Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

1978. május 6. • PETŐFI NÉPE • 3

Épül a TIFO

9 Lenin városban épfii a TIFO — a Tiszai Kőolajipari Vállalat kombinált üzeme, amelynek az lesz a feladata, hogy alapanyagot állítson elő a Tiszai Vegyi Kombinát olefingyárának, illetve fűtőolajat adjon a Tiszai Hőerőmű számára. A tervek szerint az új üzem 1979 második negyedévében kezdi meg a termelést. Évente hárommillió tonna kőolajat fog feldolgozni. A képen: szerelik a hőcserélő blokk elosztóit.

(MTI-fotó: Manek Attila felvétele — KS)

Nem gőzös megy Kanizsára

Folytatódik a magyar vasút villamosítása

Energiaracionalizálási hitelből terven felül villamosítják a Cegléd—Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas közötti 104 kilométer hosz- szú vasútvonalat. A munka várhatóan még az idén kezdődik, s 1980 végére be is fejeződik.

Oroszváry László, a MÁV vezérigazgató-helyettese az MTI munkatársának elmondotta, hogy a terven felüli munka egyben <a vasútvillamosítás újabb programjának a kezdetét is jelenti.

A vontatás nagyobb arányú korszerűsítése a dieselesítéssel kezdődött, ehhez 1971-ben KGST- hitelt is igénybe vettek és segítségével 1974 helyett 1972-re végrehajtották a dieselesítési programot. A dieselesítéssel együtt a koncepciónak megfelelően villamosították a Budapest—Cegléd—

Szolnok—Karcag—Debrecen— Nyíregyháza vasútvonalat, majd a budapest—szobi vonalat, amelyhez ugyancsak vettek fel KGST- hritelt. A közlekedéspolitikai koncepció a Budapest—Nagykáta— Szolnok—Szajol—Mezőtúr—Lö- kösháza és a romániai Curtici közötti vonal villamosításával befejezettnek tekintette a programot, amely összesen 1150 km-es vasúthálózaton teremtette meg a villamos vontatás feltételeit.

Az olajárak ismeretes világpiaci növekedése a közlekedés vezetőit a vontatás gazdaságosságának felülvizsgálatára késztette, diesel- és villamosvontatás energiaköltsége ugyanis korábban megközelítően azonos volt, 1974- től viszont a dieselvontatásé körülbelül háromszorosára emelkedett. Ezért döntötték a villamosítás folytatásáról. Így került a vasút ötödik ötéves tervébe legnagyobb beruházásként a budapest—kelebiar- vonal, s most terven felül — a másik fő vonalhoz, a Budapest—Cegléd—Záhonyhoz kapcsolódó kiskunhalas—ceglédi vonal villamosítása. Az elmúlt két évben egyébként is élretört a villamos vontatás megelőzve a dieselt, részaránya már 48 százalék. A vonatok 44 százalékát Diesel-, 8 százalékát pedig még gőzmozdonnyal továbbítják.

A nemzetközi kötelezettségekből eredő tranzitfeladatok teljesítése érdekében 1980 után is folytatják a vasúthálózat villamosítását. Az anyagi lehetőségektől függően nagyobb ütemben, még összesen 1000—1200 kilométer vonalat tesznek alkalmassá a legkorszerűbb vontatásra.

Ernnek megfelelően sor kerül többek között a Budapest—Pécs közötti vonal villamosítására. „Érvényét veszíti” majd a „.. .Megy a 1 gőzös Kanizsára ...” kezdetű dal is: Budapesttől a Balaton déli partján Nagykanizsáig, Murakeresztúrig ugyancsak megépítik a villamoshálózatot.

Mindezek eredményeként erőteljesen növekszik a tranzitforgalomban a villamosvontatás lehetősége, annál is - inkább, mert a csehszlovák, a jugoszláv és a román vasút villamosítási rendszeré a mienkkel azonos. Csehszlovák területre jelenleg is három állomáson ;— Szobon, Bajkán és Komáromban — van villamoskapcsolat. A további fejlesztéssel Csehszlovákiába újabb három határátkelőhelyen, Jugoszláviába ugyancsak három, míg Romániába még egy újabb állomáson lesz lehetőség a villamos átmenetre. (MTI)

\

A tárgyalást elnapolták

Riportutam végeztével volt még néhány órám a vonat indulásáig, s mint annyiszor, rábíztam magam a véletlenre. Megfordult ugyan a fejemben, hogy betérek valamelyik borkóstolóba két deci társaságában agyonütni az időt, aztán mégis a járásbíróság mellett döntöttem. Nem tagadom, régi nosztalgiámnak engedve: ha csak tehettem, tárgyalásokra jártam.

Olcsóbb, mint a mozi, s többnyire érdekesebb is. Megannyi megismételhetetlen dráma — rendező, smink, taps nélkül.

Nagy választék nincs, valamirevaló bíróságon-mozizó-néni dühösen visszaménne a horgolásához. Végül egy másodfokon kitűzött gyermekelhelyezési per mellett döntök. A pulpitus mögött három mozdulatlan arcú bíró ül, jobbról az alperes-apa, bálra a felperes fiaital képviselője. A tárgyalást vezető bírón 'látszik, ’ hogy nem . nagyon kedveli az ilyen rutin-pernél a hallgatóságot. A balján ülő testes, kopaszodó kollégája maga elé motyogva vázolja a tényállást. Csak az alperes figyel rá feszülten, kissé fel is emelkedik ültéből, hátha felfog valamit a jogtudományból. Olykor idegesen megremeg az arca, de csak nem meri /elkiáltani magát, hogy „hangosabban”.

A történet mindennapi. Két ember éppen három esztendeje felmondta az egymással kötött szerződést, a válás után egy-egy gyereket közös megegyezéssel kiki magával vitt. Az asszony, aki . most a felperes, újra férjhez ment, szült második férjének is egy gyereket. Kiegyensúlyozottan, három szoba összkomfortban laknak. A volt férj sorsa nehezebben tisztul, kis kalyibában tengeti életét egy elvált asszony- nyal s annak gyermekével A neki ítélt fiú tavaly az édesanyjánál nyaralt — azóta nem jött haza A védő szerint: „nem is akar”. „Ügy élt az apja mellett, mint egy utcakölyök, lerongyolódva, tízéves elmúlt, rendszeresen bépisill” A mostohaapa, mióta náluk lakik, minden éjjel felkölti, hogy reggelenként ne szégyenkezzen a gyerek. Az anya törvényesed magának akarja ezt a gyermekét is. Az elvált férj pedig ragaszkodik a jussához. így ugyanis nem számfejtik neki a családi pótlékot, s főleg nem két gyerek után kell fizetnie a tartásdíjat.

Aki a tényállási előadja, kéri az első fokon hozott ítélet megerősítését, miszerint a fiúgyermeket adják az édesanyának.

„Fenntartja-e korábbi követelését?” — az alperes nemcsak

Holnapunk hordozói

ifjtá^agsazrövet°s?gmuKS- Beszélgetés a szakmunkástanulókról

ponti Bizottsága 1978.

március 17-i ülésén többek között megtárgyalta a KISZ-nek a szakmunkástanulók körében végzett munkája tapasztalatait, és határozatot hozott a feladatokról. Hazánk kétszázhatvanöt szakmunkásképző iskolájában több mint százhatvanezer fiatal készül arra, hogy az ipar és a mezőgazdaság számos ágazatában képzett szakmunkásként álljon a termelésbe. Korosztályunkban a magyar ifjúság legnagyobb rétegét képviselik. Társadalmunk számára egyáltalán nem közömbös, hogy milyen indítással, milyen útravalóval, milyen tudással és szakismerettel felvértezve hagyják el az intézményeket. Ezért is beszélgettünk róluk Kecsmár Ilonával, a KISZ KB osztályvezetőjével.

MÉM-pályázat

licencvásárlásra

A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek mind több , licen- cet és termelési eljárási szabadalmat vásárolnak, de még mindig nem eleget; a MÉM ezért pályázatot írt ki az új módszerek, eljárások vásárlásának támogatására, öt év alatt ugyan viszonylag jó ütemben, ötszörösére nőtt a licencekre, szabadalmakra, know-how-ra fordított összeg, amely tavaly elérte a 25 millió forintot, de ez á befektetés a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés értékéhez képest túlságosan kicsi. Bár vannak jó tapasztalatok, a vállalatok, gazdaságok egyelőre még húzódnak a licencek megvásárlásától s inkább helyi erővel próbálkoznak, ez azonban többnyire nem eredményes, vagy túlságosan hosszadalmas és költséges.

Jelenleg a licenciák és termelési eljárási szabadalmak vásárlására fordított összeg évente alig 1—2 százaléka a hazai, ágazati kutatási költségeknek, holott az lenne a kívánatos, hogy 8— 10 százalékot költsenek ilyen célra. Gondot okoz, hogy amíg az élelmiszeriparban a műszaki fejlesztési alap meghatározott részét általában helyesen külföldi módszerek vásárlására fordítják, addig a mezőgazdaságban, ahol ilyen alap nincsen, a' vállalati eredményből szakítanak csak ki bizonyos részi

A MÉM pályázata éppen az üzemi érdeklődés felkeltését segíti azzal, hogy részt vállalva a linencvásárlás költségeiből, ösztönzi a termelőket a gyorsan adaptálható külföldi módszerek fogadására. Az elfogadott pályázatok alapján a minisztérium az érdekelt vállalatokkal az új eljárások, módszerek megvalósítására szerződést köt. Ebben a megvalósítási költségek finanszírozását a várható eredménytől függően részben vagy egészben vállalja.

13 új teherhajó

13 új teherhajót kap ebben az évben az NDK kereskedelmi flottája, melyből ll-et a belföldi bajóeyárak készítenek. Közöttük szerepel két univerzális teherhajé, melynek rakodó- és hordozóképessége 23 500 tonna, s a rakfelület 70 százaléka hasznosítható. A kereskedelmi flotta szállítókapacitása 1978-ra 100 ezer tonnával összesen 1,932 millió tonnára növekszik. A hajóállomány a 200 leselejtezett vagy eladott hajó ellenére változatlan marad. A jövőben 900 ezer tonnával többet kívánnak szállítani, mint 1977-ben. (BUDAPRESS — PANORAMA)

— Tudomásunk szerint a KISZ KB első ízben tűzte napirendre és tárgyalta meg ilyen sokrétűen a szakmunkásképzés és a szakmunkástanuló fiatalok helyzetét. Miért most került sor erre az elemző vizsgálatra?

— Társadalmunk átrétegződése, munkásosztályunk utánpótlásának nevelése, munkaerőhelyzetünk indokolttá teszi, hogy az elkövetkező években jobban foglalkozzunk ezzel a réteggel. Szakmunkásképzésünk dinamikusan fejlődik. Az utóbbi tíz esztendőben társadalmi-gazdasági helyzetünk fejlődése nyomán jalvult szakmunkásképző iskoláink helyzete. Arra is lehetőségünk volt, hogy a KISZ sajátos szemszögéből vizsgálhattuk tanulóifjúságunk helyzetét, s ezen belül a szakmunkástanulók rétegére jellemző differenciáló tényezőket is elemezhettük.

— Miben történt előbbrelé- pés, milyen eredményekről lehet számot adni?

— Végzős nyolcadikosaink fele szakmunkásképző iskolákban folytatja tanulmányait, kétharmad részük fizikai dolgozók gyereke. Képzésük 1969 óta középfokú oktatási rendszerünk szerves részévé vált, és ez jelentős eredmény. Az 1972-es párthatározat pedig gyorsította is ezt a folyamatot, és az 1975/76-os tanévtől kezdve már megvalósult az egységes szakmunkásképzés.

— A legfontosabb oktatáspolitikai kérdésekben tehát egészséges erjedés tapasztalható. De, bizonyára gondok, problémák is mutatkoznak?

— Ma még korántsem kielégítő a képzés, a nevelés tárgyi, technikai színvonala. Még mindig kevés a korszerű, jól felszerelt tanműhely. Az üzemekben például a tangépek csaknem ötven százaléka húsz évnél idősebb. A szakmát tanulóknak több mint hetven százaléka bejáró, ingázó fiatal és a kollégiumi helyek száma alig harmincezer. „Örökzöld” probléma a beiskolázottak felkészültségi foka és feltűnően kevés a lánytanuló.

— A szakmunkástanulóknak, vagyis: a munkásosztály utánpótlásának a neveléséből a KISZ eddig is jelentős részt vállalt. Most, a KB-ülés után milyen további sürgős és fontos tennivalók fogalmazódtak meg?

— A szakmunkástanulók fele tagja ifjúsági szövetségünknek és a tagok csaknem kilencven százaléka az iskolai KlSZ-szerveze- tek tagja. Világos, hogy elsősorban az iskola falai között kell mozgalmi munkánkat fejleszteni, sokrétűbbé, gazdagabbá tenni. Legfontosabb feladatunk arra ösztönözni a KISZ-tagokat, hogy alapkötelességeiket teljesítsék. Tehát növeljék tanulmányi és szakmai munkájuk színvonalát, ifjúkommunistához méltóan illeszkedjenek be az iskolai és munkahelyi közösségeikbe. De fejleszteni kívánjuk a nyári szakmai építőtáboraink rendszerét is, elsősorban a népgazdaság számára fontos területeken, a kiemelt nagyberuházásokon. Ugyancsak tovább kívánjuk fejleszteni a Szakma Kiváló Tanulója versenyekei Emelnünk kell pályaválasztási propagandánk

színvonalál Egyre több, képzettebb propagandistára lesz szükségünk az iskolai KlSZ-szerve- zetekben is.

— A szakmunkástanulónak, mint diáknak és munkásnak kötelességei mellett jogai és érdekei is vannak. Ilyen esetben milyen úton-módon tud a KISZ közvetve vagy közvetlenül tenni a szakmunkástanulóért?

— A KISZ KB ülése az elemzések és a határozatok mellett javaslatokat és ajánlásokat is elfogadott. Ezek egy része éppen a szakmunkástanulók érdekvédelmét szolgálja. Tudjuk például, hogy ezek a fiatalok már kezdettől fogva szakszervezeti tagok, és a felnőtt dolgozókkal azonos jogaik vannak. Kezdeményezzük a SZOT-náb hogy a sajátosságokat figyelembe véve határozzák meg az iskolai és munkahelyi tanuló szakszervezeti bizalmiak feladat- és jogköréi Szorgalmazzuk, hogy a szakmunkástanulókat még inkább vonják be a munkahelyi, közéleti tevékenységbe, hogy minél előbb „tanulják”, értsék, becsüljék az üzemi demokráciái Végül de nem utolsósorban azt hiszem, az is idetartozik: kérjük az Oktatási Minisztériumot, hogy a pedagógusképző intézmények hallgatói számára tegyék lehetővé a szakmunkástanuló intézetekben folyó oktató-nevelő munka sajátosságainak megismeréséi Talán ezzel is növelhető az ottani nehéz nevelői munka hitele, színvonala,. megbecsülése. S van még egy „ajánlás”, ami rendhagyó ugyan, de szót érdemel: a munkahelyi szocialista brigádok, ifjúsági kollektívák, sőt még a „mesterek” is álljanak a tanulók mellé, segítsék őket aprónak tűnő, ügyes-bajos dolgaik megoldásában is...

V. L.

BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS - 78/IV.

A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának idei negyedik számának élén találjuk Jesus Fariának, Venezuela Kommunista Pártja főtitkárának az enyhülés, a leszerelés és a társadalmi haladás szoros összefüggését elemző cikkét.

Konsztantyin Zarodov, a történettudományok doktora, a Béke és Szocializmus főszerkesztője „A világ forradalmi átalakítása és a leninizmus” címmel írt elemző tanulmányt.

Luciano Barca, az Olasz Kommunista Párt KB osztályvezetője

„Fejlődés, reformok, forradalom” c. cikkében ismerteti a jelenlegi olasz helyzetei a strukturális válságból való kijutás lehetőségeit

Az „Afrikai körkép” c. sorozatban ezúttal a folyóirat két interjút közöl Az elsőnek a címe: „Az éti ópiai forradalom nehéz napjai”, a másodiké: „Kongó; a jelenlegi szakasz fő feladatai”. Végül megemlítjük Victor ’Perlő amerikai közgazdász „A mai amerikai fimánctőke” c. írását, amely nagyon sok, jól felhasználható adatot tartalmaz. (KS)

hogy fenntartja, de még észrevétele is van. Tévesen szerepel a kereseti kimutatása az aktákban, kiterjed a családi pótlékra is, márpedig ha elveszik tőle a gyereket akkor annak híjával kell megállapítani a tartásdíjat Kellemetlen fordulat, látszik, hogy mindenki szeretne már túllenni az egészen. Az elnöklő bíró bejelenti, hogy a bíróság tanácskozásra vonul vissza.

Egymást tessékelve kullogunk ki a hideg folyosóra: védő, alperes, hallgatóság. Az alpereshez két, fejkendős asszony lép. Az ügyvédhez harsány kollégája, aki a következő tárgyaláson érdekelt „Autó”, „asszony”, „hogy vannak a gyerekek”, „nem látszom ki a munkából apám” — ilyeneket mondogatnak jó hangosan, a birtokon belüliek biztonságával egymásnak. Odébb egy asszony szipog kitartóan, párja hasztalan pisszegi Én meg magam elé képzelem a kisfiút á nemrégen kapott új ruhájában. Ahogy ismerkedik édesöccsével s azzal a másik csöppséggel. Hallom, ahogy megbotlik a nyelve, mikor édesapámnak készül szólítani azt a bácsit, akivel az édesanyja most él Próbálom magam elé képzelni, s bizonyos vagyok benne, hogy hamarosan megszokja összkomfortos új otthonát a kiskoma, és benépesíti gyermekvilága játékaival, látomásaival.

Az új családjogi törvény ügyel

arra, hogy válásnál a testvérek lehetőleg együtt maradjanak. Ugyanakkor a legemberségesebb álláspontot képviseli: a gyermeket oda kell helyezni, ahol testi, szellemi1, erkölcsi fejlődése inkább garantált Vagyis nem kötelezően ahhoz a szülőhöz, ahol még zsírosabb tejben fürdetnék.

A gyermekelhelyezési perekben, s a válások sokasodásával, sajnos mind több az ilyen ügy, a bíróság többnyire az anyának ítél. Nem ritkán akkor is, ha az említett feltétéleket az apa jobban biztosítaná. A jó törvény ezúttal különösen megnehezíti a joggyakorlók felelősségét, hiszen a gyermekek mindenképpen vesz- \ tesek. Vagy az édesapjuk, vagy az édesanyjuk nélkül múlik el a személyiségük kiteljesedését döntően meghatározó gyermekkoruk.

Vége a tanácskozásnak, újra bevonulunk. Annyi időnk sincs jóformán, hogy leüljünk, máris megtudjuk, hogy a bíróság elnapolja a tárgyalási pontds kereseti kimutatást kér. A védő bosszankodik, a bírók arcáról hiába is próbálnék leolvasni bármit. Az alperes meg, mintha először merné úgy istenigazából teleszívni a tüdejét levegővel. Pedig fikarcnyit sem nőttek az esélyei. Lehel hogy az a gyerek is a szivéhez nőit, nemcsak a családi pótlék?! K. P.

Elfelejtett mesterség?

A jó szíjgyártó az orgona- fújtatótól a templomi harangig mindent meg tud csinálni — mondta Tóth Abonyi Balázs, a Határőrség kiskunhalasi lovasiskolájának szíjgyártója és nyergese. A műhely — amelyben a bőr szaga kellemesen keveredett a kence illatával — szerényen húzódák meg az egyik istálló oldalában. A munkapad 'hátsó felén árak, lyukasztók, kések, s ki tudná megmondani, mi fajta szerszámok pihennek egymás mellett arra várva, Hogy a mester kezébe fogja őket. A falakon félkész nyergek, sallangos lószerszámok, ajándéknak szánt egyéb, s ma divatos bőrből készült tárgyak lógnak, s képek lovakról a rajtuk levő díszes, vagy egyszerű nyergekről, hajtószárakról.

Tóth Abonyi Balázs 52 éves, s édesapjától tanulta a szakmát, aki nemcsak a szíjgyártás szere- tetét plántálta fiába, de megismertette vele a mesterség fogásait is. Negyedik elemista voll amikor először vette kezébe a kést, az árai s attól kezdve iskolaszünetben, majd később apja műhelyében dolgozott. Segédlevelet 1943-ban szerzett, de öt év múlva mestervizsgát tett. A Honvéd Kossuth Akadémián szolgálta le katonaidejél ott is szíjgyártó volt, s utána néhány évig nem dolgozhatott a szakmájában, sen- (kinek sem kellett a művészi munka. Elfelejtett mesterséghez, egyáltalán mi kell ahhoz, hogy valaki jó szíjgyártó legyen?

— Először én is arra gondoltam, hogy kihal a szíj-gyártó mestersége, de szerencsére, tévedtem. Ma már keresik termékednkel diva t lett a bőrholmi. Mi kell ahhoz, hogy jó szíjgyártó legyen az ember? Sok minden. Szeretni kell a lovai ismerni kell anatómiáját Megvannak, igaz, a méretek, de mindegyik ló más és más, nem lehet sablonra készíteni a nyergeket. Aztán ismerni kell a bőrt, annak hibáit. A jó mester azonnal felfedezi a bőrön levő vakmetszést, a vakarónyomot a mételyt, a járomtörést. Nyerget csak jól kikészített bőrből lehet csinálni. Ismerni kell természetesen a szakma történetét is, a hagyományokat. Melyik vidéken milyen lószerszámot használtak, magyarsallangost vagy másmilyet? A szerszámok ismerete is fontos dolog, ‘hiszen a varrógéptől a kalapácsig mindent kézbe veszünk. S végül itt van a divat. Ma már nadrágöve- ketr- táskákat, lakásdíszeket, tükörkereteket, s ki tudná felsorolni, mennyi fajta dísztárgyat készítünk bőrből.

Valóban így van, hiszen a Kiskunhalason levő kiállításukon több mint nyolcszáz, különböző szíjból bőrből készült tárgyat mutattak be a hajtószártól a fésűtartóig. Nem minden ok nélkül folytattuk többes számban, hiszen fia, ifj. Tóth Abonyi Balázs a mesterség folytatója, s nem is akármilyen szinten. Az apa — aki korábban arra ösztönözte a fiút, hogy tanuljon, ne legyen szíjgyártó — büszkén sorolja, hogy á gimnáziumi érettségi után a fiú ragaszkodott a szakmához, s' nem ok nélkül, mert 1957-ben megszerezte a Népművészet ifjú mestere címet.

Tóth Abonyi Balázs lakása múzeumnak tűnik, hiszen az országban egyedülálló az a gyűjtemény, amellyel rendelkezik. Nemrégiben kedves Vendégeket fogadotl a megye vezetőit. Nemcsak dicsértek munkáját, de ígérték, hogy Kecskeméten a fogathajtó világbajnoksággal egy időben alkalmat teremtenék egy, a munkáikból összeállított kiállítás megnyitására. Az ősz hajú, de még fiatalos mozgású ember elégedett, fiában látja a szakma magasabb szintű folytatójál

Gémes Gábor