Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-24 / 146. szám

1978. június 24. • PETŐFI NÉPE • 3 CSAK ÚRUTASOKNAK Űj szkafander 0 Vladimir Remek csehszlovák űrrepülő Alekszej Gubarjev se­gítségével „beöltözik”. A Szaljut—6 kísérletben az űr­kutatás történetében először a korábbi hajlékony űrruha helyett félmerev űrruhát alkalmaztak, amelyet a Szojuz—26 mérnöke, Grecsko még tavaly decemberben kipróbált. Egy teljes fordulat ide­jén — másfél óráig —, az űrállo­máson kívül tartózkodott, közben ellenőrizte az űrállomás külső ál­lapotát. Az új űrruha jól vizsgázott; egyszerű a kezelése, kényelme­sebb, biztonságosabb és mégis könnyebb benne a mozgás. A ruha szerkezetét tekintve az egy­kori lovagi páncélhoz hasonlít. A testet borító rész a nyakkal együtt -r- a korábbi szkafanderektől el­térően — teljesen kemény, szin­te mellvért-szerű. Csak a karok és a' nadrágszárak hajlékonyak. ! Az új szkafander több szem­pontból előnyösebb a teljesen hajlékonynál. Egyszerűbb és gyor­sabb a fel- és levétele, és sokkal biztonságosabb a légzárósága. A merev törzsrész miatt az űrruha külső részén hiányoznak azok a tömlők és csővezetékek, amelyek a ruha különféle részeit kötik össze a hátoldalon elhelyezett élet­­fenntartó rendszer szerkezeteivel. Egyszerűbbé vált az új űrruha gyártása is, hiszen az új szer­kezet szükségtelenné teszi, hogy a szkafandert mindegyik űrhajós méretére külön készítsék. Kizáró­lag a kesztyűt kell az űrhajós szá­mára pontosan elkészíteni, a kö­zel hasonló termetű űrhajósok ugyanazt a méretű űrruhát visel­hetik. Az űrruha legfontosabb tarto­zéka az életfenntartó rendszer, amely a belső tér levegő-összeté­telét, nyomását, hőmérsékletét és páratartalmát tartja a kívánt, be­állított értéken. Az űrruha több­réteges ún. árnyékoló vákuum hő­szigetelő anyaggal van borítva, amely megvédi az űrhajót a hő­mérsékletváltozás hatásaitól. A hőmérséklet szabályozó rendszer alapja a vízhűtéses kezeslábas, amelynek ritka szövésű anyagába vékony műanyag hűtőcsövek van­nak beszőve: ezekben áramlik a hűtővíz. A hűtés mértékét maga az űrhajós szabályozza. A LAKÁSKÉRELMEK SZÁMÍTÓGÉPES FELbOLGOZÁSA A „Duna átszűrésére” vállalkozva Várakozni általában nem jó. A randevúra késve érkező kedvesre várni is bosszúság. Al­bérletben, vagy éppen szükséglakásban nyolc— tíz—tizenvalahány évig lakáskiutalásra várni — elfásultság, remény­­vesztettség. Ez utóbbinak bizo­nyára van szerepe benne, hogy napjainkban több' mint 2800 olyan régi lakáskérelmet tarta­nak nyilván Kecskeméten, ame­lyek számítógépes adatfeldolgozá­sára eleddig nem kerülhetett sor. Mert a folyamodók nem jelent­keztek a gépi feldolgozásra rend­szeresített új igénylőlap kitöltése céljából. Legalább is az elfásultsággal próbáltam magyarázni magam­nak az érdekeltek közönyét. Dr. Madarász Gyulától, a városi ta­nács igazgatási osztály vezetőjé­től ugyanis megtudtam: mint­egy ötezer régi lakáskérelmet már számítógépes feldolgozásban tart nyilván a lakásügyi hatóság. Az új igények pedig eleve gépi fel­­dolgozásiban kerülnek a könnyen áttekinthető, megbízható, s főleg a, rangsoroláshoz alapvető tám­pontokat adó lajstromba. Mi történik azonban a csak­nem 3000 kérelemmel, amely a szükség adatlap kitöltése híján kimaradt a nyilván tartásból? — tettem fel a kérdést. Az osztály­­vezető pedig hasonlattal válaszolt: — Át kéne szűrni a Dunát a kis aranyért... Azaz, a szóban­­forgó valamennyi kérelmezőt fel­keresve kellene tételesen felül­vizsgálni, változott-e a helyzetük, fenntartják-e igényüket? . Csak­hogy a lakásügyi hatóság ereje — lényegében két ügyintézőről van szó — ehihez kevés. Ezért is rendkívül jelentős az Országos Takarékpénztár megyei igazgató­ságánál dolgozó Tóth László szo­cialista brigád segítő kezdeménye­zése. Az OTP megyei igazgatósága számviteli dolgozóiból álló szocia­lista brigád vezetője, Prágai Jó­zsefeié, a vele szemközti, éppen gazdátlan íróasztalnál kínál hely­­lyel. — Hogyan támadt az ötletünk? Lakásértékesítéssel is foglalko­zunk, nem ismeretlen előttünk a gond. Lakos Kálmán élvtárs, aki a társadalmi lakásügyi bizottság tikára, említette egyszer, hogy sok kérelmező a többszöri fel­hívásra sem jelentkezett. így aztán egyik munkaértekezletün­kön^. felvetettem: vállalnánk-e mondjuk száz címet. A brigád tizennyolc tagja egybehangzó igennel felelt. Egyidejűleg felhí­vással fordultunk a többi bri­gádhoz, így a kecskeméti fióknál dolgozó Bánk bán szocialista bri­gád is vállalt hetven, az Egyet­értés brigád pedig harminc cí­met. Brigádunk száztizenegy nevet tartalmazó listát kapott, öt—hat cím jutott egy emberre. Olyan élmény volt számomra, kezemben a névsor, a brigád körülállt és ki-ki kérte: ezt a címet add ne­kem, arra lakom... ■— Nehéz vállalkozás volt? Gondolom, sokféle benyomást szereztek... — Nem volt nehéz. Én példá­ul a Szent István várost vállal­tam, két szombat délután leláto­gattam a címeket. Bán Ferencné, akinek a helyén ül, kisfiával együtt látogatott. A két KISZ- esünk, Marincsák Éva és Oltyán Klára együtt végezték a felada­tot. De hadd említsem meg, hogy nemcsak a városi tanácsnak se­gítettünk. — Sbkan érdeklődtek az OTP- s lakásvásárlás feltételei iránt, s mi pontos útbaigazítással szolgál­tunk, — kapcsolódik a beszélge­tésbe a közeli íróasztalnál dolgo­zó Rehák Lászióné, aki a GYES- en lévő kismamáknak az ifjúsá­gi takarék iránti érdeklődését is hasznosnak találta. Mert ugyan­csak felvilágosítást adtak, hogy részesei lehetnek az ifjúsági ta­karékbetét fonnának, hiszen a gondozási segélyből félretett ke­vés pénz is felszaporodik pár év alatt néhányezer forintra. A lé­nyegre terelve a szót, Rehák Lászlóné lehangoltan jegyezte meg: — Kolleganőnk, Tóth Albertné Giziké szomorú élménnyel tért vissza. Nagyon rossz körülmények között talált egy kétgyermekes anyát, az alsószéktói tanyán. Nyolcéves gyermeke állandó gondviselésre, például pelenká­­zásra is szorul. Megrendített ben­nünket Giziké elbeszélése. Mi, akik komfortos lakásban élünk, tudjuk, hogy az egészséges gye­rekkel is mennyi baj van. Hát még annak a szegény asszony­nak! ... — Ennek az édesanyának a helyzetéről külön feljegyzésben tájékoztatjuk a városi tanácsot — veszi át a szót ismét a bri­gádvezető. S e pillanatban a helyiségbe lépő Gyenge Imrével összeismertetve, megjegyzi: — A feladatot legelsőnek bri­gádunk három férfi tagja végezte el. Egyébként Imre, Pállal And­rással és Táborosi Mihállyal együtt sokat dolgozik. Egyik bri­gádvállalásuk például nemzeti ünnepékre az épület dekorálása. Korábban súlyos tízezreket fi­zettünk ki ezért... 'Újra a száztizenegy nevet, cí­met tartalmazó jegyzékre tere­lem a szót, a látogatás tapaszta­latai felől érdeklődöm. S amit megtudok, ugyancsak elgondol-, koztató. A rögtönzött számbavé­tel szerint ugyanis a lakáskérel­mét tíz—tizenvalahány éve be­nyújtott érdekeltek közül nyol­cán fenntartva igényüket, meg­újították azt. Együttesen negy­venkettő azoknak a száma, akik­nek a gondja valamilyen módon — fővárosba, más megyébe köl­tözéssel, házasságkötés révén síb. — megoldódott. Nyolcán például meghaltak azóta. Az évek folya­mán heten építkeztek, ketten csere, hatan pedig tanácsi kiuta­lás útján jutottak lakáshoz. Ez utóbbiakkal kapcsolatban Prágai József né joggal megjegyezte: — Azt azért nem értjük, miért maradt a névsorban, akit a ta­nács segített lakáshoz. Hiszen kérelmüket az elintézettekhez kellett volna átsorolni... Ez most bizonyára megtörténik, így is maradt további tisztázni­való bőven. Csupán a segítőkész Tóth László szocialista brigád által felkeresettek jegyzékét hat­van olyan cím, amely mellé ilyen bejegyzés került: „albérlő volt, négy éve elköltözött”, „is­meretlen helyre költözött”, „több­szöri keresésre nem találtam ott­hon”... Hát még a gépi adat­lapért nem jelentkezett, ugyan­csak tételes helyszíni ellenőrzés­re szoruló, kétezervalahányszáz lakásigénylő?! A „Duna átszúrásé nek” nagy része tehát hátra van még. S úgy tűnik, hogy az OTP megyei igazgatóságán, s a kecskeméti fiókjánál dolgozó három szocia­lista brigád példája követőkre talált.. A minap az Univer ÁFÉSZ KISZ-szervezete ajánlotta fel ugyanilyen segítségét a városi tanácsnak. Perny Irén Képzőművészeti tábor Mártélyon, a Augusztus 1-től 13-ig az idén is a művészetkedvelő fiataloké a Mártély melletti Tisza-part. A ti­zennégy év óta minden nyáron itt megnyíló országos ifjúsági kép­zőművészeti tábor lakói a külön­féle művészeti szakkörökben dol­gozó tehetséges ifjú amatőrök lesznek. A rendezők összesítése szerint az ország szinte minden megyéjéből és a fővárosból együt­tesen hatvanöt magyar fiatalt fo­gadnak majd az idén a folyó part­ján, ahol valamikor Tornyai Já­nos, Endre Béla és sok más ki­váló művészünk is alkotott. A találkozásra Csongrád megye test­vérterületeiről: a jugoszláviai Tisza partján Vajdaságból, a lengyelországi LódzbóL a romániai Temes me­gyéből és a szovjetunióbeli Odesz­­szából szintén meghívtak vendé­geket. A fiataloknak Mártélyon készí­tett legszebb rajzait, festményeit, szobrait kiállításon mutatják be a hódmezővásárhelyi Tornyai Já­nos Múzeumban. Bács-Kiskuntól a Távol-Keletig Vendégszerető földön Miután visszaérkezett Szimfe­­ropolba a krími testvérmegye ná­lunk járt küldöttsége (vezetője V. Sz. Makarenko, a területi pártbizottság első titkára volt) V. A. Bobasinszkij főszerkesztő, a delegáció tagja beszámolt a Krimszkaja Pravda hasábjain a látottakról. Az első oldalon közölt cikk cí­me: A testvérmegyeiek vendég­­szerető földjén. A fogadtatás ün­nepélyes jelei a meglátogatott vá­rosokban és falvaikban, a gazdag program, az érdeklődést kielégítő tájékoztatók egyaránt érzékeltet­ték a szovjet—magyar 'barátság elmélyülését. A két megye közt tizenhét évvel ezelőtt- megalapo­zott kapcsolat nemcsak a gazda­sági fejlődést mozdítja elő, ha­nem kedvező feltételeket teremt az internacionalista nevelés to­vábbi javításához is — hangsú­lyozza a szerző. A beszámoló megállapításait a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál tartott magyar—szov­jet barátsági nagygyűlés és a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Karán, a kí­sérleti parcelláknál tett látogatás fényképei illusztrálják. Mindent a pihenőkért Felfújható matracok és sátrak, jégszekrények, magnetofonok és gitárok — íme, korántsem teljes felsorolása az üdülőterületeken keresett cikkeknek, amelyeket rendelkezésre bocsát a Krím-fél­­sziget nyugati partvidékén fekvő, elsősorban gyermeküdülőiről híres Jevpatorija egyik szolgáltató vál­lalata. A kicsinyek számára is sok minden kölcsönözhető: gyer­mekautók, játéklovak, önjárók stb. A vállalat évről évre bővíti szolgáltatásait Az idei nyári sze­zonra már 30 ezer rubel értékű tárgyat szállítottak a helyszínre. Mire megkezdődik a fürdőzési és pihenési főidény, megnyitják a legújabb, sorrendben a tizenhar­madik kölcsönző üzletüket. Irány az Indiai-óceán SzevasztopolbóL a Fekete-ten­ger partján fekvő hős városból indult útjára az Ukrán Tudomá­nyos Akadémia dél-tengeri bioló­giai intézetének tudományos-ku­tató hajója. Az expedíció célja, V. N. Iva­nov, a biológiai tudományok kandidátusa irányításával: a mélytengeri élőlények elterjedés sének tanulmányozása, a viselke­désük, energiafelhalmozásuk. és -átadásuk sajátosságainak megfi­gyelése. Ezekre a folyamatokra nagy hatással vannak a hőmér­séklet, só- és oxigéntartalom mellett a vízben található egyéb kémiai elemek, amelyekre szintén kíváncsiak a tudósok. A dél-tengeri biológiai intézet hajója először vág neki az In­diai-óceánnak. A szovjet kollé­gákkal együtt francia tudósok is dolgoznak a fedélzeten. Cseresznye - gépi szedésre Jalta városához közeb a csak­nem 300 hektáros Nyikitai Bota­nikuskert tudományos munkatár­sai a gyümölcskultúrák gépi beta­karításán dolgoznak. A. A. Volosina és A. N. Rjabo­­va gyümölcstermesztési kutatók a cseresznye 230 fajtáját, hibridjét tanulmányozták. Ennek eredmé­nyeként több gépi szedést ajánl­ható fajtát is találtak. Érdekes, hogy a termésük nagyobbrészt sötétebb színű. Gavrila nagyapó titka Olvastam egy összeállítást Szi­béria és a Távol-Kelet vidékei­ről, ahol a tizedik ötéves tervben további szén-, olaj- és gázlelőhe­lyeket vonnak be a termelésbe, építik a Bajkál—Amur főútvona­lat, a szocialista iparosítás újabb létesítményei emelkednek. A tudósítóik elsősorban a beru­házásokon, üzemekben jártak, de nemcsak ott F. Csapszkij például az omszki terület Gorkij-járásá­hoz tartozó Roscsino faluban felkereste a százhét esztendős Gavrila Tyitovics Kuriko kolhoz­tagot. Még 1910-ben költözött át Szibériába a csemyigovszki kor­mányzóságból. Az elsők között lé­pett be a kolhozba, idős koráig agronómusként dolgozott De most sem tétlenkedik egyetlen percig, sem. Szerinte épp ebben rejlik a hosszú élet titka. A riporter egy fűrész mögött hajladozva talált rá. Mint meg­jegyzi, nem csinálta rosszabbul a fiataloknál. Szemüvegre nincs szüksége — se a munkához, se az újságolvasáshoz. A memóriája nem hagy ki, jól emlékszik az 1904—1905-ös orosz—japán hábo­rú eseményeire, a forradalmi időkre. Kuriko házában gyakran és nagy számban összejönnek az unokák, dédunokák. (A többsé­gük ötven év kíküli.) Benéznek a szomszédokhoz és régi korok el­beszéléseit, elfeledett dalokat hall­gatnak. Összeállította: H. F. Itáliai mozaikok 9. „...látni és meghalni.” Közkeletű az elragad­­tatottságot kifejező szó­lás-mondás: „Nápoly t látni és meghalni...” Az igazság ezzel szemben inkább az, hogy noha a városban és a környékén na­gyon szép látványokat kínál egy­­egy dombtető és a híres tenger­öböl, a valóságban viszont min­den bizonnyal Itália számos tele­pülése versenyre kelhet Nápoly természeti, vagy építészeti szép­ségeivel. Legalább is ami a har­móniát illeti. Nem arról van szó, hogy a város nem szép, de sok benne a zavaró hatás. Talán a városkép rendezetlensége, a mér­téken felüli gépkocsiforgalom, a tágas tereket, büszke palotákat felváltó nyomorúságos bérkaszár­nyák és sötét, piszkos sikátorok hatnak kiábrándítóan? ... Ki-ki elgondolkodhat rajta. Egy azon­ban bizonyos; Nápoly már jelleg­zetesen mediterrán város, és az északi irányból érkező idegenek­nek egy kis időbe telik, míg al­kalmazkodni tudnak a déli égöv embereinek szokásaihoz, életmód­jához. 0 Halászfalucska kikötője Nápoly közelében. Nápoly rendezetlenségében, vi­szonylagos össze-visszaságában egy kissé a történelem is -„ludas”. Uralkodtak népe felett bizánci, normann, német, francia, spa­nyol királyi családok sarjai, s ezt jól tükrözik a középületek, paloták. Háború háborút követett az évszázadok folyamán. A város sok szállal kötődik Magyarország­hoz is; az Árpád-ház kihalása után a nápolyi Anjouk szerzik meg a magyar trónt, I. Lajos pe­dig két hadjáratot is vezetett fa­lai és bástyái ellen. Olaszország egyesítésének időszakában pedig Garibaldi seregében Türr- István is ott harcolt Nápoly elfoglalása­kor. A város úgy terül el a hatal­mas öblöt szegélyező dombokon, hogy percről percre más látniva­lót kínál. Középkori, erődszerű várak és díszes barokk paloták, festői hegyoldalak, mediterrán növényzetű parkok, sétányok épp úgy jellemzik, mint a régi negye­dekben száradni kiakasztott mo­sott ruhák, az utcán hancúrozó gyereksereg, vagy a kikötő mel­letti tágas ócskapiac sajátos han­gulata. , Olaszországi útjukon a külföl­diek Nápolyban egy kissé meg­pihenhetnek az eddig látott vá­rosok tömény történelmi-művészi benyomásaitól fáradtan. A kör­nyék természeti szépségekben gazdag helyei; a rövid hajókirán­dulással elérhető Ischia vagy Capri szigete, Amalfi regényes szépségű üdülőhelye, vagy a ne­vezetes tűzhányó, a Vezúv felke­resése kellemes kikapcsolódást ígér. A feltárulkozó tájak nem óhatatlanul kötődnek művészet­­történeti, vagy egyéb ismeretek­hez, kevesebbet kell forgatni az okos útikönyvet, mint máskor és bátran bevallható: ez már-már jól is esik. Természetesen van bőven látni- 1 való bent a városban is. Nápoly lakói — ellentétben mondjuk Ve­lencével — életük egy részét az utcákon töltik, ahol beszélgető­üldögélő csoportokba verődve emelt hangon, széles taglejtések kíséretében vitatják meg az élet apróbb-nagyobb dolgait. Minden­felé alkalmi árusok szólítják meg az idegeneket és órákat, ékszert, cigarettát, egyéb „alkalmi” vé­telt akarnak rájuk sózni. Ügy tű­nik, hogy Nápolyban még nap­jainkban is sokak szemében di­csőségnek tűnik egy-egy jámbor külföldi átejtése, s ennek céljá­ból a legravaszabb trükkök kita­lálására is vállalkoznak. Nápoly talán az alkony órái­ban a leghangulatosabb, amikor mindenki az utcákon tóimig, s a város egy megbolydult méhkas­hoz hasonlít. A dombokról rálát­ni a kikötőre, s a tenger csillogó víztükrére. Az előtérben villany­­fűzéres utcák és terek sora és a sokféle, látszólag egymást zavaró látványt egységbe mossa a nap­lemente békés harmóniája. Pavlovits Miklós (Folytatjuk.) • Jellegzetes utcai gyfimfilcsárus Nápolyban. • A nyolc 16 által vont díszes halottas kocsi dH minden autós tisztelettel kitér.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents