Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-17 / 140. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KÉT ŰRHAJÓSSAL A FEDÉLZETÉN AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 140. szám Ára: 90 fillér 1978. június 17. szombat AJ. . Budapestre érkezett a mongol külügyminiszter Ismét éjszakai rajt volt Baj ko­ri urban: Dár helyi idő szerint a Szojuz—29 űrhajó indulása már a kora hajnali óráikra esett, az űrrepülőtéren még teljes volt a sötétség, amikor az utolsó elő­készületeket tették az indításra, csupán a hordozórakéta hatalmas, 300 tonnás testét világították meg a reflektorok és a szerelő­­állványokon égtek a lámpák. Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov két és fél órával a rajt előtt szállt ki a televíziós képeikről már jól is­mert autóbuszból az űrruhában, kezében a megszokott kis táská­val. A berendezések próbája után elhangzott a vezényszó: „A kap­csolókulcsot. starthelyzetbe”: ek­kor már csak percek maradtak hátra az indulásig. A két űrha­jós jelentette, hogy valamennyi berendezés kifogástalanul műkö­jut—6 űrállomás megközelítéséhez szükséges manővereket. A Szojuz—29 űrhajó parancs­noka, Vlagyimir Kovaljonok be­­lorussziai származású, Minszk kö­zelében Seloje faluban született, 1942-ben. A pilótaiskolát 1963- ban végezte el Balasovban, s ka­tonai szállító repülőgépek pilótá­ja lett. Még a repülőtiszti iskolá­ban lett párttag, 1962-ben. 1967-ben került az űrhajós ala­kulathoz. Több ízben vett részt kozmikus berendezések kipróbá­lásában, űrhajók és űrállomások földi irányításában, s közben el­végezte a Gagarin Repülőakadé­miát is. Kovaljonok a múlt év októbe­rében — Valerij Rjumin társasá­gában — a Szojuz—25 űrhajón már megközelítette a Szaljut—6 űrállomást, de az összekapcsolá­• Üjabb szovjet űrhajó kering á Föld körfii. A képen a Szojuz—89 legénysége, Vlagyimir Kovaljonok ezredes parancsnok és Alekszandr Ivancsenkov fedélzeti mérnök. (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS.) si manőver során fellépett rend­ellenesség miatt biztonsági okok­ból visszatért a Földre. Űtjáért megkapta az űrhajós-pilóta meg­tisztelő címet. A Szojuz—29 fedélzeti mérnö­ke, Alekszandr Ivancsenkov két évvel idősebb az űrhajó parancs­nokánál: 1940-ben született egy Moszkva környéki városban, Ivantyejevkában. 24 éves korában végezte el a moszkvai repülés­ügyi főiskolát, s tervezőmérnök­ként egy tervezőirodában dolgo­zott. 1972-ben vették fel az SZKP tagjainak sorába. Ekkor már két éve volt résztvevője az űrhajóstanfolyamnak, ő is elvé­gezte a Szojuz-típusú űrhajók és a Szaljut-űrállomások kezeléséi nek, irányításának teljes tanfo­lyamát. Több ízben volt már tar­talék űrhajós és ilyen minőség­ben részt vett a közös szovjet­­amerikai űrkísérletben, a Szojuz —Apollo programban is. Ez az első ,4gazi” űrrepülése. (MTI) dik. Moszkvai idő szerint pontosan 23 óra 17 perckor jelentek meg a lángcsóvák a hordozórakéta alatt: a hatalmas test 'lassan emelkedni kezdett, s egyre gyor­suló ütemben rajtolt. Rövidesen már C9ak az izzó fénypont volt látható, s az első és második fokozat leválását lehetett észlel­ni. A két űrhajós folyamatosan jelentett minden adatot, minden tapasztalatot. A megadott időben a Szojuz—29 űrhajó ráállt Föld körüli keringési pályájára. A két űrhajós a megfelelő időpontban, a szükséges ellenőrző vizsgálatok után pihenőt kapott, hogy fris­sen tudja végrehajtani a Szal-Puja Frigyes külügyminiszter meghívására pénteken hivatalos baráti látogatásra hazánkba érke­zett Mangalin Dügerszüijen, a Mongol Népköztársaság külügy­minisztere. A Ferihegyi repülóté­­ter Púja Frigyes, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Sze­rencsés János, a Magyar Nép­­köztársaság Ulánbátort nagyköve­te fogadta. Jelen volt Bandarijn Dügerszüren, a Mongol Népköz­­társaság budapesti nagykövete. Telefotón érkezett képünk a re­pülőtéri fogadtatáson készült. Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség látogat Lengyelországba Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának vezetésével, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság Államtanácsá­nak és Minisztertanácsának meghívására, a közeli napokban magyar párt- és kormányküldöttség utazik hivatalos baráti látogatásra a Lengyel Népköztársaságba. (MTI) Az Országos Béketanács emlékplakettjét kapta a kecskeméti Fémmunkás és a 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézet A béke- és barátsági hónap gazdag programjának folytatása­ként jelentős békemozgalmi ese­ményre került sor tegnap a me­gyeszékhelyen, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában. A szokásos formától eltérően, jő kezdeményezésként ezúttal az üzemépítők napi megemlékezé­sének keretében adták át az Or­szágos Béketanács kitüntetéseit a békemozgalomban kiváló ered­ményt elért kollektívának, illet­ve az aktivistáknak. A kecskeméti gyár nagytermé­ben megtartott eseményen részt vevő több száz dolgozót és a meghívott vendégeket Pingniczki Zoltán, a kecskeméti Fémmunkás párttitkára köszöntötte, majd a gyár színjátszó csoportjának iro­dalmi műsora következett. Az építők napja alkalmából Laczy Endre, az építők szakszer­vezetének megyei titkára mon­dott ünnepi beszédet. Mint azt egyebek között mondta, a Fém­munkás Vállalat kecskeméti gyá­ra dolgozóinak is jelentős szere­pük van abban az eredményben, hogy Bács-Kiskun megye építő­ipara az V. ötéves terv időszaká­ban eddig eredményesen teljesí­tette a célul tűzött feladatokat. A félmilliárd forintot meghaladó termelési eredményével a kecs­keméti Fémmunkás dolgozói ki­érdemelték a megye társadalmá­nak elismerését. Ez egyben további felelősség­­teljes munkára ösztönzi a gyár kollektíváját, amely az idén 640 millió forint termelési érték el­érését tűzte célul. A program további részében Farkas József, az Országos Bé­ketanács elnökségének tagja, a megyei népfrontbizottság titkára a béke- és barátsági hónap ese­ményeinek jelentőségét méltatta. — Báos-Kiskun megyében is hagyománya van annak, hogy a győzelem napjára való megemlé­kezést követő hetekben a nép­frontbizottságok rendezésében az üzemek, vállalatok, közös gazda­ságok és az intézmények dolgo­zói békegyűléseket, fórumokat' tartanak, kiállításokat nyitnak — mondta Farkas József. — Az idei békehónap során a megye váro­saiban, községeiben megtartott több mint -300 rendezvényen több tízezren vettek részt. A gyűlé­sek, fórumok jó lehetőséget ad­tak egyben arra is, hogy Bács- Kiskun megye dolgozói jobban megismerjék a világban zajló po­litikai események összefüggéseit. Ezeket a rendezvényeket a nép-' frontbizottságok a szakszerveze­tekkel, a ' KlSZ-alapszervezetek­­kel közösen szervezték. Így ke­rült sor a mai ünnepségre is. Mint azt a megyei népfrontbi­zottság titkára hangsúlyozta, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának dolgozói évek óta ered­ményes munkát végeznek a bé­kemozgalomban. Ezt a minden­napi termelőmunkájukkal is jól kifejezik. Népgazdasági jelentősé­gű partnerkapcsolatot alakítottak ki a «Szovjetunióval, valamint a Német Demokratikus Köztársa­sággal. Munkájuk elismerését jelzi, hogy az uszty-ilimszki cellulózkombinát építéséhez szük­séges vasszerkezetek gyártása után újabb megrendelést kaptak szovjet partnereiktől. Évek óta eredményesen dolgo­zik a gyár MSZBT-tagcsoportja. Néhány évvel ezelőtt ők alakítot­ták meg a moszkvai rádió ma­gyar nyelvű adása hallgatóinak 'baráti klubját. Rendszeresen ta­nulmányi kirándulásokat szervez­nek a Szovjetunió külöhböző vá­rosaiba. A békemozgalomban kifejtett kiváló munkájáért a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának kollektívája megkapta az Orszá­gos Béketanács' emlékplakettjét. A kitüntetést Farkas József ad­ta át Horváth Jánosnak, a kecs­keméti gyár igazgatójának. Az Országos Béketanács kitün­tetéseket adományozott a béke­­mozgalomban kiváló munkát végző aktivistáknak. A Békéért kitüntető jelvényt kapott F. Tóth Pál, a megyei népfrontbi­zottság béke- és barátsági mun­kabizottságának alelnöke, a Pe­tőfi Népe főszerkesztő-helyettese és Lakos József, a kiskőrösi bé­keklub titkára. A kitüntetéseket a tegnapi eseményen Farkas Jó­zsef adta át. Húsz aktivista em­léklapot kapott. Az építők napja alkalmából Horváth János igazgató a gyár legjobb szocialista brigádjainak, s a kiemelkedő eredményt elért dolgozóknak kitüntetéseket adott át. Ugyancsak tegnap a kecskeméti 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézet nevelői és tanulóifjúsága megtisztelő kitüntetésben része­sült. Az évzáró nevelőtestületi ér­tekezleten Weither Vilmos igaz­gató értékelte az intézet mun­káját, amelyet vita követett. Ezután Regős Gábor, az MSZBT titkára átadta az Orszá­gos Béketanács emlékplakettjét. Mint mondta, az intézet MSZBT- tagcsoportja évek óta eredménye­sen dolgozik. Az intézet oktatói és a diákok két évvel ezelőtt felvették a kapcsolatot a moszk­vai 145-ös Ipari Szakmunkáskép­ző Intézettel. Együttműködésük során a kecskeméti intézet leg­jobb tanulói, a szocialista tanu­lóversenyben kiváló eredményt elért diákok két alkalommal ta­nulmányúton jártak Moszkvában, s az ottani fiatalok ugyancsak kétszer voltak nálunk. Az inté­zet tanulói megalakították a moszkvai rádió hallgatóinak if­júsági klubját. Közvetlen kap­csolatuk van a Fáklya című fo­lyóirattal. A lap megalakulásá­nak 20. évfordulója alkalmából a diákok kiállítást rendeztek. A kitüntetés átadása után az intézet oktatói üzemlátogatáson vettek részt a Városföldi Álla­mi Gazdaságban. T. L. Hatékonyabb mozgalmi munka Két és fél esz­tendeje ülésezett a szakszervezetek megyei küldöttér-Ülésezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Ür tekezlete, amelyen öt évre meghatározták a mozgalom főbb feladatait. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa tegnap — azaz félidőben — vizsgálta meg, mit végeztek eddig a szakszervezetek, mi volt eredményes tevékenysé­gükben és hol szükséges ja­vítani, erősíteni a munkát. Heiner János, illetve Némedi Sándor elnökletével folyt a ta­nácskozás, amelynek elnökségé­ben helyet foglalt Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára és Roland Ferenc', a SZOT osztály­­vezető-heíyettese. Az írásos elő­terjesztéshez Borsodi György, az SZMT vezető titkára fűzött szó­beli kiegészítést. Bevezetőjében az elmúlt félév­ben megtartott beszámolók ta­nulságait elemezte, megállapítva, hogy ezek tartalmi színvonala sokat javult a korábbi évekhez képest. A megye általános hely­zetéről szólva — többek közt — a testület köszönetét és elisme­rését fejezte ki a szocialista bri­gádoknak, élenjáró dolgozóknak, akik a termelésben, társadalmi munkában, tanulásban példásan helytálltak, s jó munkájukkal elősegítették a termelési tervek túlteljesítését, az életszínvonal­politika gazdasági megalapozá­sát Ezután az eltelt két és fél év eredményeit foglalta össze az előadó. Elmondotta, hogy a szak­­szervezeti mozgalom ereje, tekin­télye megyénkben erősödött. Eh­hez nagymértékben hozzájárult hogy a Központi Bizottság állás­­foglalása értelmében a szakszer­vezetek kapták azt a megbízatást, hogy a pártszervek irányításával az üzemi munkahelyi demokrá­cia letéteményesei, megvalósítói legyenek. Ezzel jelentős mér­tékben megnőtt a szakszerveze­tek hatásköre, egyben felelőssége is. Beszélt az SZMT vezető titká­ra a tisztségviselők és a tagság oktatása színvonalának emelésé­ért tett nagy erőfeszítésekről; a társszervekkel, gazdasági veze­tőkkel való kapcsolat szorosabbá válásáról; az építőmunka és a tagság érdekvédelme terén mu­tatkozó jelentős fejlődésről; a jó munka s vele a jó munkás becsületének növekedéséről; a területpolitikai munka mind szé­lesebb kibontakozásáról. Majd arra tért rá, milyen területeken kell javítani a mozgalmi munkát. Elmondotta például, hogy a ré­gebbi, hagyományokkal rendel­kező közép- és nagyüzemeinkben színvonalas mozgalmi munka fo­­(Folytatás a 2. oldalon.) Ezen a héten a gimnáziu­mokban és szakközépiskolák nappali tagozatain befejeződ­tek az érettségi vizsgák. A négyéves középiskolai tanul­mányokat lezáró és minősítő írásbeli és szóbeli beszámolók egyaránt nagy jelentőségű ese­mények diákok és tanárok számára. Bizonyos értelemben kölcsönösen vizsgáznak — a bizottsági asztalok két olda­lán. Megmérettetik tudás, szorgalom, ugyanakkor meg­mérettetik a pedagógiai mun­ka eredményessége is. Az érettségi vizsgarend re­formjai sok tekintetben kőny­­nyitettek a tanulók helyzetén, már ami az előzetes felkészü­lést illeti. A gimnáziumok­ban csupán a magyar nyelv és irodalom ismeretéből kell írásban és szóban is számot adni. A másik kötelező tárgy a matematika, de a mennyi­ségek tudományából tetszés szerint szóban, vagy írásban felelhetnek a diákok. A má­sik két tantárgy kijelölésében már semmi megkötöttség nincs; szabadon választható a beszámolási forrna és a téma­kör'is; idegen nyelvek, kémia, biológia, fizika, földrajz... — kinek-kinek érdeklődése, il­letve továbbtanulási szándéka szerint. Más szóval: a diákok­ra senki nem kényszerít „nemszeretem” tantárgyakat. A gimnáziumok alapvető feladata az egyetemi, illetve főiskolai tanulmányokra való felkészítés. A középiskolai is­meretszerzést lezáró vizsga­rend reformjának másik lé­nyeges intézkedése az, hogy a továbbtanulásra jelentkezettek közös érettségi—felvételi vizs­gadolgozatokat írtak. Ennek következtében egységes szem­pontok alapján ítélik meg a gimnázium elvégzéséhez, illet­ve az eredményes főiskolai tanuláshoz szükséges ismere­tek mennyiségét, használatát. Jó ez az elv abból a szem­pontból, hogy az érettségizők fővárosban és vidéken, az írásbeli vizsgákkal azonos időben ismerik meg a felvé­teli követelményeket... Van azonban egy hátrányos követ­­keménye is, amely elsősor­ban azokat sújtja, akik a szó­belit megelőző néhány hetes szünet alatt szeretnék kiegé­szíteni tudásuk hiányosságait. Arról van szó, hogy sokan el­késtek igyekezetükkel, mert a rossszul sikerült írásbeli be­számoló perdöntő lehet. A gyengén sikerült felvételi— érettségi dolgozat nemcsak kedvezőtlenül hat a szóbeli beszámoló érdemjegyére, de egyben megnehezíti a bejutást a választott felsőoktatási in­tézménybe is. Arról van szó tehát, hogy a középiskolai pedagógusoknak fokozniuk kell szigorukat és idejekorán tudatosítaniuk kell a diákokban, hogy az utolsó tanítási napok után máris visszavonhatatlan érvényű próbatétel következik. Sajnos az idén sem kevés Bács-Kiskun megyei diák sze­repéit „formáján alul” a kö­zös írásbeli vizsgákon. Kihull­tak olyanok is a rostán, akik reményteljesen tanultak a gimnáziumban négy éven át. Rosszul sikerült matematika-, fizika-, biológia-, vagy kémia­dolgozataik alacsony pontszá­ma pedig már olyan tény, amelyet nem másíthat meg még oly kiváló későbbi felelet sem. A főiskolák ha szívesen látnák is őket, kénytelenek el­utasítani kérelmüket — leg­alább egy évre, míg új esély­igei próbálkozhatnak. Az érettségi bizonyítványok ünnepélyes hangulatú átvéte­lét illetve a hagyományosan vidám banketteket követően sok diákra még a főiskolák és egyetemek szóbeli felvéte­li vizsgája vár. Mások szak­munkásképző intézetekben ta­nulnak tovább, s ez sem le­becsülendő dolog. Hiszen akár a termelés irányítóiként, akár szakmájukhoz értő művelt munkásként lelik meg helyü­ket az életben, birtokukban lesz mindaz, amit tanáraiktól négy éven át tudásban és emberségben kaptak. P. M. ■■■■■■■■■■■■ A kitűzött útján halad a Szoiuz-29

Next

/
Thumbnails
Contents