Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-20 / 142. szám
4• PETŐFI NfiTE « 1918. Janit» 89. Magyar-vietnami könnyűipari kooperáció SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Jugoszlávia és a KGST Jugoszlávia szoros kapcsolatokat tart fenn a KGST-tagállamokkal, bár nem tagja a szocialista országok gazdasági szervezetének. Külkereskedelmi kapcsolatai — a fejlett tőkés országokkal fennálló kereskedelmi mérlegével ellentétben — egyensúlyban van.. A kereskedelmi forgalom a hatvanas évek második fele óta növekszik dinamikusan. A KGST-országok a jugoszláv külkereskédelemben, mintegy 30 százalékkal részesednek. 1915-ben a KGST-országokba irányuló jugoszláv szállítások értéke elérte ■z 1,9 milliárd dollárt, ami megfelelt a teljes jugoszláv export 41 százalékának. 1971 és 1975 között a KGST-országokba irányuló jugoszláv export 2,8-szeresére emelkedett, ugyanebben az időben a teljes jugoszláv export növekedése 2,1-szeres volt. 1976 és 1980 között a külkereskedelmi forgalom további gyors növekedésére lehet számítani, a teljes forgalom értéke eléri a 29 milliárd dollárt, ezen belül Szovjetunióval folytatott árucsere 14, a Magyarországgal folytatott pedig kettőmilliárd dollár lesz. A jugoszláv—szovjet külkereskedelmi kapcsolatok aránya a teljes jugoszláv külkereskedelmen belül mintegy 20 százalékra emelkedik és ezzel a Szovjetunió lesz Jugoszlávia legfontosabb kereskedelmi partnere. A kölcsönös szállítások nagy részét öt évre szóló megállapodások alapján végzik. Az egyes KGST-országokkal megkötött jelentős kooperációs megállapodások ugyancsak hosszabb távra szabályozzák a gazdasági 'kapcsolatokat. Bővül az együttműködés a beruházások területén is. A Szovjetunió például évi 2,5 millió tonna kapacitású kőolajfinomítót épít Skopjében. Az olajfinomítót 1979-ben helyezik üzembe. Csehszlovákia részt vesz az eszéki villamos erőmű, a slbenlki alumíniumkombinát, a Dráva—Morava öntözőrendszer építésében. Romániával megállapodást írtak alá a Vaskapunál épülő második vízlépcsőrendszer építéséről. Nagy fontosságú beruházás az Adria kőolajvezeték, amely Rijekából magyar területen át Pozsonyba vezet. Jráni kőolajat fog szállítani, elkészülte után Magyarország hét—nyolc, Csehszlovákia pedig Ötmillió tonna kőolajat kap évente a vezetéken. Csehszlovákia és Magyarország számára nagyon fontosak az adriai kikötők, amelyeken keresztül a két ország igen jelentős tranzitforgalmat bonyolít le. A számukra biztosított tranzitszállítások volumene 1980-ig több mint másfélszeresére növekszik. A jugoszláv építőipari vállalatok közreműködnek több, a szocialista országokban folyó beruházásban. Csehszlovákiában már több mint tív éve dolgoznak, jelenleg 1600 jugoszláv munkás tevékenykedik nyolc nagyobb beruházáson. Építenek a jugoszláv vállalatok Magyarországon, Lengyelországban és az NDK-ban is, nemrég pedig megállapodást kötöttek, hogy a jövőben a Szovjetunió területén folyó beruházásokban is részt vesznek. Egyre intenzívebben fejlődik a kölcsönös Idegenforgalom is. Jugoszláviába évente több mint százezer csehszlovák állampolgár, az NDK, a Szovjetunió, Lengyelország, Bulgária polgárainak tízezrei utaznak. Jugoszlávia tagja több KGST- bizottságraak, valamint a gazdasági egyesülés keretében működő nemzetközi szervezetnek. Jelenleg több mint húsz KGST-szervben képviselteti magát megfigyelőként, s néhány évvel ezelőtt bekapcsolódott a Nemzetközi Beruházási Bank munkájába Is. (APN—MTI) Internacionalista brigádok A szocialista integráció történetében először dolgoznak együtt egy nagy létesítmény megteremtésén szovjet, magyar, bolgár, NDK-beli munkáskollektivák Uszty-Ilimszkben. Az internacionalizmus igazi is. kólája. ez az építkezés, ahol a fiatal építők megosztják ismereteiket és szakmai tudásukat, segítik egymást. A magyar és a szovjet munkások mellett részt vesz a munkában az NDK-ból érkezett Ernst Thälmann és a bulgáriai Georgi Dimitrov brigád is. Oj mozgalom indult Uszty- Ilimszkben, hogy ki szerzi meg a jogot az első cellulóz elkészítésében való részvételre 1979-ben. Nincs már mesze a termelés megindításának határideje, amelyért lelkesen dolgoznak az internacionalista munkásbrigádok. Türelmetlenül várják ezt a napot a testvéri országok vállalatai is. A szibériai gyáróriás átadásával a szocialista közösség országaiban jelentősen növekszik majd a papírgyártás, az pedig a nyomdaipar termelésének további bővülését eredményezi. • Ólon • munkába a Kun Béla épftőbrigáü egyik csoportja. • Otthon — munka után — Szlttner Károly és Nagy Ferenc. • Együtt as építők Kovács Jenő, Vas* József. JuriJ Gauss és Boán Sándor. • Krön Detter áesbrlgálja os MDK-béL Magyarország és a Vietnami Szocialista Köztársaság gazdasági kapcsolatainak egyik legfontosabb terűiét« a könnyűipar, amelyben elsősorban az együttműködés bérmunkának nevezett formája növekszik gyorsan, Főként férfi ingek, p%mut fehérneműk, tornacipők, kismamacipők, nyerspamut szövetek és sportlabdák gyártására vállalkozott hazánk távol keleti partnere. Magyarország vállalta, hogy rövidesen segítséget nyújt egy a Vietnami Szocialista Köztársaságban épülő fonoda beruházásában. Segítséget nyújt ezenkívül a vietnami szövődék és konfekcióipari üzemek fejlesztéséhez is. • Bolgár éo seoVJoi gépkociivecotők NyikolaJ Qyaesko brigádjából. (Fotó: APN-KS) szakcsoportokat Segítik a A kistermelők tevékenységének támogatása — a nagyüzemi gazdálkodás folyamatos fejlesztése mellett — agrárpolitikánk fontos része. A kisgazdaságokból származó termékekre még hosszú időn át szükség lesz. A népgazdaság elismerd a kisüzemek munkáját. Az utóbbi időben hozott párt- és kormányhatározatok mindezt a jövőre nézve Is megerősítették. Húszezer tag A kistermelés szervezésének egyik módszere a szakcsoportok létrehozása. A fogyasztási szövetkezetekben már hagyománya van a szakcsoportoknak. A fejlődést bizonyítja, hogy míg 1972-ben 109 szakcsoport működött mintegy 13 ezer taggal, tavaly már 131 volt, megközelítően 20 ezer taggal, Még egy összehasonlító szám: 1972-ben 149 millió forint értékű árut szállítottak elő és adtak el a szakcsoportok, tavaly már 40 millió forint értékűit. Kimagasló eredményeket értek el például a máj liba-tenyésztésben. A Kiskunfélegyházi Fogyasztási Szövetkezet baromfifeldolgozó üzeme májlibából 86 ezer darabot dolgozott fel és több mint 36 ezer kiló export májat állított elő. Ez a mennyiség kifejezetten a szakcsoport! árutermelésből került ki. Figyelemreméltó a sertéshizlalásban, a méztermelésben, általában a kisállattenyésztésben elért számos eredmény. Tavaly a fogyasztási szövetkezetek igyekeztek megerősíteni a szakcsoportok szervezeti életét. Nagyobb figyelmet fordítottak a gazdálkodás Irányítására. Megfelelő ösztönzőkkel arra serkentették a tagokat, hogy azt termeljenek, amire a népgazdaságnak szüksége van, és olyan minőségű árut állítsanak elő, amely minden követelménynek megfelel. Miután jelentősen megemelkedett az árutermelés, a fogyasztási szövetkezetek igyekeztek az értékesítési lehetőségeket bővíteni. A zöldség- és gyümölcsforgalmazásnál kapcsolatot kerestek a ZÖLDÉRT mellett a konzervgyárakkal, állami gazdaságokkal. Figyelemmel kísérik A MÉSZÖV elnöksége értékelte a szakcsoportok munkáját és megvitatta, miként lehetne még több segítséget adni az árutermelés szervezettebbé tételéhez. Megállapította, hogy jelentős feladat hárul a fogyasztási szövetkezetekre nemcsak a termelésszervezésben, hanem a termékértékesítésben Is, nem kis gond a helyi feldolgozás megszervezése sem. Helyes, ha figyelemmel kisérik a szakcsoportok munkáját és közvetlen segítséget adnak annak érdekében, hogy minden termelési ágazatban tovább javuljanak az eredmények, megmaradjon a tagság termelési kedve. Még szervezettebb formában és megfelelő választékban gondoskodjanak a fogyasztási szövetkezetek a termeléshez szükségen anyagokról, eszközökről. Intézkedési terr A megyében hagyományai vannak a csonthéjas gyümölcsűéit termesztésének. Az utóbbi években mind a nagyüzemeknél, mind pedig a kistermelőknél visszaesett a meggy-, cseresznye-, szilva- és a kajszibarack-termelés. Mindezt figyelembe véve intézkedési tervet készítenek — a fogyasztási szövetkezetekkel együttműködve — a MÉSZÖV szakemberei a csonthéjas gyümölcsűek telepítésére, termelésüknek a kisgazdaságokban történő fejlesztésére. Az elképzelések szerint elsősorban a szakcsoportokban van lehetősége célok megvalósítására. Megállapítják, hogy mennyi a telepítésre alkalmas terület, összesítik a facsemete igényt fajtánként, s egyéb intézkedéseket tesznek. Oj kezdeményezés, hogy a szakcsoportokat, ahol megvan a lehetőség erre, összehívják a hatékonyabb ügyintézés végett. Baján például a hat szakcsoportból hármat szerveztek. Hasonlóképpen csökkentették a szakcsoportok számát Jánoshalmán és Mélykúton Is. Ha beválik ez a kezdeményezés, akkor a többi helyeken Is, természetesen a tagság egyetértésével, megvalósítják az összevonásokat. Az eddigiek alapján várható, hogy az idén tovább emelkedik a fogyasztási szövetkezetek keretében működő szakcsoportok termelése. K. S. Ki mit „dob fel”? p"“* Tavaly decemberben történt, az egyik Iparvárosunk patinás hírű textilüzemében: a szakszervezett bizottság különös gonddal készült fel az idén januárban a nyugdíjba menők búcsúztatására. Ogy adódott, hogy egyszerre több mint nyolcvan dolgozójuk — szövő, fonó, előfonó, cérnázó, orsózó — kívánta felcserélni a több évtizedes, szorgos munkát a megérdemelt pihenéssel,.. Legtöbbjük aranyjelvényes törzsgárdatag, többszörös kiváló dolgozó, a szocialista brigádmozgalom bábája, elindítója. „Tegyük nekik emlékezetessé a búcsút, a nyugdíjas élet kezdetét" — mondták a gaz. daságl vezetők, s a szakszervezeti bizottság értett a szóból. Volt ott minden: ünnepi beszéd, és vlrággirland a fehér asztalokon, cigányzenekar és debre. cenl-páros tormával, mustárral, magyarnóta-énekes és ajándékabrosz hat szalvétával, szavalat és világos sör, olaszrizfing kinekkinek kedve szerint. Nem cifrázom tovább, este tízre az ünnepség résztvevőinek egyharmada nem találta meg a kijáratot, úgy kellett őket hazatámogatni... Halál a munkahelyen Ki ne lenne büszke fővárosunk legújabb színfoltjára, a megszépült Rákóczi útra? Az Erzsébethídtól a Keleti pályaudvarig húzódó színtengely — ahogy a szakemberek nevezik — méltán vívta ki az Idelátogató külföldiek elismerését. Azt azonban szeretjük elfeíejteni, hogy ez* a szín tengely emberáldozatot is követelt: annak a szerencsétlen, Szabolcs megyei Ingázónak az életét, aki munkaidőben két és fél órát iszogatott a Dohány és Akácfa utca sarki italboltban, majd visszatérve munkahelyére, az Emke bisztróval szemközti légudvarra, felmászott az állványokra, és a nyolcadik szintről lezuhant... Az egyik öntőüzemben mindennapossá vált a munkahelyi italozás. A szesztestvérség olyan stabil pilléreken nyugodott, hogy nem kellett tartani a művezetők „okvetetlenkedéseltől”. Az Ital árát „összedobták”, s mindig az húzta meg a szerszámos szekrényben tárolt üvegeket, aki éppen ráért. Azon a napon az egyik öntvény tisztító már sokadszor ej. tette útba a szekrénysort. Oda sem nézett, amikor benyúlt a boros üvegért, szájához vette és megbuktatta. Rövidesen mentők vitték a baleseti kórházba, ahol délután meghalt. Az üvegben ugyanis nem Kövidinka, hanem a beton megkötését siettető vegyszer volt... Minden ok jó az ivásra ? En Iszom, te iszol, 6 Iszik. Ez nem igeragozás, hanem szomorú tény. Iszunk, ha fázunk, ha lányunk születik, Iszunk a névadó örömére, születésnapra, esküvőre, Iszunk bánatunkban és egymás egészségére, no meg „a feleségem urát sem kivéve", Iszunk az új munkahelyen, az „elnstandra" és Iszunk a nyugdíjas búcsúztatókon, a „féjrontra”; Iszunk az előléptetésre, a főnök elutazására — nélküle —, és hazatérésére — vele —, iszunk a sikeres felvételire és a diplomaosztásra. Iszunk ébredéskor — egy kis száj ízesítőnek — ebéd előtt —, Jó ez a kis aperitif —, és lefekvéskor — legalább gyorsabban elalszunk —; Iszunk vasár, és ünnepnapokon, és Iszunk hétköznap, munkaidőben, a munkahelyen. Prémiumosztáskor visszatérő refrén: „ki mit dob fel?”. Néhány éve megtiltották a munkahelyi büfékben, kantlnokban az alkoholárusitást. Azóta kintről csempészik be az italt az élelmesek, mert a rendész csak hazafelé menet nézi meg a táskát a kapunál. A Magyar Nők Országos Tanácsában egy alkalommal ankétot rendeztek — nők a vezetésben címmel,’ A résztvevők az ország minden megyéjét, tájegységét és társadalmi rétegét képviselték. A sók okos javaslat, a sikerekről és gondokról szóló beszámoló, észrevétel között elhangzott egy olyan, amitől néhány másodpercre elnémult a társaság. Az egyik megyei Patyolat Vállalat Igazgatónője felidézte kinevezése körülményeit. Az első napokban észre kellett vennie a személyét övező idegenkedést, azt a sokatmondó csendet, ami megjelenését követte mindenütt. Egy napon aztán furcsa választás elé kerüli: vagy megissza a konyakot a többi gazdasági vezetővel, és akkor befogadják maguk közé — vagy nem, de akkor magára vessen, ha klközö. sitik I... 33—34 milliárd forint! Sokat iszunk. Az elmúlt huszonöt év alatt hazánkban az alkoholfogyasztás két és félszeresére nőtt; alkoholtartalmú Italokra 1977-ben — folyó áron — személyenként 3238 forintot költöttünk! Többet, mint oktatási és kulturális célokra egyUttvével Az alkoholizmus hazánkban a népbetegség méreteit öltötte. A tényleges alkoholisták száma —az úgynevezett Jelllnek-képlet alapján — elérte a 175 ezret, a veszélyeztetetteké —, akik naponta minimálisan másfél deci abszolút alkoholt fogyasztanak — megközelíti a félmilliót I Ez pedig nem kevesebb, mint a lakosság 4—5 százaléka. Átlagosan négytagú családokkal számolva, az, alkoholizmus vagy annak kísértő ve. szélye országunkban több mint kétmillió embert érint. Elgondolni Is sok, nemhogy elkölteni: 33—34 milliárd forintot ittunk el egy év alatt. Egy részét vasár- és ünnepnapokon — más részét hétköznap, n\unkaldőben, Kozkáztatva vele egészségünket, családunk békéjét, életünket. Megéri?! Ny. fi. • A képen » tenger mély éréi előkerült, tübk száz éves butéllák láthatók. Nem ritkaság, hogy a tenger mélyéről ókori amforák — nagy, kétfülü korsók —, vagy több száz éves palackok kerüljenek elő, bormaradvánnyal a „gyomrukban”. Előfordulhat, hogy ezekkö. zül egyik-másik még el is fogyasztható, ha nincs is élvezeti értéke az egykori italnak. Azt mondják, minél régebbi a bor, annál jobb. Ez azonban csak legenda. De vajon miért van az, hogy a vendéglátó házigazda pin. céje legrégibb, többnyire sok év. tizedes borával kedveskedik ven-* dégének? A magyarázat kézenfekvő: minél régebbi a bor, annál kevesebb van belőle, s csak ezért — kizárólag ezért — értékesebb. Ezzel kapcsolatban senkit ne tévesszen meg az, hogy a külföldi árveréseken sokszor igen magas áron cserél gazdát egy-egy öreg butélla, Ezek tartalmát soha, senki nem kóstolja meg, tehát csak ritkaságként, muzeális értékként vehetők számításba. Minden bornak van bizonyos fejlődési Vonala, mondják a szakemberek, A nehéz bor lassabban érik, de ha elérte beérésének csúcsát, tovább nem javul. Ha viszont levegő éri, nyomban hanyatlani kezd. De hát mikor ó a bor? Az első fontos tudnivaló, hogy bizonyos szőlő-, illetve borfajták egyáltalán nem kívánják az ó-jelleget. A homoki szőlőkből készült könnyű asztali borok például annál jobbak, minél frissebbek, üdébbek, minél jobban őrzik a szőlő ízét, zamatét. Az óbornak való nehezebb, minőségi borokat néhány hónappal szüret után még semmi esetre sem szabad palackba tölteni. Igaz, a bor fejlődésében ekkor mélypont kö. vetkezik, de 2—5 év múlva eljut a második csúcspontra. Addigra a már korábban elvesztett szőlőaroma helyett kialakul az úgynevezett ászokolésl íz és Illat, az óbor lényege. De ezt is csak úgy lehet megőrizni, ha a megfelelő Időben palackoznak, A hordóban ugyanis ezután már romlik a bor, a palackban viszont egy Ideig még tovább javul. Alkotórészei összeérnek, finomodnak, harmonlkusabbá válnak — így fejlődik ki >j az | ászokízből a palackíz és aroma, ettől lesz a bor Igazi óbor.
