Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-24 / 146. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. június 24. események sorokban szófia______________________ Szófiában tegnap befejeződtek a bolgár—tunéziai külügyminisz­teri tárgyalások. Aláírták a két kormány 1978—79-re szóló tudo­mányos és kulturális együttmű­ködési megállapodását. MADRID_____________________ Tegnap délelőtt a spanyol munkásbizottságok szakszervezeti szövetségének első kongresszusa folytatta a titkárság beszámoló­jának csütörtökön megkezdett vi­táját a madridi kongresszusi pa­lotában. (MTI) LONDON_______________• • James Callaghan angol minisz­terelnök ma a Concorde szuper­gépen Washingtonba repül, s a hét végén beható tárgyalásokat folytat Carter elnökkel és a leg­nagyobb amerikai repülőgépgyá­rak vezetőivel. Hétfőn New Yorkban beszédet mond a Hu­bert Humphrey emlékérem át­vétele alkalmából. NÁPOLY_____________________ Szélsőséges városi gerillák csü­törtök este öt golyóval megsebe­sítették a lábán az Alfa Romeo autógyár nápolyi kirendeltségé­nek egyik alkalmazottját. A me­rénylet elkövetését a magát „Fegyveres proletár osztagnak” nevező szélsőbaloldali terrorista csoport vállalta. HERMOSILLO________________ A mexikói rendőrség csütörtö­kön elfoglalta az ország észak­nyugati részében fekvő caridadi rézbányát, és leitartóztatott 80 szakszervezeti aktivistát. A letar­tóztatásokra azt követően került sor. hogy a közelmúltban kiéle­ződtek az ellentétek a Dolgozók Országos Központja elnevezésű szakszervezeten belül. A most le­tartóztatottak szembehelyezked­tek a szakszervezetnek azzal az utasításával, hogy a bányászok, egy negyvennapos sztrájk után, újra vegyék fel a munkát. (AFP) SANTIAGO__________________ A chilei junta fasiszta katonai bírósága csütörtökön szabadon bocsátotta René Schneider tábor­noknak, a chilei hadsereg volt főparancsnokának gyilkosát. A bíróság úgy döntőt,t*_hogy. .a Pj=. npchgt által április 18-án elren­delt amnesztiát kiterjeszti a tá­bornok elleni merénylet közvet­len előkészítőire és további 20 elítéltre. Schneider tábornokot 1970. október 22-én ölték meg, két nappal azelőtt, hogy Salvador Allendét elnökké választották Chilében. A gyilkosságot a CIA ügynökei és chilei reakciós körök eszelték ki, ezzel akarván meg­akadályozni, hogy a Népi Egység kormányra jusson. (ADN) Hagyma terem az űrállomáson MOSZKVA Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Növénytermesztéssel is foglal­koznak az űrhajósok a Szaljut­­űrállomáson — természetesen csak - „kicsiben”. Vlagyimir Kovaljonok és • Alekszandr Ivancsenkov pél­dául hagymát vitt magával az űrhajón,' s azt átszállította az űr­­állqmásra, ahol nemsokára már kihajt a hagymaszár. A hagymaültetésnek hármas célja is van: egyrészt azt lehet vele vizsgálni, hogyan alakul a növény fejlődése a súlytalanság­ban, másrészt az űrhajósok több­ször is elmondták visszatértük után, hogy szívesen ennének va­lami friss, jóízű zöld ennivalót, különösed a hosszabb űrutazások során. A legsajátosabb talán a* harma­dik cél: a pszichológusok, akik a földről kísérik figyelemmel az űrhajósok közérzetét, megállapí­tották: minden élő szervezet ala­kulásának megfigyelése nagy ér­deklődést kelt az űrállomáson hosszú ideig dolgozóknál, szóra­koztatja, sőt frissíti őket. Kovaljonok és Ivancsenkov egyébként gombatermesztéssel is foglalkozik. Hasonló kísérletre már a Szaljut—5 űrállomáson is sor került, s itt a súlytalanság különösen hatott: a gomba szára alul egészen vékony volt, s csak a kalapnál szélesedett- ki: nem volt szükség arra, hogy a súlyos kalapot vastag szár tartsá. Bár a Szaljut—6 jelenlegi személyzete más’ gombafajtát vitt magával kí­sérletezésre,. a tudósok hasonló eredményre számítanak. (MTI) Hazaérkezett a Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség Varsóból (Folytatás az 1. oldalról.) Pénteken visszaérkezett Buda­pestre a magyar párt. és kor­mányküldöttség. A küldöttség fogadására a Ferihegyi 'repülőtéren megjelent Németh Károly, a KB titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bi­zottság tagjai, Borbély Sándor, Győri Imre, Havasi Ferenc, Korom Mihály, a KB titkárai, Benkei András belügyiminiszter, valamint Rácz Pál külügyminisz­­tériumi államtitkár. Jelen volt Marian Chruszczews­­ki, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. <A magyar—lengyel tárgyalá­sokról tegnap kiadott közös köz­leményben a küldöttségek megál­lapítják, hogy a két párt leg­utóbbi kongresszusa óta eltelt időszakban a magyar és a len­gyel nép eredményesen munkál­kodott a fejlett szocialista tár­sadalom építésén. Megelégedéssel állapították meg, hogy mindkét ország javá- 1 rá állandóan mélyül és fejlődik a gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködés, fejlődik az árucsere-forgalom, s hangsúlyoz­ták, hogy a két ország központi tervező szerveinek az 1981—85- Ös terv egyeztetése során kidol­gozott megállapodásai jó alapot biztosítanak az együttműködés további elmélyítésére. Megkez­dődött annak a programnak a kidolgozása is, amely az együtt­működés továbbfejlesztésének irányait 1990-ig határozza meg. Pozitívan értékelték a kulturá­lis és tudományos együttműkö­désben elért fejlődést. Megálla­podtak abban, hogy a közeljövő­ben új kulturális egyezményt kötnek. Hangsúlyozzák a közle­ményben, hogy a turistaforgalom fejlesztése fontos tényező, e té­ren még szorosabbá kell tenni az együttműködést. Külpolitikai kérdésekről szólva a felek hangsúlyozzák: abban a meggyőződésben, hogy csak a tartós béke teremti meg a fel­tételeket korunk alapvető prob­lémáinak megoldásához és a társadalmi haladáshoz, a Szov­jetunióval és a többi szocialista országgal együtt a jövőben is erőfeszítéseket tesznek a nem­zetközi enyhülés folyamatának elmélyítéséért. Szembeszállnak az enyhülést veszélyeztető reakciós erőkkél. Fellépnek a fegyverke­zési hajsza folytatásában érde­kelt katonai-ipari komplexumok ellen. A küldöttségek sajnálattal állapítják meg, hogy a békéért, a nemzetközi biztonságért és együttműködésért küzdő erők a nemzetközi küzdőtéren újra meg újra szembetalálják magukat a kínai vezetők enyhülésellenes, destruktív tevékenységével is. Egyszersmind hangsúlyozzák, hogy mint a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok, nor­málisan fejlődő államközi kap­csolatokra törekszenek a Kínai Népköztársasággal. A két küldöttség nagyra érté­kelte a Szovjetuniónak a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdítására irányuló kezdeménye­zéseit. Kifejezték meggyőződésü­ket, hogy a világ békéjének és biztonságának erősítése szempont, jából jelenleg meghatározó jelen­tőségű a katonai enyhülés. Sík­­raszállnak mindenfajta új tö­megpusztító fegyver, köztük a neutronfegyver gyártása ellen. Kifejezik reményüket, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli lesze­relési ülésszaka kedvező légkört teremt a fegyverkezési verseny megállításához és a leszereléshez. Hangsúlyozzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok SALT-tár­­gyalásainak jelentőségét. A felek nagy súlyt helyeznek a közép­európai haderő- és fegyverzet­csökkentésről Bécsben folyó tár­gyalásokra. Ismételten kijelen­tették, hogy szolidárisak vala­mennyi, az imperialista agresszió eUen küzdő néppel, támogatják harcukat a politikai és a gazda­sági függetlenségért, országuk szuverenitásáért. A felek megelégedésüket fe­jezték ki, hogy a kommunista és munkásmozgalom befolyása erő­södik világszerte. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt továbbra is arra törekszik, hogy erősödjön az európai kommu­nista és munkáspártok együtt­működése a békéért, az 'enyhü­lésért, a társadalmi haladásért vívott harcban, az 1976. évi ber­lini értekezlet dokumentumában lefektetett elvek alapján. A két küldöttség megbeszélései az őszinteség és a bizalom lég­körében . zajlottak le, és vala­mennyi megtárgyalt kérdésben a nézetek teljes azonossága nyilrvá.­­nult meg. A magyar párt- és kormány­­küldöttség a Magyar Szicialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa nevében lengyel párt- és kormányküldöttséget hí­vott meg baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba. A meghívást köszönettel elfogadták. (MTI) A szocialista országok leszerelési álláspontja jól tükrözi a világközvéleményt Simái Mihálynak, az ENSZ-társaságok Világszövetsége elnökének nyilatkozata — Az ENSZ rendkívüli közgyű­lése is jól tükrözte: a világ jövő­jét, fejlődését egyik legjobban meghatározó kérdésben, a lesze­relés ügyében erősödött a közvé­lemény szerepe — mondotta Si­mái Mihály, az ENSZ-társaságok világszövetségének (WFUNA) el­nöke. A fontos nemzetközi posz­tot-betoJJtŐ magyar. közéleti sze-. mélyiség — aki New Yorkban a leszerelési ülésszakon felszólalt — hazatérése után a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának adott nyilatkozatában összegezte a tár­sadalmi szervezeteknek a közgyű­lés munkájában betöltött szere­pét. — Történelminek is nevezhet­jük az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének legutóbbi tanácskozá­sát hiszen az ENSZ fennállása óta — akár a rendes, akár a rendkívüli ülésszakokat tekintjük — először szólaltak fel a társa­dalmi szervezetek képviselői. A közvélemény szerepének erősödé­sét, mind nagyobb súlyét bizo­nyítja, hogy a kormányok kül­döttei, tehát a „hivatalos” politi­kusok mellett ez alkalommal már 25 nemzetközi és nemzeti szer­vezet küldöttségé is fórumot ka­pott a világszervezet palotájában. A fegyverkezési hajsza, a neut­ronbomba és más tömegpusztító eszközök elleni világméretű til­takozás az elmúlt években kiszé­lesedett, ‘s -ez 'még^azokat* is_ ;el^ gondolkoztatta, akiknek nem ép-' pen seívügyük-a ‘leszerelés: 1 New Yorkban a Béke-világta­­nács, a Demokratikus Ifjúsági Világzövetség és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség képvi­selői felszólalásukban határozot­tan haladó, előremutató álláspon­tot körvonalaztak. Emellett fi­gyelemre méltó, hogy a többi résztvevő nem kormányszervezet — annak ellenére, hogy külön­böző ideológiai, politikai irány­zat szószólói voltak — a leszere­lési kérdésében ezúttal a szocia­lista országokéhoz közeli javasla­tokat fogalmaztak meg. Az ENSZ-társaságok Világszö­vetségének elnökeként felszólalá­somban 84 tagszervezetünk közö­sen kialakított véleményét tol­mácsoltam. A nemzeti társaságok megegyeztek abban, hogy a vég­ső cél, az általános leszerelés, ezt azonban csak fokozatosan, több lépcsőben lehet elérni. A társadalmi szervezetek állás­­foglalásait, javaslatait a közgyű­lés résztvevői kedvezően fogad­tak», s felszólalásaikkor a külön-, böző kormányok több magasran­gú képyi^cjőjg.ült a padsorokban, mint — a hagyha.faímak kivéte­lével — más államok álláspont­jainak ismertetésekor. A nem kormányszervezetek tevékenysé­géről beszélgetéseink során elis­meréssel szólt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára is. A holnapot illetően az a legfon­tosabb, hogy mindenki minden tő­le telhetőt tegyen meg a New Yorkiban elhangzott indítványok valóra váltásáért. Ezért javasol­tuk tagszervezeteinknek: a köz­gyűlés példája nyomán odahaza is keressék az egyetértést a le­szerelés támogatóival, ezzel to­vább erősítve a biztonság, a bé­ke híveinek összefogását — mon­dotta befejezésül Simái Mihály. (MTI) Mit akar Peking Tokiótól? :• PEKING szavait és cselekede­teit elemezve, nemcsak Japánban, hanem másutt is keresik a vá­laszt a kérdésre: vajon a kínai vezetők csakugyan az általánosan elismert nemzetközi jogi elvek alapján kívánják-e megkötni To­kióval a béke és a barátsági szerződést? Nos, a jelek arra utalnak, hogy Pekinget egész más „elvek” vezérlik. Kína minden áron rá akarja erőszakolni a japán félre a „he­gemónia közös elítéléséről” szóló tételt, amelynek éle egyértel­műen a Szovjetunió ellen irányul. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Szovjetunió nemzetközi tevékeny­ségében, az együttműködés fej­lesztéséért, a kölcsönös bizálom erősítéséért száll síkra, fejti ki erőfeszítéseit. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy Kína követelése Japánnal szemben a pekingi vezetés álta­lános szovjetellenes' irányvonalá­nak alkotó eleme: Tokiónak olyan szerepet szán, amely tel­jesen idegen Japán nemzeti ér­dekeitől. Kézzelfogható bizonyí­ték- erre, hogy Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes nyugati politikusokkal találkozva nemegyszer két szovjetellenes tengely kialakítását sürgette. Az egyik tengely Nyugát-Európa és az Egyesült Államok, a másik pedig Kína és Japán lenne. A koncepció földrajzi iránya több mint nyilvánvaló. Ám ez az esz­me nem aratott osztaitlan sikert. A józan gondolkodású washingtoni tokiói és nyugat-európai állam­férfiak nem lelkesednek az ötle­tért, sőt Peking minden „figyel­meztetése” ellenére — ha nehe­zen is — folyik a párbeszéd az újabb SALT-megállapodásról a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között, tárgyalnak a közép­európai haderők csökkentéséről Bécsben és'a szovjet—japán kap­csolatok sem torpantak meg. AZ ENYHÜLÉSI folyamat nyil­ván nem elégíti ki a pekingi Ve­zetők igényeit-érdekeit, ezért igyekeznek meggátolni a nemzet­közi légkör javulását. Ebből a szemszögből, kell vizsgálni aszen­­kakui incidenst is, amikor, mint ismeretes, felfegyverzett kínai „halászhajók" jelentek meg Ja­pán parti vizein. Peking ezzel demonstrálta" Tokiónak, hogy mi­lyen módszerekre kész a vitás kérdések megoldása érdekében. Tokióban jogosan vetődött fel a kérdés: ha a kínai vezetők most a „barátsági szerződés” megköté­se előtt is nyíltan megsértik az ország területi integritását, hor gyan fognak viselkedni majd ka­tonai megerősödésük után. Érde­mes emlékeztetni arra, hogy Pe­king régóta kacsingat a japán szigetekre. Már Mao elnök - utalt arra, -hogy Kína néhány év múlva felkészül égy partraszállásra Ja­pánban. Ez a kijelentés nem ke­rülte el a világsajtó figyelmét, hiszen Mao az Egyesült Államo­kat és a Fülöp-szigetekat is az expanzió célpontjaként jelölte meg. Más esetekben — Thaiföl­det. Burmát is, vagyis a volt el­nök hódító ambíciói nem ismer­tek határt sem keleten, sem nyu­gaton. A mai pekingi vezetés elhatá­rolhatná magát ezektől az elgon­dolásoktól, e helyett azonban nemzetközi lépéseink alapját lé­nyegében a saját akarat erősza­kolása, és a zsarolás képezi. A thaiföldi kormányfőre például — legutóbbi pekipgi látogatása ide­jén — akanták ráerőszakolni a kínai vezetők a hároijn világ el­méletét, azt hangsúlyozva, hogy a délkelet-ázsiai országok fő fel­adata a Szovjetunió elleni harc. A thaiföldi küldöttség azonban ebbe nem egyezett bele, sok más ázsiai vezető is szembelyezkedett a Peking által erőszakolt szovjet­­ellenes koncepciókkal. A gyakor­lat azt mutatja, hogy Peking — a szovjetellenesség zászlaja alatt — lényegében más népek felett szeretne uralkodni, élezi a nem­zetközi élei ellentmondásait és aláaknázza a nemzetközi bizton­ság pilléreit. A SZOVJETUNIÓ a közelmúlt­ban Japánt is figyelmeztette erre a veszélyre: Kína a „hegmónia közös elítéléséről” szóló záradék erőszakos elfogadtatásával szov­jetellenes és egyúttal haladásel­lenes irányvonalra kívánja térí­teni Japánt. A Szovjetunió nyi­latkozatában természetesen hatá­rozottan utalt arra is, hogy ha Japán teljesíti Peking követelé­sét, a szovjet fél is kénytelen lesz levonni a szükéges következ­tetéseket és módosítani politiká­ját Tokió irányában. (APN) Olaszország elnökválasztás előtt Egy hét múlva a korrupciós ügyei miatt lemondásra kénysze­rült Giovanni Leone helyére új köztársasági elnököt választ Olaszország. A legtöbb parlamen­ti mandátummal rendelkező, kormányzó Kereszténydemokrata Párt csoportja, a meggyilkolt Aldo Moro nevével fémjelzett mérsékelt irányzat a párt főtit­kárát, Benigno Zaccaninit java­solta erre a posztra. Alighanem szerencsésnek mondható a válasz­tás» már csak azért is, mert pá­lyázott az államfői tisztségre a kereszténydemokrata jobboldal vezéralakja, Amintore Fanfani, a szenátus elnöke is, aki jelenleg ügyvezető köztársasági elnök. Az olasz kormány ugyan nem biztosít túl tág jogkört az állam­főnek, mégsem mindegy, ki tölti be ezt a posztot. Elég, ha arra utálunk, hogy a most távozó Leone megválasztása előtt súlyos politikai feszültség uralkodott el az országban, s ez a demokra­tikus erők megosztottságában ju­tott kifejezésre. Bizonyos jelek­ből ítélve, a kereszténydemokrá­cia johbszárnya és a nyílt reakció pártjai most' is terveket szőttek arra, hogy saját javukra változ­tassák meg a parlamenti erővi­szonyokat az idő előtti parlamen­ti választások kiírásával, mely utóbbi az elnök hatáskörébe tar­tozik. A jobboldal ugyanis nem hajlandó megbékélni azzal, hogy március óta az Olasz Kommu­nista Párt is tagja az Andreotti kereszténydemokrata kormányát támogató parlamenti többségnek. Az Olasz KP vezetősége szer­dai ülésén foglalt állást az el­nökválasztással kapcsolatban. Eb­ben hangsúlyozta: az OKP arra törekszik, hógy az elnökjelölt személyét illetően a legszélesebb egyetértés alakuljon ki az alkot­mányos demokratikus erők kö­zött. Benigno Zaccanlni a jelenlegi körülmények között a legmegfe­lelőbb jelöltnek látszik. Antifa­siszta múlttal rendelkezik — a háború alatt tevékeny részvevő­je volt az ellenállási mozgalom­nak —, szót tud érteni az ország második legerősebb pártját jelen­tő kommunistákkal, s nevéhez semmiféle — anyagi vagy más vonatkozású — ügy, botrány nem fűződik. Komoly kifogás szemé­lye ellen tehát nem merülhet fel s így remélhető, hogy a. mostani elnökválasztás simán zajlik majd le Itáliában. P. V. Holland küldöttség Péter Jánosnál 0 Péter János, az országgyűlés alelnöke fogadta az európai bizton­­ság és együttműködés holland nemzeti bizottságának hazánkban tar­tózkodó küldöttségét. (MTI-fotó) Budapestre érkezett Muammar Al-Kadhafi (Folytatás az 1. oldalról.) Magyarországi útjára elkísérte: Mustafa El Kharrubbi alezredes, az Általános Népi Kongresszus Főtitkárságának tagja, Mohamed Ali Tabu mezőgazdasági titkár, Abubaker A1 Sharif kereskedel­mi titkár, Jadal'lah Azzúz Talhi ipari titkár, Ali Abdessalam Tre­­ki külügyi titkár és több magas rangú személyiség. Mohamed Ta­­her Bugaighis, Líbia magyaror­szági nagykövete Budapesten csatlakozott az államfő kísére­téhez. A Ferihegyi repülőteret líbiai és magyar zászlók, üdvözlő fel­iratok díszítették a repülőtér be­tonján díszzászlóalj sorakozott. fel csapatzászlóval. Muammar Al-Kadhafi . foga­dására megjelent Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke. Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese,’Bíró József külkereskedelmi miniszter, Czine­­ge Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, Romány Pál mező­­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter, Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnö­ke, Rácz Pál kü'lügyminisztériumi államtitkár, Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának elnöke, továbbá az Elnöki Tanács több tagja, politikai gazdasági, és kul­turális életünk sok más vezető személyisége. Jelen volt Szüts Pál, Magyarország líbiai nagykö­vete. Ott volt a budapesti diplo­máciai képviseletek számos veze­tője és tagja. Néhány perccel fél egy előtt tűnt fel a repülőtér fölött a lí­biai államfő különgépe. A gépből kilépő vendégeket Losonczi Pál, Rácz Pál és Szüts Pál üdvözölte. A díszszászlóalj parancsnoka jelentést tett a líbiai államfőnek, majd felcsendült a líbiai és a magyar himnusz. Közben 21 tü­zérségi díszlövést adtak le Kad­hafi ezredes tiszteletére. A líbiai államfő Losonczi Pál társaságá­ban ellépett a díszzászlóalj előtt és köszöntötte a katonákat. Úttö­rők virágcsokrot nyújtottak át Muammar Al-'Kadhafinak, aki ez­után üdvözölte a fogadására megjelent magyar közéleti sze­mélyiségeket és a diplomáciai testület tagjait. • Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmenetével feje­ződött be, majd a vendégek — magyar személyiségek társaságá­ban — díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Muammar Ál-Kadhafi délután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzást követően Losonczi Pál az Országházban találkozott Muammar Al-Kadhafival, majd megkezdődtek a magyar—'líbiai tárgyalások. Losonczi Pál vezette a magyar tárgyalócsoportot, amelynek tag­ja volt Bíró József, Romány Pál, Soltész István, Garai Róbért kül­ügyminiszter-helyettes, Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese és Szüts Pál. Muammar Al-Kadhafi vezetésé­vel a líbiai tárgyalócsoport tagja volt Mustafa El Kharrubbi, Mo­hamed Ali Tabu, Abubaker A1 Sharif Jadallah Azzuz Talhi, Ali Abdessalam Treki és Muhamed Taher Bugaighis. Megnyílt Prágában az V. keresztyén békevilággyűlés PRÁGA Csütörtökön« Prágában kilenc­venöt ország 600 képviselőjének részvételével ünnepélyesen meg­nyílt az V. keresztyén béke­világgyűlés. A keresztyén béke­­konferencia legmagasabb fóru­mán a magyar egyházakat 25 ta­gú delegáció képviseli. Nyikogyim leningrádi és nov­­gorodi metropolita elnöki meg­nyitója után dr. Tóth Károly re­formátus püspök, a Keresztyén' Békekonferencia főtitkára is­mertette a világgyűléshez érke­zett üdvözletek1 :t, Üdvözlő táviratot küldött Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára is. Ebben nagyra értékelte azt az eredményes tevékenységet, ame­lyet a keresztyén békekonferen­cia a népek közötti bizalom erő­sítéséért, a béke megszilárdítá­sáért az elmúlt évtizedben kifej­tett. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents