Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-20 / 142. szám
1918. június 29. » PETŐFI NÉPE • 2 A mi házunk, ó de szép... — A bebútorozás még hátra van — közölte Nagy Endre, a kecskeméti ZIM dolgozója. — A városi tanácson megígérték, hogy a kiselejtezett bútoraikból juttatnak nekünk is. A helyiséget délelőtt a kismamák és a gyerekek használják, este inkább a férfiak. Ultizunk, beszélgetünk. Ez is része annak, hogy megismerjük egymást, összeférjünk. Nagy Endre, a lakótelep mögötti, Bogovics-faluban nőtt fel. Szoba-konyhás házban laktak a ■szüleivel és négy testvérével. Annak a környezetnek is megvolt a maga romantikája, ez a mostani kényelmesebb. Ügy véli, hogy a lakótelep ridegsége ellen is lehet védekezni, például így. Három gyereke van, velük együtt, örömmel vesz részt a mulatságban. — Hasznosnak tartom. A gyerekek is közelebb kerülnek egymáshoz,' az is jó, hogy nem pornográf dolgokkal firkálják tele a falat. A lányom úgy kezdte a festést, hogy a falra is,, meg a lábára is pingált. Akkor született „A festett ház”, ehhez csatlakozik a miénk, a Sárkányos-ház. Szép, vidám és( a tájékozódást is megkönnyíti. Az eseményen a televízió is jelen volt. A gyerek-osztálynak készülő műsor címe: Barátokat keresünk. — Azt szeretnénk megmutatni — tájékoztatott Takács Vera szerkesztő, — hogy a kicsi gyerekek miként ismerkedhetnek meg más népek életével, szokásaival. Ez a mostani találkozó, ahol más országok mesehősei is randevúztak egymással és a kicsikkel, erre is alkalmat kínált. Közben a nagy, szürke házak közül elindult a Sárkány. Vészesen villogó tekintete, haragosan kiöltött nyelve nem rémített meg senkit. Visongó gyerekhad tódult a színes rongydarabokkal rojtozott, 30—40 méteres uszály alá. A menet élén egy fiú trombitálta maga köré, a mamájuk szoknyájába kapaszkodó, félénkebb apróságokat. Végül is, aki élt és mozgott, mindenki alábújt. Visongva, topogva, hullámzó mozgással járták körbe a házaikat. Szép nap volt. A ház is megszépült tőle... Vadas Zsuzsa Hűvös szél fújt, de a játék melegített. A gyerekek. az eseménytelen hétköznapi délutánt is vidám, ünneplő köntösbe öltöztették. Önfeledt, mulatság színhelye volt Kecskeméten, a Széchenyivé rosi lakótelep Lánchíd utcája. Találkozót adtak egymásnak, a népmesék bábfigurákban életrekelt hősei, a környék kisdobosai, a félelmetes Sárkány és a gyerekek. A. Csiribiri Színpad kis szereplői Sellyéről érkeztek és magukkal hozták az orosz Ivanuskát, a magyar Lúdas Matyit, a bolgár Ravasz Pétert és még sok .más kedves ismerőst, a mesék Hetedhét országából. Résztvett a mókában, a kecskeméti SZMT Művelődési Központ Vasvirág Bábegyüttese és a Megyei Művelődési Központ hagyományőrző, Garabonciás szakköre. — Tavaly kezdtük el a játékot — mondja Száraz József népművelő. — Az adta az ötletet, hogy olvastam valahol: a lakótelepeken nincs alkalmas hely közművelődési célokra. Szerettük volna megmutatni, hogy anélkül is lehet foglalkozni az emberekkel, Az érdeklődés nagy, sajnos, a programot nem lehet sűríteni, anyagi okok miatt. A magunkkal hozott játékok, kellékek árát így is nehéz előteremteni. Visszavenni pedig nincs szívünk. Vigyék csak haza a gyerekek, ez is egy módja a bábozás továbbélésének. A készlet bőséges! Kartondobozokban temérdek színes rongy, az asztalkán tarka fonalak, papírtekercsek, hurkapálcák. A többi képzelet és kézügyesség dolga. Mindenki ragaszt, fest. Buzgón és elmélyülten alkot. Lúdas Matyit a Mos-6 mosószer üres műanyagflakonjából, hurkapálcika királylányt, tobozkoronával és papírzacskó ruhába öltöztetve, fa- i kanál-menyasszonyt csipkefodros szalvéta rokolyában, nagy, kerek szemmel. A falfestés a másik, nagy élvezet. A szürke betont elborítják a virágok, a festett ágak között kék madarak röpülnek. Ezúttal a Lánchíd utca 9/a épülete öltözik freskódíszbe. A ház lakói minden játékban, teljes létszámmal vesznek részt. A kezdeményezést annyira a magukévá tették, hogy az egyik garázst közösségi szobává alakították. Lakásonként 200 forinttal járultak hozzá az anyagbeszerzési kiadásokhoz, az átalakítást társadalmi munkában végezték. Az egyik lakó tévét adott, a másik teremfocit. Fiatalok baráti találkozója (Folytatás az 1. oldalról.) se nyék indultak, jelentős termelési eredmények születtek; az áprilisi VIT-műszakra pedig az egész ország odafigyelt... Az alapszervi és munkahelyi fordulókkal együtt az utóbbi évek legnépszerűbb vetélkedősorozata volt a „Köszöntünk VIT — köszöntünk Havanna!”. Kétszázezer fiatal kapcsolódott be a nagy játékba, 12 ezer csapat vett részt az üzemi, a járási és a területi selejtezőkön. Óriási ez a szám, azt is mondhatnám: meghökkentően nagy. És nincs mit szégyenkeznünk nekünk, Bács-Kiskun megyeieknek sem. Nem a statisztika misztifikálása, hanem a fiatalokat irányitó belső érzés, a nemzetközi ifjúsági mozgalom céljainak megértése és elfogadása miatt érdemes, fontos megemlíteni részesedésünket a vetélkedősorozat adataiból. A hatezer fő és az 1200 csapat benevezése megyénkben minden várakozást felülmúlt. Ezt követően a vendégváró Kubáról szólt, és szocialista építőmunkánk eredményeit, Bács-Kiskun dinamikus fejlődését, s a biztató távlatokat vázolta az előadó. Felszólalásának végefelé a megyei tanács elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy: — Terveink teljesítése magas színvonalú munkát és konkrét felelősséget követel meg mindenkitől a maga helyén, a tanulásban, és a termelésben egyaránt. E téren feltétlenül számítunk a fiatalok lelke• A találkozó legfiatalabb résztvevője. (Pásztor Zoltán felvételei.) sedésére, felelősségére, példamutató fegyelmezettségére. Meggyőződésünk: nem véletlen, hogy számos VIT-tel kapcsolatos feladatvállalás éppen a munkaidő jobb, célszerűbb és intenzivebb kihasználását szorgalmazta, segítette. A felajánlások, a meghirdetett VIT-akciók szoros összefüggést mutatnak azokkal a gondjainkkal, amelyek megoldása alapvető fontosságú, s amelyek elhanyagolása társadalmi közérzetünket rontaná. — Jólesően nyugtázhattuk mi a megye párt- és tanácsi . vezetői, hogy a VIT-műszakok a lakások, az óvodák, a bölcsődék, általában az ifjúsági létesítmények építésének gyorsítását, a jobb minőség elérését, a hatékonyságot, a termelékenységet, a versenyképességet, a takarékosságot, és a munkafegyelmet szolgálták, s emelték magasabb szintre. Ezt állapíthatta meg imponáló méretekben és módon egy héttel ezelőtt a KISZ megyei küldöttgyűlése is. Örömmel jelentem ki: Havannai lendülettel dolgoztaié fiataljaink... VIT-műszakokról beszélek, de azt is társítom hozzá: jó lenne, ha ez a lendület tartana a VIT-akciók elmúltával is, hisz tennivaló, munka akad bőven. Dr. Gajdócsi István beszéde után Pedro Orapesa köszöntötte meleg szavakkal a nagyszámú hallgatóságot, majd megyei pártós társadalmi vezetőink, s a kis kubai delegáció, amatőr művészeti csoportoknak és szólistáknak adták át a színpadot. A pázsitra heveredő közönség óriási tetszéssel fogadta és a késő délutánig tapsolta a lakiteleki úttörők és a tiszakécskei ÁFÉSZ citerazenekarát, a Monsun együttest, Jose Arsemandia együttesét, a szovjet déli hadseregcsoport zenészeit és énekeseit, a kubai diákok énekegyüttesét és a Mini együttest. K. F. KÉPERNYŐ Megbotránkozva mesélik az Egyesült Államokból hazatérő turisták, újságírók, hogy a reklám tönkreteszi a tévé-műsorokat. Európai számára szinte élvezhetetlenek a közvetítések, mert a legfeszültebb pillanatokban adnak be egy hirdetést. Mi még nem tartunk itt. Nyilvánvaló, hogy az üzleti reklám nálunk sohasem uralhatja a műsort, mégis, mintha a szükségesnél, az elviselhetönél újabban több teret kapna. Az elmúlt vasárnap hozzávetőlegesen 30 percig foglalták el különféle ajánlások a képernyőt. Az összműsoridőhöz viszonyítva ez nem látszik soknak. Az újságok felületének nagyobb részét töltik meg hirdetésekkel, de ezért senki sem dönmög. Érthető, mert a nyomtatványok térben terjeszkednek, a műsorok időben. Egyszerűen átlapozza a hirdetési oldalaikat aki nem akar házat venni, autót cserélni, ingatlant eladni, nem érdeklik különleges bélyeggyűj temények. Nagyon' kevesen találnak valami hasznos elfoglaltságot a reklámnegyedórákra, ötpercekre. Ott gubbasztanak a karosszékiben és bámulják a ki tudja hányszor látott, a nézők töredékét érdeklő ajánlatokat. Kell ez? Jó ez? A hirdettetóknek feltétlenül! Tudományos igényű tanulmányokban bizonygatták, hogy mennyivel növekedett a tévé által népszerűsített áruházak forgalma, a dicsért termékek iránti kereslet. A kereskede-Tévé-reklám lem virágzása népgazdasági érdek, tudom, közvetve-közvetlenül befolyásolja az életszínvonalunkat. A Szabadság téri intézmény pénztárcájában aligha számit a néhány millió, akár néhány tízmillió, amivel évente gyarapítják bevételüket. Nem a hirdetésekből tartják fenn ezt az intézményt! A képernyők előtt ülő milliók sem tiltakoznának, ha valamelyest csökkenne az üzleti reklám, noha egyre javul színvonaluk. Sok ötletes, tévészerű, élvezetes hirdetést láthatunk, hallhatunk. Jobbak, szórakoztatobbak mint az újsághirdetések! De a legérdekesebb, legmeglepőbb is unalmassá válik ha naponta kell néznünk, hallgatnunk, akár akarjuk, akár nem. Mit javasolhat a tévéért drukkoló, feladatait, lehetőségeit, teljesítményeit figyelő újságíró? Inkább kevesebbet, mint többet ebből a műfajból. Méginkább: műsorba illesztésüknél ne ezek hatékonysága legyen az elsődleges szempont, hanem a televízió általánosabb, fontosabb tiszte, dolga. Nevezetesen: a közügyek reklámozása! A Hét műsorvezetője szinte szabadkozva indokolta, hogy miért készítettek a szolnoki kórház újításáról riportot. „Jó ügyet szeretnénk reklámozni”, magyarázta. Ennél többet, ■ szebbet; hasznosabbat nem tehetnek! Nincs ma Magyarországon olyan értekezlet, tanácskozás, amelyen közvetve ne venne részt legnagyobb tömegkommunikációs inttézményünk. Magam is tapasz-* taltam, hogy különböző üléseken,' szinte szavazati joga van a tévéműsornak! Erős érvként, olykor vitaeldöntő megállapításként hivatkoznak a képernyőn látottakra. Így a tévé hihetetlenül meggyorsítja a jó kezdeményezések, módszerek megismerését, terjesztését, alkalmazását. Mindez persze növeli a felelősséget. Tízszer is meggondolandó, hogy mit és hogyan reklámoznak. Ezért tetszett például,' hogy a nagyon ésszerűnek, előnyösnek látszó, a betegellátást korszerűsítő szolnoki kísérlet után figyelmeztették az érdekelteket: csak nagyobb kórházak alkalmazhatják eredményesen az ajánlott újítást. Ezért tetszett, hogy a műanyagfürdőszobák reklámozásánál utaltak a maradiság közegellenállására. Ezért tetszett, hogy a Művészeti Magazin legutóbbi — kitűnő — száma kedvet csinált képzőművészek és munkások gyümölcsöző együttműködéséhez, ezért tetszett a Fonómunkás Kisszínpadot bemutató bezzeg-reklám. (Ha ott sikerült ilyen jő, hatékony műkedvelő együttes létrehozása és együtt tartása vajon másutt miért a sok fiaskó?) Ilyen tévé-reklámokból minél több kellene. Heltai Nándor Itáliai mozaikok 5. A reneszánsz bölcsője Nyáron az Arno szélesen folydogáló, ám alig térdig érő, bő patakocskának tűnik, s az ember el sem tudja képzelni, miként vadulhatott meg ■néhány évvel ezelőtt annyira, hogy mély medréből kilépve elöntse Firenzét. Ám meglehet, hogy a Tisza környékén élő embereknek ez a tény nem annyira különös. A hatalmas Dóm és a világhírű keresztelő kápolna a Battistero előtt állva azonban mindnyájan hajlamosak vagyunk elgondolkodni azon, hogy egy esetleges áradás micsoda pótolhatatlan értékeket veszélyeztethet a városban, amely a reneszánsz .művészet talán legjelentősebb .központja volt fénykorának rövid két-ihárom évszázada alatt. Maga a dombok közé húzódó város kevésbé csillogó, mint Veilence. Épületeiben több a mértéktartó egyszerűség, mint Róma barokkosán pompázó palotáiban. Felfedezéséhez, viszont több alaposság és kutatómunka szükséges, mint a kisebb olasz városokban ... Többet kell forgatnunk az útikalauzokat, térképeket mint másutt. Ez nemcsak azért van, mert hihetetlen mennyiségű látnivaló vár itt az idegenekre, hanem azért is, mert Firenze történelmi városközpontjába „benyomult” a modern nagyváros forgalmas utcáival, üzleteivel, intézményeivel, mindennapos sürgés-forgásával és a lehetőségekhez képest szétfeszítette azt... A távolságok viszonylag nagyobbak, a közlekedés bonyolult, tehát aki Firenzében meg akarja tekinteni a legfontosabb nevezetességeket, azaz hacsak felületesen is, de tájékozódni kíván a reneszánsz művészet fejlődéséről, annak bizony néhány napon át fegyelmezetten és rendszeresen „dolgoznia" kell. Egy-egy jelentősebb műemlék, mint például a híres Dóm a kápolnával, a Santa Croce bazilikája, a komor, erödszerű városháza, a Pallazzo Vecchio, a legnagyobb Michelangelo szoborgyűjteményt őrző Galleria dell’ Academia, vagy a két hatalmas képtár, az Uffizi és a Pitt» mégoly futólagos megtekintése is legalább egy-egy félnapot igényel... És akkor még hátra van sok jelentős művészeti emléket őrző régi templom, kolostor, gazdag anyagú múzeum, és számtalan olyan érdekes látnivaló, mint például Galilei háza. A város polgárai jóleső együttérzéssel szemlélik a turisták állandósult tömegeit a nyári hónapokban, a mindenhová bekukkantani vágyó idegenek már szinte hozzátartoznak hétköznapjaikhoz. Szívesen adnak útbaigazítást, magyarázatot még akkor is, ha a nyelvi nehézségek szemmel láthatóan megnehezítik a megértést... Nem zavartatják magukat a külföldiektől még mondjuk akkor sem, ha politikai nagygyűlést rendeznek az utóbbi félezer év alatt már oly sok viharos eseményt látott városháza előtti főtéren, ahol hevenyészett dobogóról szónokok fogalmazzák meg a baloldali tömegek politikai-, gazdasági követeléseit, miközben a járdákon turisták serege örökíti meg fényképezőgépével, filmfelvevőgépiével a mai Firenze hétköznapi eseményeit. Pavlovlts Miklós (Folytatjuk.) wéM 9 Firenze nevezetes hídja a Ponte Vecchio, amelynek aprócska üzlethelyiségeiben évszázadok óta ötvösök, aranyművesek, ékszerészek árulják portékáikat. • Baloldali tömeggyűlés a komor, öreg városháza, a Palazzo Vecchio előtt. Erről készfiit a szerző jobb oldali képe. • Michelangelo Dávidszobrát az Akadémia múzeum őrzi.
