavatott. A legkisebb lány, Paulina már négyéves korában fölkéaedzkedett egyik grófi gyerektől 'kinőtt, elfelejtett pónira. Öreg volt,- szelíd. Nem is kötöttük jászolhoz soha. Ment, ahová kedve tartotta. Nem tudtuk igazi nevét, talán sorsa miatt mindenki Kegy díjnak titulálta. Lina Összeszokott a Kegydíjjal. . (Folytatjuk.) Palackozóüzemben ralpraálló kötöttárugyár
