Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-24 / 146. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. Június 24. MILYEN LEGYEN A FÚRÓGÉP? Értékesebb élelmiszereket Gyártmányfejlesztés Dunavecsén A dunavecsei Vegyesipari Vállalat az elmúlt két évben frissítette fel termékszerkezetét, — azzal az igénnyel, hogy saját, a korábbinál kevesebb tevékenységből kirajzolódó profilt találjon. A változásnak illeszkednie kellett a dolgozók szakmai képzettségéhez, gyakorlatához, s természetesen az üzem gépparkjához is. — Az adottságok egyértelműen a vasas tevékenység fejlesztése mellett szóltak — mondja Kara Mihály igazgató, ezt támasztotta alá az is, hogy erre volt lehetőségünk. Abban az időben ugyanis a gépiparnak — különböző vállalatösszevonások és egyéb változtatások következtében -r volt néhány „kiadó” gyártmánya. Az új gazdát kereső termékek közül vettük át az oszlopos- és az asztali fúrógépek, valamint a keretes fűrészgépek gyártását. A múlt év legfontosabb feladata volt ezek meghonosítása. Jó és keresett kis szerszámgépek ezek, gyártásuk — legalábbis a fúrógépeké — nem okoz gondot, mégsem tekintjük őket véglegesnek. Konstrukciójuk ugyanis meglehetősen régen született, ma már nagyobb teljesítményt, több „szolgáltatást” várnak a felhasználók egy ilyen kisgéptől is. Elégedetlenek azonban nem lehetünk a készen kapott gyártmányokkal, mert az alapgépezet tovább fejleszthető. A mostaninál jóval többet lehet kihozni belőle. , Nemcsak lehet, hanem érdemes is korszerűsíteni a fúrógépeket. A két típusból az idén összesen több mint kétezer darabot készítünk, a kereslet azonban ennek a mennyiségnek két-háromszorosa. Éppen erre alapozzuk terveinket. Először is a gépek teljesítményét kell emelni, a mostani 13— 15 milliméterről legalább 18 milliméterre növelni a furat átmérőt. Van ennyi tartalék a konstrukcióban. Ugyancsak megoldható rajta a gép kezelőjének munkáját könnyítő gépi előtolás. Szükség van ezen kívül a mai követelmények szerint egy pontos mérőskálára, sok felhasználó igényli, hogy több irányba elfordítható legyen a munkalap, s azt is, hogy vízhűtő rendszerrel szereljék fel a gépet. Az is igaz ugyanakkor, hogy a felsorolt válf • A továbbfejlesztésre szánt oszlopos fúrógép. • A kazángyártás is korszerűsítés elé néz. toztatásoknak nem mindegyike általános követelmény. Ezért továbbra Is készítünk majd egyszerűbb kivitelű fúrógépeket, s így választékot is tudunk nyújtani. A gyártmányfejlesztési programot a dunavecsei vállalat természetesen nem házi feladatként végzi. A konstrukció vizsgálatával, a tervek elkészítésével a kecskeméti műszaki főiskolát bízták meg. összesen másfél millió forintot szánnak a fúrógépek tökéletesítésére, s abban is biztosak, hogy ezt a programot rövidesen követnie kell a gyártásfejlesztésnek. Másik terméküknél, a kiskazánoknál már meg Is kezdték a technológia ésszerűsítését, pontosabban megbíztak egy műszaki főiskolát — ez esetben a dunaújvárosit — a fejlesztési lehetőségek feltárásával. A kiskazángyártás korszerűsítését az indokolja, hogy rövidesen, talán egy-két éven belül, a termés tetemes, 30—50 százalékos növelését kell végrehajtani. Természetesen a Jelenlegi létszámmal. A megnövekedett termelésre akkor lesz szükség, amikor eldől, milyen kazántípusok bevezetése célszerű. Az energiatakarékos fűtőberendezések kialakítása országos program. A döntés még nem született meg, Dunavecsén azonban már most felkészülnek a következő évek feladataira. — Termékeink között van még egy — folytatja az Igazgató — amely nem kerülheti el a változtatást. Ez a kerekes fűrészgép. „Korszerűségét” egyetlen adattal jellemezhetem: 850 kilogramm, szinte minden darabja öntvény. Alkatrészeinek elkészítését mér most Is alig vállalják az öntödék, de a konstrukció ettől függetlenül sem felel meg a mai igényeknek. Hasonló gépet feleennyi fémből Is el lehet készíteni, ezért mi magunk is pazarlásnak tekintjük ennyi anyagot beleölni. Sokéig semmiképpen sem gyárthatjuk ezt a fűrészgépet, de hogy milyen Is legyen a korszerűsített típus, még nem tudjuk... A vállalat termelésének ez évben már több, minit 80 százalékát a vasipari tevékenység adja. Az új termékek beváltották az elképzeléseket. Ha korszerűsítésükön folyamatosan munkálkodnak, akkor az üzem jövőjét is megalapozzák. Zs. A. Irkutszk és Karl-Marx-Stadt Irkutszk egyik lakónegyede, mely a helyi vízi erőmű gátjánál valamivel magasabban fekvő festői félszigetén épül, kapta a „Napfényes” nevet. A levegő tiszta, s a természet valósággal a városi lakások ajtajáig elér. A félsziget két partját a másfél kilométer hosszú Karl-Marx-Stadt sugárút köti össze. A két testvérvárost, a szibériai íikutszkot és az NDK-beli Karl-Marx-Stadtot többéves barátság fűzi össze. Így vetődött fel a gondolat, hogy az NDK építészeit bízzák meg Irkutszk új városnegyedének megtervezésével. Az NDK nagy érdeklődéssel fogadta a javaslatot, és delegációt küldött Irkutszkba Johann Boichel Karl-Marx-Stadt-i főépítész vezetésével. A tágas szibériai térségek, a rengeteg napfény és levegő, a mesterséges tó kristálytiszta vize nagy hatást gyakorolt' a delegáció tagjaira. Jelenleg a sugárúton felépítendő Szovjet—Német Barátság Klub tervelőkészítésén végzik az utolsó simításokat. Az ülésteremmel, kultúrteremmel, mozival és kiállítóhelyiségekkel rendelkező klub homlokzatát Marx Károly mellszobra, a hires szovjet szobrász, L. Kerbel művének kicsinyített másolata díszíti majd. A szobor eredetijét annak idején a Szovjetunió ajándékozta Karl-Marx-Stadt városának. A szobor hátteréül fémberakásos falfelület szolgál, melyen több nyelven olvasható a jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” A német mérnökök egy 150 személyes, szász stílusú étteremet és egy nagyáruházát is terveznek a sugárútra. Ugyanakkor az irkutszki szakemberek Karl- Marx-Stadt Fritz Heckertről elnevezett kerületének központjában végzendő építkezések tervelőkészítésében működnek közre. Munkájuk során bevásárló központokat terveznek a kerület mintegy százezer főnyi lakossága számára. Wartburg vára Az eisenachi 900 éves Wartburg vár kertjeit és belső helyiségeit a nyolcvanas évek közepéig alapos szépségkúrában részesítik. Különösen a középkori alsó vártermeket, a hosszú ebédlőt, az Erzsébet-asszonyházat és a címertermet újítják fel az építészek és restaurátorok. Különösen értékesek a felújítók számára a Wartburg-alapítvány és a weimari archívum dokumentumai, melyek az egykori ősi várat ábrázolják. A sétányokat XIX. századi mintára kívánják kialakítani. A történelmi jelentőségű építmény felújítására, mely a turisták kedvelt kirándulóhelye, eddig több mint hatmillió márkát költöttek. Magyarországon a mezőgazdasági termelés és az élelmid szeripar fejlődése megteremtette a kiegyensúlyozott élelmiszerellátás lehetőségét. Az egykori sok-sok nélkülözés után ma már ott tartunk, hogy túlságosan is nagy az az átlagos kalóriaérték, amit elfogyasztott élelmiszerünk tartalmaz. Szerencsére az utóbbi években már sokan felismerték, hogy milyen veszélyekkel jár a szervezet számára a felesleges teher. A népélelmezésben eljutottunk annak felismeréséhez, hogy a táplálkozás korszerűsítése egyik legfontosabb feladattá vált. Az egészséges táplálkozás azonban csak akkor! képzelhető el, ha az élelmiszertermelés ki tudja elégíteni a biológiailag értékesebb táplálékból az igényeket, tehát erőteljesen csökkenthető a zsiradék, és a szénhidrát mennyisége, és növelhető az állati eredetű fehérje, és a vitamin tartalmú élelmiszerek fogyasztása. Megduplázódott a választék Az ötödik ötéves tervben az élelmiszeriparnak egyik feladata éppen az, hogy fokozza a táplálkozás-élettani szempontból értékesebb élelmiszerek termelését, ugyanakkor alkálmazkodjon a keresletváltozáshoz, mégpedig úgy, hogy jelentősen bővüljön a választék. Valljuk: a család, a gyermek, a munkahely a társadalom érdeke a nők munkájának a megkönnyítése. A fejlődést mindenesetre jelzi, hogy a legutóbbi 18 esztendő alatt, az élelmiszeripar megduplázta az élelmiszerek választékát. Az 1960-as évek elején még csak 1800—1900, tavaly pedig már 4000 élelmiszert és élvezeti cikket állított elő élelmiszeriparunk. Szinte minden termékcsoportban gyorsuló ütemben nő áz iparilag feldolgozott, konyhakész áruk aránya. Ez nemcsak a zöldséges gyümölcskonzervek esetében Igaz. Ezt bizonyítja, hogy a különböző húskészítmények, édesipari termékek, tejtermékek forgalma Is Jóval gyorsabb ütemben nő, mint a tőkehúsé, illetve a nyers cukoré, vagy a tejé. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk a választékkal, a minőséggel és a csomagolással. Küzdelmes versenyben helytállni Nagyon sok termékünk világhírű. A magyar szalámi, a dobozolt sonka, a marhahús, a minőségi bor, a paprika, a méz keresett termék mindenütt. Ahhoz azonban, hogy a világpiacon még több terméket el tudjunk adni, a kivitelre kerülő élelmiszerek körét bővíteni, választékunkat sokszínűbbé kell tenni. Ezért is hívta fel a figyelmet a párt Központi Bizottságának márciusi határozata arra, hogy a versenyképesség fokozása szükségessé teszi a piac változó igényeihez való fokozatos alkalmazkodást, a választék bővítését, a termékek Jó minőségét, és azok állandóságát. Termékeinknek ugyanis küzdelmes versenyben kell helytállniuk a világpiacon. Mert gondoljuk csak meg: az NSZK-ban kolbászból és szalámiból 350 féle kapható. És ebből csak három a magyar, a gyulai kolbász, a csípős paprikás szalámi és a Pick szalámi. Igaz, ezek a termékek keresettek, de ha többet akarunk eladni, akkor a kolbász és a szalámifélék választékát is bővítenünk kell. Az igazság természetesen az, hogy a választékbővítés pénzbe kerü.1. Például a fővárosban oly keresett joghurthab is francia l'ieenc alapján, külföldi berendezésekkel készülj ha többet akarunk gyártani, akkor újabb berendezések vásárlása szükséges. A gyártmányfejlesztést mégis meg kell valósítani, mert csak így lehet az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen tejtermékforgalmat növelni. Ha több jó minőségű sajtot, joghurtot, kefirt gyártunk, csak akkor közelíthetjük meg fogyasztásban a fejlett táplálkozási kultúrájú országok színvonalát. Egyenletes jó minőségben Természetesen a fogyasztás növeléséhez nem kell mindenütt feltétlenül a választékot bővíteni. Legalább ennyire fontos a minőség, mégpedig az egyenletes minőségű árutermelés. Ismert például, hogy a húsipar 85 féle terméket gyárt. Nagy a választék , egyebek között kolbászfélékből, felvágottakból, sajtokból. Csakhogy ezek nem mindig kaphatók; : a boltok technikai felszerelése, nagysága nem teszi lehetővé a teljes választék árusítását. Körültekintőbb szervezéssel, nagyobb gondossággal azonban még így Is többféle árut lehetne tartani az üzletekben. A húsipar termelésének megítéléséhez tartozik az is, hogy a nagy választék nem mindig jár együtt a jó minőséggel. Ezen a területen a belföldi ellátásban ma már nem a választék bővítése a legfontosabb feladat, ' hanem a meglevő termékek minőségének a javítása. Ez nem . mond ellent annak, hogy pél- [ dául a húsiparnak is nagyobb gondot kellene fordítania a háztartási munka könnyítésére, A vevők kívánságának akkor tehet eleget, ha növeli a konyhakész húsok és a szeletelt, kis egységbe csomagolt, különböző húsrészek termelését, és forgalomba 'hozatalát. Az élelmiszer-termelés fokozása lehetővé teszi mind a belső ellátás javítását, mind az összkivitel negyed részét kitevő mező- i gazdasági és élelmiszerexport nö- | velését. Mindenesetre, az biztató: i a mostani tervidőszakban több ! új élelmiszer-feldolgozó üzem ; épül, a régieket modernizálják, I s ez is hozzájárul ahhoz, hogy l kialakuljon az összhang a mezőgazdasági termelésben, a feldolgozásban, jobb, korszerűbb, választékosabb termékeket gyárthasson. Cs. F. Í«5SSSSSSSSSS: TÓTH BÉLA: Legendák 1 m a lóról (34.) A ló olyan divatos lett, úgy hozzátartozott a birtokosok mivoltához, akár a sújtásos dolmány, az ékköves kard. A ló az úri foglalkozások; az időtöltés pompájának emelését szolgálta. A vele való bánás is, szinte csak kedvtöltésből történt. Engem is talán jó felnőtt formásságom alapján néztek ki a bécsi parádé során a gróf embeberel, akik mindenféle szórakozásokról Is gondoskodni voltak kötelesek. 48. Eleinte azt hittem, a nagy kiterjedésű grófi birtok valamelyik hires haszon- vagy tenyészménese mellé kerülök. Ménfőre, vagy Tatára. Dologra szokott mlvoltomban odakerülésem után hónapokig vártam, hogy a pompalovak sorsában kell-e osztoznom. Szállásom Alosuton, a hires kastély lábánál levő tiszti lakások végén volt kimérve, akkora kongó szabadkéményes konyhával, hogy Mezőhegyesen a Buxbinder kapitányé belefért volna mindenestül. És hálóházam volt, meg ebédlóterem, ólomablakos világítókkal. Nem bírtam elhinni, hogy tévedés nélkül való lenne a beosztásom. Az unalom nem szeplősithette persze az ilyen nagy üres hodályra kvártélyozott csikóst, hanem huszonnégy nyerges, meg az Istállófiúk fölött ügyelt. A kisebb gond ennyi. Hanem a készenlét. Nyáron a nagy család itt élt, hat lány, hat fiú, azok szárazdajkái és szoptatók, És nevelők, kicsi meg nagyobb urak. Mindezek vendéget De ott volt maga a gróf körüli tisztségviselők egész garmadája, pohárnokok, személynökök, curátorok, lnzsenérek, s a magasságos egek a tudói, hogy még kik, mik. A lovászmester gondja, hogy a kedvtelésből való lovazásig minden lóigény kielégíttessék. Tizennyolc krajcár volt a napi zsddom, étel, ital a középcselédség konyháján, s minden időkhöz, alkalmakhoz való gimbes-gomibos ruhák. Bajuszom kezdett mohodzani, s magam sem tudtam ki, s mi vagyok ebben a minden zugában Ismeretlen illatokat, szokásokat, hangokat, hajlongásokat cipelő új világban. A reggeli szemlén az istállómes. tér bemutatja nékem a lószerszámokat, a sorport, amit a vakarákból, kefékből csíkra szórtak ki a lovászflúk, hogy nyugtázzák; tiszták a cocák. Akkorra rendszerint lent voltak a lakájok, hogy például a Tusi nagyságos kisasszony I Bóbitáson szándékszik a csákvárl fllagórlában reggelizni. Ilyenkor én ballagtam utána, olyan észrevétlen összehúzózkodásban, mint a temetői huszár. Azt várták tőlem, hogy akár az árnyék, mozduljak velük, de ha rám lépnek is, hallgass a nevem! Ment ez. Év lépte sarkát a másiknak. Ha a nyaralóvendégek elmentek, ott voltak a lakomázók, vadászok seregei. Csupa öröm volt az életük. A francia forradalom félelmei elültek az urak feje fölött, a poroszokkal szent volt a béke, mert együtt féltek a jakobinusoktól. De sietve hábuckolitak a nagy fényességben. Ez a Tusi, olyan harminc év körüli, érett asszonynak való, valami kegyetlen szerelmi csalódottságtól keseredett gróflány, Legtöbbet ő vette igénybe kíséretemet, vele járt egyik húga, Henri. Franciául beszéltek, olvastak fölváltva, s nem szerették, ha akár tízölnyi távolságban tőlük, az órák hosszáig tartó várakozás közben leültem. Az nagy tiszteletlenség. De ezt nem nekem mondták. Az alcsutl curátor okított, hogy le ne üljek ám, ha hajnaltól másik hajnalig vágnom kell is *z úrnőkre. És olyan közel se legyek hozzájuk, hogy a szájukba lássak, de olyan messzi se, hogy ne halljam minden lépteiket. És ne nézzek feléjük arccal, de a mozdulatokat is lássam, hogy amikor kérik a lovat, az ott álljon. Eleinte teljesíthetetlen marhaságok voltak ezek, de jó cseléd módjára szerettem .volna megfelelni a várakozásoknak, És engem is érdekeltek a másfajta, eddig ismeretlen embernek a cselekedetei. Klshuszár koromban Is izgatott, ha Idegen lovas Jött közénk, hogy mit tud? Az utolsó rezzenetelt meglestem, s mindig Is tanultam tőle valamit. Ha csak egyegy haslót más mozdulattal pattintott lyukra, mér örültem neki. Ügy tanul az ember gyereke, ha nyitva a szeme, ha érdekli a kenyérkereset, minden apró részlete. A neheze azért, hogy könynyebbítsen a sorsán, a szépje meg, hogy Is lehetne még Inkább virágba borítani a kenyérkeresetet. Egy ízben Tusival, Henrivel mentünk a vértesi bükkös sűrűjébe, fölkosarazkodva élelemmel, kicsi borltalokkal, miegyébbel. Kakukkszavas tavaszi reggelen lüktetünk, lerakom a ligeti asztalra hozományt, teszem magam árnyéknak. Lássák is, ne is, hallják is, ne is, de alig cslpednek valamicskét a malomkőből való asztal fölött, olvasnak egy aranyszájszélű könyvből. Sírnak, mint a sebes eső. Mikor egyikük szava elfakul a sírástól, a másik veszi kézbe a könyvet. Újra, újra gurgulázzák a francia szöveget, rínák. Fúrta az oldalam,, vajon mi lehet egy könyvben, amitől ennyire elkeseredhet az ember. Meg ha sírni lehet tőle, tán nevetni is. Plngálta az alcsutl kastély szobáinak mennyezeteit egy dilihoppnak tartott, clngár lábú francia piktor, bizonyos Bulanzsé Péter nevezetű, kivel, ha nem is seggreverőcskéztünk együtt, de komé ztunk, Őszülő, magányos ember létére időnként lovat kért, nyergesét, s bár nem szerepelt a klszolgálandók között, én nem tagadtam meg tőle, ha mehetnékje volt, Évek óta él Itt, magyarul tudott, aihogy Itt hallás útján muszájból megtanult. A kastély manzárdjában lakott, lakása kész bohémtanya. 49. Flrnájsz szagok és terpentinek, fenyőgyanták, rajzok, vázlatok a falakon, Mondom: kész bohémtanya, Bor is, persze, piros, kényelmes fekvők, meg ülőhelyek. Akkora bőrszivarok az asztalokon, hogy köldökömig ér a parazsa, ha rágyújtok belőlük. Nézegeti a könyvet, motyog a foga között, hogy micsoda smancákat olvasnak ezek! — Kíváncsi vagy te, csikós reájuk? — Hogy ml sírni valójuk van? Ételük, Italuk, terített asztaluk örökké készen. — Igazad van. De az ember nincs meg szomorúság nélkül. — Ha mindene van, akkor mi baja? — Örülök, csikós, hogy kívül se vagy más, mint belül. Egészséges. Persze ilyen korban az emberi Haj, én huszonegy éves koromban Párizs üdvöskéje voltam. Aztán Idetemetkeztem, amikor vénülésemben az új üdvöskék fölcsöpörödtek. Böcsülésem van itt. A legintimebb mivoltukat idetárják vénülő szemem elé. Festem, rajzolom őket, amit úgy élveznek, követelnek rajtam, mint a legkedvesebb foglalkozásukat. Nem a kép kell nekik, Ládd, nem tartanak rá igényt, hanem a művelet maga. A pózok, a törvényesített ruhátlamságok, Nézd meg. Éz Tusi! ötven vázlat, huszonöt pozltúnában, Ebből egy tucat már olajba áttéve. Ragyogó nő, de nem csupán az én ecsetem nyomán, hanem a valóságban. S hogy Ismert már kezem, ecsetem, emlékezetem teste minden apró zugát! O ott ül, fekszik, öreg piktorok angyalainak modorában áléi, dévánkozik, könyökére ejti fejét, alvó Vénuszt magába képzelve tárja elő magát. Es fizet Is képeimért. Nem kell egy sem néki. Volt rá példa, hogy éjszaka zörgetett föl érte a szobalánya, hogy menjek ezzel, meg ezzel a képével a lakosztályába. Matatja gyertyánál, nézi, mint a halálos végrendeletét. Beteg, Ügy született. Ö az exnádornak, az egykori Esztenházi országnagynak valamelyik oldalra szakadó szépunokája tán. Nem ismerem a családfa ága-bogalt. (Folytatjuk.)
